Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

a PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. MÁJUS 26., SZOMBAT Simonyi Imre: A hazáról az utolsó szó jogán S esténként még megfoltozom a zászlót. Azt a régit! — Ha a piros híj javai van a pirosnak: József Attilával. S a hóhér a fehért ha vérrel hinti; fehérrel írom rá: Bajcsy-Zsilinszky. S ha valaki bepiszkítna a zöldbe ráhímezném: ez a Házsongárd zöldje. Hol fél-Magyarország Él zöldelőn: édes Dsida, drága Karácsony Benő. S hogy: „Krúdybiedermeier”? — az »kín! — Szindbád gyötrelme: Széplány-Podolin! S ha akárki (tán éppen ő?!) erővel tépné meg: hát akkor Szabó Dezsővel. Igen e megszaggatott, ez volt AZ A zászló: EZ volt az ifjúkor! EZT foltozom. Ö, tépett zászlóm: rongyos ifjúkorom! Végső mulatsága ez már a vénnek. Tettnek nem sok. Ámde elég reménynek. Ifjúkor? Tépettség? Foltok? Régi zászló? ó, folt-hátán-folt Márai! Ó, folt-szent-Németh László! Beszélgetés a könyvtárban Barátaik a regényhősök Egy csoportban ülünk a ceglédi gyermekkönyvtárban, és a könyvek­ről, az olvasás szereteté. öl beszélge­tünk. Csillogó tekintetű kompánia: Gábor Annamária, és Király At­tila harmadikosok, a közeli Tán­csics Mihály Általános Iskolá­ból, onnan jött a hatodikos Fakan Dénes is. Csurgat Szilvia, a Mészá­ros Lőrinc Általános Iskola torna tagozatos ötödik osztályát végzi, Gál Györgyi ugyanott nyolcadikos. — A barkácsolás kötetek a ked­venceim — említi Dénes. — Nem mondom, hogy kalandosat nem olva­sok, de azt kevesebbet. A rádiótech­nika érdekel. Készítettem már több kis rádiót, csak úgy. Aputól sok min­dent ellesek. O a .foglalkozásához hí­ven szeret barkácsolni. A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat gyá­rában dolgozik, karbantartó. Van egy zugom apu otthoni barkácsmű- helye mellett, vagy két négyzetmé­ter. Ellenállásokat, kondenzátorokat tartok ott, szerelek, matatok. Apu kopogással jelzi, ha be akar jönni, és akkor örömmel nyitom az ajtót. Dénes tavasszal bejutott az úttö­rők tudományos és technikai szem­léjén a második fordulóba. Könyv­tári és otthoni könyvek segítségével alaposan felkészült. — FÜedvéhc játékom az a kisautó, aftíit magam fabrikáltam papírból, vezetékekből és elemmel működik. A könyvek? Hát persze, otthon is van jócskán. A verseket, elbeszéléseket anyu forgatja, de csak ritkán, ö a háztartást vezeti. Még két kis húgom is van. Szombaton, amikor nincsen tanítás, apu mellett lehetek a műhe­lyében. Rajzolni tanít, figyelem, mert érdekel, amit csinál. Gál Györgyi, a nyolcadikos, sütő­ipari szakmunkástanuló lesz hama­rosan. Az útleírásokat szereti, szin­te ő is utazik gondolatban a kötet szereplőivel. Érdeklik a növények, és mert ügyesen köt, a kézimunkás könyvek sem kerülik el a figyelmét. A Táncsics iskola könyvbarát har­madikosai alighogy kinőttek a mesekönyvsorból. — Kinőni — mosolyog Attila —, a meséről még a tesóm sem szokott le, pedig már javában gimnazista! Mi is hárman vagyunk testvérek, leg­idősebb bátyám a húsiparnál szak­Gondolatmorzsák az érettségről Mit éltünk át eddig? A csöppnyi kamaszszobában hárman szoronganak az ágyon: Anikó, Gyöngyi és Judit. Az íróasztal üveg­lapja alatt színészek, énekesek fényképei, a polco­don most még felettébb fontos, életre szóló emleknek érzett csecsebecsék. A házigazda, Anikó egy John Len- rton-Iemezt tesz a korongra. Life is Wat happens to you I While you !re busy / Making other plans — Az élet az, ami azalatt történik veled, amíg terveket szősz — énekli a halálában is halhatatlan sztár. A lányok tervei egyelőre a sikeres érettségiig és a felvételi vizsgáig terjednek. Hogy mi lesz utána vagy helyette, ha az álmok nem válnak valóra? Erről még nincsenek határozott elképzeléseik. Érettségi előtt áll­nak, a felén már túl is jutottak. Éretté tesz-e azonban egy bizonyítvány, s az a tudás, ami mögötte van? Nem sokat töprenghettek ezen mostanság Lassan, a témától el-elkanyarodva, gondolatmorzsákból áll össze, amit számukra az érettségi—érettség gondolatpár jelent. — Nem attól leszünk érettek, hogy leérettségizünk, de ahhoz, hogy annak tartsanak, kell ez a vizsga. Ezt ma már a minimumnak tartják, s ha nem tanulunk to­vább, ezzel nem jutunk messzire. — Ha az érettség az élettapasztalatot, a hétközna­pokkal való szembenézés képességét jelenti, akkor nem vagyunk azok. Mit éltünk át eddig? Elmegyünk az is­kolába, utána tanulunk otthon. Igaz, a tudás, aminek birtokába jutunk, ad valami biztonságérzetet. Még ak­kor is, ha a gimnázium meglehetősen elvont. — Elkerülhetetlen, hogy az iskola, a család védőszár­nyai alól kiszabadulva pofonokat kapjunk. Minél na­gyobbak lesznek ezek a pofonok, annál hamarabb kijó­munkás. öt már nem foglalják le annyira a könyvek. Nálunk is szeret apu olvasni. Anyu nem nagyon ér rá. Apu a történelmi meg a kertészeti könyveket olvassa, tudom, mert én is szoktam választani neki. A növé­nyekről szólók nekem is kedvenceim. Most rendezzük a kertet, és én is ajánlhattam növényt! A fantasztikus, kalandos kötetek kedvelője a sporttagozatos Szilvia, ám kedvence Gárdonyi Géza Egri csillagok című kötete. — Hányszor? Sokszor olvastam el. Pedig nem is volt még kötelező. Sze­retem a hőseit, közel állnak hozzám, szinte beszélgetek velük. Jó, hogy ná­lunk az egész osztály szereti a köny­vet. Télen, amikor sítáborban vol­tunk, vittünk olvasnivalót, beszélget­tünk azokról. Szüleimmel, testvé­reimmel a könyvek jó barátai va­gyunk. Apu néha szereti ha hango­san olvasok, hogy hallja ő is. A PEVDI-nél gépkocsivezető, a szőlész­kedés a hobbija, meg az arról szóló olvasmányokat bújja. Játszani? Hát persze, hogy mind­annyian szeretnek! Ki-ki sorolja, ho­gyan készül a szünidőre. A kellemes vakációból egyiküknél sem marad­hatnak ki az .érd.ekes .olvasmányok. ‘ KATALIN r;: pám könyvvel jött haza minden gyermeknapon. Ne­künk is hozott, hogy meg­állítsa rohangálásainkat. Nyúltunk volna maszatos kézzel a lapokhoz, de ő fi­gyelmeztetett: a könyvet nem sza­bad bepiszkítani. Nem roller az, hogy száguldjunk azon, s maga mellé ültetett és olvasott. A köny­vet később átvette anyánk, s elő­került a magyar líra kincsestára is: Babits, Kosztolányi, Vörösmar­ty, Arany, Illyés ... . A városszéli házban nálunk Így telt a gyermeknap. Csodálkoztak is rajtunk a telepiek, hogy nem ragadunk a nyalókától, a medve­cukortól. Pedig ettük volna a tö­rökmézet, s le nem jöttünk volna a körtefáról. Pedagógus anyánk azt mondta, hogy még ezen a na­pon sem engedhetünk meg ma­gunknak mindent. Tizenöt éve magam is könyvvel le­pem' meg gyermekeimet. Együtt ol­vasunk, s rácsodálkozunk a világ­ra. Soha ekkorákat és ilyen jóízűe- ket nem beszélgetünk, mint ekkor. Mert ez az ő napjuk. Szavakban belakjuk a csillagokat, ürparipán vágtatunk, gimnazista lányom még az angol szavakat is belefűzi, s kér­dezget iányrcgényekröl. Fiam — ebadtának mondom, ha belelen­dül, s kapust játszik még a sárban is — ezen az egy napon viselkedik. Megadja a méltóságot magának, az emberi nemnek. Ti úgyis mindig rohantok — mondja —, legalább az én lassúbb tempóm bennete­ket is lazábbá tesz. Talán nem is sejti, mit mondott ki hétévesen. Tudatalattijában ta­lán az embert féltette nyavalyáitól, meg egyéb zűröktől, amelyekből egyre több hemzseg körülöttünk a világban. Talán arra gondolt, hogy legyünk figyelmesebbek. Éppen a könyvhéten, a könyvök birodal­mában, s a gyermeknapon is. Meg a közelgő pedagógusnapon, amikor megint egy napig tanítóinkat tisz­teljük. Meglehet, hogy utódaink­nak nálunknál több érzékük lesz ahhoz, hogy ne játsszanak oly gyak­ran drámai színházát, s merjenek érzelmeiknek is örülni? Bizakodva ebben, én ezért sze­retem ezt a három eseményt. Kor­osztályokat fordít egymás felé, tiszteletre késztet. Ilyenkor meg­fellebbezhetetlenül kitiltődik a vi­selkedésből a sunyiság, az Önzés, a csak magammal való törődés. A könyv társ lehet, segít feltárni énünket, megszabadít görcseinktől, A gyermek bennünket folytat, tő­lünk lesi el megnyilvánulásait. A pedagógus valamennyiünket nevel — s ezek így együtt oly szerencsé­sen követik egymást, hogy már nemcsak beszélni illik róluk, ha­nem úgy is tenni, hogy minden­nek a lényegét valóban el is higy- gyük. M. Zs. Terhet cipel az uszodám A vízen sem lehet lazítani zanodunk. Még túl naivak vagyunk, nem hisszük, hogy velünk is történhetnek rossz és kellemetlen dolgok. — Igazán még azt sem tudjuk, mit vár a társada­lom egy érettnek mondott embertől. Természetesen azt tudom, hogy elvárják a tisztességes, • becsületes munkát, a helyes politikai állásfoglalást. S erre még úgy-ahogy föl is készít az iskola. Azt hiszem, a fel­nőttek túl komolyan veszik az életet. Elfelejtettek ját­szani, felszabadultan nevetni. Most az képzeljük, mi egészen másképp csináljuk majd. — Ez természetesen a környezetünktől is függ. Hagy­ják-e majd úgy irányítani az életünket, ahogy mi sze­retnénk? Vagy elveszik a kedvünket? Az idősebbek nehezen fogadják el, hogy mi másképpen gondolkodunk, hogy többet tudunk. Pedig ez törvényszerű, hisz olyan gyorsan változik a világ. Már mi is érezzük, hogy sehol sem vagyunk a mostani elsősökhöz képest, akik magá­tól értetődő természetességgel kezelik a számítógépet. Sok-sok kérdés. Tétova vélemények. Remények és kétségek. Ülnek az ágyon, csavargatják a moncsicsi- baba karját. A komoly, életüket körvonalazó gondola­tokról minden átmenet nélkül csapnak át diákos kun­cogásba valami jelentéktelen apróság fölött. Majd ki­pattan, szinte a semmiből, a végső következtetésként ható gondolat: — Azért az érettségi mégiscsak az egyik legnagyobb dolog az ember életében. Az első igazi erőpróba. Pillanatnyi csend üli meg a csöppnyi szobát Duna­keszin, egy panelház tizedik emeletén. A leálló lemez­játszó finom kattanása éles csattanásként hat. M. NAGY PÉTER sár®a.daru ™ár messziről látszik, s hallatszik az áramfejlesztő ge- ‘5. part mentén jókora vasidomok sorakoznak, a hajó- nád^ ke ekeI‘ Hata mas uszaly hintázik a vízen, mögötte él, harsog e h~,fehéZ, íeSj “?zeszedni a rácokat, sok a dolog, most veszik át az öL?fÍ6t fA0g?d űrasz PeteT’ a MAHART dunaharaszti üzemének he- fránv®',fa megProbalom — mondja, S eüramodik a szerelőcsarnok hnJlá n 1 c^!,z0dr™ag tfr viSSZa az ems!eti irodába, ahol csatlakozik H°®w Szabó Józsefné párttitkár és Hideg Istvánná személyzeti vezető. Hamarosan a KISZ szigetszentmiklósi küldöttgyűlésére terelődik a szó a fiatal hegűS2tő felszólalásának. A szünetben körbefogták az érdeklődők, nem győzött válaszolni a kérdésekre .„ .r Szívügyünk a vízisport, ezért ajánlottam föl a segítségünket az űt- toroKnek mondja Kárász Péter. — A közelben van a félig kész csónak- hazuk, s mellette all a régi is, amelyben tavaly huszonhét megfáradt ha­jót számoltam össze. Szívesen kijavítanánk azokat, hogy újra használhas­sak de vállalkoznánk túrák szervezésére, úszásoktatásra is. Hármunknak sajá, motorcsónakunk van és most gyűjtünk egy közös, nyolcszemélyes hajóra, amely csak a KISZ-eseké lenne. Már 90 ezer forint jött össze. — Pontosabban csak 60 ezer,'mert egy 30 ezer forintos munkával még tartoznak a fiúk — teszi hozzá Hideg Istvánné. — Megegyeztünk hogv mit kell csinálniuk, hamarosan hozzákezdhetnek. Akadnak olyan feladatok, amelyek már nem férnek bele a munkaidőbe, ezeknek az ei- végzésére szerződést kötünk a fiatalokkal. A pénz az övék, abból akarják megvenni a vállalat egyik nagyjavításra szoruló, kiöregedett hajóját. Min­dig számíthatunk rájuk: a ma átadott uszályt is azért tudtuk néhány nap- pal korábban elkészíteni, mert ezúttal sem kímélték magukat. A KÍSZ-en kívüliek, az idősebbek is csatlakoznak hozzájuk, együtt dolgoznak. — Egyöntetű a vélemény, ha a KISZ-esek csinálnak valamit, az csak 3Ó lebet — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Józsefné. — Legutóbb oiyan vetélkedő vei, sportversenyekkel, főzéssel, esti táncmulatsággal egy­bekötött majálist rendeztek, hogy a családtagokkal együtt legalább ötve­nes voltunk. Iskolákat, óvodákat patronálnak, az ünnepek előtt földíszí­tik az utcát, gondozzák a szovjet hősi emlékművet. Kezdeményezésükre a betanított munkások szakmát szereznek. Egy esztendő leforgása alatt ket­ten lettek kiváló dolgozók, ketten igazgatói, illetve üzemvezetői dicséretet kaptak, s ugyancsak ketten elnyerték a KISZ KB okleve'ét. Ennek a ti­zenkilenc tagú alapszervezetnek olyan tekintélye van, hogy a munkában, a szórakozásban is fegyelmet tud tartani. — Tényleg előfordult, hogy egyik renitenskedő társunkat nem vet­tük be a kispályás bajnokságra készülő focicsapatba — erősíti meg Ká­rász Péter. — Rögtön rájött, hogy elszámította magát, s utána már nem volt semmi baj. Vagy itt van a vízitúra: tavaly nyolcszáz kilométert tet­tünk meg a Tiszán, az idén Szegedtől—Tokajig szeretnénk hajózni. Ez lesz a nyári szabadság csúcspontja, de akkor sem feledkezhetünk meg magunkról. A vízen nem lehet lazítani, mértékte’enül vede’ni a sört. Egyszer már megmondtuk: akinek nem tetszik, szálljon vonatra, mehet haza. Most sem lesz semmi gond, hiszen mindenki azt számolja, hányat kell még aludni addig. — Látod, ezen ötszáz méter hosszú a hegesztés — mondja, miközben felkapaszkodunk a lehorgonyzóit ezerötszáz tonnás uszályra. — Ott a vé­dett Cucor-szigeten valaki fölgyújtotta a nádast. — mutat a már ismét buján tenyésző zöld irányába. — Mi is oltottunk, mentettük, amit lehe­tett, de sok madárfészek, tojás elpusztult. Közben az üzemcsarnokból ki- hallatszik, a terhét cipelő csúszódaru figyelmeztető vijjogása. Űj uszály készül. KÖVESS LÁSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents