Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
6 PEST MEGYEI HÍRLAP 1984. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ A munka egy-egy pillanata Gazdaságosság, energiatakarékosság, műszaki fejlesztés, a költségek csökkentese, ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás, okos újítások. Nem varázsszavak, hanem annak előfeltételei, hogy szűkebb hazánk is részt vállaljon a haladásból. Mindannyiunk nagy örömére szép számmal akadt olyan munkahely a múlt héten Pest megyében, amelyben ünnepségre hívta a plakát a dolgozókat, tudatva, hogy a kollektíva tavalyi eredményeiért magas elismerésben részesült. Fotóriportereink e gyárak, intézmények életéből örökítettek meg a — teljesség igénye nélkül — egy-egy pillanatot. Képeink (feníről lefelé, illetve balról, jobbra): Magyar Selyemipar Vállalat váci bélésszövő gyára, a DKV katalitikus krakküzemc, a PEVDI írószergyára, a Pest megyéi Üt- és Hídépítő Vállalat, a MÄV Dunakeszi Járműjavító üzeme, a PEMÜ zsámbéki gyára, a MÉH ceglédi telepe, a CEMÜ váci gyárának zsáküzeme, a Ganz Árammérőgyár, a Babasi Költségvetési Üzem, a solymári Vegyesipari Szövetkezet. (Barcza Zolt, Erdősi Ágnes, Trencsényi Zoltán felvételei) A híres viadukt alatt kanyarog az út, hegyre kapaszkodik, völgybe ereszkedik az autóbusz. Különlegesen szép fekvésű település Biatorbágy. Sík területen futó utcája alig van. A magasabb hegyoldalakat, a hangulatos tó környékét szerényebb, és mutatósabb nyaralók tarkítják. A nyolcezer ötszáz lakosú település lálekszáma tavasztól őszig, de különösen hétvégeken megduplázódik. AutókaJavánok, vonatok éfe a Budapestről alig húsz perc alatt ideérő autóbuszok ontják a pihennivágyókal és a hobbikertészeket. S így indul Biatorbágy több ezer polgára is nap mint nap a főváros üzemeibe. Itt minden családban van legalább egy bejáró. — Dolgos nép lakja ezt a települést — mondja nagy szeretettel a biatorbágyiakról Hernádi Károly, a tanács közelmúltban választott, fiatal elnöke. — Odafigyelnek környezetükre és a tekintetük nem áll meg a kerítésüknél. Talán ezért is tisztább, zöldebb ez a falu, mint sok más település. ló úteri ]srnak Valóban, ahogy végigautózunk Biatorbágyon, szembetűnik a sok füves park, liget. Az utak találkozásainál, lankás domboldalakon a tavaszi záporoktól kivirult gyep ragyog. S ahogy a főutakról a kisebb utcákba behajtunk, feltűnik, hogy nincs sár, nem porzik az út, kátyúkon sem zötykölő- dünk. — Hosszú évek óta több kilométernyi járda készült el és társadalmi munkában kapott portalanított burkolatot egy sor utca. Ezek voltak azok az akciók, amelyek révén a lakosság kedvet kapott a település gyarapításáért végzett önzetlen munkára — mondja dr. Kóródi Mária vb-titkár. — Az út és a járda olyan célok, amelyekért szinte mindenkit mozgósítani lehet. De iskolaépítésre, óvodacsinosításra, vagy egy-egy senkiföldjének számító terület lekaszálására hogyan lehet azokat az embereket társadalmi munkára hívni, akik hajnalban kelnek, a fővárosba járnak dolgozni és sokan munkahelyükön szocialista brigádok tagjaiként Budapesten is társadalmi munkát végeznek? — őket is be lehet vonni, sőt lelkesíteni, ha van egy olyan tanácstag, vagy népfrontaktivista, aki saját példamutatásával, vagy azzal, hogy mindenkivel egyénileg s a maga szájíze szerint beszél. Van Biatorbágyon olyan tanácstag, aki egy hétköznap délutánra utcagyűlést hívott össze olyan helyre, amelyet minden bejáró érint, amikor hazafelé igyekszik. A csoportosulás újabb érdeklődőket vonzott, végül vagy hatvanan hallgatták a tanácstagot, aki, egy beszakadással fenyegető pincesor betemetésére toborozta az embereket. Megmondta nekik, hogy ő vasárnap reggel nyolckor lapáttal ott lesz a Dózsa György utcán és sorban mindenkit megkérdezett, hogy eljön-e? Néhány percen belül olyan hangulatot teremtett, hogy bizony szégyen lett volna nem jelentkezni. Azóta ez a hatalmas munka elkészült, s a tanácstag — Máté István — egész sor ilyen nagy vállalkozás tervezője és motorja lett — válaszolja a vb-titkár. Tavaly Biatorbágy népe 30 millió forint értékű társadalmi munkát végzett települése gyarapításáért. Ez azt jelenti, hogy minden lakóra 3409 forintnyi munka jutott. Természetesen volt, aki ennek a négy-ötszörösét dolgozta. Szívvel terveztek Látványos, nagy dolgok nem készültek. A biatorbágyiaknak mégis fontos és jelentős az elvégzett munka, hiszen életkörülményeiket közlekedésüket és közérzetüket javította. A Peca-tónál portalanított utak készültek és hidat építettek egy patak fölött. A Kutyahegyen villanyt kaptak az üdülőtelkek. Ennek költségeit és a munkákat természetesen a te- lektulajonosok vállalták. A Szarvashegyre felvezető makadámút értéke több mint nyolcmillió forint. Építésénél ott serénykedett az üdülőtulajdonosok java része, s aki nem jött, az költség-hozzájárulást adott — hiszen meggyőzték őket, hogy a villany- hálózat, vagy a jó út mind az ingatlan értékét növeli. — Tavaly szeptemberben kezdődött a rendelő felújítása, s közben elláttuk a betegeket is — emlékszik vissza a nagy munkára dr, Tálas Turnus körzeti orvos. — Ebben a csaknem százesztendős épületben működött hajdan a biai tanács. A ház jócskán megérett a felújításra, ez kezdődött tavaly. De nem akárhogyan. A tanács vb településfejlesztési albizottsága — amely máshol ha Létezik is ugyan, csak formális szerepet tölt De —, itt olyan lelkes lokálpatriótákat tömörít, akik hihetetlen szeretettel, gonddal segítik Biatorbágy gyarapodását. Schaider Miklós építészmérnök, az albizottság elnöke az orvosok bevonásával olyan átgondolt és főleg takarékos tervet készített, amellyel egy külső szakember valószínűleg nem bajlódott volna. Tálas doktor az asszisztens szobájából leválasztott elkülönítő helyiségbe vezet: — Kimértük, hová kell helyezni az ajtókat, hogy a sterilizáló készülék és az asztal, no meg a fogas is elférjen. A tágas orvosi szobában mindössze a papírral betömött kéménylyuk és a festetlen radiátor jelzi, hogy a rendelő néhány hónapja még nem volt ilyen komfortos. Kiderül, hogy Tálas doktor, aki három éve él és a dolgozik a nagyközségben, nemcsak a hozzáfordulók betegségeivel, hanem gondjaival is foglalkozik. — Nem lehet kívül maradni — mondja. — Az emberek közérzetét nemcsak a testi állapotok határozzák meg, haMáté István lakásának ajtaján jegyzetfüzet lóg. A kitépett lapokból ítélve gyakorta várja üzenet a tanácstagot. Negyedszázada él Biatorbágyon, így szinte már őslakosnak számít. S ha csak két esztendeje lakna itt, az elmúlt másfél év alatti munkájával akkor is kiérdemelte volna ezt a címet. Ekkor vállalta el ugyanis Máté István a tanácstagságot, s rögtön ezután nem kisebb dologra vállalkozott, mint a történelmi korokból itt maradt, ám napjainkban rendkívül veszélyessé vált pincesor megszüntetésére. Hallatlan energiája és lelkesedése magával ragadta a környékbelieket. Az autópálya- építőktől hatalmas gépeket kért, ezekkel előbb beszakították a pincék boltozatát, majd feltöltötték azokat. „Szeretem a zöldet és a fákat”, mondja természetes hangon, s azt is magától értetődőnek találja, hogy ezért több száz köbméternyi földet szerzett, facsemetékért kilincselt, s kellemes ligetet varázsolt — lelkes társadalmi munkások segítségével — Biatorbágy egyik legelhanyagoltabb részéből. Az Ipar utca vasúti töltésanyagból készített burkolatot kapott az 6 szervező és irányító munkája nyomán. „Pályamester voltam Bicske és Budapest között, sok ember munkáját szerveztem, irányítottam. Gondoltam, ennek mint tanácstag hasznát vehetem.” Most a Füzes-patak környékét szeretné rendbehozni, sőt feltölteni. Az autópálya-építőktől vett ígéret alapján harmincezer köbméternyi földet kap a part feltöltésére. „Ha már művelődési házunk nincs, legalább sportpályájuk legyen a fiataloknak, hogy ne a kocsmában, az automaták mellett múlassák az időt. Lesz itt a patak mentén tenisz- és röplabdapálya, sétány, park.” Elhiszem neki. Minden ember annyi esztendős, amennyinek érzi magát. Máté István az ötvenkét évével is fiatal. Ügy tervez, szervez és dolgozik, mint csak kevesen. Még álmai is tiszteletre méltóak. „Ha majd a legfontosabb tennivalókon túl leszünk, jó lenne esténként égy oldalról kivilágítani a viaduktot. Gyönyörű látvány lenne.” Máté István, a település fejlesztéséért végzett nagyszerű munkája elismeréseként április 26-án a nemzeti zászló átadási ünnepségén megkapta a biatorbágyí tanács emlékplakettjét. A település fejlesztéséért az elmúlt évben végzett kimagasló munka elismeréseként Biatorbágy nagyközség elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemzeti zászlaját és az ezzel együtt járó másfél millió forintot. nem viszonyuk a környezetükhöz. S, amikor az orvos társadalmi munkát végez, segít a lakóhely gyarapításában, egyben betegei épülését is szol-' gálja. — A településfejlesztési albizottság tagjai egyébként nemcsak az ilyen látványos feladatok megoldásában vesznek részt szívesen, mint az orvosi rendelő tervezése és átépítése — mondja dr. Kóródi Mária. — Rajongásig szeretik a falut, itt akarnak élni, s ezért olyanná akarják formálni, hogy biatorbágyinak lenni valóban öröm legyen. Ennek érdekében felderítik és bejelentik az illegális területfoglalásokat, a szabálytalan szennyvízelvezetéseket, minden olyan dolgot, amely árt a környezetnek. A patakot mentik Az albizottság közreműködésével a tanács szeretné minden jelentősebb építkezés megkezdése előtt kikérni a lakosság véleményét, egészen az olyan dolgoktól kezdve, hogy épüljön-e fagylaltozó a tanács szomszédságában, s ha igen, milyen legyen? — Most látjuk, hogy milyen jó lett volna a két évvel ezelőtti parcellázáskor is kikérni az ő véleményüket — folytatja a vb-titkár. — Hiszen most derül ki, hogy a korszerű építészeti megoldások alkalmazásához kicsik a telekméretek. Amikor a soron következő településfejlesztő társadalmi munkáról Kérdezem a tanácselnököt, válasz helyett megmutatja a falun átfolyó kis patakot. Egy rövidke szakaszon tiszta, üde a meder környéke, távolabb itt is, ott is szemétkupacok tarkállanak, embermagasságú a gyom. — Elkezdődött a medernek és környékének a megtisztítása. Vállalkozóval elvégeztetve milliókba kerülne mindez. Most néhány lelkes ember szervezni kezdte a lakosságot. Május tizenkettedikén kommunista szombatot rendezünk a Füzes-patak környékének rendbehozatalára. Arról, hogy mire fordítja a nagyközség a megyei településfejlesztési versenyben elért első helyezésért kapott kilenc- százezer, illetve a nemzeti zászlóval járó másfél millió forintot, természetesen a tanácstestület dönt. Mégis megkérdezem az elnököt, mit gondol, hol lenne legjobb helyen ez a nagy összeg? — Száz helye is lenne. Talán hamarosan elkezdődhet a régóta ígért ABC-áruház építése a hajdani vasútállomás helyén, a tanácsházával szemben. Itt lesz majd az új faluközpont. Nincs művelődési házunk. Lassan halad a kastélyiskola felújítása. Nem sorolom tovább. Egy bizonyos, úgy kell felhasználnunk a pénzt, hogy a további társadalmi munkákkal megsokszorozzuk az értékét. Móza Katalin 1 á Szeretem a fákat Megsokszorozni az értékét Dolgos falu a dombok között
