Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-28 / 99. szám
1984. ÁPRILIS 28., SZOMBAT Színházi levél A tudomány felelőssége? jj Mit tehet — vagy [jl tehet-e egyáltalán i valamit? — a tu- J domány annak ér- J dekében, hogy _____ E eredményeit ne az emb eriség kárára, ne az élet ellen használják fel? A dilemma oly régi, mint mint maga a tudomány. S ■ így fordul pusztán etikai vagy filozófiai kérdésből közvetlenül gyakorlati problémává, ahogyan a tudomány előrehalad. Ha belegondolunk, a bronzkor emberét is izgathatták már e kérdések, végtére is a fémolvasztás technológiájának megoldásával már akkor adott volt a két út: készülhetett bronzból a sarló és kapa az aratáshoz és a földműveléshez, készülhetett ekevas és bronzedény — de készülhetett kard és lándzsahegy meg nyílhegy is. És készült is. Már most mitévő kellett volna légyen a bronzolvasztás feltalálója (feltalálói)? El kellett volna titkolnia a találmányát? Valamiféle biztosítékot kellett volna szereznie, hogy csak békés eszközök készülnek belőle? De hogyan titkolhatta volna el? És miféle biztosítékokat kaphatott volna s kitől? Ha ezen a .gondolatláncon visszafelé haladunk, akkor eljuthatunk akár odáig is, hogy minden baj azzal kezdődött, hogy lejöttünk a fáról. Csakhogy az evolúciót éppúgy nem lehetett megállítani, mint a tudomány fejlődését. A dilemma gyökerei tehát nem errefelé keresendők. Mindenesetre a modern korok egyre élesebben vetették fel a tudomány, a tudósok, a kiművelt elmék, más esetben az írástudók felelősségét az emberiség sorsáért. A kérdés- felvetés természetesen jogos: kinek legyen gondja az ember jelene és jövője, a föld s a földi élet további évezredei vagy évmilliói, ha nem annak, aki a meifelelő tudás birtokában részint ismerheti e távlatokat, részint pedig befolyása is lehet az alakulásukra, akár pozitív, akár negatív értelemben? Miután pedig az elmúlt fél évszázad éppen abban jeleskedett, hogy a tudomány hihetetlen fejlődése egyúttal a haditechnika hihetetlen fejlődését is magával hozta, a kérdés jelenleg már csak egyik ve- tiiletében etikai, a másikban azonban úgyszólván élet és halál kérdése. Azaz: egyszerűen úgy kell feltennünk, hogy megmentője vagy elpusztító- ja-e a tudomány az emberiségnek? Friedrich Dürrenmatt 1982- ben írott A fizikusok című fantasztikus komédiája pontosan e téma körül forog. S nem s általában a tudomány és a tudósok felelősségéről szól, hanem korunk legnagyszerűbb és legveszedelmesebb tudományágáról s annak tudósairól: az atomfizikáról. Ismeretes, hogy az első atombombát nsgalkotó tudósok csoportjától többen mily súlyos emberi s tudósi válságba kerültek, 'mikor kiderült, hogy talál- nányukat mire használja fel a politikai és a katonai veze- és, illetve amikor láthatták i bomba borzalmas hatását 'irosimában és Nagasakiban. lürrenmatt ezt az elviselhe- etlen súlyú felelősséget teszi meg darabja központi kérdé- •évé. de miután érzi. hogy a konfliktus a mai világban nem mentes bizonyos, már- már abszurd vonásoktól sem a komédia cselekményét egy különleges elmegyógyintézetben játszatja, hőseit pedig az ntézet páciensei közül választja. Csakhogy e páciensek egyáltalán nem elmebetegek, csupán annak tettetik magukat, s nem is mind egyazon okból. Möbius, a zseniális tudós azért húzódik vissza az ideggyógyintézet menedékébe, mert fantasztikus felfedezéseiről pontosan tudja: ha közkézre kerülnek, az emberiség kárára fogják felhaszná-’ni. Hogy azt mondja: rendszeresen megjelenik neki a bibliai Salamon király, s tőle nyeri ismereteit, az csupán álca, s eléggé átlátszó álca. Két pácienstársa viszont, a magát Einsteinnek képzelő Ernesti, s a Newton szerepében tetszelgő Beutler (illetve: valódi nevükön Eisler és Kilton), bár szintúgy tudósok, mégsem osztoznak Möbiussal a morális felelősségben. ők két nagyhatalom titkosügynökei, akik éppen arra törekednek, hogy megszerezzék Möbiustól a találmányokat a maguk országai számára. Csakhogy ezek a találmányok már régen az intézet vezetőjének, Von Zahnd doktorkisasszonynak a kezében vannak. S mivel a doktorkisasszony nemcsak ski- zoid elmebeteg, hanem ragyogó financiális elme is, e találmányokból óriási üzemek épülnek, fantasztikus hasznot hajtanak, és így nem a versengő hatalmak biztosítják majd uralmukat Möbius találmányai segítségével, hanem Zahnd doktor kisasszony teremti majd meg a maga világhatalmát. Cseberből vederbe jut tehát Möbius, sőt, ellen-tudóstársai is. Mit tehetnek? Visszahúzódnak az őrületükbe, mert csak az elmegyógyintézetben maradhatnak szabadok. Mi pedig, lent a nézőtéren, töprengünk: akkor hát végül is mitévő légyen a tudós és a tudomány? Ha sem ki nem lehet védeni a találmányok rossz kézbe jutását, sem eltitkolni nem lehet a gondolatokat, akkor hogyan oldódhat meg ez az ördögi konfliktus? Hogy A fizikusok máig nem veszített semmit sem az aktualitásából, azt jól jelzi egy adat: az NSZK-ban az 1982/ 83-as színi évadban ez volt a leggyakrabban bemutatott színmű. Tizenkét rendezésben 378 előadást ért meg, s ha német nyelvterületből Ausztriát és a német Svájcot is számítják, akkor abban az évadban összesen tizenhat rendezésben előadása volt. S ez csak a nyugat-európai német nyelvterület (az NDK nélkül persze). A darab nálunk is reneszánszát éíii a most futó szezonban szfsre vitték már Veszpréájtpfí (a januári bemutatót a^jggDK-beli vendég- rendezö;ä$|p/ Reiher állította színpadi#* most pedig a budapesti Nemzeti Színház vette műsorára, Szurdi Miklós rendezésében. A két előadás más és más hangsúlyokkal, de lénye- j ében ugyanazt mondja: a tudós, a tudomány valóban nem tehet semmit önmagában, hogy felfedezéseit rosszra ne használják. Ha valaki is tehet valamit, azok mi vagyunk, mi, az emberek, az emberiség. Nekünk kell tennünk róla, hogy a politika és a katonák ne a föld, az emberiség elpusztításának eszközéül használják fel a Möbiu- sok tudását és találmányait. A Nemzeti e gondolatot egy nagy szereposztással is aláhúzza: Öze Lajos, Bessenyei Ferenc m. v., Sinkovits Imre és Törőcsik Mari m. v. kvartettje kiválóan játszik; A fizikusok sikerszériának ígérkezik. Takács István Omladozó falak és számítógép Dabason Bizonyítanak a népművelők Egy tizenötezer lelket számláló településen — amilyen Dabag is —, nem könnyű a népművelők döf ga, ha vonzó programot kívánnak összeállítani; olyat, amely kellő számú érdeklő dőt vonz, s egyben igényes kikapcsolódást jelent. S néha még az oly kézenfekvőnek látszó módszer sem hoz csalhatatlan eredményt, mint a felmérés, ötszáz da- basi lakosnak küldtek két évvel ezelőtt kérdőívet, amelyben művelődési, szórakozási szokásaikról, igényeikről érdeklődtek. Sokan, több mint másfél százan írták, hogy szeretik a komoly zenét, különösen Bach muzsikáját. Az idei dabasi művészeti hetek keretében meghívott Bach- trió előadása mégis elmaradt, mivel összesen hét jegy talált gazdára. Érdemes megmenteni Egy érdektelenségbe fulladt előadás alapján természetesen könnyelműség lenne megítélni akár a művelődési központ munkáját, akár a daba- siak fölött pálcát törni. Mint ahogy elhamarkodott lenne a művelődési központ tevékenysége és épületének állaga közé egyenlőségjelet tenni. Ez utóbbi ugyanis elkeserítő. A teljes leomlástól talán az menti meg az épületet, amit egy tábla hirdet a falán: műemlék. Ma már szárnyaló fantázia kell annak elképzeléséhez. milyen lehetett az 1836-ban úri kaszinónak emelt épület hajdani fénykorában. Erre még az irodában megmaradt robusztus íróasztal és szekrény emlékeztet leginkább. Tagadhatatlan azonban, hogy az épületnek még így is hangulata van, A vaskos falak, az oszlopok és boltívek, a belső udvar páratlan lehetőségeket kínálna egy művelődési intézménynek. A harctéri állapotokat csak fokozza, hogy a közelmúltban szigetelték a ház nedvességtől megtámadott falait, s ez további rombolással járt, mégha élettartamának meghosz- szabbítását szolgálja is. Ezért borítja például a nagyterem falát lambéria helyett hullám- papír. Ez az életmentő akció is jelzi, hogy a nagyközség nem mond le az épületről, még akkor sem, ha pillanatnyilag nem tud áldozni a teljes felújításra és, ha a tervekben szerepel is egy új művelődési központ építése. Sajátos profil További reményt jelent, hogy a jelek szerint a Műemléki Felügyelőség is hajlandónak látszik költeni az épületre. Nem volt szándék nélkül való, hogy ily hosszasan időztem a Kossuth művelődési központ állapotánál. Ma, amikor csupa üveg, csupa márvány művelődési intézmények állnak üresen, nem gyakorolva kellő vonzerőt, különösen nagy tehertétel lehet ilyen kö rülmények között dolgozni. S hogy mégis lehet, azt itt Dabason igyekeznek bebizonyf tani. Kecskés Annamária vezetésével, hárman kezdtek együtt 1981-ben. Ma már csak ketten vannak. A régi, bevált kezdeményezések mellett számos új dolgot indítottak el, vállalva a kudarc veszélyét. A sikertelenség nem is mindig kerülte el őket, de kedvüket nem szegte, s igényeiket sem adták lejjebb. Szépen indult például a közkedvelt motel bárjában a művészeti presszó. Számos sikeres előadás után azonban Sándor György sorozata már kemény diónak bi zonyult. Hasonlóan jártak a közelmúltban indított szocio- film sorozatukkal. A KISZ ál tál is lelkesen támogatott program nem vonzotta a fiatalokat. Pedig olyan, korábban nagy vitákat kavart filmek szerepeltek a kínálatban, mint a Békeidő vagy a Vörös föld. A fiatal igazgatónőt hallgatva egyre inkább körvonalazódnak előttem céljaik. Sajátos profilt igyekeznek kialakítani a lehetőségekhez és az érdeklődéshez igazodva: ez pedig a képzőművészetnek az á lagosnál nagyobb szerepe az életében. Vizuális nevelés A művészetekhez kapcsolódó, az évek során meghonosodott programok lassan egy séges rendszerré szerveződnek, s egy hatékony művészeti ne velés lehetőségét hordozzák magukban. Annál is inkább, mivel ez a tevékenységük elsősorban a gyerekek, a fiatalok érdeklődésére ‘épül. Nyaranta megrendezik a Pest megyei középiskolások művészeti táborát általában 25—39 résztvevővel, akik képzőművész tanárok irányításával sajátítják el a festészet, a grafika és a szobrászat alapismereteit. S természetesen foglalkoznak a társművészetekkel is. Van művészeti szakko rük. amelynek szintén célja a különböző művészeti ágak kö zötti kapcsolódási pontok föltárása. Rendszeresen ad otthont a ház tárlatoknak, évente hatot-hetet rendeznek. Eleinte inkább a megyében élő alkotókat igyekeztek bemutatni, majd fokozatosan bővítették a kört ismert művészekkel. Nemrégiben például Czobel emlékkiállítást láthattak a dabasiak. Az idei művészeti hetek keretében pedig Tamás Noémi festőművésszel Népszerűek a versenyek is Honvédelmi nevelés Az iskolákban folyó honvédelmi nevelő munka eredményeit, gondjait, eddigi tapasztalatait a közelmúltban összegezték. A Művelődési MiniszFriedrich Dürrenmatt: A fizikusok és öze című komédiájában Miklósy Judit Lajos térium illetékesei elmondották: a középfokú iskolákban — a meglevő gondok mellett — eredményesen valósítják meg a honvédelmi nevelő- munkának az új tantervekben meghatározott feladatait. A követelmények teljesítése azonban a tapasztalatok szerint még egyenetlen színvonalú, iskolánként változó. Ennek legfőbb oka, hogy egyelőre nincs tankönyv és olyan módszertani útmutató, amely a megtanítható tananyag lényeges részeit is tartalmazná. A legtöbb iskolában népszerűek a honvédelmi versenyek. A diákok elméleti fel- készültsége azonban hézagos. A honvédelmi nevelés szerves része a fegyveres pálya megismertetése, megszerettetése. Ennek érdekében differenciáltabbá, a fiatalok életkori sajátosságaihoz jobban igazodóvá tették az úgynevezett pályára irányító táborokat, amelyekben ma már általános és középiskolások egyaránt részt vesznek. Évente mintegy ezer fiatal táborozik, s különösen az ifjúgárdisták között vannak sokan, akik élethivatásul választják a haza fegyveres szolgálatát. ismerkedhettek meg. A környezeti kultúra fejlesztésére irányuló tárlatsorozatban pedig iparművészek alkotásai láthatók és vásárolhatók, legutóbb például Hajdú László ötvösművészé. E rendszeres és intenzív képzőművészeti nevelés eredményeként fogalmazódott meg egy komplex vizuális nevelés terve. A kiállítások látogatóinak körében merült fel az igény a szakszerű tárlatvezetések és a művészet világába beavató előadások iránt. Az elképzelések között szerepel egy általános iskolásoknak indítandó képzőművész szakkör. Ennek jó bázisa lehetne a Nagy István csoportnak a házban működő szitanyomó műhelye is. Kiscsoportok Mindez nem jelenti azt, hogy az egész tevékenységet a képzőművészet uralja. Remekül dolgozik a húsznál is több kiscsoport és szakkör, kielégítve a legkülönbözőbb igényeket a nyelvtanfolyamoktól kezdve, a honismereti körig. Sőt, lépést tartva a fejlődéssel, hamarosan megkezdődik a számítógépek kezelését, programozását oktató stúdium is, az iskolák és üzemek számítógépeire alapozva. A művelődési központ dolgozói is szeretnének profitálni az új lehetőségből: a kompjú- ter alkalmas lenne a házat rendszeresen látogatók érdeklődési körének nyilvántartására. Azt azonban a legkorszerűbb gép sem garantálja, hogy a fölvett adatok valóságosak-e. A népművelők mindig újra és többre törő munkájára tehát továbbra is szükség lesz Dabason. üt. Nagy Péter Éneklő ifjúság • • Otven év ívia délután egy ötven esztendeje, 1934. április 28-án megtartott hangversenyre emlékezteit a Zeneakadémián: az Éneklő ifjúság nagy /óvárosi bemutatkozására. Hazánkban ez volt az eisö és mindmáig leghatékonyabb mozgalom, amely alkalmi és kényszerű szünetektől eltekintve napjainkban is vonzóvá teszi fiataljaink számára a korusmu- zsikát. Kodály Zoltán, Adám Jenő, Bárdos Lajos, Kcrényí György és még sokan mások voltak akkori szószólói, hirdetvén, hogy az éneklés révén az ifjúság elérkezik a gazdagabb zenei világ kapujához és a magasabb lelki távlatokhoz. Kodályt idézve: egy csapat lelkes zenész arra vállalkozott, hogy a magyar ifjúságnak kalauza lesz, hogy kisegítse a zenei analfabélaságból. A mai Éneklő ifjúság mozgalomban, amelyet a Magyar Rádió szervezett újjá a hetvenes évek elején, ezernégyszáz iskolai kórus vesz részt, hetvenötezer gyermekkel. Elismerésként elkönyvelik maguknak az okleveleket, a rádiófelvételt, a hanglemezt, de leginkább azt a közösségi egyúttlétet, amelyet az éneklés öröme biztosít és jelent számukra. A nagy Harmónia általuk és velük szólalhat meg: ha nemcsak többen, hanem sokan együtt dalolnak. Ezt vallják azok, akik ma Pécsről, Komlóról, Budaka- lászról és a fővárosból eljönnek a Zeneakadémiára és együtt zengik az éneklés sze- retetét. Az emlékezés megható szavai mellett ők nem hátra, hanem egyre inkább előre pillantanak, hiszen jelenkori kórusainknak éppen annyi feladatuk van, mint elődeiknek. Csak bírják meggyőződésüket másokkal is megértetni, nemkülönben akaratukat megvalósítani: e2 is legalább olyan hozzáállást és annyi törődést igényel, mint a régieké volt, de Immár újjászületett szívve] — megújult közönség előtt. M. Zs. FIGYELŐ líaíUiihut. Meglehetősen régi és bevált műsora a televíziónak a Hatvanhat című nyilvános párbeszéd, amelyben cgy-egy főhivataiunk, országos intézményünk^ 'vezetője, illetőleg felelős l>epviseióje válaszol a véle szemközt helyet foglaló — a szóba kerülő kérdéscsoport iránt különösen érdeklődő levelezőikből verbuválódott — publikumnak. A Bán János által megalapított és^azóta is az ő irányításával működő sorozatban megvitatták már mezőgazdaságunk helyzetét éppen úgy, mint közlekedési struktúránkat —, hogy a többi kérdezz-felelek gondolati magját ne is említsük. Ám arra, hogy olyan heves vita kerekedjen, mint legutóbb, csütörtökön este, amikor az állam és az egyház viszonyáról faggatták Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivat -.1 elnökét, talán még nem korült sor. Sokan láthatták ezt az élő — a szó legtermészetesebb értelmében véve is rendkívül eleven — közvetítést, így hát sokan tanúsíthatják, hogy ebben a hatvan percben tényleg egy szellemi párbaj zajlott le. Egy olyan — régies szóhasználattal élve — duellum, amelyben az érvek és az ellenérvek pengéi igencsak villogtak. Villogtak, sőt bizonyos pillanatokban szikrát is vetettek. Amit erről a feszült légkörű, de sohasem ellenséges hangulatú helyzetelemzésről elöljáróban el lehet és el is kell mondani, az nem más, minthogy létrejöttével, megvalósulásának tényével igazolta: még ebben a különben kényesnek mondott témakörben is szót érthet a hivő és a nem hivő állampolgár. Szót érthet, ellenkezhet, perelhet, és beláthatja alkalmasint, ha meggyőzik: nem nekem, hanem neked volt igazad. A Hatvanhat most emlegetett jelentkezése tehát éppen a megvalósulásával mondta el a legtöbbet. Ki-ki meggyőződhetett arról, jelen politikánknak nincs takargatni- vagy el- tussolnivalója. Az már más lapra tartozik, hogy ez a bizonyos duellum nagyon sok olyasmire is rávetette a közfigyelem fénycsóváját, amire csak azt lehet mondani: tájékozatlanság, naivitás; az ismeretek töredékes birtoklása. Fölmerült például, hogy az a valaki, aki — lett. légyen szó bármely történelmi egyházról vagy _ szektáról — hívőnek mondja is magát, miért nem lehet annak a politikai szervezetiek a tagja, amely országunkat immár egy történelminek mondható korszak óta vezeti, irányítja. Sajnos, az e témakör iránt érdeklődők iskolai tanulmányaik folyamán nyilván nem sajátították el annak a fogalomnak a lényegét, hogy ideológia. Magyarán tisztázatlan maradt előttük, miszerint a világnézet — a lexikon szavaival mondva: az ember természeti é» társadalmi környezetének jelenségeire vonatkozó nézetek összessége — nem olyasvalami, ami e kettősséget lehetővé teszi, hanem éppen kizárja. Kizárja, de Ugv zárja ki, hogy ezzel a tiltással is emberséges marad. Bán János soros szavazós- dija egyébiránt nagyon sok olyan adattal is szolgált, amiből egyértelműen kiderült, hány- és hányféleképpen mutatkozik meg országunkban a hívőkről — méginkább a hi- vők hitéletét gondozó egyházi férfiakról, kevesebb számban nőkről — való gondoskodás. Hallhattunk adatokat az egyházi jellegű műemlékek védelmére fordított milliókról, és megtudhattuk azt. is, hogy mióta és miért folyósít rendszeres havi javadalmat az állam a plébánosoknak és a tiszteleteseknek. Bár ez a felvállalt kötelezettsége már nem is lenne o'vnn szigorú szabályokhoz kötött az utóbbi esz- tenrlőkben. Végezetül csak ennyit: hullámos, tarajos, de egészében véve egy nagyon rokonszenvesen nyitottá tágult jelentkezéssé sikerült ez a dialógus. Arra taníthatta meg az előfizetőket. hogy szólni — tűnődés he’vett vitatkozni — mi- nálunk van tér; összefeszülhetnek a szavak. Akácz László
