Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-22 / 118. szám

1984. MÁJUS 22. KEDD Az ipari bizottság ülése A műszeripar helyzete A műszeripar helyzetéről és az ágazat fejlesztési lehető­ségeiről tanácskozott hétfőn az országgyűlés ipari bizott­sága. A tanácskozáson részt vett Cservenka Ferencné, Pest megye 4. választókerület képviselője, az országgyűlés alel nőké is. A testület ülésé­nek ezúttal a hazai műszer­ipar célvonalába tartozó MMG Automatika Művek adott ott­hont, az a vállalat, amely az elmúlt évek fejlesztései és gyártmánykorszerűsítései nyo­mán finommechanikai válla­latból elektronikai gyárrá fej­lődött. Gorjanc Ignác elnöki meg­nyitója után Köteles Zoltán ipari miniszterhelyettes egé­szítette ki az Ipari Miniszté­riumnak a műszeripar helyze­téről készített írásos j elentését. Megállapította, hogy az ágazat az utóbbi időben a gépipar átlagánál jóval gyorsabb ütemben növelte termelését és fokozta konvertibilis elszámo­lású exportját. Az elektronika alkalmazása folyamatos gyárt- mányszerkezet-vájtozást is eredményezett, bár a kedve­zőtlen gazdasági körülmények hatására ez a folyamat lelas­sult. A műszeripari termékek egy része eléri a fejlett európai színvonalat, más területeken viszont, mint például az elektronika alkalmazásában és a finommechanikai termékek gyártásában, jelentős az elma­radásunk. Az utóbbi időben a kibontakozást lassították az importnehézségek, s a belföl­di anyagellátás hiányosságai is. A műszeriparon belül egy-' egy gyártási ág helyzete más és más. Az orvosi műszer- gyártásban pedig a Medicor élen jár, árbevételének 70 százalékát a vállalkozás jelle­gű, jól jövedelmező üzletek adják. Valamennyi gyártó szo­ros kapcsolatban áll a hazai egészségüggyel és hasznosítják az orvosi kutatás és gyakor­lat tapasztalatait. A vitában felszólalt Kovács László, Pest megye 20. v.-ke- rület képviselője is. Magyar Nemzeti Bank Váí1<sü(ozá$i alap Az első negyedévben hat új szerződést kötött a Magyar Nemzeti Bank vállalkozási alapja. Ennek keretében mint­egy 400 millió forintot helye­zett ki különböző vállalkozá­sok, kapacitásbővítő fejleszté­sek finanszírozására. A Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyi intézményrendszer korszerűsítésének részeként 1983-ban hozta létre a vállal­kozási alapot. Az új pénzügyi intézmény nem hitelek nyúj­tásával. hanem — a hagyomá­nyos banki hitelezési tevé­kenység kiegészítéseként — a forrásátcsoportosítás más for­máival foglalkozik. Feladata, hogy az újonnan megalakuló gazdasági társulások és társa­ságok létrehozásához és műkö­déséhez szükséges tőkét — amennyiben a befektetés jöve­delmezőnek ígérkezik — biz­tosítsa. Vállalkozik tőkekihe­lyezésre, gépek',1 termelőberen­dezések haszonbérbe adására, pénzügyi szolgáltatásokra. A kisbank lehetőségei széles kö­rűek, mivel tevékenységét szektoriális, ágazati megköté­sek nem korlátozzák. Két szék között A dicsőség hamar múló jószág Csapán elaiéleti kérdésként fogalaiazócfík meg A felszabadulás utáni egész történelmét tekintve, az első olyan esztendeje a megye élelmiszeriparának, amikor a termelés növeke­dését kizárólag a termelé­kenység emelkedése fedez­te, 1980-ban volt. Azóta, váltakozó mértékben ugyan, ezzel azonos az irány, 1983-ban például a négy és fél százalékos ter­melésbővítést változatlan létszámmal oldották meg ezen az iparterületen. Képletes számla Látják a csalódást, de az elégedettséget is Micsoda brigád lehet az? Micsoda brigád lehet az, amelyik nem elégszik meg a több mint tíz éven keresztül kapott különféle hazai kitün­tetésekkel, hanem az idén a szakma kiválói mellé mindjárt a nemzetközi munkaverseny élenjáró brigádja címet is meg­szerezte? Kiállításra dolgoznak — Ugyan már! — neveti el magát Káló Benedekné, a Pest megyei Vegyi- és Divat­cikkipari Vállalat Egyetértés 2. brigádjának vezetője. Nem vagyunk mi különösek, nézet- eltérések köztünk is vannak, persze elsősorban szakmai kér­désekben. De mindig megtalál­juk a megoldást. Az európai KGST-országok között tavaly létrejött megál­lapodás szerint azokat a bri­gádokat, amelyek munkájuk­kal elősegítik a hazai és kül­földi vállalatok kapcsolatainak fejlődését, nemzetközi kitünte­tésben részesítik. Az idén elő­ször mintegy száz magyar szo­cialista brigád mondhatja ma­gáénak e megtisztelő címet. Hat éve költözött a mintázó Budapestről Pilisszentivánra, a bőrdíszmű-gyáregység köz­pontjába. Hamar összeolvad­tak a helybéliekkel, ma hu­szonnyolcán tagjai a brigád­nak. Kiállításokra, vásárokra, szerződéskötésekre tervezik meg és készítik el a táskák modelljeit. Csendes Jánosné, a mintázó vezetője, szemmel láthatóan büszkén, de mégis természetes egyszerűséggel so­rolja sikereiket. — Minden üzletkötés egy- egy verseny számunkra, amely­nek azok a kollekciók a győz­tesei. amelyek végül is vevő­re találnak. A BNV külön öröm. hiszen ott mi magunk is láthatjuk az emberek arcán a tetszést (vagy a csalódást). Gyakran nevezünk be különfé­le pályázatokra is, három bri­gádtagunk nyerte el a szak­ma ifjú mestere címet, tavaly csoportelső és egyéni első, il­letve harmadik helyezést ér­tünk el. Elzavartak a vizsgára — Mi igazolja azt, hogy jól dolgozunk? Természetesen a megkötött üzletek. De valami más is. A hangulat a műhely­ben. Az. hogy akár minőségről, akár határidőről legyen is szó, félmondatokból megértjük egymást. Tárgyalás, vásárnyi­tás előtt nincs betegség, nincs lazítás. Csak munka van — mondta szigorúan a min'ázó vezetője, s nehezen tudom ösz- szeegyeztelni ezt az embert az­zal, aki alig néhánv perce még ' beosztottai (Mit beosztottak! Lányai — ahogy hívja őket) kedve, egészsége felől, s főleg az óvodás és kisiskolás cseme­ték felől érdeklődött. A mintá- zóban ugyanis többnyire két­hogy itt minden szép, minden jó. Csakhogy akikor félreértet­tek. Itt munka van, s eredmé­nyeik azért születhettek meg, mert ez a közösség a minden­napok gondjaira, bajaira kita­lálta a legkézenfekvőbb ellen­szert: „Beteg a gyerek, de hol­napi határidős ez a táska; be­fejeznéd? Vagy nem tudsz va­lakit, aki vigyázna a kicsire egy napra?” Barátság, lelkiis­meretesség. Nagy szavak? Azok, ha tartalmat kapnak. — Mi lenne a gyárral, ha egy gonosz tündér egyik nap­ról a másikra eltüntetné.a min- tázót? — Egy évig nem állna le a termelés, mert körülbelül eny- nyire dolgozunk előre — mondják a brigádtagok komo­lyan, de rögtön hozzáteszik egymásra kacsintva; két per­cen belül felrobbanna! Eller Erzsébet Drávái Alajosné munkáját < mintázó vezetője így jellemezte jól, pontosan, gyorsan dolgozik. Ezzel érdemelte ki a nemzetközi founkaverseny-ben is az egyéni, magas kitüntetést. Erdőst Agnes felvétele három gyermekes fiatal édes­anyák dolgoznak. Drávái Alá josné például két gyermekével négy évig Volt. gyesen. Négy éve jött vissza, s a fiatalasz- szonyt az idén külön nagy öröm is érte, egyéni nemzet­közi kitüntetést kapott. Miért éppen Drávái Alajosné kapta? Csendes Jánosné tömören, de velősen jellemzi: jól, pontosan gyorsan dolgozik. Asztali elő­készítő, kiszabja, összeállítja a mintát, s úgy adja tovább a tűzőknek. Dorozsmai Istvánná tűzőnő ő nem kapott egyéni elisme­rést. de a brigád közös kitün­tetésének igen örül: — Bár pénz nem jár vele. mégis azt hiszem, ez a legna­gyobb jutalöm, amit a válla­latunknál eddig bárki is ka­pott. — Látszik rajta, hogy lámpalázas, szavaiból lassan bontakozik ki, hogy tavaly érettségizett le levelezőn. Há rom gyerek és munka mellett még tanulás is? — Ha nem ilven közösségbe kerülök, aho-1 látványos válla lások nélkül, de a naoi gya­korlatban segítik egvmást az emberek, nem s’került volna leérettségiznem. Űgv féltem, el se akartam menni g vizsgá­ra, de a kolléganőim elzavar­tak. Egy év rátartással Üjraolvasva a leírt sorokat, félek. Mert esetleg azt hiszik, Mindez értékes kamata az egyébként lassú — és még így is egyenetlen, a legkorszerűb­bet a manufakturálissal oly­kor egy gyékényre kényszerítő — fejlesztésnek. A résztől az egészhez lépve; hazai és nem­zetközi tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy a gyár­tási hibáknak az öt-húsz szá­zaléka irható csupán a mun­kások rovására, ugyanakkor tizenöt-nyolcvan százaléka a fejlesztők, a gyártmányszer­kesztők, a gyárlmányelőkészí- tök számláját terheli. Képle­tesen kell értenünk ennek a számlának a megterhelését, mert valójában — és ez meg­hökkentő ellentmondás — az említettek ösztönzése, érde­keltsége, felelőssége a legke­vésbé kialakult a vállalati szervezetben, azaz alig hatá­sos, holott befolyásuk a ter­melés " eredményességére — azon belül például a termelé­kenységre — döntő. Fejlesztői és fejlesztői fele­lősség — vagy érdekeltség — között a különbség legtöbb­ször tetemes. A Váci Kötött­árugyár, a ceglédi cipőüzem tervezői szerint számukra tíz év távlata már olyannyira ködbe vész, hogy a futuroló­giái és nem a fejlesztési szak­emberek feladatkörét alkotja, ugyanakkor a pilisi parkerdő- gazdaságban még az ötven­hatvan esztendő is a fejlesztés természetes időhorizontja a telepítési, művelési, kiterme­lési tervek készítésekor. Ezzel az egyszerű hivatkozással már kimondtuk: jelentős differen­ciáltságnak kellene érvénye­sülnie a fejlesztésben dolgo­zók kezelésében, társadalmi, anyagi elismerésében, szerve­zeti elhelyezkedésük megálla­pításában, a gyakorlat viszont ennek az ellenkezőjét mutatja. Napjainkban a Cement és Mészművek gyáraiban a klinkerégető forgókemencék fajlagos hőenergia-felhaszná­lása ötven, ötvennégy száza­lékkal kisebb, mint volt 1970- ben. Apró mozzanat a fejlesz­tőmunka eredményeinek fo­lyamából. Nagyobbért nyúlva: a hetvenes évek elején a me­gye textiliparában csupán mutatóba lehetett látni ún. új rendszerű — a megszokott technológiát alapvetően meg­változtató — szövőgépeket. Ma arányuk — nem feledve, az üzemek közötti megoszlás rendkívül egyenetlen — az összes szövőgépen belül köze­lít az egyharmadhoz ...! Ami nem egyszerűen mennyiségi többlet, hanem — és elsősor­ban — a korábbiakkal minő­ségükben össze nem hasonlít­ható tevékenységek — és ter­mékek — megjelenése, meg- gyökeresedése. További tényt említve, most annak érzékel­tetésére, mennyire sokrétű te­vékenységről szólunk: egysze­rű fejlesztési lépésnek látszott az új munkásbetanítási mód­szer — amit például a megye műszeripari, bőr-, cipőipari üzemeiben alkalmaznak, s kö­vetkezményeként a dolgozó számára az átlagteljesítmény eléréséhez a korábbi nyolc-ti- zenkét hónap helyett hat­nyolc hét elegendő lett —, ám erről az egyszerűnek lát­szó lépésről a gyakor­latban kiderült, szinte ráfor­dítás nélkül, ti?, tizenöt szá­zalékkal növelte a termeié kenységet. Ami arra int, a fejlesztési mozzanatok hatá sainak felmérése sok esetben elmarad — bizonyos esetek­ben viszont túlszalad — a ténylegesen elérhetőktől. Visszájára fordul Meglehetősen általános ta­pasztalat: hol azonnali ered ményt várnak a gyári fejlesz­Szántífani az emberekbe Nem panaszkodunk, cselekszünk A táj, ahol a Tápióvölgye Tsz gazdálkodik, mintegy hétezer hektáron, a Dunántúl lan­káit idézi. Sülysáp, Mende, Űri határában te­rülnek el a földek, majorságok, halastavak, s jórészt az ipari tevékenység telephelyei. Kö­zel a főváros, mintegy 40 kilométerre van, s ez amennyire előny, annyira hátrány is. Az előbbi a szállítás, értékesítés, a bedolgozás szempontjából, az utóbbi a munkaerő elván­dorlása miatt. — Maholnap alig akad ember, aki a nö­vénytermelésben vagy az állattenyésztési ága­zatban helyezkedne el — mondja Virág Ist­ván elnök. — Pedig érdemes, nagy lehetősé­gek kínálkoznak itt, jóllehet, az eredménye­kért meg kell dolgozni. Tavaly a munkadíj­színvonalunk' 53 ezer forint volt, majd más­fél ezer forinttal magasabb a megelőző eszten­deinél, s az egész mérleg szerinti eredmé­nyünk 25,5 millió forint. Zárszámadó közgyű­lésünk úgy ítélte meg, egyetemben a gazdál­kodás egészével, mindez nem rossz teljesít­mény, de még jobbra kell törekednünk. Nagyot lépett előre a tsz az elmúlt évekhez képest. A szigorúbb gazdasági feltételek, a ne­hezebb közgazdasági környezet ellenére is — bontakozik a biztonságos jövő alapja. Miért? Az embereknek van vezetési, szervezési kon­cepciójuk: az alaptevékenységet (amely sok­féle tényező hatására alig kifizetődő) az ipa­ri termelés rentabilitásával támogatják. — A mezőgazdaságon belül pedig, mivel az állattenyésztés ráfizetéses, tavaly is a nö­vénytermesztés húzta ki a bajból ezt az ága­zatot. Arra törekszünk, hogy idén legalább az önfenntartásra jusson el. Fel kell számolni a gazdaságtalan tevékenységeket, nosztalgiából, érzelmi okokból nem szabad ragaszkodni olyasmihez, ami nem hoz hasznot. Az éleződő bel- és külpiaci versenyben a cél: talpon ma­radni — vélekedik az elnök. — A zárszámadás sok mindent bizonyított. De nem elég például hiteleket felverni, pó- - tolni elmaradt beruházásokat, olyan szövet­kezeti politikát kell kialakítani, közösen a tagsággal, egyetértésével, amely megszilárdít­ja a pozíciókat. Frissítjük, megújítjuk az ál­latállományt, a juhászatot, segítjük a kisegítő gazdaságokat, s nagyobb mértékben az ipart. Lakatosüzemünk szabadalmak alapján gyárt csőjavító mandzsettákat, ez olaj-, gőz- és egyéb vezetékek törését, repedését szünteti meg szolgáltatás leállása nélkül. Illetőleg a kor­szerű pálya menti vezetékeket, amelyek moz­gógépek áramellátására, vezérlésére egy­aránt alkalmasak. A jövőben is törekszünk műszaki újdonságok gyártására. Továbbfejlesztik a telepített ipart. Nemré­giben két műszakra tervezett varroda kezdte meg működését, cérnázó dolgozik Oszláron, daraboló üzem a MOM, Kalibergyár kooperá­ciójában. Bérpalackoznak a Kőbányai Sör­gyárnak. S az elképzelések még messzebbre tekintenek. Ennek bizonyságául: a fejlesztési alap egyharmadát jövőre az ipari beruházá­sokra fordítják. — Mondhatná valaki, mindez nem újdon­ság. mások is errefelé lépnek, ha a szükség úgy hozza ... — Valóban, de nem olyan körülmények között, amikor hiteleket kell törleszteni, nem is csekély kamatokkal, amikor a szabályozók a korábbinál nagyobb összegeket vonnak el az eredményből, amikor a lazább szerkezetű formációk, a gmk-k, társulások elcsábítják valós vagy vélt ígéretekkel az embereket. — Mit lehet tenni ellenükbe? — A panaszkodás nem elég, cselekedni kell. Áttekinteni a helyzetet, ösztönzőbb bér- és prémiumfeltételeket kialakítani és bátran számítani az emberekre. Azért vannak a szö­vetkezet fórumai, bizottságai, a brigádmozga­lom, hogy ott kérjük és szívleljük meg a vé­leményeket, az együttes akaratot a fegyelem, a takarékos gazdálkodás érdekében. Mindeb­ben bizton számíthatunk a pártszervezetre és a társadalmi szervezetekre, erről tanúskod­nak ugyanis a munkahelyi tanácskozások, a küldöttgyűlések. Vitaanyagukat folyamato­san dolgozza fel a vezetősége és hasznosítja a gazdálkodásban, s ez garancia az idei és a következő esztendő eredményeire is — mon­dotta befejezésül Virág István, a Tápióvölgye Tsz elnöke. Gede Márton tőktől — amikor megneheze­dik valamilyen okból a ter­melés, az értékesítés —, hol pedig — amikor jól fut a sze­kér, a mai haszon feledteti a holnapi jövedelem, kétségessé­gét— hosszú időre árnyékba szorulnak, senki sem törődik velük. Gyakori tapasztalat az intézeti — fejlesztő vállalati — és a helyi fejlesztési szak­emberek indokolatlan — és váltakozó előjelű — megkü­lönböztetése, fölértékelésük, lesajnálásuk, a kellő megbe­csülés helyett. Az sem elszór­tan felbukkanó vonás a képen, hogy a koncentráció sokat em­legetett követelménye a fej­lesztési témáknál a valóság­ban a visszájára fordul, szét­aprózottság lesz belőle. S ilyenkor ki firtatja, valóban azzal foglalkoznak-e a fejlesz­tők, amire szükség van, s ez a szükség — mert itt a lényeg — tényleges piaci lehetőségek­re támaszkodik-e, avagy kö­dös elképzelésekre, rózsaszín álmokra?! Magyarán: ma még a termelőhelyek többségén csupán elméleti kérdésként fogalmazódik meg, mire irá­nyítottak a fejlesztők, mire kapják — várhatják — az el­ismerést, a termelés ■ minden­napjaiban ennek sajnálatosan szinte nincs is jelentősége. Az iparban a kutató-, fej­lesztőhelyek száma megköze­líti a kétszázat, az ott foglal­koztatottaké meghaladja a harmincötezret. Ami elgon­dolkoztató, sőt, meghökkentő: a munkában levő kutatási té­mák, fejlesztési feladatok szá­ma nagyobb, mint a kutatóké, fejlesztőké...! Az előbb leírt, harmincötezres táborhoz még adjuk hozzá a gyári, „egysze­rű” technológiai, gyártmány­fejlesztési osztályok, csopor­tok dolgozóinak seregét, a kis­üzemek egy-két fős — és még­sem jelentéktelen feladátú! — fejlesztő gárdáját, s akkör tisztán előttünk áll a kép: fog­lalkoztatottak nagy csoportjá­ról van szó, s egyben az ipar lehetséges holnapjáról is, amit ők lényegesen befolyásolhat­nak. Befolyásolhatnak akkor, ha érdekeltségük, ösztönzésük és felelősségük mai ellent­mondásai enyhülnek, szerve­zeti, irányítási hovatartozásuk nem a formális jegyek, hanem a funkcionális szerepkör alap­ján rendeződik, ha munkafel­tételeik, eszközrendszereik egyszerre igazodnak a köve­telményekhez és a teljesítmé­nyekhez. És folytatva: lénye­ges befolyást gyakorolhatnak az ipar holnapjára akkor, ha maguk a fejlesztők nem csu­pán azzal törődnek, hogy va­lami papírra kerüljön — az ún. kutatási zárójelentések fe­le a közvetlen vezetőn túl nem jut el mások kezébe! —, ha­nem kialakítják képességeiket az új, a jobb elfogadtatására, a frissel szembeni szinte ösz­tönös — mert minden új fel­adat átrajzolja az addig szok­ványos rangsort, érdekeltségi viszonyt stb. — ellenállás le­győzőére. Kamtot remélve Egy évtized alatt a megye könnyűiparában kétmilliárd forint értékű beruházás való­sult meg — javítva a műszaki színvonalat, ám kevésbé si­keresen szorgalmazva az új technika megkívánta szerve­zést, az új gépek, berendezé­sek technológiailag. teljes ösz- szehangoltságát —, s az álló­eszközök állománya, értéke tetemesen nőtt. Leírjuk, mert így igaz: nem a legjelentősebb részterepe ez a megye ipará­nak, s mégis, tekintélyes ősz- szeg kamatait reméli, várja a társadalom. Természetesen a fejlesztők munkája, mint for­rás nyomán. Ami a többi iparterületre éppígy igaz. Két szék, azaz rendézetlen viszo­nyok között azonban nehé2 do’gozni eredményesen, a földre huppanni annál köny- nyebb. Az ismétlődő föltá- pászkodás viszont sokka! több energiába kerül, mint annak értő kijelölése, ki , melyik székre üljön, s ott mit csinál­jon. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents