Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

1984. MÁJUS 20., VASÁRNAP Márián Sabaría-cipő PEMÜ-lalppnI Éltnél rosszabb soha ne legyen A Sabaria Cipőgyár jelen­tős szerepet tölt be Vas megye iparában. Gyáregységeiben — Szombathelyen, Körmenden és Szentgotthárdon — mintegy négyezer ember talál munkát. De jói cseng a gyár neve a szűkebb szakmán belül is. Igényes termékeik, ha nem is tartoznak az olcsóbb kategó­riába, keresettek. Évente , több mint hatmillió pár cipő kerül le a szalagokról. összes termelésüknek fele ke­rül külföldi piacokra. A belföldi vásárlók elsősor­ban a gyermekcipőkről is­merik a gyárat, termelésüknek 80 százalékát ez teszi ki. Kö­zülük is a Siesta elnevezésű a legkedveltebb, nem győznek annyit gyártani, amennyit a kereskedelem igényelne. Közös fejlesztés A cipőgyártásban egyre In­kább meghonosodó fröccsön­tött technológiát Szombathe­lyen is alkalmazzák. Ehhez természetesen partnerekre van szükség, olyan gyártókra, akik ellátják a Sabariát megfelelő talpakkal és más kellékekkel, így született meg még 1977- ben az első együttműködési megállapodás a Pest megyei Műanyagipari Vállalat és a Sabaria Cipőgyár között. E szerződést 1981-ben ismét meg­hosszabbították. — A megállapodás jelentő­sége a komplexitásban rejlik — mondja Börzsönyi József, a cipőgyár kereskedelmi fő­osztályvezetője —, nem csu­pán részegységek gyártására vonatkozik. Gyakorlatilag át­fogja gz egész termelési és ér­tékesítési folyamatot. A közös munka a gyártmányfejlesz­téssel, az új modellek megalko­tásával kezdődik. Ezeket ugyancsak közösen vezetjük be a piacra, mint ahogy így tör­ténik a szállítási szerződések előkészítése és végül teljesíté­se is. A Tisza olcsóbb Számokban kifejezve mind­ez 'annyit jelent, hogy a PEMÜ évente másfél millió pár formatalpat, 4-500 ezer Siesta talpbélést és 1,2 millió pár sarkot szállít a Sabariá- nak. Ezen kívül kapacitást biztosítanak félévenként négy új formatalp és négy Siesta talpbélés kifejlesztésére is. Hogy a kapcsolat jó a két vállalat között, azt jelzi a szakemberek gyakori és rend­szeres találkozása. De ezt tá­masztja alá Börzsönyi József véleménye is. — Ennél rosszabb kapcso­latunk soha, senkivel ne le­gyen. Ahhoz képest, hogy mi­lyen nagy vállalat a PEMÜ. kellően rugalmasak, igyekez­nek teljesíteni a kéréseinket. Igaz, mivel mi jól ismerjük a lehetőségeiket, tisztában va­gyunk egyes gépeik teljesítő- képességével, igényeinket igyekszünk ehhez igazítani. Meglehetünk elégedve termé­keik minőségével is, ezzel sincs több gondunk, mint más partnerek esetében. Az ár? Hát igen, a Tisza Cipőgyár is szállít nekünk talpakat ha­sonló alapanyagból és hasonló minőségben — olcsóbban. Ez igaz. De a mai viszonyok kö­zött minél több lábon kell áll­nia egy vállalatnak. Legalább 4-5 partner kellene, nekünk KíSZ-küldöttértekezletek Felelősséggel cselekedni Dunakeszin és Nagykőrösön szombaton tartották tanácskozásu­kat az ifjúsági szövetség küldöttei. Ezúttal is aktuális kérdések­ről szóltak: a mozgalom előtt álló feladatokról, az utánpótlás ne­veléséről, a vezetőképzésről. Büszkén említették nz eddigi ered­ményeket, de egyik helyen sem voltak önelégültek tevékeny­ségükkel. önkritikusan kifogásolták az öreges tempókat, s azzal is egyetértettek, hogy csupán a lelkesedéstől még nem lesz hatékony a KISZ-munka. A területi KlSZ-küldöttértekezlctek ezzel befejeződtek. A megyei KISZ-bizottságon ezek után összege­zik a tapasztalatokat, s a küldöttek is készülnek a június 2-án sorra kerülő megyei tanácskozásra. 0néíflébb munka Dunakeszi, Fót és Göd KISZ- tagjainak 140 küldötte találko­zott tegnap Dunakeszin, a Jó­zsef Attila művelődési köz­pontban. A küldöttértekezlet vendégei között volt Kocsis Péter, az MSZMP Pest megyei Bizottságának politikai mun­katársa, Molnár Gábor, a KISZ KB képviselője, Miklós László, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, Rónay Árpád, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára, Mety- kó Gyuláné tanácselnök. Záhorszky Árpád titkár vi­taindítójában az elmúlt három esztendő munkájáról, eredmé­nyeiről szólva beszélt — egye­bek között — a különböző tár­sadalmi és tömegszervezetek­kel való együttműködésben rejlő, eleddig kiaknázatlan le­hetőségekről. Majd azokat az okokat kutatta, amelyek oda vezettek, hogy az elmúlt évek­ben nem nőtt, hanem csökkent a KISZ taglétszáma a város­ban. Ez összefügg a nagyüze­mekben bekövetkezett lét­számcsökkenésekkel, de nem írható csak ennek a számlájá­ra. A nehézségek mellett szólt a fiatalok összefogásán alapuló eredményekről. A hozzászólók saját környe­zetük sajátosságaival színesí­tették a ICISZ-bizottság jelen­tését. Rónay Árpád a maga fiatalságára emlékezve, több játékosságot, oldottságot, fia­talos lendületet kért a küldöt­tektől. A küldöttgyűlés megválasz­totta a 15 tagú bizottságot, s tíz küldöttet a megyei küldött- értekezletre. A KISZ dunake­szi városi Bizottságának titká­ra Ácsa Ferenc lett. B. H. Egység és párbeszéd Nagykőrösön a városi párt- bizottság. nagytermében gyűl­tek össze a várost és vonzás- körzetét, Kocsér és Nyársapát KISZ-tagjait képviselő küldöt­tek az elmúlt időszak mozgal­mi- munkájának értékelésére. A tanácskozáson részt vett Gulyás György, az MSZMP Pest megyei Bizottságának po­litikai munkatársa, Bergman Erika, a KISZ Pest megyei Bi­zottságának titkára, Pásztor István, az MSZMP nagykőrösi városi Bizottságának titkára, Kocsis Jánosné tanácselnök. Jelen volt dr. Balogh Géza, a Pártáiét munkatársa is. A reális, eredményeket, de gondokat is felmutató írásos beszámolóhoz Rédai András megbízott városi KISZ-titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Ezt követően a 117 küldött meg­hallgatta 19 társának hozzá­szólását. Bergman Erika ismertette a megyei KISZ-bizottság értéke­lését. Pásztor István a szoros párbeszéd és a cselekvő egy­ség fontosságát emelte ki. Ko­csis Jánosné a városfejlesztés­ben elért eredményeket, s ab­ban a fiatalok szerepét húzta alá. Többen szóltak a politikai képzési munka napjainkban egyre inkább megnövekedő fontosságáról, s arról, hogy a végzett tevékenység alapján partnerként ismerjék el a fia­talokat. Végezetül a fiatalok megvá­lasztották a 15 tagú új KISZ- bízottságot. A KISZ nagykő­rösi Bizottságának titkára Ré­dai András lett. B. O. van kettő. Nem nagyon válo­gathatunk. .. Kétségtelen igazság. Amíg a PEMÜ jószerével maga lát­ja el a cipőipart a szükséges kellékekkel, amíg a cipőgyá­rak vannak rászorulva és nem fordítva, addig elsősorban a2 ő érdekük érvényesülhet. A PEMÜ-nél sem becsülik le a kapcsolatot, amint ezt Molnár Ferenc fejlesztési osztályveze­tő is megfogalmazta. — A Sabaria fix vevőnk. De ezeknek a rendeléseknek a feltétele az újabb és újabb modellek kialakítása. Ez pe­dig nekünk is érdekünk. Na­gyon sok sikeres terméket eredményezett már ez az együttműködés. Több újat, mint más Ezt készséggel ismeri el Börzsönyi József is Szombat­helyen. — Kétségtelen, hogy a PEMÜ sokkal több újat tud nyújtani, mint például a Tisza. A jö­vőben talán még egy kicsit rugalmasabbnak kell lenniük, hiszen a cipő divatcikk, sze­zonális termék. De minden bi­zonnyal képesek lesznek er­re, hiszen rendelkeznek egy korszerű szerszámkészítő ka­pacitással is. Pedig hat évvel ezelőtt, amikor először jártam náluk, kicsit megrémültem: erre az üzemre kell alapozni a hazai cipőgyártást? Ma pe­dig? Ha valaki most ismer­kedik meg a PEMÜ üzemei­vel, már föl sem merülhet benne ez a kétkedő kérdés. M. Nagy Péter Építőanyag-ellátás Az építőanyagipar az év el­ső négy hónapjában, vagyis a nagy építési idény megkezdé­séig összességében 1,3 száza­lékkal teljesítette túl előirány­zatát, ezen belül a keresett anyagokból jóval nagyobb arányban növelte termelését. A sajátház-épitők anyagellátá­sának javítására a tégla- és cserépiparban, a vasbetonelem- gyártó és az épületasztalos­ipari üzemekben gyakran szombat-vasárnap is dolgoz­tak. Így a múlt év azonos idő­szakához viszonyítva 8,6 szá­zalékkal több falazóanyagot gyártottak, ezen belül 50 mil­lióval több téglát szállítottak az építőknek. Kemény tetőfe­dő anyagokból — e térni tlapok- böl, hullámpalából, cserépből — 560 ezer négyzetméterrel gyártottak többet az egy évvel korábbinál. A tetőcserép gyár­tását 22 százalékkal bővítették, ez a. többlet megközelíti a hat­millió darabot. A Beton- és Vasbetonipari Művek gyárai­nak dolgozói vasbeton födém­gerendából majdnem 25 száza­lékkal, vagyis 573 ezer méter­rel gyártottak többet, mint a múlt év azonos időszakában, s 585 ezer födémbéléstesttel is növelték a kínálatot. Az energiatakarékosságot jól szolgálja, hogy a szigetelő­anyag-ipar 11 százalékkal tel­jesítette túl előirányzatát. A faablakokból 6,2 százalékkal, finomkerámiaipari és üveg­ipari termékekből jóval, több, mint tíz százalékkal növeke­dett a termelés. Változatlanul kielégítő az ipar kínálata kö­tőanyagokból, burkolólapokból, mennyiségben és területi el­osztásban is. A kő- és kavics­iparban pedig inkább a meg­rendelések csökkenése okoz gondot. A HÉT HÍRE fontba mádra szapr©iik ANGYALKERTEK § Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége a szakterület beruházásainak helyzetét tekintette át. Q Megnyílt a fővárosban az országos zsidó vallási történeti gyűjtemény. Q Szé­kesfehérvár volt a színhelye az építőipari fenntartási munkák anyagtakarékosságáról rendezett tapasztalat- cserének. $ A hét híre az is, hogy Szarvas adott ott­hont az óvónőképző intézetek tudományos tanácskozá­sának. Ördöngös gyorsasággal töltögetik a sablonokba a színes mű­anyagot az asszonyok a Műanyag cs Faipari Szövetkezet fóti gombüzemeben, így aztán gomba módra szaporodik a több, mint 200-félc színes kétlyukú, négylyukú, alulfüles, kabátra, ru­hára való gomb Trencsényt Zoltán felvétele Először Németországban, Hollandiában próbálkoztak meg — már a 18. században — a kisgyermekeket őrző, ne­velő intézmények kialakításá­val. A napjainkban használa­tos értelmű óvoda megterem­tője Friedrich Fröbel, 1782 és 1852 között élt német pedagó­gus volt, aki kidolgozta a já­tékra épülő nevelés elveit. Nem adatott könnyű sors ne­ki. A porosz hatóságok példá­ul üldözték, mert nem muta­tott hajlandóságot a kaszár­nyaszellem átvételére, s mert nem, az általa létrehozott in­tézményeket 1851-ben be­tiltották ... A hazánkban száz esztendeje kiadott ismertető így rögzíti a célt: „A kisded­óvás feladata 3—6 éves gyer­mekeket egyrészt a szülők tá­vollétében ápolni és gondozni, másrészt rendre és tisztaság­ra szoktatni, szellemi és er­kölcsi fejlődésöket előmozdí­tani.’’ Máig érvényes megfo­galmazás! Fröbel a játékot egyszerre kezelte tárgyként és tevékeny­ségként, azaz amikor megha­tározta — hat, különböző szí­nű labdával kezdve, majd go­lyóval. kockával, hengerrel, negvféle építőkocka-készlettel folytatva — a játék eszközét, egyben arra is útmutatást adott, ezek használata, vala­mint a fonás, a hajtogatás, a kivágás, a rajzolás stb. mi­ként kapcsolódták a versmon­dáshoz, a daloláshoz ... Mint­ha némelv ismert dolgokat új­ra meg újra fel kellene fedez­ni, úgy tettünk, úgy teszünk komolykodó képpel. Igazolást? Az első kisdedóvókénző — 1837-ben Tolnán. 1843-tól Pes­ten — csak férfiakat fogadott be hallgatóként falai • közé, 1874-től viszont már csak ki­zárólag nőket. És: amióta lé­tezik hazai képzés, azóta vál­takozik az oktatási idő, hol két, hol négy, majd megint két esztendő, egyszer a közép­fokú, máskor a felsőfokú in­tézmény rangja járt ki neki, s joggal kérdhetjük, vajon vége van-e a fura változatosság­nak ...? 1 Brunszvik Teréz grófnő, aki anyja házában, sa­ját költségén 1828 június else­jén nyitotta meg az első ha­zai kisdedóvót — ez kapta az­után később, máig élőén, a szakirodalomban az Ángyai­kért nevet —, aligha gondolt rá, mennyi át- és visszaszer- vezés terepe lesz a kicsinyek családpótló világa. E világ helyzetét, tulajdonát, igazgatá­sát — és nem utolsósorban tá­mogatását — az 1891, évi XV. törvénycikk szabályozta első ízben és átfogóan. Azóta a jogszabályok majdnem úgy so­kasodtak, mint e gyermekin­tézményekben a lányok és a fiúk, 1938-ban 112 143 főnyi a létszám, a csúcs 1980-ban raj­zolódott ki, 478 ezer sráccal és bimbófruskával, azóta csökken táboruk. Az országos helyzetképet nézve. A megyé­ben ugyanis csak hosszabb tá­von, kétezerig szólóan jelölhe­tő meg az a cél, hogy vala­mennyi jelentkező bekerülhes­sen ezekbe a gyermekintézmé­nyekbe, ahová jelenleg az óvodás kordáknak több mint a háromnegyedét tudják elhe­lyezni. Sok-sok megalkuvás­sal, zsúfoltság árán, tiszteletet parancsoló társadalmi összefo­gás nyomán. Ez utóbbira erő­teljesen támaszkodik az idei terv is: 750 új óvoda hely te­tő alá hozása a cél a megyé­ben. Társadalmi segítség nélkül messze nem lehetnének ott az új meg a régi intézmények, ahol ma tartanak. Bő egy év­tized alatt a megyében meg­kétszereződött az óvodában elhelyezett gyermekek száma, az üzemi intézményeket is fi­gyelembe véve, ma 43 ezer fe­lett van a csivitelő sereg s rá- luk több mint 2700 óvónő ügyel. Valamennyit .enyhült a, zsúfoltság, kevesebb az eluta­sított jelentkező, amibe bele- íátszik örvendetesen az intéz­ményhálózat bővítése, de be­le sajnálatosan az is, hogy ke­vesebb gvermek születik. Van, ebol e*yharmaddal több az óvodás mint a tényleges hely — főként az agglomerációs övezet telenülésein —, s akad már község, ahol minden szü- ’őnek igent mondanak és még­sem telnek meg a foglalkoz­tató termek. A szakemberek úgy mondják, differenciálód­nak az elhelyezési lehetőségek, amint tetemesek az eltérések az óvodai munka színvonalá­ban, a tárgyi környezetben is. Mintha már az Angyalkertek­kel elkezdődnék az, ami majd e kicsiknek, felnőve, . maga lesz az élet... Mészáros Ottó A?cok o mezőgazdaságból Ä hobbyjéért kapja a fizetését A legjobb traktoros, illetve csali volt — mondják az em­berek Györgyövics Balázsról, az alsónémedi Közös Üt Szak- szövetkezet 42 esztendős trak­torüzemi brigádvezetőjéről. A múlt idő valóban helytálló, mert a traktoros csaknem húsz esztendei munka után cserélte fel az erőgép nyergét az íróasztallal. — Kényszerből, az egészsé­gi állapotom miatt és nem holmi nagyravágyásból, ma­gyarázza lehangoltan az egyko­ri traktoros. Mások előrelépés­nek, a megbecsülés jelének tekintenék jelenlegi beosztá­somat. Én meg jobb híján, el­fogadom. Nem azért, mintha nem tudnám ellátni új mun­kakörömet, hanem mert ne­héz legyűrnöm a vágyat. Nosztalgiám van a traktor után és az igazat megvallva —, többet is kerestem akkor. Sokszor éjjel is arról álmo­dom, hogy ismét szántok-ve­tek. Az ébredés mindig csaló­dás nekem. Én ugyanis már soha nem vezethetek traktort. Gerincsérvem van. Mikor könnyebben éreztem magam, lopva fel-felültem egy-egy erőgépre. Aztán az orvos fi­gyelmeztetett. ne játszadoz­zak az egészségemmel, ha fel akarom nevelni gyermekei­met. Már hogyne akarnám. De lehet, hogy még a fiam traktoros lesz. Most 14 éves és kertészeti szakmunkásnak je­lentkezik, ő is nagyon szereti a természetet, a határt. A lá­nyom még nem tudom milyen foglalkozást választ, nem is bánom, csak becsületes em­ber váljék belőle. Györgyövics Balázs ponto­san, akkurátusán szervezi a traktorosok munkáját. Ha va­lakivel dolga van, hozzáteszi: légy szíves, de elvárja, hogy úgy is legyen. Sok fiatal trak­toros nőtt fel emberré a keze alatt. — Nem tudnék megválni ettől a munkától, csak, ha..., aztán hirtelen elhessegeti ma­gától a félig már kimondott gondolatot. Az egész télen ar­ra vártam, hogy kitavaszod­jék. Engem egy életre megfo­gott a természet. Legalább is én azóta nem tudok szabadul­ni tőle, mióta megfogtam az első MTZ-traktor kormányát. Ezt követte a többi, a Super Zetor, a DT—75-ös, a Dutra. Aztán 1976-ban megtörtént a csoda, legalább is velem. Rá­ba Steigert kaptam. Az volt csak a gép. A teljesítmény sem maradt el utána. Ez meg­látszott a hóvégi borítékon is. Több pénzt vittem haza, mint előtte bármikor. Az asszony persze, aki szintén itt dolgo­zik, örült a nagyobb kereset­nek. Tellett erre is, arra is. Szépen gyarapodtunk. Most a kevesebbel is meg kell elé­gednem, mert a brigádvezető nem teljesítménybérben dol­gozik ám. Szerencsére az utá­nam jövők értik szakmájuk csínját-bíniát. Nem úgy van­nak, hogy húzzuk rá a kis lajbit, aztán gyerünk tovább. Bárki megnézheti, milyen munkát hagyunk magunk után, biztos, nem talál kivet­nivalót. Mondják Györgyövics Ba­lázsról — természetesen a munkatársai heccelik vele, hogy ő a hobbyjáért kapja a fizetését. — De jó is lenne, ha az országban mindenki a hobbynak kijáró teljes szívvel dolgozna — szereli le a tréfálr kozókat. És azt hiszem igaza van. Bizonyság erre, hogy öt éve a szakszövetkezet vezető­ségi tagja, jó munkájáért mi­niszteri kitüntetésben része­sült és megkapta a szövetke­zet kiváló dolgozója címet. — Ezek után mit kívánhat­nék még — mondja. — Egész­séget és háromszor is egészsé­get. Hogy a gerincsérvem miatt minél kevesebbet kell- 'jen munkahelyemről hiányoz­ni. Mert a dolgok csak akkor mennek igazán jól, ha folya­mataiban követi azokat az ember. Bóna Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents