Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP i984.áprilisil,szombat

Szőnyi István rézkarcai Zcbegénybcn

A fény varázslata-4? * * ■'*<:'r* fc,A:Vycvi' >- «'• .* * • • >•;?.

*•,>*-x* tv» ***£•<'2 ~ • '• I <VV' v

• •«$•*' •• •-•-* •’ • • -<5

••'■}'* ;•• "•* »* * * vh<; . :1

‘ >*; ‘ V$$ ifc&á

».v, y

rí « .•/. ^ . *

eredne. Szőnyinek Itt nagyon pontosan sikerült megfogalmaznia egy számára fontos problémát: a táj és a vízparti ember összetartozását.

A Csónakázók című lapon a bárkák méltóságos vonulását pompás fénynyalábok kísérik. A parton álló szekeresek kis figurái mintha egy, a folyón lezajló színjáték nézői lennének. A hétköznapi jelenet misztériumjátékká alakult, melynek rendezője a fény lett.

Hosszú kísérletek tapasztalatai összegeződnek talán legszebb rézkarcán, a Behavazott falun. Itt már

nem volt szüksége a fénynyalábok

anyagszerű megfogalmazására. A csukott, sötét téli égbolt, mintha

nem is tudna fényt kibocsátani, a kép mégis sugárzik. A hegyek vonulatainak pompás ritmusában, a leheletfinom jelzésiként odarajzolt fák sorai közé — melyek a távolba vezetik a tekintetet — a legtermészetesebben illeszkedik a falu. Nem borítja fel a csodálatosan kiegyensúlyozott harmóniát, nem a táj sebe,

mint sok nagyváros, hanem gazdagítja a természet formáit. A súlyos fekete égbolt ellenére is levegős, fénylő a kép. Sikerült visszaadni a hó világító fehérségét, puhaságát. A csönd fogalmazódik itt meg, de nem a sivár, téli magányosság, hanem a nyugalom és a várakozás csöndje.

Rézkarcoló munkássága a harmincas évek elején lezárult. Nehéz megtalálni a valódi magyarázatot arra, miért hagyott fel ezzel a műfajjal. Talán úgy érezte, kimerítette lehetőségeit, már nem tud tovább lépni. Bizonyára nem technikai problémái voltak, hanem új utakat keresett, amelyek más irányba vezettek és ezéken már nem juthatott szerephez a rézkarc.

G

rafikai életműve mégis fontos láncszeme a magyar művészet fejlődésének. Ritkán látható darabjait mutatják be a nyár folyamán Zebe- gényben, a Szőnyi István Múzeumban.

KÖPÖCZI RÓZSA

* jabb évfordulóhoz érkeztünk. j!; T Szőnyi István 90. születés- I napja inspirál arra, hogy Vz beszéljünk erről a festőről, akit az utókor a XX. század magyar klasszikusai közé sorolt. Mostanában valahogy mégis túl kevés szó esik műveiről, képei mintegy magukra hagyatva magukról kell hogy szóljanak. Pedig ez az oeuvre nem adja meg olyan könnyen magát, hogy néhány lírainak szánt mondattal el lehessen intézni, ahogyan őt az idill, a derű, a béke festőjének “szokták nevezni. A felületes szemlélő bizonyosan eljut ezekig a benyomásokig, s ez legtöbbször elegendőnek is bizonyul a megítéléshez. Itt meg lehet állni, miért kellene tovább kutatni egy olyan kép után, amelyről egyértelműen megállapítható, hogy szép?

Szőnyi éppen e mögött a szépség mögött rejtőzködik. Csak alaposabb tanulmányozás árán bontakoznak ki azok a rezdülésszerűen finom jelek, melyek híven árulkodnak az állandóan töprengő, vívódó festő igazi arcáról.

Témáit látszólag nagyon szűk körből vette, környezete egyszerű tárgyai, a nyugodt, derűs falusi lét eseményei és a természet drámai jelenségei nyújtották azt a forrást, mely kimeríthetetlennek bizonyult számára.

így kerülhettek a hétköznapibb használati, berendezési eszközök képeire, elveszítve eredeti jelentésüket, hogy egy újabb, többrétű tartalom hordozóivá váljanak. Az olajoshordók, zsákok, kosarak, a rossz konyhai tűzhely így válhattak egy- egy líraian szép gouache-ának főszereplőjévé. Számtalanszor megfestette a zöldszemes cserépkályha előtt vetkőző nőalakot, az élő figurák nélCsőnakázók

küli enteriőröket, melyekben a bútorok önálló életüket élik, mintha Mándi Iván novelláinak szereplői lennének, egy nyugalmas, folyamatos létezési állapot kifejezői.

E jelenség megragadására a legjobb eszköznek a fény bizonyult. Annyiban váltak ezek a jelentéktelen tárgyak fontossá, amennyiben sikerült átszellemíteni azokat a fény segítségével. A fény titkainak, kifejezési lehetőségeinek vizsgálata vált festészete egyik alapproblémájává, s éZek megoldásában óriási szerepet játszott a rézikarcolás. E műfaj vezette sok olyan eredményhez, melyet később jelentős festményein számtalanszor alkalmazott.

Grafikai munkásságát jelentősen befolyásolta az a sajnálatos tény, hogy a Tanácsköztársaság bukása után nem folytathatta tanulmányait a Képzőművészi Főiskolán. Nem csatlakozott az akkor vezető szerepet játszó,1 korstílust diktáló Olgyai Viktor vezette rézkarcoló iskolához. önállóan kereste útját és egészen más nézeteket vallott a rajzról, mint a főiskola akkori tanára. Tagadta a kemény kontúrvonalak, a száraz, precíz, részletező vonalvezetés pontosságát. Szerinte a rajzosságnak belülről kell fakadnia, a forma szerkezetéből. A túlzottan részletező külső megjelenés csak elvonja a figyelmet a belső tartalomról, elfedi az esetleges hibákat. Rézkarcai így lettek festőinek, hiszen közvetlenül Rembrandt lapjairól tanult.

Érdemes végigtekinteni e hatalmas grafikai anyag legalább néhány darabján, hogy az előbb említett problémák és folyamatok pontosan kirajzolódjanak. Témái alapján három csoportba sorolhatók lemezei. Jelentős részt alkotnak a falut, a paraszti munkát, a dolgozó embert

ábrázoló kompozíciói. Másik csoportba kívánkoznak, azok a különleges lapok, melyeket festészetében ritkán alkalmazott témáknak szentelt (bibliai kompozíciók, portrék).

Tájképein végigpillantva pedig a legvilágosabban rajzolódik ki Szőnyi világképének, stílusának fejlődése, ezért érdemes az utóbbiak segítségével felvázolni a grafikai életmű körvonalait.

Az 1921-ben készült Panorámán a

megvilágítás még plasztikussá teszi a tömegeket, értelmezi a formákat, kívül marad a hegyek tömbjén, végigsimítja a völgyből nyíló síkságot, kihangsúlyozza a házak, a fák testességét. A formák jól elkülöníthetően, kézzelfoghatóan domborodnak, a nyalábokban aláhulló napsugarak szinte anyagszerűek.

Az ökrösfogat Duna-partja viszont feloldódott a fényben. A víz, a hegy, az ember egynemű szövetté változott. A meghatározhatatlan forrásból származó napsütést a folyó sugárzássá erősítette, mintha belőle

Szőnyi István: Ökrösfogat a Duna-parton (részlet)

Gajzagó Jolán reprodukciói

Közömbösen vagy felelősséggel, avagy...

A fegyelemre nevelés tanulságai

"'r..si.*ry.v y* j

ír#' i

• 1 ■- * ^' . ... _ * .1 ’• ^

Té

l Zebegényben

Felnőttek, közöttük a pedagógusok egyre gyakrabban panaszolják: a gyermekek fegyelmezetlenek, figyelmetlenek, tiszteletlenül viselkednek. A szülők az iskolát, a pedagógusok a szülőket hibáztatják. Többek a fegyelem lazulásának fő okát a család, az iskola, a környezet egységes követelményeinek hiányában, a szülők-pedagógusok-gyermekek kapcsolatának lazulásában látják.

Nyolcvan — községi és kisvárosi — általános iskola alsó tagozatában tanító pedagógustól érdeklődtem: milyen a gyermek tanulmányi és munkafegyelme, egymáshoz és a pedagógushoz való viszonya, mi okozza számukra a legnagyobb gondot a fegyelmezett magatartás kialakításában, kiknek a támogatására számíthatnak. A megkérdezett pedagógusok a tanulók alig több mint egyharmadá- nak a tanulmányi fegyelmével elégedettek. Ezek a tanulók képességüknek megfelelően, fegyelmezetten dolgoznak, aktívak a tanítási órákon. A tanulók néhány százaléka csak kedvenc tantárgyait tanulja folyamatosan. Közel kétharmaduk tanulmányi munkafegyelme nem felel meg az elvárásoknak. Többségük erős motiválással, folyamatos, szigorú ellenőrzéssel, sokszor kényszerítéssel teljesíti feladatát, kisebb részüknél azonban a pedagógus erőfeszítése nem vezet eredményre, közömbösek maradnak.

A tanulók közel fele szívesen vállal és végez fizikai munkát, huzamosabb ideig is képes fegyelmezetten dolgozni. Negyven százalékukra az

jellemző, hogy hozzákezdenek ugyan a munkafeladathoz, de nem tudnak huzamosabb ideig fegyelmezetten dolgozni. Tíz százalékuk egyáltalán nem akar fizikai munkát végezni.

Elvárás, hogy a tanulók legyenek figyelmesek, tapintatosak, önzetlenen egymással szemoen, legyenek segítőkészeit. Valamivel több, mint negyven százalékuk megfelel ezeknek a követelményeknek, közel harminc százalékuknál kisebb nézeteiteresek, intrikák, veszekedések előfordulnak, de ezek a pedagógus segítségévei tisztázódnák, ügy ítélik meg, hogy a tanulók harminc százalékúnak nem megfelelő az egymáshoz való viszonya, türelmetlenek, agresszívak, durvák egymással szemben.

A tanulók fegyelmezetlenségének fontos vonása — tisztelet a pedagógus iránt. A megkérdezett pedagógusoknak az a véleménye, hogy a tanulók több .mint hatvan százaléka tiszteli őket, igényli a pedagógus sze- retetét, gondoskodását, a megfelelő bánásmódot. Így a kölcsönös bizalom, megbecsülés, szeretet hatására kialakul a meleg emberi kapcsolat. Legyen a pedagógus modell, magatartásában lássanak példát az em- berszeretetre, tiszteletre, a fegyelmezettségre. Valamivel több mint húsz százalékuknál esetenként előfordult tiszteletlenség a pedagógussal szemben, ez elsősorban a beszéd tartalmában, hangnemében nyilvánul meg. A tanulók tíz százalékánál nem tudtak megfelelő kapcsolatot kialakítani. Nem fogadják el a pedagógus közeledését, a segítő szándék r észrevételekre emelt hangon, tiszte letlenül reagálnak.

Többen úgy érzik, hogy az utóbb* években romlott a pedagógusok és a tanulók közötti kapcsolat. Ennek okát nemcsak a tanulókban kell keresni. A pedagógusok nagy részénél is tapasztalható türelmetlenség, ingerlékenység, tapintatlanság, örökös szidalmazás. Sajnos, nincs egységes törekvés a pedagógusok körében arra, hogy a tanulókat pozitív érzelmek kössék az iskolához, sikerélményük, örömük legyen.

Az egyes tanítási órákon a tanulók közel harminc százalékának elégedettek a magatartásával. Ezek a tanulók frissen, kipihenten, tudásszomjjal érkeznek az iskolába, s fegyelmezetten, nagy aktivitással dolgoznak együtt a pedagógussal. Nemcsak rendszeresen készülnek a tanítási anyagból, de további ismereteket is gyűjtenek. Viszont a tanulók fele nem képes egy-egy tanítási órán fegyelmezetten együtt dolgozni társaival. Elfáradnak, figyelmük elkalandozik, játszani, rajzolgatni kezdenek. A tanulók közel húsz százaléka fegyelmezetlenül viselkedik a tanítási órákon.

A pedagógusok tapasztalatai szerint a tanítási órákon kívüli időben a tanulóknak alig több mint öt százaléka viselkedik az elvárásoknak megfelelően, amikor hiányzik a külső ellenőrzés. A többségnél gyakori a veszekedés, a verekedés, durvák, vadak. A tanulók nagy része a leg-