Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-22 / 95. szám
4 l^ágflp 1984. Április zz., vasárnap Közművelődés Játék és kultúra K isfiam nagyapja fűzfaveszszőből készített játékszekeret. Igazából kereke sem volt, egy ügyesen hajlított vesszőn csúszott az alkotmány. Míg ezt a játékot szét nem nyülte, rá sem hederített a sok műanyag, fém autócsodákra. Ebben a játékban valami olyasmi lehetett, amit a játékiparunk nem tud megadni gyermekeinknek. De fabrikált nádból hegedűt, tojáshéjból madarat, fűzfavesszőből fonott ostort, sípot, lovat, virágból fejdíszt, ló-, szőrből gyűrűt. Ezek a játékok egy percig sem voltak unalmasak. Ha elromlottak, hát újat lehetett helyettük készíteni. A természet bőven nyújtotta a nyersanyagot. A csutkababákról szóló legendákat csak megemlítem. Sok felnőtt nőnek örök nosztalgiája marad. Iiukoricafosztáskor természetes módon tették félre a babának való vörös vagy dús, szőke bajuszú csöveket. Ehhez a játékhoz dal is illett. A nyelvi folyamatosság láncszemei, az átörökítésé. Ma milyen dalt lehet dalolni a műanyag gépfegyverhez, pisztolyhoz, tanKiiozv Becsapó rózsákkal, cirádákkal díszítve, so- aeinvoit színeket keverve műanyaggyártó lombikokban, fél- reertüetö, álromantikát adva? A játék a gyermek álma, hogy felnőtt legyen. Milyen felnőtt válik belőle kultúránktól teljesen idegen játékkal azonosulva? A korábban felsorolt játékok közel állnak az emberhez. Természetes anyagokból készültek, természetes módón lehet játszani velük. Játékosan készítette fel a gyermeket a felnőtt életre, a munkára. Igazságérzetre tanított, józan ítélőképességre. Állattartásra, földművé.ésre, gyereknevelésre, Házépítésre, mesteremberek munkáira, a közösség szokásaira. Erőre, ügyességre tanított, kitartásra, fantáziára, rögtönzésre. A játék- szabályok betartására, a közösség törvényeire. Feleiősseg- érzetet alakított ki. Egy élő, szerves kultúrát hordozott. Az átörökítés, a hagyományozódás egyik láncszeme, olyan módon, hogy örömet adott. Ma nagyon sok játék ezt a szerves kultúra hordozást, átörökítést nem tudja megvalósítani. Talán azért is idegenek érzékenyebb gyermekeinktől. Akik pedig csak ezen nőttek fel, egy folytonosság megszakadásának a szenvedői. Maguk sem tudják, hogy mitől fosztották meg őket. Végh Károly Hangverseny Cegléden, Pilisvörösvárott és Szentendrén Mesterek tanítványaik előtt A hét elején, három egymást követő estén, a megye három különböző helységében ismét bebizonyosodott az az alapigazság, hogy minden tanári munka annyit ér, amennyit a tanítványok visszaigazolnak belőle. Három zeneiskolai hangversenyen vettem részt: hét- főn Cegléden (ezt kedden megismételték), kedden Pilisvörösvárott, szerdán Szentendrén. Valamennyin zenetanárok muzsikáltak. Láttam virágcsokrokkal tanáraik után szaladgáló gyerekeket és önfeledten tapsoló tanítványokat, s bizony olyat is, amikor egy-egy félrefogott (-ütött) hang után összehúzták szemöldöküket. Akik ez utóbbit tették, azok közül egy sem volt Rózsa Sándor leszármazottja, csupán értője annak, amire az az ember neveli, aki éppen a színpadon játszott. ményeknek. Bárhogy is legyen, egynek mindenki örült, legki- vait a gyerekek: dobogón látták azt a pedagógust, aki az órán nyüstöli, de a siker pillanatában példakepe is. A növendékek kiállást tanulhattak és elmélyülést, meghajlást és együttmuzsikáiást. Nemrég számolhattunk be a megyei négykezes és kétzongorás versenyről. Másfél száznál több gyerek vett reszt csak a szentendrei döntőn, s tessék, most a tanárok is kedvet kaptak ehhez. Cegléden dr. Perneczky Janosné és Lévay Mihályne tolmácsolta Mozart D-dúr Kondoját, Szentendrén Má- tyásné Gáli Éva és Prádáné laborján Ágnes Debussy Kis szvitjét, Pilisvörösvárott Ka- rapetián Karine és dr. Sági Tamásné Seiber Mátyás nosztalgikus táncait. Kiállás és elmélyülés Az előadóművészet pikantériája volt tetten érhető ezekben a kis jelenetekben? Valószínűleg az is, de az az igényesség is, amire a tanár neveli növendékét. S ebben a hangszeres biztonság, a zenei stílusérzék éppúgy fellelhető, mint az emberi igazmondás, a karakteres kiállás és a mindenkori felkészülés igénye. Vagyis amit nem kell (vagy nem lehet?) elkendőzni, azt meg is beszélhetik rögvest a koncert után, de a hirtelen reagálás mégis a mindenkori grimasz marad. Ezzel persze korántsem állítom, hogy egy (vagy több) összehúzott szemöldöktől csökkenne a zenetanárok presztízse. De hát miért is lennének kisebbek? — morfondírozok magamban, hiszen senki sem azt várja el tőlük, hogy úgy játsszák el Mendelssohn hegedűversenyét, ahogy azt David Ojsztrah tette, vagy úgy billentsenek, mint Glenn Gould. Inkább a hangszerismeret elsajátíttatása, a zenei tudományok értelmi és érzelmi ábécéjének a megismertetés» az ő feladatuk. S ha mindezek mellett erejükből és tehetségükből még koncertezésre is futja, már akkor megérdemelnek minden tiszteletet. A három hangverseny résztvevői tanúi lehettek egészen kiváló s halványabb teljesítTőbbet tud mint az automata Formatervezett robot Több célra alkalmazható ipari robotot szerkesztettek a Videoton elektronikai vállalatnál Többet tud, mint egy automata, mechanikus mozgása nagyobb a hagyományos célgépeknél, átprogramozható más munkára, tehát okosabb elődeinél. Bár nem feladata, de képes egy szál virágot a vázába helyezni, vagy egy üvegpoharat az asztalról felemelni. Megjelenésében esztétikus, formatervezett berendezés. A gyár fiatal mérnökei és szakmunkásai tervezték és készítették, tavaly novemberben az Alkotó ifjúság pályázat gyári kiállításán mutatták be először. A jelek szerint ez a berendezés lesz az alapja a gyár robotcsaládjának. Továbbfejlesztve, a különböző készülékek összeszereléséhez és az alkatrészgyártáshoz egyaránt jól alkalmazható lesz. A Videoton első ipari robotját betanítás után az egyik gyáregységben alkalmazzák. Az őt követő testvéreivel a tunelgyártás fárasztó műveleteit szándékoznak elvégeztetni. Utódai pedig már a számítógéppel vezérelt, univerzális ipari robot perspektíváját jelentik. Izmosabban szólt De említhetjük a sikerben a töDoietcet is. az erai szeiuíciyu Körzeti Aliami ZeneisKoia pi- lisvorosvari Koncertjeroi La-o gordonkaversenye eiso tételének eloaaasaert Tacsik Zsuzsannát (zongorakisero Karapetian Karine) vagy Kaveczki rerenc hegedüjáteicat, tap József pompás zongorázását (Díszt Tarantelláját szólaltatta meg, s produKciója különb hangszert erdemeit volna). Szentendrén az egykori növendékeit. is közreműködtek a húszéves fennállást köszöntő hangversenyen. Szabóky Tünde rendkívül szép hangon "és érzelemgazdagon játszotta Doppler Nociurnóját. igeretes vo.t Borsódy Lászco trombita- játéka (Haydn versenyművé- nek eiso teieiet hallottuk), s a Zeneakadémián végzős Barnás Mária is a zenei értelmezés szép példáját mutatta Marcello oboaversenyenek előadásában. Haydn D-dúr vonósnégyesének szélső tételeit Szendi Emma, Bánk Zsuzsa, Ott Mária és Mezei Erika szólaltatta meg, alkalmanként egészen izgalmas pillanatokat szerezve. Johann Christian Bach Kvin- tettinója majdhogynem profi munka volt Fenyő Gábor, Ott Rezső, Ászlainé Abaffy Katalin, K. Szalai Erika és Regős Szabolcs megoldásában. A Szentendrei Kamarazenekar DIOFIGYELO MŰEMLÉKEINKRŐL. A kérdésnek kevés avatottabb ismerője van dr. Bercsényi Dezső ■művészettörténész professzornál. akit, noha a fővárosban élt, ezer szál köt a megyéhez, ezen belül is Váchoz. Annak idején itt járt gimnáziumba, s ennek a hajdan volt osztálynak még élő tagjai öt évtized múltán is havonta találkoznak egy budapesti kávéházi asztal mellett. Sokat köszönhet neki úgyszólván valamennyi műemlékekben, műemléki együttesekben gazdag városunk. Elsőül Vác. Szépséges főterén valaha piac volt. Dombay Sándort, az akkori városi főmérnököt Der- csényi tanár úr tanácsai segítették, amikor megálmodta a műemlékházak -— közöttük a siketek tanintézetének tömbje, az Irgalmas Kórház tekintélyt parancsoló épülete, a Fehérek temploma, az egykori kú'ria — köré a város minden látogatójából elragadtatást kiváltó parkot. Mindez akár példaként is szolgálhatott volna ahhoz a beszélgetéshez, melyben Der- esényi professzor műemlékeink és műemlékvédelmünk jelen állapotát elemezte. A riporter tudatosan provokatív kérdéseire adott válaszaiban (például arra, hogy a műemlék épületek felújítása milyen sokba kerül, ebből a pénzből mennyi újra futná, stb.) bölcsen és visszafogottan érvelt. Egyebek között azzal, hogy nem azért kerül sokba műemlékeink felújítása, mert a kérdéses épületek régiek, hanem azért, mert olykor évszázadokig sem nyúltak hozzájuk. Igaz, sokszor nem is kellett, mert állták az idők viharait. Ezért elhanyagolódtak. állaguk leromlott. Egyébként a magyar műemlékvédelem szakembereit éppen azért tisztelik szerte a világon — legutóbb éppen Oller Miklós építész díja is bizonyította —. mert csak annak értékeit menekítik át a jövőnek, ami arra érdemes. MIT — HOL — MIKOR — HOGYAN? A változó, nehezülő gazdasági körülmények egyre több vállalatot, szövetkezetét kényszerítenek arra, hogy változtasson termékszerkezetén. Bánhorváth Attila ezzel kapcsolatos kérdést, az átképzést járta körül dr. Rózsa Józseffel, az Állami Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjével. Még emlékezünk rá, milyen sokáig volt tépia, hogy az Orion megvásárolta a kalapgyárat. Mint a tegnapi műsorból kiderült, azért, hogy ezzel készen jusson hozzá néhány jó állapotban levő üzemépülethez. Megvette a kalaposokat is. Közülük is megszólaltak néhányan. például egy olyarf asszony, aki két évvel a nyugdíj előtt is érdemesnek találta elsajátítani egy számára merőben új szakma ismereteit. Ehhez az Orion állami átképzési támogatást kapott. Dr. Rózsa József elmondta, jelenleg ezernél alig valamivel többen részesülnek ebből az alapból, hogy a korábbi szakmájukban keresett bérük az új ismeretek elsajátítása idején se csökkenjen. Ez a szám nagyon alacsony, annál is inkább, mert az átképzési alap úgyszólván korlátlan, akár tízszer ennyi ember számára is nyújthatna anyagi segítséget az átképzés idejére, ha a vállalatok vezetői és az érintettek maguk igényelnék. Valószínűleg nem is igen tudnak róla. Mert ha ismernék a lehetőséget, bizonyára többen és szívesebben vágnának bele a rendszerint ugyan nem kívánt, ám kikerülhetetlen pályamódosításba. Bányász Hédi (ezúttal kisegítőkkel mfegerő- sitve) sokkal izmosabban szólt, mint legutóbbi önálló estje. A szólisták és az együttes mintha új életre kapott volna Bach Brandenburgi versenyének megszólaltatásában. Kötni és formálni Cegléden közreműködött a Peáagoguskórus is. Ha bátrabban énekelnek, egysegeseob hangszineket hallottunk volna. Tetszett Hacheleva Ludmilla zongorázása az est során; dr. Paczolay Béláné önfeledt, felszabadult éneklése (mindenekelőtt Rosina áriája Rossini Sevillai borbély című operájából). Banai Istvánná vibrafon- és xilofonjátéka virtuóz volt. Zeneileg Schubert Opus százas triójának a második tétele volt a legemlékezetesebb. Dávid Sándor, Balog Zsuzsa és Ballag Judit a zenei együttgondolkodás és -játszás magasiskoláját érzékeltették. S hogy a csattanók se maradjanak el, a már sokszor hallott Szentendrei Kamarazenekaron kívül új együttesek is dobogóra léptek. Az érdi körzet is megalakította tanári kamarazenekarát, miként a ceglédiek. Remélhetően sok-sok örömük fakad majd a nem kis áldozatokkal járó csapatmunkában. Csak legyen erejük a folytatáshoz, s akkor még több növendéket köthetnek magukhoz, formálhatnak szellemileg, érzelmileg magatartásban, tudásban hozzájuk hasonló emberré. Mindhárom zenei nevelési intézmény tanári kara és szülői munkaközössége a hangverseny bevételét az új Nemzeti Színház javára ajánlotta fel. M. Zs. Kinőtték a Kéktó utcai házat Jó kezekben a hagyaték Szigetszentmiklóson 1960-ban alakult meg a honismereti szakkör. Tagjainak kutató-, gyűjtőmunkája nyomán jött létre a falumúzeum — amely 18 esztendeje a Kéktó utca 2. alatt működik. A szakkör vezetőjét, Vöő Imrét a falumúzeum. valamint az 1979-ben megnyitott Ádám Jenő Emlékház jelenéről és jövőjéről kérdeztük. — Azzal, hogy Ádám Jenő, a nagy zenetudós, pedagógus és zeneszerző hagyatéka visz- szakerült szülőhelyére, Szi- getszentmiklósra, a település kulturális jelentősége sokat emelkedett. Sikerül-e kialakítani egy múzeumi centrumot — az immár városi jogú rangra emelkedett nagyközségben? — Ádám Jenő professzor szülőháza, gazdag anyaggal berendezett emlékházként méltó Szigetszentmiklós nagy szülöttjének nevéhez. Az anyag szemlélteti Ádám Jenő életútját. tartalmazza hatvan év levelezését, tíz könyvének kéziratos és nyomdai példányát. Az emlékházban őrzik egész könyvtárát, 1982. május 15-én bekövetkezett halála után pedig Szigetszentmiklósra szállt a zeneszerző minden ingó és ingatlan vagyona. A városi jogú nagyközségi tanács keresi a megoldást arra, hogy megfelelő épületbe kerüljön a falumúzeum bőséges anyaga. A Kéktó utcai házat ugyanis már „kinőttük”. A tanáccsal történt megegyezés alapján a volt rendőrségi épületet zeneiskolának rendezik majd be, Ádám Jenő örökségéből. Az intézmény, amelyet a zeneszerző születésének 90. évfordulóján — két év rnúlvp — nyitnak majd meg, Adóm Jenő nevét fogja viselni. Az említett épületben idén ősztől — négy teremben — megkezdődik már a zeneoktatás. V. V. A zenepedagógus zongorája Barcza Zsolt (elvétele Új Kossuth-kiadvány Politikuspályák vázlatosan Az idősebbeknek azért, mert még ismerték őket vagy azt az időszakot, amelyben működtek, a (iatalab- baknau pedig azért ajánljuk, mert közelmúlt történelmünknek voltak jeles személyiségéi azok, akik a Poii- tiauspályák című könyvben szerepeinek. A gyűjtemény a Társadalmi Szemlében 1982—1988-ban megjelent cikksorozatot tartalmazza, s most a Kossuth Kiadó tetszetős formában könyvalakban is megjelentette. A kötetet Sánta Ilona szerkesztette és irt hozzá előszót és zárszót. szakban a nemzeti egységfronton beiül es kívül, a nagypolitika múhelyeioen és a tömegek körében is roppant erejű osztály küzdelem foiyt. A felszabadulás lehetőségeivel élve, a tömegek harca revén sikerült hazánkban felszámolni a nagybirtokrendszert, korlátozni, majd felszámolni a nagytőkét, megtörni a kiváltságosok művelődési egyeduralmát, kiszorítani a hatalomból a kizsákmányolókat, megnyitni a lehetőségedet a szocializmus építéséhez. E nagyot alkotó, lendületes évek erdekes személyiségeket, politikusokat dobtak a felszínre, akiknek valamilyen formában nagy hatásuk volt az eseményedre, a tömegekre, akik a maguk területén szenvedélyesen védelmezték és magyarázták politikai céljaikat, törekvéseiket, akik keményen csatáztak egymással is, s nem kis részük volt a helyzet alakulásában. Tevőlegesen beleszóltak a történelem alakításába A felszabadulás utáni évek élvonalbeli politikusairól van szó, azokról, akik tevőlegesen beleszóltak Magyarország történetének alaku.ásába. Többek között Dálnoki Miklós Béláról, az ideiglenes kormány elnökéről, Tildy Zoltánról, Szakasits Árpádról, volt köztársasági elnökről, Rákosi Mátyásról, a Kommunista Párt főtitkáráról, Nagy Ferencről, aki a Kisgazdapárt egyik vezetője, egy ideig miniszterelnök volt, Veres Péterről, a Pacasztpárt elnökéről. Másokról — rrjint Erdei Ferenc, Dobi István, Rajk László, Kovács Imre, Slachta Margit, Mindszenty József, Révai József, Kéthly Anna, Rónai Sándor, Sulyok Dezső —, akik jelentős szerepet játszottak a koalíciós időkben és a későbbi években is. A cikksorozat megjelenése idején már nagy feltűnést keltett mind idehaza az olvasók körében, mind külföldön, főleg az emigrációban, a Nyugaton élő magyarok között, hiszen nem egy közülük disszi- dens politikusként külhonban is folytatta tevékenységét. Ilyen volt Sulyok Dezső katolikus polgári politikus, aki 1965-ben bekövetkezett haláláig nem adta fel retrográd és egyben irreális politikai céljait. Míg Nagy Ferenc élete vége felé eljutott odáig — bár régi kommunistaellenes beállítottságát sohasem adta fel —, hogy elismerte; „a hazai rendszer adott lehetőségei szerint a magyar nép gazdasági és szellemi erősítésén fáradozik." Miért érdekesek ezek a politikus-pályák? Azért, mert a második világháború után. 1945-től 1948-ig terjedő időKik voltak, honnan indultak? Kik voltak ezek az emberek, honnan indultak, milyen elveket, politikai célokat követtek? Ezeket vázolják fel a kötetben az életrajzírók, valóban csak vázlatosan, hiszen mindegyikükről könyvet lehetne írni, olyan gazdag volt eseményekben és politikai tartalomban életük, olyan osztályokat, rétegeket, érdekcsoportokat képviseltek, amelyek az ország formálásában jelentős szerepet vittek. Az írásokból azt is megtudjuk, hogy a különböző politikai irányzatokat képviselő személyiségeknek milyen volt egyéni magatartásuk, hogyan szolgálták vagy akadályozták a fejlődést, mennyiben tudtak lépést tartani és milyen mértékben a változó belső és külső viszonyokkal? Realisták voltak-e vagy életidegenek, elvhűek-e vagy megalkuvók? Rugalmasak-e vagy maradiak? A történelem ítéletet mondott róluk. Különböző értékeket hordoztak, súlyos hibákat követtek el, de a kor parancsát teljesítették egy nagyon viharos időben. Közelebb visz a korszak . megértéséhez Egy recenzió keretében nem vállalkozhatunk arra, hogy akárcsak egynek is az életét ismertessük, hiszen ezt megteszik maguk a történészek, akik a kötetben szereplő írásokban megrajzolták a politikusi pályákat, s ezáltal jobban megértik az olvasók az embert, a korszakot, amelyben éltek, különösen a mai fiatalok számára tették ezt világossá, akiknok ezek az idők már történelem. Nem teljes a kép, amit az ember kap a kötet olvasása során, de mégis közelebb visz bennünket a korszak megértéséhez, a mai viszonyok kialakulásának az igenléséhez. A névsor sem teljes, kimaradt például a Sorozatból Pfeiffer Zoltánnak, az ellenzéki Magyar Függetlenségi Párt elnökének pályarajza, elsősorban azért, mert kevés tudományosan megbízható adat állt a szerzők rendelkezésére. A Társadalmi Szemle — mint a szerkesztő a zárszóban leírja — nem vállalkozhatott arra, hogy végérvényes ítéletet mondjon a cikksorozat szereplőiről. Mégis így együtt olvasva a huszonkét életutat, a gyűjteményes kötet sok érdekeset tár fel róluk: néhány kulcsember egyéni tevékenységét, egyéni sorsát, egyedi vonásait ismerjük meg a szerzők tolla nyomán, s ezzel együtt jobban megértjük a sorsfordító korszak osztályküzdelmeit, társadalmi-politikai folyamatait, s a mai Magyar- országot, amely már a fejlett szocialista társadalmat építi. Gáli Sándor
