Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

1984. MÁJUS 5., SZOMBAT Nemzetközi siker Mozgó ambulancia Negyedik éve már, hogy ha­vonta egyszer útnak indul Esztergomból egy látásvizsgáló autóbusz. A gördülő ambulan­cián az esztergomi kórház szemorvosai és az esztergomi Granvisus gyár optikusai a városoktól távoli kisebb tele­pülések lakóit keresik fel, hogy megkönnyítsék a szemüvegre szorulók dolgát. A vizsgálatra jelentkezők érkezési sorrend­ben felszállnak az Ikarus-autó- busz egyik részében kialakí­tott és a legkorszerűbb vizsgá­ló berendezésekkel felszerelt szemorvosi rendelőbe. Itt meg­kapják a receptet, amire a jármű másik traktusában ki­alakított optikusműhelyben nyomban el is készítik a szemüveget. Amennyiben a szemorvos komplikált üveget ír fel, azt a mozgó ambulan­cia megrendeli az Ofotért-köz- pontbap, s néhány nap múlva tulajdonosa címére postán el­küldik. Esetenként vállalkoz­nak speciális fénytörési vizs­gálatokra és glaukóma-szűrés- re is. Mostanában sok minden úszik le a Dunán. Nemcsak dinnyehéj, hanem néha még kibelezett hűtőszekrény is, hypós és mosószeres flakonok kíséretében, s temérdek hulladék. A szemétnek ez a véget érni nem akaró vízi utazása a Ráckevei-Duna-ágnál már megdöbbentő látvány. A nádszegélyekkel, stégekkel kísért partszakasz hovatovább vízi sze- métlerakattá válik. Ráadásul pont az a hely, ahol a folyó élővilága megújulhatna: a halak ívási területe. S mindehhez még pusztítöbb hatásukkal a környék üzemei is derekasan hozzájárulnak; a folyam­ágba ömlő temérdek vegyi és szennyező anyag mind több halat for­dít fel. Még kevesen vannak Maroknyi Don Quijote pró­bálja felvenni a szélmalom- harcot ez ellen; azok, akik valamicskét is szívügyüknek érzik a természet védelmét, és szeretnék legalábbis megál­lítani a pusztulás folyamatát. Hivatásos halőrök, s önkénte­sek. — Sajnos a természetvéde­lem eszközei nagyon szeré­nyek — mondja Horváth Ist­ván halőr — s ráadásul keve­sen is vagyunk. Dömsödön, Táson, Lacházán, Szigethal­mon, Szigetszentmiklóson, Csepelen és itt Ráckevén van egy-egy halőr, aki a hivatalos feladatán túl a vízivilág meg­óvásáért is tehet valamit. — Kapnak társadalmi segít­séget? Nosztalgia-pénztárgép A képen látható századeleji pénztárgép ma is hűen kiszolgálja a vásárlót Budapesten, az egykori Szénási-papirboltban, a Kos­suth Lajos utca és Petőfi Sándor utca sarkán. Valamikor koro­nákat, pengőket blokkolt, ma forintokat ütnek bele. E. Várkonyi Péter felvétele — Vannak önkéntesek, úgy­nevezett társadalmi halörök, akik karszalaggal járják a fo­lyópartot, körülbelül kétszá­zan, kétszázötvenen ... Mind­össze 15—20 közülük, aki iga­zán lekiismeretesen tevékeny­kedik, ők valóban sokat segíte­nek nekünk. Itt vannak az Ürögi testvérek, aztán Tamás János, Gálik István, hogy csak néhány nevet említsek. — Mire kell ügyelnie egy halőrnek? — Nagyon sok mindenre. Ne horgásszanak engedély nél­kül, vagy ami még súlyosabb, ne halásszanak orvul. Tulaj­donképpen egyáltalán ne ha­lásszanak, hiszen ez az ág a sporthorgászoknak van fönn­tartva, az egyesület tagjainak telepítenek ide minden eszten­dőben 15—16 vagonnyi halat. Sajnos, az orvhalászok ezt alaposan megdézsmálják. — Mikor és hogyan? — Többnyire éjszaka. Mes- lenc-hálókkal dolgoznak, a víz alatt feszítik ki. Van ame­lyik 70—8Ó centiméterre, van amelyik két méter mélyre lóg bele a vízbe és 100—150 mé­ter hosszan. Tapadó háló ez, amelyet bármerről közelít is meg á hal, fennakad rajta. Motorcsónakos razziák — Mekkora kárt okoznak igy? — Óriásit. Egy-egy merítés­sel olykor két mázsányi a zsákmányuk, de ami ennél is rosszabb: válogatás nélkül fogják ki a halakat. Azokat is, amelyekre egyébként horgá- szási tilalom van, s azokat is, amelyek még méreten aluliak. — Tetten tudják érni őket? — Nagyon fáradságosán és nehezen. Sokáig kell figyelni, lesben állni, nem egy éjszaka ráment már. Rendszeresen tartunk önkénteseink, sőt még a rendőrség közreműködésé­vel is razziákon, motorcsó­nakkal a vízen, motorkerékpár­ral a parton. Havonta négy- szer-ötször, a nyári hónapok­ban hétszer is. Néha sikerrel. A legnagyobb baj, hogy az orvhalászok kiterjedt orgazda­hálózattal rendelkeznek; drá­ga a hal, tehát jó üzlet is. — A halállomány védelme mellett a vízivilág, s a termé­szet megóvása milyen fel­adatokat ad? — Ma már egymást érik a nyaralóházak, s az üdülőtel­kek. Akik rendszeresen itt él­nek, azok Vigyáznak környe­zetükre, de akik csak néhány hétre rándulnak ide, már nem nagyon törődnek azzal, mit hagynak maguk után. A sze­metet, a hulladékot egysze­rűen bedobálják a Dunába, hiába mondjuk, hogy inkább égessék el a parton. Kötelező lenne a nádvágás is. Nézzen végig, mekkora erdők terjen- genek már a stégek körül. Aztán amikor befagy a víz, a nád miatt a jég alatt kezdő­dik a gázosodás és az ívó ha­lak sorra felfordulnak. Arról már nem is beszélve, hogy mi úszik itt le egy év alatt. S 'mi mindent kell kiszednünk: sze­metet, s a stégek környékén mázsaszámra, a szennyezettség miatt megdöglött halakat. Kutya a zsákban A halőrök még ennél fur­csább dolgokat is kiszednek. Szinte pontosan tudják, mikor lesz eboltás: a Duna-ágban megjelennek a kutya tetemek. — Egyszer kifogtam egy zsá­kot — meséli Horváth István — amikor kibontottam, egy döglött kutya volt benne. A szerencsétlen állatot élve varr­ták a zsákba. — A. nemtörődömség, a lel­kiismeretlenség szívósan pusz­tít, az egyébként még mindig szép tájon. A halőrök körül a természetvédők önkéntes kis csoportja vajmi kevésnek tű­nik. Bármit észlelnek ugyanis, egy társadalmi önkéntesnek nincs joga még a helyszíni bírságolásra sem, legfeljebb feljelentheti. a kártevőt, vagy üzen a halőrnek, pöms&dön már létrehozták a természet- védelmi őrök csoportját. Ugyanolyan színű egyenruhá­ban, mint amilyen a miénk, járják a környéket, s hivatal­ból intézkedhetnek. Nos, bizonyára itt is, és még sok helyen szükség lenne hasonló — intézményesített felügyeletre. Tamási István ÁLARC NÉLKÜL Fejezetek a német fasiszta titkosszolgálatok történetéből MINDAZOK EMLÉKÉNEK, AKIK A NÁCIZMUS ÁLDOZATAIKÉNT HALTAK MEG, S TISZTEL­GÉSKÉNT MINDAZOK ELŐTT, AKIK SZERTE A VILÁGON HARCOLTAK A FASIZMUS ELLEN. 3. A spanyol közjáték A HÁBORÚ Spanyolország­ban 1936. július 10-tól 1939 ta­vaszáig tartott, amikor Madrid elesett. Ez alatt a három év alatt egymillió spanyol halt meg a polgárharcban. A német vezetőkel ekkor még nem érdekelte Spanyolor­szág sorsa, kivéve Wilhelm Canarist. Nehéz helyzetben volt, mert a vezérkar minden figyelmét a Rajna-vidéki be­vonulás utáni helyzet kötötte le. A hadügyminiszter nem vette volna szívesen, hogy né­metek harcoljanak idegenben. A birodalom akkor még ké­születlen volt a háborúra, nyu­gati határain nem volt erőd- rendszer és hadserege kisebb volt mint a francia haderő fele. A spanyol vezérkari főnök, akit a köztársasági kormány Marokkóba küldött, ügynökei útján felkereste Canarist és régi, első világháborús jó kap­csolatokra hivatkozva segítsé­get kért. Ez a tiszt Francisco Franco volt. Canaris sem időt, sem fáradságot nem sajnált, hogy Francó megsegítésére Né­metország és Olaszország ve­zető embereit megnyerje. Si­került Göring érdeklődését felkeltenie és ez jelentős si­ker volt. Junkers szállítógépe­ket kért, hogy a marokkói csa­patokat és a spanyol idegenlé­giót átszállítsák Spanyolor­szágba. Göringnek csak egy aggálya volt, hogyan adja elő a tervet Hitlernek, 1936-ban Hitler még tisztelte a vezér­karral kötött megállapodást, nem avatkozott bele katonai ügyekbe, nem kezdte még fel­fegyverezni az SS-t és még nem fogadta el a hamis bizo­nyítékokat főparancsnoka, Fritsch tábornok ellen. A BIRODALMI kancellária naplójából kitűnik, hogy Hit­ler Bayreuthban egy hangver­seny után magához rendelte Göringet, Blomberg hadügy­minisztert és Canarist. Ezen az éjszakán egyeztek meg Franco támogatásában. Fritsch tábornok főparancs­nok és Ludwig Beck vezérkari főnök erősen helytelenítették a beavatkozást. Canaris azon­ban rendíthetetlen maradt és ő volt a fő irányító, aki a né­meteket légi és tengeri úton Spanyolországba szivárogtatta. S míg a német repülőgépek el­pusztították Guernicái és más spanyol városokat, Chamber­lain a be nem avatkozásról fe­csegett különböző fórumokon. Canaris maga is sokszor meg­jelent Hispániában, bejárta Francóval a frontot, szervez­kedett, ügynökökkel találko­zott. Az oly híres angol titkos- szolgálat nem tudta, hogy egy különösen fontos és aktív né­met tiszt van a félszigeten. Pe­dig 1936-ban Canaris kezét mindenütt lehetett érezni Spa­nyolországban és az angolok számára egy veszélyes ellenség keze volt, egy férfi, aki Adolf Hitlert külföldi kalandokra bátorította... MÉG EGYSZER megkeverte a spanyol kártyákat Canaris keze, a sors különös iróniája­ként ezúttal fordított előjellel. 1940. október 23-án a hen- deyi pályaudvarra expressz­vonat dübörgőit be. Hitlert hozta, hogy a spanyol Caudil- lóval — ez volt már Francó hangzatos címe — találkozzék. A kis kövér Caudilló ravasz pillantásokat vetett a szürke és bíbor áradatra. Mögötte ve- je Ramon Serrano Suner, aki egyben külügyminisztere is volt, vezérkari tisztek, segéd­tisztek, tolmácsok. A parádé után a Führer szalonkocsijá­ban megindult a nagy játék Herkules oszlopaiért, Gibral­tárért. Canaris, akitől leg­inkább elvárható volt, hogy Hitlert elkíséri, ezúttal távol maradt. Tudták, hogy a spa­nyol probléma megítélésében önálló vonalat képvisel. Hitler megpróbálta Francót engedel­mességre bírni, de a ravasz spanyol rendkívüli szívósságot és rugalmasságot tanúsított. Amikor beszállt saját vonatá­ba, hogy átkeljen a Bidassoán, Spanyolország megőrizte sem­legességét, Hendeyben Hitler nyers módszerei, első alkalom­mal vallottak kudarcot egy gyengébbel szemben, azért mert Franco bizonyos ismere­tekkel felíegyverKezve ment a találkozóra. Canaris adta meg magabiztosságának alapját. Franco megtudta tőle, hogy Hitler és a vezérkar meg­egyeztek abban, hogy egy le- győzetlen Szovjetunióval a há­tukban, nem kerülhet szóba Spanyolország lerohanása. Canaris és Richthofen re­pülőtábornok Hitler érkezése előtt jártak Spanyolországban és szemrevételezték Gibraltár bevétélének lehetőségét. Richt­hofen tanácsára Hitler stuká­kat — Ju—87-es zuhanóbom­bázó — akart bevetni és ezzel a Luftwaffe törzseit Spanyol- ország repülőtereire telepíthet­te volna. Ha Gibraltárt a stu­kák nem is tudták volna be­venni, a gépeknek lehetőségük nyílt volna támadásokat intéz­ni a szorosban brit hajókonvo­jok ellen. Franco — Canaris tanácsára — nehéztüzérséget kért. Ezt Hitler a szűk kapa­citás miatt nem tudta meg­adni. BOSSZÜSAN távozott tehát s úgy tűnt, Canaris titkos dip lomáciája észrevétlen maradt, de Munoz Grande tábornok, aki a spanyol kék hadosztályt vezette, hogy harcoljon Hitle­rért a keleti fronton, nyíltan megmondta, Canaris győzte meg Francót, hogy nem érdeke belépni Németország oldalán a háborúba. Miért tette? Ez is hozzátartozik a Canaris-rej- télyhez. Tevékenységéről a Gestapo tudomást szerzett, és ez is bekerült egyre terebélye­sedő dossziéjába. — f—1 ­Következik: A Kama had­művelet EGYÜTT AZ UTAKON AZ ŰTINFORM JELENTI Karády László: Meleg, nyárias az idő, a hét vége forgalmán is bizo­nyára meglátszik ez. A főirányokba, a Balaton, a Dunakanyar, a Pilis és a Börzsöny felé várunk jelentős forgalmat. Az M7-es autópályán a Balaton felé tartók nem találkoznak korlá­tozással. A tó déli partján, a 7~es úton Boglárlellén csomópont építése miatt változatlan a sebességkorlátozás. Az északi parton, a 71-es úton a fűzfői strandnál és Keszthely—Gyenesdiás között kérünk figyelmet. A Dunakanyarban elsősorban a megnövekedett gyalogosforgalom követel figyelmet. Sok a kerékpáros is! A ll-es úton Visegrádon a rév­átkelő térségében kisebb útépítési munkák folynak, ezért a sebesség- korlátozás, az előzési tilalom. Pilismaróton, közműépítés miatt több rövid szakaszon fél szélesség­re szűkül az út, az áthaladási elsőbbséget jelzőtáblák szabályozzák. Ma rendezik a megbízhatósági moloros túrabajnokság 2. futamát. A résztvevők Kóspallag, Márianosztra, Zebegény, Letkés, Kisinóc tér­ségében versenyeznek, az autósoktól figyelmes, segítő magatartást ké­rünk. A Dunán a kompok menetrend szerint közlekednek. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Április 27-én hajnalban Aszód mellett a leálló sávban parkolt a BV-16-75 rendszámú autóbusz, mert műszaki hiba miatt nem tudott továbbmenni. Alig múlt el négy óra, amikor H. I. arra ment egy tehergépkocsival. Későn vette észre az eny­he bal kanyarban leállított buszt, és nekiütközött. A baleset következtében a teherautó utasa olyan súlyosan megsérült, hogy kórházba szállítása után belehalt sérüléséibe. Az álló buszban 60 000, a teherautóban 40 000 forintnyi kár keletkezett. f Ez a baleset sincs tanulság nélkül. Különlegessége, hogy kora hajnalban következett be. Az éjszakai és hajnali vezetést sokan ked­velik. Ilyenkor sokkal tempósabban lehet haladni, kevesebben van­nak az utakon, nem alakultak még ki a sebességet lassító konvojok. Ám ilyenkor sem szabad elfeledkezni a szükséges óvatosságról. Rosz- szabbak a látási viszonyok, és nemegyszer a fékhatás is csökkent, az úton levő harmat, vagy páralecsapódás miatt. Ezért is vannak többen azok, akik inkább vállalkoznak a zsúfolt nappali utakon a vezetésre. Aki tehát a hajnali, vagy éjszakai vezetés mellett dönt, jó, ha tudja, mekkora veszélynek teszi ki magát, s énnek megfelelően halad, még a szokásonál is óvatosabban. INDOKOLT INDOKLÁS Sokan vannak, akik nem örülnek, sőt ellenérzésekkel fo­gadták a hírt, hogy a módosított KRESZ előírja a segédmoto­ros kerékpárokkal közlekedőknek is a bukósisak kötelező hasz­nálatát. Indokolt tehát megindokolni, miért is vált szükséges­sé ez az intézkedés. Az európai felmérések szerint a motorkerékpárosok és a segédmotros kerékpárral közlekedők a legveszélyeztetettebbek. A motorosbalesetet szenvedők hatvanhárom százaléka a 16—19 éves fiatal, s egyharmadukat segédmotoros kerékpáron érte a baleset, akár úgy, hogy ő maga volt az előidéző, akár nem. Érdemes megemlíteni, hogy az esetek többségében nem a nagy sebesség játszott szerepet, hanem a kritikus helyzetekben mu­tatott bizonytalanság. A helytelen döntések és a rossz manő­verek rejlenek a balesetek hátterében. A segédmotoros kerékpár, vagy kismotor tehát igen ve­szélyes jármű. S ha elfogadott az a tény, hogy szükséges a mo­torosoknak a bukósisak, akkor nem nehéz belátni, hogy ugyan­csak szükséges a szóban forgó kisebb erejű járművek utasai­nak is. Eddig is több motoros életét mentette meg a bukósisak, ami kivédi a fejsérüléseket, kevesebb koponyatörés következett be a kötelező használat bevezetése óta. Csak üdvözölni lehet te­hát a módosított KRESZ-nek ezt a rendelkezését. EMELJE FEL JÁRMŰVÉT! Érdekes hírt hallottunk, és nem árt elgondolkozni értel­mén. Japánban mindenki csak olyan súlyú motorkerékpáron közlekedhet, amelyet hatósági személy jelenlétében fel tud emelni a földről. Aki már ült motoron, az tudja, hogy mi rejlik emögött a rendelkezés mögött. A motorozás ugyanis kerékpározás is, s megtartani egy kanyarban, vagy kivenni abból erőt kíván. Ezért is jobb, ha a kezdő motoros kisebb teljesítményű és ki­sebb súlyú gépen kóstolgatja újfajta közlekedési eszközét. NEMCSAK A SZEM ÉS A FÜL A járművezetők a szemükkel és fülükkel szerzik a leg­fontosabb közlekedési információkat. Vezetés közben azonban ennél többre is szükség van; egész testünkkel például érzékel­nünk kell a lassulást, a gyorsulást, a kocsi megcsúszását, meg- farolását is. Ebben segítenek a test izmainak a tónusai, ame­lyek az izmok feszülése, elernyedése alapján — bonyolult idegi kapcsolatokon át — tájékoztatást ad a test helyzetéről, moz­gásáról, illetve mozgásváltozásairól. Ez a fajta mozgásérzékelés önkéntelen reflexekkel jön lét­re. A központi idegrendszer egyik fő feladata, hogy a testet az úgynevezett vázizmok segítségével állandóan egyensúlyi ál­lapotban tartsa. Jó példa erre a fékezés, amikor a jármű­vezető teste hirtelen előrebukna, a hátizomzat azonban reflex­szeren összehúzódik, és így próbálja egyenes helyzetben tartani a törzset. A megcsúszás, a megfarolás érzékelése különös módon jön létre. Ilyenkor kétféle hatás éri a vezető testét: a kocsi, ha rövid időre is, de veszít sebességéből, és létrejön egy sajá­tos oldalirányú mozgás is. Az izmok érzékelő apparátusa jelzi ezt, s az önkéntelen reflex eredményeként törzsünk el­lenáll a tehetetlenségi erőnek, igyekszik egyenesen maradni. Ehhez a mozgásérzékeléshez kapcsolódik a járművezető tanult reflexe: a kormánykerék megfelelő irányba fordításával újra egyenesbe akarja hozni a kocsit, amíg csak az izmok viszont- jelzést nem adnak, hogy ez sikerült. Az ember tehát idegileg is fel van készítve arra, hogy kivédje a megcsúszásokat — fel­téve, ha kellő gyakorlottsággal rendelkezik. LÁTNI ÉS LÁTSZANI Az ilyenkor a nyárinál még szürkébb reggeleken ne felejt­sük el bekapcsolni a járművek fényeit. Ezzel nemcsak a balese­teket ússzuk meg, hanem felhívjuk magunkra a többi közleke­dő figyelmét is, és így kisebb lesz a valószínűsége, hogy ne­künk jönnek. Ne felejtsük a jelmondatot: látni és látszani. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvégét kíván gya­logosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter OrvSinfószok és szennyezők Védeni a vízivilág értékeit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents