Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-21 / 68. szám

1981. MÁRCIUS 21., SZERDA Kedden délután, a mozga lom megyei székházában tar tott ülésén a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága elnöksége — jóváhagyott na­pirendnek megfelelően — áz­zál a beszámolóval foglalko­zott, amely a nemzetiségi kongresszusok állásfoglalásai­ból adódó megyei teendőket összegezte. A testület beható vita után úgy döntött, hogy az anyagot a megyei bizottság kö­vetkező ülése elé terjeszti meg­tárgyalásra. Új viszonyok Az elnökség a továbbiakban áttekintette a lakóhelyi nép­frontbizottságok feladatait a közigazgatás átszervezése után. A népfrontmozgalmat — hang­zott el az ülésen — maga az átszervezés nem érintette, hi­szen már hosszú évek óta nem tevékenykedtek járási tes­tületek, a kétlépcsős elv érvé­nyesült, azaz országos-területi, illetve területi-helyi kapcso­latrendszer alakult ki. A ta­pasztalatok szerint ez a forma bevált, hasznos, sokban segí­tette a helyi önállóság erősö­dését. a kezdeményezések fel­karolását, ugyanakkor tagad­hatatlanul mutatkoztak ellent­mondások annak következté­ben, hogy mind a pártirányí­tásban, mind az államigazga­tásban a járás volt az a na­gyobb területi egység, amely egy településcsoportot átfogva kínált terepet a haladáshoz. A jelenlegi helyzetben megszűnt ez a kettősség, fokozatosan ki­alakulnák a helyi tanácsok ön­állóságának újabb jellemzői, az öntevékenységnek — és ter­mészetesen azzal együtt a fe­lelősségnek, hangzott el többek részéről a vitában — az eddi­gieknél tágabb mezei terem­tődnek, amint benne rejlik az új felállásban az önkormány­zati, népképviseleti, állam­igazgatási hármas szerepkör erőteljesebb érvényesülése is. Mindez érthetően hatással van a népfrontmozgalomra hiszen Jó alapot Jcínól a lakosság kö­rében folytatott munka tartal­mi gazdagításához, a közös ér­dekek nyilvánvalóvá tételéhez. Tartalmas, sokféle szem­pontot felvonultató eszmecsere alakult ki az elnökségi ülé­sen arról, miben körvonalaz­hatók a főbb teendők. Ezek: az államigazgatási önállóság foko­zódása lehetővé és szükségessé teszi a helyi népfrontbizottsá­gok önállóságának növelését és ezzel a társadalmi aktivitás serkentését; a körzetközpont városok, városi jogú nagyköz­ségek bizottságai — az egyen­lőség és a kölcsönösség alap­ján — adjanak folyamatos módszertani segítséget a tele­pülések testületéinek; az eddi­gi eredményekre támaszkodva váljék érdemibbé és rendsze­resebbé a megyei népfrontbi­zottság irányító, szervező te­vékenysége. Logikusan ide tar­tozik az is, hogy mind a kör­zetközpontokban, mind a töb­bi településen a népfrontbizott­ságok igényeljék a megnöveke­dett önállósághoz a pártbi­zottságok, pártvezetőségek el­vi útmutatását, illetve ezt az önállóságot mindenben elis­mertető segítséget. Nem té­veszthető szem elől — kapott hangot a vitában — az sem, hogy a népfrontbizottságok­nak az új helyzet szerint kell fejleszteniük együttműködési kapcsolataikat a tanácsokkal, a szakszervezetekkel, az ifjú­sági szövetséggel, más társa­dalmi szervezetekkel, ennek megfelelően kell majd kiala­kítani az újabb együttműkö­dési megállapodásokat. Ami minden tekintetben elvi alap­ja a munkának: valamennyi helyi népfrontbizottság ön­álló, azonos jogállású, a me­gyei ajánlások alapján ön­állóan választja meg feladatait és a megoldás módszereit. Eszköz, nem cél Helyes, ha a helyi nép- frohtbizóttságok — állapította meg a megyei elnökség ülése — kezdeményezői a helyi koordinációs bizottságok meg­alakításának és rendszeres te­vékenységének, ha a helyi sa­játosságoknak, az ott legak­tuálisabb feladatoknak megfe­lelően alakítják ki munka- programjukat, teret adva a testületi tagok, az aktivisták véleményének, kezdeményező készségének. Legyenek a fel­adatok személyre szólóak, fo­kozódjék a testületi tagok kö­zött a célszerű, ésszerű mun­kamegosztás, ahol arra szük­ség mutatkozik, ott a kooptá- lás útján frissítsék fel a ta­gok sorait. Az eddigieknél is nagyobb jelentősége lesz an­nak miként irányítják, segítik az elnökségek, a bizottságok a munkabizottságokat, a kör­zeti bizottságokat, amint annak is, a lakossági fórumok szerepe mi módon épül be a demok­ratizmus helyi gyakorlatába. Az önállóság kamatoztatása ugyanis — hangsúlyozta a felszólalók egyike — nem cél, hanem eszköz arra, hogy tá­guljon az állampolgároknak az a köre, amely a közéletben aktív részt vállalókat fogja át, a társadalmi munkaakciók esetében éppúgy, mint a kör­nyezetvédelemben. Ez az esz­köz arra is alkalmas, hogy megnövekedjék az előzetes eszmecsere szerepe helyben egy-egy tervezett tanácsi ren­deletről, fejlesztési célról, amint az önállóság jegyében mód nyílik arra is, hogy a társközségek szorosan kapcso­lódjanak a haladási irányok kialakításába, érdekeik vilá­gosabban érvényesüljenek a közös döntések meghozatala­kor. Ajánlásokkal Az elnökség részletesen fog­lalkozott a körzetközponti, vá­rosi, városi jogú nagyközségi népfronttitkárok szerepköré­vel, feladataival, részvételével a mozgalom teendőiben, kap­csolatainak kívánatos irányá­val a többi település népfront- testületei esetében. A megyei elnökség, az előterjesztett anyagot a vitában elhangzot­takkal kiegészítve elfogadta, s ajánlásokat hagyott jóvá, amelyek útmutatásként segítik a helyi testületek munkáját. M. O. Szalagén a körte, az alma Gazdaság, politika Társadalmi Szemle A Társadalmi Szemle már­ciusi száma vezető helyen em­lékezik meg Jurij Vlagyimiro- vics Andropovról, és munkás­ságáról. Köpeczi Béla, a közoktatás fejlesztési programjának fon­tosabb elemeit emeli ki cik­kében. Vdncsa Jenő Mire ké­pes az élelmiszergazdaság címmel a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, el­lentmondásairól és feladatai­ról ad áttekintést. Megjegy­zések Marx tulajdonfogalmá- ról címmel Tőkei Ferenc az egész marxi elmélet egyik kulcsfogalmát elemzi, szem- beszállva annak álmarxista és polgári vulgarizálásával. Régi kommunisták köszöntése Skolnik Józsefet, a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja Központi Bizottságának egy­kori tagját, a munkásmozga­lom régi harcosát, párttagságá­nak 60. évfordulója alkalmá­ból kedden Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára köszöntötte, és átadta a Központi Bizottság emléklapját. A köszöntésnél jelen volt Katona István, a Központi Bizottság osztályve­zetője. Harmati Sándort, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­két, az Országos Béketanács alelnökét, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának volt tagját, a munkásmozgalom régi harco­sát párttagsága 50. évforduló­ja alkalmából kedden Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára kö­szöntötte, és átadta a Köz­ponti Bizottság emléklapját. A köszöntésnél jelen volt Laka­tos Ernő, a Központi Bizottság osztályvezetője. Úszta Gyulát, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tag­ját, a Magyar Partizán _ Szö­vetség nyugalmazott főtitká­rát, a munkásmozgalom régi harcosát párttagsága 40. év­fordulója alkalmából kedden Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke kö­szöntötte. és átadta a Központi Bizottság emléklapját. A kö­szöntésnél jelen volt Somogyi Imre, a Központi Ellenőrző Bi­zottság titkára. Így lépéssel közelebb a városhoz — Némádon Ái autóbusz mindig pontos Hernádon lassan hozzászoknak az emberek ahhoz, hogy ha valamelyik szomszédos faluba akarnak menni, csak ránéznek az órájukra s tudják, hány perc múlva jön az autóbusz, ami pár forintért odaszállítja őket. Hogy ez a világ legtermészetesebb dolga? Az bizony. .Mondjuk; városban. De azt hiszem, messze vidéken egyedülálló az, ami Hernádon történt: a termelőszövetkezeti munkás- szállításból menetrendszerű autóbuszközlekedést szervez­tek. Őszibarackból, körtéből és almából lesz a vegyes befőtt a Nagy­kőrösi Konzervgyárban. Az ízletes csemegéből 5000 tonna ké­szül szovjet exportra. A képen: Vas lmréné utántölti befőttlével a szalagon haladó egyliteres üvegeket. Hancsovszki János felvétele A program kezdete A tsz-központban Nagy Ist­ván elnökhelyettes szobájában ülünk, s beszélgetünk arról, hogyan is alakult ki ez az egész? Akiknek révén összeáll a kép: maga az elnökhelyettes, valamint Kucsák László, a szállítási ágazat vezetője, illet­ve Lepp László, a Volán 20. számú Vállalat budapesti, An­dor utcai üzemének igazgatója, s Kígyós Lajos, a Volán szer­ződéses és különjárati üzem­egységének vezetője. A személyszállítási program lényegében még 1972-ben kez­dődött a hernádi Március IS. Tsz-ben. A szükség akarta az intézkedést, hiszen a baromfi- feldolgozó építése idején már hozni-vinnl kellett a munkáso­kat. Ekkor mindössze egyetlen Robur busz volt a szállítóesz­köz. Amint a baromfiüzem működni kezdett, már öt Ro­bur és négy Ikarus járta a környéket műszak elején és végén, majd 1979-ben elérték a csúcsot: mintegy hét-nyolc- száz embert kellett szállítani naponta a munkahelyekre és vissza. Ekkor nyolc Ikarus és tizennégy Robur volt a szö­vetkezet tulajdonában. Súlyos­bította a helyzetet, hogy a kö­zös gazdaság építés-szerelési brigádjai Kisvárdától Zala­egerszegig dolgoztak az ország különböző pontjain, az ő szál­lításukról is gondoskodni kel­lett. A járművek azonban nem győzték a megterhelést. Egyre többször szorultak javításra, a javítás pedig mind költsége­sebbé vált, hiszen ezek a bu­szok lefutottak, alaposan meg­szolgálták az árukat. A szö­vetkezet vezetése megkereste a Volánt, s bérautóbuszok üze­meltetésére kötöttek egyezsé­get. A helyzet azonban így sem vált megnyugtatóvá. Kölcsönös érdek Ismét összedugták hát a fejüket a Volán illetékes kép­viselőivel, s kidolgozták azt a módszert, amely szerint ma arról a menetrendszerű köz­lekedésről beszélhetünk, amelyről fentebb esett szó. Amit most, a beszélgetés során mindkét fél hangsúlyoz, Cipelték házról házra Zsákba(n)macska volt a játék Ha csak a tavalyi mérleg adataira hagyatkoznánk, bizony csalóka kép alakulhatna ki a kívülállóban a nagymarosi Duna-környéke Háziipari Szövetkezet mun­kájáról. A 23 millió 600 ezer forintnyi árbevételből 2 millió 600 ezer forint volt a nyereség — három száza­lékkal több, mint tervezték —, ám e kétségtelen siker mögött rengeteg küszködés, hosszú hónapok bizonyta­lanságától megfáradt vagy esetleg véglegesen csalódott emberek vannak, akik — most már túl a nehezén — még mindig némi indulattal emlékeznek vissza az el­múlt esztendőre. Látták, gyártották Legény Sándorné, a szövet­kezet elnöke is csak egy röp­ke mosollyal nyugtázza a mérlegből kiolvasható sikert, azután elkomorodik, s úgy folytatja: — Nem volt kelendő a já­ték, nekünk pedig az egyik fő tevékenységünk éppen a tex­tilből és műszőrméből varrt különféle babák és állatfigu­rák készítése — emlékezik vissza. — Akármelyik nagy­kereskedelmi vállalathoz for­dultunk, mindenütt arra hi­vatkoztak, hogy tele van a ralktár. Drámai helyzetbe ke­rültünk, mert szövetkezetünk­ben ez a részleg a leggazdasá­gosabban termelő. Ügy higgye el, ahogy mondom, mert nem túlzók: nyakunkba véve az or­szágot, szinte boltról boltra jártunk, s így adtuk el termé­keinket. Még Pécsett is meg­fordultunk! — Akkor erre alaposan rá­fizettek! — Nem volt olcsó mulatság, gondolhatja. Számoljuk csak a mai benzinárakat. Am egy hasína mindenképpen volt: a személyes kapcsolat a kiske­reskedőkkel arra ösztönzött minket, hogy szinte teljesen új játékok gyártását kezdjük meg, a régiek varrását pedig hagyjuk abba. Azok az áruink voltak leginkább a kelendőek, amelyek minden tékintetben eredetiek voltak. Kezdetben kesztyű — S mit szóltak mindeh­hez az emberek? — Valótlant állítanék, ha most azt mondanám, hogy mindenki vállalta a nehézsé­geket. Abban a drámai hely­zetben nagyon sokan — a legtöbben a bedolgozóik közül — kiléptek. Akik hittek a si­kerben. maradtak. Az idei év­re már elegendő rendelésünk van, munka lesz bőven. Ám nagyon igaz az a gondolat, amit együk kollégája egy új­ságcikkben így fogalmazott meg: A játékgyártás nem já­ték! Az elmúlt harminc esztendő egyik legnehezebb időszakát élték át a nagymarosiak. Pe­dig a múltra már csaJk néhá- nyan emlékeznek. Arra a há­rom évtizeddel ezelőtti idő­szakra, amikor Szobon egy pici helyiségben volt az átve­vőhely, ahol a részleg vezetni vizsgálták és minősítették a bedolgozók által készített, kézzel kötött norvégmintás kesztyűket és pulóvereket Azóta azonban számos átala­kuláson ment át a szövetke­zet, amely napjainkban a kör­nyék egyik — méreteiben ugyan kicsi, de — legjelentő­sebb gazdasági egysége. Az árutermelésen kívül — konfekció- és kötöttáru-részle­gük is van — szolgáltatást szintén végeznek. Vácott az egyik üzletükben egyenruhá­kat varrnak megrendelésre, c emellett működik egy női mé­retes szalonjuk is Nagymaro­son fodrász- és kozmetikai üzlet várja a szépítkezni vá­gyókat. Beszélgetésünkkor természe­tesen szó esett a többi részleg tavalyi munkájáról is. ám ezekkel kevesebb gondjuk volt a szövetkezet vezetőinek A bedolgozók által varrt szov­jet exportra kerülő lányka, és női ruhák tetszetősek és mi­nőségükkel is elégedettek a külföldi vevők. A gazdaságta­lan tőkés kiszállítások helyett újabban az OKISZ Laborral együttműködve az idehaza, a textiliparban most kibontako­zó importhelyettesítési „moz­galomba” kapcsolódnak be. Kötöttáruik szintén kelendőek, gondot csak a rendre vissza­térő fonalhiány okoz. Vevők jönnek Túl egy nehéz esztendőn, természetesen adódik a kér­dés: hogyan tovább? Az elnökasszony nem jön zavarba, a szövetkezetnek rö­vid és hosszabb távon is kész tervei vannak. — Ügy gondoljuk, termék- szerkezetünk megfelel a mai követelményeknek, hiszen az elmúlt másfél évbeli gyakor­latilag csaknem teljesen ki­cserélődött kínálatunk. Bár a létszám az elmúlt hónapok­ban alaposan megcsappant, s ez átmeneti gondokat okoz­hat, számítunk arra, hogy a megrendelések növekedésével ismét többen jelentkeznek majd felvételre. Tavaly majd­nem hét százalékkal nőttek a bérek, ez szintén elfogadható. Terveink az előző esztendő­höz képest lényegesen nem változtak, de reménykedünk abban, hogy az idén nem lesz­nek a tavalyihoz hasonló ne­hézségeink. s nem a vezetők­nek kell majd zsákokkal a hátukon házalni áruinkkal, hanem a vevők jönnek hoz­zánk — mondja befejezésül Legény Sándorné, tréfára fog­va a dolgot. Mit lehet ehhez hozzátenni? Teljesüljön a kívánságuk! Furucz Zoltán az a kölcsönös érdekeltség. Hogy is van ez? A tsz-nek erősen megemelkedtek a sze­mélyszállítási költségei, vala­mit tennie kellett. A Volánt a megemelkedett utazási tarifák szorították, ugyancsak ott tar­tott, hogy tenni muszáj vala­mit. A tárgyalások még 1982. őszén elkezdődtek arról, mi­ként lehet a hernádi tsz-ben a személyszállítást folyamatossá tenni, bármiféle beruházás nél­kül, úgy, hogy mindenki jól járjon. Az előkészítéshez bi­zony idő kellett. A Volán szak­emberei nem ismerték a helyi viszonyokat, a szövetkezetbe­liek nem értettek a közlekedés szervezéséhez olyan fokon, aho­gyan a volánosok. A Volán ta­nulmánytervet készített tehát, ami a tárgyalás alapját képez­te. A tanulmányterv megszer­kesztéséhez felmérték a szük­séges járatok távolságát (pél­dául Csévharasztot, vagy Ke­rekegyházát figyelembe vé­ve), a járatok sűrűségét Her- nád, Üjhartyán, Újlengyel, Pusztavacs, illetve egyéb közeli községek (Nyáregyháza, Dán- szentmiklós, Örkény, Dabaa stb.) között, majd egyeztetni próbálták a járatok indulását a különböző telephelyek munka­idő-intervallumaival. Gyümölcsözőnek bizonyult aa a szellemi kapacitás, ami a Volánnál hosszú évek, évtize­dek alatt felgyülemlett a for­galomszervezésben, a menet- rendszerkesztésben s az ezek­hez szükséges felmérések el­végzésében. Elemezték az adott helyzetet, javaslatot tettek a hernádi szövetkezet személy­szállításának racionalizálására. Elkészült a szerződéses járatok menetrendi tájékoztatója, a fordajegyzék, egyszóval: közöt erővel, kölcsönös előnyök alap­ján megteremtették azt a köz­lekedést, amelynek most már ide s tova félesztendős ta­pasztalatairól beszélgethet­tünk. Követendő példa Melyek ezek a tapasztalatok? Elsősorban arról van szó, hogy a szövetkezet dolgozói élvezik a szállítási program ilyetéo alakulását. Pontosak a jára­tok, megteremtették a kultú­rált utazás feltételeit. Nem mellékes az sem, hogy a ts4 dolgozói szinte minimális té­rítéssel tartoznak: a lakásuk­tól a munkahelyükig számítóik II. osztályú vasúti díjszabás 15 százalékát fizetik be a kö­zös gazdaságnak. Jelenleg ki­lenc autóbusz (egy tartalékkal! látja el a személyszállítási fel­adatokat. A korábbi állapotok­hoz képest még egy kedved vonása van az újjászervezett közlekedésnek: a településeit lakói is igénybe vehetik a jár­műveket, nem kizárólag azph, akik a szövetkezethez tartoz­nak. A lakosság természetesen a hivatalos tarifa szerint vá­sárolja meg menetjegyét, ha fölszál] az autóbuszra. Egy lépéssel megint közelebb a városhoz? Igen. Persze, át­vitt értelemben. Ami a Her­nádon és környékén lakók életmódját illeti, mindeneset­re helytálló ez az igen. A pél­dát érdemes követni. Bálint Ibolya A megyei népfrontelnökség ülése Kamatoztatva az önállóságot Megkeresni mindenkor a helykén b gíen loses Msat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents