Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-22 / 95. szám

ifsr I .UHt. I'll 1984. ÁPRILIS 22., VASÄRNAP A z Az aranyos dalocskáját Idézhetné a cím, ám míg I ott egy sárga utón lepe- j getnek boldogan dalolva a tűn- i déri mese szereplői, addig a ! kettes úton szinte állandó csúcsforgalomban közlekednek az arra járók. A Pest megye közlekedésével foglalkozók kö- , reben közhelyszámba megy, hogy ez a legproblematikusabb, a legkaotikusabb és a legzsú­foltabb út a megyében. Ezen az úton tartott az elmúlt napokban úgynevezett fokozott ellenőrzést a váci rendőrkapi­tányság. Az egyik nap elkisér- tük Veres Attila rendőr hadna­gyot, a Pest megyei Rendőr­főkapitányság főelőadóját, hogy megírhassuk, milyen is egy Ilyen akció. A HÉT HÍRE Vácott kezdődik. Móritz Emil rendőr százados, a köz- .biztonsági és közlekedési osz­tály vezetője tart eligazítást. Mindenkivel ismerteti felada­tát, kijelöli a csoportok pa- , rancsnokait, elosztja a hely­színeket, s összefoglalja a fel- . adatokat, a módszereket. A mai akció célja az ittas veze­tők és a jogosítvánnyal nem rendelkezők kiszűrése, s a se­bességkorlátozás betartásának ellenőrzése. A csoportok meg­értették az elhangzottakat, s elindulnak teljesíteni felada­tukat. Móritz százados kérdésünkre elmondta, hogy legfőbb prob­lémájuk a nagy átmenő for- i galom, a 2-es és 12-es úton, különösen a hétvégeken, de nemcsak akkor. Vácott pedig a legégetőbb gond, hogy csak egy forgalomirányító lámpa műkö- ' dik. Feltétlenül szükség len­ne — s a tervekben szerepel is , a Földváry téren, valamint a Sebes Imre út és a Lenin út kereszteződésében is. Az ak­tuális problémák között az el­ső — mint mindig —, az ittas vezetők nagy száma. Az első három hónap ötvennégy sérü- léses balesetéből tizenegy al­kalommal alkoholt tartalma­zott az okozók vére. Táblataiány i Veres hadnaggyal beülünk a rendőrautóba, s indulunk meg- ! nézni, hogyan is zajlik az ak- . pió, .Ütközően Vácott és Nagy­maroson ugyancsak „Jw.cfPn Ljparo&ttóit taolako*~kap lexicse-. ;,yégte fotóriporterünk. Nagy- fhSróabn egy kis utcácska ' egyik végén behajtani tilos, ; ingásik végén mindkét irány­ból behajtani tilos tábla van. Ráadásul néhány méterrel .mögötte, vigyázat bukkanó! Kit figyelmeztet vajon? Aki­nek nem szabad itt behajta- . pia? Hamarosan érkezik ,a vá­lasz, mégpedig négy keréken. Az FU 53-77 rendszámú kocsi úgy porzik el a tábla mellett, mintha az ott sem lett volna. Kattan a fényképezőgép zárja, az eredmény látható. Dunakeszin a radarpiszto- lyosokat látogatjuk meg, már jóelőre számíthatunk a talál­kozásra, mert nagy villogta- tásokkal figyelmeztetik egy­mást az ezúttal szolidáris gép­kocsivezetők. Király Tibor rendőr főtörzsőrmester, Striho- vanecz Mihály és Radzik Lász­ló rendőr szakaszvezetőkkel, és Kovács István önkéntes rend­őrrel ellenőrzi az erre járók . sebességét. Bényei István fennakad a szűrőn, nem tartotta be az előírást, de megússza figyel­meztetéssel. Fehér József MJ 11-99-es motorkerékpár­jával simán túljut az ellenőr­zésen, minden rendben van nála. Áttelepül a csoport, a követ­kező állomás Göd északi be­járata. Itt csak ritkán csök­kentik sebességüket a Sződli- get felől érkezők, bár itt is mennek a villogó jelek. Az első egy piros Lada 1600-as, Szabados Imréné ve­zeti, s bizony 76 kilométeres tempóban. Ez most kétszáz fo­rint. Üldözőverseny A következő a KS 65-05-ös Daciával érkező dr. Házy Bé­la. — Huszonöt évig jártam Trabanttal, most becsapott a Dacia. Olyan csendesen suhan, hogy nem érzékeltem a se­bességet — mondja és fizet. Hetvennel érkezik Erdélyi Attila, a TR 51-69-es kis Polskival, ő megússza figyel­meztetéssel. Helsinkiből jön Lőrincz László, a VP 94-15-ös Rába- MAN kamionnal. Rutinos ve­zető, ő tudja nem véletlenül villognak a szemből jövők. A sebessége rendben is van és minden egyéb is. Ötödik napja van úton, hamarosan hazaér. Ellenkező irányból egy vág­tató kék Trabant tűnik fel. A rendőri jelzésre a fékre lép, majd újra a gázra. Beugrunk a kocsiba, s a Lada , kerekéi alatt feijajdul az út, ’ ahogy Király Tibor gázt-ad. A kis kék autó eltűnik a kanyarban, majd letér az útról, ám Szó­don utolérjük és ötszáz forint­ja bánja Temesvári Istvánnak, hogy megpróbált „lelécelni”. Okosabb leit volna megállíta­ni az IG 17-43-ast, akkor ol­csóbb lett volna. A kők Visszafelé a Szód és Göd-fel- ső közötti földúton két kis- mdtoros gyereket érünk utol. Mint kiderül, jogosítvány nél­kül crossoznak. Nemcsak itt társak, egy osztályba is járnak, az Ady Endre iskolában. Ár­pás Attila és Helembai Mihály szüleik engedélye nélkül hoz­ták el motorjaikat. Biztosan nem dicséret lesz a vége ... utasa fizet lányát, és unokáját, a hathetes Koszorús Gergelyt viszi haza, s megkönnyebbülten veszi tu­domásul, hogy nem találtak nála kivetnivalót. Erednténycsokor Utolsó állomásunk a duna­keszi házgyárnál van.- Barkas tehertaxival érkezik Szilva Lajos. Bútort szállít, s a cso­port mindent rendben talál. Egyébként is jók a tapaszta­lataik. Gerecán Lajos és Ka­tona György rendőr őrmeste­rek, s segítőik, Abel Józsefné és Ábel József önkéntes rend­őrök a PC 26-53-as kis Polskit állítják meg. Weszter Frigyes A fokozott ellenőrzési akció vé­geztével Ismét Móritc Emillel beszélünk, s ő Ismerteti az el­ső számszerű eredményeket. Az ellenőrzés időtartama alatt bal­eset a váci kapitányság terüle­tén nem volt. ötszázkilencven Jármüvet ellenőriztek, tizen­nyolc szabálysértési feljeientés készült, s kilencvenhét helyszí­ni bírságot szabtak ki, összesen 12 2.-Ü ljriut - tááckbuu«, figyelmeztetésre huszonegy al­kalommal került' sor. Tizenhét alkoholszondás vizsgálatból egy volt pozitív. Négyszázharminc­hét műszaki ellenőrzés során huszonkilenc gépjármű akadt fenn a rostán. Tíz esetben la­találtak szabálytalan menet­levelet közületi kocsiknál. Há­rom jármű vezetőjét figyel­meztették, mert szennyezte a környezetet túlzottan füstölgő autója. összességében tehát elmond­ható, hogy ezúttal is azok köz­lekedtek a kettes úton és az akció egyéb helyein, akik más­kor, A ^ÓP reális, mim jooo t_s nem rosszabb, mint egyébként, de ennek az akciónak is az a célja, hogy jobb legyen. Roóz Péter A cím fölött balra: Állj! Közúti el­lenőrzés! Mellette: Kovács István és Strihovanecz. Mihály a radar­pisztollyal. Barcza Zsolt felvételei BIRKANYIRAS R A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ter­mészet- és tájvédelmi munkabizottsága az erdőgazdál­kodás helyzetét tekintette át. R Szekszárd volt a helyszíne a számítástechnika gyakorlati alkalmazását elemző országos tudományos ülésnek. R Tatabánya adott otthont a cukorbetegségről rendezett országos tanácskozásnak. R A hét híre az is, hogy a tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben bonyolították le az országos kos­árverést. silányabb legelők hasznos né­pét. Amit mutat, hogy volt a megyében az állomány 150 ezer darab felett, meg 60 ezer alatt, szinte adalékot adva ar­ra, hogy nemcsak a birka le­het kerge, lehet az a sorsa, el­bírálása is. Mert sirámok, ten­gernyi panaszok ellenére nem­csak a magánjuhásznak — a mai magatartinak — jövedel­mez jól e jószág, néhány gaz­daságban, ahol értik is, akar­ják is á jobb jövőjét, illően fizet, mint például a törteit Dózsa Termelőszövetkezetben. Igaz, egyszerűbb lemondani a tartásáról, mint javítani a körülményeken, ám nem alap­talan a kérdés: ha így hala­dunk, némely gazdaság min­dennek a termesztéséről, te­nyésztéséről lemond...?! Mert igaz, ami ma már csak ide­genforgalmi látványosság — az Ovis strepsiceros Hortoba- gyensis —, az a pödrötl szarvú juhfajta korábban hazánkban a legelterjedtebb volt, ám ha így haladunk, maga a birka válhat ritkasággá, mutogatni való különlegességgé. Amiről persze a legkevésbé tehet majd az az 1600-nál valamivel több tenyészkos, amelyet a megye juhnyájaiban még fel­lelhetünk. Bomtáb'si asztalra állították fel a tenyészállatot, elbírálás, párválasztás végett, s egy-egy különleges tulajdonságú kos ára vevő és eladó féltve őr­zött titka maradt, valamikor, bár még néhány évtizede is. Ma? Más a módi; modern eszközök szolgálnak erre is, arra is. majdnem mindenre már, vélhetően juhleányok szorongásától követve, mi lesz, ha már csak fejik, nyírják őket...?! Borzsák Endre 1937- ben megjelent tanulmánya szerint a múlt században a megyében a szegényebb em­berek a leves, a főzelék be- rántásához gyakran használ­tak juhfaggyút, sőt, az északi részén a megyének a szegény­parasztok háztartásaiban sű­rűn sózták, füstölték a negye­delt darabokra vágott juhot, így tették el a nyárinál is szű­kösebb téli hónapokra Amire ma senki nem kényszerül. Mintha most a másik végiét felé csúsznánk. Igen ám, de ha elfogy a birka, mit nyí­runk? Mészáros Ottó Vaskori régészeti leletek bi­zonyítják, hogy a juhnyírás- hoz használt vágóeszköz — ol­ló — két típusának alakja napjainkig mit sem változott. Csak éppen a birka lett más... Mert a juh jó ideig a rackafajta jelölése volt, míg a birka a merinóféléké, így tet­tek különbséget a nálunk sok száz éven át — a parlagi faj­tákkal együtt — honos racka, valamint a 19. sz. első felében tömegesen tért hódító merinó között azok, akiknek érteniük kellett a csíziót, s nagyon ér­teniük, hiszen Herman Ottó 1909-ben megjslent munkájá­ban a „magyarok nagy ösfog- lalkozásának” nevezte a juhá- szatot. Bács, bacsó, bacsa, nyájjuhász, bojtár, csobán, számadó juhász, pakulár, ma- gatarti juhász, esztrengahajtó, monyator, mind-mind juhok terelője, kezelője, bár ami azt illeti, folyamatosan kevesbe- dik táboruk, amint fogy a bir­ka is; tavaly a megyében minden lábasjószág közül leg­jobban a juhállomány fogyott. Mert nyírni még nyírnák a jámbor bégető sereget, de tar­tani...?! Hiszen — mondják — nem üzlet, kicsiny vagy semmi rajta a haszon. Erre való hivatkozással látszik in­dokoltnak, hogy az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben is ma kisebb az állomány, mint volt 1979- ben, s hogy az egy anyára ju­tó vágójuhtermelés sem ked­vezőbb, mint az öt esztendő­vel ezelőtti adat. Balassi Bálint említi először a gamóval — a jellegzetes pásztorbottal — járt juhász­táncot, ám a huszadik század gamó nélkül is táncoltatja a juhászt gyakran, mert hol kell, hol nem kell a birka, egyetlen más állatnak sem volt olyan mostoha a sorsa, mint annak, mely egyik jel­kepe a húsvétnak, bár az az igazság, hogy a magyar pa- rasztcsalád sokszor, húsvétkor azonban éppen nem fogyasz­tott juhhúst... A magyar ki­rályi földmívelésügyi minisz­ter által 1940-ben kiadott Gazdaságtan szerint „juhásza- tunk fejlődését a gyapjúárak irányítják”, olykor azonban az lehetett az érzése akkor is, azóta is a gazdáknak, hogy in­kább a véletlen diktál, hol száműzve, hol édesgetve a leg­A meggondolatlan crossozólt Anej jozseine aaciooan VÁLASZ NÉLKÜL E gyszerre vagyunk munkavállalók és tulajdonosok. Miközben kötelesek va­gyunk teljesíteni a munkahely által meg­szabott feladatainkat, alapvető jogunk részt venni a munkahelyünket — tehát bennün­ket is —, közelebbről érintő kérdések meg­vitatásában, sőt egész sor kérdés közve­tett, vagy közvetlen eldöntésében. Naivitás lenne persze azt képzelni, hogy a jogoknak és a kötelezettségeknek ez a kettőssége mindig és mindenütt valamifé­le idillikus összhangban érvényesül, hogy nincs már vállalat, ahol inkább csak az egyiket vagy a másikat tartják számon. De az óhajtól függetlenül: ahhoz, hogy akár munkahelyi kötelezettségünknek, akár pe­dig állampolgári jogainknak maradéktala­nul eleget tehessünk, a megfelelő szerveze­ti keretek, fotmák, továbbá a tárgyi és emberi feltételek is elengedhetetlenek. Ahol rossz az anyagellátás, ahol nincs összhang a dolgozók szakképzettsége és munkája kö­zött, ahol nem a legmegfelelőbbek töltik be a vezetői posztokat, ott a legnagyobb igyekezettel sem végezhető jó munka, nem tehetünk eleget munkaköri kötelezett­ségeinknek. Nélkülözhetetlen a feltételek biztosítása a munkahelyi jogok érvényesítésében is. Az üzemi demokráciát elvileg mindig fontos­nak tartottuk. Az irányítás túlcentralizá- lása azonban jó ideig még a vállalati ve­zetők számára sem tette lehetővé, hogy érdemben beleszólhassanak a vállalat munkájába. A gazdaságirányítás beveze­tett változásai az üzemi demokrácia kitel­jesedéséhez is jobb körülményeket terem­tettek. Lehetővé, egyszersmind szükségessé vált. hogy élettel, tartalommal telítődjenek a dolgozók fórumai. A műszaki fejlesztés, a bérezés, a szociális létesítmények építése, a munkafegyelem, az anyagi ösztönzés, rendre-sorra olyan témák, amelyek megvi­tatásában és eldöntésében a vállalati veze­tők mellett az egész dolgozó kollektíva szerepe fontos. Egy üzemszociológiai vizsgálat során ti­zennégy ipari és kereskedelmi vállalat több ezer dolgozója mondta el vélemé­nyét. A megkérdezettek kétharmada érzé­keli, hogy az üzemi szakszervezeti szer­vek kikérik a dolgozók véleményét, kép­viselik a dolgozók érdekeit, és megfelelő tájékoztatást nyújtanak erről a képvise­letről, míg a válaszolók egyharmada hiá­nyolja ezt. Az üzemi demokrácia lényeges fóruma a termelési tanácskozás, ám —amint ezt a vizsgálat megállapította —, a termelési ta­nácskozásokon elhangzott javaslatoknak, észrevételeknek csupán negyven százalé­kára érkezik válasz, azokra sem mindig megfelelő. A bírálatok természetesen az egyik vál­lalatra jobban, másutt kevésbé érvé­nyesek. Annyit azonban feltétlenül jelez­nek. hogy a vállalati dolgozók fontosnak tartják az üzemi demokráciát, arra töre­kednek, hogy gyakorolhassák munkaválla­lói és tulajdonosi jogaikat, kötelezettségei­ket. Földes! József VÉGIG A KETTES ÚTON...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents