Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-20 / 67. szám

4 1984. MÁRCIUS 20., KEDD Lassan, de javulnak a feltételek Több általános iskolás Érdi babák a nagyvilágba Kisebb a szükségtantermek aránya $! A gongok ellenére állatában javultak a nevclő-ok- tató munka feltételei — ez derül ki az idei tanév sta- é tisztikéi adatainak összefoglalójából, melyet a közel- ! í múltban készíteti el a Művelődési Minisztérium tudo- j mányszervezési és informatikai intézete. Szövetkezeti találkozó Gödöllőn Táncosok — meggyes rétessel „Teremtő együttélés ez. A hagyományos formák nem csupán liagyományozódnak, hanem megváltoztatva meg­változtatnak”. Ortutay Gyula szavait idéz­zük fel, amikor azt kísérhet­jük nyomon, miként őrzik a múlt emlékeit az ország kü­lönböző részein. Ma, amikor a paraszti kultúra tárgyai mú- ' zeumokban szemlélhetők meg vagy divatcikként a modern lakásokat díszítik, leginkább a tánc, az ének az élő forrás, amiből még mindig meríthe­tünk. Huszonötén Szövetkezeti néptáricosok gyűltek össze a hét végén Gö­döllőn, a művelődési központ­ban, hogy bemutassák szülő­földjük szokásait, dalait, tán­cait. Az OKISZ, a SZÖVOSZ és a TÓT immár tizedik alka­lommal hívta találkozóra a néptáncosokat. A kétnapos hétvégi bemutatóra huszonöt együttes érkezett Fejér, Komá­rom, Győr-Sopron, Nógrád, Csongrád és Pest megyéből. (A fellépő együttesek fele Pest megye különböző részéből jött.) Az elmúlt esztendők tánc­házmozgalma frissítő erővel hatott a néptáncosokra. Nem véletlen, hogy a fiatalok az eredeti motívumokkal szeret­tek volna megismerkedni. Hi­szen a költői szöveg, a dallam, a mozgás harmóniája a tánc­ban született és maradt meg máig a legeredetibben. Hosz- szú sora lenne azt taglalni, miért halkult el az ének a táncházakban az utóbbi idők­ben. A hatás viszont vitatha­tatlan: egyre többen csatla­koznak azokhoz a társulatok­hoz, akik a színpadon ropják. Ugyanakkor nem csupán a néptáncegyüttesek számszerű gyarapodásának lehetünk szemtanúi. Hanem annak is, ahogyan erdeti motívumok után kutatnak. A közönség tetszését legin­kább a saját tájegység bemu­tatására vállalkozók nyerték meg. Nem véletlenül, mert a nagykátai Tápió-mente, a bagi „Muharay Elemér”, a tápiósze- csői hagyományőrző együttes közvetlen környezetéből merí­ti a megjelenítésre alkalmas anyagot. ' A tizedik A tizedik területi bemutat­kozás jó alkalom volt arra, hogy az ország különböző ré­szeiből jöttek megismerjék egymást. Nem csupán saját ma­gukkal voltak elfoglalva. Ami­kor nem voltak éppen színpa­don, a nézőtérről szemmel kí­sérték a többieket. Az évek so­rán rájöttek: lehet tanulni a mások előadásmódjából. Mert a színpadi jelenlét egyfajta fe­lelősséget jelent. A tiszta for­rásból merített dalokat, tán­cokat csak úgy érdemes és szabad tolmácsolni, hogy az művészeiként jelenjen meg a színen. Ebben rejlik valameny- nyi résztvevő feladata. A cso­portok Vezetői egyre inkább felismerik: a motívumok egy­más mellé sorakoztassa ön­magában még nem elég. Mint ahogyan az enyingi együttes műsorából is kitűnt: a fésü- letlenség mellett a rögtönzés inkább szétszórtságot eredmé­nyez, mintsem élményt a né­zők számára. Hagyományok lágjáró hírének megfelelően kitett magáért. A legkisebbektől a hetven­évesekig minden korosztály képviselte magát a kétnapos találkozón. „Hagyomány, kor­szerűség, népszerűség össz­hangjának lehettünk szemta­núi. Részesei annak az alkotó légkörnek, amely nélkülözhe­tetlen a hagyományok, a népi kultúra őrzői számára”. Ezek­kel a szavakkal zárta az or­szágos találkozót, Nagy Sán- dorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, mintegy ér­zékeltetve, hogy a jelenlévők szabad idejüket nem is tölt­hetnék nemesebb feladattal mint az ősi dalok és táncok megelevenítésével. Erdős! Katalin A 3—6 év közöttiek 37 szá­zaléka, 455 ezer gyerek jár óvodába. Arányuk a tavalyi­hoz viszonyítva 2,8 százalék­kal magasabb, de számuk az óvodáskorúak csökkenése miatt, 11 ezerrel kevesebb. Az óvodák helyeinek száma az idei tanévre 4 és fél ezerrel nőtt, s ennek következtében — valamint a kevesebb gyer­mek miatt —, mérséklődött a zsúfoltság: a helykihasznált­ság 114 százalékról 110 száza­lékra, a gyermekcsoportok át­lagos létszáma pedig 29-ről 23-ra csökkent. A gyermekek 92,7 százaléka tanácsi fenn­tartású óvodába jár, a töb­biek pedig üzemibe, vállalati­ba. Az országban 4842 óvoda működik, többségük egész na­pos foglalkoztatást nyújt. Az utóbbi egy évben 52 új óvo­dát építettek. Az idén 2,3 szá­zalékkal több az óvónő, mint a múlt évben; számuk meg­haladja a 32 és fél ezret, csaknem kétharmaduk felső­fokú képzettséggel rendelke­zik, a képesítés nélküliek szá­ma pedig 5,G-ról 4,9 százalék­ra csökkent. Az óvónők több mint fele, 53,8 százaléka 30 évesnél fiatalabb. Az általános iskolák tanu­lóinak létszáma mintegy 26 ezerrel nőtt, így csaknem el­éri az egymillió 270 ezret. Az Idén az általános iskola 8. osz­tályát 16 éves korig a gyer­mekek 92,5 százaléka, 14 éves korig pedig 83,7 százaléka végzi el. Az egy csoportra jutó átla­gos tanulói létszám 26,9. ösz- szevont osztályban a tanulók 1.8 százaléka tanul. Napközis ellátásban a tavalyinál 25 ezerrel többen részesülnek, az 1—8 osztályos diákok 42,7 szá­zaléka. Étkezést 39 ezerrel többen kapnak; iskolai étke­zésben az általános iskolások 52.8 százaléka részesül. Osz­tálytermi célra 1261 teremmel többet használnak, mint ta­valy. A szükségtantermek ará­nya az előző évi 8,9 százalék­ról 8,6 százalékra mérséklő­dött. Az általános Iskolában ta­nító pedagógusok száma 83,5 ezer, 2700-zal több, mint 1982—83-ban. A növekedés ellenére még mindig 2451 pe­dagógus hiányzik, 1305 iskolá­ból. A munkaviszonyban lévő általános iskolai pedagógusok 4 százaléka képesítés nélküli, a helyettesítőként alkalmazot­takkal együtt pedig a nevelők 7 százaléka nem rendelkezik pedagógiai képesítéssel. Kancsovszki János felvétele Évente több mint 40 millió forint értékű zsűrizett termék készül a Népművészet Házi­ipari Szövetkezete érdi rész­legében. A városban több mint százan foglalkoznak a rendkívül munkaigényes szűr- rátétek, kulacsok és az egyedi tájjellegű babák készítésével. Többször vettek részt már külföldi kiállításokon, leg­utóbb Brüsszelben és Prágá­ban is szép díjakat nyertek. Tv-FIGYELŐ SzáSZ. A budapesti tavaszi fesztivál egyik csalogató cse­megéjének ígérkezik Szász Endre kiállítása. Kétség nem férhet hozzá: a fővárosunkba érkező idegenek nyüzsögni fognak a tárlatán, és az egyik ámulatból a másik révületbe esve gyönyörködnek majd a művész bravúrjaiban. (Ha árusítás is lesz, úgy elkelnek A találkozó érdekessége, hogy egyre többen jelentkez­nek a hagyományőrzők közül jól megkomponált műsorral. Gondos koreográfia jellemez­te a bagiakat. A summás éle­tét mutatták be dallal, tánc­cal, játékkal. Az aratás pilla­natait jó arányérzékkel vil­lantották fel. Olyan eseményt mutattak be, amelyet mozdu­lataikban, gondolataikban elevenen őriznek. S megtalál­ták a kifejezési formát, ami színpadi megjelenítésre alkal­massá tette. A tápiószecsőiek ugyancsak életképet mutattak be. Mintegy ötvenen vettek részt a Réteses szombat este című műsorban. Erényük volt a nagy létszám ellenére is, hogy megtalálták a hangulat- keltés legjobb eszközeit. A fa­lu apraja-nagyja részt vett a szereplésben. Lelkesedésükre jellemző, hogy a közönséget is bevonták a játékba: stíluso­san rétessel kínálták befeje­zésképpen. A Tápió mente vi­Mához szólva, múltat idézve 7 \ Játék komolyan és ritmusra Fellépés előtt. Egy gyors Igazítás tnég a frizurán Barcza Zsolt felvételei ként ugyanúgy hadart, mint délelőtt. S hogy Nagy Eri­ka „hozzáállását” honorál­ják, a gimnázium udvarán ő is szólhatott az össze­gyűlt fiatalokhoz. Mind­ketten okosan beszéltek, s akartak valamint mondani korosztályuknak. Azt azonban sajnáljuk, hogy sok iskolában figyel­men kívül hagvták a felhí­vást, pedig több résztvevő­vel érdekesebb, izgalma­sabb lehetett volna a ver­seny. A következő FIN-re már most lehet készülni, miként a szóne’-vrrsenvTe is. Mindenekelőtt azért, hogy ne a felnőttek gondol­kodásmódját visszhangoz­zák a fiatalok, inkább sa­ját véleményüket tegyék közszemlére — a közössé­gért, a megméretés jegyé­ben a nyilvánosság előtt. * , Ha egy-egy programon nem is tolongtak a részt­vevők, az nem a kudarc jele. Főt. inkább a rendez­vény erényei közé tartozik: mondhatnánk, a fiatunk a bőség zavarával küszköd­tek. A párhuzamosan per­gő események közül nehéz volt kiválasztani a legin­kább vonzót. S az első iga­zi tavaszias napok egyikén pedig érthető a zárttermi rendezvények , kisebb nép­szerűsége. De talán azok jártak leg­jobban, akik nem ragadta1' le egy-egy teremben, hely­színen. A nap hangulatát, légkörét ők érezhették át igazán ebből is. abból is csipegetve kicsit. Mert a lakótelep betonrengetege valóban élettel telt meg a fiatalok kavargó, hullámzó tömegétől. Klsebb-nagyobb csoportok, párok áramlót­ok helyszínről helyszínre. Beszélgettek, véleményt cseréltek a látottakról. Szétváltak, hogy később a színpad előtt vagy a meg­nyitó ünnepségen találkoz­zanak össze újra. ★ Igen, az ünnepség. A gimnázium tornatermében megrendezett megemléke­zés egyszerre volt mához szóló és múltat idéző. A színpadon korhű díszletek, a budaörsi diákok korhű jelmezekben. Kellemes csa­lódás. A rossz ízű teatrali­tás helyett magától értető­dő egyszerűség. Semmi pá­tosz, semmi álheroizmus. Ezek a fiatal fiúk nem szí­nészi produkciót próbáltak imitálni. A maguk egysze­rű, hétköznapi módján, a szó legnemesebb értelmé­ben eljátszották a 136 év­vel ezelőtti március 15-e eseményeit. Játszottak. De az esetenkénti hamis fel­hangok, a versmondás bot­lásai mögött mindvégig érezhető volt: ez a játék komoly. Nem puszta törté­nelmi életkép elevenedett meg az alkalmi színpadon, ezek a gyerek-emberek megértettek valamit a múlt üzenetéből. S ebből akar­tak juttatni társaiknak, tár A. FIN-meghyitó a fiata­lok ünnepe volt. A fiatalo­ké, akik előre, a jövőbe nézve járják útjukat, s visszapillantani nem sze­retnek, vagy még nem tud­nak. Akik az utánuk jö­vőkkel még keveset gon­dolnak. Vagy mégsem így van? I ‘úgárdisták menetel­nek. Feszesen, egy­szerre lépnek. A d.g’ok, in­dulók ritmusa méri az üte­met. Útjukban apró gyer­mekek kúsznak-másznak az aszfalton színes krétarai- zokkal borítva a járdát. A kemény léptek ellásvulnak. a sor kicsit megbomlik, a csapat óvatosan elkerüli az alkalmi alkotokat. M. N. P. — M. Zs. produktumai, mint vásárban a vattacukorpamacsok.) Szász mostanság képzőmű­vészetünk első számú slágere. Egyrészt azért, mert a legtöb­bet beszélnek róla — a véle­mények között csupán annyi a különbség, mint az ég és a föld között —, másrészt meg azért, mert munkássága nyil­ván nem kevés devizát termel. Nos, mindezek tudatában joggal tételezhető fel, hogy pénteken késő este sokan ma­radtak fenn: hadd hallják, miképpen vélekedik ő e kicsi országról, a nagyvilágról, és egyáltalán a szépmesterségek művelésének lehetőségeiről, hasznáról. Szögezzük le nyomban: di­cséretes visszafogottsággal, nyilván már sokszor megrá­gott gondolatok birtokában vallott D. Fehér Zsuzsa szer­kesztő-riporternek. Nagyjá- ban-egészében azt sorolta el, amit a róla szóló riportkönyv- böl is kiolvashattunk. Neveze­tesen, hogy ő teljességgel tisz­tában van Önmaga képessé­geivel, és azt is nyilvánvalóan tudja, miszerint a fantaszti­kus-rejtelmes portrésorozat. amit pillanatok alatt földob, a vastag bukszájú vásárlóknak sok-sok pénzt megér. Ö meg­felel ezeknek az elvárásoknak, s mivel megfelel, tisztesen ke­res. Ám ehhez a bevételi álla­pothoz eljutnia egyáltalán nem volt könnyű. Először is úgy meg kellett tanulnia rajzolni, rajzosán festeni, ahogyan meg­tanult. Izzadt, ta’palt tehát eleget S cselekedte ezt egy olyan kis ország fiaként, amelyről sok­felé azt sem tudják, hol van. Neki — mint mondta — sok­szorosan többet kellett produ­kálnia ahhoz, hogy észreve­gyék, mint azoknak, akik is­mertebb helyekről startolnak. KŐrt/SÍ CSCIilw, A most két­száz éve született Körösi Cso­rna Sándor nyomába szegődött a szombat délutáni Utazz ve­lünk! című műsor. Aki egv kicsit is ismeri ennek a szé­kely származású, a háromszé­ki Csomakörösről származó nagy tudósnak, a tibeti, nyelv első európai búvárának az életrajzát, rz bizony nagyo' csalatkozhatott az eléje táruló neyyvpnperces látványban. Maráról a hajdani nagy- enyedi diákról ugyanis nem sok szó esett: az adás na­gyobbik részét innsn-onnan összevásárolt riportfilmdara- bok tették ki. Abban a korban, amikor oly fontos lenne példaképeket állítani serülőink elé, egy minden cselekedetében pél­dául szü’góló szellemi nagysá­got így bemutatni: nagy téve­dés; vélek. Akácz László FJerűs, szép napra éb- red: Budaörs apraja- nagyja a forradalmi ifjúsá­gi napolt megyei megnyitó­jának napján. Hat helyszín közül választhattak az ér­deklődők, ki hová toppan be. Volt virágkokórda-ké- szítés és piakátrajz-ver- seny, korabeli presszó és rajzfilmvetítés. Nótás ked- vűeknek bizonyultak az If­jú Gárda tagjai, s az ifjú humoristák is sok kacajt fakasztottak. Az ügyességi versenyek résztvevői min­denekelőtt a sportban jeles­kedtek. A változatos prog­ramokból, a nan esemé­nyeiből villantunk föl né­hányat. ★ Szombaton délelőtt nem tolongtak a szónokverseny benevezettjei: több néző volt, mint résztvevő. Mind­össze négyen vették a bá­torságot, hogy a szereplés reményében elmondják vé­leményüket a forradalmi tavaszokról, s arról, hogy ezekből mi fontos szá­munkra 1934-ben. A helybeli Kovács Tibor kezdte, kissé hadarva, lám- palázasan, de ahhoz éppen eléggé politikusán, hogy pá­lyamunkája versenyben maradjon. A másodikos Cseh Péter — szintén Bu­daörsről — jó gondolatokat kerülgetett, de csak most ismerkedik a korral. Meg­lepetést keltett a ceglédi harmadikos szakmunkásta­nuló. Nagy Erika, aki rend­kívül szénen, tagoltan, je­les írók, költők gondolatát citálva szólt a jelenlevők­höz. Magyar Tünde is fel­készült Dunakesziről, ám elmondása felnőttesnek tűnt. A zsűri derekasan vitat­kozott, aztán egyhangúlag döntött Kovács Tibor javá­ra, aki az egy órakor meg­tartott ünnepség szónoka-

Next

/
Thumbnails
Contents