Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
1984. MÁJUS 19- SZOMBAT PEST MEGYEI HfRLAP MAGAZIN Herezeq 'ÁrpádSzembesítés Nem hitted el, bogy találkozhatok. hogy ncha azért én is találkozom magammal — Pedig megesik olykor, hogy jövök a bolt (elől, mint akit éppen ütlegel az úristen, péklapáttal, jégesővel veri koponyáját; s szemben velem ugyanígy, deltaszárnyú kabátomba bújva jövök én — Máskor meg éppen ülök ama rosszhtrű boltban, borjúnyáj: huszonöt szempár legelészget rajtam, számolgatják sakktáblámon a talpas kupicákat; melyik üti le, no, ki üti le végre az utolsó parasztot?! És akkor bejövök én, és szemben velem megállók, végigmérem ezt a borzas alakot: te itt?f Zavartan igazítom meg szétzilált abroszomat, vallomást teszek; igen, én. Itt, de te? te hogy kerülsz ide?! ám ha már itt vagy. csak ülj le nyugodtan, én éppen fontolgattam a távozást, aztán te se maradj el.sokáig! Megyek is. elfele ebből a rosszhirfi boltból, ahol te most már estig elsörözgetsz a borjúnyáj között — megyek elfele, és szemben velem, mint akit állandóan ütlegel az úristen: jövök! Megint jövök, és megint csak annyit kérdezek; te itt?! én meg visszaszólók — de meddig tesz szavunk, szerelmünk, amiről így mesélhetünk, ha nagyritkán mégis találkozunk — — — Tandori DezsőÚj Duna-part Az új fasor régi gesztenyefá! kipusztulgatnak — mit lehetne várni? Hogy a lombzöld-ives évtizedek évszaknak tűnt-jöttén megfrissüljenek? Mégis! Ahogy elszámoltuk, tizenkét gesztenyefa már csak fekete törzsét sorakoztatja itt a Duna-parton, és nő a pusztulás esélye folyton. Hiányoznak, és hiányozni fognak, de csak akik tudtak róluk, azoknak. s az lenne a hiány — kimondhatatlan! —, ha tudnánk, itt gesztenyefa-alakban ki élt. mi élt, miért, s a pusztulás —: hátha csak: „jön más... !” —: más-s-ön-áltatáa A régi fasor új gesztenyefái: igérkeznek-e? így — iehet-e várni? (EGY NAPFÉNYES NAPON) Grabócz Gábor: Frankföldi mutatványosok F ernand a gyeplőt mélyen hasa alá húzta, s bőszen „ho- hó”-zott a lejtőn zötykölődő eknós szekér bakján. Szikár, barna arcán magabiztos vonások ültek. Jacqueline világos, lengő ruhában a szekér után kötött, kimustrált gumiabroncson himbálózott — ő volt a fék. Hosszúkás arcán szőke tincsek ugrándoztak, köztük vidám vadgesztenyeszempár fénylett. Barbuche, a gyér szakállú kecske békésen baktatott az árokszélen, ostoba fejét meg-megrántotta a szekér orrához erősített pányva. A kocsi alján húzódó deszkapolc hálója mögött csirkék forgolódtak. És a slampos-zö- mök igásló még valakit húzott; a másfél éves Benjámint, aki a napszítta ponyva alatt békésen aludt. A vándormutatványos család be- zötyögött St. Michelbe, s hangos „hé-hó”-val megállapodtak a falucska szűk főterén. Az őszibarackosból teli furgonokkal hazapöfögö parasztok mogorva arcvonásaiba mélyen bevilágított a narancstónusú délutáni nap. öt perc sem telt el, s a csöpp faluban már mindenki tudott a fura jövevényekről. Fernand kifogta a lovat, és a polgármesterlak felé indult. Hamarosan elégedetten baktatott vissza: — Megvan az engedély! Gyerünk, hamar, este játszunk! Csak megnézte, cigányok vagyunk-e... Jacqueline szó nélkül sürgölődni kezdett-, pontosan tudta a dolgát. Legelőször a színes vászonplakát került föl az útszéli öles tölgyfa kérgére: „Fernand és Jacqueline, az ezertrükkű illuzionista pár itt ma este nyolckor mindenkit szeretettel vár!” Majd nyomatékül Fernand egy özönvíz előtti dobot vett elő, s élesen megpergetve négyszer-ötször kikiáltotta ugyanezt. A szemközti szatócsüzlet pultja mögül a boltosné kíyáncsian dugta ki bozontos fejét. A kis teret körülfogó kőcsipkés házak naphevítette spalettái nyikorogva tárultak fő!, s az ablakokban töppedt anyókák apró szembogara fénylett tompán. A térre szállingózni kezdtek a gyerekek, és lesték Fernand fürge mozdulatait, ahogy a félkör alakú, négyszintes nézőpadsor meg a piros paravános, hevenyészett színpad Lassan összeállt. Színes, virágmintás ruhában zilált, marionett mozgású lány kacsázott a plakát elé, s csonka hangokat gurgulázva, boldog vigyorral tapogatni kezdte. „A falu bolondja” — látta rajta rögtön Jacqueline, és néhány barát_ ságos szót szólt hozzá. A jámbor lélek ezt-azt motyogva otthonosan elhelyezkedett a kocsirúd tövében, s halkan dudorászni kezdett. Az út közepén sánta, foltos szőrű eb tűnt föl, megállt kicsit, fáradtan körbelesett, majd a szekér alá vonszolta magát, ahol mancsára hajtva fejét, félrecsüngő nyelvvel lihegett. Fernand fogta megint a dobot, megpergette keményen, s kiáltott: — Fernand és Jacqueline, az ezertrükkű illuzionista pár itt ma este nyolckor mindenkit szeretettel vár! Aztán enni adott az állatoknak, majd a kocsirúdra akasztott tükre elé ült, s nekiállt kifesteni az arcát. A kirajzolódó fehér-fekete-pi- ros színek láttán a félkegyelmű lány éles hahotázásba tört ki, de hirtelen elcsendesedett, és sétálgatott megint tovább ernyedt taglejtéssel. — Gyülekeznek már? — kiáltott ki Jacqueline a szekérből, és óvatosan letette a jóllakottságtól kipirult Benjámint. — A csirkéket be kellene hajtani! — Jó, de úgy látom, még várhatunk, nem sietik el ezek a St. Mi- chel-iek... Közben a két sarokkal odébb lévő kiskocsma megtelt vacsorájukat elégedetten fel-felbüfögő férfiakkal. Beszédtémát nem kellett keresniük: ' Na, mit szólsz? — kezdte egy rezes képű, püffeteg figura. — MeTóth-Máthé Miklós: Fehér csend fcotwl van a szívbetegek kórterwemi van mében_ délutáni csend. „Fehér csend” — gondolja a színész, és megtapintja a pulzusát. Mintha a szívéből lüktető morzejeleket akarná felfogni. Vajon mit üzen? Uzen-é valamit? A szomszéd ágyon az öregember énekelni kezd. Halkan, dünnyögve: „Túl a Tiszán faragnak az ácsok ...” — Hagyja már abba ... — szólal meg a könyvelő. — Nem érti? — Jól van, no... — mondja az öregember. Felül az ágyon, kitaka- ródzik. — Meleg van itt — mondja —, nagyon bedurrantottak. Maguk nem úgy érzik? Senki sem válaszol. A csendben hallani, ahogy a rosszul elzárt csapból csepeg a víz. Az öregember felfigyel rá. lekászálódik az ágyról, odamegy elzárja. — így ni — mondja —, most már jó lesz. — Maga nem tud nyugodtan feküdni? — A könyvelő hangjában ingerültség. — mit császkál örökösen? — Csak elzártam — mondja az öregember —, csöpögött. Ott toporog a mosdónál, mint aki nem tudjg eldönteni, mihez is kezdjen most. Megigazítja a törülközőket, a szappant gondosan a tartóba teszi. — Vizet... — nyög fel a szélső ágyon a műbútorasztalos —, vizet... Az öregember gyorsán vizet enged a pohárba, odaviszi, felülteti a beteget, megitatia, Aztán még-a párnát is puhábbra paskolja kicsit, mielőtt visszafekteti. — Köszönöm — mondja a műbútorasztalos. — Semmi ez — mondja az öregember —, segíteni kell egymáson. Visszaballag a mosdóhoz, a poharat kiöblíti, majd lefelé fordítva teszi a helyére. Zsófi nővér nyit be az ajtón. — Imre bácsi! Szóljak a doktor úrnak? — Megyek már — mondja az öregember, és mint a csínyen kapott gyerek oson az ágyához. Űtközben kétszer is hátrasandít, és amikor látja, hogy a nővér nincs már bent, nem fekszik le. csak leül az ágy szélére. Szétnyílott pizsamája látni engedi a szívritmus-szabályzót. A színész nézi, majd ocjamutat ró. — Na, mi van ’a rádióban, Imre bácsi ? — Most éppen semmi — nevet fel az öreg, és megsimítja a pacemé- kert —, de ha akarja, kinyithatom. — Hát nyissa ki — mondja a színész, és mosolyogva figyeli, ahogy az öreg „csavargat” rajta. Napi közös tréfájuk ez a játék. — Megvan — mondja az öregember —, vers van benne... Aranyvers. A