Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN wsi. április szerda PRO PEST MEGYE - AKIK A LEGTÖBBET TETTÉK Erőt az eredményekből merített Ismeretlen ismerősök. Hány és hány arc tartozik ezek sorába. Többségük a tv képernyőjéről, a mozivászonról vagy éppen az ünnepségek elnökségéből, de az sem ritka, hogy az előadói pulpitusról ismert. Úgy négy-öt évvel ezelőtt még az ilyen ismeretlen ismerőseim sorába tartozott Kovács Antal- né, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára. Mindez most eszembe villan, amikor karnyújtásnyira ül tőlem, hivatali szobájában. Arca közismert, de vajon ismeretségeinek tekintélyesebb része amolyan futólag, ünnepségeken szerzett, vagy akad ezek között személyesebb, mélyebb? Az a szó, hogy „sajnos”, szinte kiszalad a száján. Az éveknek szól, annak a har~ mincháromnak, ami szinte észrevétlenül elfutott felette. Dolgozott az ötvenes évek elején az MNDSZ-ben, majd szervezte 1957 márciusától jogutódját, a Nőtanácsot. S az ismeretségek gyökerei is ebbe az időbe nyúlnak vissza, amikor termelőszövetkezetekben, gyárakban, üzemekben, ipari szövetkezetekben, kis községekben gyakori vendég volt. Bár ha jól meggondolom, nem illik ide az a szó, vendég. Hiszen szervezni, agitálni járt az asszonyokat. A gép mellett vagy kinn a földeken kapálás közben — de úgy, hogy Ko- vácsné is beállt a sorba — beszélték meg a nőmozgalom előtt álló, éppen soron levő feladatokat. Mindig közbeszól, megszakítva olykor egy-egy gondolatsort a telefon. Az egyik szekrény nyitott gyomra szinte vonzza a szemem. Már-már katonás a rend, minden irat az őt megillető irattartóban pihen ... Ha valami árulkodik rólunk, beszélgető partnerünkről, ez az! A körülötte, a mögötte levő rend, netán a rendetlenség a megmondhatója annak, mit követel, hogyan követel önmagától, s természetesen munkatársaitól a vezető. Márpedig Kovács An- talné követel. Még akkor is, ha az első találkozáskor az embert megtéveszti halk szava ... ö maga sem tagadja, hogy ha úgy igazán dühbe jön (ehhez pedig elég annyi, hogy valakit pár percig várakoztassanak az előszobában anélkül, hogy megkérdeznék tőle: mi az, amit akar, amiért netán húsz. vagy harminc, olykor nyolcvan kilométert utazott) akkor nem ismer beosztást, felettest, s az adott munkahelyen eltöltött évek száma sem jelent bocsánatot... Számára egyetlen fontos ügy létezik ilyenkor: az, ami a panaszost, a kérelmezőt a vonatra, az autóbuszra parancsolta, netán reggel fél hatkor vagy csak kilenckor. Az a mások számára kicsinek, parányinak tűnő ügy, mely az érintett számára —- annak szemében — falvagy világrengető. Tizenhárom éve függetlenített nápfronttitkár. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy ha ebben a tisztségben dolgozó ember mérleget készít, munkájának kézzelfogható eredményeit próbálja összegezni, vajon mi mindent sorol fel? Kovács Antalné köny- nyen adja meg a választ, s ebből is látszik, sokszor megforgatta, végigpergette önmaga előtt is a feladatok sorát. A népfrontmunka főbb jellemzőit, Azt, hogy közjogi dolgokkal — a tanácstagok, az országgyűlési képviselők munkájának segítésével — éppúgy foglalkozik a népfront, mint például egy törvénytervezet vitájának előkészítésével, a községrendezési tervek széles körű megismertetésével, a vélemények összegyűjtésével. De a környezetvédelem, az emlékhelyek, a parkok kialakítása — a fásítási hónap megszervezése, amikor 400 ezer forint értékű facsemetét ad ki a megyei bizottság —, a tisztasági hónap megszervezése, a barátsági munka, a kertbarátmozgalom, az öregekkel való törődés a népfront asztalára került, kerül. S bizony nagy ez az asztal, hiszen töredékét soroltam fel annak, amiről a titkár szólt. Ám arra mindig éppen jó az ilyen felsorolás, hogy az ember megrágja a kérdést: valóban olyan megfoghatatlan mindez? Csak első hallásra! Hiszen ha még azt mondom, kapcsolattartás a mozgássérültek szövetségével, nő- és' ifjúságpolitika, a kistelepülések kereskedelmi ellátása a fogyasztók tanácsa előtt — emberek ezreit érintő kérdések, melyek társadalmi hasznossága nyomon követhető. tetten érhető. Ha ezek nem csupán felvetett témák, hanem az adott kérdésekkel úgy foglalkoznak, ahogy azt a népfront teszi Pest megyében ... — A szép az ebben a mozgalmi munkában — hangsúlyozza ki tudja, már hányadszor, ám én még csak most vetem papírra —, hogy aki a népfront valamelyik akciójához kapcsolódik, az önként vállalkozik. Hiszen semmiféle szabályzat nem jelent összekötő kapcsot, fegyelmezési eszközöket pedig nem is igényelnek. S mégis oly erős a kötődés, ezt az a népes bázis jelzi, melyre a mozgalom a legkisebb településen is támaszkodhat. S támaszkodik. Éppen, ezért képes mindig a megújulásra, az akciók bonyolítására, eredményes továbbvitelére. Ereje ebben a társadalmi bázisban jelentkezik, fejeződik ki. S nem utolsósorban abban a hitben, mely a titkárból szinte sugárzik: ezt érdemes csinálni, mindig újra és újra kezdeni. Tenni az emberekért, a közösségért. Elégedett ember, de nem önelégült. Hisz a kudarcokban is volt elégszer része, ám erőt az eredményekből merített. Hogy is mondta szó szerint? „Amikor úgy éreztem, nincs értelme, most abba kell hagyni, akkor elég volt olyan helyekre elmennern, mint Biatorbágy vagy Maglód. Ahol példáját adják annak, hogyan lehet jól, jobban, s még eredményesebben dolgozni a népfront égisze alatt a közösségért. S ebből erőt merítve tudtam, megfogalmaztam magamnak: munkánk nem haszontalan, értelme, értéke van!” VARGA EDIT Mily nehéz nyomon követni az alkotás ezernyi, apró örömét. Míg az alaptól, az apró kavicsoktól, kövektől eljutunk a csúcsra, egymásra rakva a kis sima, vagy olykor bántóan éles, hegyes köveket. Ma csak alapozunk, ám erre az alapra építkezve holnap a kívülállónak csodásán nagyszerű — közelről, az alkotó szemével nézve magától értetődően egyszerű az, ami létrejött, ami életre kelt. Csinálja azt egy kollektíva, fémjelezze a mű elkészültét csupán egyetlen név. S miért ne fémjelezhetné az eredményeket egyetlen ember szorgalma, kitartása, a neve? Három név, három alkotás, mely előtt fejet hajtani nem póz, mindössze a munka becsülete, megbecsülése. Ajánlólevél a Keve előcsarnoka Adják a grundot, kapják a kulcsot Nem először látom a gondosan albumba rendezett színes felvételeket, de újra megcsodálom az azokon látható épületeket. Pedig nem régi korok mestereit idéző műemlékekről és nem is napjaink építészeti csodáiról van szó. Egyszerű óvodákat, iskolákat, ABC-áruházakat ábrázolnak a fotók. A kiskunlacházi Építő- és Gépipari Szövetkezeti Közös Vállalat — közismert nevén ÉGSZÖV —, épületei ezek. Ami megragad, az egyszerűségük, színes homlokzatuk és változatos elrendezésük, s., az ahogyan egy-egy ilyen ház megtöri például a lakótelepek szürke betontömbjét. Figyelemre méltó a vállalat másfél évtizedes története is. Az, hogy azon kevesek közé tartoznak, akik képesek nyereségesen építkezni. Pedig göröngyös utat jártak be — Pfendert Mihály műszaki igazgatóhelyettes jellemzi így az elmúlt tizenöt évet —, amíg idáig eljutottak. Ezt néhány szám is alátámaszthatja: 1970-ben 1800 dolgozó 265 millió forintos értéket termelt 28 millió nyereséggel. Tavaly a termelési érték egy- milliárd 400 ezer, a nyereség pedig 192 millió forint volt háromezres létszámmal. Ennél is érdekesebb azonban, miként érték el mindezt. Mert nem találtak föl világrengető dolgokat, csak éppen mindig időben és jó irányba léptek. Mondhatnánk igyekeztek kikerülni a legnagyobb buktatókat. Nemegyszer éppen ez a kényszer hozta meg a sikert. Az építőipari hagyományokkal nem rendelkező ráckevei járásban például nehéz volt szakembereket toborozni, de még a segédmunkásokat is távoli megyékből kellet hozni. Az újonnan alakult vállalat pedig csak nagy létszámmal lett volna képes kielégíteni az igényeket. Kénytelenek voltak egy a szokásostól eltérő építőipart meghonosítani. A vállalat saját betonelem- gyártó üzeme 1975-ben már termelt, közben az Építéstudományi Intézettel közösen kifejlesztették az ET1SZERK elnevezésű könnyűszerkezetes rendszert. S azóta gombamódra szaporodnak a környéken az ezzel a módszerrel készült iskolák, üzletek, óvodák, Hamarjában is tucatnál több település nevét jegyzem föl, ahol az ÉGSZÖV-nek egy vagy több épülete áll. Példaként elég a legújabbak közül néhányat említeni: a ráckevei Keve Hotel, a halásztelki nevelési központ vagy a gödöllői növényvédő állomás. Megrendelőik bizalmát hamar elnyerték, már a kezdet kezdetén. Talán már akkor, amikor tizenhárom hónapos rekordidő alatt elkészültek a MEZŐGÉP budaörsi székházával. Pedig ez még nem könnyűszerkezetes épület! — Fennállásunk alatt egyetlen egyszer sem csúsztunk ki az időből — mondja jogos büszkeséggel Pfendert Mihály. — Igaz, megegyezni nem könnyű velünk, mert az előkészítésre rendkívül nagy gondot és viszonylag hosszú időt fordítunk. Csak akkor vágunk bele egy munkába, ha minden feltétel megnyugtatóan tisztázott. Akkor viszont teljesítjük, amit vállalunk. Jelszavunkká vált: adják a grundot, kapják a kulcsot! Egy nyolc tantermes iskolát például hagyományos módon 18—20 hónap alatt lehet fölépíteni. Mi 8—10 hónapra vállaljuk a kulcsrakész átadást. De ha a megrendelőnek más az igénye, azt is teljesítik. A dömsödi ABC építéséhez annak idején nem volt elegendő pénz. Az ÉGSZŰV belement abba, hogy csak a szerkezetet és a szigetelést csinálja meg, a többi munkát saját erőből elvégezte a tulajdonos. A környezetükkel kialakult jó kapcsolathoz — ami több puszta üzleti viszonynál —, az is hozzájárul, hogy az átadás után sem hagyják sorsukra épületeiket. A vállalat 101 szocialista brigádja iskolákat, óvodákat patronál, számtalan kisebb-nagyobb munkát végeznek el, ha kérik. De juttattak a kommuA Forte gyárban eltöltött évtizedek Akár autón, akár vonaton érkezik az ember Vácra, először a Forte fényreklámja tűnik a szemébe. Hihetnénk, a dolgok rendje szerint a hírverés a terméknek szól, pedig nemcsak azt, hanem a város és a gyár egymásrautaltságát, együvé tartozását is szimbolizálja. Több mint negyedszázada Igazgatója ennek a vállalatnak dr. Lenyó László, S vallja: ez a két és fél évtized nemcsak a gyárral, de a várossal, a megyével is örökre összekötötte a sorsát. — Igaz, ma is fővárosban lakom, de reggeltől estig itt dolgozom, a gyár és a város ügyeivel foglalkozom. Ahogy múltak az évek, egyre inkább a váciak szemével kezdtem látni a helyi történéseket, az ország, s a világ dolgait. Beleszerettem a barokk terekbe, a század elejei várost idéző girbegurba utcácskákba, s büszkén mutogatom vendégeinknek azt is, amit már mi építettünk, ami utánunk marad a következő nemzedékekre. A Dunához pedig ifjúkori vonzalom fűz: ki tudja hányszor eveztem erre barátaimmal. A tősgyökeres váciakban mindig is mélyről buzgott a lokálpatriotizmus, leplezve sokáig egy csipetnyi bánatot is, hogy a város koránt sem leg- szeob arcát mutatja a világnak. Duna-partja elhanyagolt volt, műemlékei falán omladozott a vakolat, nem volt tisztességes művelődési háza, de még mozija se, ma is hiányzik a szálloda. De mindent egybevetve megifjodott, elegánsabb lett ez a település, S hogy így történt, abban ennek a gyári közösségnek is része van. — Nem tartozunk a legnagyobb, s a leggazdagabb vállalatok közé, mégsem volt vita közöttünk róla soha, hogy erőnkhöz mérten, a törvény szabta kötelezettségeinken felül is segítenünk kell a város gyarapodását. Kezdődött talán azzal, hogy a régi Burgundia (az egyik váci városrész neve) ósdi iskoláját támogatni kezdtük, mondván, a legtöbb fortes gyereke odajár, ne potyogjon a nebulók fejére a vakolat. Pedig akkor még senki sem hirdette meg az Egy iskola — egy tizem’ nista műszakok bevételeiből is ezeknek az intézményeknek. Igaz, hogy az ÉGSZÖV építési tevékenységével komoly részt vállal a környező települések arculatának kialakításában. Mint ahogy igaz, hogy pontos, gyors és nteg- bízható vállalkozó hírében állnak. De mindez gazdálkodásuknak csak egy része. Mert a vállalatnál alapelv: több lábon kell állni! így soha nem jöhet váratlan meglepetés. Az ÉGSZÖV szerkezeti elemeit szerte az országban vásárolják. Egyre nagyobb teret hódítanak a BNV-díjas konténerépületek, pavilonok, csarnokok és hűtőházak. Korszerű széntüzelésű kazánokat is gyártanak. De az ÉGSZÖV építette az ország összes Schell benzinkútját Záhonytól Hegyeshalomig. Az utóbbi években egyre inkább ismertté vált a kiskunlacházi vállalat neve határainkon túl is. Számos európai szocialista és tőkés országban dolgoznak embereik, a megrendelők között van Algéria, Líbia és Irak is. Tavaly az exportmunkák összesen ötmillió dollárt hoztak Ha az út eleje valóban hepehupás volt is, ma már biztosan haladhat az ÉGSZÖV kollektívája a maguk szabta irányba. Távolba néznek, messzire törnek, úgy teszik ezt, hogy közben nem feledkeznek meg közvetlen környezetükről, a szűkebb pátriáról sem. M. NAGY PÉTER mozgalmat. Az új tanintézet patronálását Is szívesen folytattuk. Hogy csak két példát említsek, segítségünkkel jutottak a gyermek-iskolafogászati rendelőhöz, s mert az iskola máris zsúfolt, a tanulók egy része nálunk jut ebédhez. Ma már kevesen emlékeznek rá — így a természetes —, hogy a művelődési ház építése is Forte gyári gondolat volt. S hogy a javaslat ne legyen pusztába kiáltott szó, az első milliót is ez a gyár bocsátotta a város rendelkezésére. S ugyancsak ez a középüzem épített akkora óvodát, hogy ma már nemcsak a saját dolgozóinak gyermekeit tudja benne elhelyezni. Már- már városképet alakitó tényező az a 366 lakás is, mely a gyér segítségével, a vállalat alkalmazottainak készült. De benne van a gyáriak munkája, pénze a most készülő uszodában, az elmúlt években kiépült Duna-parti sétányokban, a korábbi városi labdarúgó-sikerekben s a mai tömegsport-akcióban. A meoénási szerep és a demokratizmus összefüggéseiről faggatom az igazgatót. Arról. hogy a városszépítésre fordított milliókat nem sajnálták-e munkatársai. — Minden ilyen felajánlás, kezdeményezés közös döntés, számvetés eredménye. Az ötletek, javaslatok egy része nem is tőlem, hanem a gyár dolgozóitól, a szakszervezet, vagy a pártszervezetek tagjaitól is ered. Tíz év alatt 200 ezer óra társadalmi munkát végeztek el a fortésok, s ilyen célok érdekében, s ehheZ si>- ha sem kellett különösebb agitáció. Ismét a városról és a megye dolgáról van szó. Arról, hogy dr. Lenyó László az elmúlt negyedszázad történelmének minden jelentősebb fejezetét itt a megyében élte meg — s ezt már magam teszem hozzá —, volt alakítója is. Részt vett a termelőszövetkezetek szervezésében, önkéntes pártmunkásként gazdasági és kulturális döntések előkészítésében és feladatok végrehajtásában, egy kicsit a mai Pest megye építésében ie. Gyakorta halljuk manapság a való tényeken alapuló intelmet. A hazai s a világ- gazdasági helyzet romlása takarékos gazdálkodást, beruházási stopot, szerényebb igényeket követel. Ez a helyzet alighanem megálljt parancsol a városgyarapító gyár és igazgatója vállalkozó kedvének is. — Az élet s napi munkám is_ arra kényszerít, hogy percről percre közgazdászként gondolkodjak. De nem fogadom el, hogy ezekben a valóban nem könnyű években meg kell állnia a fejlődésnek. Ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy minden téren kell maradandót hagyni magunk után. Részt vettünk a pokolszigeti úttörőtábor építésében, mert úgy gondoljuk, hogy a „hét szűk esztendő”-ből a gyerekeknek szabad a legkevesebbet megérezni ük. Termék- korszerűsítő beruházás folyik a gyárban, de ezt kiegészítjük vadonatúj szociális éoü- lettel Is. mert a jobb munkához megfelelő munkakörülmények Is szükségesek. S egy másik, az előbbieknél látványosabb, talán időt állóbb elképzelésünk is most válik valóra. A Madách Imre művelődési központ szomszédságában most rakjuk le egy, az országban egyedülálló fototechnika történeti múzeum alapjait. A Forte 2 milliót biztosít erre a célra, a városi tanács egymillióval és a hely biztosításával járul hozzá a gyűjtemény megnyitásához. Azt reméljük, hogy ez a gyűjtemény a városnak, a fotózásnak és a gyárnak sok százezer hazai és külföldi hívet szerez. CSULAK ANDRÁS
