Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1984. MÁJUS 13.. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 7 Amíg simán, zökkenő nélkül fut az a képzeletbeli szekér, nincs különösebb gond, ám amikor rázóssá válik az út, sokan lcszállnak róla. — Látta azt a sok embert a folyosón? — Mind kilépő — mondja Mol­nár Sándor, a dunavarsányi Petőfi Termelőszövet­kezet ár- és muríkaügyi főosztályvezetője. Nem úgy mennek a dolgok, mint máskor. A gazdaság tíz éven keresztül volt az élvonalban, amit bizonyít, a zsinórban tízszer elnyert Kiváló szövetkezet cítn. Most szerényebb eredményekkel kell megeléged­niük. — Nem arról van szó, hogy lehetetlenné vált a gazdálkodás — mondja Seress János főkönyvelő, csak a nálunk megszokott eredmények maradtak el. Ezért vagyunk elégedetlenek. Az okok szerteágazóak, és legkevésbé az emberi tényezőkre vezethetők vissza. Dunavarsány min­dig élen járt a tudományosan megalapozott gaz­dálkodás fejlesztésében, kapcsolatuk régi keletű, a tudomány hazai műhelyeivel. A takarmányozásban, a fajtanemesítésben, a szakemberek oktatásában, továbbképzésében a legfrissebb tudományos ered­ményekre támaszkodhatnak. Mindez nem kis ter­melőerő, mégis, ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a legkorszerűbb technika nagyon sokba kerül. Kevesebb energiával — Vegyünk egy példát — mondja Seress János. — Az automatizálás mellett egy ember 80—100 tehenet is gondozhat. Igen ám, de mindehhez majd egy tucat villanymotor üzemel­tetése szükséges, ami energiát fo­gyaszt, Ráadásul az állat sem érzi jól magát almozás nélkül. Rá kellett jönnünk, hogy a jószágoknak nem gépekre, hanem gondoskodásra van szükségük. Nem utolsó szempont az sem, hogy az almozással kiváló szer­vestrágyát nyerünk, amivel sovány homoktalajaink humusztartalmát ja­víthatjuk. — Amikor romlik az eredmény, olyankor gondolkodik el az ember az okokon — veszi vissza a szót Mol­nár Sándor. — Az utóbbi három évben évente 17 millió forinttal nőtt az ál­lami elvonás, ami összességében 51 millió forintot jelent. Ezt a terme­lékenység növelésével, a tartalékok felhasználásával sokáig ellensúlyoz­ni tudtuk. Tavaly aztán- beütött az aszály. Ez sok galibát okozott ná­lunk is. A későbbre tervezett tehén­selejtezést előbbre kellett hozni, ami 31 millió forint kiesést jelentett. Ez még az idei esztendőt is 12 millió forint mínusszal terheli. Egyszóval tavaly az aszálykár miatt a terve­zett 130 millió forintos nyereségből csak 61 millió forint lett. Ezzel a hátránnyal kezdtük az új esztendőt. — Kiutat a háztáji, a kereskedel­mi tevékenység fejlesztésében és leg­inkább a gazdasági társaság létre­hozásában látunk. A Budapesti ZÖLDÉRT-tel és a dabasi Fehér Akác Tsz-szel gazdasági társaságot alakítottunk. Közösen értékesítjük az élelmiszer-termékeinket. Jelenleg több gazdasági társaság működik szövetkezetünkben. A kereskedelmi forgalom növeléséért öt községben és Budapesten 23 zöldség-, hús- és ta­karmányboltot tartunk fent. Eddig két mezőgazdasági és három ipari szakcsoportot is alakítottunk. Ezek­ben is nagy fantáziát látunk, mert a szövetkezet nyereségének növekedé­se mellett a dolgozóknak is lehetősé­get ad a többletkeresetre. — Miközben csökken a munkael­látottság? — Sajnos igen — válaszol gond­terhelten a főkönyvelő. — Minden­hol mérséklődik a beruházás, ezért nálunk is kevesebb a megrendelés. A munkaerőt nem tudjuk egyenle­tesen foglalkoztatni. Legnagyobb gondunk mégis, hogy bár jó belső elszámolási rendszerünk van, a bér­színvonal-kötöttség miatt lassan for­málissá válik. A kiváló szakembere­ket nem tudjuk megfizetni. Kilép­nek, a gyengébb munkaerő meg itt marad. Remélhetőleg változik a helyzet, hiszen mi is szeretnénk be­kapcsolódni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, vala­mint a Pénzügyminisztérium által meghirdetett keresetadózási rend­szerbe. Ha ez sikerülne, egy szelek­tív létszámcsökkentéssel a megma­radt munkabért a jól dolgozók ösz­tönzésére tudnánk fordítani. Engedélyre várva Molnár Sándor szakértői alapos­sággal magyarázza a dolgot. — Az új bérezési formára felké­szültünk, csak az engedélyre vá­runk. Űjat jelent, hogy a dolgozók bérét sávonként kell majd kezelni, ami valószínű egyúttal jó fegyelmező­eszköznek bizonyul majd a vezetők kezében. Hiszen fehéren-feketén lát­ják, ki mennyit ér. Ez az előrelépés egyik formája, a másik lenne az úgy­nevezett árvetés megváltoztatása. A piaci értékítélet alapján kellene ki­alakítani az árakat. Az áralkunak nincs múltja, az árvetésnek viszont igen. Jelenleg is papírhoz kötötten kötik a szerződéseket. Amit ott le­fektetünk, az az ár, ■ attól plusz­mínusz 20 százalék eltérés lehetsé­ges. Ezt pedig nem lehet árver­senynek nevezni. A versenytárgya­lásról nem beszélnünk kellene, ha­nem alkalmazni. Költséges traktorok Szerletios Antal mezőgazdasági főmérnöknek az aszályos időjárás miatt fő a feje. Nemrégiben tért visz- sza határbéli szemleútjáról, így friss információval szolgált. — Az elmúlt napok esőzése során javult az őszi vetések állapota.. A rozs nagyon szép, egy-egy kalász 30-35 szemet tartalmaz. Búzából még a leggyengébb területeken is meg­van a 4 millió tőállomány. Ha az idő is kedvez, 4,5—5 tonna búzát ta­karíthatunk be hektáronként. Cso­dára természetesen nem várunk, a tavalyi „bukás” (ezt a szót meg­nyomja, mert a főmérnöknek, a fél­eredmény már kevés) miatt szerke­zetváltoztatást hajtottunk végre. Mintegy kétszáz hektárral növel­tük a kalászosok vetésterületét. Az idén 400 hektáron vetünk silócir­kot. Jól fizető növény. Az őszi árpa után öntözhető területen 155 hektá­ron termelünk majd szuperkorai ku­koricát. Így a tömegtakarmánnyal .sem lesz gondunk. Az aszály mér­séklésére 600 hektár talajt mélylazí­tottunk Délegyháza határában. Ide kukoricát vetünk. Beléptünk a ga­bonaprogramba, az Iparszerű Kuko­rica Termelési Rendszer tagjai va­gyunk, rajtuk keresztül 24 millió forintért vásároltunk gépeket. A töb­bi között 4 FIAT traktort. A masi­nák beváltak. Valami mégsem hagy nyugton. Óhajok és realitások — Mi lenne az? — Darabonként 2,4 millió forin­tért kaptuk a traktorokat, a kukorica tonnáját meg 3 ezer 300 forintért veszik át tőlünk. Ilyen drága esz­közökkel nagyon nehéz gazdaságo­san termelni. Legalábbis üzemi szinten. Pedig olcsóbban is adhat­nák a traktorokat, mert ha kukori­cában számítjuk, 1083 tonnát kéne adni egy erőgépért. Ha figyelembe vesszük, hogy a kukorica világpiaci ára 140—150 dollár tonnánként, egy FIAT 40 ezer dollárba kerül, bárki kiszámíthatja forintban a gép árát. Ide tartozik, hogy tudomásom sze­rint a világbanki hitelt 6 százalé­kos kamatra kaptuk, visszafizetését 3 év múlva kell megkezdeni. Nekünk viszont azonnal meg kell kezdeni a törlesztést, 14 százalékos kamattal. Ez tovább emeli az amúgy is drága eszközök árát. Hektáronként 7 ton­nás kukorica-termésátlag esetén 32,5 hektáron megterem annyi, hogy az erőgépet kifizethetnénk. Ha ezt még öt évre elosztom és a világ­banki kamatot, akkor évente 8 tonna kukoricát kellene fizetnem egy trak­torért. Ennél is jobban sújt minket, hogy a más minőségű magyar gépet is világpiaci áron kapjuk. Ezt a többletet már nagyon nehéz terme­lékenységgel ellensúlyozni. Jó lenne ezen változtatni. Természetes azon­ban, hogy munkánkat nem az óha­jokra, hanem a realitásokra építjük. BÖNA ZOLTÁN Volt ünnepség — lesz is még né­hány. Egyvégtében éppen huszonhá­rom megrendezésére kínálkozott al­kalom. S nem is akármilyen alka­lom, hiszen vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek, állami gazda­ságok, ipari szövetkezetek rendez­hettek ünnepséget a kiváló cím, vagy elismerő oklevél átvételekor. Mert nemcsak a munkából, a fel­adatokból jut,ott, hanem az elisme­résből is, a szokásokhoz híven áp­rilis végén, május elején. Pedig most sem volt könnyű mindannak eleget tenni, ami a követel rovatban szerepelt. Elvonások, szorító intéz­kedések sora nehezítette tavaly az előrehaladást. Ennek ellenére Pest megyében huszonhárom gazdálkodó szervezet verekedte be magát jobb munkával, a korábbinál jobb ered­ménnyel az élmezőnybe. Nem volt könnyű, mint ahogy az idén sem lesz egyszerű az elsők között vé­gezni. Még nyitott a verseny, hét hónap van előttünk, s ha valamin cél­szerű és ajánlatos igazítani, azon még igazíthatunk, javíthatunk. De még most, mert netán holnap jóvá­tehetetlenül késő. Tanulni a szom­szédtól, a versenyben győztestől nemcsak hasznos, hanem célraveze­tő is. Éppen ezért nem érdektelen számba venni, kinek mi hozta a si­kert, a kiváló címet, az elismerő ok­levelet. Pozícióit nem adja fel Szinte minden Pest megyei válla­lat a bőrén érzi, hogy a vevők a vi­lág minden pontján éppúgy, mint itthon, minőséget, rersenykepes árut követelnek. Nem könnyű ennek a té­telnek eleget tenni, ám hogy lehet, annak példáját a Gödöllői Árammé­rőgyár adta. Nemhogy megtartotta pozícióit a tőkés piacokon, hanem még javította is. A PEMÜ pedig így került az ágazat élvonalába, hogy a piaci igényekkel lépést tart, s a műszaki fejlesztéssel sem késlekedik. Eszköztárából az idei évre az úgy­nevezett nullszaldós anyaggazdálko­dásra való törekvés sem hiányzik. Az utóbbi azt jelenti, hogy az importból beszerzett például 270 milliós érté­kű anyag ellentételét az export ad­ná. Érdemes erre figyelni, hiszen ha a tervet valóra váltják, sikerül elérniük, amit akarnak, akkor jövőre nem lehetetlen, hogy ismét az élvo­nalban levők között köszönthetjük őket. Válságban van a brigádmozgalom, a hogyan tovább nem is olyan egy­szerű — hallani sokaktól, sokszor. Ám hogy a feladatok valóra váltásá­ban ez a derékhad, amit a brigád­mozgalom jelent, mekkora segítség, azt jelzi, hogy a Gödöllői Gépgyár­ban a kiemelkedő teljesítmény, a kiváló cím kovácsai a szocialista bri­gádok voltak. S .lesznek is minden bizonnyal. Mert az útkeresés köz­ben képesek felnőni a nagyobb fel­adatokhoz, a nagyobb követelmé­nyekhez. Persze csak akkor, ha ezt a nagyobb feladatot, nagyobb köve­telményt képes megfogalmazni a gazdasági vezetés ... Csak Iiclybcnjárás nélkül Magasabbra tették á mércét 1983- ban, mint 1982-ben. S az idén sincs ez persze másként. A követelmények mindig nagyobbak, s kell is, hogy nagyobbak legyenek, hiszen nem akarunk helybenjárni. Még akkor is igaz ez, ha az erők összpontosítása, az átgondolt szervezés nélkül szinte lehetetlen a nagyobb követelmé­nyekhez igazodni. Ennek adta példá­ját, a DKV tavaly. S közben a 8,4 millió tonna kőolajból 6,3 millió ton­nát feldolgozott. A nemzetközi mun­kaversenyben pedig nemcsak hogy helytállt, hanem az első helyet sze­rezte meg. Az idén a krakküzem át­adásakor a vegyipar és a mezőgaz­daság igényeit minden eddiginél job­ban tudják majd szolgálni. Ez is egy lépés, mégpedig nem is akármilyen a követelmények teljesítése felé... Hasonlóra vállalkozott tavaly a váci CEMÜ, mégpedig sikerrel. Ki ne emlékezne rá, korábban tartósan szerepelt a hiányzó cikkek között a cement. Tavaly egyenletes volt a kí­nálat. Miközben az igényekkel lépést tartottak, csökkentették a tőkés or­szágokból származó importot, s nö­velték saját vállalati exportjukat. Kisebb •létszámmal, nagyobb terme­lési eredményt mutattak fel. Azt hiszem, érdemes'az idén is szemmel követni őket, hiszen céljuk az ener­giaprogram befejezése: valamennyi gyárukban fűtőolaj helyett olcsóbb energiahordozó használatára átállni. Átállni sohasem könnyű, különö­sen akkor nem, ha emögött új tech­nológiai, gyártási, szervezési, irányí­tási, piaci kapcsolatok kialakítása húzódik meg. Az a sokat emlegetett innováció, melynek sikere attól függ, hogy a meglevő technikai, gazdasági bázis miként tudja befogadni a ko­rábbi beidegzettségtől eltérő, új fej­lesztési irányokat, s az ennek meg­felelő gyakorlatot. A pozitív folya­mat számottevő jelei visszaköszön­nek a vállalatoktól. Összekapaszkodott kérdések Sokoldalúság, az importot helyet­tesítő áruk gyártása, készség a jár­műfejlesztési programba való bekap­csolódásra. Ezek jellemzik a Soly­mári Vegyesipari Szövetkezetei, amely joggal pályázta, s kapta meg a kiváló címet. Szervezéssel, a piaci és a partneri kapcsolatok erősítésé­vel, impozáns nyereséggel zárta az évet a Herceghalmi Kísérleti Gaz­daság. Technikai dolgaival pedig más üzemek fejlődéséhez, a műszaki haladáshoz is hozzájárult. Példát ad­va arról, hogy a kutatóintézetekkel kialakított kapcsolatot hogyan lehet gyümölcsöztetni a gyakorlatban. Felvillantott példák, jelezve, mennyi minden kell ahhoz, hogy a kiváló cím, vagy a valamivel sze­rényebb oklevél birtokosa lehessen egy vállalat, egy gazdaság, egy intéz­mény. A tervszerű lakóház-karban­tartás, a lakások használati értéké­nek növelése, a hibafelvevő szolgá­lat, a gyorsjavító részleg kialakítása is — ahogy a váci Városgazdálkodási Vállalat csinálta — kiváló címet hoz. Ám az alap a kiinduláshoz: az or­szágos, a népgazdasági igényeknek miként felelt meg az adott gazdál­kodó szerv egész éves tevékenysége? Hogyan prosperál? Miként felel meg az ott dolgozók, foglalkoztatottak várakozásának? Három kérdés, me­lyekre a válaszok egymásba ka­paszkodva, összefonódva döntik el, ki érdemes a kiváló cím elnyerésére, viselésére Aki képes megújulni, lé­pést váltani, s a sok-sok buktató, akadály ellenére is sikeres évet zárni. S így lesz ez az idén is? A pontos válasz 1985 április végén, május ele­jén már ismert lesz. Amikor a ki­válókat köszöntjük. S remélhetőleg nemhogy kevesebben, de többen lesznek közöttük Pest megyeiek, mint 198-1-ben. Falu a tó partján. Tapodi Ilona rajza VARGA EDIT Tíz éven át az élvonalban Kiútra leltek Dunavarsányban Gyümölcsöző kapcsolat a tudomány hazai műhelyeivel A választ 1985 áprilisában -májusában kapjuk Drága mast a siker

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents