Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
1984. május 19.,szombat ) PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 \ 9 Bennünket különösen az zavar, hogy az árszabályozás merevsége megmaradt: többféle kéziszerszámot például csak mi gyártunk Magyar- országon. Az árát sem tudjuk hát másokéhoz hasonlítani. így ha számunkra drágábbá válik is a termelése, nem emelhetünk árat, legfeljebb akkor, ha nem elégítjük ki maximálisan a belföldi piac igényeit — ekkor importot hozunk be, és ahhoz hasonlíthatnak. De nyilván nem lehet ez a megoldás! Mit várok az új szabályozórendszer kidolgozásától? Leszűkíteném a kérdést arra, mit várok az adórendszerünk megváltozásától. Mindenek előtt azt, hogy tiszta képet nyerjünk termékeink gazdaságosságáról, vállalati — illetve népgazdasági szinten. Ma ugyanis — mivel a költség- vetés elvonásai nemcsak a forgalmi szférában, hanem már az anyagok, alkatrészek termelésénél is jelentkeznek — fogalmam sincs arról, mennyi is volt mondjuk egy telefonkészüléken az állam bevétele, és enélkül azt sem tudjuk, valójában mennyi értéket teremtett a vállalat. Vagyis: a szabályozórendszer egyszerűsödését szeretném megérni. Gmmhegyi Péter: — A vállalat nyeresége tavaly 19 millió forint volt, az idén hasonló termékszerkezettel 4,5-5 millió forinttal kevesebbet érhetnénk el. Ráadásul az igények is az olcsóbb termékeink jelé fordultak, s ha nem találunk valamiféle megoldást, a tavalyi nyereség felével kell 1984-ben beérnünk. Az 1980-as gazdasági szabályozó változások hatására valóban megnőtt a vállalatok önállósága. Bővült a vállalati gazdálkodás mozgástere. Ennek ellenére mégis kisebb az érdekeltségünk, mert a szigorúbb szabályok, a kedvezőtlen piaci helyzet miatt ugyanezért a nyereségért egyre többet kell teljesíteni, s minél többet teljesítünk, annál jobban nő az elvonás mértéke. így ha összességében talán nem is, de arányában kevesebb marad a vállalatnál. Miként fejleszthető tovább az 1988 óta érvényben lévő gazdasági irányítási rendszerünk? — erről tanácskozott és hozott döntést 1984. április 17-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága. Jelen írásunkban nem a határozat főbb pontjainak ismertetése a célunk, hiszen erre akkor sor került. Ám ennek ürügyén készítettünk rövid interjúkat három Pest megyei vállalat gazdasági igazgatójával arról, hogyan érintették gazdálkodásukat az 1980-ban illetve az idén január elsejétől bevezetett szabályozó változások, és mit várnak első- sorb in a Központi Bizottság határozatától, a gazdaságirányítási rendszer 1985-től történő folyamatos és összehangolt fejlesztésétől? Látszólag a két kérdés csak annyiban függ össze egymással, hogy á gazdasági szabályozók — a tervezés, illetve a gazdaság intézmény-szervezeti rendszere mellett — a gazdaság- irányítás alapvető eleme. Látszólag — mert valójában először minden újat a korábbi változások eredményeihez hasonlítva értékelünk, még akkor is, ha egyértelmű: most sokkal többről van szó, mint a szabályozó rendszer egy-egy elemének korrigálásáról (mint például annak idején az eszközlekötési járulék megszűnése, vagy január elsejétől a munkabérek után — a költségvetésbe befizetendő köztérhez növelése). Újfalusi József: — Az 1984. január elseje óta életbelépő gazdasági szabályozóváltozások 25 millió forinttal csökkentették a PEVDI nyereségét. A munkabérek után 10 százalékkal több közterhet önmagunk ellen kell hát megvédenünk a természetet, s ha másképp nem megy, tilalomfákkal, rendszabályokkal óvni a még megőrizhető értékeinket. Fokozottan védett terület! — hirdetik a táblák Öcsa határában, ahol az egykori lápok, berkek helyén még virítanak a vadvirágok, s viszonylagos védettséget élveznek a vadak, madarak. A tájvédelmi körzet megbonthatatlan egységet alkotó nöbényegyüttese azonban nem áthatolhatatlan falakkal, hanem csak figyelmeztető táblákkal van körülvéve, s ha rossz szándékú, vagy közönyös emberek tévednek rétjeire, erdeibe, nyomukban kár és pusztulás jár. — Gyakran előfordul, hogy gondatlan, tájékozatlan kirándulók súlyos károkat okoznak a területünkön — mondja Sára János, a tájvédelmi körzet vezetője, miközben a Csipvári rétre ballagunk, hogy megnézzük az éppen most nyíló ritkaságokat. — Előfordult már, hogy egy útjavító brigád, munkája végeztével, az erdőben ürítette ki a fizettünk, a termelés korszerűsítését elősegítő központi támogatás csökkent, februártól a vállalatunkat érintő különbözeti forgalmi adó mértéke is megváltozott... Elismerem, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében szükség volt és van a nagyobb központi elvonásra, de tény, hogy nekünk nagyon nehéz az így kiesett jövedelmet pótolni. Mi a magunk részéről már az idei terv összeállításakor is figyelembe vettük ezt. Másrészt a terven kívül is folyamatosan keressük a költségeink csökkentésének módját. Gyáregységeink igazgatóit és a vállalat többi vezetőjét is utasítottuk, hogy vizsgálják meg saját területükön például a rezsiköltségeket, vagy a mellékfoglalkozásúak jövedelmének alakulását (ez utóbbira tavaly 6-7 millió forint bért fizettünk ki). Gondolkoztunk azon, hogy növeljük (például bérgazdálkodásban) a gyáregységek önállóságát, hiszen akkor tovább háríthatjuk rájuk a szabályozók hatásait és nagyobb lesz az érdekeltségük. Elképzelhető, hogy ott helyben hamarabb megtalálják a gondokra a megoldást. Ez azonban mégcsak javaslat, ugyanis az is lehetséges, hogy az egységek nagyobb önállóságával elveszítenénk a vállalat egészének — éppen a sokprofilúságunkból fakadó — biztonságát. A hetedik ötéves tervben bevezetendő szabályozó változásoktól nem várom azt, hogy a jelenlegi kötött gazdlálkodást nagyobb szabadság váltsa fel. De számítok rá, hogy nem olyan gyakorisággal módosulnak majd a gazdasági rendeletek, törvények, mint az elmúlt 4-5 évben, s hogy időben értesülünk a változásról. Tehát valamiféle stabilitást remélek, hogy a helyesen hozott döntések ne bizonyuljanak „előre nem látható szabályozóváltozások miatt” elhamarkodottnak. fír. Nagy András: — A gazdaságirányítás egésze állítja nehéz helyzet elé a vállalatokat, nem maguk a szabályozók. Ugyanis nálunk egy furcsa kettősség figyelhető meg: hq. a feladatokról, igényekről van szó, önállóak a vállalatok; ám ha a feltételekről, akkor már nem. A szabályozók. A jelenlegi előírások nagy része: nép- gazdasági követelmény. De a szabályozók rendszere kiismerhetetlenül bonyolult, például mérhetetlen mennyiségű pénzügyi előírást tartalmaz. Árszabályozás. Elvileg semmi gondunk vele, hiszen a tőkés exportnál a konkurrencia árait követjük, a szocialista országokba történő értékesítésnél a partnereinkkel állapodunk meg az árban és a belföldön kapható termékeink zöme a szabad- ár-formába tartozik. Gyakorlatilag azonban mégis félünk attól, hogy amennyiben tőkés exportunk meghaladja a belföldi értékesítésünk 5 százalékát, átsorolják a vállalatot a kompetitiv árrendszerbe. A mai árrendszerben általános elvnek kell tekinteni, hogy a belföldi termelői árak csak azokat a ráfordításokat tartalmazzák, amelyeket a nemzetközi piac is elfogad. Csakhogy a Mechanikai Művek tőkés exportra kerülő termékeinek gazdaságossága nem jó. Kevésbé finoman fogalmazva: egyes fémtömegcikkeknél 15—20 százalékos a veszteségünk. Megoldás? Mivel a magyarországi anyagáremelkedést a külföldi vevővel ÜJFALUSIJÓZSEF , — Pest megyei Vegyi- és Divatcikk Ipari Vállalat nem tudjuk elfogadtatni, ezeknek a Bérszabályozás. Azt hiszem a létgyártását fokozatosan megszüntet- számmegtakarításon kívül semmi jük. másra nem ösztönöz. A vállalati hatékonyság, jövedelmezőség alig hat a bérszabályozásra, nekünk például 10 százalékkal kell a tavalyi nyereséget növelni ahhoz, hogy 0,1 százalékkal'növelhessük a bérszínvonalat. Holott lehetséges, hogy már az is szép eredmény — az alapanyagok áremelkedése miatt — ha megismételjük a tavalyi nyereséget! dk. nagy andrAs — Mechanikai Művek síé. GARAMHEGYI PÉTER — Pest megyei Fémipari Vállalat Kedes, szelíd virága volt gyermekkoromnak az ár- valányhaj, szerettem, ahogyan lágyselymű szálait ringatja a szél. Nagyanyám még maga szedte levendulát szárított a keményre vasalt fehérneműk között. Az ódon udvarházak hangulatát idéző nehéz, fűszeres illat azonban mind idegenebbé vált a város, a nyüzsgés, a változatosság felé vágyakozó kamasz számára. Az árvalány haj