Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-21 / 68. szám
Ezután is Hétköznapok A szónokok szép szavakat mondtak a gyengébb nemről, az egyenjogúságról. Néha mégis olyan érzésem támadt, hogy mindez kicsit már szokványos és talán kevés is feleségeink, anyáink, nagyanyáink, kolléganőink emberi, közösségi helytállásához képest. Mert hol van az a költő, aki híven tudja ábrázolni a mai nők életét, az örömeiket és a gondjaikat? A pillanatot, amikor kíméletlenül csönget az ébresztőóra. Amikor az anya fáradtan ásít még egyet, de a következő pillanatban már mosolyogva ébreszti gyermekét, legtöbbször a férjét is. ö az, aki úrrá tud lenni reggelenként a hajcihőn. ö az, aki mindent megtalál; a gyerek ceruzáját, a férj noteszét vagy mandzsettagombját, miközben az órát is szemmel tartja. Mert ugye neki is indulnia kell. Pihenten, mosolyogva és ha lehet csinosan. Ezen nem illik változtatni a több órás műszakon át, akkor sem, ha a megoldatlan problémák sora támad munkahelyén. Aztán műszak után rohanás a gyerekért, tülekedés az autóbuszon, sorban állás az üzletekben. A nő teremti meg a családi fészek melegét, így hát itt is újfent illik mosolyogni, sorolhatnám még a tapasztalatokat a szabad szombati nagytakarítástól a hétvégi bevásárlásig. Szerintem nincs az a toll- forgató, aki érzékeltetni tudná a mai hatvan-hetven éves fiatalos nagymamák munkabírását. Azt, aki, ha kell hát főz a fiataloknak, elmegy a gyerekért az óvodába, vagy éppen bevásárolni. Esetleg mesél az unokáknak, mert az apuci vagy az anyuci már nagyon fáradt, vagy szórakozni mentek valahová. Az már- már természetes, hogy neki mindig akad spórolt pénze is, ha a fiatalok megszorulnak, vagy valami nagyon drágát akarnak venni. Férfitársaimmal egyetemben, leginkább a nemzetközi nőnapon jut mindez eszünkbe. Holott jómagam is naponta tanúja vagyok odahaza, a munkahelyen és máshol a nők nagyszerű magatartásának. Nem ártana tehát, ha a nőnapi köszöntőinkből sokat meghagynánk az elkövetkező hetekre, napokra is. Így sok tehertől, gondtól szabadíthatnánk meg anyáinkat, asszonyainkat, leányainkat, s talán ezzel tehetünk a legtöbbet azért, hogy ők továbbra is vonzóak, szépek legyenek. Surányi János Készül a város kenyere Naponta mintegy 100 mázsa jó minőségű kenyeret és 60 ezer darab péksüteményt sütnek az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat váci kenyérüzemében. Palasi János pék dagasztógép segítségével készíti a kenyértésztát Hancsovszlti János felvétele Requiem egy filmklubért „Csak álltam ott és nem tudtam szólni” — mint ahogy a slágerben énekelik. Bár nem lett könnyes a két szemem, de érthetetlen és megoldatlan kérdés számomra az, hogy a művelődési központ által „szervezett” Kortárs Filmklub előadásain — öt előadás — hetvenkét néző jelent meg. Tévedés ne essék, nem egyszerre, mindössze. Az első filmért — Fassbinder: Lola című filmje — most Budapesten sorok kígyóznak a mozipénztárak előtt. Ezen az előadáson 21-en voltunk, s vetítés közben 7-en kimentek a nézőtérről. A második film az Olomidő, nem volt ilyen siker. Csak 18-an voltunk. A film úgy mellesleg a velencei filmfesztivál nagydíjas alkotása. Aztán jött az Oscar-díjas Maotól — Mozartig című amerikai film, a nézőszám 7, azaz hét. Ezt követte a jugoszláv Emlékszel Dolly Belire? Itt is 7, majd a Fojtogatás című japán film előadásán 19-en voltunk. Közben 7-en kimentek. Eleinte reménykedt o, hogy ha így megy tovább, csak egyedül nekem fognak vetíteni. Bár ebben az esetben még jobban zavart volna, a vetítések alatt, a gépházból behallatszó kiabálás és hangos beszéd. A meditálás természetesen nem segít. Rossz hasonlattal élve, úgy érzem, hogy ez az egész olyan, mint a falusi járda. Míg nincs kiépítve, „mindenki” ezt hiányolja tanácsüléstől falugyűlésig. Mikor azután elkészül, „mindenki” az úttesten gyalogol. Sok riportban kérdeztem már embereket, mit csinálnak szabad idejükben? Fitymálóan kérdezték vissza: Itt, Vácon? Itt kérem nem lehet szórakozni. Ki érti ezt? Radányi Lajos Hírnév nyereség nélkül Ilyenkor, március tájékán gyakori beszédtéma a nyereségrészesedés. — Mikor fizetik? — Nálunk az sajnos nincs, de úgy hallom, ti szépen kaptok — mondja az egyik. — Igen, mi mindig — büszkélkedik a másik. Ez valóban jó dolog. De hát csak az a vállalat fizethet, amelyik az elmúlt évben minőségi termékei árbevételével fedezte a takarékos kiadásokat. Akadnak olyan vállalatok, amelyek bizony a szanálás határát súrolták, erősen veszteségesek. Vannak olyan gazdasági egységek, amelyek ugyan márkás termékeket gyártanak, van hírnevük, de súlyosak a gondjaik. Kevés az olyan ipar- vállalat, amely növelni is tudta árbevételét és több száz millió forint a nyeresége. Hiszen a megtermelt eredmény felosztásából képzett „R”-alap további megosztása már a vállalati vezetőkön múlik. Bakóné Tóth Piroska DCftl‘>p?op,am A cementipar Vácott címmel üzemi napokat rendez a DCM a Madách Imre Művelődési Központban. Az általános iskolák 7—8 osztályos tanulóinak 22-én, csütörtökön délután 3 órakor tartanak pálya- választási előadást és filmvetítést. A címadó kiállítást délután fél ötkor nyitja meg Koltai Imre, a CEMÜ vezérigazgatója, országgyűlési képviselő. Negyed hatkor ajándékműsor kezdődik a nagyüzem dolgozói részére, melyben neves 1 fővárosi művészek lépnek fel. Ember lógott a sziklafalon A forrás nem kel! senkinek Vannak emberek, akik sohasem öregszenek meg, csak az elbukó idővel a szellemnek egyre nagyobb terhet jelentő test nyavalyáit, nyűgeit cipelik örömtelenül. Ilyen Hazafi Ferenc, a zebegényi nyugdíjas vasutas is. Túl a harmadik műtéten, a megélt évtizedek számtalan megpróbáltatásán, ha ma is összefutunk a vonaton, vagy valahol másutt, mindig friss gondolatokkal lep meg. Írni kellene róla — töprengtem nem is egyszer, egy portré, egy hitelesen megrajzolt arckép, ritka találkozásaink emlékeként, ennyi nem sok mindazért, amit tőle kaptam: a természet szeretetének olthatatlan bizonyítékát, amely olyannyira meggyőző, hogy magam is hiszek már abban, ami pedig a hozzáértőnek is hihetetlen. 1978. február Kemény még a hideg, a hó teteje jéggé fagyott, lépéseink lyomán apró jégszilánkok gurulnak le a domboldalon. Ketten ballagunk az erdőben Hazafi Ferenccel, itt a Börzsöny kopasz fái alatt. A forrást keressük. Néhány perc még, s meg is látjuk: lent a völgyben a hó nagy pocsolyát ka- nyarít körbe. A víz párolog, így is biztos, hogy melegebb, mint a környezete. Kis akváriumi hőmérővel megmérem: tizenegy fokos. — Nos, láthatja — bök cinkosan az öreg a pocsolyára — itt a kincs. Ugye, most már segít? Bizonytalanul bólintok: magam sem hiszem komolyan, hogy itt egyszer gyógyfürdő lesz. S a különböző hivatalok, szervezetek leveleinek tartalmát ismerve, más sem. * 1979. május Hosszan kanyarog az utca a kis patak mentén. Nem is tudom. hogyan juthatnak be ide a kocsik, ha esik az eső, most is gödrök állják el az utat. Még néhány huppanó, s feltűnik Hazafi Ferenc zebegényi háza. Megilletődve nyomom meg a csengőt: a kerítésen át a hatalmas, kétemeletnyi sziklát bámulom ott, az épület mögött. Fala meredek, látszik, emberi kéz formálta. Hazafi bácsi keze. — Amikor hazajöttem a fogságból, akkor vettem meg a telket. A szikla egy részét lerobbantottuk, abból a kőből épült itt a környéken vagy egy tucat ház. A többit egy kötélen lógva magam faragtam hónapokon át. Ha sütött a nap, a vállamra vizes kendőt tettem, ha fújt a szél, nehéz pufajkában dolgoztam. Örákig beszélgetünk még a házról, a szikláról, arról, hogy a vasúttól kapott zebegényi üdülőjegy is csak arra volt jó, közel legyen a kőhöz. Ebéd után, sokszor a pihenésre számító kollégákkal együtt faragták, talicskázták a kemény matériát.' Persze, a végén megint a forrásnál kötöttünk ki. VÁCI v^iííriap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1984. MÁRCIUS 21., SZERDA Vonzó módszertani példa Játékkal, humorral fűszerezve A napokban a Közgazdasági Szakközépiskola KISZ-küi- döttválasztási gyűlésére kaptam meghívást. A választás előtt volt időm körülnézni az iskola aulájában, amely egy kicsit mindig is tükrözte az iskolák életét. A faliújság sokféle tarkasága hamar felkeltette érdeklődésemet. Kiváltképpen egy hatalmas 1000 forintos bankjegy, rajta e felirat: Közgazdász Napok 1984. Mellette a legjobban karakíroz- ható tanárarcok ötletes, jól figurázott ceruzarajzai, szakmai jellegéi plakátok, vetélkedők eredményei. Ifjú közgazdászok A mellettem álló három diáklány — Grósz Katalin- Kiss Éva, Sánta Ildikó — egyre csak Kovács Titusz műsorát emlegette. Bevallom, a lányok rajongó lelkesedése most már nerrvna- gyott nyugtot. Szerettem volna többet megtudni a közgazdász napokról, melynek emléke, élményanyaga hetek múltán is ilyen frissen él a diákokban. ti Józsefné igazgató. Palásti Károlyné, Eröss Sán- dorné igazgatóhelyettesek. Herczeg Anna KISZ-tanácsadó tanár és Szentesi Miklós tanár társaságában beszélgettünk. Szavaikból olyan jelen- szerűen elevenednek meg az események, mintha csak ma történtek volna. — A kétnapos rendezvény- sorozat első programja Kovács Titusz színművész „Eszmélés” című irodalmi kollázs műsorával kezdődött — mondja Szentesi Miklós. Az emberi élet mély útjait nyugtalan szellemmel járó költők, mint József Attila, Szilágyi Domokos, Nádas Péter. G. Szabó László líraian szép költeményeire építette irodalmi műsorát. Meggyőző képessége sajátos és váratlan szituációkat teremtett játékában. A mély iróniát vagy a metsző logikát éppoly kitűnően szólaltatta meg, mint a kiúttalanságban szenvedő ember-áldozat szellemi őrlődését, küzdelmét az álhumanizmussal. Ezt követően kötetlen beszélgetés formájában a diákok kérdésözö- nében bontakozott ki emberA vonat éppencsak döccenve megindul, amikor meglátom Hazafi Ferencet. Hatalmas táskával, viseltes vasutasruhában telepszik le mellém. A tanácsomat kéri: nemrég halt meg az anyósa, aki szegről- végről* rokona volt Adynak, szeretne többet tudni erről. 1984. február Szóba kerül még a fiatal repülős, aki a negyvenes években Dömösnél a Dunába zuhant, állítólag azóta sem találják, gépestől eltűnt; .a részeg kéményseprőről, aki ittasan a vízbe fulladt; a hajósról, aki rosszul lett, s nekivezette a kis kompot egy jégtörőnek. — A régészek megint kerestek — mondja. — Jól halad az ásatás, ott az erdei forrás mellett. Lehet, hogy valamely szerzetesrend kolostorának maradványaira bukkantak. lehet, hogy még régebbi emlékeket rejt a föld. De a forrás!... A forrás nem kell senkinek ... A Nyugatiban elköszönünk. Talán nem utoljára. Meg kellene végre írnom azt a portrét. Furucz Zoltán közelben a fiatal művész élete, pályája. Formabontó művelődés A program második részében — kapcsolódott a beszélgetésbe Herczeg Anna — minden osztály 10—15 versenyzővel képviseltette magát. Színes fantáziával, humoros hangvételben születtek összefüggő történetek a tantermekben található jelmondatok felhasználásával. De a versenyzőknek meg kellett keresni a jelenleg is az iskolában tanító tanárok diákköri tablóképét, s megmondani, hogy közülük ki tanít legrégebben az iskolában. A rejtett tehetségek is napvilágra hozhatták talentumaikat iskolai induló írásával, emlékplakett készítésével, s a legjobban karikírozható tanárarcok megrajzolásával. — Másnap a közgazdász vetélkedő már komolyabb erőpróbát jelentett az Ifjú közgazdászoknak — folytatta Erőss Sándorné. Kiértékeltek jogi helyzeteket, felismertek árformákat, gazdasági fogalmakat. s megoldottak számológépes feladatokat. A vetélkedőt iskolarádión keresztül bonyolítottuk le. A pontszámok beszámítanak az iskolai tanulmányi mozgalomba, s emiatt „vérremenő” versengés is kialakult osztályok között — De meghívtuk a KözgazA tavasz közeledtének egyik csalhatatlan jele, hogy a határban megélénkült a mozgás. A városi ember azt hiszi, hogy a téli hónapokban pihentek a mezőgazdaságban dolgozók, mert semmi dolguk a vetésig. Valaha lehet, hogy ez így volt, de ma már ott sem áll a szorgos munka egy percre sem. A pipáló kéményű majorokban, gépműhelyekben kora reggeltől estig dolgoznak a szakemberek. A hónap elejével elérkezett a mezőgazdaságban az előkészületek ideje. A téli gépjavítások már a befejezésekhez közelednek, felkészültek egy újabb esztendőre a nagyüzemek. A bernecebaráti Börzsöny Termelőszövetkezetben ottjár- tunkkor még hangos volt a gépműhely. A hegesztőlángok kékes fénye gyakran villant a gyorsan csukódó ajtók mögül. Bárdi István gépesítési főmérnökkel beszélgettem a javítási gondokról. — Sok a munkánk. Az eszközeinket nagyon igénybevette az aszályos ősz, de nem panaszkodunk. Minden erő- és munkagépet, kombájnt átvizsgálunk, megjavítunk. — Milyen a rendbehozott gépek tárolási lehetősége? dasági Egyetem és az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának munkatársait is — vette át a szót Palásti Károlyné. Mindenki az érdeklődésének megfelelő témakört választhatta. Az iskola továbbtanuló régi diákjai — Szabó Zsolt és Bodonyi Béla a zsám- béki főiskoláról, Busái Agnes, az Államigazgatási Főiskoláról és Jakus Tünde a kecskeméti óvónőképzőről — tartottak tájékoztató jellegű élménybeszámolót. A közgazdász napok közös énekléssel fejeződött be. Orsós Mártön saját szerzeményeit énekelte, bevonva a hallgatóságot. Maradandó — 1979-től rendezzük meg e napokat — egészítette ki az elmondottakat Rátóti Józsefné igazgató. Szeretnénk az iskola jellegének megfelelően kibővíteni, hagyományteremtő erejét megőrizni. E napok szervezése, a vetélkedők mechanizmusának kiépítése komoly munkát, találékonyságot, újszerűséget kíván a KISZ-ta- nácsadó és szaktanároktól. De a tantestület valamennyi tagjától is. akik a legapróbb mozzanatokban is láncszemként működtek most is közre. Diákjainknak pedig nemcsak élményt, de hasznos, kiegészítő Ismereteket is nyújt. Szőrád Ágnes — A megreparált gépek elhelyezésére tavaly több millió forint értékű géptároló épült. Több ezer négyzetmétert betonoztunk le a zárt udvaron. Ezzel egy időben épült ki a komplett javító, karbantartóbázis. A gépesítés új szociális épülete és irodája. — Hány ember dolgozik a műhelyben? — összesen tizennyolc szakember végzi a főbb feladatokat, de a traktorvezetők egy része is itt ügyködik a téli hónapokban. Csak így tudunk végezni határidőre. Gondunk? Van bőven Még mindig nagyon sok az alkatrészhiány. Gyakori eset, hogy csak komplett gépegységet lehet megvásárolni. Holott csak abból egy kisebb alkatrészre lenne szükségünk. — Vagy például itt van ez az MBP — 6,5 tonnás pótkocsi. A lemezből készült plató legtöbb esetben csak egy évet bír ki. aztán tönkremegy. Ezen is deszkára kell cserélnünk az aljzatot — mutatja Hajas József művezető. Surányi János ISSN 0139—27M (Váci Hírlapi Füst a majorok felett Tavasz előtt a műhelyben Gyenes Károly és Lakatos Lajos, az egyik Rába-Steiger gép javításán dolgozik. Porubszky Dezső felvétele
