Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-22 / 118. szám
1984. MÁJUS 22., KEDD Érettségi-felvételi Közös vizsgák Hétfőn az ország középiskoláiban megkezdődtek a két napig tartó közös érettségi- felvételi vizsgák. Matematikából 18 ezer, fizikából mintegy 13 ezer, biológiából csaknem 8 ezer, kémiából 2900 fiatal írja dolgozatát. A szak- középiskolákban csak a főiskolára jelentkezettek számára szerveztek összevont érettségi-felvételi vizsgákat, és ott, ahol azt legalább 15 tanuló kérte. így az idén összesen 1600 szakközépiskolás tesz a felvételi vizsgával összevont érettségit. A gimnáziumok nappali tagozatán idén csaknem 22 ezer, a szakközépiskolák nappali tagozatán majd 27 ezer tanuló ad számot a négy éven át tanultakról. A gimnáziumban érettségizők egy idegen nyelvből és három kötelező tárgyból — magyar nyelv- és irodalom, történelem, matematika — adtak számot tudásukról. Ötödikként olyan fakultatív tárgyat — például fizikát, kémiát, biológiát — kellett választaniuk a diákoknak, amelyet a harmadik és a negyedik osztályban tanultak. A szakközépiskolások írásban és szóban vizsgáztak magyar nyelv- és irodalomból, csak szóban történelemből. Gazdag program Ifjúsági napok Vörösváron Fiatalok és idősebbek egyaránt érdeklődéssel hallgatták a pi- Iisvörösvári ifjúsági napok megnyitóján a Wesztergom country zenekar műsorát. A megnyitón dr. Tóth Béla, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója beszélt az ifjú? ság egyre növekvő művelődési és szórakozási igényéről. Ma egészségügyi ismeretterjesztő előadásokat tartanak a tanintézetekben, valamint a PEMÜ-ben és a PEVDI-nél. A szerda a színház jegyében telik: a SZOT-díjas tatabányai Bányász Színpad tagjai rendhagyó irodalomórákat tartanak, este pedig bemutatják Molnár Ferenc és Foissy egy-egy darabját a Jókai művelődési házban Hancsovszki János felvétele Búcsú, májusfa, bárány tánc Táncléptek őrzik a hagyományt Macska Misi, akit bár munkája messzi vidékhez köt, s csak ritkán látni idehaza, Ceglédi) er célén, a vasárnapi tikkasztó napsütésben, a templom tövénél állva ekképp magyarázta a lényeget. — Lassanként veszendőbe mennek a hagyományok. Hiába, az idősebbek elfáradták, aligha lehet őket táncba vin-- ni, a fiatalok meg nem csinálják. No de hátha a mai alkalom ösztönzőleg hat néhány ójukra, s akkor megint lesz Bercelen is méltó néptánccsoport. Válaszút A művelődési ház szűk udvarán bárányok bégettek. Búcsú, májusfa, báránytánc — a berceli emlékezet oldhatatlan egységként őrzi a fogalmakat, ám akáy rá is telepedhetne a históriái pora, ha ilyenkor, alig hagyva el május derekát, nem beszélnének róla annyit. Még az ajtó előtt, a kispadon is: az úgy volt, hogy a bárányokat egy álló hónapig mosták a patakban a lányok, mire patyolatfehérek lettek ... Még a közrend kék ruhás őre is tehetetlenül tárta szét karjait. — Most mitévő legyek? Arra végkéDp nem számítottunk, hogy több ezren jönnek el ma hozzánk. Tessék, most elálltak az utat. Valóban, ekkora tömeg ér- keztét senki sem sejtette, midőn az egyébként is mozgalmas ceglédberceli búcsút ösz- szekötötték a Pest megyei hagyományőrző néptáncegyüttesek találkozójával. Szinte lehetetlen volt a füves térre kiterített dobogók közelébe férkőzni. az élelmesebbek a környező házak kerítéseire vagy éppen valamennyi villanyoszlopra kapaszkodtak fel, hogy lássanak is valamit. — Tavaly tavasszal válaszút elé kerültünk mindany- nvian, akiknek valaha is közük volt a tánchoz itt, Ceg- iédbercelen — mondja Gime- si János, a helybeli művelődési ház igazgatója. — Meg- hánytuk-vptettük a dolgot a társszervekkel, amelyek igencsak segítőkésznek mutatkoztak, s azt mondtuk, igen. legyen úiból színvonalas néptánccsoportunk. Ez természetes döntés volt, hiszen ehhez a tevékenységhez nálunk rengeteg siker emléke fűződik. Azt is elhatároztuk, hogy ösztönző eseményként az idei búcsú napján pódiumot adunk a megyében levő hagyomány- őrző együtteseknek. A megvpi tanács nagyobb összeggel támogatta a szervezési munkát. Nem, sokkal három óra után égy időre szünetelni kénytelen a búcsú is, a hatalmas áradat a szabadtéri színpad körül hullámzik. Elsőként a házigazdák színes csapata lép dobogóra, hogy némi kóstolót nyújtson tudományából, s ízelítőt adjon az esti műsorhoz. Amolyan csalogató ez. íme, csipetnyi szépet és jót: mutatunk most magunkból, a többit majd benn a művelődési házban, tessék csak odajönni! Így tesznek a többiek is, könnyed bájjal, mosolygósán a solymáriak, a szigetszentmártoniak, a vecsé- siek, a pilisvörösváriak. Mint később kiderült, a pergő táncsor remek kedvcsinálónak bizonyult. Csalogató Az utolsó tapsözön halkul- tával akad idő végigbóklászni a jókorára nyúlt búcsúi bazársoron. Minden díszlet a helyén áll, a sátrak alatt praktikus és megdöbbentően felesleges tárgyak özöne hever. A játékárus az apró fataligát dicséri harsogva. Művészet ez, fonalgrafika — mondja a fiatalember, aki a fura, egyébként nem gusztustalan fali ékítmények mellett ücsörög. A szotyolás legszívesebben zsákostul adna túl a magon, unhatja reggel óta. Vágott m'eg cserepes művirágot próbál elsózni dermesztő szöveggel egy rámenős kereskedő. Persze nemcsak bóvlit tettek szemlére, aki akarja, hasznos dolgokra is fordíthatja pénzét. A fontos, hogy költsön. Az esti gála megnyitója kicsit késik, nehezen mozog a tömeg, ilyenkor derül ki, hogy a művelődési ház nagyterme valójában aprócska, ha tényleg kiemelkedő eseményről van szó. De a legtöbbje nem ijed meg egy kis tülekedéstől, légszomjtól, a látvány megéri. — Hogy tényleg csupán csak cselekkel lehet bejutni a művelődési házba, az önmagáért beszél. Mégis megtérült a rendezvényre fordított pénz és a sok munka — mondja Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője. — A hagyományőrző mozgalom a megyh északi részén valamivel erőteljesebb. Szeretnénk, ha a déli terület kulturális életét is gazdagítaná ilyen színfolt. Ezért támogattuk a búcsúnapi fesztivált. Persze, az esemény kiváló alkalom találkozásokra, a szakmai és emberi kapcsolatok ápolására. És persze a mai napot a német nemzetiségiek egyfajta fórumának is tekinthetjük. Megszólalnak a fúvósok, a nyitótáncot ismét a helybeli apróságok, dr. Karsai Jánosné tanítványai járják, önfeledt örömmel mozog a csizmás férfinép, a sokszoknyás kislányokkal együtt. Ügy tűnik, nincs miért aggódni, lesz utánpótlás. játék és taps Játék az, a laikus szemlélő számára legalábbis ami a parketten történik. Vérbeli közösségi játék, fűszerezve a solymáriak kedves gesztusával : ceglédberceli ugrós- sal kezdték a műsorukat, a szigetszentmártoniak és a ve- csésiek érett, változatos, motívumgazdag előadásával, a pilisvörösváriak szépséges táncával, s a helyi felnőtt csoport tapsos sikerével. Egy kérdésre határozott válasz érkezett. Váljon-e hagyománnyá a hagyományőrző együttesek találkozója? Igen. Varga Sándor Felújítva várja olvasóit Könyvtár a boltívek alatt „Mintha megállt volna az idő Zsámbékon. Pedig az itt élők egyre többet töprengenek, miként lehetne a múlt örökségét a jelen számára hasznossá tenni, egyúttal átmenteni az utókor számára. A zsámbékiak úgy vélik, hogy az értékek megőrzése és megóvása mellett érdemes lenne azt is átgondolni, mit tehetnének ők maguk közvetlen környezetükért.’’ Felébredve... Több mint egy esztendővel ezelőtt láttak napvilágot e sorok a lap hasábjain, amikor a közös óhajra megvalósult műemlékbarát kör megalakulásáról adtunk tudósítást. A műemlékeiről oly híres, ám meglehetősen elhanyagolt község akkoriban mintha Csipkerózsika-álmából ébredt volna. Mindenkinek volt valamilyen elképzelése, miként lehetne megszépíteni, mások számára is vonzóvá tenni az adottságokban olyan gazdag vidéket. Csakhogy csodák nincsenek. Az álmok feledésbe merülnek, ha nem találunk partnereket a megvalósításra. Aki ma Zsámbékra látogat, az ütött-kopott épületek közül már nem sokat talál. A művelődési ház omladozó vakolata a múlté: meglehetősen hiányos berendezéssel, de felújítva, frissen várja a látogatókat. Az emeletes iskolába pedig átköltözött a könyvtár. — Három évtizedet töltöttem ezek között a falak között — mondja Zombori Imre nyugdíjas pedagógus, a könyvtár gondozója. — Ismerem minden zugát, hol az egyik, hol a másik teremben okítottam a nebulókat. Nagy örömömre most ismét ide kerültem vissza. Nem dicsekvésképpen mondom, de kevés az a község, amelyiknek ilyen tágas, szép könyvtára van. Az eredetileg alma maternek szánt épület 1791-ben készült el. A zsámbéki tanítóképző új gyakorló iskolájának átadásáig ide jártak a gyerekek. Az emeletes műemlék épület felső szintiét foglalta el a napokban a könyvtár. Vakítóak a frissen meszelt falak, az ablakokban stílusosan muskátli virágzik. Az egykori tantermek ajtajait átalakították, így három terem egybenyílik. — Korszerű könyvtárat álmodtunk meg az ódon bolthajtások között — fejtegeti Zink Imre, a nagyközségi tanács elnöke. — Mindenki tudja; nem élünk könyvtárépítő korszakot. Ügy gondoltuk, mégiscsak otthonos körülmények között kellene fogadni az olvasókat. Évről évre többen járnak a könyvtárba, kérdezgették: mikor kerülnek méltó környezetbe a kötetek? A műemlékbarát kör megalakulása óta egyre többen segítettek. A község lakói, a környék üzemei siettek ötleteikkel hozzánk. Ki a terveket készítette el, mások kétkezi munkával járultak ahhoz, hogy felújítsuk a régi épületet. Alig fél esztendeje együttműködési szerződést kötöttünk a környék termelő- szövetkezeteivel, szövetkezeteivel, intézményeivel. Megállapodtunk, milyen munkálatokban vesznek részt. Egyik ilyen feladat volt a könyvtár kialakítása. Most már a berendezésen törhetjük a fejünket ... A betérők — Szabadpolcos rendszerben sorakoznak a kötetek. Csakhogy a könyvállványokon kívül csak néhány asztalt és az ajándékba kapott képeket tudhatja a könyvtár magáénak. A székeket kölcsön kapták a megnyitóra, a következő tanácsülésre vissza kell vinni, mert a községházáról hozták ide. — Mégsem panaszkodhatunk — folytatja a könyvtáros. — A hajdanvolt ötvennégy négyzetméter helyett most kétszáz négyzetméteren terpeszkedhetünk. Aki ide belép, érezheti, mekkora a különbség! Külön helyiséget rendezünk be a gyerekeknek. A rendkívüli könyvtári és irodalomórák most már megfelelő környezetben zajlanak majd. Nem feledkezünk el a főiskolásokról sem. Bár saját könyvtáruk van, igyekszünk tanulásukhoz, munkájukhoz mi is segítséget nyújtani. Egyelőre még semmi sem különbözteti meg — az ifjúsági irodalmon kívül — a gyerekkönyvtárat a többitől. Ügy gondolják, hogy a dekorálás majd a kicsinyek feladata lesz. Mesefigurákat, kedvenc olvasmányaik hőseit rajzolhatják le az iskolások. A leghangulatosabb alkotásokkal díszíthetik a fehér falakat. — Nemcsak a gyerekek jönnek hozzánk szívesen — hallhatjuk Zombori Imre fejtegetését. — Igaz, a szépirodalom iránti érdeklődés mintha eltolódott volna a krimik javára. Ugyanakkor a közép- generáció gyakran betér; szakkönyveket keres. Kertészkednek,' apróbb-nagyobb szerelési munkákat végeznek a ház körül. Rájöttek, hogy a gyümölcstermesztéstől a szerelésekig sok mindent megtanulhatnak a könyvekből. Tizennégyezer kötet közül válogathatnak a hozzánk érkezők. Évente hétszázzal gyarapodik az állomány, több mint húszezer kötetet kölcsönöznek ki. A költségvetés egy évre 35 ezer forint, ez valamivel több, mint a szükséges fele. Teljességre törekszünk a kézikönyvtár gyarapításakor. Nemzetiségi község lévén, gyűjtjük a német nyelvű irodalmat is. Szavak és tettek Felkavarták az állóvizet — állapítottuk meg esztendeje a zsámbéki akarás láttán. Az egymás után szépülő épületek már bizonyítékok, hogy Zsámbékon nem csupán szavakkal bírták. Megpezsdült a község közművelődésé, aminek egyformán része a könyvtár, a művelődési ház, a nyári játékok. S ha a kép nem is teljes, a környék lakóinak akarása, többre vágyakozása tükröződik mindebben. Erdőst Katalin Országos monodrámaszemle Színháztörténeti kiállítás Gyöngyösön ma, május 22- től 28-ig rendezik meg a második országos monodráma- szemlét. Fővárosi és vidéki színházak, pódiumok művészei egy héten át összesen tizenhárom művet mutatnak be. A műsorban szereplő művészek és művek: Csendes László (Kocsis István: Bolyai estéje), AITv-figyelő Szellemidézés. Olcsó szellemeskedés lenne azt mondani, hogy Karinthy Márton, mint unoika, kötelességének érezte képernyőre vinni édesapjának, Karinthy Ferencnek azt a darabját, amelyet nagyapjáról Karinthy Frigyesről meg an nak családjáról, illetőleg e família köré csoportosuló társaságról írt. Már csak azért sem ildomos ezt a rokonsági kötődést emlegetni, mert maga a szerző is többször kinyilvánította azon szándékát, miszerint a Szellemidézés egyáltalán nem valóságos modelleket örökít meg, hanem akik a műben szerepelnek, azok az írói képzelet szüleményei. (A csoport felépítésének hasonlósága, persze, tagadhatatlan: ezt jól tudhatták azok. akik a színdarabot olvasták vagy megelevenítve látták, például annak idején a Madách Kamarában.) A műsorújság előzetese is azt sugallta, hogy az előfizető ne keresgesse az előképekét, hanem feledkezzen csak bele abba, ami a szeme elé kerül, ezért hát ennek a kérésnek megfelelően kell elkészülni az értékelés mérlegének. Ami ebben a televíziós változatban újnak tetszett, az a másik fiú — tehát a mindent látó és mindenre reagáló kamasz testvérének — előtérbe helyezése volt. Korábban ez az alak kevésbé volt karakteres, a rendezők kevesebbet foglalkoztak vele. Most ellenben ez a túlérzékeny, az öcs ellentéteként megfogalmazott fiatalember a többi szereplő közé, sőt, alkalmasint fölé nőtt. Netán azért, hogy egy manapság is ismerős típussal szembesülhessünk. Más újítás aztán nem is igen mutatkozott. A színészek — különben egy jól összeválogatott csapat — tették a dolgukat. Sinkó László agyonhajszolt, de megtörtségében is villogó intellektusa ismét azt bizonyította, hogy milyen szépen halad pályáján előre ez a művész. Balogh Erika, felesége pedig megint csak azt láttatta, hogy akár múlt századok- beli kosztüm, akár modern kori ruhát adnak rá, milyen eredetien indulatos tud lenni az egykor a Macska játékban felfedezett színésznő. Ugyanaz az eset fordult elő tehát, mint mostanában any- nyiszor: voltaképpen a színészek miatt volt érdemes végignézni a szóban forgó darabot. Eredeti rendezői elképzelés híján tehát az alakítások sokszínűségében gyönyörködhettünk. Ez ugyan egyáltalán nem kevés, de ismét csak azt kérdezteti a nézővel: újabban csak az vezérel rendezőt és dramaturgiát, hogy kikre mit lehet kiosztani? Kabaré. A Telepódium legújabb adása, sajnos, joggal mondhatni, még kiábrándítóbb volt, mint e'lődei. Eny- nyi izzadságos szellemeskedést, erőszakos tapskövetelést igazán ritkán tapasztalhatunk. Hétköznapi ésszel föl nem lehet fogni, hogy amíg a rádió kabaréin könnyesre kacaghatja magát a publikum, addig a tévések képtelenek összehozni valami épkézláb humorkínálatot. Azt pedig már igazán kínos sokadszorra fölemlegetni, hogy mennyire nem illik a hagyományos színházi esztrád a kamerák elé. Ezek a továbbító masinák ugyanis elidegení- tenek: rátekintenek ugyan mindenre, ami történik, de nem tudják visszaadni a terem hangulatát. A testközeli- ség elsikkad valahol az ob- jektívek meg a lakásokban villogó masinák között. A legforróbb drámák esetében is így van ez, hát mé| az efféle, kínokkal kicsikart tákolmányok közvetítésekor. K. Z. A most negyven évvel ezelőtti deportálásokra emlékezett a Pilinszky János költeményeire épülő K. Z. című műsor. Egyszerűségében is megdöbbentő volt, Törőcsik Mari és Gobbi Hilda mártír- alázatú szövegmondása miatt Az összeállítás az ércnél maradandóbb mementók sorába illik. Akácz László mási Éva érdemes művész (Káló Flórián: Egyedül), Galambos Erzsi kiváló, érdemes művész (Georg Kreisler: Lola Blau) Jordán Tamás Jászai- díjas (Platón: Szókratész védőbeszéde), Pécsi Ildikó érdemes művész (Melina Mercouri életéből: Görögnek születtem), Gálffi László Jászai-díjas (Arthur Rimbaud: Szív dobog a reverenda alatt), Csíkos Gábor (Székely János: Dózsa), Gyuricza Liliann (Weöres Sándor: Psyché), Bánffy György kiváló művész (Széchenyi István műveiből ad elő), Gálvöl- gyi János (Karel Capek és Szakonyi Károly: Kulisszatitkok), Dobos Ildikó Jászai-díjas (Kocsis István: Árva Bethlen Kata), Szélyes Imre (Bethlen Gábor: Az idő alkalmatos volta). A Magyar Színházi Intézet a szemle alkalmából dokumentációs kiállítást nyit Gyöngyösön, a Magyar színháztörténet a XIX. század művészetében címmel. Amatőrök seregszemléje Az idén tizenkettedik alkalommal rendezik meg az amatőr képző- és iparművészek országos kiállítását. Az amatőr művészeti mozgalom eredményeit felmérő, reprezentatív tárlatnak az ózdi Liszt Ferenc művelődési központ ad otthont, június 2-án. A tárlat megnyitását követően rendezik meg az amatőr képző- és iparművészek második országos konferenciáját, amelynek az amatőr képzőművészeti mozgalom helyzetének, eredményeinek mérlegelése lesz. Ezért az eszmecserén várhatóan a mozgalom szerepét, jelentőségét érintő vélemények és az amatőr képzőművészet jövőjét latolgató tervek, javaslatok is hangot kapnak.
