Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-15 / 89. szám
1981. Április is.. vasárnap 5 VASÁRNAPI GONDOLATOK SZENES PISTA TÖRTÉNETE Ifjúságom töredéke Szenes Pista. Mindig kormos * volt az arca, mindig vidám a köszönése. Mindig staniclit tartott a kezében és ette a friss töpörtyűt zöldpaprikával, rozskenyérrel. Fröccsöt is húzott rá, kettőt egyhuzamban. Ez a früstök, s utána a vagon szén lapátolása következett az állomáson. Ez volt a keddje, szerdája, szombatja — töpörtyű, bor, szén és egy vályogkuckó a falu szélén, ahol ismerték már, nem ugatták a kutyák sem. Az egyik csütörtökön két vagon szenet rakott a muraközis szekerekre, s a fekete por jobban tikkasztotta, liter bornál is több csúszott le a torkán. Este, ahogy hazafelé cammogott, pont a síneken aludt el. Az éjféli gyors nem tiporta el életét, de a két lábát levágta. Azóta maga hajtotta kocsiban ült Szenes Pista. A jármű árát összeadták a többi szenesek meg a kocsmáros is adott tíz pengőt, hogy megvehessék. Továbbra is hangosan köszönt mindenkinek előre: Jó reggelt Samu néni, Szántó bácsi, Luttunberger úr. S ami igaz az igaz, a jó népek ingyen is adtak Szenes Pistának töpörtyűt, rozskenyeret, pincehideg bort is egy-egy pohárral. Maga hajtotta szekerével végignyikorogta a Klapka utcát, mindig azt dalolva, hogy: az a szép, az a szép, akinek a szeme kék, akinek a szeme kék, Énekelt, mert neki sohasem volt Juliskája, Erzsije, csak félig telt fiaskója, melyből nagyot húzott, s akkor még harsányabb lett az akácfák alatt keringő nótája. Most újra jártam az őrháznál, arrafelé, ahol Szenes Pista lakott. Már régen nem nyikorog kézzel hajtott járgánya. Valahová messze elkódorgott az ifjúságunk. Losonci Miklós A külföldi szemével Az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül működik az iparfejlesztési szervezet, az UNIDO. Most hazánk ad otthont tíz fejlődő ország építőipari szakemberei kéthetes kongresszusának. A vendégek az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepét is meglátogatták, ahol megismerkedhettek az intézet tudományos munkájával. A képen: a könnyűszerkezetes építési technológiát tanulmányozzák. A gyermekek étkeztetése megoldott A felnőttek csak remélnek A nyugdíjasok már kint vannak Tavasz a Kis°Duna-ág mentén A Duna most kivételesen valóban kék. Az éjszakai zápor után tiszta az ég, s ragyogó kékjét visszaveri a víztükör. Friss tavaszi szellők hajlítják a már zsendülő füzek leomló ágait. A gondatlan gazdák stégjei körül azonban még a tavalyi nádat zörgeti a szél, s a szemközti part, az Angyali sziget nyárfái is m,ég csak kopasz, vöröses testüket fürdetik a napfényben. A régi tanácsházán Szakrendelő Az év elején a ráckevei tanács átköltözött a járási hivatal székhazába. Ezzel a Duna- híddal szemközti patinás épület jelentős része megüresedett, csak néhány intézmény került oda. A hasznosításra többféle terv született. Oktatási és egészségügyi célokra is viszonylag kis ráfordítással alkalmassá tehető a szép épület. Végül az utóbbi mellett döntöttek, mert a körzetközpont szakorvosi ellátása még hiányos, ennek fejlesztése fontos feladat. Belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat, fogászat, reumaosztály, füiészet, labor és röntgen működik ugyan helyben, de még így is nagyon sok ráckevei beteg kénytelen a Csepel Autógyár szigetszentmik- lósi szakrendelőjébe utazni. Egy ideje,* átmeneti jelleggel — a tököli ideggondozó elkészüléséig — Ráckevén tartják a szakrendelést. Ezalatt kiderült, hogy milyen nagy szükség volna végleg erre az intézményre, különös tekintettel az alkoholgondozói tevékenységre. Ezért az új rendelő kialakításával egy időben a tanács vezetői szeretnék elérni, hogy véglegesen legyen a körzetközpontban ideg- és alkoholgondozó rendelés is. Mégis már éledezik téli dermedtségéből a kiskunlacházi üdülőpart, itt-ott tárt szárnyú ablakok eresztik a nyirkos falak közé az első napsugarakat. A tenyérnyi kertekben is meglátszik már az idei munka nyoma. Néhány komótos kőműves a strand leendő kapuját, kerítését építi. Messze még a nyár, nem hajtja őket a munka. Lapátnyélre támaszkodva hosszan elnézik a fodrozódó vizet, a középtájt ringó ladikot. Pihenő szolgáltatások Ilyenkor a vegyesbolt hetente kétszer tart csak nyitva, s az áruszállítást is maga oldja meg a boltvezető. Ugyan melyik nagykereskedelmi vállalat fuvarozná a partra a napi 5-6 liter tejet, a pár kiló lisztet, meg a gyufát? — Most mehetek be ezzel a krumpliszívemmel a faluba bevásárolni — dohog Hein Edéné, mert neki bizony már nem jutott a mai szállításból. — A múlt hónapban még a nyugdíjamat sem hozta ki a postás, s a táviratot is egy hét késéssel kaptam meg. Pedig sok az az öt kilométer, s ha bemegyek a reggeli busszal, csak egykor tudok hazajönni. Szombaton marad a gyaloglás, vagy az autóstop, mint a fiataloknak. Akkor egyáltalán nem jár a busz. Pedig a nyugdíjasok az elsők, akik megjelennek a nyaralókban, ráérő idejüket szívesen töltik a zsendülő kertekben. Sőt, sokan a téli kint tartózkodásra is találtak lehetőséget, villanykályhákkal, hősugárzókkal fűtik kis házaikat. Erről már a Ráckevei Duna- ág halainak őre, Horváth István mesél. Napi körútját már megjárta a csendes vízen, az évszakot meghazudtolóan barna arcából vidáman villan ki egészséges fogsora. Hulladékot hoz a víz — Kihaltnak látszik a part, pedig van itt élet ilyenkor is, be-betérnek egymáshoz a szomszédok, a régi jó ismerősök. S akinek tanyája van, annak ladikja is van, együtt horgásznak, javítgatják a házakat, élvezik a csendet, a nyugalmat. Nem is hiányzik nekünk a nyári nyüzsgés, a lármás nyaralók, ök nem érzik magukénak a vizet, a környezetünket, bepiszkítják, összeszemetelik, amit mi igyekszünk rendben tartani. Már előre mérgelődik, ígéri: nem ússza meg büntetés nélkül, aki kárt tesz az itt élők örömében, a vízben, a természetben. Nem is csoda, hiszen a víz minősége így sem nevezhető kifogástalannak, naponta gyűlik a parti nádasban az ár sodorta hulladék, döglenek a ÉHES DISZNÓ makkal álmodik, tartja a közmondás. Én meg az esővel, amiből még mindig kevés hullott, minden igyekezetem ellenére arra gondolok, mi lesz, ha tovább tart az aszály. Persze-persze rossz idő volt... Megint magyarázkodnom kell majd, pedig nem kenyerem. Én szoktam mondani a növénytermesztői eligazításon: ne gyertek nekem a» időjárással. Ha itt mostoha, máshol is az. Fontosabb a hogyan tovább. Immár 14 esztendeje, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem elvégzése után a nagykátai Kossuth Tsz-be kerültem — mondja Fejős Gábor elnökhelyettes. Ott voltam főagronómus is. A két nagykátai gazdaság a Kossuth és a Magyar—Koreai Barátság (ez utóbbi maradt a szövetkezet neve), 1977-es egyesülése után növénytermesztési ágazatvezetőként dolgoztam, 1982-től vagyok termelési elnökhelyettes. AMIKOR az egyesült szövetkezetbe kerültem, láttam a belvízzel borított mélyen fekvő területeket, a fegyelmezetlenséget. Szóval tudtam mit vállalok, és azt is, hogy mit akarok tenni. Visszapillantva akár elégedett is lehetnék Felmértem a saját erőmet és fiatal halak a vegyi szennyeződéstől. A 'halőr a holtág halairól, madárvilágáról beszél, de kócsagok, vízicsibék és búvármadarak helyett most csak a karácsonyi menüt szerencsésen túlélő házi kacsapár úszkál békésen a kikötött csónakok között. Hamarosan többen lesznek, 17 tojást költ éppen a tojó. Hiába, a sűrűn beépített part mentén, állandó emberközelben sorvad a természet, s a szelíd házi szárnyas kénytelen lassan pótolni a vadmadarakat. — A halat is telepítenünk kell már, a meder szabályozásával, az árterek megszüntetésével egyre kevesebb ívásra alkalmas területet találnak a természetes szaporodáshoz. Mindenkinek jut belőle Persze a civilizált, városi embernek ez a rokkant, éppen civilizációnk átkaival küszködő természet is maga a paradicsom. Valahonnét kesernyés füstszagot hoz a szél, a nyesett ágakat, a tavalyi gazt égetik. Odébb már frissen mosott ruhát szárít a melengető napsugár. S a folyó kanyarulata után darut nyikorgat a szél, a vízügyi igazgatóság hármas számú szakmérnöksi^én is a tavaszi karbantartáson, nagy- takarításon a sor. A vízi őrség hajói körül Nyírott Ferenc foglalatoskodik. Az utolsó simításokat végzi a piros motorcsónakon, a ladikok már felkészülten sorakoznak az udvaron. — A MAHART hajóin jártam sokáig a vizet, s miután abbahagytam, azután sem tudtam egészen elszakadni tőle. Nemrég kerültem csak ide, a ráckevei szakaszmérnökségre, s szerencsém volt, igazán jól érzem itt magam. Szeretettel méri végig tekintetével birodalmát, a szigeteket, az öblöket, a jól ismert parti stégeket. S bár sokakkal kell osztoznia, akik éppúgy magukénak érzik, otthonuknak tekintik a Duna-ág partjait, a víz, a tavaszi napfény, a lassan éledő természet vala- mennyiüket bőségesen ellátja szépségeivel, örömeivel. azt tettem, amit a körülmények megköveteltek. Jó munkatársakat is találtam, s közösen annyi mindenen javítottunk. Ez a tsz ma már nem is hasonlít az 5 évvel ezelőttihez. Ahogy mostanában mondani szokták, az adottságokhoz igazítottuk a termelési szerkezetet. Felszámoltuk a veszteséges ágazatokat és fejlesztettük azokat, amelyekhez kedvezők a feltételek. Megváltoztattuk a vetésszerkezetet és területeinken jelenleg is folytatódik a melioráció. DE HÁT mit sorolom? Any- nyi munka, törődés és fellobbanó remény után a tavalyi gazdálkodás végeredménye csak éppen annyi, hogy egy kicsit könnyebben tervezhetünk. Apró vigasz, hogy e nagy lépések nélkül már ki se látszanánk a veszteségekből. A 17,3 aranykoronás földek ugyanis csak nagyon nehezen, keserves munka árán adnak áldást. Az elmúlt esztendőben adtak, mert hosszú évek óta először fordult elő. hogy búzából 5, kukoricából 6,2, szőlőből 10,7, cukorrépából 40 tonna termett hektáronként. A tejtermelés színvonalán is javítottunk, ötödik helyen állunk a megyei rangsorban. Való igaz azonban, hogy a Nagykátán és Budapesten létesített mellékA tápióbicskei óvodások az elmúlt év augusztusában vehették birtokukba az új óvoda épületét. Három csoport elhelyezésére azonban még mindig magánlakások, ideiglenes helyiségek szolgálnak. Az idén üzemági tevékenység is hozzájárult a több mint 8 millió forintos eredményhez. Hogy az idén miként sikerült átugranunk a magasabbra helyezett lécet, azt nehéz lenne megjósolni. Az őszi vetés idején az aszály nem kedvezett a talajelőkészítésnek. Gyengén előkészített magágyba került a búza. Maradt vigasznak a régi bölcsesség: amit az idő elront, azt helyre is hozza. Most a jobb időjárásban reménykedünk, mert a búzavetés még elég siralmas képet mutat, és fagykár érte a nagyüzemi szőlőültetvényt is. AZ ÚJ körülményeknek megfelelően a tsz szakembereivel közösen úgynevezett cselekvési programokat állítunk össze. Ezt mindenki magáénak érzi és mindent megtesznek végrehajtásáért. Mégis állandóan azon gondolkodom, vajon minden lehetséges lépést megtettem-e. Ha akkor kiküldtem volna azt a gépet, vagy ha abba a táblába nem búzát vetünk? Persze ez csak amolyan elmélkedés, hiszen az évek során sok, csak itt hasznosítható tapasztalatom gyűlt össze. Ezt figyelembe véve, r,. .n is olyan rosszak az esélyeink. Nem igaz, hogy a sokadik próbálkozás sem hoz eredményt. Béna Zoltán befejeződik azonban a régi épület felújítása, s azután minden kisgyermek kulturált körülmények között töltheti napjait. Az átalakitásra kétmillió forint áll a tanács rendelkezésére. Január elseje óta részben megoldódtak a település köz- étkeztetési gondjai is. A háromszáz adagos konyha átadásával lehetőség nyilt az összes gyermekintézmény ellátására. A helyben dolgozó tá- pióbicskeiek étkeztetéséről viszont még mindig nincs ki gondoskodjon. Bár nemcsak az előfizetéses kosztolókra, hanem a tápiószentmártoni strandot, s a környékbeli telkeket látogatók forgalmára is lehetne számítani, évek óta nem akad vállalkozó, aki éttermet nyitna a községben. A tanács a szociális gondozásban, étkeztetésben részesülők számára is csak a helyi termelőszövetkezet üzemi konyhájáról szerezheti be az élelmet. Kész a vasszerkezet ÚJ ternassornok Elkészült a főtartó vasszerkezete annak a nyolcszaz négyzetméter alapterületű tornacsarnoknak, melyet Tápió- szelén építenek, jelentős társadalmi erők közreműködésével, az iskolásoknak, de a felnőtteknek is. Az épület alapozását tavaly októberben kezdték. A vállalkozáshoz anyagi hozzájárulást adott az Állami Pénzverde, melynek üzeme van a nagyközségben, a KGGYV pedig önköltségi áron szállította az anyagok egy részét, és társadalmi munkában szerelte. Idén a falazást is befejezik és felrakják a tetőszerkezetet. A nagyközség lakói sok önkéntes munkával segítik az építkezést. MA ÉS HOLNAP K ezdetben volt a család, minit teljes zárt és önellátásra berendezkedett társadalmi egység. Egy fedél alatt több nemzedék élt együtt. A tennivalókat ennek megfelelően osztották el a család tagjai között. Ezek az önellátó sejtek századunk első évtizedeiben kezdtek nyitottá, nyitottabbá válni. A folyamatot a nők tömeges munkába állása indította meg. Ez forradalmi méretű változást hozott az addigi, századok óta bevált munkaimegosztásban, hiszen a nők a háztartás mellett új terheket vállaltak magukra, és ezért elodázhatatlanná vált a régi munkamegosztás átalakítása. Kétségtelen, hogy a nők munkába lépése hatalmas vívmánynak számított, erőteljes lépésnek az egyenlő jogok kivívásának útján. Mégis ez tette szükségessé a szolgáltatások létrehozását és fejlesztését, hiszen akkoriban még nyomokban sem léteztek, legalábbis a mai értelemben nem. Ügy is mondhatnánk, hogy az igények voltaképpen előbb keletkeztek, mint az orvoslás módozatai. A szolgáltatások fejlesztésének viszonylag magas fokára jutottunk el a hetvenes években. Ez gazdasági fejlődésünk, életszínvonalbeli gyarapodásunk szükséges és örvendetes kísérő jelensége volt. A hatvanas évek második felében került mind több háztartásba televízió, hűtőszekrény, mosógép, s ma már sok tartós fogyasztási cikk esetében o telítődés küszöbén vagyunk. Ekkor teremtődtek meg az anyagi — pénzben és építőanyagban értve — feltételek az elhanyagolt, régi lakások korszerűsítéséhez, feliújításához, méghozzá tömeges méretekben. Ezért vált akkoriban sürgető feladattá az országos szolgáltató hálózat létrehozása, amely, mintegy húszmilliárdos állami támogatással, egy évtized alatt meg is valósult. Magyarországon az ' utóbbi években, a nyolcvanas évek elejére jutottunk el oda, hogy a szolgáltatásban már nem dolgoznak kevesebben, mint az iparban, vagy a mezőgazdaságban, pontosabban: az arány hozzávetőlegesen egyharmados. A szolgáltatások megléte azonban egy sor lehetőség mellett egy sor bosszan- kodnivalót, az érdekvédelem hiányát, a kiszolgáltatottságot is felszínre hozta. Sok hát a javítani való. Ezt a célt szolgálja a most folyó szervezeti korszerűsítés, a nagyvállalatok decentralizálása is, Ugyanakkor egy másik gond is jelentkezett, nevezetesen az, hogy a szolgáltatások árait viszonylag alacsonyan ^állapították meg, ebből következően a kereslet jóval nagyobbra duzzadt a valódi igénynél. Most látszik csak mindez, amikor — a legtöbb szolgáltatás a szabadáras kategóriába átkerülvén — értékén méretik, í máris kevesebben és kevesebbet veszünk igénybe azokból. Ezért nagyon nehéz előre pontosan kiszámítani, mely szolgáltatások iránt növekszik majd az igény az elkövetkező években; milyen irányba haladjon a fejlesztés. Ügy tűnik, a tendencia olyan fajta irányba mutat, amelyet a közösség viszonylag olcsón meg tud oldani. Gondoljunk például a minden családnak rendszeres, visszatérő gondot, feladatot adó napi munkák közül a főzésre. Az éttermi, de még az éthordóban hazavihető vacsora is olyan drága, hogy hosszú távon nem jelent megoldást. Az már sokkal inkább, ha, mondjuk, egy lakótelepi ház közös helyiségében néhányan valóban olcsó, és a heiyi igényeket is rugalmasan követő kifőzést nyitnak. A barkácsolást is jól szolgálhatják a közös műhelyek, ahol a szerszámok igénybe, bérbe vehetők, és még szakember is ellátja a kezdőket tanácsokkal. Hasonlóan, a szervezett szolgáltató ipar kezdeményező közreműködésével, segítségével lehetne sok helyen a gyermekfelügyeletet is megoldani. elenleg tehát úgy tűnik, hogy a szolgáltatásoknak nem a mind sokfélébb, ám drágább javítások, tisztítások irányába kell fejlődniük, hanem sokkal inkább a közösség bevonásával, félig saját erőből, s ezárt az átlagosnál olcsóbban megvalósítható szolgáltatásoké a jövő. Varga Zsuzsa Mr. Á. Monolég a mezőgazdáikadtásról Olykor a sokadik hoz eredményt
