Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

1984. Április i., szerda. D PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Képletesen szólva, úgy haladtunk előre az egykori szűzföldeken, mint az előrelátó paraszt, aki kiépíti a maga gazdaságát, amelyben ő és utó­dai élni fognak: előbb házat emel, sietség nélkül, gondosan rakja egy­A képeken: Aratási előkészületek — 1954-ben (a cím fölött balra) Kombájnok sora a tavalyi betakarításkor (a cím fölött jobbra) Az „élet útja a szüzíöldeken (a cím alatt) Cikkünk szorzója Szergej Manjakin. az SZKP omszki területi pártbizott­ságának első titkára 1923-ban szüle­tett, végzett agronómus. A háború után falvakban dolgozott a Szovjetunió európai területének déli részein. Éve­ken át kolhozelnök, majd a sztavro- poli terület tanácselnöke. 19C1 óta az omszki terület első titkára. A szűzföl­dekkel kapcsolatos megállapításai el­sősorban a Nyugat-Szibériában vég­zett munkájának tapasztalatain ala­pulna!:. Pest megye testvérmegyéjének első titkára már a gyakorlatban is sokszor mutatta be Pest megye kép­viselőinek, milyen rohamosan fejlődik a szibériai ipar és mezőgazdaság, mily nagy tettekre képes az alkotó ember. Az omszki terület az egykori szűz- földek része. Az 1934—58-as években 1,4 millió hektárnyi parlagföldet von­tak itt művelés alá. A jelenlegi vetés- terület 3,7 millió hektár. A terület la­kosainak száma 2 millió, az ország magasan fejlett Ipari központjai közé tartozik, a lakosság csupán 15,5 száza­léka dolgozik mezőgazdaságban. Első pillantásra úgy tűnik, mintha a szántóterület növelése lenne a me­zőgazdaság fejlesztésének útja. Az ugarföldek, a parlagföldek mezőgaz­dasági művelésének szovjet gya­korlatára azonban nem ez jellem­ző. A Szovjetunió, amikor óriási te­rületeket vont mezőgazdasági műve­lés alá, mindig az adott terület komplex fejlesztésére törekedett, a gazdálkodás intenzív módszereit al­kalmazta, beleértve valamennyi ága­zat gépesítését, az öntözött terüle­tek növelését, az agrokémia és a tudomány legújabb eredményeinek felhasználását, a termelés szakosítá­sát és koncentrálását. A legbonyolul­tabb problémák komplex megoldása, a mezőgazdaság intenzív fejleszté­sének irányvonala — végső soron ez biztosította a szűzföldeken végzett munka sikerét. Ugyanez a jellemző az élelmiszerprogram végrehajtására is. Az ötvenes évek közepén a Szov­jetunióban minden áron növelni kel­lett az árugabona termelését, még akkor is, ha ez nagyon sokba került. Köztudott, hogy abban az időben nem volt elég kenyér. De bármilyen fontos is volt minden egyes tonna gabona, tartósan nem építhettünk a pillanatnyi eredményekre. Két-há- rom bő termés az új földekről — s már megérte az erőfeszítés. De ez is csak a kezdet, csak az első lé­pés. sőt még csak a lépés fele. Év­tizedeken át a legnehezebb problé­mákat kellett megoldani, hogy fo­kozatosan, tervszerűen megerősíthes­sük pozíciónkat a művelés alá vont területeken. Gondolkodásbeli változás másra a téglákat, aztán helyet szorít a jószágnak is, kerítést készít és a kertben fákat ültet... A szűzföldek „építkezéseinek” Is megvoltak az egyes szakaszai, s eze­ket pontosan nyomon lehet követni. A hatvanas évek közepe a tech­nikai forradalom időszaka volt a szűzföldeken. Kombájnok, nagy tel­jesítményű traktorok, az új létesít­mények villamosításához kábelek, korszerű gépek és felszerelések ér­keztek ide. Természetesen szükség volt a parasztokból lett gépkezelők átképzésére. S ez jelentkezett a dol­gozók műszaki tudásában és egy sor fontos szociális és gondolkodásbeli változást vont maga után. Egyidejűleg rpeglsézdödött a főlek művelés elvekben is új rendszerének* alkalmazása. Ezzel sikerült közöm­bösíteni a nagy területet felölelő szántásnál elkerülhetetlen porvihart és a szél okozta talajeróziót. Meg­jegyzem, a talaj művelésnek ezeket a módszereit a világ mezőgazdasága éppen a szovjet szűzföldeken folyta­tott kutatásoknak köszönheti — biz­tosítják ma is a terméshozamok di­namikus növekedését Nyugat-Szibé- riában és Kazahsztánban. Amikor kedvező az időjárás, hektáronként több mint 20 mázsa gabonára lehet számítani. Ez nem kevés, ha figye­lembe vesszük, hogy a szűzföldek viszonylatában a gabonatermelés gazdaságossága hektáronkénti 7—8 mázsánál kezdődik. Az itt kidolgo­zott talajvédelmi rendszert már sok millió hektáron alkalmazzák siker­rel, többek között az ország európai részének régebbi művelésű szántó- területein is. A hetvenes éveket az állattenyész­tés gyors fejlődése jellemezte a szűz­földeken. A terület a hús, tej, tojás, gyapjú óriási szállítójává vált. Ami pedig a gabonatermesztést illeti, ép­pen ez idő tájt tértek át itt az ér­tékes, úgynevezett kemény búzafaj­ták termesztésére. íj módszerek az ösztönzésben Az egész időszak alatt — kezdve 1954 tavaszától — nem szünetelt az építkezés: szaporodtak a komfortos, lakások és az utak, az iskolák és a kórházak, a klubok és a könyvtá­rak, az üzletek és a szolgáltató vál­lalatok. Ehhez járult az új falvak csinosítása és parkosítása. Az egyko­ri szűzföld az ország egyik legjob­ban ellátott területévé vált. Nem véletlen, hogy éppen itt kez­dődött el az anyagi ösztönzés új módszereinek tömeges alkalmazása. Ezek nélkül, úgy vélem, egyszerűen elképzelhetetlen az élelmiszerprog­ramban kitűzött célok megvalósítá­sa, ami napjaink legfontosabb fel­adata nálunk csakúgy, mint az egész országban. Az elmondottak alapján nem túl­zás tehát, ha a szűzföldek meghódí­tását egy sorba állítjuk a szocialista fejlődés legnagyszerűbb eredményei­vel. Hiszen 1954 tavaszától — 5-6 év múltán 42 millió hektárnyi szűzföld hozott mind dúsabb termést. Ez az ország egész termőterületének csak­nem ötödé. ...... Nem véletlen, hogy az egész szov­jet parasztságot rendkívüli módon érdeklik a mezőgazdaság intenziíiká- lásának tapasztalatai olyan nehéz ég­hajlati viszonyok között, mint ami­lyenek Szibériában uralkodnak. Csupán a történelmi igazság ked­véért emlékeztetünk az egyik nagy nyugati lap véleményére, mely ak­koriban jelent meg, amikor a trak­torok éppen csak hogy megérkeztek Kazahsztán és Szibéria lakatlan, kietlen sztyeppéire. „A szűzföldek vad körülményei között ember nem képes megélni. Éppen ezért megnyu­godhatunk, a szűzföld emészthetet­len falat marad Oroszország gyom­rában.” Ma, három évtized múltán már puszta időpazarlás lenne vitatkozni erről, hiszen az idő régen megcáfolta e kijelentést. Az egykori szűzföldek nemcsak a Szovjetunió legnagyobb éléskamrájává változtak, ahol magas szintű a földművelés és a fejlett tár­sadalmi szerkezet, hanem egy olyan sajátságos kísérleti területté is vál­tak, amelyeken tömeges méretekben ki lehet próbálni a leghatékonyabb műszaki, szervezési és gazdasági módszereket. Ez tény, napjaink rea­litása. — Gondolom — és nem minden alap nélkül —, hogy a nyugati köz­vélemény ugyanilyen hitetlenkedés­sel fogadja azt az elelmiszerprogra- mot is, amelyet a Szovjetunió a 80- as évekre kidolgozott, pedig immár az is jó egy esztendeje megvalósu­lás stádiumában van. A mezőgazda­ság irányításának a szűzföldeken szerzett harmincesztendős tapaszta­lata sok vonatkozásban előre meg­határozta azokat a módszereket, amelyek segítségével az ország si­kerrel akarja megvalósítani az élel­miszerprogramot. S bár a szűzföldek meghódítása a szovjet történelem legjelentősebb eseményeinek egyike volt, nemcsak azért beszélünk ma er­ről, hogy tisztelettel adózzunk a múlt­nak, amire egyébként joggal lehe­tünk büszkék. A tanulságok ma is időszerűek. A termelés intenzifikálásának eredményeként az omszki terület falvai — a Szovjetunióban kialakult fogyasztási normákat számítva — közel 17 millió embert tudnak ellát­ni gabonával, mintegy 4 milliót tej­jel, 3 milliót hússal. Az omszki pa­raszt kétszer annyi földet művel meg és másfélszer annyi szarvasmarhát tenyészt, mint az országos átlag. Időszerűek a tanulságok H ihető-e, amit a címben állítunk, hiszen mást sem hallani napjainkban — és már hosszú idő óta —, mint azt, meny­nyire megnehezedtek kisebb és nagyobb közösségek számára a cselekvés lehetőségei. Amit állítottunk, tartjuk, bár a gon­dolatot kölcsönbe vettük a világirodalom fejedelmi nagysá­gától, Goethétől, ö írta a Wilhelm Meister tanulóeveiben; Cseleked­ni könnyű, gondolkodni nehéz, a gondolat szerint cselekedni kényel­metlen. így teljes, így igaz az, ami a címben áll. S igaz nagyon nap­jainkra, amikor a gondok, a nehézségek, a bajok, a terhek egyén és közösség cselekvését sürgetik, ám éppen mert e sürgetés egyre érzé­kelhetőbb, óvakodni kell a csináljunk valamit, bármit ingoványától. A gondolkodást megkerülő lett — a hamariság, a kapkodás, a felü­let elsimítása, a látszatok őrizgetése — legjobb esetben is filléreket hoz a társadalomnak, ám úgy, hogy majd később, bánatpénzként, fo­rintokat követel. Cselekedni könnyű... Hétfőn, kedden, ma szép szavak köszön­tötték, köszöntik az ünneplőket; az országot. A népet, mely új tör­ténelme negyvenedik esztendejét kezdi meg, nem egészen úgy, mint vélte, remélte a hatvanas, hetvenes évek fordulóján, egyáltalán nem úgy, mint lerongyolódva, nélkülözve, romok között bukdácsolva szá­mította 1945-ben. Akkor, 1945-ben az álmodozásoknak sem tartozott körébe mindaz, ami ma szürke valóságnak tetszik; akkor, a hatva­nas, hetvenes évek fordulóján úgy tűnt, gyorsan és mindig feljebb kell jutni, gondok nélkül, megtorpanásoktól megmenekedve. Melyik volt a jó, a helyes? Egyik sem? Mindkétszer tévedtünk? Emberi gyengeség, hogy hajiunk a vágletességre. A csak fehéret, csak feke­tét látásra, feltételezésre. Ma sem vagyunk ettől mentesek, de a ko­rábbiaknál már pontosabban érzékeljük, a színek is, látómezőink is változtak. Változtak; változnak; változzanak. Keserves iskola ez, mert gyakran nem tudni, a vizsgán milyen kérdéseket kapunk, és mikor, és mennyit. Mégis, néhány újabb vizsgán már túljutottunk. Túljutottunk: a megye ipara képes volt a termelés csekély növeke­dése mellett tetemesen bővíteni a nem rubel elszámolású kivitelt; több évtized legsúlyosabb aszály kártételét viselte el talpon marad­va a megye mezőgazdasága; tavaly 6269 új otthonra adtak ki hasz­nálatbavételi engedélyt; megépült kilencvenöt kilométer hosszúságú vízvezeték-hálózat... Mi az, amin túljutottunk? Elsősorban azon a lelki megrázkódtatáson, melyet a nem hozzánk igazodnak, nekünk kell igazodnunk tényének fölismerése okozott. Másodsorban azon a riadalmon, melyet a már-már szokványosnak számító, évről évre be­tervezhető életszínvonal-emelkedés megtorpanása keltett. Harmad- sorban azon a letargián, hogy nem tehetünk semmit. Tehettünk, tet­tünk. Kisebbek lettek a hivatalos pénzek? A megye lakossága még egyetlen esztendőben sem teljesített olyan értékű — 976 millió forin­tot kitevő — társadalmi munkát, mint tavaly. Válasz? Hisszük, hogy igen, felelet a megnehezedett körülményekre. Amint egyén és kö­zösség erőfeszítéseinek.-sűrítőj»az* is, hogy-rtető alá , került ötszáz óvodai hely, ezzel-máv--43 ezer 'gyeinnéknek yjirt napküabenj-ellátás;,, hogy az oktatás feltételeinek-' j'éleúíős ^romlása nélkül sikerült a je­len tanévben 121 ezer általános iskolás tanítását megoldani. Cselekedni könnyű... A gondolkodás goethei nehéz terhét rál- lalva, sokasodnak annak jelei, hogy vállaljuk a gondolat szerinti cselekvés kényelmetlenségét is, nemcsak a gondolkodást. Formálód­nak a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének végleges irá­nyai, módjai; új szervezetben dolgozik a közigazgatás; friss válasz­tójogi törvény igazolja a szocialista demokrácia teljesebbé tételének akarását. Példák arra, hogy társadalmi méretekben bátrabban vá­gunk neki újnak, nem próbáltnak, mint egyéni, kisközösségi körben. Miért? Mert ez utóbbi terepen hat a félelem, a status quo esetleges kockáztatása miatt. Mert az előbbi terepen, a társadalom vezető szerveiben hat a fölismerés: a status quo is veszélybe kerül, ha nem mozdulunk, nem változtatunk, mert nem a változatlanság a megle­vő megőrzésének módszere, eszköze, hanem a nyitás az új lehetősé­gek, formák, tartalmak irányába, társadalmi lét, tudat, gazdaság te­repén egyaránt. A gondolkodásmód e kettőssége — nem kettős szintje, hanem eltérő kiindulópontja — az, ami a legfőbb feladat jelzője: erőteljesen fokozni kell a társadalom nyitottságát az újra, készségét a változtatásokra, változásokra, igényét a hatásosabb módszerekre, eszközökre. Történelmi horderejű teendő ez, súlya, szerepe nem ki­sebb a jövőt tekintve, mint volt annak idején az államosítás, a nagy­üzemi mezőgazdaság megszervezése! Válasz ez egyben arra is, hor­danak-e magukban hétköznapjaink forradalmi teendőket, csak ép­pen e választ gyakran és sokan nem ilyesmiben — gondolkodásmó­dunk átalakításában, az új gondolatok üdvözlésében — kutatják, kívánják meglelni, hanem látványos, hetek, hónapok alatt gyökeres fordulatot hozó tettekben, huszárvágásokra alapozott taktikákban, a mindenféle gondra megoldást, mindenféle bajra balzsamot adó ilyen, olyan, amolyan modellekben. A társadalom azonban nem lehet ala­nya modellkísérleteknek! Cselekedni könnyű... lenne ezer minden­ben akkor, ha a tisztesség, a felelősség nem diktálná a társadalmi méretű cselekvésről határozóknak a gondolkodást, a következmé­nyek alapos mérlegelését, azaz a gondolat szerinti cselekvés sereg­nyi kényelmetlenségének vállalását. Vállalását a népszerűtlenségnek, bizonyos döntésekért; vállalását a türelmetlenkedőktől származó szemrehányásoknak; elismerését a tévedéseknek, kimondását annak, hogy sok mindenben nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Nincsenek teljesen azonos egyéni, családi célok, de teljesen azonosaknak kell lenniük a célokhoz törekvés, jutás társadalmi lehetőségeinek, útjai­nak, elveinek, mert a változatosság nem az irányokban, teendőkben, célokban kell, hogy formát öltsön, hanem a végrehajtásban, annak módszertanában, eszköztárában. Ennek elfogadása, még előbb, belá­tása, nem függvénye annak, mire van, mire nincsen határozat, függ­vénye azonban annak, érdekli-e az állampolgárt, s ha igen, isme­ri-e köz és egyén sorsának, jelenének ezernyi kapcsolódó pontját, el nem választhatóságát, kölcsönhatását. Eötvös József, a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmát el­nyert, 1954-ben megjelent művében — A XIX. század uralkodó esz­méinek befolyása az álladalomra — azt írta: Az, hogy egy államban milyen mértékben lehet adni önállóságot kisebb közösségeknek, el­sősorban attól függ, hogy mennyire erős az állam, mint egész. A vál­lalatok, a települések önállóságának már megvalósított és tervezett erősítése, az állampolgári kezdeményezések, vállalkozások, egyesülé­sek serkentése, az állam, mint tulajdonos szerepének módosítása, a gazdasági reform továbbfejlesztésének irányai mind-mind azt mu­tatják, erősödőben az állam, mint egész. S mert erősödőben — erő­södőben, állampolgárainak köszönhetően —, egyre inkább tere nyí­lik annak, hogy állampolgárok mind nagyobb csoportjai, munka- és lakóhelyi közösségei vállalják a gondolkodás nehézségét, a gondolat szerinti cselekvés kényelmetlenségét, mert már tudják, ezek nélkül cselekedni könnyű, de értéke is az. S miért érnék, érnénk be eny- nyivel?! M. O. CSELEKEDNI KÖNNYŰ így elünk ma Szibériában Gazdagon terem az egykori szűzföld írta: Szergej Manjakin, az SZKP omszki területi bizottságának első titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents