Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

1984. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP 5 Négy új gép a Ramónában A közelmúltban négy új lánckötőgépet állítottak üzembe a Ramona Ipari Szövetkezet gödi üze­mében. Két gépen a már hagyományosnak mondható termékük, a Ramofix készül — spe­ciális gyorskötöző háló —, a másik két gépen évente mintegy 600 ezer pár neccharisnyát gyár­tanak. Barcza Zsolt felvétele Keáenc: a zsíros kényé? Vitamint majd csak otthon? — Mit ebédeltél? — hang­zik a kérdés naponta szinte minden családban, hisz a gyer­mekek többsége óvodában, napköziben, esetleg vendéglő­ben étkezik. Mi kerül a kiseb­bek és nagyobbak tányérjára, s milyen körülmények között készülnek az ételek? — erre kerestem a választ, amikor el­kísértem rendszeres kőrútjaik egyikére Zoltainé Ombódi An­nát, a Pest rnegyei KÖJÁL el­lenőrét és Dietz Ferencet, a szentendrei KÖJÁL közegész­ségügyi ellenőrét. Utunk első állomása a szent­endrei Teátrum Étterem, ahol csak a konyhában van élet ezen a március eleji délelőt- tön; több mint 900 óvodás és napközis kapja innen a napi menüt. Az étlapsort — aho­gyan a KÖJÁL szakemberei megállapítják — igyekeznek az egészcéges táplálkozás igé­nyei szerint összeállítani. Házias ízek — Nem könnyű az adott ke­retek között változatosan és korszerűen főzni a gyerekek­nek, miközben az ő gusztusuk­ra is tekintettel akarunk len­ni — fejtegeti Krajnyik Szi­lárd étteremvezető. — Mi min­denesetre bevezettük azt az újítást, hogy tartós tejet, cuk­rot és ecetei küldtünk ki az óvodákba, iskolákba, így hely­ben, ízlés szerint a kicsiknek esetleg sűrűbb, a nagyobbak­nak netán hígabb főzeléket tálalhatnak. Végigjárva az étterem kü­lönféle célú helyiségeit, lát­ható volt, hogy a gondosság nemcsak az étrendre teried ki. A jegyzőkönyv szerint: A rend, a tisztaság ellen kifo­gás nem merült fel. Ami per­sze nem jelenti azt. hogy ki­sebb, hibákra ne hívták volna fel az üzletvezető figyelmét. Az étterem után a pomázi 1. számú általános iskolába tar­tunk. Az épület tetszetős, mo­dern, látszik, nem régen épí­tették. A konyhába vezető hát­só feljárónál lépcsőként ideig­lenesen (?!) egy farámna szol­gál. Ottjártunkkor' .éppen té­liesre fordult az idő, hó is esett, s ugyancsak csúszott tal­punk alatt a deszka. És ezen járnak nap mint nap az ott dolgozók, de a szállítók is! Más is hibádzik a hátsó fronton. A közegészségügyi el­lenőrök jól ismerik az itteni körü'ményeket: tudták, hogy a közlekedőfolyosón sorako­zó szekrények, cipők, öltöző híján kényszerültek oda, hogy az élelmiszerraktárnak nincs szellőzése, a mosogatóhelyi­ségekben nincs természetes világítás és gyengécske az el­szívó-berendezés. Azt. is tud­ják, hogy az eredetileg 500 adagosra tervezett konyhán ma 820 személyre főznek. Mindamellett Schiszlí Károly- né élelmezésvezető joggal le­het büszke birodalmára; tisz­taság, célszerű rend a főzőtér­ben, szemet gyönyörködtető a kamra és kulturált az ebédlő, ahol jénai tálkákkal, rozsda- mentes evőeszközökkel és sz.a’- vétával terítenek a csöDpnyi. köténves naposok. Sajnos, már délelőtt 11-kor, alig másfél órával a tízórai után. A hátsó front... A két étkezés közötti idő egeszsegteienüí rövid — álla­pítja meg Dietz Ferenc, s ab­ban egyeznek meg az iskola igazgatónőjével, hogy ezután az első órát követően tartják a tízórai szünetet. Örömmel nyugtázták az ellenőrök, hogy törekvés tapasztalható a tel- jesértékűségre, az étrendben: az oly kedvelt zsíros kenyér mellé például lila hagymát ad­nak. Az ebédek viszont túlzot­tan hagyományosak. Be kell iktatni a korszerű fogásokat, párolt, rakott zöldféléket — szól búcsúzóul a tanács. Fomáz után a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalá­szi gyára következik. A gyár ezer adagos konyháján, ame­lyet a Pestvidéki Vendéglátó- ipari Vállalat működtet, a fel­nőttek mellett iskolásoknak, óvodásoknak, sőt bölcsődések- nek is főznek. Kevés a mun­káskéz, a körülmények sem túl rózsásak, bár az épület mindössze ötéves. Mindez le­het magyarázat, de semmiképp sem lehet mentség azokra a hiányosságokra, szabálytalan­ságokra, amelyeket a KÖJÁL ellenőrei felfedtek. Az első és utunk során egyetlen helyszí­ni bírság oka: tisztítatlan hagymák és szalonna együtte­se az egyik fiókban. A sza­kácsnőnek 400 forintja bánia a könnyelműséget. Az étren­det egyébként nem éri kifo­gás. az étlapon szerepel ivóié, szardínia, s ha mód van rá, még narancs is ... Nem elég, ha meleg Egészen más adottságú és nagyságú a szerződéses formá­ban működő Sport Étterem Budakalász másik végében. Mi tagadás, nem „palotát” vett bérbe Páj Antal, de szemlá­tomást sokat csinosított az ét­termen kívül és belül. A mu-- káiatokat azonban még foly­tatnia kell, ebben egyetért a KÖJÁL ellenőreivel. Százhúsz előfizetéses vendé­ge közül negyven a gyerek, de lehetne több is. ha vállalná. Ám nem teheti, mert a kicsiny konyha még ezt a létszámot is nehezen bírja, így azután szó sem lehet kétféle menüről — a gyerekek ugyanazt kapják, amit a felnőttek. Ami viszont jó: gyakrabban ehetnek belső­ségeket, tonhalat, marhahúst, mint napközis társaik. Tapasztalataikat összegezve, azt hangsúlyozza Zoltainé Om­bódi Anna: jó, ha a gyerekek meleg ebédet ehetnek, terített asztalnál. De a fejlődő szer­vezet vitaminigényét a közét­keztetés nem képes kielégíte­ni. Éppen ezért a szülőknek arra kell törekedniük, hogv otthon a gyerekek elegendő zöldségfélét és gyümölcsöt fo­gyasszanak. Szigethi Teréz Piiisvörösvárott Takarékosabb, jobb szigetelés Az országban jelenleg mű­ködő perlitduzzasztó művek nem tudnak lépést tartani a növekvő belföldi és exportigé­nyekkel. Az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat ezért a pilisvörösvári perlitvakolat- gyártó üzemét úgynevezett duzzasztó gyárrészleggel bő­víti. Az új gyárrészleg, ahol a tervek szerint a jövő esztendő első felében kezdik meg az üzemszerű termelést, teljes kapacitással évente mintegy 25 ezer köbméter duzzasztott perlitet állít elő, ami csaknem 10 ezer családi ház korszerű hő- és hangszi­getelő vakolatához szükséges adalékanyag. A mintegy 40 millió . forintos beruházással egyidejűleg, a gyár többi rész­legében is korszerűsítik a ter­melést. A legjelentősebb újí­tás, hogy a jelenleg olajfűtésű ka­zánokkal működő őrlő és szárító berendezéseket gáz­fűtésűre alakítják át. Ezzel, az üzembehelyezés után, jelentős energiamegtakarítást érnek el. Rövidesen megkezdődik az újszerű, perlit alapanyagú, úgynevezett polistirolgyöngy- vakolat gyártása is. Az új ter­mék fokozott szigetelést bizto­sít az épületeknek, s ez ugyan­csak az energiatakarékosságot szolgálja. Előrehaladott kísérleteket folytatnak — a solymári téglagyárral közösen — a perlittégla-gyártásra. Az új anyag felhasználásával az építők megtakaríthatják majd a szigetelő vakolat fel­hordását. Ezeknek a törekvéseknek a jelentőségét akkor tudjuk ér­tékelni igazán, ha arra gondo- 'unk, hogy Pest megye egyike az ország azon területeinek, amelyeken a legtöbb családi otthon épül házilagos kivite­lezésben, saját erőből. K. Z. VASÁRNAPI CONDOtATOK KÉK SZEMŰEK Mentek a fák alatt a ligetben a cirkuszba öten. Vala­mennyien kék szeműek. Különös, világoskék szeme volt a mamának, ékszerként villogott. Csupa szín sugárzott az együttes ruháiról, kék, sárga, meggypiros, zöld, bar­na, elosztva a két kislányra, apára, fiúra. Jól öltözöt­tek, vidámak valamennyien — boldog család. A kiseb­bik — Zsuzsinak szólították — különösen virgonc volt, kis műanyag elefántot szorongatott kezében, futkározott a gyepen, piszkálta, ingerelte Nórit, aki panaszlón kért anyjától segítséget inkább finomkodva, mint valóságo­san. Az apa, magas szőke férfi barna kabátjában kisfiá­val külön szigetet képezett. Fogta kezét, nem engedte el egy pillanatra sem, pedig nagyobbacska volt, vagy 5 éves, korra középen a két lány között, ö is kék szemű, mosolygó, ugrálóan vidám, de tekintetében homály szo­rongott. Valami eltört benne, mielőtt megszülethetett* volna, homályos maradt értelme Előttem vonultak, s már láttam a kézfogás okát — Zoliit apja gondozta most is, Zoliit, aki a lányok fürge pajkosságára csak valami önfeledt ugrálás kacagással válaszolt, szavak nélkül. Ta­lán az ö ruhája volt a legszebb, legdíszesebb, s a csa­ládon nem is volt észrevehető, hogy fiútagja csökkent képességű, Így történt, beletörődtek. Láthatóan a szü­lők a súlyos gondot nem plántálták át ép gyermekeikbe, ezért mindez szinte természetesnek tűnt. valószínűen a lehető legkevesebb gátlást okozza a két kislánynak. Apa-anya is, mintha semmi baj nem lenne, egészségesen vidámak, de ez szerkesztett is. az emberség bölcsessége szerint. Így jó. A kislány zsebéből elővesz egy cukorkát és Zoliinak adja. aki oly hevesen ugrik erre örömében, mint egy őzike. Megállnak a cirkusz villogó fényrek­lámja előtt. Már szól a zene. villan a képről a tigris metszőfoga, parádéznak a lovak, zsonglőr dobálja tá­nyérait, majmok labdáznak, kötéltáncos mászik a ma­gasban — várja őket a manézs sziporkázóan színes és merész tündérvára. Losonci Miklós Cikkünk nyomán Válasz a gondolatokra Mindig elsőnek olvasom el a Vasárnapi gondolatok című írást lapjukban. Más érdekes­ség mellett is találok benne valamit, ami Dunaharasztira vonatkozik. Dezső bácsi taxija szerzett most nekem örömet, olyanformán, mint nem ré­gen a Gilicze bácsiról szóló írás. Valóban nem volt több autó Harasztfn, csak a Dezső bácsié. A falu képviselőválasztásra készült. Nagy volt a nyüzsgés, gyűlés itt — gyűlés ott. Dezső bácsi vitt bennünket — termé­szetesen a képviselő pénzén — azon az ősi kocsin, mely olyan volt, mint Noé bárkája. Akkor is ült benne legalább hat (testes!) kortes, amikor a vas­úti átjárón akartunk áthalad­ni. Az ősrégi kocsi azonban éppen a vasúti síneken állt le, s jött a vonat. Mikor az izga­lom tetőfokára hágott, valóság­gal megugrott az ősrégi kocsi, nagy füstöt okádva a sorom­póőr felé. így menekültünk meg mindannyian akik a ko­csiban ültünk. Lettner János Dunaharaszti A VASÚTNÁL A PÉNZTÁRABLAK MÖGÖTT SZÁMÍTANAK RÁ-MEGTALÁLT A HELYÉT Lehangoló látvány a hideg, kopott hajnali vasútállomás, ahol gyűrött ar­cú emberek toporognak, fázósan ösz- szébbhúzva magukon a télikabátot, s idegesen pillantanak időnként a fali­órára, ellenőrzni, késik-e a vonat, be­érnek-e idejében a munkahelyükre. Ezrek és ezrek tartanak a főváros felé naponta Pest megyében, s útjukat ál­talában hozzájuk hasonlóan fáradt, túlterhelt vasutasok egyengetik. Az in­gázás kényelmetlenségéért, a vonat ké­séséért, vagy egyszerűen csak a rossz­kedvű reggelért hajlamosak vagyunk az első utunkba akadót felelőssé ten­ni, fel-felszitorázik a feszültség a vas­úti pénztárablakok előtt is. Induláshoz a jó szó Gonda Mária azon kevesek közé tar­tozik, akiknek vidám mosolya, megér­tő segítőkészsége képes áthangolni, op­timizmussal tölteni a zötyögve induló napot. Szolgálati ideje alatt nem csat­tannak éles hangok a kiskunlacházi vasútállomás pénztárablaka előtt, vo­natjegye mellé minden útra készülődő kap néhány jó szót, egy ajándék-mo­solyt. Húsz esztendejének, életörömé­nek bűvös hatalmával hessenti el a fá­sult rosszkedvet, egyhangúságot maga körül. ' Pedig sokak szemében nagyot zuhant a társadalmi ranglétrán, amikor az egyik fővárosi kórház laboratóriumát a falusi vasútállomás pénztárával cse­rélte fel. A vasutat lenézik az embe­rek — ő így fogalmazott. Döntése még­is helyesnek, megalapozottnak bizo­nyult, ma már környezete is elfogad­ja érveit. — Kunszentmiklőson érettségiztem, s a középiskolában már hozzászoktunk valamennyien, hogy felnőttként, egyen­lő partnerként kezeltek bennünket, ta­náraink. Mint minden kortársam, én is nagy reményekkel telve érkeztem Buda­pestre, ott próbáltam megalapozni az éle­temet. A Baross utcai kórház traumato­lógiai osztályán azonban szinte senki nem volt kíváncsi a terveimre. A szi­gorú hierarchia legalsó fokán nem volt bizonyítási lehetőség, nem akadt egyet­len olyan feladat sem, amelyen kipró­bálhattam volna erőmet, rátermettsé­gemet. Ügy éreztem, itt nem az én munkámra van szükség, akár naponta változhatna, hogy ki mosogatja el a la­boratóriumi eszközöket. Sem célt, sem biztatást nem kaptam az előbbre ju­táshoz. A feladat méri az embert — Csak egy fél évig bírtam. Szinte véletlenül, egyik munkatársam javas­latára jelentkeztem a MÁV-nál, s itt, Kiskuniacházán azonnal teljes felelős­séggel járó üres státusba kerültem. A munkámra, helytállásomra éppúgy szükség volt, mint idősebb kollégáimé­ra, s ennek arányában ugyanolyan el­bírálásban is részesülök. Természete­sen vállalnom kellett, hogy elvégzem a kötelező szaktanfolyamokat, igénylik, hogy bepillantást nyerjek a vasút mű­ködésének mechanizmusába. Olyan munkatársat remélnek tehát bennem, aki áttekinti, ismeri a belső folyama­tokat, akire lehet számítani, építeni. Itt szó sincs szakmai féltékenységről, presztízsharcokról. Azt hiszem, Plinius mondta: „A természet mindenütt je­lenlevő ereje és méltósága elvész, ha csupán részleteiben látjuk, de nem te­kintjük át az egészet." Ezt mi a közép­iskolában nagyon komolyan vettük. Itt pedig, szerencsére szintén alapvető kö­vetelmény. Gonda Mária a bizalom jelének te­kintette azt is. amikor rábízták a szo­cialista brigád naplójának vezetését. Mikor pedig arra került sor, hogy a szolgálatos brigádvezető helyett ő kép­viselje a kis közösséget az üzemfőnök­ség brigádvezetői értekezletén, úgy érezte, kötelessége a tőle lehető leg­többet nyújtani. Kicsit lámpalázasan mondta el munkatársai képviseletében a vasúti gondokról, helyi problémákról szóló, gondosan összeállított beszédét. — Hazafelé szerettem volna ha a szokásosnál gyorsabban érkezik meg a vonat. De a hajdani Puskás Tivadar jóvoltából felszólalásom híre már meg­előzött, kollégáim örmmel, gratulá­ciókkal fogadtak. Azóta a kapcsola­tunk, ha lehet, még jobb, mint előtte volt. A szolgálati beosztás okozta ne­hézségek ellenére sikerült megszervez­nünk egy kis közös kirándulást, s a vasutasnapot is együtt ünnepeltük. A tétova lépéseken túl A kiskunlacháziak által jól Ismert fiatal, mosolygós pénztárosíány még csak húsz esztendős. De az iskolapad­ból kikerülő, beilleszkedési lehetőségek felé tapogatózó fiatalok első tétova lé­pésein már túl van. Helyet és feladatot talált magának a vasútnál, s cserében szorgalmát scgitökészségét és bizakodó mosolyát kapták meg munkatársai. Most, a sikeres tanfolyami elővizsgák után az összvizsgákra készül. S ha fe­lettesei és tanárai alkalmasnak tart­ják rá, elvégzi majd a tisztképzőt is. Ez azonban még messze van S ad­dig naponta hoz derűt, vidámságot a kopott állomásépületbe megörvendez­tetve az utasokat, akik közül sokan ta­lán nem találták meg olyan szerencsé­sen az életben a helvüket, mint ő! S bizony, szükségük van időnként vala­kire, aki fölrebbenti rosszkedvűket. Márvány! Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents