Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
1984. MÁJUS 5., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP A pénz önmagában kevés A főváros árnyékában A megye néhány településén nincs egészséges ivóvíz, a Duna egyes szakaszai szennyezettek, másutt a füst, a veszélyes hulladékok okoznak károkat. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy Pest megye környezetvédelmi helyzete néhány tekintetben rosszabb az országos átlagnál. Az okokról, a tennivalókról beszélgettük dr. Somosi Györggyel, a Pest megyei KÖJÁL igazgatóhelyettesével. • A megyében húszféle intézmény, szervezel, bizottság foglalkozik környezetvédelemmel, a helyzet mégsem megnyugtató. Miért? — Pest megye sajátos helyzete a környezetvédelemben is megmutatkozik, hiszen a főváros árnyékában nemcsak saját gondjaival kell megbirkóznia. Az agglomerációban nagy a népsűrűség, a problémák is súlyosabban jelentkeznek. A gyors változásokat, azok hatásait a kommunális infrastruktúra képtelen követni. Az ipari és a mezőgazdasági körzeteken kívül nagyok az üdülőterületek is, mint például a Dunakanyar, vagy a Ráckevei-Duna-ág, ahol a szezon kora tavasztól késó őszig tart. Mindez óriási teher és az erőfeszítések ellenére is nehéz eredményeket felmutatni. Az illetékesek tevékenysége elsősorban a*megelőzésre irányul. A KÖJÁL feladata ezen belül a beruházási, területrendezési tervek véleményezése, a helyszíni ellenőrzés, a laboratóriumi vizsgálatok. $ A legtöbb gondot az ivóvízellátás jelenti: jelenleg tizennyolc településre kell palackos vizet szállítani a csecsemőknek, de máshonnan is érkeznek aggasztó jelzések. Várható a korlátozások további kiterjesztése? — Ezeken a településeken mtrá- tos a víz, ezért tavaly 180 ezer litert kellett odaszállítani. A víz minősége romolhat, de javulhat is, ezt nem lehet előre tudni. A megoldás azonban semmiképpen sem az, hogy az újabb településeket lássuk el palackos vízzel, hanem az, hogy mindenhová eljusson vezetéken az egészséges. A megyei tanácsnak megvannak érre a tervei, amelyék három, egymást követő ütemben valósulnak meg. — A KÖJÁL kötelessége, hogy az ivóvíz minőségét bakteriológiai, kémiai és- biológiái szfempontból -rend* Szeresén-rellénörizifé;' mért így' bukkan rá az időszakos vágy tartós szennyezésre és megteheti a szükséges intézkedéseket. Tavaly — az ásott, a fúrott kutakból és a vezetékes hálózatból — vett minták 59, 42, illetve 36 százaléka volt valamilyen okból kifogásolható. A lakosság fele az első vízadó talajrétegből nyeri a vizet, az pedig országosan elszennyeződött a földbe jutó káros anyagoktól. • Ezek szerint a talaj szennyeződése veszélyezteti a vízkészletet? — A rosszul gyűjtött, szállított és tárolt szemét mérgezi a talajt és az leszivároghat a vízadó rétegig. Különösen veszélyesek az ipari, ezen belül is a vegyi hulladékok, amelyeket biztonságosan meg kell semmisíteni. Helytelen kezelésük miatt, az idén már több mint 16 millió forintos bírságot szabott ki az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. Saját égetőberendezése van a'váci Chinoinnak, a százhalombattai DKV-nak, Bugyi-Borzasmajoron pedig, a lakott településektől távol, a felszíni hulladékégető működik. Aszódon hamarosan egy vegyianyag- tárolót létesítenek, amely a fővárosi igényeket is , kiszolgálja majd. Gondot okoz a kemizáció. A megyében az utóbbi tíz esztendő alatt 50 százalékkal több műtrágyát szórtak a földekre, mint korábban. Ez óhatatlanul növeli a vizek nitráttartalmát, a talajvízbe szivárogva megváltoztatja azok kémiai összetételét. Ezért csak annyit szabad felhasználni, amennyi feltétlenül szükséges. A legtöbb bajt azonban a szennyvíz okozza. Ennek tipikus példája, amikor a bővülő vízvezeték-hálózatot nem, vagy csak késéssel követi a csatornázás. A szennyvíz derítőbe kerül, é's ha rosszul építették azt, a talajban szikkad, el. Kifogás éri egyes szennyvíztisztító telepek működését is. A megyében nyclcvanhét üzemel, amelyekre két esztendeje összesen 26 milliós bírságot kellett kiszabni. — A felszíni vizeket is elsősorban a szennyvíz károsítja. Vizsgálataink szerint a Duna vízminősége bakte- riolóigai szempontból nem javult. A bakteriológiai mutatók négy minőséget különböztetnek meg: tiszta, kissé szennyezett, szennyezett és erősen szennyezett. A Dunakanyarban sajnos a harmadik kategória dominál, míg á Ráckevei-Duna-ágra a lassú, de folyamatos romlás jellemző. A víz minősége ott a második és a harmadik kategória között ingadozik. Az északi részen a legrosszabb a helyzet, azután dél felé haladva, Ráckeve környékén kezd tisztulni. A Duna szennyezettsége nem megyei, és'nem is csak országos probléma, hanem átnyúlik a határainkon túlra. Ám Pest megye is hozzáteszi a maga részét. # Milyen zaj- és légszennyező források vannak a megyében? — A környezeti bántalmak között ritkán esik szó a zajról, amely pedig közvetlenül támad az emberre, s hatása sem kisebb a többinél. Ép: pen ezért a közelmúltban új rendelet jelent meg, amely egyebek között rögzíti az üzemek, a közlekedési csomópontok, az építkezések, a lakások és az üdülőövezetek elfogadható zajszintjét. Pest megyében 39 nagyobb zajforrást tartanak nyilván, ezek mérésére azonban egyelőre nem vagyunk felkészülve, az a fővárosi KÖJÁL feladata. A Ferihegyi repülőtér bővítésének környezeti hatásait az országos szervek vizsgálták. — A levegő szennyezettségének mérésére viszont hamarosan alkalmas lesz a laboratóriumunk. Szőkébb pátriánkban 123 veszélyforrás van; a két alapvető a váci DCM és a százhalombattai DKV. Az előbbi ülepedő port bocsát ki, amiért évente 4—5 millió forintos bírsággal sújtják. Alkalmaznak ugyan különféle szűrőket, ám a megnyugtató megoldáshoz több száz milliós beruházásra volna szükség. Százhalombattán az országos szervekkel együttműködve tavaly kezdtük a vizsgálódást, átfogóan értékelhető eredmények még nincsenek. • Mit tehet a társadalom és az egyes ember a környezet megóvásáért? — A legnagyobb feladat a természet- és társadalomtudományokra, hárul. Átkutatások adják,meg,al(Vá—t, laszt arra, hogy mi és mennyire, ár-T1" talmas, hogyan védekezik ellene az emberi szervezet, s mi az a határérték, ami még elviselhető. Bátran kell alkalmazni az új eljárásokat, berendezéseket, a meglevőket pedig jól kell kihasználni. A környezetvédelem pénzigényes, ám nálunk gazdagabb országok sem tudnak csak ezzel eredményt elérni. Szükség van a gazdasági vezetők és az egyes ember belátására is, hogy a környezeti kultúra a mindennapok részévé váljon. Az új szemlélet elterjesztésében bőven akad tennivalója az oktatásnak, a nevelésnek. Növekszik a szigor. A bírságolásról nem mondhatunk le, de magunkat csak magunk tudjuk megvédeni, ehhez a hatóság kevés. KÖVESS LÁSZLÖ Tormalevél Magányos madárijesztő > Stéhlik János festménye A valódit közelítő modell Pótolható-e a család, a szeretet? Maszek gyerek. A Fóti Gyermekvárosban hallottam ezt a kifejezést. Nem, nem a kisiparos, a kiskereskedő fiáról, lányáról van szó. Ki hát a ma“ szék gyerek? Logikus: aki nem állami. Mármint nem állami gondozott. A család nélkül, gyermekotthonban nevelkedők szóhasználata indokolt. Hiszen a maszek gyerek szellemi, érzelmi, anyagi háttere mindaz, amit egyetlen szóval családnak nevezünk. A nagyobb biztonság. Az édesszülők megértése, jó tanácsai, segítése. Az ó gyereKüknek járó — és csak neki kijáró — si- mogatás, vagy szidás. A jutalomcsoki és a közös kirándulás. Az aggodalmuk, ha beteg a gyerek, vagy ha bukásra áll matekból. Meghatottságuk, mikor ballagni indul, s amikor az anyakönywezető előtt áll. És persze az is* hogy apuka segít a házhoz téglát venni, festeni, anyuka pedig vigyáz a kicsire addig... Az iménti , sorok egy korábbi cikkünk bevezetődéből valók. Az a cikk az állami gondozottakról szólt. A most következő beszélgetés témája hasonló, nem véletlen tehát, hogy a család pótolhatatlanságát sugalló gondolatokat elismételtük. A kérdés ugyanis, amellyel felkerestük a szakembert, az: pótolható-e a család, a szervezett nevelés keretei között? Pelbárt Jenő műve Tálas 'igén. . ríegpróbalijuk ;:-*- ékképp ijar.gzik aiz ei'sö i'iá1’ásrh''rhpg'- i:epö válasz, dr. Simon Ldjösíót,'-■ á Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójától, aki hivatalból háromezerkétszáz gyermek gyámja. — Mégis, hogyan? — Eddig kétféleképp: a megye állami gondozottjainak fele él a Fóti Gyermekvárosban, s még öt otthonban. A többiekről nevelőszülők gondoskodnak. Mindkét, formában más sajátosságokkal, más erényekkel és más hibákkal próbálunk eredményt elérni. A nevelőotthonokban nagyobb a szakértelem. A pedagógusok, a gyermekfelügyelők — tehát hivatásosak — irányítják az otthon életét, többé-kevésbé szigorú, rend szerint telik el a gyermekek napja. Ám ez a forrna személytelen. Pontosabban arról. van szó, hogy a gyermekek kiválasztanak szeretetük tárgyául, példaképül egy- egy nevelőt, de az igazi családban ez fordítva történik, ott a gyermek felé irányul a szeretet. A nevelőnek az érzéseit 16—20 felé kell osztania, méghozzá igazságosan. Ráadásul a nap 24 órájában háromszor is változik az a személy, aki pótolhatja a szülőt, délelőtt az osztályfőnök, délután a nevelő, éjszaka a gyermekfelügyelő, a családfő. Ebben a közegben a gyermek többnyire hiába vár személyének szóló gesztusokat, vagy ajándékokat, amelyek csak az övéi. Kollektivizmusra nevel ez a forma, de a személyiség kifejlődését nem ösztönzi kellően, nem ad elég biztonságot, az egyéniséget valamelyest belemossa a közösségbe. — S ha nevelőszülők családjában cseperedik az állami gondozott? — Az ilyen dolgozó famíliák rendszerint egy-két gyermeket fogadnak be. Szeretik is többnyire őket, ám nevelői szakértelmük nem mindig elegendő. (Igaz, ezt elmondhatjuk a többi családról is.) És van néhány sajátosság, amely miatt ez a forma sem tökéletes. Például az első: a fiatalok nem szívesen vállalnak nevelőszülői feladatot, így elöregszik, s számszerűleg is csökken a nevelőszülők, hálózata. Tíz éve még 1200, idén már csak 800 állami gondozott élt velük. Az ilyen családok túlnyomó része mintával szolgálhat a gyermekek életmódjának, helyes életvitelének kialakításához. Megesik persze, hogy nem. Az igazsághoz tartozik ugyanis, hogy van nevelőszülő, aki a kapott pénzért vállalja a feladatot. Ha pedig hiányzik a szeretet, akkor az ilyen családból is el kéll hozni a gyermeket. Szerencsére fehér hollónak számít ez. Gondot okoz az is, hogy a testvérek így élváMSK' egymástól, Akád- Tftlk. olyan esStsaok, amelyekboTI^' 5— l6 állami gondozott is kikerül, s a nevelőszülők nem fogadhatják mindegyiküket. Vagy az: amit egy édesanya a gyes idején nyújhat a kicsinek, azt a nevelőszülő a munkája mellett semmiképpen. Kerestünk mi gyesen lévőket azzal; fogadjanak a családba 3 éves állami gondozottakat. Nem sok sikerrel jártunk. Hat család vállalkozott csupán 3 esztendő alatt. Testvérkapcsolatok — S mi lenne a megoldás? — Feltétlenül az, hogyha nem is igazi, de legalább pótcsaládot . adjunk. Sokan ismerik már a tényt: Battonyán az UNESCO támogatásával egész falu épül állami gondó, zott gyermekek részére, itt a testvérkapcsolatok megmaradhatnak, s hivatásos családfők nevelhetik a gyerekeket. Hasonló kísérletek régóta folynak külföldön. Csehszlovákiában például a pedagógus házaspárok 10—12 csemetét nevelnek saját otthonukban, de intézeti háttérrel. A gyerekekkel együtt laknak, családot alkotnak, csak az ellátás, az iskoláztatás marad nevelőotthoni feladat. Angliában is régóta ismert a hasonló gyakorlat, igaz ott tudomásom szerint hiányzik a hátteret adó intézet. Két éve kezdték a kísérletet Budapesten: két családnál (az egyikben a feleség pedagógus) 6— 6 gyermeket helyeztek el, s az anya egész nap velük van, az apa pedig dolgozik. így a valódit megközelítő családi modell jöhetett létre. Az eredmények még nem ismertek, de az máris bizonyos, hogy a korábbi két formánál több sikerrel kecsegtet e harmadik. — Van-e hasonló próbálkozás Pest megyében? — Még nincs, de rövidesen lesz. Mostanára kidolgoztuk a feltétel- rendszert, s számba vettük a lehetőségeket. Első lépésként mi is két nagycsaládot — hat-hat gyermekeset —, szeretnénk alakítani, úgy, hogy legalább. az egyik szülő hivatásos, s lehetőleg fiatal pedagógus legyen. — Miből nevelik majd őket? — Számításaink szerint az ott-; hon maradó pedagógus főállásúnak, a házastársa a részállásúnak járó bért kapná, s természetesen a családi pótlék, a nevelőszülőket megillető juttatás sem maradna el. Ezen felül a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet hozzájárulna — egyszeri ősz- szeggel — a berendezkedéshez, vállalná a gyermekek öltöztetését, tanszerrel, használati tárgyakkal - való ellátását, s évi tízezer forintot adna a család kulturális kiadásaira. — Mi az a többlet, amit egy ityen család nyújthat az állami gondozottaknak? , — Elsősorban, hogy 3 éves korúktól felnőtté válásukig a saját családjukban maraúnak. egy helyen nevelkednek, megtanulják a esaMSTvszeS repeket, a munkamegosztást, s efheL lett jobban kiteljesedhet a személyiségük, jobban szocializálódnak, kevesebb a kudarc esélye, s önállóbbak lesznek. Például megtanulnak gazdálkodni a pénzzel, vagy főzni, segíteni a beteg — talán igazi — kistestvér ápolásában. Persze a siker most is azon múlik, hogy ebben a közösségben kialakulnak-e a valódi érzelmi kötelékek. — Milyen gondokra számítanak? — A modell elterjedésének nincsen adminisztratív gátja, de még a kísérleti stádiumnál tartunk. Korai lenne jósolni, az viszont már ma nyilvánvaló, hogy a továbblépés csak akkor lehetséges, ha felfrissítjük a nevelőszülői hálózatot olyan fiatalokkal, akik gyermekszeretők, s van megfelelő lakásuk. Bár szakmailag indokolt lenne, hogy pedagógus házaspárokat keressünk, náluk éppen a lakás a gond. Arra is ügyelnünk kell, hogy ne az amúgy is pedagógushiánnyal küszködő iskolákból pályázzanak el hozzánk a tehetséges tanítók, tanárok. Jó szándékkal Többletek — S van-e, aki mindezeknek megfelel, ráadásul a lakáskörülményei is alkalmasak arra, hogy hat gyermeket neveljen? —- Ritkaságszámba megy, de van ilyen. Eddig pontosan ketten jelentkeztek, egyikük Százhalombattáról, a másikuk Érdről, s már ebben az évben várják a gyerekeket. — Közismert az állami gondozás nak az a törekvése, hogy lehetőiéi rehabilitálja az eredeti családot, t tegye alkalmassá a gondozott gyér mekek visszafogadására. Az új modell ennek az elvnek a feladását jelenti? — Nem. Az ilyen nagycsaládokbr elsősorban azok a gyermekek kerülnének, akiknél kilátástalannak tűnik, hogy valaha is visszakerüljenel édesszüieikhez. Ezért nem is tartjuk célszerűnek, hogy a mesterségé: családban nevelkedő gyermeké meglátogassák az igazi szülők. Erii — ha az eredetileg kilátástalannal vélt helyzet megváltozik — intézményes alkalmat teremtünk majd Rengeteg konfliktussal járhat, h; az általunk létrehozott család életébe beavatkozik egy idegennek számító felnőtt, aki szülőként jelentkezik. Természetesnek tartom, hogj a mesterséges famíliában nevelkedő gyermek csak akkor találkozhasson édesszülőjével, ha az kimutatje jó szándékát, például úgy is, hogi nem akar beavatkozni az új csalác megszokott életébe, s nem akarj; veszélyeztetni saját gyermekénei egészséges testi-lelki fejlődését Ilyen esetben aligha lesz akadálya annak, hogy a fiú vagy leány visz- szatérjen valódi szüleihez. VASVÁRI G. PÁL