Pázmán lovag. — Azt is tudja kívülről? — Tudom. De tudom én a Toldit is. Igaz, most már csak az első részét, de valamikor fújtam az egészet — Ne beszéljen már! Az egészet? — Az egészet, ha mondom. Volt időm észben tartani, hiszen amíg a cipőket reperáltam, azt mondogattam közben. Csak amióta nyugdíjas lettem, jöttem ki a gyakorlatból. De azért még most is sok Arany- meg Petőfi-vers van a fejemben. Na, mondjam a Pázmánt? — Mondja, Imre bácsi. — Vára öblös termében jár alá s fel bajnok Pázmán... — kezdi el az öreg. — Teremében — mondja a színész. — Igaz is — csillan az öreg szeme —, a szótag miatt. — Igen — mondja a színész —, a szótag miatt. — Teremében ... — nevetgél az öreg —, teremében ... Jobb is így ez, nagyobbnak tűnik. — Mitől van magának olyan jó kedve? — kérdezi a könyvelő. — A masina a mellén, maga meg nevetgél ... — Hát mit csináljak? Sírjak? — Nem azt mondom, de ilyen állapotban ez egyszerűen érthetetlen. Én se voltam komor ember, szerettem a viccet, a tréfálkozást, mindent ... De amióta behoztak ide, egyébre se tudok gondolni, csak az elmúlásra. — Na látja, ezt rosszul teszi — csóválja a fejét az öregember —, ezt bizony nagyon rosszul teszi. Nem szabad a halálra gondolni, mert akkor csak idecsalogatjuk. Amióta az eszemet tudom, én sohasem törődtem a halállal, pedig két háborút is megéltem, a másodikat katonaként. De ott is csak azt néztem, ha jöttek a golyók, hogy látom-e még a fákat. Mert amíg a fákat láttam, addig tudtam, hogy nagy baj nem lehet, hiszen élek ... — Fantasztikus — mondja a könyvelő —, fantasztikus. — Meg aztán — folytatja az öregember —, mindig is szerettem a vidámságot. Egy időben vőfély is voltam a faluban.- Sok jó rigmust elmondtam én akkor, bizony... De azért a verseket jobban kedvelem ... Aranyt meg Petőfit. Van Petőfinek az a verse, hogy ezrivel terem a fán a meggy... Elmondjam, művész úr? — Mondja csak, Imre bácsi. Biztosan szívesen meghallgatják a többiek is. — Rövid? — kérdezi a könyvelő. — Rövid — mondja az öregember. — Akkor nem bánom — mondja a könyvelő. Eszébe isit az öregnek a mű_____ 1 ___ bútorasztalos is. Fe láll, odamegy hozzá. — Magát nem zavarja? — Micsoda? — Hát... ha elmondok egy kis verset. — Verset? — Azt. Petőfitől. — Felőlem mondhatja — sóhajt a műbútorasztalos —, nekem már tökmindegy. — Tökmindegy? Miért lenne magának tökmindegy? — Miért? Nézzen rám. Mozdulni is alig bírok. — Bír majd, ne féljen — mondja az öregember —, táncolni is fog, nekem elhiheti. — Táncolni? Menjen már! — Na, majd meglátja. Aztán jussak eszébe, ha ropja a csárdást. — Tangó... — nevet a színész —, előbb csak a tangót. A műbútorasztalos is elmosolyodik, kicsit feljebb mozdul a párnán. — Halljuk hát azt a verset — mondja. — Csak iszom előbb — mondja az öregember —, mert kiszáradt a szám. Művész úr, a színészeknek Is ki szokott száradni a szájuk? — De még mennyire, Imre bácsi. Csak mi borral nedvesítjük olyankor. — Borral — nevetgél az öregember —, borral... Hát hol van Itt bor? „ — Kérjen a nővértől — mondja a könyvelő —, hátha hoz magának. — No hiszen — mondja az öregember —, no hiszen. Méghogy a nővér ... Odamegy a mosdóhoz, ,iszik’ maJd ____________I_______Hlassan viszsza indul az ágyhoz. — Egy kicsit ledűlök — mondja —, megszédültem. — Mert sokat mászkál — mondja a könyvelő. Az öregember nem válaszol, végigfekszik az ágyon. Csend van. A színész narancsot vesz ki az éjjeli- szekrénye fiókjából, meghámozza. — Imre bácsi — szól oda az öregnek —, kér narancsot? Vérbélű, kicsit savanyú. Szereti? Az öregember mozdulatlanul fekszik. A színész felkönyököl, megnézi jobban. — Imre bácsi! Mi van magával? Megnyomja a csengőt, Zsófi nővér érkezik sietve. — Mi történt? — néz körül. — Az öreg... — mondja a színész A nővér odaszalad, felemeli az öregember lecsüngő kezét, nézi a pulzusát. Aztán már rohan is kifelé, hogy perceken belül az ügyeletes orvossal érkezzen vissza. Nem sokkal utánuk jön a főorvos is, de segíteni már ő sem tud. — Nagyon beteg volt az öreg — ■ mondja a főorvos —, kész csoda, hogy bírta eddig is. Igen, igen, kész csoda. Nem csupán a szíve, de a mája, az epéje ... Már jóval előbb számítani lehetett az exitusra. * Elhallgat, körülnéz, mintha választ várna valakitől, talán a szavai megerősítését, de nem szólal meg senki. — Hát igen... — mondja a főorvos —, hát igen... Uraim, van valami probléma? Az ágyak felől csak a csend. A színész lassan legyűr egy gerezdet a narancsból. Később egy ápoló spanyolfalat hoz, és elkeríti vele az öreget. A folyosóról behallatszik a vacsorát szállító kocsi zörgése. A félig nyitott ajtón ételszag úszik be. Aztán az ápoló kimegy, csöndesen behúzza maga után az ajtót. — Azt hittem, örökké fog élni — mondja a könyvelő. — Uraim, önök nem így gondolták? gint cigányok jöttek a nyakunkra...! Csak ezek kóborolnak még ilyen vá- nyadt kordákon Citroen helyett. — Pedig a nő szőke, igaz, a bőre elég fekete — folytatta alig nyelve le borát egy laskagomba fejű alak. — Tán nem láttál még pingált hajú cigányasszonyt? — krákogott közbe egy kefenyakú, köpcös emberke. — Ismerem ezeket jól, nem kell ezeket védeni! És hogy csinnad- rattáznak! Fernand megint épp megpergette a dobot, mondókájához hozzátéve: „Aki jön, aki nem — még tíz perc, és kezdjük szenzációs produkciónkat! Csak szaporán, szaporán, foglalja el mindenki a helyét, amíg van!” Az utolsó mondatot csupán fanyar gúnyból tette hozzá, mert érezte, a házak előtti kispadokon fejüket összedugó asszonyságok semmi jót nem susmutolnak róluk. Igen, ott is ugyanazok a gyűlölködő vércsehangok csattogtak, mint a kocsmában. A nézőknek felállított padsoron négy-öt gyerek fészkelődött izgatottan, meg a jámbor félkegyelmű kuporgott még a fölső soron, bokájánál szorosan összekulcsolt kézzel. — Hagyjuk a fenébe! Szereljünk le, és együnk! — vágott öklével a kocsi ponyvájára Jacqueline. — Maradt még egy borunk a múlt hétről... — Csodán egy népség!'— merengett el keserédes bohócarccal Fernand, majd fölpattant, levágta a kezében agyongyűrögetett festéke* vattát, s fölcsattant. — Ma nem szerelünk le, azért is játszunk! Fogta a dobot, vadul megpergette, és kiáltott: — Mélyen tisztelt publikum! Kezdődik a fergeteges produkció! A gyerekek arca kigyúlt, abbamaradt a nyüzsgölődés. Ekkor asszonyok trappoltak a tér_ re magabiztos léptekkel, s lerángatták a pádról síró, toporzékoló csemetéiket. Aztán kopogó sarokkal eltűntek a kapualjakban, döngve csa- jppdt4a^,.,be, qjábuk a tölgyfaajtók. Csak a félkegyelmű Jány gubbasztott tovább, s mosolygott bárgyún. Fernand-ék csak egy számot adtak elő, amit a függönyök mögül leselkedő népek meredt szemekkel figyeltek: a parasztnak öltözött Jacqueline furkósbottal kergeti a pipacsarcú bohócot, és mindahányszor le akar rá sújtani, a bot elrántja, s maga vágódik hasra. Fernand-ék abbahagyták, és csendben leszerelték a színpadot. Fernand letörülte arcáról a festéket, s a szekérből egy csálé kis asztalt penderített elő. Három farönköt állított mellé. Kenyeret, bort, érett kecskesajtot tett az asztalra, majd intett a bolond lánynak. Az otthonosan letelepedett, arca suta mosolyra rándult, s békésen falatozni kezdett. R eggel Fernand friss „hé-hő”- jára ingva, zötyögve megindult a szekér. Jacqueline hátul, az aszfalton sustorgó gumikeréken állt. Kinyújtott kezével a sze, kér vasába kapaszkodott, a másikkal meg integetett hátrafelé. A félkegyelmű lány vállára kókadó fejjel ült az útszélen, s nézte, nézte a lassan távolodó kocsit. Várakozás (Részlet) Füle? Erzsébet munkája
