Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-20 / 67. szám

1984. MÄRCIUS 30., KEDD 3 PK$r ,tf£6> Hiányzó elemzések Egyik nap a másikat tanítja Benjámin Franklin véleményéből szállóige lelt Kétszer, háromszor hosszabb ideig tart egy új kelme kibo­csátása — kimintázástól a ter­melésig — a megye szövő üze­meiben, mint a hasonló tech­nikai felszereltségű francia vállalatoknál. Egyetlen példa arra, milyen bőkezűen bánunk azzal, ami egyre inkább döntő lesz a termelésben, s ez az elhatározástól a megvalósítá­sig terjedő idő. Töprengés nélkül Némi többletráfordítás árán. a tervezettnél korábban való­sították meg a megye egyik vasúti szárnyvonalának villa­mosítását. Az így megnyert idő ezer tonna gázolajjal egyenlő, s ennek az értéke a. többszörö­se annak, amit a hónapok megkurtítása az eredeti össze­gen felül követelt. Benjamin Franklin két és fél évszázada leírt véleménye — az idő pénz — szállóige lett. ám mint ál­talában az ilyen bölcsességek­kel történni szokott, sokan vannak, akik emlegetik, s ke­vesen, akik betartják. S miért is tennék ezt, ha környezetük nem tudatja velük újra meg újra: az idő jelentős értékké formálódik a termelésben?! A környezet: az érdekeltség és az ösztönzés bonyolult hálóza­ta. ennek kellene kifejeznie az idő fontosságát, társadalmi ér­tékét. Hosszú haladási szaka­szon át ez a hálózat a fő helyre a mennyit állította, s szinte minden más közömbös­nek látszott. Azután gyors vál­tás következett: a mennyinél fontosabb lett a mit, milyen áron (ráfordításokkal), mekko­ra idő alatt képes kibocsáta­ni a termelőhely. Ez a gyors váltás a korábbi egy kikötést hárommal cserélte fel, s ha a három közül csak eggyel gond akad, akkor már baj van — lesz — a termelés eredményes­ségével, azaz hasznával. Ügy véltük, s a tapasztalatok is ezt látszottak igazolni, hogy bővében vagyunk az idő­nek. Olyannyira gazdagon buzgó forrásnak tekintettük, hogy különösebb töprengés nélkül toldottuk meg az ere­detileg is hosszú határidőket — például a beruházásoknál — újabb hónapokkal, eszten­dőkkel. Így történhetett meg azután — bár indok ezerféle hangzik el a miértekre alapo­zott kérdésekre —, hogy több mint kétesztendei késedelem­mel készült el Sződön egy ter­melőszövetkezeti baromfitelep, Vácott egy szakorvosi rende­lőintézet, Kerepestarcsán egy üzemi rekonstrukció. Igaz, ö"- vendetesen gyarapodnak a pél­dák arra is, hogy kezdi meg­kapni rangját az idő a beruhá­zásoknál, hiszen Nagykőrösön addig nem tapasztalt gyorsa­sággal, határidőre adtak át rendeltetésének egy 16 tanter­mes iskolát, ezt tették Duna- bogdányban a kőbánya fejlesz­tésénél, a Vecsés és Üllő kö­zötti vasútvonal korszerűsíté­sénél. A példák ilyen arányválto­zása, az örvendetesek, a köve­tendők sokasodása azt mutat­ja, átformálódóban van az a gyakorlat, amikor, ha nem ké­szült el időre a beruházás, ha a gyártmánynak csak' a kísér­leti példánya állt rendelkezés­re addigra, ameddigre a tömeg- termelést kellett volna meg­kezdeni, azt mondtuk, annyi baj legyen. A világ ugyanis nem méltányolta ezt a ráérős- ségünket, ment előre a maga sebességével. A mozgási rit­musoknak ez a különbözősége végül szembeszökővé lett. Olyan tényekkel, adatokkal kényszerültünk szembenézni, hogy az Iparban a törtnapi hiányzások a megye egy-egy képzeletbeli középüzemét szá­molják fel — mert az ezen a módon elveszett munkaidő egy középüzem létszámának évi munkaóraszámával egyenlő —, hogy az építési szakipari munkák időigénye már a ter­vezéskor a kétszerese, tényle­gesen pedig a háromszorosa az osztrák építőiparban tanasztal- hatóaknak, átlagosan jellemző- eknek. Mindössze maroknyit emel­tünk ki a tények nagy hal­mából, ám az eredetek, ese­tek különbözősége, eltérő jel­lege figyelmeztet arra, szinte nincs olyan területe a terme­lőtevékenységnek — és így igaz ez a nem termelő terüle­teken is —, ahol szoros elszá­molás, elszámoltatás alatt áll­na az idő. Illetve: a gyárak, a vállalatok egy része formáli­san ügyel arra, hogy a mun­kaidő letöltött legyen — s persze, az nem baj, hogy ügyelnek erre —, ám arra már jóval kevesebb figyelem jut, mivel telt az a munkaidő. S az sem általános, hogy mély­rehatóan elemezzék a terme­lőhelyek a veszteségidőket, azaz föltárják az okokat és is­meretükben lépéseket tegye­nek a megszüntetésükre. Mivel telt el Bármennyire fontos is az egyes személyek, kisebb kol­lektívák ledolgozta avagy le nem dolgozta órák, munkana­pok aránya, sokkal lényege­sebb a kevésbé megfoghatónak látszó időmennyiségek sorsa, lepergése. Veszteség a törtna­pi hiányzás, az igazolatlan mu­lasztás, a szervezetlenségből következő állásidő, de mennyi­vel nagyobb teher mindany- nyiun-k vállán a fejlesztések rossz előkészítése, lassú meg­valósítása miatt bekövetkező kár. jobb esetben „csak” a ha­szon elmaradása?! Mennyivel értékesebb idő véáz el akkor, amikor terméketlen vitákba fullad hónapokon át a koope­rációs partnerek kapcsolata, mint amikor a fél műhely iga­zolásért állt sorba a vasútállo­máson, mert késett a vonat és erről a húsz percről papír kel­lett ... Ez utóbbi, a közleke­dés okozta késedelem sem mellékes, azaz nem kizárásos alapon teremthető meg az idő becsülete, hanem a fontossági sorrendek tiszteletben tartásá­val. Hiba lenne ugyanis elfeled­kezni a következőről: számí­tások és vizsgálatok egyértel­műen azt mutatják, hogy a munkaidőnek veszteségként kezelt része a vállalatok több­ségénél a felületi jelenségek megragadása és összegezése. Nem tartalmazza tehát a való­ban nagy, a meghatározó vesz­teségforrásokat, az érintettek egy tekintélyes csoportjánál még utólag sem elemzik a gyártás- és gyártmányfei'ej­tésnél bekövetkezett időbeli késedelmek okait és — itt a lényeg — ezeknek az okoknak a hatását a piacra lépésre, az értékesítésre, az árra. Ugyan­csak kívül kerül a figyelem sugarán a döntési mechaniz­mus szükséges és témdeges, in­dokolt és túlzott időigénye, holott — kézenfekvő, de erre szinte semmi fi'-velem nem jut — az itt elillant heteket, hónapokat már semmiféle bű­vészmutatvánnyal nem sikerül visszacsalogatni, még túlórák­kal, vállalati gazdasági mun­kaközösségek bevonásával, szombati, vasárnapi műsza­kokkal sem ... Főként mosta­nában nem, amikor a negy­venórás munkahét bevezetése a cél. Pótolhatatlanul Mindez nem csak a közvet­len termelésre, hanem az irá­nyításra is igaz, ráadásul ott megkétszerez^-’hét, háromszo- rozódh°t az idő értéke — mert a döntés olyan horderejű —, ahogy persze veszteségbeli sú­lyával is ez történik. Nem egyforma tehát " - értelem­ben egy hónap és eav hónap, s ez ró nagy az idővel gazdálkodókra, s fele­lősségük akkor sem kisebb, ha azt állítják, tanúsítják, ha kell, seregnyi papírral, ok­mánnyal is: nem gazdálkodók ők, hanem mások kiszolgálta­tottjai, s különben is. telik, szalad az idő magától, sem siettetni, sem visszafogni nem lehet. Ami igaz. Telik az idő magától, ám az, hogyan, mivel telik, rajtunk fordul meg, így alakulhat át ugyanaz az óra. ugyanaz az időmennyiség nye­reséggé vagy veszteséggé. Eze­ket az ugyanazon órákat, ha elteltek, már semmi sem hoz­hatja vissza, a szó szoros ér­telmében pótolhatatlanok. Megbecsülésük azonban ko­rántsem arányos pótolhatat- lanságukkal. Mészáros Ottó MIre jé az angiográfla? Ä gond nem kisebb, csak más Amivel az egészségügy gyerapsdlk A múlt esztendő — kiváltképp az anyagi eszközök beszűkülése miatt — nem volt könnyű az egészségügyben. Mégis látványos eredmények születtek Pest megyében: két új mentőállomást is avattak — Érden és Szigetszentmiklóson —, folytatódott a Rókus- kórház rekonstrukciója (elkészült a Rákóczi üti szárny), a kar­diológiai őrző létesült a ceglédi kórházban, ahol az infarktusos, vagy erre gyanús betegeket vigyázzák. A kerepcstarcsai kórház­ban sürgős betegfelvételi részleget alakitól',ak ki. Az új betegbeutalási rendszer sem volt új már az esztendő végén, s a központi körzeti orvosi ügyeletek száma a két év előtti négyről tizenhatra nőtt. Ez utóbbiak mindegyikében van gépkocsi, URH. Gond azért maradt. Például az, hogy a megye 419» kórházi ágya kevés, s újabb 3503-on a budapesti kórházak­ban és klinikákon szintén Pest megyei betegeket ápolnak. A szakorvosi ellátásba is be-besegített a főváros, s csak az alap­ellátás nevezhető „tünetmentesnek". Mik a perspektívák erre az évre? Enyhülnek a problémáink a gyógyászatban? Aki válaszol: dr. zádor András, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője. — De igen. A ceglédihez ha­sonló kardiológiai őrzőt adnak át idén a Semmelweis Kórház Tárogató úti részlegében, ahol ugyancsak hat szív- és érbe­teg állapotát kísérhetik majd figyelemmel monitor segítsé­gével. Több mint 20 millió fo­rintba kerül az az angiográfiás vizsgáló berendezés, amelyet a kerepestarcsai kórház kap. Pavilon a Rókusitól — A gondjaink nem lesznek kisebbek, legfeljebb mások. Mi­ről is van szó? Idén tovább tart a Rókus rekonstrukciója, s a terv szerint az év köze­péig el kell készülnie a 120 ágyas új pavilonnak. Ha így történik, az sem jelent ágy- szám-gyarapodást, ugyanis a pavilonban azok fekszenek majd, akiket a kórház rövide­sen felújításra kerülő szülé­szeti-nőgyógyászati és gyer­mekgyógyászati osztályain ke­zelnek. Másutt pedig nem lé­tesülnek új kórházi osztályok, s a 120-on felül, szétszórtan, összesen 29 hellyel lesz több a megye kórházaiban. Az ará­nyokat jól mutatja, hogy az egészségügyi fejlesztésre szánt 166,7 millió forintból 76 mii- Hót a kórházfejlesztés emészt fel. — A tervidőszak elején szó volt a Rókus-kórház Tárogató úti részlegének rekonstrukció­járól, s 200 ággyal való bőví­téséről. Történt-e valami ez ügyben? — A programtervek készek, az anyagi fedezet azonban hiányzik még. Mi mindenkép­pen azt szeretnénk, ha elkez­dődne a felújítás, a bővítés, ám az ehhez elengedhetetlen 250—300 milliós (az összeg évről évre nő) központi támo­gatás még várat magára. Pe­dig így megoldódna a volt bu­dai járás északi része, vala­mint Szentendre és környéke fekvőbetegeinek ellátása. — Ezek szerint a gyógyítás színvonalának emelését szol­gáló drágább kórházi vizsgáló berendezésekre már nem fut­ja? Kontrasztanyag az érben — Ez mire szolgál? — Ha kontrasztanyagot jut­tat a vizsgálandó beteg ereibe, s másodpercenként több rönt­genfelvétellel követi útját, pontosabb diagnózist állíthat fel az orvos az erek — például az agyiak — kórjáról, esetle­ges elzáródásáról. Bár a váci Szőnyi Tibor Kórházban a SOTE Érsebészeti Klinikájával együttműködve már végeztek érműtéteket, e berendezésre alapozva kialakíthatjuk majd Kerepestarcsán a megye első nagy érsebészeti centrumát, s az ideggyógyászat is hasznát látja majd. — Ha már szóba került Vác: várható-e a mosoda mielőbbi átadása? — Ennek valóban el kellett volna készülnie tavaly, ám műszaki gondok miatt ez év­re húzódott át az avatás. A 164,5 milliós építkezés kivite­lezője, az Észak-magyarorszá­gi Állami Építőipari Vállalat, nem készült el a hiánypótlás­sal, s elromlott egy kazán is. Elkészülte után ez a mosoda látja majd el a megye egész­ségügyi hálózatát. De ezzel nincs vége a beruházások so­rának. Máris felavattuk a ve- csési 8 munkahelyes szakorvo­si rendelőt, s az év első negye­f Mottó: Miért róla szól ^ írásunk? Azért, mert nincs 4 benne semmi különös. Ép- % pen olyan, mint mi. Hét- í köznapi ember. CEGLÉDEN, a Pesti út 7. szám alatti épület — küllemét tekintve — nem árulkodik ar­ról, hogy milyen munka fo­lyik benne. Ügy fest, mint egy nagyobbacska lakóház, kissé ütött-kopott, de azért még megteszi. Belül azonban más kép fogadja a belépőt. Tanter­mek, tanári szoba, pinceklub, stb., csupa olyan dolog, ami általában az iskolákat jellem­zi. A Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző Iskolában vagyunk és Vigh Fe­renc igazgató irodájában arról beszélgetünk, miként alakult itt az élet az utóbbi húsz esz­tendő során. Ma 18 osztály van, 491 ta­nulóval. Oktatási-nevelési szempontból optimálisnak te­kinthető a létszám, ám ami az iskolát magát illeti, ezt már nem mondhatjuk ki. A tárgyi feltételek messze hiányoznak — de igyekeznek azokat pótol­ni hozzáértéssel, szakmaszere­tettel, megértéssel a pedagó­gusok. Teljes felelősséggel ér­zik, hogy kezük alól a jöven­dő szakmunkásai kerülnek ki, s nem mindegy, mit visznek magukkal az útra. Visszate­kintve az évekre, úgy tűnik, nem is olyan kevés, amit itt kapnak. S túl a tanárok lelke­sedésén, ebben az igazgatónak is része van. De vegyük sorjában. Vigh Ferenc húsz évvel ezelőtt hoz­ta el az egyetemről magyar- történelem szakos diplomáját, s kezdte meg azt a munkát, amire világéletében vágyott: a tanítást. Édesanyja azt sze­rette volna, ha orvos lesz. ö Foglalkozása: tanár Valamivel többet adni másként határozott. S miköz­ben a közismereti tárgyakat oktatta a szakmunkásképző­ben, egyre világosabban látta, hogy ki kell azokat emelni ab­ból a méltatlan helyzetből, amelybe valamiféle helytelen rangsorolás folytán kerültek. Akkor még nem esett szó olyan sűrűn arról, hogy a munkások általános műveltsé­gének színvonala milyen so­kat nyom a latba, pedig leg­alább olyan fontos volt, mint manapság. A lelkiismeretes pedagógusok azonban úgy vél­ték, hogy azt kell tdnniük, ami­re egyetemi tanulmányaik kez­detén fölesküdtek: a lehető legtöbb tudást adni át tanít­ványaiknak. Ezen a vélemé­nyen volt Vigh Ferenc is, kol­légáival együtt. Ezért beszél­hetünk most arról, hogy van egy konyha, ahol Ka2inczy-dí- jas szakács dolgozik, hogy tör­ténelem tanulmányi versenyt nyert kereskedő áll valahol a pult mögött, hogy igen sok olyan szakmunkás került ki ebből az iskolából, aki érté­kes helyezéseket mondhat ma­gáénak, amelyeket különböző tanulmányi vetélkedőkön szer­zett, közismereti tantárgyak­ból. A szakmunkásképző iskola gazdája — felügyelet szem­pontjából — jelenleg a Belke­reskedelmi Minisztérium (a szóban forgó közismereti tár­gyak vonatkozásában a Műve­lődési Minisztérium), fenntar­tója pedig a ceglédi városi ta­nács művelődési osztálya. Ami­kor Vigh Ferenc idekerült, illetve még tíz évvel később is, amikor igazgató lett, akkor a Munkaügyi Minisztérium­nak tartoztak beszámolni te­vékenységükről. Hogyan lehet élni ennyi főhatóság árgus te­kintetének kereszttüzében? Látszólagos csak ez a dzsungel, hagynak minket dolgozni — oszlatja el egy pillanat alatt a kételyeimet. A megyei tanács két illetékes osztályától (mű­velődési, kereskedelmi) segít­séget is kapunk, különösen a felnőttoktatáshoz. Törekvé­seinket méltányolják a fel­ügyeleti szervek, kellőképpen el is ismerik. Ezért van az, hogy például én is több ki­tüntetést mondhatok a maga­ménak, amit e két évtized alatt kaptam, a Munkaügyi Minisztériumtól kiváló dol­gozó oklevelet, a KISZ KB-tól kiváló ifjúsági vezető kitünte­tést, majd Ifjúságért Érdem­érmet, azután a HM-töl Hon­védelmi Érdemérmet. Tanári kitüntetésem azonban nincs. Pedig az volnék, ha. igaz. Igaz. Tanár — mégpedig a javából. Kollégái, tanítványai tisztelik és szeretik. A város­ban nagyon sokan ismerik, hi­szen itt nőtt fel, ahová hűség­gel visszatért tanulmányai be­fejeztével. De nem ismeretlen a város határain túl sem, ha másért nem, hát azért, mert már két esztendeje az ő iskolá­jában rendezik a magyar nyelv, magyar irodalom és tör­ténelem tantárgyak megyei ta­nulmányi versenyeit, korábbi hagyományok alapján pedig a Kazinczy versenyeket is. Szeretnék kicsivel többet ad­ni a gyerekeknek, mint ameny- nyit a szakmai ismeretek el­sajátítása jelent. Tanulóink nem csak diákok, munkások is, már most, a tanulóévek alatt. Ha sikerül, akkor nyújt­hat nekik az iskola másfajta élményeket is, nem pusztán az izzasztó, kemény napok em­lékét őrzik a tanműhelyekből, vagy azokról a munkahelyek­ről, amelyeken a gyakorlati idejüket töltik. HA LATNAK egy szombat reggel nyolc-tíz autóbuszból álló konvojt Ceglédről Buda­pest irányába haladni, nézzék meg jól. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola tanulói indultak fővárosi kirándulásra: mú­zeumba, színházba. Köztük ül valahol az igazgató, Vigh Fe­renc is. Bálint Ibolya dében várható az érdi szak­rendelő 10 munkahelyes bőví­tésének befejezése is. A tervek szerint ebben az évben adják át Nagykőrösön az új mentő- állomást, amely több mint 20 ezer nagykőrösi és környékbeli embert érint. Ugyancsak át­húzódó beruházás a váci ,6+2 kocsiállásos mentőállomásé. Ennek átadása is a közeljövő­ben várható. — Bővül-e az alapellátás? — Csak szerényebb mérték­ben. Négy általános, három gyermek- és Öt fogorvosi kör­zet megnyitása várható, első­sorban a fővároshoz közeli na­gyobb településeken. Dabason és Abonyban bölcsődék épül­nek, s négy új öregek napközi­je nyitja meg kapuit Rácke­vén, Gyálon, Abonyban és Szi- getszentmiklóson. A szociális otthoni helyek száma előrelát­hatólag kilencvennel gyarap­szik majd, például úgy, hogy Verőcemaroson átalakítunk e célra egy, a SZOT-tól bérelt üdülőt. Mindez sajnos csepp a tengerben, ugyanis jelenleg 560-an várnak a megyében szociális otthoni elhelyezés­re... — Mi lesz idén az egészség­ügy legnagyobb feladata? — Az onkológiai gondozó­hálózat kialakítása. A köz­pontja megvan már, a Sem­melweis Kórházban, ám az idén valamennyi kórházban és szakorvosi rendelőintézetben szeretnénk megteremteni az onkológiai szűrővizsgálatok és a gondozás feltételeit. Egysé­ges nyilvántartást vezetünk majd a daganatos betegségek­ről, így nő a korai felismerés és a gyógyítás esélye. Első lé­pésben a 40 évesnél idősebb nőlakosság teljes körű szűrése lesz a hálózat teendője. A célzott egészségügyi lakosság­szűrés ettől függetlenül to­vábbra sem szünetel a tüdő­gondozókban. Ide kívánkozik az is, hogy a háromévente megrendezésre kerülő Pest megyei orvos- és gyógyszerész­napok idei témája is a daga­natos betegségek megelőzése és gyógyítása lesz. Hogy titok maradjon — Mennyiben érinti a köz- igazgatás rendszerének válto­zása az egészségügyet? — Gyakorlatilag változatlan marad a betegbeutalás rendje. Mindenki a körzeti orvosához fordulhat, onnan a területileg illetékes városi, városi jogú nagyközségi vagy kisebb — mint a pilisvörösvári vagy a készülő vecsési — szakorvosi rendelőhöz kerülhet, végül pe­dig ugyancsak a területileg il­letékes kórházba. Kevés a ki­vétel. Például a volt nagyká- tai járás déli részén Tápió- szőlős és Újszilvás járóbete­geit ez évtől a ceglédi szak­orvosi rendelő fogadja. De a volt budai járás déli részé­ről — Tárnokról, Sóskútról, Diósdról — eddig is az érdi rendelőt kereshették fel, s ez­után is. — Az új tanácsok hatósági munkája is megváltozott... — Igen, s ez gondok forrá­sa lehet. Három kivétellel (Cegléd, Gödöllő, Vác) meg­szűntek az önálló egészségügyi osztályok, s összevont műve­lődési, sport- és egészségügyi osztályok alakultak. Ezeket nem egészségügyi szakembe­rek vezetik, így szükséges az orvos-szaktanácsadók alkal­mazása; ezek rendszerint a szakorvosi rendelőintézetek vezetői. Az orvosi titoktartást is érinti az ügy, ugyanis a művelődési szakemberre nem tartozik, hogy miért kapnak egyes betegek kábítószert az orvostól, s a hatósági osztály vezetőjére — aki az alkoholiz­mussal kapcsolatos ügyintézé­sért felel — az, hogy milyen egy alkoholista beteg egészsé­gi állapota, s mik az ivás in­dítékai. így az egészségügyi kérdésekkel továbbra is csak orvos foglalkozhat, s nem kell félnie a betegeknek attól, hogy titoknak számító adataik kiszivárognak, illetéktelen ke­zekbe kerülnek. Vasvári G. Pál

Next

/
Thumbnails
Contents