Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1981. MÁJUS 12., SZOMBAT 5 KrCwium Terelgeti nyáját, fújja furulyáját Gyöngyé!et-e a juhászélet? Akiben van egy kis kurázsi, ezt választja Földúton kanyargunk, ami­kor váratlanul elénk bukkan­nak a dömsödi Dózsa Terme­lőszövetkezet hodályai. Nádte­tejüket itt-ott kikezdte az idő, a nedvességet mégsem engedik át. A karámokban juhfalkák delelnek, távolabb hárman birkóznak egy szamárral. A csacsi láthatólag nem örül a „műtétnek”. — Pedig le kell reszelnem a patáját, különben lesántul — tájékoztat Cser Sándor juhász egy lélegzetvételnyi szünet közben. — Nem tudom mi esett ebbe a dögbe, évente négyszer körmöljük és még soha nem volt ilyen nyugtalan. ■— Biztos az időjárásra ér­zékeny, mint az én térdem — viccelődik Szűcs Imre, a má­sik juhász, aki „asszisztensi” feladata közben acélosan tart­ja a szamár lábát. — Hiába lenne minden erő­fitogtatástok, ha én nem csa­varnám az orrát a „pipával” — kontráz Túrosán József, a harmadik társ. ide az erőt A felcsattanó jókedv mint­ha a hat terelöpulira is átra­gadt volna. Vidám vágtába kezdtek a telepen. Az oszlop tetejében fészkelő gólyák ke- lepeiesükked jelezték, ők is szemtanúi a szamárral való hercehurcának. Kutya, gólya, szamár, birka jól megfér egy­más mellett. A kutyák jelen­létét még csak értem, de hogy miért van szükség a szamárra? — A birkákat vezeti a le­gelőn — magyarázza Szűcs Imre —, a kisbáí4i3X9Í>%í.,. ís velük horda tjük be a, rétről. Úgynevezett átalvetőbe rakjuk a gyenge állatkákat. Télen pe­dig a takarmányhordásban se­gítenek a csacsik, amikor zsák­ból és' szérűről etetjük a juh­állományt. Jelenleg három sza­már van a telepen, de csak kettő dolgozik, mert az egyik beteg. Bezabált. Most már úgy néz ki, megmarad. Az utóbbi napokban sokat javult a sze­gény pái'a állapota. Igaz, ápol­tuk is valamennyien, mert az állat úgy hozzánő az ember­hez, mint a kampósbot, ami a juhász elmaradhatatlan kellé­ke, a zsebkés mellett Sánta rém — A sántázásnál van szük­ség a késre — világosít fel Cser Sándor, aki 16 éves kora óta juhász. És bizonyítandó, hogy érti a mesterségét, a gya­korlatban is bemutatja tudo­mányát. Kampósbotjával el­kapja az egyik kost és miután földre teperi, szakszerű moz­dulatokkal vágja fazonra kör­mét. Bármelyik pedikűrös megirigyelhetné gyorsaságát. — A büdös sántaság a ju­hászok réme, mert ha nem tisztítjuk ki a körmök közét, a berakódott trágyától tönkre­menne a birka Lába. Emellett oda kell figyelni a rühelésre. Évente 3-4 alkalommal fertőt­lenítő medencén hajtjuk át a nyájat. Sok munkát ad még az ivartalanítás. Volt olyan nap, amikor háromszáz kost heréltem a Dani-tanyán. A közhiedelemmel ellentét­ben nem olyan gyöngyélet a juhászélet. — Aztán nekünk nincs se szabadság, se ünnep. Háromszázhatvanöt munka­napból áll az esztendő — ma­gyarázza Cser Sándor. — Ezért is nem vonzó a szakma. Én ilyen körülmények között is vállaltam, mert szeretem ezt a foglalkozást, amit az édes­apám oltott belém, aki szintén juhász volt. — Egy ember háromszáz­négyszáz állatért felel — veszi át a szót Szűcs Imre. ö az egyik, legrégebbi juhász. 33 éve terelgeti a nyájat. Sokat ta- pasztált ember. Pilisen, az Aranykalász Termelőszövetkezet Juhászatában Is körül­belül 120» bárányt nevelnek. Ebből hatszáz darabot a tsz meg húsvet előtt Olaszországba exportált. A képen Mezei András juhász, kedvenc bárányaival. Hancsovszki János {elvétele bajok vannak a jövedelmező­séggel. Tejesbárányt értékesí­tenek a dömsödiek. Megítélé­sük szerint a karácsonyi és húsvéti bárányból van a leg­nagyobb haszon. Továbbra is ezt az utat kívánják járni és visszaállítani az ágazat nyere­ségességét. Mindent megtesz­nek ennek érdekében. Emelik a tenyésztés színvonalát, ami­re a Boscoop termelési rend­szer a garancia. Keresik a módját az általános és segéd­üzemi költségek csökkentésé­nek. A juhászok bérét a ter­meléstől teszik függővé. Ha a számítások is igazolják az el­képzeléseket, hizlalással is megpróbálkoznak. Mindemel­lett azt szeretnék, ha a te­nyészállat utánpótlásáért ka­pott dotáció megduplázódna. Hogy az ágazat kijut-e a kátyúból, az a szövetkezeten és a juh közgazdasági megíté­lésén múlik. Ehhez jó partne­rek az ott dolgozó juhászok, akik éjt napallá téve, eddig is bizonyították rátermettségü­ket. Rajtuk tehát nem bukik az ágazat fellendítésének ügye. Bóna Zoltán — Nem értem, nem értem — hajtogatja. — Annak ide­jén, mikor az első birka őr­zését rám bízták, se láttam, se hallottam az örömtől. Egészséges embert próbáló élet ez. És akiben van egy kis kurázsi, ezt a foglalkozást választja. Itt mutassák meg erejüket a fiatalok, ne a kocs­mában, néhány féldeci után, Bizonyíthatják állóképességü­ket, mert bizofty hajnali 5-kor kelni kell, és az este vet haza bennünket. Elletés idején pél­dául csak hébe-hóba „találko­zunk” az otthon megszokott ággyal. Olyankor nagyüzem van éjjel-nappal. Aki ezt • a strapát kibírja, biztos, hogy erős legény. A fiamat is arra biztatom, hogy juhász legyen, de nem fűlik hozzá a foga. Utánpótlás kellene —• Nézd Imre, hiába erős- ködsz — oktatja társát Turcsán József. — Mi szeretjük a szak­mát, mert ebben nőttünk fel. Meg az igazat megvallva, mi­kor mi voltunk fiatalok, nem is volt annyi lehetőség a mun­kahelyválasztásra. Érthető, hogy a mai generáció a köny- nyebbik végét nézi a dolognak. — Érthető, érthető — évő- dik Szűcs Imre — mégis, meg­mondanád mi lesz az utánpót­lással? Míg birka lesz, juhász­ra is szükség van. — Ez igaz — hagyja hely­ben Turcsán József. — Az igazsághoz tartozik azonban, hogy valamikor én is irigy­kedve néztem az ipari munká­sokat. Láttam, milyen elegán­sak, mikor a gyárkapun kijön­nek. Váltottam. Egy év múlva elegem lett a gyárból, a be­zártságból . Pánikszerűen me­nekültem vissza a természet­be. Pedig akár gépkocsivezető is lehettem volna, mert meg­van a hivatásos jogosítványom. Mégis inkább a jószágok gon­dozását vállalom, mint a gá­zos, piszkos gyári levegőt szív­jam, vagy az országutak ván­dora legyek. Sass József a juhászágazat vezetője és Hermányi István telepvezető is a juhászután­pótlás hiányát sérelmezi. Rész­ben ezért csökkent le a koráb­ban jó eredményeket elért tíz­ezres anyajuhállomány mos­tanra hétezerkétszázra. Pedig jó a szaporulati mu­tató. Átlagban öt és fél kilo­gramm gyapjút nyírnak egy állatról. Mégis egy-két év óta Akik megfeledkeztek gyermekükről Családi ügyekben nehéz dönteni Házaspárok jelentkeznek, véleményt kérnek — Ma nehéz napom volt — mondja Sas Béláné, a nagykátai nagyközségi tanács gyámügyi főelőadója, és a délelőtti látogatóiról beszél. Egy házaspár panaszait hallgatta, akik mint mondták, vissza akarják kapni vér-, szerinti gyermeküket. Ám a helyzet mégsem ilyen egy­szerű és egyértelmű; A most négy esztendős kislány — ötödiknek született a sokgyermekes családban — néhány hónapos korában került állami gondozásba. Az ilyen intézkedést mindig alapos, részletekre kiterjedő környezettanulmány előzi meg. Természetesen ebben az esetben is így történt. Most már nem lenne érdemes fel­idézni a múltat, a család körülményei azóta rendeződ­tek. Mindkét szülő dolgozik, életmódjuk is kielégítő, ám gondozásba adott gyermeküket azóta egyszer sem látogatták. A kislány nevelőszülőkhöz került, akik megszerették. Sa­játjuknak tekintették eddig is, és most elérkezettnék lát­ják az időt arra. hogy törvé­nyesen örökbe fogadják. A vér­szerinti apa és anya azonban — most, hogy a hivatalos el­járásra sor kerülne — nem akar lemondani róla. Ogy ér­zik, hogy „kisemmizték” őket, és „szülői jogaikat” emlege­tik. Józan érvekkel A főelőadó, bár nehéz, idegölő vita áll mögötte, nyugodtan és higgadtan be­szél. A józan érveket ismétli, — amelyeket a szülőknek is elmondott —, . arról, hogy ennyi idő alatt legalább né­hány látogatásra kellett vol­na jutni az idejükből. Minden körülmények között töreked­niük kellett volna arra, hogy ne szakadjanak el teljesen a gyereküktől. Sajátos módon az utóbbi évek helyi gyámügyi gyakor­latában megszaporodtak az örökbe fogadással kapcsolatos dolgok. Többnyire azonban ellentétes előjellel, mint az említett eset. Gyermektelen házaspárok jelentkeznek, akik tanácsot, véleményt kér­nek és segítséget is ahhoz, hogy sajátjukként nevelhesse­nek egy kisfiút vagy kislányt, akikről lemondtak a szülei. Az Ilyen és hasonló ügyek intézése nagy körültekintést igényel, és emellett természe­tesen a jogszabályok alapos ismeretét. Kérdezem Sas Bélánét, hogy honnan szerezte a jártassá­gát? Válaszából kiderül, hogy hosszú tanácsi gyakorlat áll mögötte. Előbb Tápióbicskén, majd 1974-től Nagykátán, és mindig igazgatási ügyekkel foglalkozott. Az első gyerme­kével volt otthon gondozási szabadságon, miközben elvé­gezte a tanácsakadémiát. A tanulás ezzel még nem ért vé­get, munkakörének betöltésé­hez az államigazgatási főisko­la elvégzése is szükséges. Most készül a második féléves vizs­gákra. Röviden összefoglalva, ez a „belépő” ahhoz, hogy valaki egy városi jogú nagyközség­ben és vónzáskörzetében gyámügyi feladatokkal foglal­kozzon. Környezettanulmány Családi dolgokban nehéz dönteni, annak is, aki szak­mailag alaposan felkészült, és valóban hivatásának érzi azt, hogy jól lássa el a mun­káját. Sas Béláné idén öt jelentke­zővel foglalkozott — egye­dülálló nő is volt köztük —, akik gyermeket szeretnének magukhoz fogadni, sajátjuk­ként nevelni. A tanács ilyen­kor környezettanulmányt ké­szít, véleményez — ámi a to­vábbiakban döntő jelentőségű. Milyen sikerélményt ad ez a munka? Jó látni, amikor szépen fejlődik az új kapcso­lat, és örömöt hoz felnőttnek, gyermeknek. Mint például ab­ban az esetben, amikor egye­dülálló nő, általános iskolás fia mellé egy kislányt vitt. haza az intézetből, és a kis család — mindkét gyermek állami gondozott volt — olyan szoros egység, mintha mindig egy fedél alatt éltek volna. Rossz anyagi körülmények között levők nem vállalkoz­nak örökbefogadásra, de a ta­pasztalatok szerint ilyen ese­tekben mégsem a magas jöve­delem a legfontosabb. Az adoptálok nagy többsége átla­gos keresetű ember, aki az anyagi javak gyarapításánál, szaporításánál többre becsüli az érzelmi kapcsolatokat. A gyámhatóság továbbra is fi­gyelemmel kíséri az új körül­mények közé kerülő gyerme­kek sorsát, és megnyugtató dolog, hogy az elmúlt években egyetlen eset sem okozott csa­lódást. Szülői kötelességek Választ kapok arra a kérdé­semre, hogy milyen intézke­dés várható a délelőtt itt járt házaspár ügyében. Nem akar­nak hivatalosan lemondani a gyermekről, de elvesztették a jogaikat. A határozat ellen — mely állást foglal a kislány örökbeadása mellett — fel­lebbezni is lehet. Ám a té­nyeket, azt, hogy éveken ke­resztül teljesen megfeledkez­tek szülői kötelességeikről, utólag nem lehet megváltoz­tatni. Ga. J. Az önálló tanács tervei Sok segítség a községtől Étterem és konyha az iskolában A közigazgatás átszervezésé­vel egy időben társközségből önálló tanáccsal rendelkező te­lepüléssé lépett elő Hernád. A Március 15. Tsz — amely eddig is sokat tett a községért — a kezdéshez megadott minden támogatást. A tanács számára tágas betonyp-házat építettek, gondozott kertjét díszkerités övezi. Parcellázás Mint Zsadányi Lászlóné ta­nácselnök elmondta, a herná­diak is sok szeretetteljes segít­séget nyújtottak az induláshoz, MENYASSZONYTÁNC M ondják, falusi lakoda­lomban a menyasz-, szonytáncnál most már nem is százast, nem is ötszázast illik adni, hanem legalább­is ezres bankóf, de még jobban mutat, ha takarék- betétkönyvet emelnek a magasba, hogy mindenki lássa, s úgy ejtik a kalap- ba-kosárba, hol, miben szo­kás gyűjteni. Azután megy a tanácsko­zás: az én rokonaim, a te rokonaid... A fiatal házasok — első­sorban falun — kevés ki­vételtől eltekintve, megala­pozottan indulnak az élet­be. Városon kissé más a helyzet. Nemcsak azért, mert nem annyira minden­napos a menyasszonytánc, de a bérből, fizetésből élő szülőknek Is sokszor nehe­zebb a fiatalokat indítani. Nehéz — ám melyik szü­lő nem erőlködik mégis? Eddig ez rendben is van, természetes is A baj akkor jön, amikor megkezdődik az alkudozás, ö ezt adta, ‘akkor én amazt adom ... És nincs vége, és már nem is annyira örömszerző az adás — pedig adni, fő­leg a saját gyerekünknek adni legalább olyan nagy öröm, mint kapni. A szülők, a nászok sin­csenek mindig azonos anyagi helyzetben. Lehet, hogy az egyiknek több az anyagi lehetősége, a másik­nak pedig — talán mert már nyugdíjban van — több a szabad ideje. Vajon nem ugyanolyan érték-e a fiatalok számára, különö­sen ha már megjön az első gyerek, ha a jobban ráérő nagyszülő jelenlétét, segít­ségét nyújtja?! Persze, hogy segíteni kell a fiatalokat. Azok a fiatal házasok a megmondhatói, milyen keserves az indulás, milyen nehezek az első esz­tendők, akiknek nem tud, vagy nem akar segíteni a szülő. Ilyen is van. de ta­lán kevesebb, mint az olyan család, ahol szinte erőn felül próbálkoznak. Ám az éremnek — mint mindig — két oldala van. Jó, ha a szülők segítenek, de nem kell versenyezniük egymással. Ez vonatkozik rájuk. És a fiatalok? persze, érthető, ha öröm­mel fogadják a segítséget, de ne legyen ez természe­tes a számukra. Hányszor hallani: jól van, Ideadták a pénzt a szüleid az autó­ra, de mi az nekik?! Mi az nekik? Talán még sincs annyi milliomos Magyarországon, hogy egyetlen fiatal is ki­ejthetné ezt a száján?! A „mi az nekik” talán, sőt bizonyosan, hosz- szú éveken át történő ta­karékoskodást, pluszmun­kákat. sok mindenről való lemondást jelentett. És ez már nem egyszerűen ter­mészetes, hanem több an­nál. Mint ahogyan az sem természetes, ha a nyugdíj­ban levő nagymama min­den szabad idejét az uno­kánál, a gyesen levő lányá­nál tölti, aki még főzni sem tanul meg — minek, hiszen a nagymama majd megfőz. Az sem magától értetődő, hogy a fiatalok akkor men­nek el este szórakozni, ami­kor csak kedvük tartja, mert a nagymama — va^y a nagypapa — úgyis ráér, örüljön, hogy az unokákkal lehet. Nem elfogadni tilos az ilyen szívességeket. Ám — illik megbecsülni. S. M. berendezkedéshez. Volt, aki vázát, térítőt adott, az egyik helybeli kertész pedig fenyő­fákat ültetett a kertbe. Az érdemi munka megkezdé­sét az Örkényi tanács több ta­pasztalt dolgozó áthelyezésével támogatta. A lakosság néhány hét elteltével már tapasztalta a helyben levő tanács elő­nyeit. Telekparcellázás kezdő­dött ötven, családi ház építé­sére alkalmas telket alakíta­nak ki. Ezeknek még csak egy része kelt el. A tervek szerint a termelőszövetkezet lakásépí­tési akciójához is tanácsi ház­helyeken fognak majd hozzá. A hernádiak nagy örömére, településüket bekapcsolják a földgáz-szolgáltatásba. A 15 millió forintos beruházás eb­ben az évben Indul. Elsőként a Fő utca lakóházaiba vezetik be a gázt és a munkálatokkal egy időben új burkolatot kap az út is. valamint elkészül a csapadék- és vízelvezető csa­torna. A tanács tervei között sze­repel az általános iskola tető­terének beépítése, amelynek révén három gyakorlati termet nyernek. A munkálatokat a Március 15. Tsz építőrészlege végzi. Az őszi tanévkezdés­re étteremmel és konyhával gazdagodik a létesítmény, az óvodában pedig elkészül a központi fűtés. Nagytakarítás Hernádon üzemel a Kézi­szerszámgyár iparilánc-gyár- egysége. A termelőszövetkezet mellett ők is sok segítséget ad­nak a település szépítéséhez, gazdagításához. Buszvárót ké­szítenek Hernádra és a köz­séghez kapcsolt Váradi-teiepre is. A tsz lakatosrészlegében a tavaszi nagytakarítás idejére elkészültek az utcai szeméttá­roló edények. Egyébként meg­szüntették az illegális szemét- lerakó telepeket és a nagyvá­rosokhoz hasonlóan, lomtala­nítási akciót szerveztek a la­kók felesleges holmijának ösz- szegyűjtósére. M. K. 4 t

Next

/
Thumbnails
Contents