hiánya is csak nemrégiben, majd két évtized múltán tűnt fel először. A virágüzletben pompázó, üvegházakban keresztezett, rafinált szépségű dísznövények között azonban hiába kerestem, nem akadtam már nyomára. Fogytán fogynak a rétek, s egykori gyermekkorom színhelyén, a szarkalábas, vadnyulas pusztaságon most a békásmegyeri lakótelep áll. De a távolabbi, még érintetlennek látszó szabad mezők is csalódást okoznak az utazónak, ha a rohanást néhány percre megszakítva enyhülést, felüdülést keres. A dúsan zöldellő fű között, az indákkal benőtt patakmedrekben, mélyedésekben otthagyta már kézjegyét a „civilizált’* ember. KÜLÖNBSÉG A RÉTEK KÖZÖTT maradék forró szurkot. Fogalmuk sem lehetett róla, hogy lapulevelek helyett a trópusi orchideák szerény hazai rokonaira, a hússzínű kosborra, méhbongóra öntötték a jóvátehetetlen kárt okozó anyagot, amelyért bármelyik falubeli utca lakói hálásak lettek volna, ha az ő útjuknak töredezett, hiányos felületére kerül. De véletlenül rábukkantam már olyan amatőr kertészekre is, akik itt akarták beszerezni kertjük jövendő díszét, a gyepszőnyeget, s már több mint száz gyeptéglát raktak be autójukba. Sajnos a 'természetkedvelők sem mindig használnak a jelenlétükkel. Sokan nem értik, miért nem lehet itt, ezen a réten a csendes hétvégi szórakozásoknak hódolni, miért nem heverészhetnek a vadvirágokra terített plédeken, rúghatják gondtalanul a labdát a facsoportok között. Nem tudják, hogy az itt található növényritkaságok értékesebbje egyedenként ötezer forintot ér, s pusztulása pótolhatatlan károkat okoz. Elmerült szemlélődésünkből, a bíbor szirmok cirmos hajlatainak vizsgálatából a közeli csalit rezzenése ver fel. öz iramodik a következő facsoport felé, ott megáll, feszült inakkal kémleli lépteinket. — Szerencsére az állatok itt biztonságban élnek. De a növényeket nehéz megőriznünk. Az avatatlan szem számára egyszerű, mindennapi mezei virágoknak tűnnek, s még jó, ha csak maguknak, szobadísznek, s nem eladásra gyűjtenek belőle a hivatlan látogatóik. A nyereség- vágynak esett áldozatul országszerte az árva- lányhaj is, mert gyökeréből súrolókefét lehetett ' készíteni, virágját pedig fillérekért árulták a piacokon. Majdnem sikerült teljesen kiirtani. Az imént felbukkanó kecses őz helyett most otrombább jelenség tűnik föl a ligetek között. A Vörös Október Tsz cirokföldjeiről pöfög át a súlyos tartályt, permetezőgépet vontató traktor a természetvédelmi területre. Vezetője az „értéktelen" réten látta jónak gyomirtószerrel feltölteni a kiürült tartályokat. Csak közelebb érve vesz- szüik észre a .törékeny virágokat sorra taposó több tonnás szerkezet technikai hiányosságait is: a tartálykocsiból vastag súgárban csorog a lé. — Itt már nem segít a szép szó, a figyelmeztetés, büntetnünk kell. A természetvédelmi törvény ilyen esetben húsztól százezer forintig terjedő pénzbírság kiszabását teszi lehetővé — dohog vezetőnk, s látszik, nem örül, hogy ilyen eszközhöz kell folyamodnia. A traktoros a növénytermesztési ágazatvezető engedélyére hivatkozik, s némi sajnálkozással veszi tudomásul, hogy nem fogjuk fel, mennyivel fontosabb a nyereséget hozó cirokföld épsége, mint fölösleges, maguktól növekvő gizgazok. A napfényben fürdő apró kelyhek között visz- szafelé ballagva csak egy gólya vadászatát zavarjuk meg, amely békésen haíászgat az útmenti keskeny érben. Közben arra gondolok, hogy azt hittem: a bírság drasztikus hatása nélkül is képesek vagyunk belátni, elfogadni bizonyos, valamennyiünk érdekében hozott rendszabályokat. Mert ha nem, gyermekeink már a természetvédelmi körzetben sem ismerhetik meg a lágy, selymes fényű árvalányhajat, amely még nemrég a rétek legszerényebb virágai közé tartozott. MÁRVÁNYI ÁGNES A trópusi orchideák szerény hazai rokona, a bíbor- és hússzínű kosbor már nyílik az ócsai réteken (jobbra). Ami az egyik növényt véül, az a másiknak pusztulását okozta. Védett virágokra folyik a permetlé a Vörös Október Tsz tartálykocsijából (középen). A csillagszirmú fehér madárhúr is védett, ritka növény (balra) Dudás Zoltán felvételei A körinterjút készítette; ELLER ERZSÉBET Rét kérdés, három felelet A szabályozók változásairól
