Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

1984. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP 3 Besorolás az új nomenklatúra szerint lehetőség, amivel élni kell A vállalatoknak 1986. december 31-ig kell az új bérkategó­ria szerint felemelniük azoknak a dolgozóknak a fizetését, akiknél az nem éri el a besorolás alsó szintjét. És ez év de­cember 31-ig szükséges az új bérbesoroláshoz az egyes munka­fajták minősítését is elkészíteni. —- Korai hát még a tapasz­talatokról kérdezni, de időszerű arról érdeklődni: hogyan fogadták a rendelkezést és tettek-e már valamit a vállalatok? A HÉT HÍRE IPIRK^SVA 9 A Fogyasztók Országos Tanácsa a fogyasztási szerkezet torzulásait elemezte. 9 A Magyar Tudomá­nyos Akadémia és az Országos Tervhivatal együttmű­ködési megállapodást írt alá. Q Megtartotta közgyűlé­sét a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége. ^ A hét híre az is — mint közöltük —, hogy az iparválla­latok vezetőinek országos értekezletén a tavalyi tevé­kenységet és az idei feladatokat tekintették át. Gödöllői honosítás Tarka körein: fürt Nehezen találja helyét, ám az országban hozzávetőleg már ezer hektáron termesztik az új takarmánynövényt, a tarka koronafürtöt, amely az Egye­sült Államokból származik. Honosításával, nemesítésével a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompolti kutatóinté­zetének két szakembere, Bo­csa Iván és Harangi László foglalkozik. Elterjesztése ha­zánkban azért sem könnyű, mert Európában is viszonylag kevés helyen termesztik, s hiányoznak a kellő gyakorlati ismeretek. A hazai honosítás 1971-ben kezdődött. Az első években meglehetősen vegyes eredmé­nyeket mutattak a termőtáb­lák. A hányatott sorsú növény végül, is egyes dunántúli terü­leteken és az Északi-Közép­hegység déli fekvésű lejtőin találta meg hazai termőtájait. A gazdaságok azért is szívesen foglalkoznak vele, mert a ko­ronafürt megóvja a termőföl­det az eróziótól. Ott is előny­ben részesítik, ahol mészben szegény a talaj, olyannyira, hogy a lucerna már nem is él meg rajta. A növényt sokfelé legeltetik is, ezzel veszik ele­jét a gépi betakarítás nehéz­ségeinek. Másodvetésben is tartják, ilyenkor jó kiegészítő jövedelmet ad. Ébredésre vár a főváros tü­deje: a Pilisi Parkerdőgazda­ság 35 ezer hektáros területén már minden és mindenki a ta­vaszra készülődik A sok he­lyen másfélszáz éves öreg töl­gyesek és bükkösök kedvelt kirándulóhelyei a budaoestiek- nek és a megyében élő, a ter­mészetjárást kedvelő embe­reknek. De vajon mivel várja a turistákat ebben az eszten­dőben az erdő? Fűrészáru a piacon A legszembetűnőbb a vál­tozatlanság, ám emellett jó né­hány újdonságról is beszámol­hatunk. Mint dr. Anda István gazdasági igazgatóhelyettes el­mondta, tavaly összesen 19 millió forintot költöttek a parkerdő fenntartására. A be­ruházások összege több mint 6 és fél millió forint volt, s ebből meglehetősen sokra fu­totta. Jutott a Szőke-forrás melletti úttörőtáborra, építet­tek utat a vöröskői emlékmű­höz. Dobogókő és Pilisszentke- reszt között pedig családi sí- utat alakítottak ki. Továbbra is tervszerű a fa- kitermelés, az alapanyagot sa­ját üzemeikben dolgozva fel. Az elmúlt évben mintegy 80 ezer köbméter fát vágtak ki. Csak feloldja Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban — úgy tűnik — időben reagáltak. Perei And­rás munkaügyi főosztályvezető úgy tájékoztatott, hogy jövőre náluk mindenki megkapja a kategória szerinti minimális fizetést. Ez a kollektívának körülbelül tizenkét százalékát érinti, és elsősorban a nem szakképzett, a nem nehéz kö­rülmények között dolgozókat, tehát az alsóbb kategóriás, ki­sebb fizetésűeket. — Az új nomenklatúra fel­oldja a feszültségeket az al­sóbb kategóriákban, de nem jelent alapvető változást a ma­gasabb szakképzettségűek és a vezetők bérezésében. A vál­lalatok ugyanis a régi (tehát a szűkebb tól-ig határokat meg­szabó) tarifarendszer adottsá­gait sem használták ki. Az em­berek gyakran maguk is szá­molgatják beállásukat, azaz, hogy a határokhoz képest mekkora a fizetésük. Minél magasabb kategóriába tartozik 18 ezer köbméterből bútoral­katrészt és más fűrészárut gyártottak. Sikeresnek mond­hatók fából készült játékaik is, amelyeket a tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemu­tattak: mint megtudtuk, a 6 millió forintos termelési érték­ből félmillió volt az export, ám ez az arány a jövőben várhatóan emelkedik. Fontos­nak tartják az erdőgazdaság­ban, hogy sajátosságaiknak megfelelően alakítsák át az energia-felhasználás szerkeze­tét, ezért idén a leoencei fa- feldolgozóhoz új hőközoontot telepítenek, amelyben fűrész- porral fűtenek majd. Tanulmány a szervezésről A pilisiek egészében véve eredményes évet zártak, hi­szen a tervezett 19 és fél mil­lió forint helyett mintegy 31 millió volt az exportjuk, s a nyereségtervüket is túlteljesí­tették. Ez évben azonban to­vábbi tennivalókkal kell meg­birkózniuk. Elhatározták egye­bek között a vállalati szerve­zeti rendszer korszerűsítését. A tanulmányon a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem kutatócsoportja már dolgozik. F. Z. valaki, annál messzebb van saját keresete a felső határ­tól. — Az ISG az elmúlt években kiemelten fejlesztette a termelést közvetlenül irá­nyítók, a felsőfokú végzettség­gel rendelkezők bérét. Ezen kívül szem előtt tartottuk a, pályakezdők és a nők anyagi gondjainak rendezését. Csak­hogy a bérszínvonalból kellett kigazdálkodnunk 1981. október 1-től az ötnapos munkahétre, és idén január 1-től a negyven­órás munkahétre való átállás­hoz szükséges pénzt is. Hiszen anyagi ösztönzés nélkül op­timizmus volna a hatékonyság növekedését várni. A bérgazdálkodással foglal­kozó szakemberektől elnézést kérek, ám a témában járatlan olvasók számára tekintsük át, hogyan is jön létre az a sokat emlegetett, a köztudatban már-már fetisizált bérszínvo­nal-mutató. A kettő együtt Függ egyrészt az adott vál­lalat jövedelmezőségétől, amit a nyereség mellett a felhasz­nált anyagok, eszközök, mun­kaerő mértéke, tehát a költsé­gek is befolyásolnak. Továbbá adott létszámcsökkenéshez, adott nagyságú bérfejlesztés tartozik, ám nem úgy, hogy a munkából kieső dolgozók bárét felosztják a többiek között, ha­nem a szabályozók által előírt arányban. A bérszínvonal-fej­lesztés harmadik forrása az export. Amennyiben a válla­lat egy meghatározott meny- nyiségen felül értékesíti ter­mékeit külföldön, az így meg­termelt érték bizonyos részét fizetésemelésre fordíthatja. Az ISG az idén 3.1-3,2 szá­zalékos bérszínvonal-emelést tervezhetett. Ebből továbbra is a magas szakképzettségű és emellett a melegüzemekben illetve a több műszakban dol­gozók munkabérét kívánják Csaknem húsz ország egész­ségügyi szakszervezeteinek képviselői tanácskoznak má­jus 7—10. között hazánkban. A szakszervezetek balatonfü­redi oktatási központjában tartják a közalkalmazottak és rokonszakmabeli dolgozók szakszervezetei nemzetközi szövetsége egészségügyi ága­zatának konferenciáját, ame­lyen az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit vitatják meg. Az egészségügyi dolgozók szakszervezete házi­gazdaként, több ország szak- szervezetének képviselőivel együtt szervezi a találkozót. S enki sem vitathatja, hogy a Pest megyeiek is sze- tetik városaikat. Bizonyítja ezt a sok-sok milliós társadal­mi munka, mellyel a közin­tézmények építéséhez, a par­kok gondozásához hozzájárul­nak. Ha egy-egy a város arcu­latát változtató terv, vagy program kerül közszemlére, vagy társadalmi vitára, laiku­sok és hozzáértők sokasága igyekszik módot találni arra, hogy elmondja véleményét. S e véleményeket illik is komo­lyan venni. A több szem töb­bet lát elvének megvalósulása a gyakorlatban nem csupán demokratikus vívmány, hanem egyszersmind anyagi haszon­nal járó cselekedet is. A városszépítők, városvédők ugyanis nem csak a levegőbe beszélnek, dolgozni, tenni is készek. Vácott mesteremberek, a gyári szocialista brigádok tagjai festik újra évről évre a Duna-parti korzó műemlék értékű vaskorlátait. Cegléden, Nagykőrösön nemcsak a vá­rosgazdálkodási vállalat par­kosítja, virágosítja az utcákat, kiemelten fejleszteni. Ám le­het-e ennyiből kiemelni? Az emelésekre április else­jén kerül sor. Elvük: differen­ciáltan, a gyáregységek között és azon belül is. Áprilisig pe­dig a gyárak mozgóbérként fi­zethetik ki a többletet. — Folyamatosan keressük az új ösztönző bérezési formákat. A mintakészítőknél, a szer­számkészítőknél tavaly az idő­béreket teljesítménybérekké alakítottuk át. Emelkedett a műhely teljesítménye. Most gondolkodunk azon, hogy a kovácsológyárban miként le­hetne az NC gépeken dolgozók ösztönzési rendszerét tovább­fejleszteni — sorolja a pél­dákat Perei András. Vagyis a vállalati bérfejlesztési munka és a központi rendelkezések csak együtt érnek valamit. Az ISG-ben egyébként az új no­menklatúra a módosított kol­lektív szerződés melléklete lesz, mert a kollektív szerző­déssel minden új belépőnek meg kell ismerkednie. Nem formalitás Az egyes munkafajtáknak a korábbinál tágabb rendszerbe sorolása talán két fő előnnyel jár Egyrészt azáltal, hogy az új rendszer már nem veszi egy kalap alá a betanított munkást a gyorstalpalón szer­zett bizonyítvánnyal rendelke­ző szakmunkással, valójában is adott a lehetőség a ’ diffe­renciálásra. Másrészt a nem fizikaiaknál a nyolc-kilenc éves gyakorlattal rendelkezők ugyanabba a kategóriába ke­rültek, mint akik húsz éve dolgoznak a szakmában. A szakmai tapasztalattól a munka minősége csak részben függ. A magasan képzett dol­gozóknál pedig a tényleges al­kotás elismerését az új besoro­lás anélkül is biztosítja, hogy az illető vezető beosztású len­ne. Természetesen, ahhoz, hogy a vállalatok ne csak a széket fizessék meg, vagy a gyakor­lati időt, a nehezebb munka- körü’ményeket, a rendelet ön­magában kevés, de lehetőség, amivel élni ke’l. Eller Erzsébet A háromnapos tanácskozá­son — miként a hazai szerve­zők elmondták — ismertetik majd a különböző társadalmi rendszerű és fejlettségű orszá­gok egészségügyi ellátásának, egészségügyi dolgozóinak hely­zetét. Szorgalmazzák: a tagál­lamok a nemzetközi munka­ügyi szervezet 1977. évi ülé­sén elfogadott egyezmény sze­rint — többek'között — gon­doskodjanak arról, hogy az egészségügyi dolgozók minde­nütt képzettségüknek megfe­lelő munkát és bért kapjanak, szakképzésben, továbbképzés­ben részesüljenek. hanem ki-ki a maga területén igyekszik szépíteni az utca ké­pét. Szentendrén a város baráti körének tagjai évek óta fi­gyelemmel kísérik a műemlé­kek felújításét, az új épületek terveit. Nekik is köszönhető, hogy ez a város mára igazán az ország gyöngyszeme lett. A sokirányú szakértelem, s szinte sehol sem hiányzó ten- niakarás mindeddig azonban nehezen talált magának meg­felelő szervezeti keretet. Aki dolgozik a városért, joggal várja el, hogy ne csak végre­hajtója legyen a terveknek, hanem a tervezésnek is aktív részese. Ugyanígy . praktikus elképzelés, hogy mindenki ab­ban jeleskedhessen a város ér­dekében, amiben a legtöbb hasznot tudja hajtani. Az épí­tész ne lapátoljon, a kovács ne virágoskertet ásson. A városvédő, városszépítő tevékenység legjobb koordiná­lták voltak, vannak, lesz­nek — kellenek is — az ipar népgazdasági szerepéről, sú­lyáról, fejlesztési irányairól, olykor azonban félrecsúsznak a szópengék. Félre, mert a mindéit rendben van, a min­den rossz szélsőségei nevében hadakoznak, félretolva a valót, kedvező és kedvezőtlen jel­lemzők szövevényét. Ez a szö­vevény tavaly még sűrűbb lett. Az ipari termelés növe­kedése tavaly a tervezetteknek az alsó határát éppen csak el­érte — a megye ipara mind­össze 0,4 százalékkal bővítette az árukibocsátást az 1982. évi­hez mérten —, ugyanakkor te­temesen megemelkedett az ipari termékek kivitele. A két tény közül melyiket véljük fontosabbnak? Mindkettő az, együttesen értékelhetők, mér­legelhetek reálisan, hamis kö­vetkeztetések nélkül, s ez az, amiről a vitatkozók gyakran elfeledkeznek. Az összefüggé­sekről feledkeznek el, egy-egy kiragadott tény, jellemző, ta­pasztalat alapján ítélkeznek; tévesen. Száznegyven esztendeje múlt, hogy a Pesti Hírlap hasábjain, A műipar akadályai című cikkében Kossuth Lajos leírta a ma sem felesleges figyel­meztetést a gyáripar és a földművelés együttes, arányos fejlesztéséről. Ennek az írás­nak a vezérgondolatát vissz­hangozza sok-sok esztendeje az ipar nélkül a nemzet félka­rú óriás jelszó, s bár a bölcs megállapításban oktondiság lenne kételkedni, azt saját bő­rünkön tapasztaljuk: iparral együtt sem vagyunk kétkarú óriások a nemzetek seregében. S mert nem vagyunk azok, igazodnunk kell ezernyi köve­telményhez. Ennek az igazo­dásnak örvendetes jele, hogy tavaly a megye ipara több mint negyven százalékkal bő­vítette a nem rubel elszámolá­sú exportot, emelkedett az élőmunka termelékenysége. Ennek az igazodásnak a kése­delmét mutatja, hogy lassú a termékszerkezet változása, lét­szám-, megrendelés-, anyag­hiány miatt a megyében levő könnyűipari vállalatok terme­lése alatta maradt az 1982. évi­nek. Szó sincs arról, mintha hiányozna az iparkodás az ipar korszerűsítésére, óhajainkat azonban nem szabad összeke­torainak az ország több váro­sában a Hazafias Népfront és a városi tanácsok bábáskodá­sával született egyesületek bi­zonyultak. Nagy kár. hogy ed­dig éppen Pest megyében hiá­nyoztak. Ha kissé megkésve is, de most e téren is éledezik a tár­sadalmi mozgalom Szentend­rén már ki !s munkálták a. alakuló városszépítő egyesület alapszabályát, és sorra beszél­tek azokkal, akikről tudják, hogy nem csak szeretik a vá­rost, hanem ikarják is szebbé tenni. Vác egylépés hátrány­ban van e tekintetben, de ott is eldöntötték, hogy szervezet­té teszik a városvédelmet. Ugyanilyen hírekről hallottunk Nagykőrösön és Cegléderp is. Mit is tehetnek jövendőbeli városvédő egyesületeink? A pénz. amelyet településeink szépítésére fordíthatunk, nem lesz több. a társadalmi mun­kások pedig eddig is szívesen verni reális lehetőségeinkkel. Tavaly ugyan a kívánt irányba — a gépi berunázások elsőbb­sége felé — mozdult el a me­gyében az iparvállalatok beru­házási tevékenysége, a forrá­sok szűkössége, az állóeszkö­zök egy részének nagy fokú el­öregedése azonban holnapi ve­szedelmeket tartogat. Ezt egy­szerre kell látni, mert ha kü- lön-külön nézzük, elkerülhe­tetlenül a valóságosnál rózsa­színűbbnek vagy feketébbnek ítéljük a helyzetet. Mindket­tőre vannak tapasztalatok az irányításban éppúgy, mint a végrehajtásban, ráadásul nem csak a beruházási tevékenység megítélésében, hanem általá­ban, az iparvállalatok jelenét és holnapját illetően. Márpe­dig különbséget kell tenni — például — a megye iparában meghatározó szerepű és az or­szágos értekezleten áttörő jel­zőt kapott területek, mint a közúti jármű-gyártás, a mező­gépipar, a műszeripar, a vá­kuumtechnika és az olyan te­rületek között, ahol a mai ér­telmű ipar helyett csak ipar­kodást űznek, azt sem valami nagy iparkodással. A különbségek meggyőző­désünk szerint a következő években főszerepet kell, hogy kapjanak, mind a termelés­ben, mind a fejlesztésben, de elsőnek, minden mást meg­előzve, a gondolkodásmódban. Mert nem szoktunk hozzá a különbözéshez,' annál inkább az egyformasághoz. Mindenütt haladni? Ma ez veszedelmes út lenne, mert bizony némely területen, vállalatnál azt kö­veteli a társadalmi érdek, hagyjanak fel az erőlködéssel, a kapaszkodással, amivel egy- egy tevékenység, termék szük­ségességét, hasznát akarták bi­zonyítani. Soha nem a termelő minősít, hanem a felhasználó, a fogyasztó! Ódzkodva látjuk be ezt — a vállalatok a me­gyében az idén hat százalék körüli termelésemelkedést sze­retnének elérni, átlagosan —, mert sokkal több munkával jár az új követelmények telje­sítése. Ettől a több munkától azonban nincsen szabadulás, a fennmaradásnak ez a feltétele termelőhelyek sokaságán. Más­különben ugyanis az iparkodás nem az eredményeket gyara­pítaná, a gondokat annál in­kább. segítettek a városgyarapítás­ban. Nos, talán éppen ezek a lokálpatrióta közösségek le­hetnek azok, amelyek a sok­évtizedes tapasztalat, az ér­zelmi szálak nyomán tudnak majd apróságokra is figyelni. Megmenteni, s újjávarázsolni egy-egy díszes kandelábert, tenni róla, hogy a korabeli épületeket ne szemet bántó színekkel csúfítsák el. hogy ne hordják szét a műemlék épü­letek díszesebb darabjait, s a kockaköveket, melvek évszá­zadokig díszítették a tereket, ne kerüljenek a szemét­dombra. T alán közülük kerülnek ki majd azok is, akik nem csak elültetik a fákat és bok­rokat. hanem azt is megaka­dályozzák, hogy mások tönk­retegyék a parkokat. S tehet­nek még valamit, ami talán ezeknél is fontosabb. Segíte­nek mindenkivel megértetni: a szebb környezet, a jobb han­gulatú település mindenekelőtt a mi életünket teszi teljesebbé. Csulák András Őrizetlen pénzkötegek Szűcs Jánosné egy köteg húszezres táblát emel le a nyomda­gépről, azután a földön felhalmozott pénzkötegre teszi. A fo­lyamat nem biztonsági intézkedések mellett zajlik, hiszen csak a Takarékoskodj nevű gyermekjáték pénzecskéiről van szó, amelyet a Tri-ton Háziipari Szövetkezet péceli játékrészlegé­ben gyártanak. Trencsényi Zoltán felvétele Korszerűbb az irányítás Tavaszébredés az erdőn Egészségügyi dolgozókról lesz szó Nemzetközi mérleg Mészáros Ottó Városszépítők

Next

/
Thumbnails
Contents