Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
1984 Április 4., szerda PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 11 Tavaly, karácsonyi számunkban részletesen tájékoztattunk a lakosokat érdeklő, mindenkit egyaránt izgató témáról, a közigazgatás átszervezéséről. Akkor Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára válaszolt lapunk kérdéseire. December vége volt, még mindent jövő időben írtunk, hiszen az ország- gyűlés téli ülésszaka emelte törvényerőre a köz- igazgatás átalakítását. Az új rend 1984. január 1-től lépett érvénybe. Azóta mindössze három hónap telt el, a tanácsok mára némi tapasztalatot szerezhettek. Ezekről többször hírt adtunk újságunk hasábjain. Ezúttal Fehérváry Jánost, a Budaörs városi jogú nagyközségi tanács —, Gazdik Istvánnét, Gyál nagyközség —, Mógor Bélát, az Érd városi tanács —, és Raffay Bélát, Ráckeve városi jogú nagyközségi tanács elnökét kérdeztük: hogyan értékelik ők saját testületük munkáját? Valamennyien elfogadták a Pest megyei Hírlap szerkesztőségének meghívását és szívesen adtak számot e rövid kilencven nap tapasztalatairól. Beszélgetés tanácselnökökkel a szerkesztőségben ség fekvése, sajátos helyzete indokolja ezt. DabastóT területileg eddig is messze estünk, Ahhoz azonban, hogy érvényesüljön a kétszintes államigazgatós, sok feltételt — még gazdaságit is — meg kell teremteni., RAFFAY BÉLA: Én csak a formákról szóltam az imént, de mondandóm lényege az, hogyha különbözők is lesznek helyenként a gyakorlatok — az eredménynek mindenütt ugyanannak kell lennie. Az állampolgárok ügyét olyan jól kell képviselnünk, hogy az átszervezés hasznát valamennyien saját bőrünkön érezhessük. L’art pour l’art tevékenységnek nem lehet helye. Az állandóság és a változás összhangját kell érvényesítenünk. FEHÉRVÁRY JÁNOS: Még nem eléggé világos, milyen szerep jut nekünk az irányításban. A budai járási hivatalból 16 személy jött át a jelenlegi apparátusba, ez az összlét- szám egynegyede. Egységes a felfogásunk, vigyázunk, nehogy túlhangsúlyozzuk szerepünket. Jelenleg én inkább az ellenkezőjétől félek, nehogy bejeié forduljunk és magukra hagyjuk a többi községet gondjáva!- ba iával. Nem kívánunk beavatkozni a községek, a nagyközségek ügyébe, de az sem lenne jó. ha magányosak lennének. Mint ahogy előfordult már hogy a végrehajtó bizottságok titkárai hiányolták a rendszeres értekezleteket, az útmutatásokat. RAFFAY BÉLA: Sokat segített az Indulásnál a megyei tanács által januárban szervezett tíz tájértekezlet. Ez.eken . a tanácskozósokoo 1 y an elő- " adások hangzottak ei, . amelyek.'egy-’’ aEánt szóltak, az. ott ülő megyei tisz-m ségviselőknek, szakigazgatási osztály- vezetőknek és a helyi tanácselnököknek, végrehajtó bizottsági titkároknak. Tudniillik az ügyintézés, a határozatok egyforma értelmezése, a jogkörök tisztázása, a megyei és a községi tanácsok kapcsolata, az irányítás új módszerei, különösen az első szakaszban sok-sok kérdést vetnek fel. A tájértekezleteken ezekre igyekeztek egyértelmű választ adni. Mindenki tudja, hogy másként kell dolgozni lenn és fenn is, mint eddig — de a hogyan természetesen még nem alakulhatott ki minden részletében. Jó lenne ezeket a találkozókat megismételni, hogy lerövidüljön a botorkálás időszaka. Szükség van erre a megyei tanács apparátusában dolgozóknak is, mert az ő munka- módszerük, munkastílusuk megváltoztatása, gyors átállásuk meggyorsíthatja a helyi jó munka kialakítását. Egyik ilyen gond: még változatlanul sok a papír, nem csökkent a bürokrácia. Kimutatást, jelentést kérnek. Van úgy, hogy két nap alatt kell összeütni nehezen összehozható pénzügyi kimutatást. Nemrégiben utasítottak bennünket, mérjük fel a termelőszövetkezetek melléküzemágainak munkaerőhelyzetét. Ez nem tartozik a hatáskörünkbe, de még a megyei tanács hatáskörébe sem. S a járási hivatalnak sem volt dolga. Van olyan levél, amit egyenesen a helyi tanácsokhoz címezhetnének, felesleges a vonzásközpontot közbeiktatni, mert annak legfeljebb postás szerepe lehet, hatáskör szerint a helyi tanács illetékes intézkedni. Különösen nehezen szokják meg az új gyakorlatot a minisztériumok. Leginkább az egészségügyi és művelődési tárca szolgáltatja a példákat. Számos falugyűlésen panaszolta a lakosság, nincs biztosítva a hétvégi betegellátás. Intézkedni kellett volna — sürgős lenne. Késik az intézkedés. A másik példa: létrehozzák a rehabilitációs bizottságokat, amelyek ugyan önállóan működnek, de az adminisztrációt, a szervezést a tanácsokra hárították. Ráckevén negyvenen dolgoznak az apparátusban, 1649 ügyirattal foglalkoznak, képtelenség újabb és újabb feladatokkal tetézni az amúgy is túlterheltek munkáját. Ezeken a kezdeti bajokon mindenképpen javítani kell. GAZDIK ISTVÁNNÉ: A tájértekezletről ugyanaz a véleményem, mint Raffay Bélának. Sok mindent lehetett helyben tisztázni, de az is természetes, hogy számos kérdés maradt még nyitva. Én is a minisztériumok változatlan munkamódszerére utalok. Az egészségügyi tárca mellett a művelődési kérdések vetnek fel több gohdot. A körzetközpontok segítsége nélkül a községek képtelenek ellátni a rájuk zúdult feladatokat képzett, felkészült szakember hiánya miatt. MÓGOR BÉLA: A lakosság ügyeinek intézésében ideiglenesen nem volt döccenó. Valószinmeg ez az óira annas, hogy az emoeres gyorsan elfogadták az uj helyzetet es a taiu- gyuiesesen sem íogiaiKozoit ezzel a témával senki, szerintem ez a legie- nyegesebb! Az állampo.garoK nem érezhetik, nem szenveaneuK meg az átmeneti állapotot. Az is érdekes, hogy eddig nem kellett másodioson eljárni egyetlen ügyben sem — a községek maguk euntezik dolgaikat. Sokát'jelent az állami élet pártirá- nyitásá’. De'nöziaíé'szérü: a megyei tariács segítsége is kézzeU'oghaiooo, mint korábban. Jelentkezne ez a területen való gyakori mozgásban, minden fontos eseményen részt vesznek. Kérdéseinkre, problémáinkra li- gyelnek. Azt sem várjáK, hogy mi forduljunk hozzájuk, elébe jönnek gondjainknak. Jó, hogy idén már háromszor tartottak tanácselnöki értekezletet. Vagyis a munitarendben, a munkamódszerben észrevehető a nagy változás. Ugyanez mondható el a társszervekre, így például a szak- szervezetekre, amelyekkel nagyon jól dolgozunk együtt. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy kezdetben fájdalommentes lett volna az átalakulás. Példát is mondhatok. Lábra kelt az a hír, hogy Diósd Érd kerülete lesz. Az amúgy is nagy várakozásban bizony ez a kósza híresztelés nem segített. Tudvalevő, hogy Érd vonzáskörzetéhez négy község három tanácsa került: Diosd, Tárnok, Pusztazámor és Sóskút. Korábban is voltak közös dolgaink, most még több lesz. A gázprogram tervezését, kivitelezését eddig is Diósddal együtt végeztük. A Muskátli utca egyik része Érdhez, a másik része Diósához tartozik, attól függően, hogy jobbra, vagy balra indul az ember. Időbe telik, amíg elmúlnak a fenntartások. Érd csupán öt esztendeje város, akkor vált ki a budai járásból. Egymást közt óvodás korúak em. legetjük fiatal városunkat, mely most készül belépni az iskolába! Az, hogy a budai járásból váltunk valaha ki, bizonyos fokig könnyít helyzetünkön, hiszen majdnem mindenkit személyesen ismerünk, számos közös munka, küszködés van mögöttünk. FEHÉRVÁRY JÄNOS: A folyamat a fontos — hogyan valósítjuk meg lépésről lépésre az önállóságot, bogyón bontakoztatjuk ki jobban a demokráciát, javuljon a települések között a politikai munka, javuljon az ellátás. Egyszóval mindaz, ami a cél. Az a lényeg, hogy ne várjunk egymásra: a megyei tanács ránk, mi pedig a megyei tanácsra. A kétszintű szakigazgatás folyamata gyorsuljon föl. Amit jogszabályba foglaltak az világos. így például: hogyan kell eljárni pénzügyi ellenőrzésben, hatósági dolgokban. De még sok a tisztázatlan kérdés, dacára, hogy én is elismerem a januári tájértekezlet értékét. Az ország 19 megyéje között is nagyok a differenciák területük nagyságát, foglalkoztatottságát tekintve is. Kérdés, hogy a Pest megyei Tanács miként tud ilyen heterogén és ilyen nagy lélekszámú megyében a várakozásnak megfelelő kapcsolatot tartani? MÓGOR BÉLA: A megyei tanács is keresi a helyét. Jószándékú volt az a próbálkozás például, hogy személyesen járjanak el bér. jutalom, kitüntetés kérdésekben a helyi tanácsoknál. Természetesen ez az egyszemélyes látogatás kudarcba fulladt, mikor fejeződött volna be a több mint száz tanács meg'átogatása — s mikor került volna sor az egyéb ügyintézésre? FEHÉRVÁRY JÄNC3: Érthető, hogy a. megyei tanács is keresi a leghatásosabb munkamódszert. De várat magára a döntés: miben és milyen módszerrel kívánja bevonni a közös irányításba a városi és a városi jogú tanácsokat? Ez a döntés pedig nem kis mértékben befolyásolja a körzetközpont munkáját. vj Ha rövid is az eltelt idő, valami- ^ lyen új módszert már ki kellett a ^ gondok ellenére alakítaniok tevé- ^ kenységükben. Hol, mit tettek? EAFFAY BÉLA: Az átszervezés leginkább a ráckevei járást érintette. A megye legkisebb egysége lett. Olyanok vagyunk, mint az atom, az anyag legkisebb látható részecskéje. Jelentőségünket azonban nem a terület nagysága határozza meg, hanem az, hogy a vonzáskörzetben élők érdekeit jól képviseljük-e? A pártbizottság, a pártszervezetek mellett a tanácsoknak jutott az a feladat, hogy megtestesítsék a párt politikáját. Mind szakmai felkészültségben, mind hivatástudatban ennek kell megfelelnünk. Akkor is, ha munkánkat elmaradott technikai viszonyok között végezzük. Az írógép jelenti az egyetlen gépi segítséget, így sok hasznos emberi erő és idő megy veszendőbe. Míg körmölünk, hasznosabb munkát végezhetnénk. Mielőbb jó koordinációs munkát kell kialakítanunk a felsőbb szervekkel. Csekély fejlesztési lehetőségeinket ötletekkel, kezdeményezésekkel, a társadalmi erők mozgósításával kall megtoldanunk. A közigazgatás korszerűsítése nemes cél, az élet is bizonyítja majd, de a mérleg megvonásához még kevés tapasztalatot szereztünk. Egy bizonyos: a gyakorlat mindenütt változó lesz. Ha csak azt tekintjük, hogy mi négyen, akik itt ülünk, hányféle formáját képviseljük a közigazgatás rendszerének, jelzi a sokféleségét az új rendnek. FEHÉRVARY JÄNOS: Van olyan körzetközpont, amely város és plusz feladatokat kapott, mint Érd. És van olyan városi jogú nagyközség, amely természetes vonzáskörzettel bír. S van olyan városi jogú központ, amely járási hivatalból alakult át. Budaörs például teljesen új utat jár. Nem volt központban, a közigazgatásban sincsenek nagy tapasztalatai — persze, ez azt is jelenti, hogy a rossz módszereket sem sajátította el. Jó lett volna, ha azonnal várossá kiáltják ki, de ezen nem kesergünk, dolgozunk. Azután itt van Gyál, ahol látszólag semmi nem változott, mert továbbra is Dabashoz tartozik, valójában mégis nagyot fordult ott is a világ. Irányítása a Pest megyei Tanácson történik. GAZDIK ISTVANNÉ: Bizonyos változást máris észlelünk, közelebb kerültünk a megyéhez. Gyálnak ez már régi vágya volt — a nagyköz^ El tudják-e dönteni, hol a határa a *■' segítésnek és a segítés mikor vált át y -----------------------------------------------£ beavatkozásba? MÓGOR BÉLA: Mi nyitottan dolgozunk Valamennyi értekezletünkre meghívjuk a községek osztályvezetőit, vagy a tanácselnököket. Természetesen önkéntes alapon. Minden hónapban tartunk tematikus értekezleteket, oda az adott tanácsok osztályvezetőit invitáljuk meg. Volt ugyan olyan tanácselnök, aki „önérzetesen” válaszolt: „Majd eldöntőm magam, hogy megyek-e, vagy sem!” Helyes, mi csak segíteni próbálunk, nem rátelepedni a községekre. Tárnokon történt például, hogy pártnapjukra 23 megyei, illetve városi politikai, állami vezető érkezett. Akár egyj| honfoglalás, olyan vpltf jelenlétünk;' Ez nem válhat gyakorlattá. Annak viszont jó volt a visszhangja, hogy a pártnapokat nemcsak Érden, hanem a többi községben is a város vezetői tartották. Amíg azonban félünk a rátelepedéstől, addig van, aki igényli a rendszeres havi irányítást. Mert gyakran beszélünk az önállóságról, de amikor élni is lehetne vele, a felelősségtől való visszariadás, a beidegző- döttség, a megszokás még visszahúz és konzerválná a régi módszereket. Ez és még számos dilemma foglalkoztat bennünket. sadalmi munkát végeztek. A városok között előkelő helyezést értünk el a versenyben. Aki ismeri Éid tagozódását. tudia. milyen nagy dolog ez. Hét fórumot tartottunk a közel- múitban a város különböző pontjain. Parkvárosban, a legnehezebb területen több, mint száz kérdést tettek fel nekünk és tapsoltak sikereinknek. Egy-egy fórumon 3-500 résztvevő volt, 20-30 felszólaló majdnem mindenütt akadt. Tavaly év végéig befejeztük a város villamosítását. Sajnos, olyan lakóházakban ezután sem nézhetik a televíziót és nem olvashatnak villany mellett amelyek üdülőtelkek mellett állnak, mert az üdülőtuláj- donosok nem vállalták a villanybe- vezetési kétségeket. Mire ezek-a sorok megjelennek, felavatjuk a Fészek Áruházat. Még ebben a hónapban tízmunkahelyes szakorvosi rendelőt adunk át. amelyet saját erőből építettünk. Szeptemberre nyolc új tanteremmel bővül a szakmunkás- képző és év végén új áruházban vásárolhatják meg az érdiek iparcikk- szükségleteiket. Ez csak Érd. De ott van Diósd és Sóskút iskoláinak építése. Azokban is részt veszünk. Tárnokon nincs építési kapacitás a célcsoportos lakásépítéshez, a környék segít bajukon. RAFFAY BÉLA: Eddig is átléptük a közigazgatási határokat. Kiskun- lacháza és üömsöd például közösen tartja fenn a költségvetési üzemét. Dunavarsány, Taksony, Szigetszent- miklós a szemét elhordását oldotta meg közösen. GAZDIK ISTVÁNNÉ: A gyáliak közös erővel több esztendős elmaradást pótoltak, ötezer családot érint a vízmütársulat. Járdát is építettünk közösen. A régi postát hozzuk rendbe, az lesz a művelődési házunk. Szeretnénk, ha mindenki adna egy téglát hozzá, és meg is van a rei meny, hogy kívánságunk teljesül. FEHÉRVÁRY JANOS: A pénzünk most sem lesz több. Bármennyire szeretnénk, sok új feladathoz hozzá sem kezdhetünk. De a környezetet így is tudjuk alakítani, szépíteni. A lakosság a helyi célokért mindig munkára fogható. Itt volt a művelődési ház felújítása, mint , legutóbbi példa. Ha egyéni érdekkel találkozik — nem kell sokat agitálni az állampolgárokat — jönnek. Nem is rajtuk múlik, hogy nem mindent sikerül simán megvalósítani... RAFFAY BÉLA: Néhány év alatt nem lehet évszázados elmaradást jóvátenni Amit mi alkottunk a lakosság támogatásával, mindenki számára például szolgálhat. Jövőre ünnepeljük felszabadulásunk negyvenedik évfordulóját. Most a 39. születésnapját köszöntjük szabadságunknak. Amit azóta létrehoztunk, mindenki büszke lehet rá. Feladatunk, hogy ezt az egészséges lokál patriotizmust tovább élesszük. £ Az elnevezésekkel megbarátkoztak á már? A lakosság is? í.----------— -----——— GA ZDIK ISTVANNÉ: Elképzeli, hogy valaki azt mondja netán, ha a dabasi városi jogú tanácson van dolga, hogy indulok a városi jogú nagyközségi vonzásközpontba?! MÖGOR BÉLA: Beletörik az ember 'nyelve, amíg kimondja, hogy Érd város és vonzáskörzetének tanácsa. FEHÉRVARY JÄNOS: Mit mondjunk mi, budaörsiek? Képzeljék el azt a budaörsi lakost, aki otthon bejelenti: Megyek a budaörsi városi jogú nagyközség tanácsa végrehajtó bizottságának műszáki termelés-ellátás felügyeleti osztályára! Mert így nevezik ezt az osztályt, ahelyett, hogy városfejlesztési osztálynak keresztelnénk. A nevet rosszul találták ki. RAFFAY BÉLA: Épp a nehézkesség rpiatt a lakosság most is járásnak nevezi az újat. Persze, nem csinál gondot az elnevezésből. Mi pedig tesszük a dolgunkat, nem ízlelgetjük a nevünket. <5 Megszoktuk már, hogy a feladaí talnk elvégzésében, terveink megválóy-------------------------------------------:---^ s ításában a lakosság mindig készség£ gél támogat bennünket. Mostanában y----------------------------------------------^ s okszor hangoztatjuk nehézségeinket, y----------------------------------1 ^ e nnek ellenére támaszkodhatunk-e az ^ állampolgárok haza-, vagy lakóhelyei szeretetére? Végtére a kettő egybeesik. MÓGOR BÉLA: Érd öt év alatt többet fejlődött, mint előtte évtizedekig. Valaha örültünk, ha hat-nyolc millió forint értékű társadalmi munka jött össze. 1982-ben már 30.5 és 1983-ban 53 millió forint értékű tárÜgy érzem, őszintén tártuk fel az í új helyzetből adódó gondokat, ugyany----------------------------1-------------------4 akkor azt is sikerült érzékeltetni, hogy a mögöttünk levő három hónap £ igazolja az átszervezés létjogosultsáy ---------------------------------------------^ g át. A szokások megváltoztatása, a ^ hagyományokkal való szakítás, tudv --------------------------------------------—• ^ tűk, nagyon nehéz. Karácsonykor ^ kérdeztük: lesz-e annyi húzóerő az Jj új szervezetekben, hogy leküzdjék a á visszatartó jelenségeket? Mennyire y --------------------------------------------— ^ t udjuk majd kiszélesíteni a demokrá^ ciát? A helyi szervek önállóságát, öní állóságuk növekedését képesek ley--------------------------- ■ 1 ■ ■ ■ 4 szünk-e biztosítani? FEHÉRVARY JÄNOS: Még nincsen minden státusunk betöltve, s lemondtunk két státusról is. A legjobb dolgozók bérét tudtuk ezáltal felemelni. Azt szeretnénk, ha színvonalas lenne a munkánk. Olyan, ami megfelel a nagyon igényes lakosságnak. Fontos politikai feladatnak tartjuk teendőinket. Erkölcsi kérdés, hogyan álljuk meg helyünket. Úgy akarjuk teljesíteni hivatásunkat, hogy aki a tanácsban tevékenykedik, érezze: rangot jelent az államapparátusban dolgozni, A nép érdekeit képviselni, ügyeit gyorsan, fegyelmezetten, lélekkel intézni. Minden tanácsnak, legyen bármilyen formája, tudatában kell lennie ennek a felelősségnek. A szokások megváltozása valóban nehéz, de csak akkor, ha nem érződik: mindenki érdeke a korszerűsítés. Kell annyi húzóerejüknek lennie a tanácsoknak, hogy jól éljenek önállóságukkal, érvényesüljön a közéleti demokrácia. Az önállóság teherrel is jár: vállalni kell a döntések következményeit. De hát ehhez már felnőttek a tanácsok, és ők a legjobb ismerői annak, amiben dönteniük kell. SÁGI AGNES Meddig segítés és mikortól rátelepedés? Az említett interjúban Krasznai Lajos öt csoportba sorolta azokat a célokat, amelyeket el akarunk érni. így: segítsék az új szervezetek az igazgatás és az irányítás hatékonyságának növelését; a demokrácia kiszélesítését; a helyi tanácsok népképviseleti, önkormányzati szerepének kibontakozását; javítsák a települések közötti politikai, gazdasági kooperációt, igazgatási együttműködést; jobban ösztönözzenek a helyi tartalékok feltárására, a kisebb térségeken belüli kiegyensúlyozott fejlődésre.
