Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-28 / 74. szám
1984. MÄRC1US 28., SZERDA 5 Ritka virág Kárpáti sáfrány Már bontogatja szirmait a Bakonyalján hazánk egyik legritkább virága, a kárpáti sáfrány. A 15—20 centiméter magas, halvány ibolyaszínű virágot hozó növény Bakony vidéki tenyészhelyére véletlenül jöttek rá: a pápai piacon fedezte fel egy hozzáértő egy virágárus asszony kezében. A tőle kapott tájékoztató alapján találtak rá ottani tenyészhelyére. E botanikai érdekességnek számító, ritka virág, jelenlegi ismereteink szerint hazánk területén a Bakonyalján kívül csak a Nyírségben díszük. Ahhoz hasonlóan a bakonyaljai kárpáti- sáfrány-mező is védett. ■p > Tartja ütemét az Árpád-hídi csomóresvezeték pont nasyszat>ású építkezése. A Fló- “ '«míiü’K»® rián téri építkezés látványos eredménye a híd két felvezető szakasza. Az egy ágon már folyamatos a közlekedés. A másik, építése megfelelően halad. Magyarországon nincsenek igazi hagyományai a nyúlhús fogyasztásának, és bár Tersánszky Józsi Jenő irodalmi remeke: Legenda a nyúipaprikásról, el nem évülő sikert aratott, a gasztronómiát ez a tény kevéssé befolyásolta. Mint ahogy az sem, hogy ennek a húsfajtának magas a fehérjetartalma, ka- lóriaéríéke pedig viszonylag alacsony, tehát megfelel az egészséges táplálkozás követelményeinek. nyereséggel zárt az áj üzem A buktatókon sikerül átlépni Kiskunlacháza és Dömsöd lakói régen megszokták már, hogy településük újabb beruházásainak kivitelezője a helyi tanács házi építőbrigádja. Bölcsődék, óvodák, iskolák dicsérik a mesterek keze munkáját, s az sem utolsó szempont, hogy a házi kivitelezés eredményeként a beruházások költségei felét sem érték el az állami építőipar szabott árainak. Gyakorlott gárda állt tehát a két tanács rendelkezésére, amikor a közös kommunális és költségvetési üzem létrehozását elhatározták. Külföldi étlapokon Hazai vendéglők étlapján legfeljebb elvétve, kuriózumként szerepel a tejfölös nyúl- paprikás. Azt pedig csak kevesen tudják, hogy Levest, pástétomot, kocsonyát, fasírozot- tat, rizottót is lehet csinálni a tapsifülesből, vagy kirántani, print a csirkét, elkészíteni tűzdelt pecsenyének — hogy csak néhányat említsünk a külföldi vendéglők étlapján borsos áron kínált ínyencségekből. A változatos módon tálalt nyúlhús kedvelt étel az olaszoknál, a belgáknál, a franciáknál, a németeknél és ebből következik, hogy exportáruként akkor is érdemes ezzel foglalkozni, ha a magyar családok többsége szívesebben fogyasztja a sertést vagy a csirkét. Ami pedig a háztáji gazdálkodást illeti, nagy előnyt jelent az, hogy a nyúltartás viszonylag kis anyagi befektetést kíván, nem helyigényes, tehát ha valaki próbálkozni akar, könnyen megteheti. Mellesleg ennek az állatnak a prémje is értékes, hiszen a leginkább ismert piros szemű, fehér szőrű nyulak mellett léteznek szebbnél szebb belga, normandiai fajok is, amelyeknek az egyes példányai 6—8 kilósak. Prémjük pedig bársonyos, mélyszürke és jól kikészíthető. Tavaly 50 ezer dollár értékű nyúlhúst exportáltak Magyar- országról, ami jelentős, de tény az is, mint a közelmúltban egy országos tanácskozáson elhangzott, hogy a tenyésztés 17 százalékkal visszaesett. Az okok között döntően az játszott szerepet, hogy míg a táp drágább lett, a nyúlhús felvásárlási ára (kilónként 50 forint) változatlan maradt és ezért sokan kedvüket vesztették. Főleg nyugdíjasok A nehezítő tényezők ellenére a toki Egyetértés Tsz háztáji ágazatában eredményesen