Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
1984. Április 21., szombat PEST MEGYEI HÍRLAP 7 A vád képviselői és a törvényesség Ofíenzíva a bűn ellen Nyitás előtt Eddig még nem sikerült megfejteni a titkot, mi az oka, hogy a víz nemcsak felüdít, jó kondícióban tart, de nyugtatóan is hat az idegekre. Tény, hogy manapság a városiasodás, a gépesítés korában egyre többen menekülnek szabad idejükben a vizek közelébe. S természetes tavak és folyók egyre kevésbé alkalmasak a kikapcsolódásra, pihenésre. Bár a vita rendületlenül tart, hogy szabad-e a Dunában fürödni, bizonyos, hogy a folyó elvesztette régi vonzerejét. A különböző rendű és rangú szennyeződések sokakat elriasztanak az úszástól. Az elmúlt évtizedekben gyorsított program szerint folyik a Dunakanyarban a strandok és fürdők építése. Szentendrén, a Papszigeten, Leányfalun, Visegrád mellett Lelencén és Vácott a város közepén van egy-egy gyönyörű fekvésű, példamutatóan karbantartott strandunk. Idén egy újabb nyit Gödön, bár ez csak egy 25X12,5 méteres tanuszoda, de a kánikulai napokban azért fürdőzésre is alkalmas. Ezeket mutatta be a héten a Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottság elnöksége tagjainak a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója, Márkus István. A dunakanyari kirándulás során a szakemberek megismerkedhettek az üdülőkörzet fürdőzési lehetőségeivel, a strandok felkészülésével, az új szolgáltatásokkal, sőt azzal is, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a fürdők bővítésére, korszerűsítésére. Tavaly kis híján hétszázezer ember fordult meg ezeken a strandokon. Azért nem több, mert számtalanszor kellett kiakasztani a megtelt táblát. A tilalom nem csupán a bentlévőket védte a zsúfoltság ellen, hanem egészségügyi rendszabályt takart, nehogy a különböző fertőzések melegágya legyen a strand. Űjabb és újabb strandokra lenne tehát szükség, erre azonban egyelőre nem kínálkozik túl sok lehetőség. A fürdők gazdája, a Regionális Vízmű mindent megtesz a fejlesztésért, holott a strandok a már nem olcsó belépődíjak ellenére sem nyereségesek. Ennek ellenére az elmúlt években készült s minden szezonban bővül a lepencei strand, idén fedett uszodát és új nagymedencét kapott Vác, de a nagyobb befogadóképesség érdekében további műszaki fejlesztésre is szükség lenne. Essék néhány szó arról is, hogy, május elsejétől milyen újdonságok .várják a strandokon a látogatókat. Mindenekelőtt szépen karbantartott medencék, parkok, selymes pázsit, patyolattiszta öltözők, s szinte mindenütt új szolgáltatások. A váci beruházásról korábban már beszámoltunk, annyit azért érdemes hozzáfűzni az eddigi információkhoz, hogy a strand befogadó- képessége háromszorosára nő, s a fedett uszodával ez lesz az ország egyik legkorszerűbb ilyen jellegű intézménye. A gödi strand is most nyílik meg a nagyközönség előtt, elkészültek az öltözők, s kínálkozik lehetőség a továbbfejlesztésre. Mint minden dunakanyari uszodában, itt is bevezetik az úszásoktatást, s remélhetően a jövőben már nem lesz olyan a Duna-parton felnövő gyerek, aki nem tud úszni. Egyelőre üresek, kihaltak a strandok. Néhány munkás javítgatja a felfagyott csempéket, kertészek nyírják a bokrokat, ültetik a virágokat, gondozzák a pázsitot. Lassan helyükre kerülnek a hinták, a napozóágyak. Még nem zúgnak a vízpumpák, hallgat a megafon. Mindez azonban már csak pillanatnyi állapot. Jó egy hét múlva szélesre tárják kapuikat a dunakanyari strandok. CSULÄK ANDKÄS Képeinken: A gödi tanuszodáidén először fogad vendégeket (a cím fölött). A lepencei fürdő melegvizes medencéi is felújítva várják a für- dőzőket (a cím alatt). A váciak nagy örömére júniustól már rossz időben is úszkálhatnak a fedett medencében (lent). ERDOSI AGNES FELVÉTELEI Ügy tűnik, mintha a bűn valóságos offenzívat indítana a társadalom, a tisztességes és törvénytisztelő emberek ellen. Egyre nagyobb összegekkel károsul a köz tulajdona, orgazdahálózatok épülnek ki, szaporodnak az erőszakos, sőt gátlástalan cselekedetek: a betörések, a rablások, a testi sértések, sőt, az emberölések is. Valamiféle morális süllyedés tünetei észlelhetők, amelyeknek lényege az anyagiak fontalgatás nélküli hajszolása: a csúszópénzek adásától és elfogadásától a megvesztegetésekig, a lakosság sorozatos megkárosításáig ezernyi formájában kezd beívódni a mindennapi életbe a tudomásul vett tisztességtelenség. Ez méltán irritálja a közvéleményt, amely látva és tapasztalva, hétköznapi polgárként bőrén érezve ezeknek következményeit, hátrányait szigorért kiált. Szigorért, keményebb fellépésért, súlyosabb felelősségrevonásért, amelyeknek kicsengése: be a börtönbe az odavalókkal, a társadalmon, a tisztességes és becsületesen dolgozók millióin élősködőkkel... Üldözés és felderítés Mindezt Pest megye ügyészeinek minap megtartott értekezletén emlegették, ahol erőteljesen vetődött fel a cselekvésnek és erélynek szüksége a bűnözés visszaszorítására. Tulajdonképpen a bűn offenzívájával szemben a bűnüldözés offenzíváját vetették fel, hozzátéve, hogy ezt csak a társadalom mozgósításával és segítségével lehet kibontakoztatni; miközben számot vetettek saját lehetőségeikkel, a törvényadta és -szabta eszközeikkel. Fest megyében — fogalmazta meg a megyei főügyész, dr. Major Miklós egyéves tevékenységüket ösz- szegző előterjesztésében — a bűnözés növekvő tendenciáját nem sikerült megállítani, illetve visszafordítani. Nem sikerült kedvező fordulatot elérni a bűnüldözés és -felde- dítés eredményeinek javításában sem. Ezért a rendőri és ügyészi szervek által tavaly kidolgozott feladatok továbbra is érvényesek, időszerűek. Lássuk azonban, milyen képet is fest megyénkben csupán a száraz statisztika: Három évvel ezelőtt az úgynevezett közvádas bűncselekmények száma nem érte el a tízezret. Tavaly már több mint 13 ezer ilyen bűncselekményt követtek el, s ez a növekedési ütem majdnem kétszerese az országos átlagnak. Ugyancsak növekedett a felelősségre vont bűnelkövetők száma, de nem ennyire szembetűnően. Sok oka lehet ennek: az egyik, hogy a tettes személye igen sokszor ismeretlen maradt, s így a nyomozást is előbb-utóbb kénytelen volt megszüntetni a rendőrség, illetve akadtak olyan bűnözők, akik rendszerint közösen, sorozatban követték el a betöréseket, a gépkocsi-feltöréseket, s így egy szőkébb társasághoz, tízegynéhány, sőt néha százegynéhány betörés, fosztogatás tapadt. Nagyot változott a bűnözés úgymond szerkezete is: a legnagyobb roham a tulajdon ellen irányult, s ezen belül a betöréses lopások és a személyi javakat károsító cselekmények száma emelkedett feltűnően. Nem titkolt aggodalomra ad okot, hogy az erőszak is mind gátlástalanabbul üti fel a fejét: a rablások, az emberölések is növekedtek; tavaly például harmincöt emberölést, illetve annak kísérletét követték el Pest megyében. Húsz százalékkal emelkedett a közlekedési bűncselekmények száma. Mondani sem kell, az ittas vezetés teszi ki a döntő többséget. Ellenőrizni, felügyelni E kétségtelenül elgondolkoztató adatok árnyékában óhatatlanul vetődik fel a kérdés: a bűnt hivatalból, hogy azt ne mondjuk, mesterségként üldözők kezében milyen eszközök és lehetőségek összpontosulnak, s azt miképpen használják fel? A felderítés és a nyomozás a rendőrség dolga, ennek ellenőrzése azonban az ügyészek feladata. Tavaly, annak ellenére, hogy több ismeretlen tettest derítettek fel, mint 1982-ben, négyezer bűncselekmény tettesének kilétét nem sikerült megállapítani. S ez, sajnos a bűnözőknek biztatás: a lebukás kisebb veszélye újabb akciókra, újabb fosztogatásra vagy erőszakra inspirálja őket. Ezért a megyei főügyészség külön vizsgálta az eredménytelen büntetőeljárások okait. A felderítés — hangsúlyozták az értekezleten — alapvető törvényességi kérdés. Amikor tehát a nyomozás törvényességi felügyeletét, egy-egy ügyész ellátja, vizsgálnia kell azt is, hogy a nyomozó hatóság megtett-e mindent a tettes kilétének felfedezésére. Amennyiben mulasztást észlel, akkor utasítást kell adni a szükséges mozzanatok pótlására. Magyarán: addig nem kerülhet irattárba egyetlen ügy sem, amíg valamicske remény van a tettes felderítésére. S ha már a törvényességi felügyeletről esett szó: az ügyészeknek sok esetben a sarkukra kell állniuk. Csak egy-két példát erre: igen fontos a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések kérdése: az a tapasztalat az utóbbi időben, hogy egy-egy esetben az előzetes letartóztatások a nyomozás elhúzódása miatt igen hosszú ideig tartanak. Ugyancsak növekedett az utóbbi időben a fiatalkorúak száma az előzetes letartóztatásokban — már a felnőttek számarányát is jóval meghaladja. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani erre: fiatalkorú börtönbe csak akkor kerülhet, ha az egyéb törvényes intézkedéseket vele szemben már nem lehet alkalmazni. Enyhe ítéletek ellen A nyomozás lezárását és a vádemelést a bírósági eljárás követi, ahol újfent komoly és felelősségteljes feladat hárul az ügyészekre. A társadalomra különösen veszélyes, erőszakos bűncselekmények visszaszorításának egyik lehetősége és fontos eszköze a differenciáltan szigorú büntetés kiszabása. Emellett kell kardoskodnia a vád képviselőjének a bíróság előtt. Napjainkban tapasztalható olykor enyhe bírói döntés is súlyos bűncselekményt elkövetővel szemben szintén. Ezeket ügyészi fellebbezésekkel eleve meg kell akadályozni — vetették fel az értekezleten többen is. Olyan ítéletek hozatalában kell közreműködni, amelyek egyaránt szolgálják az általános és speciális megelőzést, s így a közvélemény elvárásait. Mindehhez persze alapos felkészültség, az ügy legapróbb mozzanatainak beható ismere- 1 te szükséges. Sajnos, több példát tudtak felhozni a tanácskozás résztvevői a kevésbé differenciált, téves ítéletre. S ezek között egy gyakran észlelhető jelenségre: az elítéltet, aki vagyon elleni cselekményt követett el, s akinek jelentős vagyona van, furcsamód vagyoni hátrányt jelentő mellékbüntetéssel nem sújtották. Az eddigi tapasztalatok alapján az ügyészeknek bátrabban kell indítványozniuk a pártfogói felügyelet elrendelését felnőtt korúak próbára bocsátásakor, ha azoknak személyi körülményei, egyéb viszonyai kedvezőtlenek. Külön fejezetet érdemelne a közlekedési bűncselekményekkel kapcsolatos téma: megyénkben ez is állandóan növekvő tendenciát mutat. A balesetek oka elsődlegesen a sebesség abszolút és relatív túllépése, s a közlekedési szabályok duva megszegése mellett a tovább növekvő ittas járművezetés. Ez utóbbival szemben pedig változatlanul következetes szigorral kell a közlekedési ügyésznek fellépnie, ragaszkodva ahhoz, hogy a tettest — hosszabb- rövidebb ideig tiltsák el a járművezetéstől. A megelőzés eszközével Természetesen a bűnözés visszaszorításának nemcsak a büntetés az egyik — bár kétségtelenül hatékony — formája. Legalább ilyen fontos a megelőzés; a sokat emlegetett prevenció, amely voltaképpen valamennyi bűnüldöző szervnek alapvető feladata. De vajon mit tehet ebben az ügyész? Mindenekelőtt — a rendőrséggel együtt — egy-egy bűncselekmény körülményeit és okait is alaposan kivizsgálja. Vagyis feltárja: mi tette lehetővé vagy segítette elő a csalónak, a sikkasztónak, a betörőnek ■ a tettét? Elképesztő példák tucatjait lehetne felsorolni, mekkora az emberi hanyagság megyeszerte az értékek és javak őrzésénél, tárolásánál, ném is beszélve a belső ellenőrzések mulasztásairól. Nagyon sok helyen szinte kínálja magát a zsákmány, és szó szerint szüli az alkalom a tolvajt. Mindezeket az okokat a nyomozó hatóság úgynevezett szignalizá- cióban (jelzésben) tárja a kárvallott üzem, vállalat vagy intézmény ille- tésekei elé, felszólítva őket a hanyagság vagy mulasztás megszüntetésére. Ugyanez a dolga az ügyésznek is, ha azt tapasztalja, a rendőrség ezt a figyelmeztető levelet nem tartotta szükségesnek megfogalmazni. És sajnos igen sokszor kerül sor rá: egy tavalyi felmérés szerint — csupán a második félévben — a megvizsgált ügyek negyven százalékánál elmaradt a szignalizáció. S ez még csak az egyik gond. A vizsgálatnak egyértelműen negatív tapasztalata az volt, hogy a válaszokat megérkezésük után dossziéba rakják, s ezzel lezárul a téma: hogy érdemi intézkedés történt-e vagy sem a felszólítás nyomán, már ritkán ellenőrzik. S még mindig a megelőzésnél maradva: nem mellőzhető s le nem kicsinyelhető feladat a fiatalkorúak visszatartása a bűnözéstől. Hallatlanul nehéz és bonyolult kérdés ez, hiszen a bűnözés társadalmi okai legpregnánsabban itt jelentkeznek, s e téren már a társadalom nagyon széles rétegeinek segítsége szükséges. A kudarcok is erre figyelmeztetnek: a megyei főügyészség tavaly 169 úgynevezett vegyes ügyet vizsgált meg, melyben 225 fiatalkorú és 209 felnőtt szerepelt tettesként, zömmel csoportos rablásokban, sorozatos betörésekben. S ami megdöbbentő: a felnőttek is olyan 19—21 éves fiatalok voltak, akik korábban mint fiatalkorú bűnözők zárt intézetekbe kerültek, bűnözői továbbképzésen estek át, s kiszabadulva fiatalkorúakat toboroztak maguk köré. Előfordult köztük több állami gondozásból kikerült ifjú is, aki talajtalanul, lakás, család és munkahely nélkül volt intézeti társaival együtt a bűn- cselekmények sorozatát követte el. Szaporodó teendők Tények, tapasztalatok, tendenciák birtokában az orvoslás szenvedélyes keresése jellemezte a már említett értekezlet résztvevőinek vitáját. A megye ügyészei az utóbbi időben, mondhatni erejük felső határát közelítve dolgoztak, hiszen megszaporodott teendőiket nemhogy többen, de létszámhiánnyal küszködve kellett ellátniuk, ami talán most már mérséklődik. Ám így is hallatlan feladat hárul rájuk: hiszen a már felsorolt ténykedéseken túl, általános felügyeleti és polgári jogi szaktevékenység megannyi feladatköre hárul rájuk, s a gazdasági és társadalmi élet fejlődése, változása — gondoljunk csak a kisvállalkozási rendszer kibontakozására — újabb jogi és törvényességi penzumokat tartogat számukra. T.'L
