Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-29 / 100. szám

r 4 1984. ÁPRILIS 29., VASÁRNAP A Liptov együttes Maglódon Ismerősként jöttek A közönség együtt énekelt a szereplőkkel Sokszoknyás, ünnepi fejken­dős asszonyra köszönt a szom­szédja, kérdvén, hová igyek­szik így kiöltözve. Nem tit­kolt büszkeséggel érkezik a felelet: „megyek a pávakör­be”, s azzal tovább is siet a virágillatos maglódi utcán. A maglód iaknak — akik még sokan máig sem vetették le a szép népviseletet — a pávakör jelenti a hagyomá­nyokat, a régi énekek, táncok, szokások felelevenítését. Még akkor is pávakömek hívják az együttest, ha az határainkon túlról érkezik. Nem véletlenül, hiszen a lényeg ugyanaz: a nép­művészet általuk is ismert mo­tívumait jelenítik meg. Ezút­tal a Liptov tánc- és ének- együttes ropta a maglódi szín­padon. A Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövetsé­ge vendégeként érkezett cso­port szlovák dalokból, táncok­ból gyűjtött össze csokorra va­lót. (Pest megyében Szódon és Püspökhatvaraban léptek fel a péntek esti maglódi szereplé­sen kívül.) A Rózsahegy környékéről ér­kező fiatalok Kelet-Szlovákia népművészetét bemutató mű­sorukkal körbejárták már a világot. Maglódra másodszor jöttek, ismerősként köszöntöt­ték itt mindannyíukat. Olyany- nyira, hogy a közönség minden különösebb biztatás nélkül be­kapcsolódott az előadásba. Együtt énekelte a dalokat, tap­solta a ritmust a táncosokkal. A szlovák népdalok mellett fel-felcsendültek a magyar népdalok motívumai. Bizonyít­va, hogy az egymás mellett élő kultúrák hogyan hatnak egy­másra, miként fér meg a mag­lód! csöppnyi színpadon a csár­dás és a polka. Mint ahogyan azt a bartóki gyűjtés is bizo­nyítja: a Duna-medencei né­pek művészete nemegyszer ösz- szefonódik. Ezért van az, hogy a Túl a Tiszán faragnak az ácsok kezdetű dal szlovákul is éppoly kellemes hangzású és a férfitánc elemei a kanásztán- céval rokon. Szó szerint érthetjük, hogy majd szétverték a ház oldalát a vidám szereplők. Hiszen hat pár alig fért el a színpadon, s ha egyet ugrottak, elérték a mennyezetet. Így a szépen ko- reografált táncok közül ki kel­lett választani a kevesebb sze­replőst. Természetesen a szín­padi lehetőségek adottak. Az együttes érdeme, hogy ezeket a nehézségeket feledtetni tud­ta. Széles repertoárjuk kereszt- metszetét sikerült bemutatná. Megismerkedhetünk a Liptov- vidéki jellegzetességekkel. Fő­ként a férfitánc motívumkin­cse volt gazdag. A pásztorélet vonásait bemutató rész átme­netet jelentett a hagyomány­őrzés és a népi tánc között. Különösen nagy sikert arattak a páros incselkedő, mókás fel­dolgozások. Klasszikus tánc és újszerű feldolgozások egyaránt jellem­zik az együttes műsorát. A kí­sérletezést jelenti a népi tánc elemeinek pantomimes feldol­gozása és a harmincas évek társasági táncainak paródiája. Kellemes estét töltöttek együtt a liptovi táncosok a maglódi közönséggel. A műsor után még együttmaradtak, éne­keltek, táncoltak, beszélgettek. Er. K. MI MENNYI? Kondor Ka­talin jól tudja, hogy az újság­író szakma művelőinek nem az a dolga, hogy a politika, a közélet, a tudomány, a művé­szetek aktuális kérdéseit meg­válaszolják — erre vannak náluk hivatottabbak, általá­ban jobban felkészült szak­emberek —, haném, hogy eze­ket az ellentmondásokat ma­gukban hordozó témákra rá­irányítsák a figyelmet, szóra bírják az illetékeseket, s ily módon segítsék elő az ésszerű megoldások keresését. Évek óta ilyen, sokszorosan összetett, bonyolult probléma­kör az építészet, ezen belül is a tervezés ügye. Hogy a pén­tek este elhangzott riportból csak a legfontosabbakat emel­jük ki, Magyarországon meg­lehetősen drágán, túlságosan sokba ljfeWÍ’Ő, ráadásul igen­csak középes színvonalú háza­kat, ipari üzemeket terveznek az építőművészek. Oka lehet­ne ennek, hogy ennyire futja tehetségükből, de erről szó sincs. Építészeink képzése vi- lágszínvonálú, rengeteg a te­hetséges mérnök. Magyaráz­hatnánk a jelenlegi helyzetet azzal is, hogy: túlságosan sok a munkájuk, nincs módjuk alaposan kimunkálni elgondo­lásaikat. De ez sem igaz. A tervező intézetek krónikus megrendeléshiányra panasz­kodnak, a fiatal munkatár­saknak jóformán munkát sem tudnak adni. KONDOR KATALIN vita­partnerei ilyen vagy olyan megközelítés után, de mind arra a következtetésre jutot­tak. a jelenlegi helyzet azzal magyarázható, hogy e terüle­ten még alig érezteti hatását a reformszellem. Egyfelől azért, mert a termelőintézeti Gálaműsor Hagyományaink ’84 címmel Galga menti szólisták és együttesek adnak találkozót Gödöllőn a művelődési köz­pontban április 30-án este. Tavasszal szép igazán a Galga mente. Virágzó fák, zöld mezők fogadják az erre járót. Nem véletlen, hogy a természeti szépségekben oly gazdag vidéken az itt élők úgy ragaszkodnak a hagyomá­nyaikhoz. Most együtt kap­hatunk ízelitöt e vidék nép­művészetéről. Bagiak, turaiak, dányiak, szadaiak, hévizgyör- kiek, zsámbokiak, kartaliak, isaszegiek, gödöllőiek mutat­koznak be. Az esztendő jeles eseményeihez fűződő érde­kességeket dolgoztak fel a különböző helyekről érkezők. Tavaszi játékokat és pünkös- dölőt adnak elő a bagi gyere­kek. Lesz szüreti mulatság­idéző, disznótori mulatság. A hévizgyörkiek a boszorkányok napjáról mesélnek. Láthatunk túrái betlehemest, a kartaliak műsorának címe: Lakodalmi menyasszonyfektető. építést semmi sem ösztönzi a gazdaságosabb, olcsóbb meg­oldásra. Fizetéséért dolgozik, különösebb érdeke nem fűző­dik az ország teherbíró képes­ségéhez, mint megoldások ke­resésére. Sőt, ellenkezőleg, vállalata érdekét éppen az diktálja, hogy minél drágább, többe kerülő épületet vessen papírra. Ennek arányában ugyanis magasabb tervezési díjat lehet felszámolni. Hogy pontosan mennyit, azt azonban senki sem tudja. A tervezési díjakat meghatározó jogszabály ugyanis olyan tág határok közötti lehetőséget ad, hogy ugyanezért a munkáért az egyik vállalkozó a dupláját is elkérheti, mint a másik. Ez utóbbi lehetőség — te­hát, hogy két tervező céget versenyeztessenek, ma még meglehetősen ritka. Pedig tá­lán ez lenne az első, a mos­tani meglehetősen zavaros helyzetből kivezető megoldás. S nemhogy többe, de keve­sebbe kerülne, mint a mostani gyakorlat. Mert a terveződí­jakat általában csak ezrekben- százezrekben, de a kész épü­leteket már milliókban, mil- liárdokban számoljuk. LÁZÁR MÁRIA EMLÉKÉ­RE. A dicsőség múlandó. Még nincs hét éve, hogy elhunyt Lázár Mária, a harmincas, negyvenes évek nagy színész­nemzedékének királynője, számtalan nagy színpadi si­ker, emlékezetes filmszerep alakítója, de már felnő egy nemzedék, amely alig-alig is­meri nevét. Nekik egy nagy művész portréját, régi rajon­góinak a korábbi sikerek fel­elevenítését tette lehetővé Salamon István emlékműsora. Emlékezetes összeállítás volt. Cs. A. SRa DIÓFIGYELŐm A Uj politikai könyvek A KGST-országok gazdasága H ézagpótló könyv jelent meg Az európai KGST- országok gazdasága cím­mel. A Kossuth Kiadó gondo­zásában napvilágot látott mű hat európai szocialista ország gazdaságát tekinti át, s ne­ve: szerzői gárda dolgozta fel a hatalmas anyagot. A szép Ifivitelű kötet tárgyalja a KGST-országok gazdasági helyzetét, fejlődését, a gazda­ságirányítási módszereket, egymáshoz való viszonyukat, mindenekelőtt azt, hogy egy- egy KGST-ország gazdasága milyen anyagi erővel vesz részt a világgazdaságban s ezen belül a KGST munkájá­ban. A legtöbbet nyújtó rész a szovjet gazdaságról szóló. Az általános helyzet áttekintése után Pécsi Kálmán — e rész írója — azt vizsgálja, hogy a Szovjetuniónak milyen az elfoglalt helye és szerepe a vi­lággazdaságban. Megállapít­ja, hogy a Szovjetunió gazda­sági, katonai és világpoliti­kai súlya alapján a világ má­sodik legnagyobb hatalma, a világgazdaság döntő tényezője. A világ ipari termeléséből a hetvenes évek végén 25 szá­zalékkal részesedett, és ez megközelíti Nyugat-Európának a világ ipari termeléséből való részesedését. A Szovjetunió 1980-ban több ipari terméket termelt, mint 1950-ben az egész világ együttvéve. Ezután a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti gaz­dasági versenyről ír. Pontos számokkal bizonyítja, hogy a két nagyhatalom versenye mennyire kiegyensúlyozott. A továbbiakban a szovjet gazda­ság növekedési sajátosságait ismerteti, rámutatva arra, hogy a szovjet gazdaság ma is irányadó. Hatalmas gazdasági tartalékaival, nyersanyagbázi- sával a KGST-államok nélkü­lözhetetlen partnere, meghatá­rozó szerepe van az együtt­működésben. Szól a magyar- szovjet külkereskedelem ala­kulásáról. Megállapítja, hogy hazánk gazdaságának életében, fejlesztésében a szovjet kap­csolat a legnagyobb erő, pél­dául hazánk nyersanyagszük­ségletének döntő hányadát a Szovjetunió elégíti ki. Ismer­teti a szovjet gazdaságirányí­tási módszereket, s hangoztat­ja, hogy a szovjet gazdasági mechanizmus tökéletesítése napjainkban is tart. A könyv többi fejezeteiben Lengyelország, Románia, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, CsehszlováKia és Bulgá­ria gazdaságát elemzik a szer­zők, rámutatnak a fejlődési nehézségekre, a sajátos gazda­sági adottságokra, az irányí­tásban megmutatkozó különb­ségekre. Ugyanakkor kimutat­ják a közös, minden szocialista országra jellemző törvénysze­rűségeket is. Ismertetik a len­gyel gazdasági válság okait, a stabilizációban elért eredmé­nyeket. Romániában végbeme­nő fejlődés sajátosságait is kimutatják, sorra veszik az iparosítási politikát, a mező- gazdaságban alkalmazott eljá­rásokat, valamint a magyar— román kapcsolatok helyzetét. A Német Demokratikus Köztársaság népgazdaságának sok érdekes, hasznosítható vo­Rossini Rosalinda nyitányát próbálják Szimfonikus zenekar Vácott Várják, akiket a szívük is húz Ha Szentendrét a Dunaka­nyar jobb partján a képzőmű­vészeti élet központjának tart­ják, a bal parti Vácra is ráil­lik a jelző: a zenei élet felleg­vára. Vácott éppen húszesz­tendős az önálló állami zene­oktatás. Ezt a jubileumot az alkalomhoz illő eseménnyel köszöntötték, a közelmúltban szimfonikus zenekart alapítot­tak. Tanárok és növendékek Néhány soros híradás a Vá­ci Hírlapban és a Konstantin téri iskola bejáratára kifüg­gesztett felhívás adta hírül az új együttes születését. — Szeptemberben vetődött fel először bennünk, hogy lét­re kellene hozni ezt a zene­kart — emlékezik Cs. Nagy Tamás, a Bartók Béla Állami Zeneiskola igazgatója. — Az elmúlt két évtized munkájá­nak gyümölcse beérett, az is­kolában — melynek jelenleg is 800 növendéke van — sok olyan muzsikus fejezte be ta­nulmányait, aki ma már itt tanít vagy emlékeivel kötődik az intézethez. Rájuk és a je­lenlegi felsőbb osztályos nö­vendékekre számítottak első­sorban, — a tantestület tag­jain kívül —, amikor elképze­lésük megvalósításához láttak. Aki figyelemmel kísérte a vá­ci zeneiskola fejlődését, még emlékezhet az 1963-ban ala­kult tanártrióra, mely 67-ben már kibővülve Pisztrángötös néven koncertezett s lett a magja a 16 éve alakult s azóta hivatásos együttessé fejlődött Musica Humana Zenekarnak. Erdélyi Sándor hangver­senymester és zenésztársai most is az első szóra és öröm­mel vállalkoztak a munkára, segítették az új együttes lét­rehozását. Amikor két héttel ezelőtt, nása van. Ezek fe.ltárása segít­het gondjaink megoldásában is. Különösen érdekesek azok a gazdaságfejlesztési irány­elvek és tervek, amelyeket a Német Demokratikus Köztár saság az 1981—1985 közötti időszakban alkalmazott, illetve alkalmaz. A csehszlovák gaz­daságnak is varrnak figyelem­reméltó eredményei, amelyek megismerése szintén közelebb hoz bennünket a KGST-orszá­gok gazdaságainak megisme­réséhez, ahhoz, hegy jobban el tudjuk helyezni a magyar nép­gazdaságot a KGST gazdaságai között. Végül Bulgária gazda­ságát tekinti át Szombathelyi Ferenc, aki ismerteti Bulgária gazdasági fejlődésének külön­böző szakaszait és jellegzetes­ségeit, a gazdasági növekedés tényezőit, majd rátér a bolgár gazdaságirányítási rendszer ismertetésére. Sok vonás ha­sonlít a magyar gazdasági me­chanizmusra, persze magán vi­seli a bolgár sajátosságokat. A különbözőségek természe­tes velejárói a KGST- gazdaságoknak, de leg­főbb dolog az, ami összeköti az európai szocialista országo­kat. Az együttműködés hasz­nos és nélkülözhetetlen a szo­cialista világ fejlődésében. E könyv ennek megértéséhez ad bő adalékot. Gáli Sándor az első próbán a színpadra bevonult a „vezérkar”, Cs. Nagy Tamás köszöntőjében el­sőül őket említette az együt­tes létrehozásán bábáskodók között. Szavait a kottatartó- kat kopogtató vonók és nagy taps köszöntötte. Akárcsak a bemutatkozó karmestert, Sza- lay Miklóst, az Operaház kar­igazgatóját, aki segédikarmes- terként nem kisebb mester mellett szerzett zenekari gya­korlatot, mint Vaszy Viktor­nál Szegeden. Helyettese Ku- tassy Margit, az iskola tanára, növendék-zenekarainak kar­mestere. A koncertmester itt is Erdélyi Sándor, a zenekari felügyelő Bokor György fa­gott-tanár, az együttes titkára Cs. Nagy Tamás. Hajóskapitány és fogorvos A váci zenészek vállalkozá­sa annál is inkább figyelemre méltó, mert ■: ami manapság ritka, mint a fehér holló, egyelőre teljesen amatőrként, anyagi juttatás nélkül, csupán az együttmuzsikálás öröméért ülnek össze szerda esténként próbálni. Cs. Nagy Tamás: — Kezdet­ben 30—35 jelentkezőre szá­mítottunk, ám legnagyobb meglepetésünkre már az első próbára 48-an. s most szerdán 51-en jöttek el. A legfiatalabb tag 16 éves, a korelnök, Fűké Géza nyu­galmazott hajóskapitány, bő­gős, 70-es éveit tapossa. A ze­nekarban sok az ismerős arc, a Musica Humana koncertjei­ről és a növendékhangverse­nyekről. Kocsis Márta, Frank Éva, Szabóky Judit, Siposs László és Abrahám Balázs mellett ott ülnek egykori nö­vendékeik — mai kollégáik: Patrikné Brusznyay Margit énektanár, gordonkás, Szeghö- né Kiss Krisztina zenetanár, hegedűs, Kékessy Annamária fogszakorvos gordonkás és mások. Jelentkeztek olyanok is, akik tanulmányaik befeje­zése óta alkalomszerűen nem muzsikáltak, minthogy a házi muzsikálás bensőséges együtt- létéi ma már egyre ritkábbak. Az igazgató elmondta: mos­tanában többen is megállítot­ták az utcán, arról érdeklőd­tek, igaz-e, hogy összegyűlt egy szimfonikus zenekarra való muzsikus a városban. Az igen után majd mindegyikről kiderült, valaha maga is muzsikált, s most, hogy az ideje engedi, ismét szívesen venné kezébe hangszerét. Csak hát bizonytalankodik, képes lenne-e beleilleszkedni az együttesbe? Mint Cs. Nagy Tamás em­líti: azt szeretnék, ha min­denki eljönne közéjük, akit a szíve húz, s a próbák során maga döntené el, hogy bírja-e, vállalja-e a zenekari munká­val járó terheket, melyet egyelőre még nyilvános fellé­pés nem koronáz. Első bemu­tatkozásukat ugyanis csak ok­tóber elejére, a zenei világ­napra tervezik. Régi és új együttesek Vácott mindig élénk volt a zenei élet. A két világháború között is volt (fúvós) zeneka­ra, voltak családi házimuzsi­kák, akkoriban alakult a ma már Európa-hírű Vox Huma­na, s immáron annak is más­fél évtizede, hogy együtt éne­kelnek a városi ifjúsági kó­rus tagjai. A két ének-zene tagozatos általános iskola, az állami zeneiskola, a Musica Humana s talán majd éppen ez a szim­fonikus zenekar teremtheti meg az alapját — amit na­gyon sokan szeretnének — egy jövőbeni közép- vagy akár felsőfokú zenei tanintézet mű­ködésének. Bányász Hédi ... hát akkor folytassuk... A dirigens Szalay Miklós Hancsovszki János (elvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents