Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1931. MÁJUS 12., SZOMBAT

Színházi levél

Pip nem lesz pucér

Lázadni sokféleképpen lehet.

[ Adott esetben lázadásnak minő- | sülhet, ha valaki ___J újoncnaik áll Őfelsége II. Erzsébet brit kirá.yno hadseregébe, s ott is a légierőhöz, a híres Royal Air Force-hoz.

Pip Thompson a lázadásnak ezt a módját választja. Az ö helyzetében ugyanis lázadásnak számít annak rendje és módja szerint újoncnak jelentkezni a toborzóirodában, s úgy kerülni a RAF kötelékébe. (Nagy-Britanniában, mint ismeretes, toborozzák a fegyveres erőkbe a katonákat.) Pip Thompson tudniillik az angol uralkodó osztály gyermeke. Családfáját több száz évre vezetheti vissza, pompás kastélyban élhet, a .papa dúsgazdag pénzember és mellesleg «tartalékos tábornok. Ha tehát Pip a brit születési és pénzarisztokrácia hagyományai szerint a hadsereg valamelyik' fegyverneménél óhajtana karriert csinálni, a legtermészetesebb módon állna előtte nyitva az út, akár a szárazföldi erők, akár a flotta, akár a légierő felé. Pip azonban nem akar tiszt lenni, nem akar élni a születése, osztályhelyzete biztosította előjogokkal. Megveti a környezetét. megveti a felső tízezer életmódját, gondolkodás- módját, megveti a saját osztályát.

E

zért akar egyszerű kiskatona lenni, ezért vállalja a kiképzés minden kegyetlenségét, testet-lelket megtörő gyakorlatait, ezért azonosítja magát a brit társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkezett szakasztársaival. S a nyolchetes alapkiképzés végén ezért kéri, hogy tisztiszolgai — magyarán: pucér — beosztásban szolgálhasson tovább.

Pip Thompsonból azonban nem lesz pucér. Az Establishment, a fennálló társadalmi rend utánanyúl, s a lázadót belegyömöszöli az osztálykategóriák skatulyájába. Pip Thompson végül is kadét lesz, azaz tisztjelölt, akiből ezáltal kibújik az igazi énje is: nem volt átélt, megszenvedett az azonosulása az alsóbb néprétegeik tagjaival, mindez inkább csak az érdekességek, a másfajta világ, a másfajta emberek különlegességeinek a tanulmányozása volt, s a lázadás mögött nem a nagypolgári környezetből jött s osztályát megtagadó ember forradalmár hajlama állott, hanem az a rejtett vágy, hogy hatalomra tegyen szert a kevésbé műveltek, kevésbé iskolázottak, kevésbé magabiztosak körében. Pip Thompson, ez a szalonforradalmár, végül is nem lépheti át a saját árnyékát. Parancsnoka lesz azoknak, akiknek előbb még a vezetője volt — s ez nagy különbség.

Mondjuk meg azonban végre, ki is ez a PiP Thompson? Színpadi hős természetesen; a több darabja révén, nálunk is jól ismert angol drámaíró, Arnold Wesker 1962-ben Londonban bemutatott, s most a Madách Kamara Színházban magyar színpadra is eljutott színművének, a fordításában A királynő katonái círnet ka pott drámának a főhőse. A bemutató dátuma jelzi: Wesker darabja az angry young men", a dühös fiatalok néven számon tartott angol drámaírónemzedék nagy korszakának idején született. Maga Wesker is _ Osborne, Bemard Kops, Doris Lessing, Sheilagh Delaney, Harold Pinter, John Arden és mások társaságában — ehhez a (különben igen sokszínű, igen eltérő arcélű drámaírókat magába foglaló) csoporthoz tartozott. _ Pip Thompsonban egy lehetséges, de meg aligha valósítható lá- zadás-modell képviselőjét írta meg, mintegy illusztrálandó a tételt, mely szerint senki sem lépheti át az osztálykorlá- tait.

Wesker nem szereti ezeket a Pipeket, nem szereti a nagyképű, ostoba, gőgös és korlátolt tiszteket sem, akik — legalábbis még a 60-as évek elején — mintha észre sem vették, fel sem fogták volna,

Hódít a video, a játékgép

Küzdelem az érdektelen: éggel

Réz fúvósok

Déli egy óra. Nagykörös, Vé nusz presszó. Az iskolatáská- gyerekek fagylaltja a padlóra csöpög, olyan elmerülten bámulják a színes videofilmei amelyen discozene ritmusára püfölik és ölik egymást az alvilág fenegyerekei. A zenébe pénzcsörgés és a játékautoma- lák jellegzetes zaja vegyül. De ez már nem a filmről jön. A presszó mindhárom játékgépe foglalt, legalább húszán tolonganak körülöttük. Többnyire tizenévesek. Rendkívül gyakorlott mozdulatokkal' irányítják a képernyőkön viliódzó kis rakétákat. Látszik, nem először próbálkoznak. Időnként ők is elfordulnak a gépektől és a videót figyelik egy darabig.

Ebben a helyzetben kicsit sutának és majdnem fölöslegesnek érzem a kérdést: a szomszéd épületben levő művelődési házba szoktak-e járni?

— Persze, hogy szoktunk — mondja egy nyúlánk kamasz —, ha valami jó program van, bemegyünk.

— Én járok a művelődéstörténeti játszóházba is — szól közbe egy általános iskolás korú srác —, irtó jó dolgokat szoktunk ott csinálni. Kár, hogy ilyen játékgépek nincsenek a művelődési házban, akkor inkább odamennénk, mint ide a presszóba.

Hat koncertjegy

Amíg a művelődési ház igazgatója megérkezik — nép- művelősors: a szolgálati motorkerékpárt kellett a szervizbe vinnie! — addig Benkó Zsuzsával beszélgetünk. Nemrég még maga is középiskolás volt. Pár hónapja dolgozik a házban, levelezős hallgatója a zsámbéki tanítóképzőnek. Egyébként nem népművelőnek, hanem könyvtárosnak készül,

— Annak idején mi sem jártunk sokat a művelődési házba. Akkoriban azt hittem, azért, mert a programok nem jók. Mióta itt vagyok, egvre inkább az a véleményem: a népművelő a lelkét is kiteheti, az érdektelenséggel nehéz megküzdeni. Rendeztünk pél dául egy koncertet a Rodeo együttessel az ifjúsági házban. El is jöttek vagy hatan.

— Nagy tömegeket valóban nem tudunk megmozgatni — kapcsolódik a beszélgetésbe az időközben visszaérkező Szűcs János igazgató. — Kivéve a gyerekeket, őket a legköny- nyebb megnyerni. Nagyon

népszerű a bábszakkör .vagy a núvelődéstörténeti játszóház. 1 felnőtteknek szánt rendezvények közül a Pódium-soro- at előadásai kedveltek, ezeken többnyire telt ház van. Elégedettek lehetünk a színház iránti érdeklődéssel is. Bár érdekes, sokan — ha ritkábban is —, de szívesebben jelentkeznek egy kecskeméti színházlátogatásra.

Első a kert

A beszélgetést a városi tanácson folytatjuk dr. Makai Katalin művelődési osztályvezető irodájában.

— Volt egy idő, amikor rengeteg kritika érte a ház munkáját. Csakhogy a bírálók azt soha nem mondták meg, mit szeretnének látni, hallani. Ezért csináltunk egy felmérést tavaly, s a művelődési ház arra alapozta a munkatervét. S azt vesszük figyelembe a hétvégi szabadidő programok szervezésekor is.

— Erre van is igény — mondja Szűcs János —, ha nem is akkora, mint gondol tűk. Sokszor talán túlságosan erőltetjük is ezeket a programokat. Pedig arra törekszünk, hogy változatosak, sokakat érdeklők legyenek. Itt, a tanácson szoktuk a hétvégi rendezvényeket összehangolni az iskolákkal, a könyvtárral, a mozival és az üzemekkel. Azt nem mondhatjuk, hogy tolonganak az emberek, de olyan kevesen sincsenek, hogy be kellene szüntetni ezeket a hétvégi programokat. Legutóbb például rendeztünk egy kerékpáros, motoros és autós ügyességi versenyt. Résztvevő nem volt, de rengeteg néző sereglett össze a látványosságra.

— Ha az erőfeszítéseink nem hozzák a várt eredményt, annak az is oka — veszi át a szót az osztályvezető —, hogy itt kora tavasztól késő őszig a ház körül, a kiskertekben dolgoznak az emberek. Első a szőlő, a gyümölcs, a jószág. A fiatalok, különösen a középiskolások, már sokkal fogékonyabbak. A bejárók azonban nem jönnek vissza, a kollégisták pedig hazamennek a hét végén, rájuk így nem nagyon lehet számítani.

Valami hiányzik

Jól működnek viszont a hagyományos formának nevezhető szakkörök, csoportok. A ház

Másfél ezer éves műemlék

Római mauzóleum

Befejező szakaszába érkezett a pécsi székesegyház előtt feltárt római mauzóleum helyreállítása. A másfél ezer éves műemléket hozzáférhetővé teszik a közönség számára is. A tervezők és az építők megfelelő megoldást találtak arra, hogy az érdeklődők megteCs. Németh Lajos és Csernák János

kinthessék a freskókkal díszített sírkamrát és mégis védve legyen a további pusztulástól, ugyanakkor az építmény ne bontsa meg a székesegyház előtti tér összhangját.

Bachmann Zoltán építész tervei alapján ólomlemezzel szigetelt vasbeton „dobozba” foglalták a sírkamrát, amely ezáltal tökéletes biztonságba került. Az ólomköpeny távol tartja a külső nedvességet a helyreállított falaktól, a restaurált falfestményektől. A látogatók egy e célra kiképzett keskeny folyosón járhatják majd körbe az ókori építményt. s üvegablakon át szemlélhetik a szarkofágot és a faliképeket.

Alapos előkészület után megkezdődött az erősen károsodott és oxidálódott falfestmények restaurálása is. Az egyik kép Ádámot és Évát ábrázolja a paradicsomban, a másiknak a témája: Dániel az oroszlánok között. A márvány szarkofágot — a töredékek fel- használásával — már restaurálták. Annak idején csak félig faragták meg: az egyik oldalán az évszakokat jelképező figurák domborművei, a másik oldalán a munkát éppen elkezdő mester vésőjének nyomai láthatók.

látogatóinak kérésére szervezték meg a fafaragó szakkört, ahova a gyerektől a nyugdíjasig vegyesen járnak. Elsősorban az idősebbek keresik föl rendszeresen a hímzőkört. Látogatottak az iskolai oktatáshoz kapcsolódó tehetséggondozó foglalkozások is. Ismerik és szeretik a nagykőrösiek a több mint száz esztendős férfikórust, a népdalkört és a Csil- lagocska bábegyüttest is.

Az elfoglaltságnak, a szabad idő eltöltésének bármily széles skálájú lehetőségeit kínálják is ezek a csoportok, mégis csak egy-egy meghatározott érdeklődésű körhöz szólnak. Ami hiányzik, az éppen az — vagy valami hasonló —, amit a presszóban láttam. Amikor ezt említem, Szűcs János bólint, érti mire gondolok.

— Éppen azután járok, hogy szerezzek néhány játékauto malát a házba. A városban egyre több helyen jelenik meg. már játéktermek is nyíltak, s a gyerekek, fiatalok nagyon szeretik. De így jártunk a dis- cóval is. Sokáig csináltuk, de amint a vendéglátóhelyeken beindult a video-disco, elpártolt tőlünk a közönség és a discós is. Sajnos ezzel még nem tudunk lépést tartani. Pedig valamilyen formában föl kell vennünk a versenyt!

M. Nagy Péter

Szépen csillog a nyárias napfény a fényesre pucolt hangszereken, már lehet a szabadban próbálni. A fúvós zenekarok gyakorolnak is szorgalmasan, hiszen sorra rendezik az iskolákban az úttörőavatásokat, s azokon mindenütt fölcsendülnek a friss ritmusú indulók, a mozgalmi dalok. Képünkön: fúvósok az abonyi úttörőzenekarból Trencsényi Zoltán felvétele

Tv-FIGYELŐ

Szirtes Ádám. a színészek vallomásai általában mindig izgalmasak, mert olyan emberek nyilatkoznak meg bennük magánszemélyekként, akik különben csak a színpad csillogásában vagy a még fényesebb stúdióreflektorok sugárkévéinek ölelésében kerülnek elénk. Akár örömeikről adnak számot, akár kisebb-nagyobb bánataikról szólnak, föltétlenül érdekes, ami elhagyja ajkaikat, hiszen éppen arról a megjátszott világról pereg a mondatok sora Arról a tüneményről, hogyan, mi minden áldozat árán festődik fel a néző előtt a valóság színdarabba, vagy filmbe, vagy mint újabban, televíziós játékokba sűrített mása.

Azt persze színésze válogatja, hogy ki mennyire mer őszinte lenni, vagy mennyire kerül szordínó — ilyen-olyan, vélt vagy valós érdekek miatt — a mondókára. Ugyanígy az sem mindegy, hogy ki és hogyan faggatózik: szelíd együttérzéssel-e, avagy sebeket is feitépő indulatokkal, de azért tiszteletben tartva az emberi méltóságot.

Nos, legutóbb, amikor szerdán késő este a Keserű is, édes is című félórában a legendás Talpalatnyi föld Góz Jóskája, Szirtes Ádám ült ott a mikrofonok előtt, ez az utóbbi riporteri stílus határozta meg az eszmecserét, és a kérdező. Szilágyi János a tőle megszokott magabiztossággal úgy irányította a jó-értelemben vett szóváltást, hogy erről az indulatoktól fűtött és gyakorta az indulatai által kormányozott kedves és népszerű színészről nagyon sok minden kiderült.

Újabb adalékok csatolódtak az életrajzához a pályára kerülésével kapcsolatban — hogy ő tulajdonképpen kikövetelte a főiskolára való felvételét —, és még ismeretlenebb dolgokat mondott el zseniális kollégájáról, az önkezétől kimúlt Soós Imréről. Azt ugyanis még az egészen jólértesültek sem igen tudhatták, hogy ez a kétségkívül nagy tehetség nemcsak a poharat emelgette a kelleténél többet, hanem holmi injekciókkal is pusztította szervezetét. Ebben nem annyira a pletyka az érdekes, hanem az keseríthet el kit-kit utólag, hogy még az olyan igazán jó barátok sem tudtak e szenvedély ellen mit tenni, mint éppen Szirtes.

Az. hogy majd hat éven át úgy volt szerelmes Mészáros Ágiba, a Talpalatnyi föld nehezen megszerzett kis menyecskéjébe, hogy nem merte

kinyilvánítani érzelmeit, csak még inkább arra biztathatta a nézőt: szeresse férfias szemérméért még jobban tisztelje ezt a közben egy kissé megfáradt, sokat próbált és olykor méltatlanul kevéssé becsült színművészt. Igazán megérdemli!

Z()IÍ bohóc. Noha soha nem voltunk egy cirkuszi nagyhatalom — nyilván a hagyományok és pénz híján —, azért egy-két porondművészt mi is adtunk a nagyvilágnak. Köztük azt a Zoll bohócot, aki Hirsch Zoltánként látta meg a napvilágot, és akit az angolkór törpévé tett.

Szilágyi György, a rímek mestere és a manézs szerelmese kötelességének érezte ennek a testében kicsiny, de mulattató tehetségében annál nagyobb elown-nak a megörökítését. Előbb rádiójátékot írt róla, aztán közreműködött annak a filmnek az elkészítésében, amelynek rendezését Gárdos Péter vállalta.

Szomorúan kell nyugtázni, hogy ez a Kis ember nagy élete című vállalkozás nem sikerült. Egyszerűen azért nem, mert az előfizető nem tudhatta meg belőle, hogy mitől volt olyan nagy nevettető ez a kicsi-nagy Zoli. A korabeli filmbetétek ezt nem közvetítették, a köréjük szervezett ál-Fellinis látományok meg éppen hogy elvonták a figyelmet magáról a főszereplőről. Az, hogy életre keltése céljából egy hozzája hasonló testű, de nyilván tehetségben tőle erősen különböző valakit is szerződtettek, csak tovább rontott a vállalkozáson, mert a fekete-fehér készülékek tulajdonosai időnkint nem tudhatták, hogy most a régi moziképek egyike-másika pereg, avagy a rendezői látomány követel helyet magának.

Akácz László

Állami Bábszínház

Londoni siker

A Nagy London Tanácsa szervezésében megrendezett nemzetközi bábfesztiválon szerepelt megérdemelten óriási sikerrel az Állami Bábszínház huszonhárom tagú egyesülete. Az utóbbi évtized legnagyobb szabású színházi rendezvényén 18 ország bábszínházai és együttesei több mint 180 előadást tartottak a brit főváros színházaiban. A leghosszabb ideig a magyar Állami Bábszínház szerepelt.

hogy a brit világbirodalorr megszűnt. (Bár az is lehet, hogy V/esJcer élményei és íté létéi kissé korábbról datálod nak. mivel az 50-es évek ele jén maga is szolgált a RA1 ban). Mindenesetre van oka hogy ne szeresse ezt a fennhé jázó, a nem tiszt katonáka’ emberszámba se. igen vevő tiszti klán mentalitását. Darabja ugyan csak most került magyar színpadra, de az elmúlt két évtizedben elég sok hasonló témájú filmet láthattunk, regényt olvashattunk ahhoz, hogy tudjuk, milyen állapotok és viszonyok uralkodtak (uralkodnak?) a brit hadseregben.

De nemcsak a Pip-féléket nem szeréti Wesker, hanem azokat az alsóbb néprétegekből származókat sem, akiket e darabban az újoncok képviselnek. Nem általában nem szereti ezt a sokrétű, differenciált tömeget, hanem konkrétan azokat a tagjait ítéli el, akik túlságosan mozdíthatat- lanok a maguk elnyomott és kizsákmányolt mivoltában, akikben nincs meg a lázadás, a változtatás igénye, s akiknek a világát behatárolja a kocsma, a meccs, az olcsó mozik híg filmjei. Weskernek ezekkel az emberekkel szemben sincsenek illúziói. A darabban sem vetik le magukról az újoncok a szellemi fölényével lassan fölibük kerekedő Pip vezéri ambícióit; ők inkább naayonis szívesen (bár némi ellenkezéssel és tiltakozással is) követ:k Pipet. "hagyják magukat manipulálni. S amikor Pipből felettesük lesz, akkor sem tesznnk ellene semmit, felfogadják, hogy ez a világ rendje, így kell lenni.

A Madách Kamara, Huszti Péter rendezte előadása jól közvetíti ezt a sajátos brit katonavilágot. A csupa férfiszereplőt felsorakoztató darab egyébként. is hatásosan megírt mű, Wesker biztos kezű színpadi szerző, aki kitűnő figurákat tud teremteni, s á szituációkat is pontosan, érdekesen rakja fel. Ma talán már kisebb hangsúlyt kap a darabban maga a lázadás, és inkább arra a folyamatra figyelünk, melynek során Pip ellenszegülőből egyetértővé válik — de ez legalább annyira figyelemre méltó vonala a drámának, mint a húsz évvel korábbi bemutatón bizonyára elsősorban fontos nonkomfor- mizmusa. A Madách Kamarában sok jó színészi alakítás is szolgálja az előadást: Cseke Péter mint Pip, Lesznek Tibor mint Wingate közlegény, Gyabronka József mint „Mosolygós” Washington közlegény, Csernák János mint McClure közlegény. Gáti Oszkár mint Hill tizedes, Cs. Németh Lgjos mint oktatóhadnagy, Lőte Attila mint alezredes és a többiek is élénken vesznek részt a kidolgozott összmunkában.

H

a valamit mégi# kifogásolnunk kell, az Wesker kemény és néhol kegyetlen helyzeteinek időnkénti ellágyítása, szalonképesebbé tétele. A darabnak néhol gyomorszájon kellene vágnia bennünket — ehelyett, csak pofonlegyintéseket kapunk.

Takács István