Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

1984. MÁJUS 16., SZERDA K^Smmo 5 Tápiőszentmartonban Játszóterek Sokat tettek Tápiószentmár- tonban annak érdekében, hogy minél jobb körülményeket te­remtsenek az ott élő kisgyer­mekek számára. Két éve már, hogy minden jelentkezőt jel tudnak venni az óvodába. Je­lentős eredmény, hogy vala­mennyi általános iskolás ré­szére sikerült biztosítani az állandó délelőttös oktatást. Idén a játszóterek építése került sorra. Eddig ilyen lé­tesítmény nem volt a faluban, de a városiasodé környezetben sürgetővé vált az igény. Az idei tervben négy játszótér építése szerepelt, melyek kö­zül kettőt május elsején ve­hettek a kicsinyek birtokba. A libikókától a csúszdáig sokfé­le, változatos eszköz szolgálja az apróságok egészséges moz­gásigényét, szórakozását. Ugyancsak elkészült az új­falusi óvoda parkja, és a ne­gyedik, hasonló létesítmény építésével is jól haladnak. A négy játszótér összesen ki­lencvenötezer forintba került a nagyközségi tanácsnak. Eb­ből az összegből hintákat, ját­szószereket és a parkosításhoz szükséges növényeket vásárol­ták meg. Az építkezést és a parkosítást társadalmi munká­ban végezte el a falu lakossá­ga. Leányfalui méhkirálynők Az Állattenyésztési Kutató Intézet telepén Leányfalun anya­méheket tenyésztenek. A méztermelés mnnyiségét a legjobb utódok kiválasztásával érik el, a minőségét pedig több fiókos rakodókaptárral biztosítják. A telepen Bánka István méhész és felesége gondozza a méheket. Kerekes Tamás felvétele Csendes utca — kontra Gyümölcsös utca Mindnek daloljon a fülemüle ElsS hallásra Arany János verse jutott eszembe a fülemüle­perről. Két ádázul békétlcn szomszéd abban kívánna döntést, hogy kinek dalol a szép hangú madárka? Mindkét félnek iga­za lehet; hiszen egyiknek a kertjében gyökerezik a fa. amely­nek a szomszéd kertjébe nyúló ágán trillázik a kismadár. Ugyan ki vállalkozhat itt arra, hogy igazságot próbáljon szolgáltatni? Ám a kiskunlacházi vitában — bár némi tor­zsalkodástól sem mentes — mégis többről van szó. erejükből építkeztek, és a ko­rábban betelepült részen előbb jutottak el odáig, hogy az asz­faltozás költségeire is fussa a közös kasszából. - A nagyközségi tanács veze­tői kivizsgálták a panaszt, és megszületett a döntés: a két­irányú forgalom céljaira nem megfelelő Csendes utcát egyik oldalon le kell zárni. A hatá­rozatot tett követte: munka­gépekkel egy 0<£grabon feltör­ték a betont, es az üdülők még cövekaket isúevertek biz­tosítékul: egyetlen gépkocsi se tudjon ott áthaladni. Ám ekkor a Gyümölcsös ut­caiak nyújtották be tiltako­zásukat. mondván: a kavi- csos-sóderos úton haladó autó- karavánok felverik a port, ez­zel tűrhetetlenné téve helyze­tüket. Kérik, hogy a tanács mielőbb intézkedjen. Így is lett, a Csendes utcát ismét megnyitották a forga­lomnak. A következő fordulatot nem nehéz kitalálni, Mindazok, akik korábban a gyermekeik és a maguk biztonságát féltet­ték. most sem nyugodtak bele a történtekbe. Idén áprilisban újabb beadvány született, a már ismert érveket a korábbi­nál is nyomatékosabban hang­súlyozva. Ezt követően már a Pest megyei Tanács közlekedési osztálya is foglalkozott a do­loggal. Vizsgálatuk eredmé­nye: a területrendezési terv szerint is erre a célra kije­lölt. megfelelő szélességű Gyü­mölcsös utcán keresztül lehet csak biztosítani az áthaladást, és a másikat le kell zárni az autósok elől. Ezt követően már a Pest megvei Tanács közlekedési osztálya is foglalkozott a do­loggal. Döntésük: a terület- rendezési terv szerint is erre a célra kijelölt Gyümölcsös utcán haladjanak a gépkocsi- zók. a másikat le kell zárni. Kiegészítésként még annyit, hogy a Csendes utcán belül sem teljes az egyetértés. Akadt olyan gépkocsi-tulajdo­nos, aki írásban tiltakozott, arra hivatkozva, hogv kelle­metlen számára ez°ntú1 több száz méteres kerülőt tenni. Kétirányú forgalom A nagyközség üdülőövezeté­ben terül el a Csendes és a Gyümölcsös utca. Az előbbi — nevével ellentétben — rendkí­vül zajos, és a mérhető hang- hullámokon túl is óriási viha­rok dúlnak körülötte. Közel van pedig a nyári melegekben felüdülést nyújtó Duna, amelynek zsilipekkel állóvízzé alakított ága pompás strandfürdő, és békességet, nyugalmat sugároznak a virá­gokkal, fákkal beültetett, szé­pen gondozott kertek. Sokan ismerik a tájat azok közül is. akik csak átutazóban fordultak meg ezen a vidé­ken, és éppen e megállapítás­sal közelítünk a bajok gyöke­réhez. Tavaly nyáron, aki a fővárosból gépkocsin elindul­va Ráckevére igyekezett, át­haladt Kiskunlacházán, ponto­sabban meghatározva a Csen­des utcán. A kétirányú forgalom olyan nagy volt itt hétvégeken, hogy még jól kiépített, széles autóúton sem könnyen fértek volna el az áthaladók. Ám az üdülőövezetben levő Csendes utca korántsem autósztráda, mindössze 3 és fél—4 méter a szélessége. Kétségtelen vonzereje vi­szont a gépkocsizók számára, hogy aszfaltozott a felülete, ellentétben az azzal párhuza­mosan vezető Gyümölcsös ut­cával, mely ugyan 7—8 méter széles, de csak homokos ka­vics borítja. Az így kialakult helyzet kellemetlen volt a Csendes utca lakóinak, és nem csupán azért, mert zavarta őket a gépkocsik zaja. A járda nél­küli, keskeny úton egymást előzgető autósok veszélyeztet­ték a szaladgáló qverekeket, esetenként a felnőtteket is. Újabb fordulatok A lakók tehát tavaly nyá­ron, több szóbeli bejelentés után, a nagyközségi tanácshoz intézett beadványukban felso­rolták panaszaikat, és intéz­kedést kértek. A helyzet ismeretéhéz tarto­zik még az is, hogy miért a keskeny, a nagyobb forgalom bonyolítására alkalmatlan Csendes utcát burkolták asz­falttal, és nem a párhuzamos szé’esebbet? Nos, a magyarázat abban rejlik, hogy üdülőövezetről van szó, ahol a lakók saját Nem aszfaltozott A közlekedési osztály hatá­rozata indokol'. Más megoldás a jelenlegi helyzetben nem születhetett, ám kétségtelen, hogy a most kialakuló állapo­tok sem tekinthetők ideális­nak. Végleges megoldás csak az lehet, ha a Gyümölcsös ut­cát is aszfaltozzák, ám kétsé­ges, hogy erre mikor kerülhet sor. Az egész rész meglehető­sen új beépítésű, egyik oldal­ról szántóföldek határolják. A lakók egyelőre nem készültek erre a kiadásra. Közismert, hogy üdülőterü­leten állami erőből nem le­het utat építeni, ilyen beruhá­zás csak a lakók összefogásá­nak eredményéként születhet. Ám ez esetben a nagy nyári átménő forgálorrt zavartalan bonyolítását is figyelembe kell venni — ami nemcsak helyi érdek. Mit lehet hát tenni annak érdekében, hogy — Arany János versénél maradva — mindenkinek daloljon a füle­müle? Áthidaló megoldás le­hetne, ha a lakóközösség némi támogatást kapna ahhoz, hogy mielőbb aszfaltozzák a Gyü­mölcsös utcát. Gál Judit A zsémbéki egyiíífműkcdés lépcsői Nem szégyen az érdekeltség Hogyan lehet megsokszorozni a településfejlesztésre for­dítható összeget? Sok helyen és sokféle ötlettel, elgon­dolással vállalkoznak erre. Az általános modell azonban leggyakrabban a társadalmi munka. A kis, gazdálkodó egységekkel nem rendelkező településeken a lakosság fogja meg a munka végét, esetleg nyúl a zsebébe, a sze­rencsésebb községekben a termelőszövetkezetek, ipari üzemek dolgozói is rendszeresen vagy alkalmanként részt vesznek a közvagyon gyarapításában. Nem önzetlenül A társadalmi munkát nem elvetve, hanem erre magasabb szinten építve, úttörő kezde­ményezés gazdája lett az el­múlt év végén a zsámbéki ta­nács. Szocialista együttműkö­dési és védnökségvállalási szerződést írt alá harmincegy intézmény képviselője. — Harminc konkrét feladat megoldására vállalkoztak az aláíró intézmények — mondja Zink Imre, a zsámbéki tanács elnöke. — Többek között új szakorvosi rendelőt alakítunk ki, zöldség-gyümölcs felvá­sárló helyet építünk, bővítjük a postát, útkorrekciót hajtunk végre, autóbusz-pályaudvart létesítünk, gyakorlóóvodát adunk át, hogy csak néhá­nyat soroljak, fontossági sor­rend nélkül. — Ezeknek a feladatoknak mindegyikéhez milliókra van szükség. Miként lehet az együttműködést tökeként használni? — Számos esetben arról van szó. hogy nem önzetlen segít­séget kérünk. Az áfész-köz- pont átadja a tanácsnak az irodaépületét, ebből alakítjuk ki az új szakorvosi rendelőt, cserébe pénzt és ingatlanokat kap. Ha jól gazdálkodunk a javainkkal, akkor lehetősé­geinket is megsokszorozhat­juk. S vannak olyan célok, amelyek minden aláíró szá­mára egyaránt fontosak. Ilyen például a posta bővítése, hi­szen ez újabb telefonvonala­kat és crossbar-összeköttetést jelent, vagy az útkorrekció, amely egy igen balesetveszé­lyes S-kanyart szüntet meg. Műemlékek védelme A szerződés több pontja foglalkozik Zsámbék nagyhírű műemlékeinek megóvásával. Tulajdonképpen itt vala­mennyi aláíró olyan cél ér­dekében lépett szövetségre, amely pénzben nem mérhető. — Ehhez a legnagyobb se­gítséget a PEMÜ zsámbéki gyára adja — mondja Zink Imre. — Ók készítik el ugyan­is a Zsámbéki szombatok ren­dezvényeinek színhelyén a kü­lönleges mobil színpadot és a nézőteret. A romtemplom ál­lagmegóvási munkálatainak tervezése is megkezdődik az idén, s ezzel végre elérhető távolságba került a hosszú ideje húzódó gond megoldása. Az együttműködési szerző­dés több pontja érinti Zsám­bék társközségét, Tököt is. Házasságkötő terem készül és bővítik az orvosi rendelőt is. Ügy tűnik, a tökiek hálásak a törődésért és soha nem látott lendületet vett a faluban a társadalmi munka. A falugyű­lésen panaszkodás helyett min­den második toki lakos társa­dalmi munkát ajánlott fel. Ebben az esztendőben a járda­építésre fordítható pénz java részét is a társközségben hasz­nálják majd föl. Már valóság — Mi az. ami eddig meg­valósult az együttműködési szerződésbe foglaltak közül? — Elkészült a művelődési ház felújítása. Minden igényt kielégítő intézményt vehettek birtokba a zsámbékiak; igaz, a berendezés még hátra van. Folyik a veszélyes útsza­kasz átépítése, június végére él a crossbar-telefon, s az ed­digi 120 vonal helyett kétszáz lesz. Hamarosan elkezdődhet a négy munkahelyes rendelő átalakítása, ahol laboratóriu­mot és egy kisebb fizikoterá­piás kezelőrészleget is terve­zünk. Ezzel együtt szeretnénk állandó telephelyű, hét végi orvosi ügyeletet szervezni, az eddigi öt községnek összevont inspekció helyett. Megoldásra váró feladat van még bőven, a csillagerdői autóskemping kialakításától a romtemplom közvilágításán keresztül, egészen az idős em­berek napközi otthonának lé­tesítéséig. Van biztosíték ezek megvalósítására is, hiszen az aláírók felelősséggel vállalták az együttmőködési és védnök- ségi szerződésben foglaltak végrehajtását. A zsámbéki egyezség jó példája annak, hogy az egészséges lokálpat­riotizmus és az önzetlen tár­sadalmi munka remekül meg­fér az egyes csoportok, gazdál­kodó egységek érdekeivel. Móza Katalin Budakeszi után Biatorbágyon is Szervezettebb szolgáltatás Másfél évtizede, amikor a budaörsi tanács létrehozta költségvetési üzemét, még 30 emberrel és 2 millió forint ér­tékű állóeszközzel fogtak hoz­zá a munkához. A köztiszta­ság fenntartása, a helybeli murvabánya üzemeltetése, kertészeti munkák és építő­ipari tevékenység volt a fel­adatuk. Hat évvel kégpbb őket bízták meg az ingatlankezelés­sel és a távhő- és melegvíz­szolgáltatással is. (Ekkor kezd­ték meg ugyanis a budaörsi lakótelep építését.) Ma már az üzem munkájá­nak 95 százaléka tanácsi és kommunális tevékepjs’^. Az alapítás óta létszámuk* tizen­egyszeresére, árbevételük hu- szonkilencszeresére növekedett. Igaz. ez a fejlődés fjgm volt törésmentes, 1974-ben például olyannyira megcsappantak eredményeik, hogy az üzem léte vagy nem léte volt a kér­dés. Nehézségeik voltak a munkafegyelemmel, minőségi­hatékonysági gondokkal küz­döttek. S hogy sikerült javí­taniuk, azt bizonyítja: tavaly már Kiváló vállalat lett a BÉKÜ, s az idén sem maradt el az elismerés. Budaörsön az úttest mel­letti zöld területek, a tereken, a lakótelepen a tisztások—»- költségvetési üzem dölgozói- nak munkáját dicsérik. Az építési részlegük családi há­zak, lakások, orvosi rendelők, óvodák és iskolák emelésében, korszerűsítésében vett részt. A nemrégen átadott új művelő­dési ház építési és szakipari munkáiból is kivették részü­ket. Az üzem igyekszik szol­gáltatásainak körét is bővíte­ni, például Budaörs és Buda­keszi után Biatorbágyon is megszervezték a szemétszállí­tást. El. E. :--------—: újsághír keltett bennem I Kevés I olyan természetes indula­------------tokát, mint az, amelyik a Tú ró Rudi ügyben folytatott perről szá­molt be. Mint ismeretes, ez a termék kezdetben jó volt és népszerű, ám gon­dolom, csupán mérsékelten nyereséges. Márpedig a fő a nyereség, abból is­merszik a vállalati érdek, továbbá és főként a vállalati vezetők személyes ér­dekeltsége. Ezért tehát a túrórudiból (immár nem érdemel nagy betűket) kispórolták a csokoládébevonatot, a tej­színt nem vagyok szakember, nem tu­dom még mi mindent, de terjedelmé­ben, még a maradék is összement. Nőtt tehát a nyereség, haszon, profit (a sza­vakban lehet válogatni) ám a vásárlók­nak, fogyasztóknak maradt — a túró. Amiről — az úristen és a valóság mindig bizonyíthatatlan, ám kőkemény tényei felelősek érte — eszembe jutott a villanykörte. Amelyet becsavarunk, aztán kiég, de nem ám évek alatt, nem ám hónapok alatt, hanem többnyire napokon belül. Persze így sokkal nye­reségesebb a dolog, biztosítva van jó minőséggel a külföldi piac. biztosítva van rossz minőséggel — sok fogy. so­kat vesznek — a hazai piac. Persze a lakásokba, hivatalokba fény is kéne. Utánajárnak újabb körtéknek, erre is fogy a szabad idő, amelynek eltöltése olyan közismert publicisztikai gond, no meg pénz, amely amúgy is egyre ke­vesebbet ér. Ha valaki megkérdezné, mégis mi jut e hátrányok ellensúlyozá­saként a fogyasztóknak, nyugodtan vá­laszolhatja a vállalat: hja. kérem a dol­goknak két oldaluk van, nekünk a nye­reség. nekik — a túró. Amiről továbbá eszembe jut o do­hány, amelynek nem is mindig emelik az árát, de folyamatosan és folytonosan tele van kocsánnyal, finánclábbal; az élvező (mert a dohány élvezeti cikk, noha káros az egészségre) tehát az él­vező személy számára — túró! Ez a tú­ró viszont növeli, józan ésszel úgy vé­lem a vállalati nyereséget, mert ugye­na? És egyáltalán az SZTK végezze a maga dolgát, ő nem nyereségérdekeit, mi is végezzük a magunk számítását, mivel mi nyereségérdekeitek vagyunk. (E sorok írója előre is készséggel hely­reigazít, ha téved, ha a vállalatnak ez nem hozott nyereséget, csak úgy merő jóindulatú trehányságból nem gondol­tak a fűtésre, hiszen májusban eler- nyed az éberségük, már ki is kapcsol­ják a fűtési hálózat egy részét javítás végett, ott végképp nem fűtenek, akik ilyen kikapcsolt házakban élnek, azok­nak májusi túró!) Bíró legyen, aki itt dönteni tud, jogászilag, józan ésszel, igazságosan. Ám — erről ez jut eszembe —, ha az SZTK meg is nyerné a pert, ugyan mi jutna az ugyancsak károsult betegek­nek, akiknek táppénz került csak a zse­bébe bér helyett, akik tüsszögtek, kö­högtek, folyt az orruk, akik rendelőt jártak akiknek megviselte tüdejét, szí­vét a hűlés, akik netán kórházba ke­rültek? Mi jut nekik? — nem kártérí­tés. túró! Hacsak ők is nem perelnének, egyenként, vagy közös perben, kártérí­tésért. Mely esetben fogadnának ők is ügyvédeket, működne a távfűtés jogi szolgálata is. érvelnének, költségeket vállalnának, és repülne a nehéz kő, ki tudja hol állna meg, kit hogyan talál­na meg pénzben, időben, egészségfo­gyatkozásban, idegben mindenképp?! Különös, különös eset lenne ez, általá­nos szupertúró. ———— ragadja lám az embert az I Hová I indulat és a képzelet! Lám-----------mire ösztönzi az ember, amikor ő vállalat és érdekelt, a köz­haszon felcserélése az önhaszonnal! Lám, milyen tehetetlenek vagyunk, ha túrót dugnak az orrunk alá! Kaján ér­zelem csak akkor vegyül e felkiáltójeles gondolatök közé, ha arra gondolok, hogy aki dohányt kocsányosít és nyer rajta, az túrórudit eszik, szétpukkodó villanykörtét kap a pénzéért, s betávfű- tenek neki, és így tovább, körbe-körbe Gombó Pál: ^suro bár a kocsány, ami selejt, ily módon el- adatik, nem mint túró, hanem mint do­hány, £Őt ami netán még többet nyom a latba nem kell válogatni, szortírozni, selejtezni, elmarad a munkaerő bére, elmarad a munkafolyamat ára, ami mind nem túró, hanem mérlegképes bevételnövekedés, kiadáshiány. Amiről eszembe jut a távfűtés, bár ennek kalkulációjához végképp nem értek, de gondolom, ha nem fűtenek, az kevesebbe kerül, mintha igen. Eb­ben az esetben a túró, garantáltan hi­deg, mint maga a lakás ... És most stop. Mert erről az jut eszem­be, gondolataim csavarodván, miként a kígyó, mely saját farkába harap, hogy: mi lenne, ha akárcsak a túrórudi ese­tében, perré fajulna a dolog? De ki perelne? Tegyük fel — elkép­zelhetetlen, de miért elképzelhetetlen? — az SZTK. összeszámolná, kimutat­ná: kérem szépen a hideg napokban, melyeken nem fűtöttek, ennyivel és ennyivel növekedett a hűléses megbe­tegedések száma az elvben távfűtéses körzetekben. Ez nekünk, az SZTK-nak ennyi és ennyi többletmunkát, táp­pénzgyarapodást. orvosi túlórát, kór­házi többletköltséget eredményezett. Ami igazán nem volt nyereség, hanem veszteség. Tessék mármost ezt nekünk megtéríteni a távfűtő, de nem fűtő vál­lalatnak. Tudna-e a vállalat védekezni? Tud­na. Ügyvédei vannak, tehát meginog­na a megingathatatlan — ugyan már. ki bizonyíthatná, hogy a betegek a hi­deg lakásban betegedtek meg, nem a hideg utcákon, hiszen azokban a napok­ban hideg volt, olyan hideg, hogy fű­teni kellett volna, csak nem fűtöttek. És ha egyébként is megbetegedtek vol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents