Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

1984. MÁJUS' 24., CSÜTÖRTÖK Szegedi előkészületek Július 20-án megkezdődnek Szegeden a szabadtéri játé­kok. Addig statikailag átvizs­gálják a 6000 embert befoga­dó nézőtér vasszerikezetét. Fel­újítják a nézőtéri lépcsőfel­járókat, a széksorok között le­vő közlekedőfolyosókat, ellen­őrzik a mintegy 30 kilométer vezetékrendszert. A díszletkészítő műhelyben — Forray Gábor tervei alapján — már készítik a Gounod: Faust című operájához játék­térül szolgáló emelvényrend­szert és az egyéb kulisszaele­meket. Főleg a veszélyeztetett gyerekekre gondolnak Előnyben az alsó tagozatosok Az elsősök fele napközis Az elmúlt években Pest me­gyében súlyos gondokat oko­zott a tanteremhiány. Amíg 1980-ban 109 ezer 174 általá­nos iskolás gyermek oktatá­sáról, neveléséről kellett gon­doskodni, tavaly már majd tizenkét ezerrel több kisdiák koptatta a padokat. A de­mográfiai hullám sok telepü­Könyvheti finisben Eddig 25-én több mint 800 ezer könyvet szállítottak ki a május kezdődő könyvhétre az Állami Könyvterjesztő Vállalat központi raktárából. Felvételünk a raktár dolgozói­nak munkáját örökítette meg a nyitás előtti „csúcsidőben”. Előkészítik a könyveket szállításra. Gyertek játszani! Gyermeknap Visegrádon A hagyomá­nyokhoz híven, idén is a Pest , megyei műve- I lődési központ és könyvtár gyermeknapi jelszava: Gyer­tek játszani Visegrádra! Az egész megyéből várják május 27-én, vasárnap a gyerekeket a már megszokott helyszíne­ken. A Salamon-toronynál dél­előtt 11 órától délutánig egy­mást váltják majd az amatőr bábcsoportok. Délután három órakor pedig táncház kezdődik a kicsiknek, ahol a Lenvirág gyermektáncegyüttes húzza a talp alá valót. Gyerekzsivajtól lesz hangos ez;en a napon a királyi palota is. Reggel tíz órakor a Sztán rézfúvós együttes adja meg a jelet műsorával a kezdésre. Majd Lovagi torna címmel a Corpus együttes ad műsort. A dunakeszi pinceszínház társu­lata pedig mese játékokkal szórakoztatja a gyerekeket. De akiknek inkább ahhoz van kedvük, színes rajzfilmeken ismerkedhetnek a magyar nép­mesékkel a Múzeum-moziban. A gyerekek természetesen nemcsak passzív nézők lesz­nek. A vállalkozóbb kedvűék sárkánykészítéssel, gyöngyfű­zéssel, agyagozással is próbál­kozhatnak. Idén először lesz­nek olyan jellegű foglalkozá­sok, amelyek egész csoporto­kat tudnak együttesen mozgó­sítani. Ilyen a dobozvárépítés és a kiszebáb-öltöztetés. Új­donság a pomázi és visegrádi úttörők sakkbemutatója is. A rendezvényre mintegy kétezer gyereket várnak. Az iskoláknak már áprilisban küldtek tájékoztatót a várha­tó programról, aminek alapján tizenkilenc csoport előre je­lezte érkezését. Itt adják majd át a jutalmakat azoknak az osztályoknak is, akik a legtöbb helyes válasszal küldték visz- sza a Dunakanyar honismere­ti kérdőívet. A feladatokat az érdi, a dányi és a visegrádi gyerekek oldották meg a leg­eredményesebben. lésen sürgette az új Iskola épí­tését vagy a meglévő bővíté­sét néhány tanteremmel. Nem elég az új tanterem Megkérdeztük Szerémi Zol­tánt, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának gaz­dasági csoportvezetőjét, ho­gyan alakult ez idő alatt az általános iskolások napközi otthonos ellátása, étkeztetése? — A napközis csoportok lét­számának növeléséhez nem elegendő az új tantermek épí­tése. Az iskolabővítés, sőt az új épület átadása sem nyújt megoldást, ha nem jár együtt a konyhai kapacitás bővítésé­vel, ha nem tudjuk az étkez­tetést biztosítani. Az ez idő alatt átadott iskolák, közpon­ti konyhák kapacitása nem hozhatott volna jelentős vál­tozást az ellátás arányaiban, ha nem támaszkodhatunk a vendéglátóipari vállalatok, a különféle gazdasági egységek konyháinak kapacitására is. Amíg saját konyhánk kapaci­tása a vizsgált három év alatt körülbelül 10 ezer kétszáz adaggal nőtt, addig a vásárolt élelem mennyisége is csaknem a duplájára, 5540 adagról 10 400 adagra nőtt. így elér­tük, hogy a demográfiai hul­lám időszakában a napközis ellátásban részesülők aránya nemcsak lépést tartott a gyer­meklétszám növekedésével, hanem túl Is szárnyalta azt. Amíg 1980-ban a tanulóiknak mindössze 35 százaléka vehetr te igénybe a szervezett étkez­tetést, addig tavaly már 42 százalék, 49 ezer 697 gyerek részesült ebben a kedvezmény­ben. Még vannak hiányosságok — Elégedettek lehetünk az elért eredménnyel? — Sajnos, a fejlődés ellené­re még sok a hiányosság. Amíg a hat éven aluliaknak több. mint nyolcvan százalé­kát felvehetjük óvodába, ahol egésznapos foglalkoztatást, tel­jes ellátást biztosítunk a ki­csiknek, az iskolás korúak között ennél lényegesen ala­csonyabb a napköziben helyet kapó gyermekek száma. Külö­nösen azokon, az agglomerá­ciós övezetbe tartozó települé­seken nehéz a helyzet, ahol a tanteremhiány következtében két műszakban tanítanak, s egyszerűen nincs elegendő hely újabb csoportok indításá­hoz. Mindenesetre arra kell törekednünk, hogy elsősorban a legfiataliabbaknak, az első osztályosoknak adjunk lehető­séget a napközi otthonok igénybevételére, valamint a szociális helyzetük miatt rá­szorulók és a veszélyeztetett gyermekek juthassanak az in­tézményes étkeztetés, és az egésznapos felügyeletet nyúj­totta biztonsághoz. Annyit si­került már elérnünk, hogy az első osztályosoknak 59 száza­lékát felveszik a napközi ott­honokba, bár ez az arány a negyedikesek között már csak 45 százalék. — A megye mely területei szorulnak leginkább fejlesz­tésre? — Azokon a településeken kell elsősorban előre lépnünk, ahol a szülők többsége Buda­pesten dolgozik, s a gyerme­kek felügyeletét nem nagyon tudják megoldani. Gyálon pél­dául az általános iskolásoknak mindössze 18, Szigethalmon pedig 29 százaléka napközis. Ezeken a településeken igyek­szünk a leginkább rászoruló, hátrányos helyzetű tanulók el­helyezését megoldani. Kedvezőbb, mint az agglomerációban Nagykátán még ennél is alacsonyabb az arány — bár az új iskola átadásával, jelen­tős mértékben nő a napközis csoportok száma — az 1782 is­kolás közül csupán 219 nap­közis. Itt viszont más a csa­ládok szerkezete, mint az agg­lomerációban, az asszonyok jelentős része helyben dolgo­zik, s gyakoribb a nagyszü­lőkkel való együttélés is. A felügyelet hiányával, és az eb­ből származó veszélyeztetett­séggel tehát nem kell olyan nagy mértékben számolnunk. — Az idén sikerül ismét előbbre lépnünk? — Feltétlenül. Gyálon, Vé­céién, Nagykátán, Fóton és Cegléden adnak át új iskolát, hogy csak a jelentősebbeket említsem. Ezek közül három többszáz adagos főzőkonyhá­val, a többi pedig kulturált étkezővel, melegítőkonyhával lesz felszerelve. A kisebb is­kolabővítések több más tele­pülésen is lehetőséget nyújta­nak majd az újabb napközis csoportok indításához. Márvány! Ágnes Itt oldottabb a hangulat Halálosan komoly kaland K Ikívánkozom innen né- ha. Dolgozni kellene már valamit. Ebben az 1200 lelkes faluban nem lehet lát­ványos dolgokat csinálni. Ha már ismerem az embe­reket, ha tudom, ki melyik vonattal jön haza, ha Vá­cott az utcán kiintegetnek nekem az autóból, akkor könnyebb valamivel. De ez egyben hátrány is. Ameny- nyiben a lehetőségek nem bővülnek, egyre inkább ru­tinból csinálja az ember, ami mind több tévedést hoz magával. Pálos István nyolc éve vezeti a zebegényi klub­könyvtárat. Véletlenül, mondhatnánk dacból került ide, huszonegy éves fejjel. Amikor a váci Fortéban mint vegyésztechnikusnak nem javasolták felvételét a tanárképző főiskolára, ak­kor fogadta el ezt az első­ként kínálkozó lehetőséget. Most elsőéves népművelés­pedagógia szakos hallgató. — Huszonegy évesen amolyan kis majomnak né­zik az embert. Én ezt bor­zasztóan nem szerettem. Ma már elfogadnak, hagy­nak dolgozni. Az évek so­rán elértem, hogy a 76 ezer forintos költségvetés helyett 180 ezerrel gazdál­kodom. Nincs ezekben a szavak­ban semmi dicsekvés, a hozzájuk kapcsolódó cin­kos mosoly inkább némi vagányságot sejtet. Mint ahogy könnyedén meséli azt is, hogyan állt neki mindenféle előképzettség nélkül katalógust szerkesz­teni. Legépelt vagy tízezer darab cédulát és a főisko­lai tankönyv segítségével elkészítette a raktári, a be■- tűrendes és a szakkataló­gust. Az egykori váci járás egyetlen falusi könyvtára volt a zebegényi, ahol az állományt föltárták. — Na, a könyvtárra tény­leg büszke vagyok. Erre próbálom építeni az egész tevékenységet, komolyan véve a klubkönyvtárszel- lemet. Ma már 42 féle új­ság és folyóirat jár a ko­rábbi nyolc helyett. Máso­dik osztálytól kezdve rendszeresek a könyvtári órák. Nem minden pedagó­gusnak tetszik, ahogy csi­nálom. mert én máskénnen beszélek a gyerekekkel, mint az iskolában szokás. Itt sokkal oldottabb a han­gulat. Azért valamennyi pe­dagógus elhozza az osztá­lyát, hiszen a tanterv is előírja. Nem vicc, de itt, ebben a könyvtárban már doktori disszertációt is ír­tak. Minden könyvet meg­szereztem, könyvtárközi kölcsönzéssel. Igaz, leg­többször személyesen kell elvinni a kérőlapokat, és ha más mód nincs, beiratko­zom az adott könyvtárba és kikölcsönzöm a kért könyvet. ■f*T lünk a csöpp könyvtár­^ ban, a fejünk fölül, a még kisebb klubból zene szól. Jó ideje beszélgetünk már, a munkán kívül sok egyébről is. Irigylésre mél­tó az a természetesség, ahogy ez a fiatalember te­szi a dolgát. Semmi eről­ködés, görcsös küzdelem vélt vagy valós célokért. Ügy érzem, számára ez is egy nagy kaland. Kaland, amit halálosan komolyan kell venni, hiszen másképp az egész semmit sem ér. — Néha valóban nyo­maszt, hogy úgy érzem, nem dolgozom semmit. Ezért kívánkozom el. De amikor mehetnék, mindig benne vagyok valamiben, amit nem lehet félbehagy­ni. Azt tisztességtelennek tartanám. Most éppen az a bogaram, hogyan lehetne egy egészen egyszerű kis számítógénen földolgozni a könyvtár állományát. Nagy­szerű kísérlet lenne ... M. N. P. Heti filmtegyzet Klapka légió Jelenet a Klapka légió című új magyar filmből 1866. augusztus 3-án Klap­ka György tábornok, a legen­dás hős, aki 1849. augusztus 13-a, a világosi fegyverletétel után még jó másfél hónapig védte a Duna szigetére épített komáromi erődítményt, s csak október 2-án kapitulált, de en­nek fejében tisztikarával együtt sértetlenül távozhatott — nos, Klapka, aki huszonki­lenc esztendős korában lett tábornok, mintegy másfélezer fős magyar csapat élén betört a történelmi Magyarország ak­kori Trencsén vármegyéjébe, mert azt remélte, hogy 48-as honvédegyenruhába öltöztetett önkéntesei, meg a kibontott Kossuth-zászló felkelésre lel­kesítik majd a pórnépet s a nemességet egyaránt. A Klapka légió néven is­mert vállalkozás azonban pár nap alatt kudarcba fulladt. Sem a — többnyire szlovák aj­kú — pórnép, sem az ekkor már javában a kiegyezés felé kacsingató nemesség nem állt Klapka és légiója mellé, s közben a nagypolitikában is változott a helyzet. A Klapka légió, úgy, amint jött, szinte észrevétlen, mindenesetre há­borítatlanul távozott. Vissza­tért Porosz-Sziléziába, ahol feloszlott, s maga Klapka is visszautazott Brüsszelbe, ahol módos kereskedőként élt. Ennyiből is kitetszhet: ez a Klapka légió a magyar füg­getlenségi törekvések egy tra­gikomikus mozzanata volt. Az egész szervezkedés már kez­dettől fogva légvár volt, hiszen arra a tényre alapult, hogy az 1866. júniusában kitört porosz —osztrák háborúban az oszt­rák seregek Königgrátznél (július 3-án) döntő vereséget szenvedtek, s így Ausztria, sú­lyosan meggyengülve, a felté­telezések szerint olyan helyzet­be került, hogy egy forradal­mi tendenciájú magyar kez­deményezés a két tűz közé szo­rított Ferenc Józsefet esetleg arra kényszeríthette volna, hogy legalább az 1848-as tör­vényeket szavatolja, sőt, eset­leg Magyarország független­ségét is elismerje, tehát akár az 1849. áprilisi trónfosztást is tényként fogadja el. Csakhogy, mint annyiszor azelőtt és az­óta is, a magyar politikai erők egy része teljesen hibásan mérte fel a helyzetet. A poro­szoknak, s személy szerint Bismarcknak nem volt ugyan rossz ez a légiósdi, de abban a pillanatban, amikor felcsil­lant egy előnyös béke remé­nye (melyet augusztus 30-án aztán meg is kötöttek), már kényelmetlenné, terhessé vált Klapka vállalkozása. Porosz- ország pángermán törekvései szempontjából mindenesetre fontosabb volt a béke Auszt­riával, mint egy gőzösfejű ma­gyar vállalkozás támogatása. S maga az emigráció is megosz­tott volt a kérdésben, és Kos­suth sem támogatta a Klapka- vállalkozást, bár elvben mel­lette volt egy belső fegyveres felkelés kirobbantásának. Al­kalmatlan pillanatban jött te­hát létre ez a tragikomikus vállalkozás, mely forradalmat akart kirobbantani, de forra­dalmi helyzetről szó sem volt Az ország belefáradt a Habs- burg-uralom szorongató intéz­kedéseibe, nyugalmat, békes­séget, fejlődést akart, a nemes­ség nem kívánt kimaradni a nekilóduló kapitalista fejlő­désből — érett a kiegyezés, melynek előtárgyalásai már 1866. augusztus 2l-én megkez­dődtek —, tehát az augusztus 30-i prágai porosz—osztrák békekötés előtt! S nem telt be­le sok idő, 1867. február 17-én, a felelős magyar minisztérium kinevezésével, meg is született a kiegyezés, melynek helyes­ségét akkor is, azóta is vitat­ták, vitatják. Ezt a kis történelmi vissza­emlékezést azért volt szüksé­ges ideiktatni, mert enélkül elég nehezen érthető a tele­vízió és a MAFILM közösen készített filmje, a Klapka lér gió, melyet Hajdufy Miklós írt és rendezett. A film cselekmé­nye, s mindaz, ami benne a dialógusokban elhangzik, csak ebben az összefüggésrendszer­ben válik világossá. S így ért­hetjük meg a korszak nagy di­lemmáját is: a fennmaradás, a félig-meddig önállóság, a viszonylagos nyugalom és anya­gi fejlődés érdekében kiegyez­ni Ausztriával, vagy nem en­gedni a 48-ból, a forradalom kivívta politikai és közjogi önállóságból és továbbra is elszenvedni az osztrák admi­nisztráció által létrehozott rendőrállam áldásait. A ma­gyar emigráció egy jókora csoportja az utóbbi megoldás mellett volt — de távol az or­szágtól nemigen ismerték a tényleges helyzetet. Ez a tájé­kozatlanság eredményezte a Klapka légió kudarcát is. Már most ez a téma kiválóan alkalmas lenne egy a magyar történelmi tudat ficamait hely­rezökkenteni próbáló filmfel­dolgozásra. Volna mit tisztáz­ni, volna mit drámai összeüt­közésekben előadni — s Haj- dufynak ez is a szándéka. Ám a megvalósítás jóval kevésbé sikerül. A film többnyire meg­elégszik a különböző nézetek, tények, álláspontok tényszerű elmondatásával, beéri a törté­nelmileg hiteles szereplők szá­jába adott szentenciákkal (melyek jóllehet maguk is hi­teles mondatok, de nem egy filmdráma dialógusai), s nem tudja érzékeltetni ennek a különböző magyar betegségek­kel bőségesen fertőzött Klap- ka-vállalkozásnak a magyar sorskérdésekhez kapcsolódó drámai összefüggéseit. Ráadá­sul még mintha valami prag­matizmushirdetés is kicseng­ne a filmből. Így aztán hiába a jól fényképezett ide-oda ma- sírozás, a sok neves színész törekvő játéka — a film in­kább egy érdekes téma színes illusztrációja marad, semmint egy tragikus vonásokkal át­szőtt korszak történelmi drá­mája. Sok pénznél jobb a több Ki sem vitathatja a cím igazságát — még akkor sem, ha e több pénz megszerzéséhez a túszszedő terroristák ismert módszereit alkalmazzák e francia film hősei. Eduardo Molinaro rendező azonban a túszdrámát a komikum felől nézi: csetlő-botló botcsinálta álterroristái ütődött ötleteket valósítanak meg ütődött mó­don, s mégis sikeresen. S hogy a terroristákkal való kapcso­lataiban nem mindig ártatlan rendőrség is megkapja a ma­gáét, a film a hekusokat is belekeveri a pénzszerző akció­ba. Nem világrengető alkotás, de jól elszórakoztat. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents