Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

«rvr « »BEGYEI I 1084. MÁJUS 16., SZERDA 6 Tizenegy, illetve öt év ítélet a képtolvajok perében Valamennyiünket loptak meg (Folytatás az 1. oldalról.) A négy vádlott közül az el­sőrendű vádlottat, a 28 éves, büntetett előéletű Kovács Gusztávot különösen nagy ér­tékre elkövetett lopás bűntet­tében mint társtettest, a má­sodrendűt, a 21 éves Rajjal Józsejet — Kovács féltestvé­rét — pedig ugyanebben a bűncselekményben mint bűn­segédet mondta ki bűnösnek a bíróság. Ezért és a terhűkre megállapított más bűncselek­mények miatt Kovácsot mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül a kiszabható sza­badságvesztés felső határát megközelítő tartamú, 11 évi, Raffait pedig ugyancsak hal­mazati büntetésül 5 évi sza­badságvesztésre ítélte, mind­egyiküket meghatározott időre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától, továbbá Kovácsot a bűncselekmény elkövetéséhez használt személygépkocsija, Raffait a balatoni ingatlana tekintetében vagyonelkobzásra is ítélte. A fiatalkorú Jónás Katalin harmadrendű vádlott bűnpártolás vétsége miatt hat­hónapi szabadságvesztést ka­pott, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztet­ték. Balogh Béláné negyedren­dű vádlottat a bíróság hamis tanúzás bűntette miatt 1 évi szabadságvesztéssel sújtotta, és elrendelte a vele szemben ko­rábban más ügyben kiszabott nyolchónapi szabadságvesztés végrehajtását. Bebizonyosodott, hogy Ko­vács Gusztáv, Raffai József és Jónás Katalin 1983 októberé­ben — egy Budapesten élő, görög származású fiatalember révén — Ismerkedtek össze az akkor Magyarországon illegá­lisan tartózkodó Scianti Ivano és lóri Graziano olasz állam­polgárokkal, akikkel barátsá­got kötöttek. Idejüket külön­böző fővárosi szórakozóhelye­ken rendszeresen együtt töl­tötték, feljártak az olaszokhoz azok budapesti bérelt lakásai­ra is. A lány — miként a tárgyaláson elhangzott — ér­zelmileg is vonzódott lóri Grazianóhoz. Raffai többször pénzt kölcsönzött az egyik olasznak, aki zálogul egy arany karkötőt és karórát adott. Október végén Scianti Ivano és lóri Graziano meg­hívására Magyarországra ér­kezett Giacomo Morini, szin­tén olasz állampolgár. Érté­kesítés végett arany ékszere­ket hozott magával, s ezeket Kovács adta el, a pénzzel pe­dig elszámolt. A három olasz — miként magyar bűntársaik elmondták — eleve azzal a szándékkal jött Magyarországra, hogy a Szépművészeti Múzeumból festményeket tulajdonítanak el. A lopáshoz közreműködők­nek beszervezték Kovácsot és Raffait. Mindegyiküknek 10 000 dollárt ígértek. A mú­zeum prospektusában megje­lölték a kiszemelt műveket. Közösen terepszemlét is tar­tottak. Az olaszok elmondták, hogy a képeket külföldön fog­ják eladni: Görögországban, egy olajmilliomosnak. Novem­ber 3-án további két, képtol­Kovács Gusztáv I. rendű vádlott az Ítélethirdetéskor Raffai József n. rendű vádlott az ítélet után vajlásban specialista olasz ér­kezett: Incenti Giordano és Palmese Carmina, akik a Bu­dapest Szállóban vettek ki szobát. A lopás előkészületeiről már közösen tárgyalt az öt olasz, valamint Kovács és Raffai. A beszélgetést hallot­ta Jónás Katalin is, aki érti az olasz nyelvet, több ízben tolmácsolt az olaszok és a ma­gyarok között. Elhangzott — ahogy a tárgyaláson felidézték — az a kijelentés is, hogy alarm no problem, ami a biz­tonsági berendezés hiányára utalt. Üjabb terepszemlék követ­keztek a múzeumnál; bent a képeknél, kint pedig az épü­letfelújításhoz ácsolt állvány­zatnál. A tervezett akció nap­ján, november 5-én este Raf­fai val az olaszok közölték: ne­ki a lopásban nem kell részt vennie, mert „alibije” kell le­gyen, hogy a későbbiek során — akár külföldről is — tele­fonon tudják vele tartani a kapcsolatot. Ezután előkészí­tették — ám a lány elől elrej­tették — a bűncselekmény el­követéséhez eszközül szánt szerszámokat: csavarhúzókat, üvegvágót, fogókat, zsákokat és kötelet. Az akció idejére a lányt és Raffait elküldték a Halászbástya diszkóba, azzal, hogy fa ti' járjanak rájuk. Ez­után agy reklámszatyorba rakták a szerszámokat, majd Kovács." Gusztáv Lada 1600- asával í§ az egyik olasz Fiat Ritmo típusú személygépko­csijával mentek a múzeum­hoz. Az előzetes megbeszélés ér­telmében körülbelül 22 óra 30 perc tájban Kovács lóri Gra- zianóval és Incenti Giordanó- val együtt átmászott a mú­zeum felállványozott részét övező kerítésen, majd az áll­ványzaton át az első emeleti szintre, a régi képtár ablaka előtt levő erkélyre. Itt Incenti Giordano az erkélyre nyíló ablak üvegét az üvegvágóval kimetszette, a résen benyúlva meggyőződött arról, hogy a riasztókészülék valóban nem működik, majd az ablakot ki­nyitotta, és Kováccsal beha­tolt a helyiségbe. lóri Grazia­no az erkélyen maradt. Az olasz gyűjtemény tárlóiban dróton függő festmények kö­zül Kovács segítségével In­centi Giordano vágta le a ké­peket; azt az azóta nevezetes­sé vált 7, pótolhatatlan műal­kotást, amelynek — miként a tárgyaláson elhangzott — szakértők által becsült értéke összesen 1 milliárd 400 millió forintra tehető. A 7 kép közül hatot az olaszok — a határon néhány órán belül átjutva — másnapra Görögországba vit­tek, ahonnan később — az ismert módon — a múzeum januárban visszakapta. A he tedik kép itthon maradt és még hamarabb előkerült, ezt ugyanis — egy pulóverbe és nylonzsákba csavarva — Ko­vács és Raffai Törökbálint környékén az út mellett ásták el, s a nyomozás során szinte sértetlenül találtak rá. Jónás Katalin november 6- án a televízióban értesült ar­ról, hogy a Szépművészeti Mú­zeumban betörés történt. Az olaszok társaságában eltöltött idő alatt észlelt jelenségekből — beszélgetéstöredékekből, az olaszok váratlan, szinte mene külésszerű távozásából, az elő­életükre vonatkozó ismeretei­ből, nevezetesen abból, hogy hamis útlevéllel érkeztek az országba, és az Interpol körö­zi őket — arra következtetett, hogy esetleg olasz barátai vol­tak az elkövetők. E gyanúját november 7-én közölte Raffaival és Kovács­csal. Nekik erre az volt a vá­laszuk, hegy „hallgass, ne be­szélj róla”. Nem is beszélt. Bukarestbe utazott, ahol talál­kozott barátjával, lóri Grazia- nóval, aki elmondta neki, hogy a lopást ők követték el Raffai­val és Kováccsal, és Magyar- országon maradt még egy festmény. Kérésére üzenetet is továbbított Raffaiéknak: ...a csomag tubákra, amit ott je­lejtettünk, nagyon figyeljetek, hogy ne legyen párás helyen, mert ha nem olyan helyre rak­játok, ami száraz, akkor el­romlik, és el lehet dobni... Tudta, mire vonatkozik ez az üzenet. Balogh Béláné, a bűnügy negyedrendű vádlottja, aki Ko­vács ismerőse volt, azzal köve­tett el törvénysértést, hogy — miután a képlopásról és tet­teseiről Kovácstól értesült — a férfi kérésére hamis vallo­mással megpróbált valótlan alibit igazolni a bűncselek­mény elkövetésének óráira. A bíróság az ítéletet indo­kolva a büntetés kiszabásánál hangsúlyozta, hogy a festmé­nyek a magyar állam tulajdo nát képező világhírű műalko­tások, amelyeknek eltulajdoní­tása és külföldi orgazdákhoz juttatása a magyar nép érde­keinek a semmibe vételét jut tatta kifejezésre. Méltán vál­tott ki a bűncselekmény mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményben nagyarányú felháborodást. Az ítélet nem jogerős: az ügyész valamennyi büntetés súlyosbításáért fellebbezett, vádlottak — és védőik — büntetések enyhítéséért, illet­ve a terhűkre rótt egyes bűn- cselekmények vádja alóli fel­mentésért jelentettek be fel­lebbezést. Törökbálint közvéleménye- Kétes hírnév ez az ügy Törökbálintnak — mondja Z. F.-né, amikor meglobogtatom előtte az Esti Hírlapot, amely képtolvajokra kiszabott büntetést közli. — Hallgattam délben a rádiót. Egyetértek a súlyos ítélettel, Guszti megér­demelte a tizenegy évet. Mint kiderül, a fiatalasszony gyerekkora óta ismeri a test­véreket, Kovács Gusztávot és Raffai Józsefet. S így van ez­zel valamennyi beszélgető- partnerem. Raffaiék zöldsé­gesüzlete, hatalmas fóliakerté­szete közismertté tette a csalá­dot. — Én csak az apjukat saj­nálom — vélekedik E. J.-né, akit a 72-es busz megállójá­ban szólítok meg. — Sokat dolgozott világéletében, olyan ember, akinek nem hullott semmi ingyen az ölébe. Nem ezt érdemelte a fiaitól. Józsi­kát nem mentem föl. mégis sajnálom. Nagyon bejolyásol- ható gyerek volt mindig, ne­hezen tudom elképzelni, hogy magától ment bele ebbe a képlopásba. A férfiak keményebben ítélkeznek. Délután fél öt tájban csúcsforgalmat bonyo­lít a Harangláb italbolt Török­bálint központjában. Elég be­lehallgatni a teraszon álldo­gáló sörözgetők beszélgetésé­be, természetesen a helyi ille­tőségű képtolvajok büntetésé­ről, a délelőtti ítélethirdetés­ről folyik a szó. Különféle nézetek csapnak össze, ki-ki vérmérséklete szerint kom­mentálja a döntést. Egyben azonban mindannyian meg egyeznek: a tettesek megérde­melték a súlyos büntetést. Háromtagú társaság beszél­getésébe kapcsolódom be. Megtudom: autóbusz-vezetők, valamennyien helybeliek és jól ismerik az elítélt testvére­ket. A BKV-egyenruhás B. B. indulatosan mondja: — Valamennyiünket meg­loptak akkor, és csak annak örülhetünk, hogy a képek hiánytalanul megkerültek. Be­szélhetnek itt milliókról, azok a műalkotások megfizethetet­lenek, mert nemzeti kincseink. Valamennyiünké, még akkor is, ha ott a múzeumban több külföldi nézi meg, mint ma­gyar. — Tudja, hogy talán nincs Bálinton gazdagabb ember két Raffai fiúnál? — kérdez rám D. I. és mérgesen teszi a söröskorsót az italbolt ablak- párkányára. — Kérdem én, miért volt szükségük nekik er­re a bulira? Kalandvágyból vagy unaloműzésképpen? Meg­foghatatlan. Azt hiszem, magunkfajták, akiknek min­denért meg kellett dolgoz­nunk. ezt soha nem fogjuk megérteni. — Az apjuk teremtett min dent, a fóliabirodalmat, a jól menő zöldségesboltot, a gye­rekek meg beültek a készbe — mondja K. P. — Pénzre sose volt gondjuk. Talán unalom­űzésnek, játéknak tekintették az egészet. Súlyos bűnükért megérdemelték a büntetést. Móza Katalin A Gödöllő és vidéke Áfész versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 45. sz. tüzelő- és építőanyag-telep, Csömör, Major u, 3. 26. sz. élelmiszer- és háztartási bolt, Mogyoród, HÉV-állomás 91. sz. élelmiszer- és háztartási bolt, Kerepestarcsa, Szabadság u. 19. 88. sz. munkahelyi élelmiszerbolt (Volán-telep), Gödöllő, Dózsa György u. 65. 6. sz. zöldség- és gyümölcsbolt, Erdőkertes, Nemes u. 3. 49. sz. húsbolt, Csömör, Vörösmarty u. 2. 60. sz. mezőgazdasági bolt és olajtelep, Kerepestarcsa (Szilasliget, József Attila u. 27.). Az üzletre vonatkozó tájékoztató adatokat a szövetkezet marketingosztályán lehet megtekinteni, június 1-től, cím: Gödöllő, Kőrösfői u. 34. A pályázatokat, június 10-ig, írásban lehet benyújtani. A versenytárgyalás június 18-án 13 órakor lesz a központi iroda tanácskozótermében. ■ Vizek partján _ hone,ÁsznoTT.u, M A fiatalok versenye után f Csendesen esik a májusi eső. A víztükör fölött go- í molygó pára burkából csobbanás hallatszik: hal ugrott, j vagy bedobott valaki? Csak a gyakorlatlan kísérő kér- % dezhet ilyet. A tapasztalt horgász füle úgy azonosítja a tó jelöl érkező hangokat, mint a zongorahangolóé a hú- ^ rok zengését... Végre itt az igazi tavasz, mégha meg- $ megborzongat is kicsit a nyirkos idő. Járjuk a partot: ^ balint, süllőt, harcsát, keszeget, s ahol szabad, a pon- Ä tyot vadásszuk. Ez már a mi szezonunk. döntőt, amelyen az április Baj nélkül 21-i elődöntőn a két korcso­portban legjobban szerepelt 10—10 fiatal vett részt. — Az első korcsoportban 12, a másodikban 14 egyesü­let indított csapatot — mond­ta Kutz György megyei ifjú­sági felelős. — A számok saj­nos azt bizonyítják, hogy kö­zel sem annyian voltak itt, mint amennyien eljöhettek volna. A megyei döntőbe. ke­rült ifihorgászok azonban re­mekül felkészültek, sok fel­nőttet lepipálnának elméleti tudásból, s a gyakorlatban is. A fiúk — mert lány muta­tóban sem akadt ezúttal sem — az elődöntőn elért helye zési számaikat magukkal vit­ték a döntőbe, amely a hal- fogó versennyel kezdődött. Szerencsére addigra : az eső el­állt, de a nézők — a kísérők — így is bokáig érő vízben tocsogtak néhol. Kiemelkedő eredményre épp az időjárás miatt nem lehetett számíta­ni, de így azután méginkább megnőtt a gyakorlottság, a rafinéria, a helyzetfelisme­rés jelentősége. Igaz, az idei esztendő nem túl vidáman kezdődött a hor­gászok tábora számára. A ta­valyi aszály miatt sekélyeb­bé, oxigénszegényebbé vált vizekben rosszul telelt át a hal. Innen is, onnan is ki- seb-nagyobb pusztulásokról érkezett hír. Ügy tűnt, azok­nak volt igazuk, akik tavasz­ra halasztották a telepítést. De az év első hónapjaiban sem esett, s a zárt, befolyás nélküli vizek biológiai egyen­súlya veszélybe került. Az egyesületek nagy erőfeszíté­seinek köszönhető, hogy a ka­tasztrófákat sikerült elkerül­ni. Többet vándorolunk Így hát a májusi eső szá­munkra is aranyat ér. Pe2s- dül a víz, mozdul a hal. S mozdul a horgász is. A ta­pasztalatok szerint mostaná­ban ismét nagyobb a vándor­lás, talán mert a szokásosnál is jobban megnőtt a kereső horgászat jelentősége. És ar­ról se feledkezzünk meg: a hosszabb-rövidebb általános, vagy részleges tilalmi idők után mi is „kiéhezettebbek” vagyunk, s gyorsan terjed a hír, itt vagy ott most nagyon megy a hal. ._ A klasszikus tílami idősza­kok eléggé átalakultak, sőt sok helyen csupán közvetle­nül a telepítés után hagynak némi kíméleti időt a halak­nak. Éppen ezért sajnos egy­re kevésbé .támaszkodhatunk a fogási napló „tudnivalók" rovatára. Bárhová indulunk érdeklődjük meg mire, s mi­kor szabad hcyrgászni. Bosz- szúságot, benzint takarítha­tunk meg. Éjszakázó csukák Érdekes híreket hallani egyébként mostanában. Főleg a Duna-ági harcsázók mesé­lik, de mások is mondják, te­hát van alapja. Az egyik: elég jól megy a harcsa, kü­lönösen sokan fogják a rác­kevei híd, s a tassi zsilip közötti szakaszon villantóval késő délután, este és kora éj­jel. A másik, s ez már meg­lepőbb: éjszakai pergetés közben gyakran akad csuka a horogra. A krokodilpofájú rabló „életvitelét", szoká­sait ismerve ezt egyelőre elég nehéz megmagyarázni. Mivel azonban más vizeken is ta­pasztalják ezt, valamiféle ál­talános oka lehet. Mi az igazság? A fentieket hallva néhány ifihorgász most talán még a felnőtteknél is érdeklődőbben kapja fel a fejét, hiszen az országos vetélkedőjük házi­versenyein ilyen kérdés is szerepelt, mikor táplálkozik a csuka? Nappal, éjjel, vagy egész nap? S aki a második­ra tippel, annak a válaszát a bíráló bizotttság nem fogad­ta el. Mi tehát az igazság? Lehet, hogy módosítanunk kell eddigi álláspontunkon? A szakemberek nyilván kide­rítik. A megyei döntő Az idei országos ifjúsági horgászvetélkedő egyébként utolsó szakaszába érkezett. Május 12-én szombaton dél­előtt 9 órától ugyanis Sziget- szentmiklóson a strand terü­letén megtartották a megyei Izgalmak közepette A második korcsoportos Hegyi István az egyik fűzfa tövében sutba vágta a muta­tós verseny'ootokat. Rövid és vékony nádspiccre kötött fi­nom szereléssel szinte a lá­ba alól szedte ki a sneciket. A kisebbekhez tartozó Dobos János viszont a szorgos ete­tésnek, s remek reflexeinek köszönhetően bentről a me­der felől aprított? a halnépet. E számban ők győztek. A csónakkal a kisebbeknek egy megadott távot kellett egyenes vonalban időre telje­síteni, a nagyobbak a letűzött; karók között szlalomoztak. Ezt a számot mindkét kor­osztályban a tavalyi végső győztes ifj. Rigó László és ifj. Borsai József nyerte. Az utóbbi körülbelül másfél per­cet „vert rá" a második he­lyezettre. A döntő talán legizgalma­sabb száma volt a célbado- bás. A versenyzők számára is: — Most nem tudom, azért remegek, mert fázom, vagy mert ideges vagyok — mond­ta valóban kocogó fogakkal Rigó Laci. Persze tudta, győ­zelme múlhat ezen, ő vagy Dobos János dob-e ponto­sabban. Neki sikerült. A nagyobbaknál Swarcem- berger József rekordot ért el: a két próba-, s az öt „éles” dobása is célbatalált. A végeredmény A helyezési számok alapján végül is az alábbi eredmé­nyek alakultak ki. Az I. kor­csoportban: 1. ifj. Rigó Lász­ló (Monor és Vidéke HE), 2. Méri Csaba (Vörös Csillag HE), 3. Dobos János (Rácke­vei HE), 4. Hajek László (Vá­ci Sporthorgász HE), 5. Szili Adrián (Mechanikai Művek HE). A II. korcsoportban: 1. He­gyi István (Csepel Autó HE), 2. Csányi Tamás (Váci Sport­horgászok HE), 3. ifj. Borsai József (Monor és Vidéke HE), 4. Swarcemberger József (Vörös Csillag HE), 5. Benko- vics János (Dolgozók Sziget- szentmiklósi HE). A két első helyezett képvi­seli Pest megyét az 1984. jú­lius 28., augusztus 6. kö­zött Fadd-Domboriban meg­rendezendő — táborozással egybekötött — országos dön­tőn. Furucz Zoltán Vcreszki János i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents