Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
«w « .wf.t in 1984. MÁRCIUS 4., VASÄRNAP 4 Rádiófigyelő Világháborús emléktárgyak Az alkotó frontkatona ^ jfél után egy órakor, valahol a világháborús E frontvonalon az alkotó katona felvéste a dátumot töltényhüvelyből készített vázájára: 1918. október 31. Éjjel egy órakor. Amikor normális körülmények között alszik az ember, esetleg, legényről lévén szó, mulat valahol. Akkor azonban nem voltak normális körülmények. A katona ébren volt, támadásra készült, támadásra várt. Helyzete mindenesetre rendkívüli volt, abnormális. Abnormális? E sorok írása közben is harcokról, háborús cselekményekről, halottakról, veszteségről, fogságba ejtett katonákról beszél a rádió. Reggeltől estig mást se hallunk a híradásokban, mint háborúról, törékeny és felborult tűzszünetekről, fenyegetésekről, partra szállásról, valamint az erre való felkészülésről, hadgyakorlatokról. Az első világháború után is folytatódott a vérontás. A második világháború befejezése óta is ennek lehetünk szem- és fültanúi. Ezredévek óta háborúzik az emberiség. Igazán lett volna ideje, hogy megszokja, ne tekintse, érezze rendkívülinek, abnormálisnak a fegyverzajt. Mégsem szoktuk meg. Mégis rendkívülinek, abnormálisnak érezzük, holott napi társunk az ellenségeskedés, s annak legdurvább megnyilvánulása, az öldöklés, a háború. Azok a régi bakák, az első világháború frontkatonái sem nyugodtak bele a sorsukba, noha tenni nem sokat tehettek ellene. Most következhetne a tetszetős fordulat, hogy a háború rettenetével, a halál mindennapos látványával a művészetet, az alkotást állították szembe. Még azt sem hisszük, hogy a tárgyak megalkotásával akartak továbblépni, ha már valóságosan nem lehet. Szerintünk mindahányan abban reménykedtek, hogy hazatérhetnek. Valamennyien bíztak a szerencséjükben, s abban, hogy saját kezűleg adhatják át anyjuknak vagy kedvesüknek, feleségüknek a harci szünetek Idegfeszítő várakozásában, a hadifogság keservesen unalmas perceiben készített dísztárgyat, vázát, képeslapot. Mi, akiket szerencsénk megóvott a háborútól, a lövészárkoktól, a hadifogságtól, csak elődeink, apáink, nagyapáink elbeszéléseiből ismerhetjük a rendkívüli helyzetek történéseit. S tőlük tudjuk azt, hogy a katona, a hadifogoly esze mindig azon jár, mikor és miként kerülhet haza. Hazajutni: minden mást ennek a gondolatnak rendeltek alá. A borzalmas körülményeket, az éhezést, a mosdatlanságot, a fájdalmakat, a betegségeket, a megaláztatást azért képesek elviselni, mert hiszik és remélik; egyszer hazajuthatnak. Ügy véljük, a gödöllői művelődési házban látható kiállítás minden tárgya, legyen az kép- és tükörkeret, töltényhüvelyből készített váza, díszdoboz, kupa, csont- faragvány, kanál, villa, bugylibicska, fapálcikákból emelt vár, szalmából, vesszőből font ház, lánc, karkötő, gyertyatartó — azért lett, mert alkotója abban a nagyon csekély eshetőségben bízott, hogy hazatérhet. Az életben bízott. Az élet folytathatóságában reménykedett, miközben a halál aratott körülötte. S ennek a parányi esélynek rendelt alá mindent. Tudatosan vagy öntudatlanul, ezért nem emésztette el magát, ezért igyekezett megóvni magát a kétségbeeséstől. Ezért készített töltényhüvelyből vázát, kupát, nyírfaháncsból képeslapot, fapálcikából várat. Alkotó önkifejezés? Alkotó önmentés. Önnön lelkét, szellemét, kedélyét, tudatát, személyiségét igyekezett így is átmenteni a rendkívüliből a normálisba, a háborúból a békébe, a lövészárokból az otthonba. Hogy ezek