Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1981. MÁJUS 13., SZOMBAT A tudósok valós igényei (Folytatás az 1. oldalról.) kotó tudományos élethez. A tudományos kutatásnak meg­növekedett a szerepe az isme­retek, a tudás folyamatos bő- vítésében is. Ez különösen fontos azért is, mert a mű­veltség és a gondolkodás fej­lesztése nélkül, illetve olyan emberek nélkül, akik érteni akarják a múltat, ismerni sze­retnék a jelent és felkészültek a jövendő változásaira, lehe­tetlen társadalmi méretekben elsajátíttatni a különféle tu­dományágak legújabb vívmá­nyait, lehetetlen megvédeni és megőrizni az emberi élet szá­mára egyre fontosabbá váló természeti környezetet. A közgyűlés végén Szent- ágathai János, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke mérleget vont a kétnapos ta­nácskozás fontosabb kérdései­ről: — Nem véletlen, hogy a közgyűlésen az eszmecsere homlokterében a hosszú távú tervezés állt, hiszen mint is­meretes, tavaly az elnökség elemezte a különböző hosszú távú fejlesztési tervek és kon­cepciók egy-egy fontosabb ré­szét, egyes esetekben pedig nagyobb, összefüggő témakö­röket is vizsgált. Ilyen érte­lemben természetes volt, hogy a közgyűlésen gondolkodásun­kat messzemenően az határoz­ta meg: a tudományban a kö­vetkező 10—15 évben, tehát gyakorlatilag az ezredfordulóig mire lehet számítani; milyen fejlesztések igényével, milyen reális kívánalmakkal léphet­nek fel a tudományos kutatók a költségvetést nyújtó szer­vekkel szemben, s ezzel kap­csolatban természetesen az alapkutatások is szóba kerül­tek. — Az alapkutatásokban — mint ahogy ezt Straub F. Brúnó akadémikus a biológia és a társadalom fontos kérdé­seiről tartott referátumában hangsúlyozta — nem lehet megtervezni az eredményeket úgy, hogy azok akárcsak 5—6 éven belül nagy valószínűség­gel megvalósuljanak. Az alap­kutatásnak legalább tíz évvel kell, hogy előtte járjon a fej­lesztő kutatásnak,, s még in­kább a megvalósíthatóságnak. Azzal viszont csakugyan nem vagyunk elégedettek, hogy ná­lunk egyes esetekben tíz-egy- néhány év kell ahhoz, hogy valamilyen már meglevő, konkrét tudományos ered­ményből valamiféle érték le­gyen. Ezt az átfutási időt kö­rülbelül a felére kellene csök­kenteni. — Az alapkutatás általában nagyon költséges. A legjelen­tősebb alapkutatásokat folyta­tó tudományos kutatóintéze­teinknek, s az egyetemekhez kapcsolódó nagyobb kutatási egységeknek sok millió dollár értékű — de mindinkább fel­újításra, bővítésre szoruló — műszerparkja van. Ezért ked­vező hatást váltott ki Marjai József miniszterelnök-helyet­tes bejelentése, miszerint a kormány 200 millió forint ér­tékű külön hitelt nyújt az alapkutatások fejlesztésére. — A pályakezdők, kutatók gondjaival kapcsolatban az utóbbi évben javulást eredmé­nyezett az általános kutató- képzés új rendszerének meg­szervezése. Ezzel a képzési for­mával sikerült a tehetséges fiatal tudósok számára olyan állásokat, munkahelyeket te­remteni, amelyek tudományos fejlődésüket garantálják. Sok esetben már a végzős hallga­tók közül kiválasztjuk azokat a fiatalokat, akikre — mi­helyt tanulmányaikat elvé­gezték —.már mint jól felké­szült munkatársakra számít­hatunk. Ezek a kiemelkedő te­hetségű tudósok két-három esztendő múlva nemzetközileg is „jegyzett” kutatókká vál­nak — mondotta Szentágothai János. Az MTA szegedi Biológiai Központjában az év elején fejező­dött be az a négy évig tartó kutatómunka, amelynek eredmé­nyeként olyan baktériumtörzset sikerült előállítani, amely em­beri proinzulint termel. Pest megye fejlődése az ezredfordulóig (Folytatás az I. oldalról:) dókról, a közművesítés előre­haladásáról, ugyancsak utalva arra, hogy tizenkilenc telepü­lésen jelenleg nincs egészsé­ges ivóvíz, s a csatornahálózat hossza az országos átlag egy- harmadát sem éri el. A lakásépítésről szólva alá­húzta: az elmúlt tizenhárom évben a megyében több mint százezer otthon épült föl, többségében magánerőből. Az állami lakásépítés a jelenlegi időszakban • tovább mérséklő­dik, ugyanakkor költségesebb lesz a telek kialakítása, sok épületet kell felújítani. A továbbiakban arról be­szélt Vágvölgyi József, hogy a főváros közelsége miatt ked­vező a megyében a villamos­energia- és gázellátás. A tete­mes fejlődés ellenére viszont továbbra is nyomasztó gondok vannak az egészségügyben éppúgy, mint a tanteremellá­tásban. Mindezek rámutatnak a közeljövő és a hosszabb tá­vú fejlesztés tennivalóira is. A gazdaság kialakult szerkezete mm változik lényegesen A felmérések szerint Pest megye népessége az ezredfor­dulóig a korábbiaknál jóval szerényebb mértékben növek­szik, de a demográfiai adott­ságok továbbra is kedvezőb­bek lesznek az országos előre­jelzésnél. Nagyobb népesség- növekedés az agglomeráció­ban, a városokban és a körzet- központokban várható. Várha­tóan sikerül mérsékelni a la­kosság elvándorlását a kedve­zőtlenebb adottságú területek­ről. A ma is magas foglalkoz­tatási színvonal szerény mér­tékben emelkedhet. Folytató­dik a munkaerő átáramlása a kommunális ágazatokban. A megye északi és déli terüle­tein a jelenleginél is több he­lyi munkaalkalmat kell te­remteni, esetleg beruházások­kal, ipartelepítéssel enyhíteni a várható feszültségeket. Ezen­kívül számolni kell hosszú tá­von is az ingázás fennmara­dásával. Az ipar eddig kialakult me­gyei szerkezete várhatóan nem változik lényegesen, első­sorban a. meglevő bázisokon gyarapodik tovább. Az ener­giatermelés és a kőolaj-feldol­gozás Százhalombattához kap­csolódik, a közlekedési eszkö­zök gyártása, javítása Sziget- szentmiklós és Dunakeszi térségében összpontosul. Bu­daörsön és környékén a je­lenlegi üzemekre épülve fel­dolgozóipari vertikum jöhet létre, míg Vácott és Gödöllőn a magasabb műszaki színvo­nalat igénylő ipar fejlesztése látszik célszerűnek. A megye keleti és déli területein az élelmiszer-feldolgozás és an­nak ipari háttere nyújthat perspektívát. Megoldásra vár a megye északi részében az ipari foglalkoztatás. A távlati feladatok közé tartozik az infrastruktúrában mutatkozó aránytalanságok megszüntetése, a kis- és kö­zépüzemek, szövetkezeteik, va­lamint a magánkisipar bevo­násával a szolgáltatások, a háttéripar, a munkaerő-meg­tartó képesség fejlesztése. Az építőiparral kapcsolatos legfontosabb feladatokat. Így várhatóan 1985-től a számított évi 800 ezer helyett 1,2 millió tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg az eddig elfogadott racionalizálá­si fejlesztések révén. Ezen túl­menően pedig a tervezett mennyiség kétszeresének, évi egymillió tonna olajnak meg­felelő drága energiahordozó — főként finomított olajtermék és koksz — felhasználását váltják fel olcsóbb tüzelőanya­gokkal, energiafajtáikkal. 9 Miként fedezi az Ipar az energiatakarékos beren­dezések iránti igényeket? — Az energiagazdálkodási program ipari hátterének fej­lesztésére előírt feladatok idő­arányos részét teljesítettük. Egyebek között a jó hatásfo­kú széntüzelésű központi fűté­sű kazánokból iparunk már minden igényt kielégít. A szo­cialista partnerek szállításai­val együtt fedezzük a keresle­tet szeneskályhákból, tűzhe­lyekből, s az elektromos elosz­tóhálózat lehetőségeihez mér­ten az éjszakai árammal mű­ködő villamos hőtárolós kály­hákból is. A táv- és központi fűtés helyi szabályozását meg­oldó, tehát az energiafelhasz­nálást csökkentő termosztati­kus radiátorszelepekből már évente harmincezret Részit az ipar, s tovább növeli a terme­lést. A hő- és melegvízfogyasz­tást mérők gyártása is meg­kezdődött, s zavartalan az el­látás hőfokszabályozókból, programkapcsolókból. Jelen­tős, hogy az épülő új házgyári lakások zömében már a für­dőszobákba és a konyhákba is energiatakarékos fénycsövet szeretnek fel. Gondjaink van­nak azonban még néhány energiatakarékos háztartási gép és készülék .kereslet-kí­nálati egyensúlyának megte­remtésében, például lakossági gázkészülékekből nincs elegen­dő. pedig az utóbbi két évben 15—15 , százalékkal bővült a termelés. Kevés a jó hatásfokú etázs fűtőkészülék és a radiá­tor is. Ezért a tervidőszak hát­ralevő éveiben és a VII. ötéves tervben is folytatjuk a keresett énergiatakarékos berendezések gyártásának fejlesztését, s er­re ösztönözzük a vállalatokat jelentős állami támogatással, kedvezményes hitellel Is. • Hogyan alakul ener­giafogyasztásunk a követ­kező években? — Megítélésünk szerint az idén és a jövő évben a fogyasz­tás mérsékelt emelkedésével számolhatunk, ám 1978-hoz viszonyítva ez várhatóan nem haladja meg az 1—2 százalé­kot. Kőolajtermékekből — amelyekből az utóbbi öt év­ben 40-ről 30 százalék alá apadt a fogyasztás aránya — további csökkenésre számít­hatunk. Egyidejűleg az ország villamosenergia-igényei növe­kednek. Tovább építjük a pak­si atomerőművet. Ez év máso­dik felében a második 440 me­gawattos gépegységét is be­kapcsoljuk az országos háló­zatba, s a próbaüzemi terme­lés várhatóan még az idén több mint százmillió kilowatt­óra villamos árammal növeli energiaforrásainkat. Hazai le­hetőségeink kiaknázása mel^ lett továbbra is meghatározó' a KGST-országoktól, s dön­tően a Szovjetuniótól, impor­tált energia, amely az összes fogyasztás mintegy 50 száza­lékát, s ezen belül villamos- energia-igényeink egynegyedét fedezi. Hosszabb távon is szá­molnunk kell ezekkel a be­szerzési lehetőségekkel, s egy­úttal további erőfeszítéseket kell tennünk energiagazdálko­dásunk fejlesztésére. Indokolt tehát, hogy az eddigi tapasz­talatokat hasznosítva a VII. ötéves tervre is kiterjesszük — annak fontos részeként és újabb feladatokkal bővítve — az energiagazdálkodási prog­ramot — fejezte be nyilatko­zatát Czipper Gyula. elképzelések fő tartalma, hogy a vállalatok és a szövet­kezetek minél nagyobb arány­ban ki tudják elégíteni a he­lyi igényeket, alkalmazkodja­nak a változó műszaki és egyéb követelményekhez. A hosszú távú elképzelés, az építőipari kapacitásigény az elmúlt évtizedhez hasonló mértékű lesz. Ezen belül is növekszik a felújítások, re­konstrukciók aránya, amire a vállalatoknak fel kell készül­niük. A mezőgazdaságban alapve­tő célkitűzés a terméshoza­mok növelése. Ennek útja a korszerű agrotechnika és más tudományos eredmények gya­korlati alkalmazása. Mindez hozzájárul a fajlagos ráfordí­tások csökkenéséhez, a haté­konyság javításához. Tovább bővülnek a termelési rendsze­rek koordinációs és szolgálta­tó feladatai. A termelés szer­kezetében nem várható lénye­ges változás, esetleg a gabona­félék vetésterülete növekszik valamelyest. A zöldség- és gyümölcstermelés továbbra is a városi lakosság és az élel­miszeripar ellátásához járul hozzá. Az állattenyésztésben a je­lenlegiek mellett több új te­lep építése is szükségessé vá­lik. A követelmények között szerepel a technológia korsze­rűsítése, a hűtő-, tároló- és feldolgozókapacitások bővíté­se. A távlati elképzelés számol a kiegészítő tevékenység fenn­maradásával is. Profilja any- nyiban módosul, hogy jobban alkalmazkodik az alaptevé­kenységhez, ebben a formában is bővülnek a szolgáltatások és a háttéripar. Ugyancsak szá­mottevő marad a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe: a jelenleginél meghatározóbb lesz a szerződéses termeltetés és a primőráru-előállítás. A közlekedésben és a hír­közlésben a fejlesztés iránya a munkahelyek megközelítésé­nek javítása, a települések kö­zötti kapcsolatok erősítése. Kiemelt helyen szerepel a be­járói? utazási körülményeinek változtatása, a tömegközleke­dés iránti igény kielégítése. Lényegesen javul majd a Budapest környéki települések kapcsolata, a körgyűrű meg­építésével. A főutaknál a ka­pacitások bővítése, s az egyes településeket elkerülő szaka­szok kiépítése látszik szüksé­gesnek. Az alsóbbrendű háló­zatban a megfelelő teherbíró­képességet és a nyomásszéles­séget kell biztosítani. Erre az időszakra esik a rendkívül el­maradt tanácsi úthálózat ki­építésének meggyorsítása. Az elővárosi közlekedésben megvalósul a gyorsvasútháló­zat. Első ütemben Békásme­gyer és Szentendre között, ez­zel egy időben a Gödöllő és Ráckeve vonalakon el kell végezni a pályák korszerűsíté­sét. A második ütemben szük­ségessé válik a csepeli gyors­vasút meghosszabbítása, Szi- getszentmiklósig. Az autóbusz- közlekedésben javításra szo­rulnak az utazási feltételek, a menetrend rugalmasabb alkal­mazkodása a növekvő igé­nyekhez. Nagyobb előrelépés várható a dunai hajózásban, minde­nekelőtt a berendezések kor­szerűsítésével. Szükségessé válik a taksonyi Duna-híd átépítése. Elsőrendű feladat a távbe­szélőhálózat hiányainak pótlá­sa, az elavult berendezések korszerűsítése. Tovább folyta­tódik a távhívó rendszer ki­építése. A kereskedelem fejlesztésé­ben az alapvető cél, az alap­ellátás egyenletes színvonalá­nak biztosítása valamennyi településen, illetve a diffe­renciált hálózatfejlesztés. To­vább folytatódik az ABC- program, az iparcikk áruházak és szaküzletek telepítése. A vendéglátásnak ki kell elégí­tenie a közétkeztetési igénye­ket. Általában az ellátást te­kintve erőteljesebb ütemben szükséges csökkenteni a kü­lönbségeket a főváros és a 'környező, illetve a távolabbi települések között. Fel kell számolni a még jelentős fehér foltokat, a különböző fejlesz­tési források összehangolásá­val. A vízgazdálkodásban hosz- szú távon a legfontosabb, hogy minden területre eljus­son a vezetékes ivóvíz, gyor­sabb ütemben épüljön ki a csatornahálózat', gyarapodjon a szennyvíztisztító kapacitás. Első helyen szerepelnek ter­mészetesen a közegészségügyi­leg veszélyeztetett települések. Háromszorosára kell növeked­nie a csatorna-ellátottságnak, felül kell vizsgálni a vízbázi­sok védőterületének végleges kijelölését. Az elképzelések szerint az ezredfordulóig a megyében valamennyi jogos lakásigény kielégíthető lesz. Az állami lakásokat elsősorban a szociá­lis szempontból rászorulók kapják. Valamennyi települé­sen növelni kell a kisebb te­rületigényű csoportos és iár- sasházak építését, a városok­ban, vonzásközpontokban meg kell teremteni a telepszerű la­kásépítés feltételeit. Gondos­kodni kell a folyamatos telek- ellátásról. Az energiagazdálkodás fej­lesztésének fő irányait a ra­cionális megoldásokra törek­vésnek kell jellemeznie. A hálózati rekonstrukciók üte­mének gyorsításával fel kell számolni a zárolt transzfor­mátorkörzeteket, biztosítani a zavarmentes üzemeltetést. A földgázhálózat bővítésé­nél fontos a termelői és a la­kossági igények összehangolá­sa. A gáztüzelésre’ való átál­lást minden olyan területen lehetővé kell tenni, ahol en­nek megteremthetők a felté­telei. Megteremtve az önállóságot egészségügyben, oktatásban Az egészségügyben az önál­ló megyei ellátás feltételeinek megteremtése a cél. Ennek fo­lyamán föl kell számolni a te­rületi aránytalanságokat, to­vábbra is számítva a fekvőbe­teg-ellátásban a fővárosi in­tézmények segítségére. Az el­látatlan térségekben indokolt új kórházak építése, számítás­ba véve a meglevő intézmé­nyek bővítési lehetőségeit. Ugyancsak a célok között sze­repel, hogy minél előbb meg­oldódjon a megye lakosságá­nak önálló rendelőintézeti el­látása, teljes körben, a speciá­lis orvosszakmák kivételével. Ugyanakkor az alapellátást valamennyi településen bizto­sítani kell, tovább fejlesztve az ügyeleti rendszert, enyhítve a hétvégi betegellátás problé­máit, a gyógyszerhez jutás fel­tételeit is megteremteni. Az eddigieknél fokozottabb ütemű fejlesztésre szorul a szociális otthonok hálózata, nagyobb teret kell kapnia az idősekről való gondoskodás egyéb formáinak. A hosszú távú fejlesztés cél­kitűzése az oktatásban és a közművelődésben, hogy teljes körű legyen az alapfokú ellá­tás, középfokon pedig gyara­podjék a megye önállósága. A legerőteljesebb fejlesz­tést a középfokú oktatás igény­li. Az új intézmények építése mellett támaszkodni kell a felújítás, a bővítés lehetősé­geire. Ahol adottak a lehető­ségek, általános iskolákat, sőt átmeneti jelleggel más alkal­mas helyiségeket is igénybe kell »enni középfokú oktatás céljaira. Folyamatos feladat, a felsőfokú óvónőképzés és az általános iskolai tanárképzés bázisának megteremtése Pest megyében. Az ezredfordulóig el kell érni, hogy valamennyi településen biztosított legyen a közművelődési alapellátás, a vonzásközpontokban pedig fej­lődjön a bázisintézmények el­látó szerepe. A megye környezetvédelmé­nek távlati célja a környezeti ártalmak minimálisra csök­kentése. Az ésszerű területfel­használás jegyében elkerülen­dő .a jóminőségű termőföldek kivonása a művelésbőL Átfogó meliorációs program alapján kell ellensúlyozni a termőterü­letek várható csökkenését. Fokozottabban kell védeni a felszíni és felszín alatti vi­zek minőségét, megelőzni a le­vegőszennyező források kiala­kulását. A teljes körű korszerű hulladékgyűjtés és -kezelés rendszerének kiépítésével csökkenthető a települések közegészségügyi veszélyezte­tettsége. , A településfejlesztésben ki kell teljesednie a térségi szem­léletnek. A községek, városok szerepkörét az ellátás egyik, de nem kizárólagos szervezési elveként kell figyelembe ven-, ni. A jövőben a fejlesztést el­sősorban az határozza meg, hogy milyenek egy-egy lakott hely földrajzi-történelmi adott­ságai, gazdasági és egyéb el­látó szerepe, perspektívája, és az, hogy mindezek hogyan kö­tődnek a településfejlesztés ál­talános céljaihoz. Füflifos az elképzelések konkrét, határozott megfogalmazása A vitában felszólalók több­sége a jelentést áttanulmá­nyozva és a szóbeli kiegészí­tést meghallgatva, a fejlesztési irányok konkrétabb, határozot­tabb megfogalmazását hiányol­ta. Dr. Olajos Mihály például arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőben fokozottabban számolni kell a változó feltéte­lekkel, a helyi sajátosságokkal, a fejlesztési irányok meghatá­rozásánál. Födi Sándorné a gondok megoldásának elke­rülhetetlen rangsorolásáról 'szólt. Babcsán József kiemel­te, hogy a fehér foltok felszá­molásával az elmaradott te­rületeken meg kell gyorsítani a fejlődést. A városiasodás fel­tételeit átgondolt ipartelepí­téssel kell megteremteni. Az ellátási különbségek csökkené­sére nemcsak a főváros kör­nyékén, hanem a távolabbi helyeken is számítanak — húzta alá. Rónai Árpád a tér­ségi szemlélet fontosságát hangsúlyozta, rámutatva, hogy továbbra sem mondhatunk le az erők és eszközök koncentrá­lásáról a fejlesztésben. Jám­bor Miklós kiemelte, hogy a megyei tanács vezetői jól hasz­nosították elképzeléseik kidol­gozásakor a viták tapasztala­tait. Fölhívta a figyelmet ar­ra, hogy az országos átlag el­érése távlati célként nem kéz­zelfogható, ehelyett tehát más viszonyítási pontokat kell ke­resni. Szekeres József többi között arról szólt, hogy a me­gyében tapasztalható jelentős elmaradások pótlásához nem elegendőek a helyi források, a társadalmi összefogás. Hercze- nik Gyula javasolta, hogy mindenképpen indokolt beépí­teni a fejlesztési elképzelések­be konkrétan Gödöllőnek, mint az agrárkutatás központjának fejlesztését. Ugyancsak tartal­maznia keli az elképzelések­nek különböző szervezeti irá­nyításbeli változások lehetősé­gét is. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents