Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-24 / 120. szám
1984. MÄJUS 24., CSÜTÖRTÖK 3 Közfigyelemre számot tartó témákról, hosszú időre szóló feladatokról a szakszervezeti tagok mindegyikét, s még Pest megyében élő sok más embert is érintő ügyekről tárgyalt tegnap a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, Pataki Mártonnak, az SZMT elnökének vezetésével. A testület megvitatta az MSZMP KB tavaly októberi állásfoglalásából, s az MSZMP Pest megyi Bizottságának ez év februári határozatából — mindkettő a szak- szervezeti munkával foglalkozott — adódó feladatokat, s erre vonatkozó állásfoglalást tett. A napirenden szerepelt — másodikként — az üzemegészségügy Pest megyei helyzetét elemző előterjesztés (a beszámolót Nagy Sándorné, a Pest megyei Tanács elnök- helyettese tartotta), s ezzel kapcsolatban ugyancsak állást foglalt az SZMT. A tanácskozás munkájában részt vett Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Sáli Ferenc, a SZOT osztályvezetője és Domonkos László, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Elvi alap Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára terjesztette a testület elé a szakszervezeti munkára vonatkozó állásfoglalásokkal kapcsolatos véleménytervezetet. Ennek szövegét írásban is közreadták. Az SZMT vezető titkára hangsúlyozta: a szakszervezeti munka folyamatos megújulásának szilárd elvi alapját képező, hosszú távra szóló útmutatásokat adott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, s a megyei pártbizottság, elismerve a szakszervezetek eddigi tevékenységét, megerősítve a gyakorlatban kipróbált és bevált szakszervezeti politika alapelveit, s igényelve, hogy ennek gyakorlatát a magasabb és folyton növekvő követelményekhez igazítsuk. Szólt arról, hogy a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa az ágazati szakszervezetek megyei bizottságai, a munkahelyi szervezetek a megye politikai életének alakítói, formálói, s hogy az eredmények mögött sok ezer tisztségviselő és aktivista önzetlen társadalmi munkája áll. Ám a jelen időszakban nagyobb hozzáértésre, több és még áldozatosabb munkára van szükség ahhoz, hogy a társadalom és a tagság igényeit, például az olykor sajátos érdekek ütköztetését, a tudatformálást, megfelelően oldhassa meg a szakszervezet. A fő feladatok között említette Jámbor Miklós a területpolitikában való aktívabb részvételt s az alapszervezetek hathatós segítését. Mint mondotta: érdekképviseleti munkájuk egészét mindenki számára érthetővé, kézzelfoghatóvá kell tenni. Több figyelmet kell fordítanunk az igények rangsorolására. Tovább kell keresnünk a tagság bevonásának lehetőségét a települések fejlesztése, a lakásgondok enyhítése, a még ma is döcögő építőanyag- és telekellátás jobbítása, az egészségügy fehér foltjainak felszámolása, az oktatásügy problémáinak megoldása érdekében. Kiemelte: az ország gazdasági erejének növelése adhat csak lehetőséget az élet- és munkakörülmények további javítására. — Most ismét olyan időszak előtt állunk, amikor a külső és belső körülmények lépésváltásra késztetik a magyar gazdaságot. A szakszervezeti munka bázisa még inkább a munkahely lesz, s a gazdaságirányítás változásával a munkahelyen kívüli szakszervezeti tevékenység szerepe is növekszik — mondotta. Hat vélemény A vitában hatan mondtak véleményt az SZMT állásfoglalás-tervezetéről. Kékesi István, a DHV szakszervezeti bizottságának titkára említette: az alapszervezetek belső munkájáért az ágazati szakszervezetek felelősek, nagyobb önállóság, nyíltság kell, hogy jellemezze a szakszervezet területpolitikai érdek- képviseletét. A munkahelyeken sok téves nézet tisztázását, a párt- és a szakszervezeti feladatok elkülönítését segítették a párt határozatai, állásfoglalásai, Tősér Andrásné, az ÉDOSZ Pest megyei Bizottságának titkára arról beszélt, hogy a párttagság támogatására nem csupán az elvi irányításban, a gyakorlati, munkában is számíthat a szakszervezet, amely akkor őrizheti meg és erősítheti pozícióit, ha lépést tart a változásokkal, ha részese a döntéseknek, ha végrehajtásra időben felkészíti a tagságot. Varga Lajosné, a Buda- flax vállalati szakszervezeti bizottságának titkára mondotta: a munka versenyre irányítottuk a figyelmet, ösztönző új formákat keresünk, s ezek alkalmazására már a kollektív szerződésben is lehetőséget teremtünk. Haness László, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkára az önálló szakszervezeti vélemény szükségességét hangoztatta, s arról beszélt: nem elég, ha a szakszervezeti és állami vezetők kapcsolata az irányítás magasabb szintjein jó, minden munkahelyen ilyennek kellene lennie. Fontos az is, hogy a demokratizmus erősödése ne járjon a jogkörök — például a szakszervezet egyetértési joga — elmosódásával. Dr. Sáli Ferenc hangsúlyozta: világszerte a figyelem középpontjába kerültek a szakszervezetek, s pártunk elvi politikai állásfoglalása értékét is az adja majd meg, mit és mennyit tudunk belőle átültetni a mindennapi gyakorlatba. Óriási erő van a szakszervezeti mozgalomban, de lényeges, hogy csak olyan feladatokat vállaljon, amelyeket meg is tud oldani. A jövőbeli munkához elengedhetetlen a megfelelő káderkiválasztás, s ez ügyben — a szakszervezet minden szintjén — bízni kell a tagság Véleményében, hiszen nem mindegy, hányán állnak a „zászlót vivők” mögött. Végezetül arról szólt, jó munkamegosztásnak, a funkciók okos kiválasztásának kell jellemeznie az ágazati és a területi szakszervezeti szervek tevékenységét. Domonkos László arról beszélt: az állásfoglalással az volt az MSZMP KB alapvető célja, hogy a valóság, a mai állapotok ismeretében jobb körülményeket teremtsen a szakszervezeti munkához, serkentse a tömegtámogatást. Ehhez megfelelő mozgásteret biztosít, segítséget, s garanciákat is ad a szakszervezeteknek. De fontos, hogy minden alapszervezetben világosan értsék a párt szakszervezeti politikáját, s hogy a tagság érzékelje: a szakszervezet az ő szervezete. A vitát követően az SZMT egyhangúlag elfogadta az elhangzottakkal kiegészített — a párthatározatok végrehajtásával kapcsolatos — állásfoglalást. Következetesebben Az állásfoglalás elöljáróban kiemeli: az SZMT — figyelembe véve a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalását és a megyei pártbizottság határozatát — tovább kívánja növelni a megyében a szakszervezeti mozgalom befolyását, cselekvési egységét. A dokumentum részletesen is meghatározza a több esztendőre szóló főbb tennivalókat, amelyek a megye gazdasági, kulturális életének további gazdagítását, a dolgozók, a lakosság szükségleteinek mind jobb kielégítését,, a közéleti demokratizmus fejlesztését, a társadalmi erők összefogását, mozgósítását szolgálják. Mint az állásfoglalás kiemeli, az SZMT a tagság véleményére támaszkodva a döntések előkészítésekor következetesen képviseli a dolgozói érdekeket, nagyfokú politikai érzékenységgel, felelős magatartással hozza felszínre a különböző rétegek érdekeit. Megkülönböztetett gondot fordít az életkörülmények javítására, továbbra is kiemelten kezeli a munkáslakta települések fejlesztését, a lakásépítést, az alsó- és középfokú oktatási intézményhálózat bővítését, az egészségügyi ellátás és a közlekedés javítását. Fokozottabban bevonja a területpolitikai munkába az üzemi, intézményi szakszervezeti szerveket, az iparági szakszervezetek megyei bizottságait,, a szakmaközi bizottságokat. Társadalmi munkaakciók, kommunista műszákok szervezésével járul a feladatok teljesítéséhez. Elősegíti a lakóhelyi demokratizmus szélesebb körű kibontakozását, a HNF Pest megyei Bizottságával együttműködve nagy figyelmet fordít a tanácsokban tevékenykedő munkások felkészítésére, segítésükre, szerepük növelésére. Az SZMT közreműködik a közművelődés fejlesztésében, a munkások általános műveltségének emelésében. A kulturális nevelő munkában támaszkodik a megyében élő és alkotó írókra és művészekre, ügyel a bejáró dolgozók politikai nevelésének erősítésére, az agglomerációs területek kulturális színvonalának emelésére. Nagyobb követelményeket állít a kádermunkában, segíti a munkások vezetővé válását. Az alapszervezeti tevékenység jobbítása érdekében különös figyelmet fordít az SZMT a szakszervezeti csoportélet és a bizalmi munka fejlesztésére, a testületi hatáskörök érvényesítésére, a munkahelyi demokratikus fórumok tartalmas működtetésére. Jobbítani kívánja a tájékoztatást, a társadalmi célkitűzések megismertetését, elfogadtatását, a dolgozókat foglalkoztató kérdések megválaszolását, s rendkívüli fontosságot tulajdonít a termelést, a gazdálkodást segítő szakszervezeti . tevékenységnek. A termelési aktivitás növelését, a kezdeményezőkészség fokozását, a munkaverseny és az újítómozgalom megújulását szorgalmazza, s segíti a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésének elfogadtatását, a teljesítményhez kötött ösztönzési formák elterjedését. Az állásfoglalás kiemeli a munkahelyek és lakóhelyek kapcsolata javításának fontosságát, a vállalati és településfejlesztési tervek összehangolásának szükségességét. Végezetül hangsúlyozza: az SZMT nagy gondot fordít munkastílusának, munkamódszerének fejlesztésére, tevékenysége minőségi jegyeinek erősítésére. Tovább erősíti kapcsolatát a párt- és tanácsi szervekkel, a jövőben következetesebben él jelző, kezdeményező, javaslattévő szerepével. Kié a felelősség? Az üzemegészségügyre vonatkozó beszámolóhoz Nagy Sándorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese fűzött rövid kiegészítést. Arról beszélt, hogy megyénk egészségügyének és üzemegészségügyének fejlődése elválaszthatatlan. Az egészségvédelem, a rehabilitáció, a népesség egészségi állapota, az életkörülmények — a termelést is befolyásoló tényezők. E fórumon is . köszönetét mondott azoknak a vállalatoknak, amelyek ré:zt vettek a Tárogató úti üzémegészségügyi centrum létrehozásában, s hangsúlyozta: szemléleti kérdés a továbblépés az üzemi gyógyászatban. Fodor László, az SZMT titkára az üzem- egészségügy fejlesztésére vonatkozó szak- szervezeti állásfoglalás-tervezetet kiegészítendő, elmondta, hogy még ma is aránytalanságok tapasztalhatók az egyes üzemek és területek orvosi ellátásának színvonalában. A gazdasági vezetők általában (de gyakran az egészségügyi vezetők is) elegendőnek tartják, ha van megfelelő üzemi rendelő és üzemorvos, aki betartja a rendelési időket, részt vesz a munkavédelmi szemléken, alkalmas- sági .vizsgálatokat tart. Ám a megelőzésért és a megbetegedésért való felelősség kérdése mm kellően tisztázott, a munkahelyeken nem foglalkoznak megfelelően a megbetegedések okainak feltárásával, elemzésével, az ezekből következő teendőkkel, például a rehabilitációval, az egészségneveléssel. Mint mondotta: az a cél, hogy az üzemegészségügyi szolgálat ne csak az egészségügyi szervezetbe legyen integrálva, hanem az üzemibe is! Alkotó vita Az üzemegészségügy témájáról indított vitában kilencen kértek és kaptak szót. Munkahelyi tapasztalatokról beszélt Be- lánszky József né a Nagykőrösi Konzervgyár, és Kékesi István, a DHV szakszervezeti bizottságának titkára, Ambrus Sándor, a DKV munkavédelmi felügyelője, Ambrus Jenöné, az ISG szakszervezeti bizottságának titkára. Elmondták: néhol ma sem kellő az üzemorvos munkájának elismerése. Nagykőrösön és a DKV-ban ma is akad betöltetlen üzemorvosi állás. Ahol jól dolgozik az üzemi gyógyító, ott is konfliktusok kísérik tevékenységét, hiszen egyes gazdasági vezetők úgy fogják fel; intézkedéseivel „akadályozza” a termelést, hiszen ő az, aki fényt derít egy-egy a dolgozókat veszélyeztető ártalomra. Az ISG- ben adnak az üzemorvos szavára a vezetők, szociálpolitikai tervekről az ő véleménye nélkül nem is tárgyalnak — hangzott el másfelől az ellenpélda. Azt is kifogásolják, hogy néha nem megfelelő a hangnem, s épp csak a receptírásra elegendő a rövid üzemi rendelési idő. Barinkai Oszkárné hozzászólását így kezdte: jókor, a VII. ötéves tervidőszak kezdete előtt tűzte napirendre a témát az SZMT, a döntéselőkészítés periódusában, amikor még fel lehet tárni az érdekeket, mód van az egyeztetésre, arra, hogy a főbb teendők beépüljenek a tervbe, a sajátosságokat is figyelembe lehet még venni. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára szólt arról, hogy a párt megyei végrehajtó bizottságának négy év előtti határozata ma sem valósult meg teljesen: a munkahelyi egészségügyi ellátás néhol foghíjas, sok a részfoglalkozású üzemorvos. A tárgyi feltételek megteremtésében pedig az üzemek közül nem mindegyik vállal kellő részt. Követendő az a példa, segítség, amelyet hét nagy vállalat adott az üzemegészségügyi központ kialakításakor. A következő időszakban, az üzemi gyógyászatban elsősorban a minőségi fejlődés tere tág, ehhez azonban a munkahelyek támogatásán kívül fontos az üzemorvosi tevékenység körülményeinek, jellemzőinek részletes elemzése is. A táppénzes helyzet jobbításához pedig elengedhetetlen, hogy — az SZMT aktív közreműködésével — elérjük: jöjjön létre az önálló Pest megyei társadalombiztosítási adatszolgáltató rendszer, hiszen ma a fővárosiakkal közösen kezelik a megyei adatokat. Tősér Andrásné javasolta, a testület tűzze napirendjére a területi egészségügyi szolgálat munkáját is, mert az sem mentes a panaszoktól. . , Dr. Soltész Károlyné, a SZOT Budapesti es Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságának igazgatóhelyettese egy felvetésre válaszolva elmondotta: a táppénzes ellenőrzés mindenekelőtt a vállalatok feladata, még akkor is, ha évente 80 ezer alkalommal tartanak vizsgálatot az igazgatóság ellenőrei. Dr. Skrada Katalin, a SZOT főmunkatársa hangsúlyozta, folyamatosan figyelemmel kell kísérni a foglalkozási megbetegedések es a munkahelyi ártalmak alakulását, Szabó Katalin, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei Bizottságának titkára pedig az egészségügyi dolgozók üzemorvosi ellátásának megoldatlanságát tette szóvá, javasolva, hogy minden kórházban — akár a fiatalok kettős szakvizsgájával, egy személyben is — legyen higiénikus főorvos és üzemorvos. _ A vitában elhangzottakra Nagy Sándorné, a kérdések egy részére dr. Várkonyi András Pest megyei üzemi szakfőorvos válaszolt, majd a testület jóváhagyólag tudomásul vette a megye táppénzes helyzetéről szóló jelentést, s elfogadta a véleményekkel és javaslatokkal kiegészített — az üzemorvosi ellátás fejlesztésére vonatkozó — állásfoglalást. Legyen közügy Az SZMT-nek az üzemegészségüggyel kapcsolatos állásfoglalása — elismerve az eddigi eredményeket — hangsúlyozza: az üzemegészségügyi ellátással kapcsolatos mind nagyobb igények kielégítése — elsősorban a korlátozott fejlesztési lehetőségek miatt — nem minden területen tűnik gondtalannak. Az egyes mukahelyek között nagyobb a színvonalbeli különbség. Kevés eredmény született a különböző dolgozói rétegek egészségi állapotával, a megbetegedések alakulásával, a rehabilitációval összefüggő kérdések következetes feltárásában, s az erre alapozott hatékonyabb megelőzés, a mentális szemlélet erősítése tekintetében. Sok még a kihasználatlan lehetőség a munkahelyi vezetés és az üzemorvosok együttműködésében, a tartalmas munkahelyi, egészségügyi programok közös szervezésében. Az SZMT úgy ítéli meg, hogy a termelési körülmények változása, az életmóddal és az egészségügyi állapottal kapcsolatos általános tendenciák az üzemegészségügyi ellátás folyamatos fejlesztését teszik szükségessé, komplexebb megelőző, tevékenységet kívánnak. Éppen ezért a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa szükségesnek tartja — s javasolja a Pest megyei Tanácsnak — az üzemegészségügyi ellátásban tapasztalható aránytalanságok csökkentését, az egészségügy szakmai programja részeként a hetedik ötéves tervidőszakra az üzemegészségügy fejlesztését célzó külön program készítését. Szorgalmazza a testület, az egyes munkahelyek egészségügyi körülményeinek, a keresőképtelenség alakulásának, a rehabilitációval összefüggő kérdéseknek az eddiginél következetesebb feltárását, az üzemek sajátossságához is igazodó szűrési rendszer, a hatékonyabb megelőzés erősítését. A rendelőintézetek vezetőit az üzemorvosok tudatosabb szakmai irányítására ösztönzi az állásfoglalás, mely feladatul rója az SZMT titkársága számára, hogy szorgalmazza az indokolt fejlesztések valóravál- tását, azt, hogy minél szélesebb körben váljon közüggyé az üzemegészségügyi szakmai program kialakítása, s hogy ellenőrizze, a középtávú és éves munkahelyi egészségügyi programokat. Az egyes ágazati szakszervezetek megyei bizottságai számára feladatul adja, hogy segítsék az üzemorvosok iparági tapasztalatcseréjének szervezését, s a gazdasági vezetés, valamint az üzemorvosok közötti együttműködés jobbátételét, a közös tervezésben, a komplex munkahelyi egészségügyi feladattervek kidolgozásában. A rászorulókat modern EKG-gépekkel vizsgálják A tanácskozáson a legfőbb témák a szakszervezeti munka és Hosszú időre adtak programot az üzemegészségügy voltak az SZMT állásfoglalásai
