Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
4 1984. MÁJUS 20., VASÁRNAP f^gyfoap Az új iskola segít a gondon Csodákra nem lehet várni Utószó a miskolci tévéfesztiválhoz A sűrítés egyben értékelés Jellegzetes vonások, tendenciák, értékek Ez is Magyarország Mindennapi életünk krónikája dasági igazgatóhelyettes. — A közkedvelt autószerelő, a szobafestő, a fodrászszakra persze a jobb képességű^ gyerekeket vesszük fel, a többire azonban a gyenge tanulók kerülnek. Olyan jelentkezőnk is akadt, aki a nyolcadik osztály első félévében hét tantárgyból állt bukásra. Ha év bégén átmegy, akkor szabad utat kap a szakmunkásképzőbe. És még ezek a gyerekek is átmennek, mert az iskola szabadulni igyekszik tőlük. Nehéz a dolgunk, nagy befektetéssel is csak szerény eredményeket produkálunk. Iskolánk tanulmányi átlaga 2,7 volt az elmúlt félévben. A legjobb osztálynak 3,5, a legrosszabbnak 2.04 század az átlaga, a negyvenhét osztályból csak tizenegy érte el a hármast, vagy került föléje. Az első félévben húsznál többen morzsolódtak le, de ez a szám mára már körülbelül megkétszereződött. Mint az alsóban — A rossz tanulóból nem lesz jó szakmunkás — mondja Jakovics István. Főként akkor, ha a szaktárgyak oktatása előtt, vagy helyett meg kell tanítani őket írni, olvasni, számolni. Hangosan olvastatjuk a gyerekeket, úgy mint az általános iskola alsó tago- gatában és matematikából is korrepetálást tartunk. .Sajnos, a helyhiány miatt az idén csak az utóbbira van lehetőség, ezért is kell nagyon, a jövőre felépülő iskola. Persze csodákat utána sem szabad várni. K. L. Koncertek Az idén nyáron is megrendezik az egyre népszerűbb hangversenyeket Vácrátóton, az MTA Botanikai Kutató- intézetében. Míg régebben elsősorban a kamaramuzsika otthona volt a pompás környezet, ezúttal zenekari esteket tart itt az Országos Filharmónia. Már a nyitány rendhagyónak ígérkezik július 7-én. A Budapesti MÁV Szimfonikusok, a Magyar Állami Népi Együttes Énekkara, valamint az Operaház szólistái Mozart Rekviemjét adják elő Nagy Ferenc vezényletével. Az est műsorát az A-dúr klarinétverseny vezeti be, Horváth László tolmácsolásában. A második koncert időpontja július 21. A Hangversenyzenekar tagjaiNéhány napja ért véget a 24. miskolci tévéfesztivál. Ki- ki olvashatta a róla szóló beszámolókat a lapokban, láthatta az esemény krónikáját a televízióban, nyomon követhette a versenyfilmek egy részének a vetítését a 2. műsorban. A zsűri már kiosztotta a tizennégy díjat, s erről szintén értesülhettek az érdeklődők. Mi haszna van tehát utólag szólni erről az eseményről? Mint minden hasonló rendezvény esetében, az utólagos kommentálásnak csaik egy indítéka és haszna lehet: bizonyos tanulságok levonására mutatkozik alkalmasnak az ilyen összegezés. Tanulságok pedig ezúttal is adódtak Miskolcon. tniiiiniiiiiniiiiiiiiiiiiiiii Kezdjük mindjárt ott, hogy magának a fesztiválnak is az adja a létjogosultságát, hogy a televízió egész évi nagy műsorfolyamából néha egyszerűen nem szűrjük ki a lényeges, a fontos műsorokat, ezek elvesznek a mindennapok szürke átlagában. Már most, egy ilyen szemle, a maga gondos előzetes válogatásával, nemcsak kiemeli az értékeket az elmúlt két esztendő nem dra- matikus tévéműsoraiból, hanem egyúttal kitapint bizonyos tendenciákat, s érzékeltet bizonyos arányokat — már a válogatás puszta tényével is. Válogatni ugyanis természetesen Vácrátóton ból alakult kamaraegyüttes és a Budapesti Madrigálkórus, valamint az Opera énekművészei Händel Izrael Egyiptomban című oratóriumát szólaltatják meg Szekeres Ferenc irányításával. A harmadik hangversenyre augusztus lián kerül sor. Bach h-moll szvitje, Mozart G-dúr hegedű- versenye és a C-dúr Jupiter szimfónia szerepel a programban. A szólókat Kovács Dénes és Kovács Lóránt játssza, vezényel Kovács János. Rossz idő esetében a hangversenyek műsora másnap hangzik el. A koncertek minden esetben hét órakor kezdődnek. Jegyeket a Filharmónia és a Dunatours irodáiban lehet vásárolni. — Hogy miért kell az új iskola?— kérdez vissza gondterhelten Jakovics István, a ceglédi 203-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese. — Hát azért, mert nálunk nem száz, hanem kétszáz százalékos a termek kihasználtsága: minden nap reggel héttől este negyed nyolcig tart a tanítás. A képzőbe ezerkétszázan járnak, a szakközépiskola esti tagozatán pedig öt osztályt kellett indítani, s csupán tizenöt tantermünk van. Ehhez még hozzájárulnak olyan prózainak tetsző gondok, hogy konyha, ebédlő híján nem tudunk senkinek meleg ételt adni, holott ez kötelességünk volna. Tizennégy első — Az új iskola tíz tantermével, kollégiumával, műhelyével és konyhájával sokat segítene. De csak akkor, ha nem veszik el tőlünk a mostani épületet, mert korábban ez is szóba került. A közeli kereskedelmi szakmunkásképző ugyanis egy régi családi házban működik. Ha mégis ideköltöznének, a mi helyünk semmit sem javulna. — Mintha a most tetőző demográfiai hullámból kevesebb jutna a más típusú iskoláknak — folytatja az igazgató- helyettes. — A szülők úgy gondolják, előbb szakma legyen a gyerek kezében, ráér utána tanulni. Egyre többen jönnek, az elmúlt tanévben végzett kilenc harmadik osztályt tizennégy első osztály követte. Előrejelzések szerint a kilencvenes években újabb csúcsra számíthatunk. Most negyvennégy szakmát oktatunk, de a környező ipari háttér igényeit így sem tudjuk kiszolgálni. Sokra nincs, vagy csak elvétve akad jelentkező. A társadalom szükségletei, vagy az egyes mesterségek becsülete az anyagi megfontolások mögé szorulnak. Kevesen állnak, ácsnak, hegesztőnek, cipésznek, de még korábban elitnek számító esztergályosmunka is rohamosan veszít népszerűségéből. Ennek nemcsak az az oka, hogy aki ezt választja, kevesebbet kereshet a maszekolással, hanem az is, hogy sok üzemben elmaradott a gépesítés. Számos olyan diákunkról tudunk, akik elhagyták eredeti foglalkozásukat. Nagy befektetéssel — A magas létszám ellenére sem tudunk válogatni — mondja Budai Istvánná gazAjt ilyen ma Magyarország közhangulata? Megtudhatjuk, ha elolvassuk Szeku- lity Péter újságíró legújabb könyvét, amelyet a Kossuth Kiadó a napokban jelentett meg. Országjáró kollégánk közre adta azokat a valóságfeltáró irodalmi riportjait, írásait, amelyek egy része fővárosi lapokban már ugyan megjelentek, de mondanivalójuknál, tartalmuknál fogva ma is időszerűek. Jó szeme és kitűnő tolla is van hozzá, hogy észrevegye és megírja, mi foglalkoztatja az embereket. Mivel foglalkoznak ezek az írások? Nagyon egyszerű dolgokkal, a hétköznapi élet eseményeivel, az életmóddal, az erkölccsel, az emberek mindennapi közérzetével, azzal, hogy miként épül hazánkban a szocializmus. S ez utóbbi bizony nem vidám sétamenet, hanem nagyon is göröngyös, néha meredek út, amelyen felfelé haladni nem is olyan könnyű, mintahogyan azt az induláskor elképzeltük. Tehát az új társadalom megvalósulása sem olyan egyszerű, mint gondoltuk egykor. Nehezíti még küzdelmünket, hogy rosszabbodó nemzetközi viszonyok között kell építenünk a szocialista társadalmat, amely végül is mindenki számára a jobb, emberibb életet jelenti. S kikkel építjük ezt az új társadalmat? Azokkal az emberekkel, akik a múltból jönnek és mennek a jövőbe, de közben tele vannak előítéletekkel, beléjük rögződött szokásokkal, különböző felfogá- súak és hitűek, akik ha a főirányvonalakkal egyetértenek is, más és más szemszögből közelítik meg az elérendő célt Szekulity észreveszi az apró, jelentéktelennek tűnő dolgokat is. A Mikor ébred Magyarország című dolgozatában azon meditál, hogy tulajdonképpen le sem fekszik az ország, hiszen valaki mindig dolgozik. Valahol egy vonat a nap minden órájában úton van. Rétegesen, lépcsőzetesen, szakaszosan ébredünk. A tömegközlekedés dolgozói az elsők, utánuk az ingázók, majd az állattenyésztők és a mező- gazdasági üzemek vezetői következnek. A nap minden órájában vannak emberek, akik éppen kelni, illetőleg feküdni készülnek. Nem zseniális felfedezés ez, de el lehet rajta gondolkodni. Következtetést is lehet belőle levonni, hiszen nem úgy ébred äz ország, hogy egyszer csak mindenki talpra ugrik. Különösen nem napjainkban. S máris megvan a tanulság: nem olyan egyszerű a világ, mint sokan gondolják, mindenki más-más gondokkal, munkával bajlódik, másképpen él, dolgozik, nem lehet egykapta- fára szabni a világot, mert akkor vagy nagyon bőre vagy nagyon szűkre sikeredne. Nem úgy van, mint többen hiszik. Bár, ha az ember a Kossuth rádiót kora reggel hallgatja — a zenét, az időjárásjelentést, a híreket, a Szót kérek-et — akkor elégedetten, megnyugodva könyvelheti el, hogy hál’ istennek, itthon nagyjából minden rendben van. Rendben van, de e megállapítás mögött ott vannak az érző, gondolkodó emberek, és minden tájnak, környezetnek, közösségnek más és más helyzete, gondja, megoldandó feladata. Könyvének címadó írásában, az Ez is Magyarországban ír le egy történetet, amely ízzig-vérig mai, kitalálni sem lehetne jobbat. A várongi tsz elnöke egyik zárszámadáskor az ebédkolbász mellé nem sört, hanem könyvet ajándékozott minden tagnak, s amikor a riporter megkérdezte a várongi elnököt: hogyan jutott eszébe könyvet ajándékozni, csak abból lehet, ami van, de ebből az „ami uan”-ból, jó válogatás esetén, ki kell derülnie, hogy ez az „ami van”, éppen milyen, mik jellemzők rá, vagy mik hiányoznak belőle stb. Tehát a sűrítés egyben értékelés is. és aki például most bekerült a 313 benevezett alkotás közül a végül is versengő 45 film közé, az feltehetőleg valami olyasmit hozott létre a maga szűkebb szakterületén, ami nemcsak hogy önmagában értékes és jó munka, hanem beleillik egyfajta képbe. Ennek a képnek az idei fesztiválon több új vonása is mutatkozott. Először is feltűnt, hogy mennyire megszűnt a szűk értelemben vett, sőt, kissé talán szemellenzősen kezelt politikai műsorok túltengése. Kiderült, hogy éppúgy lehet politikai adásnak, műsornak tekinteni egy interjút egy jeles szakemberrel (például Fekete Jánossal, az MNB elnökével), mint egy portréfilmet egy íróról (a Sütő András-film például), vagy egy riportot a rossz döntések alapján lebontott diósgyőri családi házakról. Azaz: manapság szinte minden érdekes és jó — s jól megcsinált! — műsornak vannak politikai vonatkozásai. Űj vonás volt az is, hogy erősen érezhetően megnőtt a 'közönségvon- zatuk a közéleti témáknak, vagy azoknak a munkáknak, melyek széles körű érdeklődésre tartanak számot. Még a Jogi esetek is ide sorolható, hiszen jól kitalált műsor formájában nyújt szocialista jogsegélyt és tájékoztat a jogi kérdésekben, egyúttal pedig erősíti a jogrendet is. •mimiiiitiiiiiiiiiiintitu Megint csak új vonás, és egyben fontos tendenciának is mutatkozik az az érdeklődés, mely a hírek, az események mögé bepillantó műsorokat kíséri. Az utóbbi időben hallatlanul megnőttek például az Ablak, a Hírháttér, a Stúdió, a Panorámák és a különböző Fórumok nézettségi indexei. Valószínű, hogy itt nem csupán a műsorok igen jó komplexitása játszik szerepet, tehát az. hogy sokoldalúan közelítik meg a témákat, hanem az is, hogy e műsorokban találkozhatunk a televíziós újságírás legjobb teljesítményeivel is. Ez megint akár tendenciának is tekinthető: erősen megnőtt a minőség iránti követelmény, az azt válaszolta: Az anyagi jólét mellé szükség van a szellemire is. Meggyőződésem, hogy azokban az emberekben, akik valóságos művészei az állattenyésztésnek, a földművelésnek, megvan a szellemi igény. Erre alapoztunk. S Szekulity Pétert nem hagyja nyugodni a látottak-hallottak: néhány évvel később újra elmegy Várongra és meglátogatja azokat, akik a könyveket kapták: hogyan hasznosítják? Olvassák, szeretik, s a bizonyság kedvéért az egyik tsz- parasztasszony még le is fényképezted magát, könyvvel a kezében, de nem imakönyvvel, hanem regénnyel. Álig hisz a szemének — állapítja meg a riporter. Ezt is megértük. Máskor meg a visszásságokat, a fonákságokat, a kapzsiságot veszi észre és ostorozza írásaiban. Észreveszi a jót, a változást, de az elmaradottságot, a butaságot is. Í rásainak erőssége: olvastatja magát. Ért a dolgozók nyelvén, ismeri életüket, maga is közülük való, a Bács megyei Csávoly községből indult el, s lett az új társadalom építésének napi krónikása. Ebben a könyvében az új értékeket teremtő Magyar- országról ad híradást, mutatja meg az ország mai állapotát — tegyük hozzá; meggyőző erővel, hitelesen. Gáli Sándor s ez a követelmény a jövőben csak fokozódni fog. A fentiekből azonban egy másik észrevétel is adódik: ma még nem eléggé erős ezeknek a jól politizáló, szókimondó, tehetségesen megcsinált műsoroknak az aránya a nagy egészen belül. Ugyanakkor épp ezeknek , a megvilágításában válik egyre „eladhatatlanabbá” az igénytelenség, a rossz rutin, a bátortalanság vagy az álbátorság, a feltűnési viszke- tegség vagy egyszerűen csak a tehetségtelenség. Más szóval: ezek a jó, kiemelkedő műsorok vetik fel — s egyre élesebben — a televíziós munka óriási felelősségét. Mlllllll.rlIIIIIIIIIIHIIIIIin S itt érkeztünk el a 24. miskolci tévéfesztivál szerintem legfontosabb tanulságához: a televíziónak is, de a nézőknek is tudomásul kell venni, hogy a tévé nem csak a szórakoztatás, a kényelmes időtöltés eszköze, hanem a felelősségtől áthatott, komoly, mindkét fél részéről felnőttekhez illő hozzáállást feltételező politizálásé is. Nem dedós szinten persze, hanem úgy, hogy mindenki érezhesse: vannak olyan nem dramatikus és nem szórakoztató műsorok is. melyek neki és róla szólnak, sőt: érte, az érdekében beszélnek. MI KÖZÜNK HOZZÁ? Ezzel a megtévesztő címmel sugározta péntek délután a rádió Fodor Csilla riportját, aki a nagyvárosi emberek őszinte lelkesedésével csodálkozott rá a veresegyháziakra, akik szinte minden hétvégére szerveznek valamilyen társadalmi munkát lakóhelyük gyarapításáért. A riportban szereplők éppen az új postahivatalt építették, amely ugyan a Budapest-vidé- ki Postaigazgatóság beruházásában készül, de a veresegyházi költségvetési üzemnek túl nagy falat lenne a társadalmi munkások segítsége nélkül. Így viszont éppen ők — a hétvégeken ásót, lapátot fogó falubeliek — a biztosítékai, hogy a posta határidőre elkészül, s a késedelem nem emeli milliókkal a beruházás árát. Fodor Csilla a Pest megyei példával bizonyította azt a tényt, hogy az utóbbi években a tanácsok minden száz forintját tízzel gyarapította a lakosság társadalmi munkája. Természetesen ez az adat az átlagot tükrözi, hiszen Veresegyházon ennél sokkal jobb az arány. S, máshol is az lehetne, ha a kivitelező vállalatok nem idegenkednének a társadalmi munkások fogadásától. Erről beszélt Pásztor Béla tanácselnök. Az építővállalatok húzódoznak, mert az önkéntes segítők balesetvédelmi ismeretei esetleg hiányosak, máskor talán a jobban fizető munkákat féltik tőlük. A legnagyobb gondot azonban az okozza, hogy a falubeli „amatőrök” szinte kizárólag akkor tudnak egy-egy építkezésen segíteni, amikor a „profik" munkaideje véget ért. A műsor erre az áthidalhatatlannak tűnő ellentétre is adott megoldást a veresegyháziak példájával. Ott ugyanis — egyebek között — ezért hívták életre a költségvetési üzemet. így a település fejlesztése szempontjából oly fontos beruházásokat olyan cég építheti meg, amelynek dolgozói valóban szívükön viselik szűkebb pátriájuk sorsát. De nemcsak azt. Budapesten a rákospalotai vasútállomáson — ahol a falu lakóinak nagyobbik fele naponta megfordul — magasabbra építették a peront, mert kényelmetlennek találták. Megszólalt a szociológus is, aki azt a közismert tényt magyarázta, hogy miért aktívabb a településfejlesztési társadalMegnyitó Szentendrén írók és olvasóik Változatos és gazdag programot bonyolítanak le a könyvtárak és művelődési házak az ünnepi könyvhéten Pest megyében. A megyei megnyitót május 25-én, pénteken délután három órakor tartják Szentendrén, a Marx téren. A vendégeket Benkovits György, a HNF városi titkára köszönti, majd Szakonyi Károly író mond beszédet. Ezután ugyancsak ő, valamint a közreműködő Vujicsics együttes dedikálja könyveit, illetve lemezét. A művelődési központban ekkor rendezik meg a bécsi Residenz kiadó könyvbemutatóját. A Magyar Rádió irodalmi osztálya május 30-án, szerdán délután háromnegyed négykor Szentendréről, a megyei könyvtár olvasóterméből közvetíti adását Üdvözlet az olvasónak címei. A műsort Dorogi Zsigmond szerkeszti és rendezi, s Rapcsányi László vezeti, aki egyben dedikálja is könyveit. Az adásban Budai Ilona, Havas Judit, Hegedűs D. Géza, Nagy Attila, Ruttkai Éva, Szabó Gyula és Várnái Hédi működik közre. A megyei író—olvasó találkozók közül kiemelkedik a gödöllői Üj írás-est május 4- én, a művelődési központ Gál- ga termében. Nagykátán május 26-án tartják a Radnóti szavalóverseny döntőjét az általános iskolák 7—8. Osztályosainak. Cegléden június 6-án délután három órakor adják át a bibliobuszt. mi munkában a kisebb falvak közössége. Miként lehetséges, hogy míg az alig kétezer léiket számláló helyeken óvodák, tantermek épülnek összefogással, a nagyobb városokban a lakóházak környékének rendbetételére sincs önként jelentkező. A HAZAFIAS NÉPFRONT felismerte jelentőségét és ötödik éve verseny kiírásával is támogatja a településfejlesztésért végzett társadalmi munkát. Egy-egy szorgos közösség például a nemzeti zászló elnyerésével — ilyet kapott az idén Biatorbágy — annyi jutalmat vehet át, amennyit esetleg tízévi fejlesztésre fordítható összege tesz ki. S hogy lehet a társadalmi munkának még fontosabb és távolabbra mutató célja is, mint az elültetett fa, kiásott vízvezetékárok, ezt bizonyította a riport befejező része. A veresegyházi gyerekek százötven óra társadalmi munka elvégzése után ingyen vehetnek részt a nyári külföldi utazáson. A megszólaló kislány negyedik éve ott van a legtöbb parkosításnál, földmunkánál. Bizonyára volna miből befizetni a szülőknek a gyermek jugoszláviai nyaralását. Ám ő természetes hangon mondja: így, hogy magam dolgoztam meg érte, mégiscsak más. M. K. Múzeumban a Fenyő-könyvtár Pécsre került a híres Fenyő-könyvtár: Fenyő Iván Herder-díjas művészettörténész nagy értékű művészeti könyvgyűjteménye. A Szép- művészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője egy életen át gyarapította a könyvtárát, főleg a századforduló és a század művészetével foglalkozó hazai és külföldi kiadványokat gyűjtötte, s ő maga is több képzőművészeti tárgyú könyvet írt. A már korábban létrejött megállapodás alapján özvegye a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak adományozta a hagyatékot képező csaknem háromezer könyvet, valamint a könyvtár biedermeier bútorait. A Baranya megyei Múzeumigazgatóság barokk épületében Fenyő Iván emlékszobát rendeznek be, a könyvtára pedig részét alkotja az immár 15 ezer kötetes múzeumi bibliotékának. Takács István ■ Rádiófigyelőm
