Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

ftarr « »U/ 1984. MÁRCIUS 7., SZERDA Nem a társadalom beteg, a szemlélet hibás (2.) A szabad személyiség jogán Méltó hely illeti meg őket Gondolatok a nemzetközi nőnap előestéjén Az alkoholizmus elleni küzdelem során már régen lemondtunk arról a — hajdani munkásmozgalomban célul tűzött — vágy* ról, hogy elérjük az absztinenciát, azaz azt, hogy az emberek a szocialista társadalom­ban nem fogyasztanak egyáltalán szeszes italokat. Bizonyos naivitást jelentene, ha eh­hez ragaszkodnánk. Be kellett látnunk, hogy adott társadalmi körülményeink is újrater­melik a beilleszkedési zavarokat, amelyek ellen — cajnos — egyre többen próbálnak védekezni ivással, holott meg lehetne talál­ni a problémáikból kivezető utat, nem úgy, mint az előző társadalmi rendszerben élt elődeiknek. Mai elsődleges célunk az alko­holistává válás megelőzése, egyben azoknak a társadalmi bajoknak a feltárása, amelyek miatt az egyes embereknek, embercsopor­toknak konfliktusai támadnak, ami az alko­holizmusba taszíthatja őket. Cél a mérték­letesség is. Senki sem mondja, hogy alkal­manként nem lehet meginni egy pohár bort vagy bármit, ami jólesik. Törekvéseink a túlzott, a rendszeres alkoholfogyasztás ellen irányulnak. Tehetetlenek vagyunk Statisztikák tükrözik, hogy az alkoholizmus leginkább a szakképzetlen segédmunkások körében • szedi áldozatait. Ám gyakorlati tapasztalat az, hogy egyre több alkoholbeteg kerül ki például a gépjárművezetők, a kőművesek köréből, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül az értelmiségi réteget sem. S ami még szomorúbb: e betegek szinte valamennyien alig érték el a férfikor derekát. A leg­szomorúbb viszont talán mé­gis az, hogy az alkoholizmus a nők (szülőképes nők!) kö­zött is emelkedő tendenciát mutat. Miért nem állítjuk meg? Miért nem torpanunk meg TIT-előadások, okos vezércik­kek, egészségnevelő propagan­dafilmek szintjén? Hiszen ren­delkezés szól arról, hogy amennyiben orvosilag igazol­ható, kimutatható a beteg szervezetében az alkoholizálás káros, szervroncsoló hatása, kötelezhető elvonásra. Ismét dr. Geiger József főorvost idé­zem: — Éppen ez lehet maga az akadály, Amennyiben valóban roncsolt a szervezet, alig akad orpos, aki merné vállalni a kötelező elvonókúráért a fele­lősséget. Amikor ugyanis ez ..^orvosilag. .kontraindikált, a- beteg bele is halhat a kúrába. Ezt hogyan kell érteni? — Ügy, hogy az alkoholel- vonó-kúra igen nagy megter­helésnek teszi ki az emberi szervezetet. Nagyobb mérték­ben károsodott belső szervek felmondhatják a szolgálatot. Az orvos felelőssége óriási te­hát. És a társadalomé? Miért nincsenek olyan törvényeink, amelyek előírják az elvonást rögtön az elején, amíg nem kimutatható, csak várható a károsodás? Ezekről a kérdé­sekről folytattunk rövid esz­mecserét dr. Szabó Máriával, a Pest megyei KÖJÁL egész­ségnevelési osztályának vezető főorvosával is. Megállapítot­tuk, hogy lényegében tehetet­lenek vagyunk. Az alkoholel- vonó-kúra a személyiség tevé­kenységének bizonyos korlá­tozásával jár. Súlyosabb ese­tekben a személyi szabadság átmeneti elvesztésével. A mi törvényeink humánusak, sen- . kit sem gátolnak alapos ok nélkül az emberi szabadság- jogok gyakorlásában. Emberi szóval Ez az elv — és joggyakorlat — valóban illik szocialista tár­sadalmi rendünkhöz. De a fő­orvosasszony is egyetértett ve­lem abban, hogy kissé furcsa, ha ezt az egészet így fogal­mazzuk: mindenkinek emberi joga, hogy mértéktelen alko- koholfogyasztással tönkretegye önmagát, a családját, poklot csináljon a környezetéből st.b. Valóban humánus ez így? Nem volna-e humánusabb, ha megakadályoznánk — akár a törvény erejével —, hogy idáig jusson egy ember? Mert em­beri joga a gyermeknek is, hogy egészségesen jöjjön a vi­lágra, hogy megfelelő feltéte­lek biztosítsák testi és szelle­mi fejlődését. De hol vannak ezek a feltételek az alkohol- beteg családjában? Azt is elmondta dr. Szabó Mária, hogy az elvieken kívül tárgyi akadályai is vannak a kötelező elvonásnak (egvben persze az önkéntesnek isi: — Korlátozott a kórházi el­helyezés lehetősége. Az al­koholbetegeket is az ideg-, el- meosziályokon kezelik, ame­lyeken e nélkül is kevés az ágy. Az elvonás elrendelése és végrehajtása közölt hosszú idő telik el, közben az alkoho­lista állapota tovább romlik, családja tovább szenved, egy­szóval a helyzet egyre rosszabb lesz. Megoldás? Az idegosztályok mellett létre kellene hozni al- kohologiai osztályokat is. Gon­dolom, az ideggyógyászok szí­vesen leadnának erre a célra egy-egy ágyat, ha csak tehet­nék. A gödöllői szakrendelő ideg- gyógyásza dr. Pongrácz Má­ria. Régebben ő is foglalko­zott alkoholbetegekkel, amíg az egészségügyi • szakvezetés nem döntött úgy, hogy külön­választja az organikus beteg­ségek kezelését. Az ő vélemé­nye a következő: — Elsősorban emberi szóval érdemes közeledni az alkoho­listához, mint minden más beteghez. Megpróbálni kiderí­teni, mi indította el a végze­tes úton, s ha lehet, az okot kell megszüntetni. Közben győzzük meg arról is, hogy miért érdemes leszokni az ivásról. Ott a munka öröme, a család boldogsága, a társa­dalmi presztízs visszaszerzése, a számtalan hobbi vagy más olyan kikapcsolódás, ami fe­ledteti a napi bosszúságokat, sérelmeket, gondokat. Nem egyszerű, azt megmondhatom. Aki elindult az úton. nem akar hinni. Nehezen Jordyl vissza. De,’, mind'enlcéppen. 'meg ,, kell kísérelni, hogy a segítségünk­kel megtegye. A kiközösítés, a megvetés nem segít.-Csak mé­lyebbre taszít. \ Pongrácz doktornő hívta fel a figyelmet a Gödöllőn már majdnem egy esztendeje mű­ködő alkoholizmusellenes klub tevékenységére, szemmel látható pozitív hatására, A klub egészségügyi szaktanács- adója dr. Papp Katalin, a he­lyi ideggondozó pszichiátere, felkerestem őt is. — A klub az Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság kezdeményezésére szervező­dött, tavaly áprilisban. Nevét a közismert alkoholmentes sör, a Póló adta. A városi művelő­dési központban működik, há­zigazdája Bankó Erzsébet. Az intézet részéről Czechmeister Erzsébet gondozónő a leglel­kesebb közreműködők közé tartozik. Programunk igen vál­tozatos, szeretnek ide járni a már gyógyult betegek, illetve azok, akik gyógyulni szeretné­nek. Hetente egy alkalommal jövünk össze. Járnak múzeumba, kirán­dulnak. mozit néznek a helyi filmszínházban vagy a műve­lődési központban. A ház ma­ga is kínál programokat: elő­adásokat érdekes témákbó' régi filmek bemutatóját. A decemberi Télapó-ünnepségen több mint negyvenen voltak, mert a Póló-klub összejövete­leit szívesen látogatják a csa­ládtagok is. A naplóban, amit vezetnek — roppant szelleme­sen —, fényképek bizonyítják ezt. A csekélyke tagdíjat össze­gyűjtik, ezt használják föl utazásaikra. Gondolhatjuk, hogy nem futja belőle mesz- szire. Kiss Zoltánná, a város­nak és vidékének' egészség­nevelője azt mondja, bizony, nagyon kevés az az anyagi tá­mogatás, amit az egészségne­velés költségvetéséből adni tudnak a klub működtetésé­hez. Arra ugyanis külön keret nincs. Nem kaptak. — Pedig sokkal többet érde­melnének annál, amit nyújta­ni tudunk nekik. Igazi lelke­sedéssel csinálják, amit csi­nálnak. Ha mást nem né­zünk, csak azt, hogy ennyi ember visszatalált az életbe, hogy ennyi család körülmé­nyei ismét rendezettek lettek, már megérte, hogy van ez a klub. A vonzerejéről már nem is beszélek. Mert híre van a városban. Jó híre. Távolabbi cél A városi egyesített egész­ségügyi intézmények igazgató főorvosa, dr. Keresztes Miklós is szolgál egy jó hírrel: — Távlati tervünk az, hogy, mentálhigiénés centrumot ala­kítunk ki Gödöllőn. Benne kap helyet az idegbeteggondo­zó intézet, a neurózis szakren­delés. itt dolgoznának a pszi­chológusok, itt folyna az al- koholelvonó-kúra is. Olyanféle központ létrehozásán fárado­zunk, amelyben komplett szakembergárda állna rendel­kezésre az alkoholizmus — és az öngyilkosságok — megféke­zésére. Elmondhatom, hogy Pest megye egészségügyi szak­vezetése messzemenően támo­gat bennünket elképzeléseink­ben. A ma nyilvántartott alko­holbetegek között még sokan vannak, akik megszabadulhat­nának az ital rabságából, ha találnának valamiféle kapasz­kodót. De van-e ilyen? Mint Gödöllőn láttuk, van. És köny- nyen rá is lehet lelni. Ehhez csak az kell, hogy forduljon egyet a társadalom szemlélete ez ügyben is. Hogy ne az it­tast pártfogoljuk, ha fel akarja költeni a rendőr. Hogy ne mondjuk ki: nem is ember az olyan, aki nem iszik egy kört a haverjaival. Hogy vegyük észre:,aki rendszeresen iszik, végzetes útra indul. Fogjuk meg a kezét. Ne restelljük. Bálint Ibolya (Vége) Sáiváron, Tökölön, Szikszón Környezetvédő eljárások Nagyszabású rekonstrukciós program kezdődött tavaly az állati fehérje takarmányokat előállító'vállalatnál; a korsze­rűsítést három évre tervezik, s ehhez több mint 700 millió forintos támogatást kapnak, részben központi forrásokból, részben a Gabona Tröszt fej­lesztési alapjából. A rekonst­rukcióval megszüntetik a kör­nyezet szennyezését — az ilyen üzemek erről nevezete­sek, nemcsak itthon, hanem külföldön is —, mindenekelőtt a lakosság által joggal kifo­gásolt levegőrontás terjedését akadályozzák meg. Sárváron, Tökölön és Szikszón jelentős ihűszaki átalakításokra kerül sor. Tavaly a rekonstrukció első évében Sárváron és Tökölön láttak munkához: korszerű műszaki berendezéseket vásá­roltak és megkezdték az épü­letátalakításokat. A külföldön alkalmazott korszerű technoló­giák már azt is lehetővé te­szik, hogy az ilyen feldolgozó üzemek közvetlen szomszéd­ságában akár élelmiszerfeldol­gozók üzemeljenek. A sárvári telepen hasonlóan modern egységeket szerelnek fel, az importberendezések teljesít­ményét érdekes megoldással még fokozzák is. Több száz négyzetméter nagyságú káda­kat építenek, és az ezekben elhelyezett különféle növé­nyekkel öntisztító hatást is elérnek. A főváros környéki tököli üzemben szintén jól ha­lad a munka a környezet- szennyezés megakadályozásá­ra. Szikszón némi késéssel in­dul a beruházás, ám, itt ké­sőbb lehetőség leSz a lemara­dás pótlására. | Hetvennégy éve « nők milliói kezdtek--------------zz.------ harcolni az egyenlőtlen­ség és az elnyomás ellen. A nőik anyai, dolgo­zói és állampolgári jogai a világ számos or­szágában valósággá váltak. Több -országban a nők a diszkriminációt felszámoló fontos törvényeket harcoltak ki és napjainkban e törvények megvalósításáért küzdenek. Ha rminckilenc éve szabad hazánkban ked­vezőbb körülmények között, a párt irányítá­sával valósul meg a nők társadalmi felemel­kedése. Pártunk és társadalmunk közel négy évtizede számos ténnyel bizonyítja, milyen méltó hely illeti meg az asszonyokat * szo­cializmus építésében. Az MSZMP XII. kongresszusa megállapí­totta: „A nők a munkában, a családban, a közéletben növekvő hozzáértéssel, tiszteletre méltó szorgalommal és becsülettel teljesítik a rájuk háruló kötelezettségeket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik. Mégsem lehetünk elégedettek. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítani a nők helyzeté­re;, tovább kell javítaná egyenlő esélyeiknek, valamint a kereső foglalkozás és az anyaság együttes vállalásának gazdasági, kulturális és tudati feltételeit. Ezt elő kell segíteni szak- képzettségük emelésével, szociális intézkedé­sekkel. a szolgáltatások bővítésével, a nők társadalmi szerepét lebecsülő maradi nézetek leküzdésével. Fontos, hogy a nők aránya — a társadalomban elfoglalt szerepüknek megfe­lelően — növekedjék a vezető beosztásban és a választott tisztségekben.” Pest megyében is ennek és a Központi Bi­zottság 1970-ben hozott nőpolitikái határoza­tának szellemében dolgozunk. A nőkérdés megoldása mindinkább beilleszkedik a napi politikai munkába. A nők gondolkodásmódja is szembetűnően változott: mindenütt hangoztatják vélemé­nyüket és részt vesznek a közéletben. Ez ak­ikor is igaz, ha a nők egy kis rétege még ide­genkedik a társadalmi, közösségi cselekvés­től. Fejlődött a férfiak szemlélete is. Mind ritkább a női munkát még mindig leértékelő nézet. Ma még előfordul, hogy azonos felté­telek mellett is férfit neveznek ki vezető be­osztásba, de a korábbinál már jóval több a női vezető. I Tavaly elei-n- mintegy 490 ezer nő élt a J-------- ' megye oen, tíz százalékkal több. mint 1970 januárjaoan, és közülük 195j ezer aktív kereső. Az első és'egyik legfóntosaob kérdés, hogy a jelentős társadalmi rétegnek milyen a gazdasasi aktivitása, a munkameg­osztásban való részvétele. Tapasztalataink szerint o nők foglalkoztatása csaknem teljes­sé vált. Az aktív keresőkön belüli arányuk az .1970. évi 43,8-ról 45,5 százalékra emelkedett, ami egy százalékkal jobb az országosnál. Min- ,denki dolgozhat, aki akar. Ez a tény gazda­sági függetlenséget és biztonságérzetet ad a nőnek. Az ország legnagyobb munkáslakta me­gyéje Pest megye. Az itt élő aktív kereső nők csaknem 60 százaléka tartozik a munkásosz­tályhoz, ez országosan 50 százalék. Az élet­formát is befolyásolja, hogy jelenleg a me­gyében lakó dolgozó nőknek mintegy 40 szá­zaléka naponta ingázik. i Megváltozott a nők foglalkoztatása az egyes népgazdasági ágakban is.. Figyelemre méltó, hogy a megye iparában dolgozóknak már több mint a fele, a kereskedelemben foglal­koztatottaknak több mint a 63 százaléka, a nem termelő ágazatokban dolgozóknak több mint 62 százaléka nő. Jellemző, hogy egyes foglalkozási ágak szőkébb pátriánkban is ro­hamosan elnőiesednek. Példaként említem Szentendrét, ahol a pedagógusok 95. az egész­ségügyi dolgozók 65, a kereskedelmi dolgozóik 95 százaléka nő. Hasonló a helyzet az igaz­ságügy területén is. A megye ügyészeinek pél­dául a 45. a bírák 50 százaléka asszony. Köszönet illeti a lányok és asszonyok majd­nem kétszázezres seregét, akik a nehezebb gazdasági feltételek között is derekasan helytálltak, illetve helytállnak a termelő- munkában, a helyi tervek teljesítésében, a munkaversenyben. Az elmúlt évtizedben javultak a munkakö­rülmények. gyarapodtak a szociális létesítmé­nyek. Az új beruházások, a rekonstrukciók kedvezően befolyásolták a munkafeltételeket. Az egészséget fokozatosan károsító, veszélyes, tiltott munkakörökben nők nem dolgozhat­nak. I Az MSZMP Központi Bizottságának és a ! ___________kormánynak erre vonatkozó ha­tá rozata is hangsúlyozta az egyenlő munkáért egyenlő bért alapelv gyakorlati alkalmazá­sát. Az elmúlt évtizedben végrehajtott köz­ponti bérintézkedések javították az arányo­kat, ugyanis a női bérek gyorsabban növe­kedtek az átlagosnál. Magasabb bérhez jutot­tak a több műszakban dolgozó vállalatok, vagy ahol a nők aránya az átlagosnál maga­sabb volt, mint az egészségügy, oktatás, köz- művelődés, ami szintén hozzájárult az indo­kolatlan különbségek mérséklődéséhez. Mindebből nem következik, hogy ne volna baj egyes helyeken a szemlélettel, a maradi- sággal, ami ne sújtaná hátrányosan a nődol­gozókat. Van vállalat, ahol ma is megsértik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Azt az elvet is érvényesítve, hogy aki több, jobb minőségű munkát végez, több bért is kapjon, ezt fel kell használni a jó és kiemelkedő tel­jesítményeket nyújtó nők munkájának elis­merésére. A gazdaságok helyi erőforrásait a jövőben is fel kell használni a nők szociális és munkakörülményeinek javítására. Az irá­nyító pártszerveknek a káderképzési terveik­kel összhangban gondoskodniuk kell a nők vezetővé neveléséről. Mindez arra kötelezi a pártszerveket és szervezeteket, hogy a nőpolitikái határozat eddiginél következetesebb végrehajtását kez­deményezzék. s teremtsék meg annak megva­lósítási feltételeit. Az anyagi mellett az erkölcsi elismerés is kifejezésre jut. Tíz evre visszapillantva, a kormanyiKl tűnte tettednek 30 százaléka volt no. ázamosan részesültek miniszteri elisme­résben, vagy vállalata kitüntetésben. A me­gyeijén a nők kapták a kormány Kitüntetések es a kiválódolgozó-jelvények 42 százalékát, a miniszteri kitüntetések 36 százalezát. Jelentős eredményeink közé soroljuk azt, hogy főleg a fiatalabb korosztályok, valamint az iparban és kereskedelemben dolgozó nők közül mind többen tanulnak, képezin tovább magukat. Ez a tendencia hosszú evek óta tart Befolyásolja ezt természetesen a munkahely, a család, a gyermekek száma is. Vitathatatla­nul nagyobb teher hárul a munka mellett ta­núié nőkre, mint a hasonló helyzetben levő férfiakra. A Csepel Autógyárban 1981—1983 között 624 nő végzett szakmunkás-, szakmásí­tó, betanítottmunkás- és egyéb tanfolyamot. A váci HAGY-ban gz elmúlt két év alatt 32 nő szakmunkásbizonyítványt, 26 fizikai dol­gozó nő pedig közép-, illetve felsőfokú álla­mi iskolai végzettséget szerzett. A Fortéban 1981—1983 között 38 nő szakmunkás képesí­tést kapott. A kereskedelemben — a foglal­koztatottak 80—85 százaléka nő — a nődolgo­zóik mintegy 75—80 százaléka szakképzett. A kereskedelmi vállalatok a nők továbbképzé­sének költségeit vállalják, ezzel is ösztönöz­nek a továbbtanulásra (Vác, Cegléd), I ÁítslánOS tapasztalat, hogy a szakképzés J _________területén bizonyos fokú stagnálás észlel hető, amely összefügg a gazdasági egy­ségek pénzügyi helyzetével is. Különösen az utóbbi években a megye több vállalata és szövetkezete kezdeményezte a gyesen levő kismamák továbbképzésének megszervezését. Ma már több mint 54 ezer nő vesz részt politiKai képzésben. Meggyőződésünk, hogy világnézeti fejlődésük pozitívan hat a mun­kahelyi, csaiaai környezetre, gyermekeik ma­gatartására és a közéletben való részvételre. Vgy véljük, megvalósulóban vannak. Lenin szavai, amit 192i-ben a mUnkásnok nemzet­közi ünnepén mondott: a tömegeket nem le­het bevonni a politikába, ha nem vonjuk be a politikába a nőket. Társadalmunknak nem­csak a nők munkájára, hanem tudására, mű­veltségére és szívére is szüksége van. Nők nélkül nincs igazi tömegmozgalom. Az el­múlt években sok fiatal nő került a politikai mozgalomba, összességében nagyobb lett a nők aránya a párt-, állami és társadalmi szerve­zetek vezető testületéiben. A választott tiszt­ségekben levő nők döntő többsége megállja a helyét, munkájukat. elismeri a közvélemény. A megyében az első számú vezetők között a nők aránya 31,1 százalék, az országos átlag 28 százalék. Jellemző, hogy államigazgatás, párt­ós társadalmi területen dolgoznak. A gazda­sági szférában változatlanul lassú a fejlődés. A társadalmi összefogás szép példájaként emltíhetjük azt a mozgalmat, amely az óvo­dai helyek gyarapításáért bontakozott ki a megyében. Vállalati és szövetkezeti kollektí­vák, szocialista brigádok keze munkája nyo­mán és a tanácsi fejlesztés eredményeként tíz év alatt több mint 15 ezer új óvodai hely vár­ja a gyermekeket és számuk ma csaknem eléri a 33 ezret. Az igények azonban itt is nagyob­bak. Még mindig megközelítőleg 6000 gyer­mek felvételét kellett elutasítani. A helyzetet és a fejlődést jól kifejezik az alábbi adatok: bölcsődében 1980-ban 803 387 férőhely, 1983- ban 914 072 férőhely (kihasználtsági fok je­lenleg is 130 százalékos), óvodai ellátás a me­gyében 86 százalékos, városokban szinte 100 százalékos az igények kielégítése. A sikerek az összefogás, az együttes erőfe­szítés eredményei. A nők helytállása a gazda­sági építőmunkában, széles körű részvételük a társadalmi és közéletben a jövőben is nél­külözhetetlen feltétele előrehaladásunknak és Ima is sok még a tennivaló ezen a téren is, de a nőpolitikái feladatok teljes megoldása is csak szocialista építőmunkánk egészének si­kereivel együtt képzelhető el. A nemzetközi nőnapon a megye minden üzemében, intézményében tisztelettel köszön­tik a dolgozó nőket, az édesanyákat. Kíván­juk, hogv a nemzedékek egész sorát neveljék fel, békében és biztonságban éljenek. Szocia­lista építőmunkájukkal, szorgalmukkal és hi­vatásuk teljesítésével, újabb tettekkel járul­janak hozzá a nemzetközi nőnap ünneplésé­hez. | Kiváló alkalom ez a nap arra. hogy ne -----------csak illően köszöntsük asszonyain­kat. lányainkat, hanem bemutassuk; a hét­köznapokon, az élet sűrűjében is tiszteljük, becsüljük őket és velük együtt azon fáradoz­zunk, hogy megkönnyítsük azoknak az életét, akik a mi örömünkre is új emberkéknek ad­nak életet, akik megtanítják gyermekeinket az első szóra, akik szebbé teszik mindennap­jainkat. akik ténylegesen egyenjogú tagjai társadalmunknak nemcsak a io<mk gyakorlá­sában, hanem a kötelességek tpiíesftésében is DR. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents