Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

Jegyzet Van Eszünk, mert van mit, s jól is esik az ízletes jalat, ha az ember egészséges. Az országút melletti csárda falvaktól sok kilométernyi távolságra is virágzik. Még mindig, pedig az elmúlt években jó néhányszor emelték az árakat, ám a hírük nem kopott meg. Ezt egyikük a babgulyással, másikuk a halpalacsintával alapozta meg, s csalogatja asztalhoz a betérő vándo­rokat. Jönnek a kiszál­lásról hazatérők, a gasztro­nómia sznobjai, olykor a fél ország találkozik az asztalok mellett. A városi lakások falai közé gyakran érkezik a kapcsolatokat még frissen tartó vidéki rokonság, s hozzák a jóféléket abban a hitben, hogy még min­dig úgy illik, ahogy régen. Ennivalót is hozni maguk­kal, hiszen a magas házak, zajos utcák világában an­nak szűkében vannak. Így aztán amíg ott vannak, il­lik fogyasztani az ajándék­ból, ha elmennek, el kell fogyasztani amit otthagy­tak, hogy meg ne romoljon. Így csak az elhatározás szintjén gondolunk a foko­zatos súlygyarapodás meg­állítására. Csak semmi pótebéd, finomságok kóstolgatása az üzemi büfében, mondogat­juk magunkban a közétkez- tetők asztala mellől feláll­va, ha vékonyra sikerült az aznapi adag, de mégis becsüljük, mert főtt étel, terített asztal mellett. Ám a következő perc­ben lelki tusát kell vívni, mert sütemény érkezett, mert most éppen meg akar hívni a kolléga. Konyakkal kínált a ven­déglátóm, s ettől olyan éhes lettem, mint milyen­nek a farkast véljük mi emberek, télen és nyáron. Így hát nemet mondtam a Lehel-piac széléről induló autóbusz előtt kérdező vá­rosbeli ismerősnek.^ Egy járattal később indulok, s addig piaci portyára indu­lok, méghozzá jóféle sült, mondjuk friss fasírt után kutatva. Az persze már közismert dolog, hogy soha nem azt találjuk, amit keresünk. Pirosló szabolcsi jonatán­almák, golden ás starking, s más nemes fajták moso­lyogtak rám csábítólag, rendkívül változatos áron, 10-től 29 forintig kilónként, de hatalmas bőségben. Hosszú szál kolbászok lóg­tak, mint jégcsapok a ház­ereszen, gusztusos, fehér csirkemellek és -combok, házi kenyérként kínált lágy cipók kellették magukat, s a látványon az ember ön­kéntelenül elmosolyodott, még ha az árak miatt nem is repesett a szíve az öröm­től. Az esős délutánban lük­tető piaci forgalom sokféle kelléke sodródott a felszín­re, hogy szinte már orszá­gos vásárnak is nézhette volna az ember. Sokféle akadályon át vezetett az út a kitűzött cél felé. Kínáltak 40 forintért méternyi repü- lőgépmodellt, ötvenért csa­varhúzó készletet, hímzett térítőt, gyékénykosarat, szinte az orrom elé tolva: — tessék, vegye, a magáé, vigye, csakhogy itt vigyázni kell. Tudom már hová ve­zet, ha ide 5, oda 10 forint, mert van, mert éppen kel­lene. Tizenötödikén meg beáll a zsebpénzzavar. Kínáltak lángost debre­ceni főtt kolbászt, sültet, cigánypecsenyét, de egy­szerre megmakacsoltam magamat. Fasírt kellett vol­na. Az acélvázas, modern büfék, mini ételbárok kö­zött végül csak külföldi ro­konára, a hamburgerre akadtam rá. Hát kértem azt, de anélkül a pikáns izé pép nélkül, mert konzerva­tív ízlésű vagyok. Ezt kel­lett megfizetnem. Tizenhét ■magyar forinttal. No de et­tem, s válogathattam, mert volt, mert van miből. Pes­ten is, Vácott is. Bár ha miv^-zt a mi piacunkról írnám, egy kicsivel halvá­nyabbra sikerülne a kép. Kovács T. István — Gyorsan eltelt a két évtized Zenekultúránk jeles társasága Az elmúlt évben 3,6 millió torint értékű termék készült el a Galgavölgye Mgtsz csőkarima-részlegében. Ezek nagy részét tőkés piacon értékesítették. Csőri Jenőné oszlopos fúrógép se­gítségével munkálja meg a magasnyomású gázkötésekhez nél­külözhetetlen csőkarimákat. Hancsovszki János felvétele Vác, Pi. 32. Ne csak egy alkalommal „Mi mindig azt mondjuk, hogy minden ember a tor­kában hordja a legszebb hangszert. El lehet mondani, hogy a zene ritmikusan és harmonikusan is kihat az em­berre, és hogy ezek a muzsikáló gyerekek azáltal, hogy él bennük a zene, egészükben harmonikus emberekké válnak.’’ Engedjenek meg nekem egy észrevételt. Jóleső örömmé1 és meghatódottsággal olvastam a Rádnóti Miklós Általános Is­kola három úttörőrajának a híradását arról, hogy ameny- nyire tudták, rendbehozták Länderer síremlékét, Kovách Ernő honvéd őrnagy sírját, va­lamint Lőwy Sándor, Csikós József és Sztáron Sándor sír­ját. Közben azonban az motosz­kált a fejemben, hogy Lőwy Sándorról és Sztáron Sándor- : rój középiskolákat neveztek el. Vajon az ott tanuló diákok és az ott oktató pedagógusoknak mindez miért nem jutott eszé­be. Hiszen iskolájuk névadó­jának sírjára áldozni néhány órát, nem erejüket meghaladó tett lenne. Aztán az is eszem­be jutott, hogy jó pár éve a Landerer-sírt egy szocialista brigád rendbetette és azt ígér­ték, hogy azután ezt évről év­re megcsinálják. Ígéretüket, úgy látszik végleg elfeledték. Én szentül hiszem, hogy a híradásban szereplő úttörők ezt most nem kampányfel­adatnak tekintették és a nagy Ebben az esztendőben ha csak megismétli a Kötöttáru- gyár kollektívája a tavalyi termelési eredményeket, az idén már akkor is sokkal több munkára, erőfeszítésre van szükség. Azonban a legkor­szerűbb alapanyagú termé­kekből 1984-ben a gyár szak­emberei hét százalékkal na­gyobb árbevételre számítanak A szabadidő- és sportruhákból tíz százalékkal exportálnak többet a tőkésországokba. — Anyagellátási gondjaink az idén is vannak — mondja Csernák Károlyné igazgató- helyettes. — Ezek már 1983 második felében jelentkeztek Például a közvetlen import alapanyagok nem érkeznek meg időben. Ezért sokszor át kell csoportosítani a gyár­tást. Vagy az Elzettben készülő húzózár hiánya miatt nem tudjuk befejezni egyes termé­keinket. Az ellátás akadozá­sa miatt a határidők betartá­sát csak túlórázással, hétvégi munkával tudjuk megoldani. A hagyományos cikkek mel­lett egyre kelendőbbek a sportos szabadidőruhák, kü­lönösen a külföldi piacokon Ami a hazai értékesítést il­leti, itt is sikerre számítanak Bővült a választék, a márka­névvel ellátott portékákat el­fogadó áron kínálják az üzle­tek. A külföldi értékesítések so­elődök emlékét kegyelettel és szeretettel ápolják ezután is. Ehhez kívánok nekik erőt, egészséget, és további életük­ben megérdemelt sikereket és boldogságot. Együd Lajos nyugdíjas Vác, Büki sor 16. Váci kerület Háztáji termelői; A fóti Vörösmarty Termelő­szövetkezet váci kerületében az év első két hónapjában mintegy 1 ezer 500 sertést ér­tékesítettek a háztáji kisterr melók. Négyszázötvennel töb­bet, mint a múlt esztendő ha­sonló időszakában. Hízómarhá­ból nyolcvanhárom darabot adtak át a szövetkezetnek. Ez negyvennel több a tavalyinál. Nyúlból 5 ezer 200 került le­adásra. Jelenleg még zöldségfélék és gyümölcsök termesztésére köt­hetnek szerződést a területen élők. rán a tőkés export növelését az Amerikai Egyesült Álla­mok piacainak megnyerésével szeretnék elérni. SZERÉNYSÉGÉRŐL közis­mert Gunda Pál. Hatvanéves. Püspökhatvan egyik csendes utcácskájában lakik. A nyug­díjas élet feszültségét még nem érzi. Szereti a csendet, a nyugalmat. Több magas kitün­tetés birtokosa. Az újabban kapottak között van a Munka Érdemrend ezüst fokozata, me­lyet a napokban veti át. Va­lamennyi elismerést ugyan­azért kapta: helytállásáért, a munkás — emberségéért. — Abban, hogy ilyen let­tem, sokat számított a mező- gazdasági környezet — mond­ja a nyugalmazott párttitkár. Püspökhatvanban már a há­ború előtti időben is igen fej­lett volt az állattenyésztés Nagyapám oéldául a svájci Simmen-völgyből vásárolt ma­gának jó tejelő teheneket. Az állatszeretet, a kertészkedés pontosságra nevelte az embert. Mindig vonzottak az új dol­gok. 1945-ben léptem be a Nemzeti Parasztpártba. Két­Egy ifjúsági kórus életében' húsz év nem nagy idő. De ha a városi KISZ-kórus elmúlt évtizedeit áttekintjük, megál­lapítható, hogy létük egybefor­rott a város és kóruskultúrája töretlen fejlődésével. Itthon és Európában A Bogányi Tibor karnagy által vezetett együttes, mely 1964- ben alakult meg, mint női kamarakórus, ma már a hazai és az európai kórusművészet kiemelkedő vegyeskara. Tizen- ketten kezdtek, s eredményes működésük bizonyítékaként 1965- ben Gyulán arany ok­levéllel, 1966-ban a pécsi or­szágos kamarakórus-fesztivá- lon „aranykoszorús” minősí­téssel ismerték el őket. 1967- ben már ötvenhaton érkeztek a pécsi találkozóra. A létszá­mában is egyre gyarapodó leánykórus fő jellegzetessége, hogy mindig újat akar, és so­ha nem elégednek meg az ad­dig elért eredményekkel. Erő­södnek a közösségi vonások, egyre nagyobb zenei feladato­kat oldanak meg; Ebben nem kis szerepe van Bogányi Ti­bor tanár úrnak. Közben rendszeres szerep­lői a Kossuth rádió Pódium műsorának, ahol emlékplaket- • tet kaptak kiváló teljesítmé­nyükért. 1970-ben beneveznek a debreceni Bartók Béla fV. nemzetközi kórusversenyre, ahol változatos és színvonalas műsorukat aranykoszorús dip­loma fémjelzi. Ezután weimari vendégszereplés következik, melyet viszonoz a weimari kó­rus. Közben jó kapcsolatba kerültek Szokolay Sándor ze­neszerzővel, aki Orosházán még vezényelt is egy fellépé­sük alkalmával. 1972-ben Százhalombattán egy minősítő versenyen elnyerték a „Feszti­vál Kórus’’ minősítést, melyet a zsűri így értékelt: „Olyan élmény volt szá­munkra a kórus teljesítménye, hogy nem is jegyzeteltünk, csak átadtuk magunkat a gyö­nyörűségnek.” Bécsi, hazai, párizsi vendég- szereplés. A flamand és a szer is elvégeztem az Ezüstka­lászos gazda tanfolyamot. Szor­galmas, munka- és földszerető emberek éltek ezen a vidéken. Jó gazdákká képezték magu­kat. Nem csoda, ha eleinte nehezen változtattak. Az 1959- es tsz-alakuló ülésre még ma is jól emlékszem. Akkor kér­tem az elnököt, hogy elmond­hassak egy verset A címe ak­kor hirtelen nem jutott eszem­be — nekem is elmondja Sin- ka Sándor: Tsz-toborzó című költeményét. — Amikor befe­jeztem, sokáig tapsoltak az emberek. Az ülés után többen odajöttek hozzám, mondták: — Te Pali, nem mondtad a’mak a versnek a címét, mert biztos most írtad. — A kultúra szeretetét is volt kitől örököl­nöm. Az apáméktól, a nagy­apáméból TAGJA LETTEM a szövet­kezet vezetőségének Mivel csak hat elemim volt, 1961-ben elvégeztem a hetedik, nyolca­dik osztályt. Aztán beiratkoz­Kodály Zoltán francia televízió is felvételt készít műsorukról. 1976 a fordulópont. Ekkor alakulnak át vegyes karrá. 1977-ben a száztagú vegyeskar Szolnokon mutatkozik be, nem kis sikerrel. A vegyes kar el­ső külföldi szereplése 1978 nyarán következett be, a cseh­szlovákiai Nova Pákába lá­togattak el. Töretlen fejlődé­sük, zenei-művészeti tevékeny­ségük elismeréseként a Kultu­rális Minisztérium felkérésére a kórus az NDK-ban, Auszt­riában, Belgiumban, Lengyel- országban. Franciaországban, Csehszlovákiában és az NSZK- ban képviselte hazánkat s ví­vott ki nemzetközi elismerést. Debrecenbe mennek A húszéves jubileum újabb munkára és sikerekre ösztönzi őket. A közelmúltban lezajlott rádiófelvételre, öt filharmóniai Szombat: Az ifjúsági mérkő­zések 13.30-kor kezdődnek: Ör­tam a mezőgazdasági techni­kumba. Hetenként kétszer kel­lett Budapestre járnom, ahol délután négytől tízig volt az oktatás. Az iskolai napokon nem is tudtam hazajönni, csak másnap, de sohasem mulasz­tottam egyetlen órát sem. — 1969-ben lett a párt tag­ja. Mit hoztak az évek a ter­melőszövetkezet pártmunkásá­nak? — A tanulás itt sem maradt el. Többek között elvégeztem a marxista középiskolát. Ta­valy fejeztem be a pártélet és a pártvezetés speciális kollé­giumát. Mondták is: Pali bácsi minek tanulsz még? A? iskolá­ból akarsz nyugdíjba menni? — 1977-től voltam függetle­nített párttitkára a Galgavöl- gye Termelőszövetkezetnek. Elsősorban a közösség vagyo­nának a védelmét és a ter­melés segítését tekintettem fő feladatnak. Büszke vagyok erre az időszakra, mert olyan kiváló szakemberek vettek kö­rül, akikkel közösen mindent meg tudtunk oldani A kollek­tív munka, az együttgondolko­dás meghozta az eredményt is. Surányi János I hangversenyre, egy észak­olaszországi koncertkörútra, a hagyományos ifjúsági találko­zón a részvételre és egy ön­álló jubileumi hangversenyre vállalkoztak a Zeneakadémia nagytermében. A teljes bevé­telt a Nemzeti Színház építé­sére ajánlják fel. A nyáron Debrecenben megrendezésre kerülő nemzetközi kórustalál­kozón a vegyeskari, férfikari és a folklór kategóriában is indulnak. Pro űrbe Az éneklés öröme által igazi közösséggé váltak, s ebben nem győzzük hangsúlyozni Bo­gányi Tibor páratlan pedagó­giai érzékét, szakmai felké­szültségét. Vác Városért Emlékplakett, a belga kulturális minisz­térium Musica Emlékérem, a Pro Űrbe 1. fokozat, a lengyel tengerészeti minisztérium Nagydíja, a Kiváló Együttes cím és a KISZ KB Ifjúsági díj. Ezek jelzik az elmúlt esz­tendő sikereit. Papp László bottyán—Vácduka, Szob—Let- kés. 15.30- kor kezdődnek az I. osztályú mérkőzések: örboty- tyán—Vácduka és Szob—Let- kés, valamint a II. osztályú Kemence—Fortuna II. A serdülők 10 órakor ját­szanak: Dunakeszi SE—Göd, Nagymaros—Dunakeszi VSE, Szokolya—Főt és Fortuna—Ve­rőcemaros. Vasárnap: Az ifjúsági mér­kőzéseket — Rád—Kösd, Nagymaros—Márianosztra. Vácrátót—Galgavölgye Váci Amatőr—Kóspallag és Vámos- mikola—Váchartyán — 13.30 órakor játsszák. 15.30- kor kezdődik az I. osztály Rád—Kösd, Nagymaros —Márianosztra, Vácrátót— Galgavölgye, Váci Amatőr— Kóspallag és Vámosmikola— Váchartyán, valamint a II. osztály 3 mérkőzése: Püspök­szilágy—Perőcsény. Galga- györk—Csővár és Ipolyda- másd—Galgamácsa. Az elsőnek írt csapatok ját­szanak hazai pályán. A Váci Amatőr a váci stadionban fo­gadja Kóspallag ifjúsági és I. osztályú felnőtt csapatát. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi Lépést tartva a divattal Újabb piaci lehetőségek Együtt az emberekkel Mindig vonzott, ami új Fellépés a Zeneiskola nagytermében (A szerző felvétele) Sport Labdarúgó-mérkőzések Export a szövetkezetből vÁa Katiiig A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 88. SZÄM 1984. Április i4„ szombat

Next

/
Thumbnails
Contents