Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
1984. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 11 Megújulhat-e a munkások közössége? Hagyomány már: a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe, május elseje alkalmából élenjáró szocialista brigádok vezetőit találkozóra invitálja a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, hogy elvtársi, baráti beszélgetés keretében cseréljenek véleményt a brigádmozgalom eredményeiről, gondjairól, mindarról, ami a munkásokat foglalkoztatja, például életkörülményeik, munkafeltételeik alakulásáról. Hagyomány, írtuk az imént, s fűzzük hozzá, nagyszerű hagyomány ez a találkozó. Hiszen bepillantani enged a munkapadoknál dolgozó társak gondolataiba, érzelmeibe, lehetőséget kínál a szocialista brigádok módszereinek cseréjére, s mindennapi életünk gondjainak-örömeinek feltárására, megosztására, s alkalom egyfajta szembesítésre is: ezt szeretnénk, ezt értük el, ezt kell megoldanunk, s lám, így teszik mások. No és az sem mellékes szempont, hogy a munkában legjobban helytálló közösségek s a megye vezetői is meghányják-vétik ilyenkor mindazt, ami közös ügyünk, amin csak együtt változtathatunk. csökken. Ha meg akarjuk állítani a kedvezőtlen folyamatot, fel kell tárni — mondottak többen —, az okokat, meg kell szüntetni azokat. Arról van szó, hogy az utóbbi három évben visszaeső? következett be a mozgalomban, kisebb lett a szocialista brigádok — és persze ezzel a tagok — száma. Fodor László így beszélt: a tavalyi vállalati és országos tanácskozásoktól azt vártuk, hogy lendületet adnak a munkaverseny és a brigádmozgalom fejlődésének. A kibontakozás azonban lassú. A vállalati szabályzatok módosítása sok helyen nem történt meg a kitűzött határidőre... Valóban a brigádmozgalomban keresendők-e a problémák, vagy egyéb tényezők befolyásolják kedvezőtlenül? Akad jó néhány csomópont, amelyen tetten érhetők az olykor szubjektív, máskor objektív okok. Mindjárt az első: a munkahelyi vezetők viszonya a brigádmozgalomhoz. Ahol nem ösztönzik, nem adnak kellő alapot, segítséget ahhoz, hogy a feladatvállalás célratörően szolgálhassa a termelést, ott ma sem ritkaság a formális bejegyzés a brigádnaplóban, amely így kezdődik: ... vállaljuk ... Bár az igazsághoz tartozik, hogy e naplók meg így is egyre több tényleges tartalommal telítődnek, s már többnyire a múlté az is, amikor a meg sem nézett színdaraora szóló jegyeket ragasztották be — ahogyan arról Barta Ferenc, a Dunai Kőolajipari Vállalat szocialista brigádvezetóje szólt. Többen szóvá tették, például Pölcz Kálmán, a Buda vidéki Erdő- és Vadgazdaság, Dévényi Aladár, a CEMÜ váci gyára, Czinege István, a monori MEZÓGEP szocialista brigádvezetője és Juhász Erazmusné, hogy a fluktuáció magas, s ez is a szocialista brigádok gyengüléséhez vezet. Sokan keresik a boldogulást olyan helyeken — a termelőszövetkezetek melléküzemágaiban, kisvállalkozásokban, vagy a három műszakos munkánál könnyebbet kínáló, netán még magasabb fizetést is nyújtó munkahelyeken, ahol „élet- színvonaluk megőrzése, emelése” a mai gazdasági körülmények közepette is bizonyosnak látszik. El sem ítélhető, ha valaki keresi a boldogulás útját, hiszen fontos népgazdasági szerepet töltenek be a kiegészítő- és a melléküzemágak, olyan hiányt pótolnak a termelésben, amelyre a nagyüzemek nem vállalkoznak, a lakosságnak pedig e termékekre szüksége van. Dévényi Aladár fogalmazta nagyon plasztikusan: érthető, ha valaki meg akarja őrizni azt az életszínvonalat, amit már elért, de ha vállalati munkaközösségbe lép, vagy saját kiskertjében termel munka után a saját szükségletére —, akkor nem jut ereje, ideje társadalmi' munkára, közösségi életre, munkaidő utáni értekezletre. De nem jut ideje tanulásra, művelődésre s még családjára sem. A baj az — mondotta Dévényi Aladár —, s gondolatait mások is erősítették: akik kötött állásban dolgoznak, akik a társadalmi munkát választják, akik sokat tesznek a közösségért, azoknak a legkevesebb a pénzük! Azzal szinte mindenki egyetértett, hogy inkább a munkaidőn belül keltűire is gondol az események krónikása? Például arra, ami minden hozzászóló szavaiból sugárzott, s amit a bevezetőben Fodor László, az SZMT titkára így fogalmazott meg: nagyra értékeljük a szocialista brigádok tevékenységét, vállalkozó szellemük, konkrét segítő tevékenységük hasznát munkahelyi közösségek, települések egész sora élvezi. Szocialista szemléletünk formálódásának nagyszerű példáit látjuk abban az összefogásban, amellyel e brigádok hozzájárulnak a feladatok végrehajtásához. Tapasztalatok egész sora bizonyítja, hogy képesek céljainkat a Akáczi Sándorné Barta Ferenc Czinege István dolgozók személyes ügyévé tenhi, s belső meggyőződésből vállalják a megnövekedett feladatokat. A brigádok tenniakarásától is függ, hogy milyen gyorsan jutunk előre a hatékonyság, a műszaki fejlesztés, a termelékenység, a minőség javításában, a munkakultúra magasabb szintjének megteremtésében. Nem vitás: hatalmas erő a szocialista brigádoké, vállalásaik településeknek adhatnak új arculatot, munkahelyeknek megszépülő külsőt, rendezett belsőt, terveknek tartalmat, termelésnek biztonságot, rendkívüli feladatoknak gyors teljesülést. Csak ízelítőül néhány most elhangzott példát erre: Juhász Erazmusné, a PEMÜ szocialista brigádvezetője említette, hogy ha nem lettek volna az évközi kisebb-nagyobb rugalmas vállalások, ha nem állják a szombat-vasárnapi műszakot, nemhogy a kiváló vállalat címet nem nyerte volna el a PEMÜ, talán a munkaterv sem teljesült volna Hasonlót említett Czinege István is, aki elmondta: a MEZŰGEP monori gyáránál a brigádok keretszerződést kötnek a munkahely vezetőivel, s konkrét vállalásaik időszerű kéthavi, olykor heti teendőkből állnak össze. Vágvölgyi József, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese azért mondott köszönetét a szocialista brigádok vezetőinek, mert mind többen vesznek részt a munkakollektívák tagjai közül a települések fejlesztésében s enél- kül a mai gazdasági helyzetben nem beszélhetünk gyorsuló fejlődésről portánkon. A gyógyszerellátás azokon a településeken 'a legmegnyugtatóbb — mondotta Nagy Varjas Mátyás a Pest megyei Gyógyszertári Központból —, ahol szocialista brigádot alkotnak a patika dolgozói s érdekes módon itt nem gond a munkaerő-utánpótlás sem. Akáczi Sándorné arról számolt be, hogy a brigád az a közösség, amely a Nagykőrösi Konzervgyárban csökkenti a termeléskiesést, ha például az aszály miatt kevesebb meggy kerül hozzájuk, s keres helyette más befőttnek, dzsemnek alkalmas gyümölcsöt. Polondi Győző, a Csepel Autógyár szocialista brigádvezetője fogalmazta így: Annyi minden belefér abba a fogalomba, hogy brigád! Az öregek napközijének megalkotása, az öregek látogatása, a gyógypedagógiás gyermekek segítése, az egy iskola — egy üzem mozgalom... Vagyis az a plusz, amit az emberek egymásért tehetnek. Az a közösségi érzés, ami át- és áthatja a brigádmozgalmat. Regős Géza, a Pestvidéki Gépgyár November 7. szocialista brigád vezetője egy kislányról beszélt, aki a fóti gyermekvárosban nevelkedett és az ő brigádjuk jelentette számára a családot. Akkor is, amikor kommunista szombatokon a brigáddal együtt söpörte az udvart, s akkor is, amikor a karácsonyi ünnepeket a brigád valamelyik tagjánál töltötte. S nem is a pénz összege a lényeg — az az ötezer ötszáz forint, amelyet a kislánynak adtak, mikor a gyermekváros önálló életútjára engedte —, hanem a szeretetből fakadó gyűjtés fejezte ki, mire képes a szocialista közösség ... Ám, ha a brigádok ereje hatalmas is, nem lehet nem észrevenni: lene jól megszervezni a munkát, a folyamatos műszakokat ellátni anyaggal úgy, hogy ne álljanak a gépek hiába, hiszen bármilyen jól működnek is a gazdasági munkaközösségek, mégsem azok garantálják a tervek teljesítését. Hasznosak ott, ahol — s erre is mondottak példát — hiányzó alkatrészeket maguk gyártanak, olcsóbban, jobb minőségben, mint ahogy eddig idegen kisüzemtől, esetleg melléküzemágtól kapták. Tehát nem kellene elvetni olyan teendőket, amelyekkel egyébként gondja lenne a vállalatnak, ráadásul a többletjövedelemhez becsületes többletmunkával jutnak a résztvevőik. De el kell vetni azt a gyakorlatot, amikor a munkaidő alatt készítik elő a munkaidő utáni tevékenységet és a normál műszak rovására biztosítják az anyagot. Az ellentmondásokat mindenképpen meg kell szüntetni, biztosítani azt, hogy o legérdemesebbek jussanak többletkeresethez és senki ne a szocialista brigádok kárára éljen jobban, vállalaton belül. Ez utóbbi témáról — a szemléleti gondokról — figyelemre méltó vélekedések hangzottak el. A túlzott anyagiasság ellen, a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. A csúszópénzek, a tisztességtelen haszonszerzés miatt emeltek szót. Regős Géza hangsúlyozta: ezek demoralizálják a becsületes dolgozókat, rontják a hangulatukat, károsan befolyásolják munkakedvüket. Akáczi Sándorné így fogalmazott, s mennyire egyet lehetett érteni ezzel: a brigádmozgalom fejlődésére nem gyakorol kedvező hatást, hogy gondokat okoz az életszínvonal megőrzése. Sokan hajszolják a pénzt, rohanóvá vált az életünk, nem jó, hogy nem érünk rá semmire. Czinege Istvánnak is igaza volt, amikor elismerte a gazdasági munkaközösségek hatékony munkáját, de hozzátette: az összvállalati szintű termelésszervezésben kell keresni a bajt. Ki szállna szembe azzal, amit Polondi Győző említett: az importból beszerezhető jó minőségű szerszámokról, alapanyagról, munkaeszközökről —, amelyek sokszor hiányoznak, s ez hátráltatja a munkát. Persze — s ez is igaz — a szocialista brigádok is sokat tehetnek a jobb minőségért, ahogyan errői. .Molnár Jánosné, a Váci Kötöttárugyár szocialista brigádvezetője szólott: a kelmekészítők tavaly felvették a kapcsolatot az általuk használt fonalat előállító brigáddal, s azóta közös megelégedésre, jobb minőségű termékét állítanak elő. Hány témát idézhetnénk még? írhatnánk az utánpótlás neveléséről, a fiatal műszaki értelmiség nagyobb megbecsüléséről, egyes hiányszakmák gondjairól, arról, hogy a tanulás, az önművelés mintha kissé háttérbe szorulna az utóbbi időben. Elfogadhatatlan, hogy manapság sok helyen nem becsülik értékén a törzsgárdát. Számos vezető feledkezik meg arról, milyen nagy tőkét jelent a hűség a vállalathoz, ami magában foglalja a hely ismeretét, azt, hogy jóban-rosszban együtt lélegzik valaki a vállalattal. Hosszú távon vállalja a törzsgárda mindazt, ami előmozdítja az üzem boldogulását. Miért élnek jobban mégis olykor inkább azok, akik önös érdekből vándorolnak? Nem gondtalan a szocialista brigádok élete, fejlődése, az mégis bizonyos: van perspektívájuk, nélkülözhetetlenek. Nélkülözhetetlenek a közösség formálásában, a gazdasági teendők színvonalas, gyors megoldásában. Az a mag ma is a brigád, amely érzékenyen reagál mindenre, ami vállalati érdek, s ha szükséges, nem ismer estét, ünnepnapot. Sokszor a család is hozzánő ehhez a közösséghez. S hogy miként léphetnénk tovább, arról Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára szólott. — Magam is egyetértek azzal — mondotta —, hogy a brigádmozgalom jelene olyan, amilyennek a brigádvezetők festették. Bizonyos képit, rezdülését adták a felszólalók napjaink érdekösszeütközéseinek és az ezek okozta hatásoknak, a megye gazdasági életének is. A gondok ellenére is e munkáskollektíváknak köszönhető, hogy Pest megyében tavaly egyetlen veszteséges ipari vállalat sem volt, csupán egyetlen mezőgazdasági üzemet szanáltak. A jövőt is a megye gazdasági valósága alapján ítélhetjük meg. Ami árnyat vet a mozgalomra, s ami jótékonyan befolyásolhatja, az is ebben a valóságban keresendő. A dinamikusan változó gazdasági feltételek között a gyorsan átalakuló életben a brigádmozgalom sem maradhat statikus. Az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elve mellett napjainkban megjelent a több munkáért járó több bér elve is. Igaz, ez nem mindig érvényesül kívánságunk szerint. Érthető, ha az emberek keresik a lehetőséget, hogy tisztességes munkával nagyobb jövedelemhez jussanak, ebből az országnak is haszna van. Az első titkár kifejezte azt Is: a szocialista brigádmozgalmat meg kell őrizni, alapjait változatlanul hagyva azonban a ma igényeinek megfelelően korszerűsíteni kell. A társadalmi erőről, a szocialista munkaversenyről nem mondhatunk le. Ha a brigádok hármas jelszavában a hangsúly időnként változik is, a szocialista életmód, a tanulás és a munka között, azért mindháromra nagy szükség van s lesz. Regős Géza huszonhat éve tagja a brigádmozgalomnak. Tagja? Alapítója a Pestvidéki Gépgyár brigádmozgalmának. 1957 óta dolgozik mai munkahelyén. Valaha formálisan indult a brigádmunka. Gazda nélkül kínlódtak. Passzolták a témát ide- oda. Késtek a munkaértékelések és a vállalásokat olykor nem is lehetett értékelni. Lassan változott azonban minden. így jutottunk el a mai valóságig. Addig a valóságig, amelyről oly sok szeretettel, féltéssel beszéltek a szocialista brigádvezetők tanácskozásán a legjobbak, őszintén feltárva a fogyatékosságokat is, őszintén szólva a gátló tényezőkről —, de mindenképpen kifejezve azt az erőt, ami e mozgalomban testesül meg. Hancsovszltl János felvételei Regös Géza Pölcz Kálmán Dévényi Aladár Juhász Erazmusné Molnár Jánosné Nagy Varjas Mátyás Polondi Győzi
