Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1984. MÁJUS 12., SZOMBAT Betoppan a szomszéd 1967-ben már mint az ÉS munka­társa jöttem vissza Vargához inter­jút készíteni. Azt hiszem, pontos voltam, amikor azt írtam róla, hogy „élete egy három évtizede tartó örömujjongás, hogy Szentendrén él­het". Párbeszédünk közben toppant be a szomszéd, Barcsay Jenő, tüs­tént kértem is tőle egy villám­nyilatkozatot modellemről. Íme: „... festészete igazán ebből a szent­endrei miliőből alakult ki, így amit csinál, egyedül az övé”. Mit mond az Ilosvai-emlékkiállí- tás? örömmel látom belépéskor a nem tipikus műveit. Bizonyítják, hogy istenáldotta tehetség. A még nem szentendrei képek folthatárai élesebbek, több a lokálszín, még közel van Párizs, Nagybánya. Ez­után jött Szentendre, és Szentendre mindörökre. Egyszer azt írtam róla elhamarkodottan, hogy nincsenek festői korszakai. Tévedtem; s'’mé'é'i's' igazam volt. A motívumtartomány ugyanaz maradt, az eredendően konstruktivista házak, a sztráffázs alakok, és örök szereplője, a szikár, nyársat nyelt, lógó bajszú, kalapos férfi, a munkásnak vagy parasztnak mintegy jelképe. Még minden ecset­vonás határozottabb, körvonalazott, minden komorabb, drámai. Ekkor még Barcsayval való rokonságot is kiolvasok egyes darabokból. Sohasem édeskés Ahogy az idő múlik, az építmény mind oldottabb lesz, lírai, vidá­mabb, sőt édesebb. De sohasem édeskés! Ez a jelző hiányzik ennek a festőnek a szótárából. Az utóbbi Kalapos Snarckép évtizedekben a házak együttesei mellett több már a táj, a természet, a fák, a zöld színek. És az alapve­tő sárgák, meg a hódfarkú cserép pirosai persze. Mintha éreznék va­lamennyi rezonanciát, ezek előtt a fa­lak előtt, Paizs Goebellel, vagy Die­ner Dénessel is. Csak távoli rokon­ságot, mert az originális Varga ré­széről mindez inkább csak hom- mage. Gyöngyházderengés „Amit csinál, egyedül az övé” — ismétlem Barcsayt. „Impresszio­nistának születtem” — vallotta egyszer a festő, mégsem impresszio­nista, a színek, a fény, az atmoszfé­ra szeretete mellett döntő tényező nála a konstrukció, és az utolsó ké- 'peknek is dominánsa a szorosan összefogott kompozíció. Kampis An­tal írta, hogy „ ... egyesítette magá­ban a költő és az ötvösművész ma­gatartását”. Ezzel többet mondott, mintha szakmai nyelven beszélt vol­na. S telibe talált a Kampis által idézett Berda József, aki az Ilosvai Vargához írt versének ezt a címet adta: Gyöngyházderengés. Sokáig azt hittem, hogy ez a gyöngyházfé­nyű Varga az igazi, abból a kor­szakából van nekem is képem, tőle kaptam még. Most az emlékkiállítás megnyitó­ján, és az emlékmúzeum megnyitása előtt, egyre jobban érdekelnek a korai, a „nem tipikus” darabok —• elvégre az őskuiatások korát éljük —, egyre jobban érdekel az egész oeuvre. Igen. így egyben, ez a töretlen pályafutás, az igazi Ilosvai Varga István. FRANK JANOS Senki-semmi Vátesz nem beszél a Holdnak, ahol csak az ezüst lovak gyalogolnak; ahol lépkedhetsz még Tiszáig, Dunáig, nyílik, érik ez a beszéd máig, elragad a szómágia sodra hullámán forró képeket hozva, s bár tágas és gömbölyű a világ mindenütt egy torokból nőtt virág szökken versbe, a vers láncba, szélnek: őseidért, akik hozzád beszélnek őrizd meg hát az emberi beszédet. Némán üzen a vers, a betű-jel összefogva a rejtett értelemmel, és nem képernyőre vetít a sző homlokod belső falára lobbanó képeket; a metafora-láncban, jelzők, hasonlatok nyugodt sodrában, tér-idő távolban elveszett szavakban éleszthetsz rejtelmeket; — tovább nyílnak nyelvében gyermekednek ■ őseidért, akik hozzád beszélnek őrizd meg a tagolt, emberi beszédet. Valami közöm van ehhez a szóhoz, kietlen pusztán, vad dzsungel-bozótban majdnem-magam nagyon sokáig hordtam, hogy fellobbanjon majd e nyílt porond ttátvér-'tüzén a hazám-nyetvű gönd,': "rzer-. oly virágban, amely nélkül nem élhetsz, beszél illata, a tüskéje vérez — en-tüskéim sebzik fel szívemet, de szólok még, ha másként nem lehet, a lehetetlent is legyűrni vágyva. Ébresztgetve néma testvéremet: őseidért, akik hozzád beszélnek, őrizd meg ezt az emberi beszédet. „A művelődési otthon a közműve­lődés egyik alapintézménye, amely­nek fontos szerepe van a lakosság, különösen az ifjúság politikai neve­lésében, művelődési igényének a fejlesztésében és kielégítésében, to­vábbá a kulturális értékek közvetí­tésében, azok elsajátításában és lét­rehozásában”. Pest megyében 160 művelődési ott­hon működik. Tevékenységük csak­nem egymillió embert érint, az or­szág lakosságának majdnem egy ti­zedét. Feltételrendszerük, tartalmi munkájuk, a lakosság felé kisugárzó hatásuk döntően befolyásolja az itt élők művelődési szokásait. A művelődési otthonoknak számos funkciót kell teljesíteniük: a helyi közösségi-társadalmi élet érdekében a közös művelődés és szórakozás feltételeinek a megteremtését, annak megszervezését, az alkotó tevékeny­ség tömeges kibontakoztatását és gondozását, a tudományos, művé­szeti alkotások és a közönség talál­kozásának a megteremtését. Változó a kép KútnyomO Hatalmas feladatok ezek. Az in­tézmények objektív és szubjektív feltételeiktől függően sokféle tevé­kenységi formát alaKítottak ki. Számba venni is nehéz a klubok, szakkörök, tanfolyamok fajtáit, a művelődési, szórakozási alkalmakat. Ezek állandóan változó képet mutat­nak. A helyi hagyományok, igények, a meglevő szakemberek és lehetősé­gek határozzák meg őket. Szükség is van erre az állandóan megújuló erőre. Sok függ a problémaérzékeny­ségtől, a valós igények felismerésé­től, hiszen nem egy elvont művelő­dési ideált kívánnak szolgálni, ha­nem a mindennapi életet, az életmód változását. Az utóbbi években a művelődési otthonok helyét és szerepét jelentős mértékben befolyásolták és módosí­tották a lakosság életszínvonalában, életmódjában, * iskolázottságában, művelődési feltételeiben és szokásai­ban bekövetkezett változások. Ezek ha nem is kérdőjelezték meg a mű­velődési otthonok létét, de tevékeny­ségüket alapvető változtatásokra kényszerítették. Mennyire képesek a megye művelődési otthonai ezekre a változásokra? Az elmúlt évtizedben több új mű­velődési központ épült fel a megyé­ben. (Szentendre, Vác, Gödöllő.) Te­vékenységükkel nagy húzóerőt je­lentenek a megye kisebb intézmé­nyei számára is. Hamarosan átad­ják a százhalombattai művelődési központot. Felújították a nagykőrösi, dunakeszi, érdi, Örkényi, monori, ráckevei művelődési központot. A kisebb települések közül új in-. tézmény épült Budakeszin, Pomázon, Pilisvörösvárott, Dunavarsányban. Korszerűsítés, felújítás történt Isa- szeg, Dunabogdány, Kiskunlacháza, Vecsés, Szob, Ecser, Vácszentlászló intézményeiben. Jelenleg több he­lyen folyik még felújítás. Ezekben az intézményekben a tár­gyi és személyi feltételek is alkal­masak a tartalmas közművelődési tevékenységhez. A látogatók ezeket az intézményeket szívesen felkeresik, különösen magas számban a nagy művelődési központokat. A látogatók számának növekedését is főleg ezek az intézmények adják. Több helyen találkozunk olyan művelődési otthonnal, amely a rossz tárgyi és személyi feltételek követ­keztében nem alkalmas művelődési, szórakozási alkalmak megteremtésé­re, közösségek szervezésére. Ellát­nak ugyan bizonyos kultúraközvetítő szerepet (táncos rendezvények, is­meretterjesztő programok, műsoros előadások stb.), segítik a különböző szervek önálló rendezvényeit, de a lakosság művelődési igényeit alap­vetően nem tudják kielégíteni. Az idő múlásával lemaradásuk egyre inkább szembeötlő. Sajnos egyáltalán nincs intézmény például Gyálon, Kakucson, Tápió- ezőlősön. Külön meg kell említeni az intéz­mények technikai eszköz- és beren­dezési ellátottságát. Jelentős anyagi ráfordítás mellett sem tudnak az igényekkel lépést tartani. Pedig ez az igények felkeltésének, az érdeklő­dők megtartásának a kérdését is felveti. Összességében elmondható, hogy a művelődési otthonok működési fel­tétele, adottsága, valamint tevé­kenysége között rendkívül nagy kü­lönbségek vannak. Egy bizonyos szintű technikai, berendezési nívó alatt — legyenek a'"programok bár­mily vonzók is — nem szívesen tér be a látogató. Tartós közösségek A meglevő gondok ellenére a me­gye művelődési otthonai gazdag köz- művelődési tevékenységről adhatnak számot. Több nagy intézmény az or­szág élvonalába tartozik. (Gödöllő, Vác, Szentendre.) itt magas szintű szakmai műhelytevékenység alakult ki, melynek erős kisugárzó hatása van a környék településeire Az itt alkalmazott módszerek, rendezvé­nyek az ország művelődési áramla­tába kapcsolják be a megye köz- művelődését. A kisebb településeken is számos jó művelődési otthon működik. Ezek feladata elsősorban a helyi közössé­gi élet megteremtése. Határozottan megfigyelhető, hogy ahol a jól, fel­készült népművelő tenniakarása ta­lálkozik a helyi politikai-társadalmi vezetés tenniakarásával, ott pezsgő művelődési élet alakul ki még akkor is, ha ehhez az anyagi erők sokszor Keresztury Dezső: Ajánlás szerelmeseknek Aki a Hangra nem süket hallja, ami a habban csobban, sejti, hogy lelkes lendület kereng a messze csillagokban, s tudja, hogy akik lelkűket egymásnak adják egyre jobban, úgy élnek e bús csillagon, ahogy egét új végtelenbe mélyíti lengőn tükröztetve a Balaton. i j ’ • ) Csanády János: Töredék őseidért, akik hozzád beszélnek, őrizd meg a tagolt, emberi beszédet, mert ha egy-egy nevet kimondasz amely múltat jelenbe-torlaszt, itt teremsz a XX. század végharmadában. Hétmérföldes csizmádat le kell venned, a jelenben papucs­ban toporogsz, a gépek nem robognak, őrizd meg hát, őrizd meg magadnak őseidért, akik hozzád beszélnek, őrizd meg az emberi beszédet. Nehéz időkben, 1952-ben neveztek kj a szentendrei múzeumba, és egé­szen más, tértől és időtől független világot találtam itt. Nyáron élénk volt a művészélet, csak éppen a pesti kiállítótermek falain hiába kerestük volna a szentendreieket. Télen nagy volt a csend, de itt ma­radtak a helyben lakó művészek, mint Ilosvai Varga. Minden műte­remlátogatásom öröm volt számom­ra. Öröm volt és nagyon sokat tanul­tam. Egyszer, az ötvenes években (évre nem emlékszem) sikerült Ilos­vai Varga-kiállítást is rendeznem, Miháltz Pál nyitotta meg. Az emlé­kezetes, 1954-es Czóbel—Mondok Mária—Szántó Piroska—Ilosvai Var­ga kiállításnak is Pista adta az öt­letet nekem. Enjlékszem még né­hány pesti Ilosvai Varga-tárlatra is, melyeket én rendeztem. A művelődés otthonaiban Ilosvai Varga István emlékkiállításán Három évtizednyi örömujjongás

Next

/
Thumbnails
Contents