Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

1981. MÄJÜS 20., VASÁRNAP

^>nCiyfggi>

Mindenben van valami jó

Erzsi anyu fogadott gyerekei

A magyar irodalom egyik legcsodálatosabb nőalakját — Égető Esztert — Németh László képzelete formálta valósággá. De nemcsak az írói fantáziában léteznek asszonyok, akik egyedül maradva, is nagyon sok szeretetet tudnak adni, és családot teremtenek maguk köré olyan emberekből, akiknek szükségük van rájuk.

Görög Erzsibet tápiószent- mártoni tanítónő az elmúlt három esztendőben két állami gondozott kisgyereket fogadott örökbe. Ennyit tudtam róluk, mielőtt elindultam a megye egyik legtávolabbi csücskében lévő faluba, hogy felkeressem a ma már háromtagú családot.

Nagy családban

— Erzsiké az iskolában lakik — mondta telefonon egy * kolléganője, azt is hozzátéve, hogy délelőtt lehet otthon találni, mert napközis pedagógus, és ebéd után kezdődik a hivatalos elfoglaltsága.

Modem, vörös téglás épület a felső tagozatosok iskolája, amelynek földszintjén van a szolgálati lakás. Csengő helyett kutyaugatás jelzi a vendéget, s a háziasszony a kony. hából siet elő. Görög Erzsébet barátságosan tessékel be a lakásba, szívesen beszél a gyerekeiről. Nemcsak a tanítványairól — mert őket is így emlegeti —, hanem Jolánká- ról és Nikolettáról is, akik most már az ő nevét viselik.

Rövid ismeretség után minden nagyon természetesnek tűnik a számomra, és valószínűleg azok is így vannak ezzel, akik a pedagógusnő környezetében élnek. Görög Erzsébet négygyermekes családban nevelkedett, és amikor cselekedeteinek indítékát magyarázza, nemrég meghalt édesanyja szavait idézi. A nagymama szerint — akit a most nyolcéves Jolánka még ismerhetett — mindenben van valami jó, amit meg lehet és kell is találni.

Több mint húsz esztendő telt el azóta, hogy Görög Erzsébet friss diplomával a zsebében

megérkezett Tápiószentmár- tonba. Hivatástudat irányította erre a pályára, de akkor még nem falun képzelte el az életét.

Ijesztő emlékek

— Pesti lány voltam — mondja —, és ott is akartam maradni a szüleimmel. Szerettem volna továbbtanulni a Testnevelési Főiskolán, de nem vettek fel. És az sem sikerült, hogy a fővárosban kapjak állást, bár éveken keresztül próbáltam visszakerülni. Azután, amikor már hívtak, és többféle lehetőség is kínálkozott, én nem akartam menni. Megszoktam, megszerettem a munkát itt Tápió- szentmártonban.

Pedig az első évek nagyon nehezek voltak. Előbb albérletben lakott, azután az óvoda egyik melléképületében.

— Egérrágta kis kuckó, de a kertje nagyon szép, régi fákkal és csodálatos virágokkal. A lakás akkoriban nem is volt olyan fontos, egész nap a tantermekben éltem. Amikor pedig 1970-ben új iskola épült, megkaptam ezt a szolgálati lakást.

Másfél szoba, nagyon szép és értékes régi családi bútorokkal berendezve. Ezeket darabonként szállították Budapestről Tápiószentmártonba. Utoljára természetesen a két kis ágy érkezett, és ezek sem egyszerre.

— Három évvel' ezelőtt fogadtam örökbe Jolánkát, ötéves volt akkor.

— Mindig kislányt szeretett volna?

— Teljesen mindegy volt, csak azt kértem, hogy ne legyen pólyás, mert akkor nem tudnék mellette tanítani. Mielőtt hazahoztam, csak egyszer láttam Jolánkát,. aprócska volt, mint egy manó és a karja gipszben. Éppen tízóraizott, nem akartam őt evés közben megzavarni. Gondoltam, majd lesz idő arra később, hogy megismerkedjünk egymással. Nyárra sikerült megkapnom,

Kertészeti termelőkkel

Részesedési szerződés

Második éve vállalati formában tevekenykedík a korábbi gyümölcs- és dísznövénytermesztési kutatóintézet; jórészt a kertészeti gazdaságok megrendeléseiből és a kertészeti termékek árusításából tartják fenn magukat. A nagyobb jövedelmezőséget sajátos új szerződési formával biztosítják. A megrendelőkkel haszonrészesedésben állapodnak meg, ami a régi gyakorlathoz képest lényeges előrelépést jelent. A gyümölcs- és dísznövénytermesztési fejlesztő vállalat ugyanis — ellentétben a kutatóintézeti gyakorlattal — nemcsak az új módszert, technológiát vagy növényfajtát biztosítja, hanem programot dolgoz ki a termelés egész folyamatának átalakítására. Éspedig úgy, hogy a nagyobb haszonból meghatározott arányban részesedik. Az eddigi gyakorlat alapján a vállalat elszámolja a fejlesztéssel kapcsolatos költségeit és emellett 10 százalékot kap a megnövelt vállalati eredményből.

Az új módszer azért is érdeklődést keltett, mert az üzemek végül is a saját területükön lemérhető eredményből fizetik a kutató-fejlesztő munkát. Mindenekelőtt ott szerződnek szívesen, ahol a minőség javítása a cél. Ez ugyanis az export meghatározója, s a minőség garantálásához a termelőknek komoly anyagi érdeke is fűződik.

A vállalati központhoz öt vidéki állomás tartozik, ezek is részt vesznek a szerződéses munkában. Az újfehértói állomás például a vegyszeres termésszabályozás alkalmazására kötött több üzemmel is megállapodást. A Hungarofruct az almatárolás technológiáját korszerűsítette a vállalattal

közös érdekeltséggel. Nagysikere van az elöregedett gyümölcsök gépi felújítási módszerének. A megoldást a vállalat szakemberei dolgozták ki, és üzemszerűen alkalmazzák. Jelentősen növelni lehet vele a már-már kivágásra szánt gyümölcsösök termését. A hozamok olyannyira javulnak, hogy a fejlesztőmunkára fordított kiadások rövid idő alatt megtérülnek.

így két teljes hónapig csak vele foglalkozhattam.

— És Nikoletta?

— Most négyesztendős, ő tavaly érkezett hozzánk, éppen két nappal karácsony előtt. Azelőtt egyszer sem láttam, de már nagyon sokat beszélgettünk róla Jolkával, tervezgettük, hogy milyen jó lesz együtt. Nem akartam, hogy egyke maradjon a kislányom.

Az emlékekről beszélgetünk. A nagyobbik gyerek eleinte két nevet mondogatott: Józsi és Kati. Nem lehet tudni, hogy milyen szerepet töltöttek be az életében, hiszen néhány év alatt több nevelőszülőnél is megfordult. Nikinek ijesztő élményei lehettek, mert gyakran emlegetett sírva vadászt, kést és kutyát. Eleinte nagyon félt Pajtástól, a házőrzőtől is, de később megbarátkozott vele. Sokáig görcsös zokogásba kezdett, ha hangosan énekeltek, azután ez is elmúlt. Most már gyakran dalol együtt Erzsi anyu és két kislánya.

Kirándulnak a Tápiához

Hogyan élnek? Ügy, mint a többi család Tápiószentmár- tonban. Jolka második osztályba jár, és megtanult kerékpározni, mert az alsó tagozatos iskola távolesik a 'lakásuktól. Első évben még kísérni kellett, azután megszokta az önállóságot. Niki óvodás, de már ő is sok mindent tud, például tejfölöspohárból, gyufásdobozbó! játékot ragasztani. Meglepetést készítenek olykor Erzsi anyunak — így szólítják —, például azt, hogy fellocsolják a járdát, vagy kimossák a zoknijukat, amíg nincs otthon. Hétvégeken kirándulnak a Tápióhoz, játszanak az ismerős gyerekekkel, meséskönyvet cserélnek a könyvtárban, olykor pedig meglátogatják a pesti rokonokat.

És az anyagiak? Egy keresetből most már hárman élnek, de a pedagógusnő azt bizonygatja, hogy nem érzi magát szegényebbnek. A hűtő- szekrényt például tavaly cserélte nagyobbra, szóval futja a legszükségesebb beruházásokra. Sok kis ruhát kapnak ajándékba a rokonoktól, és a tápiószentmártoni barátoktól, ismerősöktől.

Még egy kistestvért

Nem is ér már meglepetésként, amikor Görög Erzsébet arról beszél, hogy úgy érzi, még nem teljes a család. Már tervezgetik a gyerekekkel, hogy kérnek még egy testvért az intézetből. Kisfiút szeretnének, akivel majd a lányok anyáskodhatnak.

Gál Judit

Paprikapalántázás

Hazánk legnagyobb fűszerpaprika-termő vidékén, a szegedi tájkörzetben munkához láttak a ps lántaültetők. Az idén a tavalyinál némileg nagyobb területen, 4100 hektáron termesztik e vidék „piros aranyát”. A paprikát kétféle módon ültetik: már kora tavasszal végeztek a termőhelyre történő magvetéssel, most pedig a palántákat tűzdelik ki. A palántázás mindig május második felében, a fagyveszély elmúltával kezdődik. Ezt a hagyományos eljárást az összterület egyharmadán alkalmazzák. Előnye, hogy a palántákról nevelt növények termése két héttel korábban érik pirosra. A korai termésért pedig magasabb árat fizet a feldolgozóipar.

A magvetés és a palántázás különben jól kiegészíti egymást: a magvetést a nagyüzemi táblákon alkalmazzák, a munkaigényesebb palántázást pedig a háztájiban, valamint részművelésre kiadott területeken.

Mintegy félszáz ültetőberendezésen kívül kézi erővel is palántáznak. Teljes .műszak van a paprikás tájkörzetben, mert a bőséges csapadék után igyekeznek kihasználni a kedvező talajviszonyokat. Öntözni, locsolni sem kell a zsenge növényeket, s így egy munka- folyamatot megtakaríthatnak az ültetők.

VASÁRNAPI GONDOLATOK

KÖNNYSZÁRÍTÓ

Dablo Casals minden idők egyik legnagyobb gordon- ■* kaművésze, aki a zene minden lényeges üzenetét átnyújtotta Beethoven, Mozart, Dvorak, Csajkovszkij, Bartók hírvivőiéként az emberiségnek, a kultúra mindenkori címzettjének, mintegy élete összegzéseként így szólt vallomásszerűen: „minden művészetnél több, ha valahol valakinek sikerül egy könnycseppet felszárítania.” Felszárítani vagy megelőzni — ezért élünk, ez közös munkánk, ’emberi és társadalmi küldetésünk —, külön- külön és egyetemlegesen is. Tanítóknak, orvosoknak, bányászoknak egyaránt. Es festőknek, költőknek, tudósoknak természetesen, mert minden új mű. minden új feltalálás, minden új gyógyszer könnyszárító tett. Könnymegelőző egyben, hiszen az értelemmel szerkesztett harmónia úgy lesz mindenki osztályrésze, ha valahol, valamikor valaki megtervezte, kivitelezte és elterjesztette a világon. Valaki? Mindig az egész közösség, hiszen míg a jó ügy megvalósulhat —, sok küzdelem, összefogás, szövetség az előzménye. Mindig, minden esetben.

Nem is olyan régen rettegtek az emberek pestistől, tüdőbajtól, gyermekbénulástól. Immár vannak könnyszárító, könnymegelőző gijógyszereink, mellyel a humánummal ötvöződő gondolat végleg elhessentette ezeket a rémeket. Igaz, sötét odúkból újabbak bújnak elő váratlanul és hirtelen tamadva — erőszak, közömbösség, rák, irigység, lustaság, vízszennyeződés, de a tetteket érlelők „okos gyülekezeteiben" az ártalmak rendre megszűnnek és a kanti „magánvaló" Lenint idézve egyre inkább „nekünkvaló” lesz. Árnyékból is fény, hatalmaskodásból is megértés.

Pabló Casals óhaja csak akkor valósulhat meg, ha egyetemessé válik a valósággá érlelt álom, az. hogy felszívódnak végleg a pergő és még meg sem született köny- nyek az értelem és az együttérzés kézfogása révén hétköznapjaink aprónak látszó, de elengedhetetlenül fontos békeérlelő cselekedeteiben, hiszen az a fejlődés széles csapása előre irányban — ha lassan, szívósan, végérvényesen mindenki Ember lesz a földöm Nem is elsősorban akadémikus és szobrász, agrármérnök és kardiológus, esztergályos és politikus, hanem ember. Mindig ember.

Losonci Miklós

Közérdekű kisajátítás után

Amikor lehetett - segítettek

A lehetőségek nagyon korlátozottak

Az ember ragaszkodik ahhoz, amit két keze munkájával megteremtett. Hétvégeken tízezrek indulnak útnak autóbusszal vagy gépkocsival a telekre, ahol néhány nap leforgása alatt is sok minden változik. Kibújnak a földből az első tulipánok, a nárciszok, virágzanak, majd tér mést hoznak a gyümölcsfák.

A „birtok” ugyan gyakran csak egy keskeny parcella, de mégis lehetőséget ad arra, hogy futkározzanak, jó levegőn játszadozzanak a hétközben szobába zárt gyerekek, unokák. Szabad a vásár, legalább is józan keretek között.

Elkeseredett emberek

A felnőtteknek pedig hasz not hoz a kerti munka, mert a megtermelt zöldség, a gyümölcs jól jön a háztartásban. Sőt, ha bőséges a termés, pénzzé is lehet tenni a fölösleget.

Érthető hát az elkeseredés, a tiltakozás, ha egyszerre váratlanul szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy nincs, illetve rövidesen nem lesz többé telek.

— Közérdekű kisajátítás —

mondja nagyon szomorúan Egri Józsefné, aki több mint húsz

A közkedvelt Pille típusú iskolatáskáktól, a divatos női- és bevásárló szatyrokig minden készül a PEVDI részlegében. A folyamatos szállítás eredménye, hogy alig kell raktározási hely, egyből indulnak a megrendelőkhöz a kész termékek.

Erdőst Agnes felvétele

Divattáskát.

halásztelki kiskerttulajdonos képviseletében már két esztendeje tárgyal a Fővárosi Vízművekkel, a községi tanács vezetőivel, és próbál más szervezeteknél is pártfogót találni.

Miről van szó tulajdonképpen?

Amikor 1975-ben Halásztelken parcelláztak, az érdeklődők számára kedvezőnek ígér■ kezett a vásár, annak ellenére, hogy építési tilalom alá esett a terület.

Egy négyszögöl ára száz forint volt, és a szép környezetben levő. jó kerti föld megérte az árat. Az előnyök közé lehetett számítani a főváros közelsége mellett a jó közlekedést is, hiszen Halásztelekre el lehet jutni a kétk autóbusszal. Igaz, a megállótól húsz percet kell gyalogolni a telekig, de ennyi kényelmetlenséget a tulajdonosok — többségében egyik fővárosi gyár munkásai — szívesen vállaltak.

Szeptemberi költözködés

Az új gazdák kapáltak, ástak, gondozták a már meglevő gyümölcsfákat, berendezkedtek telkeiken, és az építési tilalom ellenére legtöbben szerszámkamrának nevezett kis faházat is vásároltak, barkácsoltak maguknak.

Mint például Egri Józsefné, a ma már nyugdíjas egykori esztergályos, aki négytagú család számára elegendő zöldfélét és gyümölcsöt termelt mostanáig a kis birtokon.

Szeptemberben azonban befejeződik Halászteleknek azon a részén a telkes gazdálkodás. Két évvel ezelőtt kapták meg a hivatalos döntést, mely szerint kisajátítják azt a részt, és a tulajdonosokat kártalanítják. Akkoriban még hatvanhét víkendtelkest érintett a döntés, akik, ahogy mondani szokás, igyekeztek „minden követ megmozgatni”.

Ám igyekezetük hiábavaló volt, a kisajátítás ugyanis valóban közérdekű, és mint azóta kiderült, elkerülhetetlen. A terület a Fővárosi Vízművek tulajdonába kerül, és az azóta felépült új kutakkal, a főváros vízellátását szolgálja. Igaz, a sok elkeseredett ember közül ezt akkor nem mindenki látta be, és néhányan még ma is pereskednek.

A többség azóta igyekezett más megoldást találni. Néhányan a kisajátításkor kapott pénzösszegből már tudtak magúiknak új telket vásárolni, és olyan is akadt, aki inkább más célokra fordította a pénzt Akik még maradtak, szinte valamennyien nyugdíjasok. A saját erejükből nem tudják kiegészíteni a kapott pénzösz- szeget, a telekárak pedig magánforgalomban magasak.

A halásztelki községi tanács vezetői megértik a helyzetüket, és igyekeztek első pillanattól segíteni. Jó szándékban eddig sem volt hiány, a lehetőségek azonban korlátozottak. Nem biztatták ígéretekkel a költözködésre kényszerülőket, de mikor mód adódott rá, segítettek.

Megrendelték a terveket

Bundev T. lvánné, Halásztelek tanácselnöke mondja:

— Már korábban is tárgyaltunk ebben a témában a Duna Termelőszövetkezet vezetőivel, és most jutottunk odáig, hogy át tudnak adni hobbikertek Páljára alkalmas területet. A terveket is megrendeltük a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalattól, ám ezeket az általános rendezési terv módosításával együtt csak 1985 márciusára igazolták vissza.

Az érintett kiskerttulajdonosok — akik első látogatáskor be sem akarták engedni a tanácstól érkezőket — ma már látják, hogy a hivatali kötelezettségen túl is törődnek ügyeikkel.

Szeptemberben azonban költözniük kell, és szeretnék, ha mielőbb megvethetnék a lábukat új, és most már végleges telkeiken. A tanács vezetőivel, a földhivatal és a tervező intézet szakembereivel tárgyalnak arról, , hogyan lehetne meggyorsítani a tervezést és a parcellázást

Ga. J.