a tárgyak mennyire tetszetősek, mennyiben tekinthetők művészetnek, tizedrangú kérdés. Ha azok a világháborús katonák nem kerülnek abba a helyzetbe, valószínűleg soha nem készítenek ilyesmit. Szegényebbek lennénk ettől? Nem. Minden bizonnyal gazdagabbak, hiszen az a sok millió halott sok mindennel járulhatott volna hozzá az emberiség haladásához. Munkával, alkotással. Kör Pál NAPJAINK KÉRDÉSEI NEMZET, NEMZETISÉG Nagy téma a nemzeti, nemzetiségi kérdés. Erről értekezni időszerű, hiszen a nemzetiségi kérdés: világjelenség. A föld mintegy kétszáz államában egyes becslések szerint kétezer, más értékelések szerint háromezer nép és népcsoport él. Az etnikai határok tehát nem esnek egybe az államok politikai határaival: az így keletkező eltérések hozzák létre a kisebbségeket. Joó Rudolf Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, önkormányzat, egyenjogúság című könyvében arra vállalkozott, hogy megismertessen bennünket ennek az izgalmas, népeket, nemzeteket és az egyéneket egyaránt foglalkoztató kérdéssel, közelebb hozva a témát az olvasóhoz. A Kossuth Könyvkiadó Napjaink kérdései sorozatban megjelentetett mű a nemzetközi jogi viszonyok, önrendelkezési eszmék vizsgálata alapján próbál választ adni a feltett kérdésre. A szerző mindenekelőtt a nemzetfejlődés és önrendelkezés problematikáját veszi szemügyre. A nemz.etté válás európai útjait követi nyomon, majd az önrendelkezési mozgalmakat vizsgálja. Ugyanis a múlt ismerete nélkül nem érthetjük meg a mai helyzetet sem. Leírja, hogy szinte alig van nemzetileg. nyelvileg egynemű ország, amelyben a politikai határok egvetlen etnikai csoportot fognának át. Annál több az olyan ország, amelyben a többségi nemzeten és etnikumon kívül legalább tízszázaléknyi más népesség is él. Ezért szükség van az ön- rendelkezés mai értelmezésének a megfogalmazására. Joó Rudolf e témában alapos jártassággal sorakoztatja fel az önrendelkezési jogi szabályokat. Nagyon érdekes dolgot vet fel, például azt, hogy a világ 55 független államának lakossága nem érte el a kétmilliót, sőt néhányuk még a százezer főt sem. Szerinte a törpeállamok elszaporodása az önrendelkezés elértéktelenedéséhez vezethet, s felveti a saját államiság nélküli népekkel és nemzetekkel való összehasonlítás jogos kérdését is. Milyen nagyságrendi, életképességi, stratégiai, társadalmi vagy politikai okból lehet saját állama például a kétszázharmíncezer izlandinak, az egymillió gabonának. vagy az Arab Emírségek kilencszázötvenezer lakójának, és miért nem illeti meg a teljes rendelkezés például, a négymillió palesztint, a 21 millió dél-afrikai feketét, a kilencmillió spanyolországi katalánt, a közel-keleti országokban élő hétmillió kurdot vagy a hatmillió kanadai-québeci franciát? Családi tükör. Űj partnerrel jelentkezett tegnap reggel Juhász Judit, ezúttal Balogh Istvánnal együtt vezette a műsort, melynek témái most is családi gondokról, azok valamennyi generációit érintő kérdésről szóltak. Folytatták a nyugdíjasházakkal kapcsolatos kutatásaikat, hogy ki miért, s milyen feltételek között szeretné igénybe venni ezt az egyelőre kevesek számára megadható lehetőséget. Múlt szombaton olyan idős emberek beszéltek, akik nem szeretik a kortársaikkal való összezártságot. Ök azt javasolták, olyan garzonházakat építsenek, melyekben szintenként váltakozva laknának idősek és az életüket most alapozó kisgyermekes családok. Megteremtődne így egy családsegítő szolgálat is, mert sok olyan hajlottkorú házaspár van. aki vágyik arra, hogy valahol pót-nagyszülői szerepet vállalhasson. A tegnapi riportban egy, már a nyolcvanadik évhez közeledő Budapest XIII. kerületi házaspár segélykiáltását hallottuk, akik hatalmas négyszobás társbérleti lakrészüket ajánlották fel kerek esztendeje a tanácsnak egy nyugdíjas- házbeli elhelyezés fejében. Választ azóta sem kaptak. Ennek fényében elgondolkodtató vajon hányán vannak szerte az országban ilyen gonddal küszködő emberek? S a megoldás késik. A családi élet bajainak tükre a gyermek. Ilyenféleképpen fogalmazott az a pszichológusnő, aki egy neurotikus gyermeket gyógyító kórházi osztályon dolgozik. Munkájának legnehezebb része — mondta — a szülők meggyőzése, hogy csakis az ő segítségükkel, a kettejük közötti megromlott viszony rendezésével lehetséges a remélt és várt gyógyulás. Szívem szerint minden zűrös családi viszonyok között vergődő felnőttet köteleztem volna arra. hogy hallgassa e szakember szavait és lelkiismeret- vizsgálatot tartson: szabad-e saját elfojtott vagy szabadjára engedett indulataival fertőzni gyermekének testi-lelki egészségét? Megfontolandó a pszichológusnő javaslatnak is beillő töprengése arról, hogy az ilyen beteg gyermekek számára — sajnos számuk nem csekély, egyre több — gyógyító iskolákat kellene létrehozni, amelyekben hosszabb időn át, kis csoportokban, személyre szóló tanterv szerint foglalkozhatnának velük. B. H. A továbbiakban a 19. század második felében, a 20. század elején kidolgozott több különböző dunai föderációs-konföderációs terveket ismerteti. Idézi Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című könyvéi, majd a Monarchia felbomlása utáni helyzetet elemzi, s az oroszországi szocialista forradalomban megmutatkozó nemzeti önrendelkezés és föderáció eszméjét eleveníti fel, Lenint idézve, aki azt írta, hogy mi a nemzetek önkéntes szövetségét akarjuk, olyan szövetséget, amely nem tűrné meg egyik nemzet erőszakát sem a másikkal szemben, olyan szövetséget, amely a teljesebb bizalmon, a testvéri egység világos tudatán, a teljesen önkéntes megegyezésen alapulna. Lenin szavai ma is időszerűek. Megállapítja, hogy a fasizmusban a kisebbséget, a nemzeti egyenjogúságot lábbal tiporták. Ezután a Romániában. Csehszlovákiában és Jugoszláviában létrejött nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság alkotmányos alapjairól szól. nem hallgatva el azok fogyatékosságait. gyengéit. Teljesen elfogulatlanul ismerteti az ezekben az országokban megmutatkozó mai helyzetet, egy-egy ország „A föld is bennünk tud mindenséggé nőni” Játszma mindannyiunk előtt „Azt mondják a tudósok, hogyha naprendszerünket százmilliószoros arányban kisebbítenénk, akkor földünk körülbelül tizenkét centiméter átmérőjű, vagyis jókora alma nagyságú gömbbé zsugorodna össze. Ugyanezzel a mértékkel kicsinyítve, a felülete csaknem teljesen sima volna, szóval olyan lenne, mint egy szép fényes almáé. Legfeljebb a Mount Everestet, amely modellünkön még 0,08 milliméter magas volna, lehetne érzékeny ujjheggyel mint parányi érdekességet kitapintani. Ha az ilyen arányban kisebbített földre rálehelnénk, az alma felületére lecsapódott pára vastagsága már jóval meghaladná az óceánok mélységét. Hát hol van itt Európa? képzeletünkben. Mert a Hol van Magyarország? És föld is bennünk tud almából Ibrány? Bennem. Ben- vá zsugorodni vagy min- nünk. Az emlékeinkben. A denséggé nőni.”-------------— a szülőföld| Vallomás | ről. Vallo---------------- más önmagáról. Vallomás a világról, ahogyan a harmincadik életévét átlépő látta. Hegedűs D.---Géza, a mindannyiunkat körülvevő dolgokat áttételesen, összefüggésrendszerében nézi. Hogy fejtegetése konklúziójaként letisztultán, kristálytisztán fogalmazhasson. Mi sem természetesebb számára önéletrajzi írásában: a szülőfalu, Ibrány a világ közepe. És folytathatnánk: a Vígszínház deszkái a világot jelentik. Ny olc esztendő a pályán. Sok avagy kevés? Arra mindenesetre elég, hogy néhány szép szerep boldogságot okozzon. Az erőteljes színpadi alakítások, a film- és tévés jelenlét hírnevet is szerzett, s néhány esztendővel ezelőtt a szakmai elismerést, a Jászai- díjat. Üstökösként tűnt fel — mondogatták róla annak idején. Egymást érték a főszerepek — Az ifjú W. újabb szenvedései, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Homburg hercege, a Legátó című film hőse. És csak ezek után következett az átütő sikert hozó Kőműves Kelemen, a Vak Béla király Gellért szerepe, a tévéfilm Liszt Ferenc életéről, hogy a legjellegzetesebbeket említsük. A legújabb: március 16-án a Don Carlos a Vígszínházban. Sok vagy kevés ez az alig egy évtized alatt? Bárki eldöntheti. — Boldog vagyok, ha visszatekinthetek, de azt sohasem mondom, hogy elégedett. A sajátosságait. Foglalkozik a kis létszámú és a szórványtelepülésen élő kisebbségiek helyzetével is. A nemzetté válás és az etnikai kisebbségi identitás a fejlődő világban című fejezetben pedig a harmadik világ nemzeti-etnikai sajátosságait vizsgálja. Summázatként hangoztatja, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása szorosan kapcsolódik a nemzetközi béke és biztonság világméretű ügyéhez. A nemzetiségi viszonyok kielégítő rendezése ebben az értelemben is globális érdek. Ahogyan könyve előszavában a szerző hangsúlyozza: nem a nemzetiségi kérdést vagy a nemzetiségi 'politikát kívánta általában vizsgálni, hanem a címben megjelölt három kulcsfogalmat szerette volna különböző történelmi helyzetekben, más-más társadalmi civilizációs, földrajzi környezetben megragadni: a nemzetinemzetiségi önrendelkezést, az önkormányzatot, az egyenjogúságot. Ügy véljük, hogy mindezt sikerrel tette: könyvében az elméleti kérdések összegezése, a rendelkezésre álló szakirodalom feldolgozása, a társadalmi összefüggések elemzése hasznos tapasztalatokat nyújt mindenkinek, akit érdekel ez a fontos, az egész világot foglalkoztató téma. Gall Sándor feladat újabb és újabb gondokat teremt, és ez az állandó változás — úgy érzem — egyre inkább átformál. Minek köszönhetem a sikert? Azt, hogy ismernek, hogy befutottam? Sok mindennek. A szerencsémnek, tanáraimnak, mestereimnek, a társaimnak. A főiskolán Horvai István osztályába jártam. Kapás Dezső is ott tanított. Mintha csak folytattam volna a főiskolás éveket, amikor hozzájuk kerültem, immár a Vígszínházban. Ezáltal egyfajta színházi felfogáshoz szerződtem, természetesen magasabb szinten. Csodálatos feladataim közepette próbált terelgetni a színház. Sohasem éreztem azt, hogy elengedték volna a kezemet. — ------------- a sort, hogy I Úűy hozta | a szerepek :----------------mindig ráta láltak, meglelte a számára legfontosabbat. A próbákon, a színpadon leste le az előtte járó kortársaitól a mesterségbeli tudást úgy, hogy a saját egyéniségébe beleépült. El tudná sorolni, kitől, mit tanult, de azt már nehezebb lenne számba vennie, melyik alakításánál mi hatott rá a legerőteljesebben. — Ahogyan az évek telnek, újabb és újabb vonásokat fedezek fel önmagámban. Talán úgy is mondhatnám: érettebb lettem, néha fanyarabb, a dolgokat több oldalról megközelítő. Biztos vagyok abban, hogy megélhetünk olyan eseményeket — akár a színpadon, akár a köznapi életben —, amelyek pillanatok alatt megváltoztathatnak. Szerep szerepet, emberi viselkedésmód emberi viselkedésmódot formál. Ki tudja, hogy a bennünk rejtőző titkok hogyan alakítják állandóan a színészeket?--------------;— ifjú nemve| A lángoló I szítette el az---------------- évek során le ndületét, csak más lett. Az a nyugtalanság, ami a pályán elindította — úgy érzi A magyar könyvek, folyóiratok, lemezek, valamint más kulturális és nyomdai termékek exportjával, a kulturális importtal foglalkozó Kultúra Külkereskedelmi Vállalat az elmúlt évben 1,6 milliárd forintos rekordforgalmat ért el. A vállalat idén is a tavalyihoz hasonló szinten szeretné teljesítményét tartani,' illetve fejleszteni. Különösen nagy volt az érdeklődés az Akadémiai Kiadónál és a Corvina Kiadónál gondozott idegennyelvű művészeti, úti, szakács és tudományos kötetek iránt. A Clusius kódex, a 20 nyelvű kiadói szótár, az 1982-es haema- tológiai kongresszus anyaga angol nyelvű kötetekben. Bar- csay festőművészen anatómiája olaszul és oroszul, Köpeczi Béla Magyarok—franciák című kötete francia nyelven, —, mindig sajátja marad. Ez a tulajdonság meghiúsítja a megelégedettséget, az önelégültséget. Nem pályázik min- dik főszerepekre. Jó partnerek között az epizódszerep is felkészültséget kíván. Néha csöndet érez maga körül, mint az elmúlt félévben is. Azután minden meglódul: nem győz egyik próbáról a másikra készülni, mint mostanában, örül, ha versmondásra kérik fel, mert a költeményeket meg is kell szólaltatni. — Ezért vállaltam, hogy a Pest megyei Hírlap irodalmi estjén tolmácsoljam a tájegység irodalmát. Átfogó lírai képet szeretnénk nyújtani a közönségnek a Pesti Vigadóban. Az összeállítás érzékelteti: ahogyan Vörösmarty Mihálynak, Arany Jánosnak, Illyés Gyulának meg kellett küzdenie a költészetért, éppúgy a mai líra képviselőinek is. A szülőföld és a kor ábrázolásának nem kis feladatát mutatjuk be a röpke idő alatt.----------------- években felI AZ Utóbbi tűnt min----------------denütt, ahol szűk ebb vagy tágabb környezete érdekeit is képviselhette. — Mi sem vagyunk társadalmon kívüliek. Hivatásunkból fakad, hogy hassunk másokra, határozottan nyilvánítsunk véleményt. A legtöbb ember hordoz magában mások felé kisugárzó értékeket. Mondhatjuk úgy is: politikus alkat vagyok. Érdekel a világ, az ország, szűkebb pátriám. Mindaz, ami körülöttem zajlik. A mindennapok igazsága vagy igazságtalansága izgat. Fontos, hogy életünk ütőerét érezzük napról napra. Utolsót kattan a fényképezőgép. Elkapva a pillanatot, amint a vallomást tevő Hegedűs D. Géza átváltozik Don Carlossá, mielőtt a színpadra lépne. A játszma folytatódik — mindannyiunk előtt. Erdősi Katalin Hajas—Flandorfer: Ló és lovas című könyve hollandul jelent meg, s aratott sikert. A hazánk iránti fokozódó érdeklődést jelzi, hogy nagy a kereslet a nyelvkönyvek, a társalgási kötetek, és a szótárak iránt. Egyre többen kívánnak ugyanis szerte a nagyvilágban magyarul tanulni, ám sajnos az ezt szolgáló kiadványokból még nem megfelelő a választék. Elsősorban a klasszikus hanglemezek iránt nőtt meg a határainkon túli érdeklődés, de dinamikusan fejlődött a kazetták kivitele is. A vállalat a Tanért által gyártott iskolai oktatási és szemléltető eszközöket is exportálja: a szocialista országokba 63 millió, a tőkésekbe pedig 8 millió forintnyi ilyen terméket adtak el. Széles körű érdeklődés Kultúránk a nagyvilágban