foglalkoznak n.yúltartással. és különböző kedvezményekkel segítik, buzdítják azokat a főleg idős embereket, akik ily módon akarnak kiegészítést szerezni a keresetük vagy a nyugdíjuk mellé. Tegyük mindjárt hozzá azt !?. hogy a termelőszövetkezet természetesen nem mecénás, hanem megtalálja a számítását. A háztáji ágazatban tavaly több mint 24 millió forint forgalmat terveztek, 28 milliót teljesítettek, és ebből 4 millión felüli összeg származott nyúl- tartásból. Tizenkét községgel: Tök, Perbál, Budajenö, Telki, Pilis- vörösvár, Pilisszentiván, Pi- liscsaba, Budakeszi, Bicske, Felcsút és Csapdi — állnak kapcsolatban. Enzsöl László, a háztáji ágazat vezetője elmondta, hogy jelenleg mintegy 400 termelővel foglalkoznak, többségük nyugdíjas. Számukra azért is előnyös ez, mert könnyű a munka, nem igényel nagyobb fizikai erőkifejtést. Ami mega továbbiakat illeti a tsz érdekelt abban, hogy kedvező feltételeket. teremtsen. A tenyészprogram alapján 150 forintért adnak egy tenyészállatot (bár 300 lenne,az önköltség) és csak 4 hónap után kell kifizetni, amikor már megvan az első bevétel. A ketrecek sem olcsók, ezeknek az árát sok év alatt lehet törleszteni, de a nyúgdíjasok többsége elkészíti inkább bar- kácsmunkával, mert így gazdaságosabb. Jól szervezett üzlethálózata van a termelőszövetkezetnek, és így az érintett községekben mindenki könnyen hozzájuthat a francia licenc alapján készített táphoz. Emellett biztosítják az állatorvosi felügyeletet, a szükséges gyógyszereket, az olcsó takarmányt, a lucernát, amit távolabbra bálázva szállítanak el. Természetesen a felvásárlásról is gondoskodnak. Az Egyetértés Termelőszövetkezet a Környei Mezőgazdasági Kombináttal áll kapcsolatban, mely vágott állatokat exportál. Jelenleg Olaszországba szállítanak és jóval több lenne az igény, mint amennyit ki tudnak elégíteni. Előnyök, hátrányok A tenyésztők pedig — a kedvezmények ellenére — az Egyetértés Termelőszövetkezetben is akorábbinálhátrányo- sabb körülményekre panaszkodnak. Hintek István lakatos például, akit meglátogattam, azelőtt egy mázsán alul nem adott el soha, mostanában pedig csak 60—70 kilót értékesít egy alkalommal. S hogy miért? A táp drágább lett, ezzel szemben a felvásárlási'ár nem változott, és az etetéshez ma már nem lehet az árokparton füvet kaszálni, mint azelőtt. Mindezek ellenére szó sincs, arról, hogy Rintek István abba akarná hagyni ezt a tevékenységet, amihez befektetésként már megvannak a sajátkészítésű ketrecei, és különben is egy év múlva nyugdíjba készül, tehát bőven lesz ideje az állatokkal foglalatoskodni. Most inkább a feleségére hárul a gondozás, aki az előnyök között azt is számon tartja, hogy változatosabbá tudja tenni a család étrendjét, és nem kell mindent pénzért a boltban megvásárolnia. Gál Judit Szeretnek építeni A köztisztasági feladatok megoldásara már koránt sem volt ilyen alaposan felkészítve az uj üzem. Múlt év januárjában, megalakulásuk után, csupán Dömsödön vehették át az intézményes szemétszállítást, a többi településen még nem került sor ennek bevezetésére. Az utak, a parkok, a közterek gondozása, az intézmények karbantartása, felújítása Gazdasági Ellátó Szervezet megbízása alapján, szintén a költségvetési üzem feladatai közé tartozik. Tavaly januárban a két tanács által rendelkezésükre bocsátott több mint 3 millió forintos „beruházási alappal, és csaknem 2 és fél millió forintos forgótőkével Láthatott munkához az intézmény. Megkérdeztük Újvári Gyulát, az üzem vezetőjét, hogyan birkóztak meg a kezdeti nehézségekkel, hogyan tettek eleget megbízatásaiknak az első esztendőben? — Indíttatásunknak köszönhetően most is az építőipari tevékenységünket tartjuk elsődlegesnek. Már az éves árbevételünk tervezésekor is elsősorban az ebből származó jövedelmünkre számítottunk, ügy terveztük, hogy nyolcvan főre növeljük dolgozóink létszámát, s tízmilliónégyszázezer forintos árbevétel elérésére törekszünk. Ez az összeg egy főre 125 ezer forintos termelési értéket jelentett volna. Nem jött be... — Elképzeléseink azonban nem válhattak maradéktalanul valóra. Dolgozóink létszáma nem növekedett a várt ütemben, csupán ötvenhárom embert foglalkoztatunk. Tanácsi megbízásaink pedig kapacitásunknak csak ötven százalékát kötötték le, s a külső megrendelőktől vállalt munkák után négyszázalékos termelési adót kell fizetnünk. Ez az összeg a fejlesztési alapunkat terheli, amelyre pedig nagy szükségünk lenne, mert az örökölt gépkocsi és eszközállományunk igencsak megérett a felújításra, modernizálásra. — Köztisztasági tevékenységünk végképp nem bizonyult jövedelmezőnek. Megalakulásunkkor vállaltuk, hogy az első évben nem változtatunk a régi, a tanács által meghatározott szemétszállítási díjakon, így a dömsödi lakossági szolgáltatást 150 ezer forint ráfizetéssel zártuk. Idén — a megyei tanács jóváhagyásával — felemeltük a szemétszállítás díját, de még így is jóval a megyei átlag alatt maradtak áraink. Kiskunlacházáról, Aporká- ról, Apajról sajnos nem gyűjt- hetjük a hulladékot, mert nincs a körzetnek hatóságilag engedélyezett szeméttelepe, nincs hová szállítsuk a háztartási hulladékot. Ezeken a településeken csak az intézmények részére biztosítjuk ezt a szolgáltatást — A ' Gesz megbízásából nem számíthattunk jelentős jövedelmekre, hiszen költség- vetésük csak a legsürgősebb munkák megrendelésére elegendők. Ezért idén egész évre szóló szerződést kötöttünk, amelyben vállaltuk, hogy háromszázezer forintért elvégezzük az utak, parkok, közterületek tisztítását, karbantartását. S bár számunkra jövedelmezőbb lenne, ha továbbra is egyszerű megbízások, számlázások alapján dolgoznánk, a település érdeke azt kívánja, hogy fogadjuk el ezt a kevésbé nyereséges, de biztos megrendelést. — A felsorolt nehézségek után azt várhatnánk, hogy a költségvetési üzem első esztendejét veszteséggel zárta. Ügy tudom, mégsem így történt. Testületi döntés — Szerencsére nem. Bár árbevételünk elmaradt a tervezettől, csupán 9 millió 882 ezer forintig jutottunk el. de azt hiszem, a vártnál lényegesen sikeresebben dolgoztunk. Ezt az eredményt ugyanis nem nyolcvan, hanem csak ötvenhárom dolgozónk érte el, így az egy főre jutó termelési érték a tervezett 125 ezer forint helyett 160 ezer lett. Az évet négyszázkilencvenezer forint nyereséggel zártuk. A gazdasági eredmények azonban mégsem találtak egyértelmű megítélésre. A kis- kunlacházi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén ugyanis kétkedve fogadták a költségvetési üzem kérését, melyben a nyolcvanhármas év feladattervének utólagos módosítását, majd a gazdálkodásukról szóló beszámoló elfogadását kérték. / Dr. Jákói Klára vb-tibkár a testületi ülésen született határ rozatról tájékoztat: — A vb a költségvetési üzemtől a beszámoló anyagának kiegészítését kérte, s annak indoklását, hogy miért ilyen későn, a gazdasági év lezártával kérték csak a ' terv módosítását. A kiegészítő anyagokkal együtt a kérdést hamarosan ismét a testület elé tárjuk, s mivel az üzem nyereségessége, az egy főre eső termelési érték növekedése nem vitatható, minden valószínűség szerint elfogadjuk majd beszámolójukat. Márványi Ágnes Copofit Kutateffes üveg Sikeresnek ígérkező újdonság, kertészeti üvegházak építéséhez használható speciális táblaüveg készítését kezdték meg az Üvegipari Műveknél. A Copolit néven bejegyzett táblaüveget a gyár az igényeknek megfelelő méret- nagyságban, akár hajlítva is, s úgy készíti el, hogy a felhasználók hőszigetelő rétegeket is kialakíthassanak belőlük. Ezzel jelentős mértékben javítható a hajtató, vagy termelő üvegházak hőhasznosításának értéke. A gyár új terméke jelenleg Szegeden, a városgazdálkodási vállalatnál vizsgázik. Az ott szerzett gyakorlati tapasztalatokat hasznosítva, évente mintegy félmillió négyzetméternyit készítenek majd belőle. A gyártásához szükséges speciális hengereket is a gyár kollektívája tervezte és készítette el. A Miskolci Üveggyár májusiban egy újabb termékkel -~-üveg tetőcseréppel —, is megjelenik a piacon. A különböző színű cserepek jól illeszthetők majd a hagyományos tetőcserepekhez, s megoldják a padlásterek világítását. Eába Mihály Géza Iá... L eült a téglacsomó szélére, zsebéből előkotorászta a cfóznit, kivett belőle egy fekete dohá- nyú Munkást, odaütögette a pléhdoboz fedeléhez és a szájába dugta. Várt egy ideig, körülnézett, hogy jön-e már valamelyik kőműves, majd kényelmesen rágyújtott. Még félig sem szívta a cigarettát, amikor a fasor végén három alak bukkant elő a reggeli homályból. Lassan, andalogva jöttéik. Az öreg nézte, figyelte őket, majd felállt, munkához látott. Szedte elő a lapátokat, a kavarókanalat letisztította, beledobta a malterba, a vödröt a malterosláda mellé állította, hogy kéznél legyen. Mire ideérnek, gondolta. minden elő lesz készítve, kezdhetnek azonnal a falazáshoz. Csak az bosszantotta mostanában, hogy olyan későn jöttek, pedig nagyon sürgős munkájuk volt. — Jó reggelt, Géza bá! — köszönt rá a három kőműves. — Jó napot — morgott az öreg. Megkavarta a maltert. — Hol van már a reggel? Elment ebédelni. — Nana — nevetett Jónás, a bri- gádvBzető —. a mienk még nem is reggelizett. Csak egy pohár snap.szot kapott be. — Még azt sem — ellenkezett Kovács. A harmadik férfi. Kanyuk Sándor, csak vállat vont. letette a táskáját, letilt mellé, kibontotta. Reggelizni kezdett. — Délre befejezed? — kérdezte csipkelődve Géza bá? Bosszantotta Kanyuk rendíthetetlen nyugalma.. Kanyuk rándított egyet a vállán s tovább falatozott. Beszélj magadnak, vén mókus — gondolta —, nekem az egyik fülemen bemegy, a másikon meg kijön. Kanyuk két évvel ezelőtt került a kőművesbrigádba. Átképezte magát kőművesnek, ahogy mondta, és azóta nagyon csendes, szótlan ember lett. Valamikor híres ember volt a faluban, ö termelte a legszebb káposztát. Csodájára jártak, mert olyat még a kiállításokon is ritkán lehetett látni. Lesték a titkát, pedig nem is volt titka. Egyszerűen csak ott élt a káposztái között és babusgatta őket. Sokáig Káposztás Kanyunak is hívták. Amikor belépett a tsz-be, még álmodozott a káposztatáblákról, de leszavazták, mert az öregek nem akartak bíbelődni vele. Ezután, a környék építkezésein dolgozott, mint segédmunkás. Megunta azt is. Ekkor lett átképzés, kőműves. Most rakja a falat, viszi a maltert, tartja a függőónt a fal mellett, ahogy kell, néha még fütyörész is, de a hangját ritkán hallják. Jónás nyújtózkodott, ásítozott, rászólt az öregre. — Géza bá’. hát maga hová igyekszik? Ne féljen, megvárja a temető! — Az megvár, tudom, attól nem Is félek — mondta az öreg, közben rakta tele a vödröt malterral. — Hanem mi lesz a jószággal, ha megjön az esős idő? — Majd csak meglesznek valahogy, mit bánkódik maga amiatt? Géza bá’ összecsapkodta a tenyerét. letisztította róla a maltert, közelebb ment Jónáshoz. — Nem aggódom én. hallod, csak hát... — állát dörzsölgette —, ha a hideg eső egy hétig veri a jószágot, tönkremegy. Tíz nap múlva át kellene adni az istállót, de ha ilyen ügyesen, fürgén rakjátok a falat, mint most, ide egy hónap múlva se tudnak bekötni egy marhát sem. Jónás leült Kovács mellé, Kanyuk közelébe és bontogatni kezdte az aktatáskába rakott ennivalót. Géza bá’ fejét csóválva nézte őket, aztán megfordult, elment. A három kőműves szótlanul falatozott. Oda sem figyeltek az öregre, aki hordta a maltert, a téglát, hogy ha mégis rászánják magukat a munkára, ott legyen minden. — Sokáig maradtál az este? — pislogott Kovács Jónásra. — Tizenegyig. Tízig vertük a blattot, aztán bekaptunk hat kört. Barackot. — Nyertél? — Egy húszast. A többi ráment a piára. Somogyi Ferke egy százast vesztett. Ilyen rossz napja nem volt, amióta kalapot hord. Káromkodott is, mint egy lócsiszár — nevetett teli szájjal. — Pedig tudhatná a szamár, hogy a lap nem mindig egyformán jár, különösen, ha új paklit dobnak be, amikor még nem ismerik a lapok színét, foltját, titkos jeleit. Kanyuk hallgatott, néha rájuk pislogott, mintha mondani akart volna valamit, de aztán mégis megelégedett egy vállrándítással. Becsukta a bicskáját, elrakta az ennivalót, rágyúitott. Az öreg Géza bá’ fenn állt az állványon, a feldobált téglát rakta tovább sorba. — Te, Jónás, nézd csak Géza bát — intett az állvány felé Kanyuk. Jónás felikapta a fejét. — Hát aztán? Vén bolond, hajtja magát. Jobban tenné, ha ülne, pihenne. — Géza bá’ nem olyan ember. — Nem olyan, nem olyan — csapott a levegőbe hosszú karjával Jónás. — Hát milyen? Kanyuk kifújta a füstöt, lassan szűrte fogai között a szót: — Olyan, mint az apám volt. Az sem tudott nyugodni, amíg készen nem volt, amibe fogott. Sohasem láttam tétlenkedni. Gáza bát most á jószág bántja, amiatt olyan nyugtalan. Csakugyan, mi lesz, ha megered az eső. a hideg eső? — Na, tessék, már ez Is — nevetett Jónás. Legyintett és Kovácsnak magyarázta tovább a tegnap esti kártyacsata részleteit. Kanyuk vállat vont, felállt, odament az állványhoz, felkapaszkor dott. Géza bá’ elhúzódott egy kics’ti hogy a fal mellé állhasson, íehajo’é felemelte az első téglát, és Kanyuk felé nyújtotta. Kanyuk maltert terített a téglasorra. — Hát akkor, isten nevében — mondta mosolyogva és elvette Géza bától az első téglát. K rvács meg Jónás még mindi* lent üldögéltek, pakolgattak cigarettáztak. Néha fellestek az állványra, a hajladozó két emberre de nem mozdultak. — Az istenit neki — ugrott fel váratlanul Jónás. Dühös volt, arcába szökött a vér. Kovács meglepetten nézett rá. — Gyerünk, csak nem nézzük itt. mint a sérves betegek, azt a két bolondot odafent. Kovács felkászálóc^ott. — De sürgős nekik — mormogott. — Bánja az ördög, gyerünk akkor. Felmentek az állványra, az öreget meg leküldték. Mire kibújt a nap az ég alján makacsul kószáló sötét felhők mögül, a három ember szótlanul, fütyörészve rakta a téglát téglára. Géza bá’ a malterosláda mellett állt, kanalazta teli a vödröt, közben lepedő nagyságú kockás zsebkendőjével meg-megtörölte arcát, homlokát. Legemfsa a n>ú!p!ipyikásrél Exporttapsi tizenkét községből
