Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

1984. Április is, vasárnap Vonópárbaj ’84 A Magyar Média és az Országos Szórakoztató Ze­nei Központ Vonópárbaj ’84 címmel zenei vetélkedőt hirdet fiatal prímások, he­gedűsök részére, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által felajánlott Ezüstvonó nagydíjért. A szervező bi­zottság várja azoknak a 18—35 év közötti prímá­soknak, hegedűsöknek a je­lentkezését, akik előadómű­vészi működési engedéllyel rendelkeznek, illetve hiva­tásos művészeti együttesek tagjai, és magas színvona­lon művelik műfajukat. Je­lentkezni ajánlott levélben lehet május 17-ig a követ­kező címre: Országos Szó­rakoztató Zenei Központ, 1068 Budapest, Gorkij fasor 38. A rendező szervek ké­rik a borítékon feltüntetni: Vonópárbaj ’84. A jelentkezésnek tartal­maznia kell: a jelentkező nevét, születési idejét, pon­tos lakcímét, jelenlegi munkahelyét. A Magyar Rádió és a Magyar Televí­zió közvetíti a verseny kö­zépdöntőit és döntőjét. Fel­világosítást az OSZK igaz­gatósága ad a 425—547 te­lefonszámon. Kezdeményezések az úttörőmozgalomban Újítani a régi normákon! Egy megilletödött ceglédi kisfiú, Horváth Szabolcs, a Delfin őrs vezetőhelyettese, aki gyermek résztvevője volt a Pest me­gyei úttörővezetők konferenciájának Gödöllőn, tavaly novem­berben ezt mondta: — Tudjuk, hogy az úttörő vezetők értünk és miattunk vitatkoznak ma. Szeretnénk, ha úgy valósulna meg mindez, amiről szó van, hogy még színesebbé, érdekeseb­bé válna a kisdobos- és úttörőélet. Azóta eltelt egy kis idő. Februárban a Magyar Ottörők Szövetsége Országos Tanácsa elfogadta azt az ajánlást, amely az úttörőcsapatok középtávú tervezőmunkájához, tevékenységrendszerének fejlesztéséhez készült. Ennek alapján született meg a Magyar Úttörők Szö­vetsége Pest megyei Elnökségének 1984-től 1987-ig szóló kö­zéptávú munkaprogram-javaslata, amelynek tartalmáról, új­donságairól beszélgettünk Nemoda Istvánnal, a megyei úttörő- elnökség elnökével, aki először a gödöllői konferencián el­hangzottak további sorsáról szólt. Javaslatod — Köztudott, hogy Pest me­gyének tradíciói vannak a hazai úttörőmozgalom törté­netében. Ezek szellemében kí­vánunk dolgozni a jövőben is. Akár a plenáris ülésen, akár a szekciókban ismertettük az országos konferencia résztve­vőivel javaslatainkat, azok jó része be is épült a nagy cél­kitűzések sorába. Ilyen volt Halasi Mártonnak, a KISZ Pest megyei Bizottsága első titkárának gondolatköre az Vendégszereplés Veresegyházon Egyszemélyes játék A veresegyházi Váci Mi­hály művelődési központ és könyvtár a költészet napja al­kalmából nagyszerű műsornak adott otthont. Kovács Titusz, a József Attila Színház mű­vésze Eszmélés című egysze­mélyes játékával vendégszere­peit a ház üvegtermében. A kiinduló szituáció a Szí­nész—Valaki és a közönség ta­lálkozásának pillanata, az esz­mélés előtti pillanat, amikor az előadó megpróbálja látha­tóvá és hallhatóvá tenni az emberi öntudat működését. „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenki determinált." A színész József Attila sza­vaival nyitott és a legtöbb­ször az ő verseit tolmácsolta. A díszletben, amelyet Sza­kácsi Márta tervezett, mind­össze öt szék, egy fogas és egy papírlap volt. Az utóbbit a szereplő megszállottan rakos­gatta ide-oda, miközben min­den cselekvésének mélyebb értelme volt. A prózák és ver­sek megszólaltatása közben állandóan mozgott, amellyel felerősítette az írások üzene­teit egészen addig, amíg a szé­kek teljesen körülzárták. „Rab vagy, amíg a szíved lázad — / úgy szabadulsz, ha kényedül / nem raksz magad­nak olyan házat, / melybe háziúr települ.” Erős gyűrű vette .körül, s a kör közepén KZ-lágerek éle­tével foglalkozó írásokat mon­dott, rendkívüli erővel, szug­gesztíven. Arcjátéka olyany- nyira megelevenítő volt, hogy nem mertem megszakítás nél­kül figyelni, megrázó és meg­döbbentő hatást ért el. Műsorában Cs. Szabó László, Nádas Péter, Poe, Sárközi György, Sinka István, Peter Weiss és Szilágyi Domokos művei is megszólaltak. Elő­adásának végén a feszültséget a Pink Floyd együttes zené­je oldott»r#el. A szép számú közönség vastapssal jutalmaz­ta Kovács Tituszt. A pódiumjáték utáni beszél­getés során a művész munkás­ságáról,''"‘“szerepeiről, filmezé­seiről szólt.. A spontán dis­kurzusba bárki bekapcsolód­hatott, s tapasztalhatta a színész közvetlenségét. Vankó Magdolna Találkozó Ősi diákvárosok A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, az Állami If­júsági Bizottság, valamint a KISZ Sopron városi Bizottsá­ga szeptember 14—16. között Sopronban megrendezi az ősi diákvárosok találkozóját. A rendezvény célja, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező diákvárosok — Debrecen, Esz­tergom, Kecskemét, Pápa, Pécs, Sárospatak és Sopron — a mai fiatalok segítségével fel­elevenítsék, bemutassák az is­kolákban átöröklődő, formáló­dó diákhagyományokat, szoká­sokat. A béke hetedik napja Mezey András A béke hetedik napja című novellájából Havas Péter rendezővel közösen írt filmet. Főhőse egy kamaszfiú, akit a háború végén édesanyja elküld, hogy szerezzen élelmet. Az ő kalandjait meséli el a film. Az operatőr Becsi Zoltán. A fő­szerepet amatőr szereplő, Olvasztó Imre (az előtérben) játssza. ideológiai munkáról, kiválasz­tásáról. Kiemelte az érzelmi­értelmi azonosulás fontossá­gát, s elemezte, hogyan kell újítani a régi formákon, akti­vizálni, lélekben előre fölké­szíteni egy-egy nagy esemény­re. Hasonlóképpen beépült az országos javaslatba Pásztor Béla veresegyházi tanácselnök koncepciója az úttörőcsapatok pártoló tagságának feladatai­ról, lehetőségeiről — s ezen belül a tanácsok szerepéről. — Hogyan valósítja meg a megye a középtávú progra­mot? — Mindenekelőtt csökken­tettük a rendezvények számát, s igyekszünk arányosaob munkamegosztást kialakítani. A tudományos technikai uttö- rőszemlének például a jövő­ben inkább csak a szemle jel­lege marad, s a versenyrész háttérbe szorul. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem kívánunk a tehetségekkel fog­lalkozni, hanem inkább azt, hogy egyaránt adunk progra­mot a jófejű és az ügyeskezű gyerekeknek. A részietek is­mertetésére éppen a napokban hívtunk össze a megyéből há­romszáz pedagógust, úttörő­vezetőt és művelődési dolgo­zót, ám még háromszáz em­bernek tartunk majd tájékoz­tatót terveinkről. Ez utóbbi meghívottak olyanok lesznek, akiknek segítségével megvaló­síthatjuk a széles körű társa­dalmasítást. Névre szólóan — Mit jelent ez a gyakor­latban? — Munkaprogramunkban névre szóló ajánlásokkal, ja­vaslatokkal és kérésekkel fordultunk a mozgalmi mun­kát segítő megyei szerveze­tekhez és testüietekhez. Mi­után a szülőket is szeretnénk megnyerni és aktív részes­ként bevonni, fel kell őket ké­szítenünk s olyan megbízatá­sokat adni nekik, amelyeket szívesen vállalnak. Ez konk­rétan azt jelenti, hogy pél­dául aki szeret fotózni, az vezethessen egy szakkört s ne szódát készítessünk vele az is­kolai klubdélutánon. Tájékoz­tatni kell őket az úttörőcsa­pat munkájáról, bevonni a tervkészítésbe, a végrehajtás­ba s értékeléskor el kell is­merni az ő munkájukat is. Úgy gondolom, igen vonzó ha egy ünnepélyes csapatgyű­lésen mondjuk, apát és fiát együtt tüntetik ki. — Mint az az országos ta­nácskozáson is elhangzott, a jövőben oldani kívánják az iskola- és pedagóguscentrikus- ságot. — Valóban, de ez nem je­lenti azt, hogy a pedagógus­nak kisebb lesz a közösséggel szembeni felelőssége, s azt sem, hogy nem számítunk rá­juk a jövőben is olyan mér­tékben, mint eddig. Szeret­nénk, ha nemcsak az oktatási intézményekben lennének őr­sök, rajok, hanem másutt is. Lehetne például szakraj vagy valamilyen klub. Gyömrön már jelentkezett az úttörőház, hogy szeretne a rendszeresen oda járó pajtásokból egy ön­álló úttörőcsapatot, amelynek tagjai csak oda tartoznának Elképzelhető ilyen egy üzemi sportegyesületen belül, mond­juk, egy őrs vagy raj ping- pongozókból vagy evezősük­ből. Halásztelken például a családcsoportos napközi elin­dulásával az iskola, az úttörő- csapat tevékenysége egész na­possá vált, s ezzel megnőtt a mozgalom szerepe a szabad idő hasznos eltöltésének ki­dolgozásában. Ez a megállapí­tás egyébként általános: egyre nagyobb a felelősségünk a szabad idő szervezésében, az életmódformálásban. Kötődések — Az utóbbi ezek szerint azt jelenti, hogy a megye két­száznegyvenegy úttörőcsapata önállóbbá válik? — Azt szeretnénk, ha mindegyik megteremtené a maga egyéni arculatát. Csak ötlet: a pilisi erdők környékén ez az arculat a természetvéde­lem lehetne. Nagymaroson madárvédő, Nagykőrösön mú­zeumbarát, Szentlőrinckátán pedig egy mezőgazdasági ter­melőmunkát végző úttörőcsa­pat alakulhatna. Mint a pél­dák is igazolják, új formákat, új tartalmakat keresünk. A tervezés is más lesz. Nem is­kolaévben gondolkozunk, ha­nem az iskolával együtt — középtávon. Azaz: pedagógiai folyamatban; honnan hová kí­vánunk eljutni oly módon, hogy megteremtjük a nevelés helyi rendszerét, kalkulálva mindenkivel, aki segíthet. — Változik a mozgalom te­vékenységi területe is? — Inkább módosul. Termé­szetesen elsődleges» marad a közéleti, politikai munka, ám második helyre kerül az egészséges életmód, utána kö­vetkezik a művelődés, szakkö­ri tevékenység s végül a köz­hasznú és az időszakos ter­melőmunka. Életkor szerint differenciált új próbarend­szert vezetünk be, féléven­kénti megméretés alapján. Mindenféle gyermeki tevé­kenységnek súlya lesz, és ezek szerint kapnak valamennyien testre szabott feladatokat. Job­ban előtérbe kerül a kisdobo­sok, úttörők szándéka, hiszen eddig társadalmi igényeket kértünk számon, elsősorban. A jövőben az érzelmi-értelmi kötődést szeretnénk hatvá­nyozni; legyen értéke, rangja a mozgalomhoz való tartozás­nak. — Ezt hogyan fogják meg­valósítani? — Nem ragaszkodunk pél­dául a gyermeknapi avatás­hoz, hanem differenciáltan oldjuk meg: mindenki való­ban akkor kapja meg a nyak­kendőt, amikor igazán kiér­demli. A félévenkénti próbá­kat valamilyen kitűzhető vagy fölvarrható jelvénnyel iga­zoljuk, s ennek hiánya pedig jelzés lesz a pedagógusnak, hogy melyik gyerekkel kell többet foglalkoznia. Az el­mondottakon túl pedig továb­bi színt adnak majd az egész éves, folyamatos, közösségi játékok, találkozók, fesztivá­lok, versenyek, szemlék, pá­lyázatok központi és vándor­táborok — mondta befejezé­sül Nemoda István. Körmendi Zsuzsa Kalevala-bábok A Kalevala, a finn nemzeti eposz bábfigurái az Állami Báb­színház műhelyében készültek Koós Iván tervei szerint. A ké­pen: színpadra lépés előtt estéről estére felkészítik a figurákat. Ceglédtől Szentendréig Hangversenyek a Nemzetiért Hétfőn és kedden tanári bér­leti hangversenyt tartanak Cegléden a zeneiskola hang­versenytermében. Az érdi kör­zeti zeneiskola tanárainak ha­sonló koncertjére kedden este hat órai kezdettel kerül sor Pilisvörösváron, a művelődési házban. A szentendrei Vuji- csics Tihamér Zeneiskola ta­nári hangversennyel is köszön­ti fennállásának huszadik év­fordulóját, szerdán este hat órakor a Pest megyei művelő­dési központban. Valamennyi zeneiskolai ren­dezvény bevételét a tanári ka­rok a Nemzeti Színház javára ajánlják fel. Az utóbbi hetekben megsű­rűsödött Pest megye zenei élete. Szombaton este Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban a Váci Áfész és a város ifjúsági énekkarának műsorában fellépett a rhein- land-pfalzi karnagyok kórusa is. Az együtteseket Bogányi Tibor és Rudolf Desch vezé­nyelte. Szentendrén ma délelőtt fél tizenegy órakor a Pest megyei művelődési központban vasár­napi házimuzsikát rendeznek a városi és szövetkezeti kórus, a BKV Szabó Pál Művelődési Házának ifjúsági vegyes kara és a tamperei egyetemi ének­kar közreműködésével. Kétéves program a képzésre Tantárgy a számítógép A számítástechnika színvo­nalas középiskolai oktatásá­nak megalapozását szolgáló kétéves program megvalósítá­sát kezdték meg az Országos Oktatástechnikai Központban. Az intézmény, amely már ed­dig is több száz tanárt készí­tett fel a számítástechnika ok­tatására, a jövőben még több tanfolyamot rendez, és vállal­kozik kihelyezett tanfolyamok szervezésére is. Az utóbbiakra azért van szükség, mert az eddigi tapasztalatok szerint ma még szinte megyénként eltérő a számítástechnikai oktatás színvonala. Ott ahol a közel­ben számítógéppel rendelkező nagyüzemek találhatók, annak szakemberei igen sok segítsé­get adnak az iskoláknak, az üzemektől távol levők azonban mindeddig csak saját erejükre támaszkodhattak. A jövőben főképpen ezeknek akarnak sokrétű segítséget adni. Az intézetben számítástech­nikai mintatermeket rendez­nek be. Ezek korszerű felsze­relése egyben a holnap tante­remmintáinak is tekinthető. Megkezdték a továbbképzés­hez szükséges könyvsorozatok szerkesztését, kiadását is. En­nek része lesz többek között egy olyan, általános iskolások­nak szóló példatár, amelynek segítségével a tanulók játéko­san sajátíthatják el a számí­tástechnikai alapismereteket. Létrehozzák a számítástechni­kai oktatással foglalkozó vi­deofilmek gyűjteményét is, amelyből azután kölcsönözhet­nek az érdeklődők. Rádiófigyelő HÉTVÉGI PANORÁMA. Csütörtökön délután és pénte­ken délelőtt, az ismétlések ide­jén, sok hallgatója van épnek a heti programajánló műsor­nak, mely azok számára is ér­dekességet ígér, akik éppen nem készülnek sehova. Szerkesztői: Czigány György, Salánki Hédi és Petrányi Ju­dit, vagy éppen a legutóbb Lőrincz Andrea személyisége fémjelzi a műsort. Feltételez­hető szándékuk, hogy a hír­verésen túl kedvet csinálja­nak, érdeklődést keltsenek és tájékoztassanak. Nos, ez utób­bi tiszt rendszerint állandó, visszatérő és alkalmi vendé­geik feladata. Például a meg­romlott egészsége miatt túl korán nyugalomba kényszerült kiváló operaénekes, Palcsó Sándor most egy vasárnap délelőtti Donizetti-előadáshoz csinált kedvet. Monthag Imre, a Színművészeti Főiskola be­szédtanára bár szerette volna, de nem tudta magát kivonni hatása alól. Ezúttal is beszéd­kultúránkról (kultúrálatlan.,ú- gáról) szólott. Arról a hazai oktatásügyben korrigálásra vá­ró módszerről, ami miatt az iskolások ma már az általá­nosban oiyan nagyon kévéséi beszélnek. Mert a felmérők, a tudást ellenőrző tesztlapok lehetnek bizonyos tekintetben haszno­sak is, de nagyon veszélyesek. E papírok miatt akár éveken keresztül sem derül ki egy diákról, hogy nem képes ön­magát magyarosan, szaoatosan -és árnyaltan kifejezni. Márpe­dig akik gyermekként nem ta­nuljak meg, felnőttként még kevésbé lesznek képesek erre. így azután generációk kerül­nek ki az oktatási intézmé­nyekből, akik szakmailag ki­válóan felkészült emberek, de felelős beosztásokban kétség­beesnek, ha a nyilvánosság előtt meg kell szólalniuk. Talán azonban most már bízhatunk. Az országgyűlés pénteken elfogadta a közokta­tás fejlesztési programot. Ez talán ebben is hoz — kell hogy hozzon — jótékony vál­tOZclSt CSALÁDI TÜKÖR. A Leg­főbb Ügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi osztályának ve­zetője, dr. Vabrik László volt tegnap a műsor vendége, melynek témái is az ő hiva­tásához kapcsolódtak. Incze Zsuzsa a börtönben látogatott meg egy most 19 éves nőt, aki 2 évvel ezelőtt megölte éppen hogy csak világraj ött csecsemőjét. Ma már — mond­ja — nem érti, hogy mire volt o akkor képes. Értelmesen fogalmazott, tárgyilagos mon­datainak ellentmond a tény. A riporter kérdéseire ugyanis csak egyetlen magyarázatot tudott adni, hogy a szülei nem világosították fel. Egykori kol­léganői szavaiból pedig az tűnt ki: sejtették, sejthették volna ugyan, hogy a lány nem képes felmérni helyzetét, de mert visszahúzódott és elhárította magától a segítséget, hát ké­nyelmesebb volt közönybe burkolózni. Milyen következtetésre ju­tott az ügyész, akinek Kati esete csak egy a sok közül? Arra, amire az átlaghallgató is jutott, hogy az élet titkaiba a családnak kell bevezetnie a gyerekeket. Am ha a szülők erre valamiért nem alkalma­sak. akkor ezt a szerepet is át kell vállalnia az iskolának. S a pedagógusnak ilyenkor — ezek az ügyész szavai — félre kell tennie a ma is sok helyen meglevő, mint a példák is mutatják, tragédiához is ve­zető prüdériát. Bányász Hédi

Next

/
Thumbnails
Contents