Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

rrvr % .»ifi,»f./j 1984. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP 6 ___________________________________________________________ PO STABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CIMÜNKí PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Köszönet A közelmúltban tartotta évi közgyűlését a sülysáp: önkén­tes tűzoltó testület, amelynek én is alapító tagja voltam. Nagyon jólesett, hogy értem jöttek és elvittek a rendez­vényre: 81 éves beteg, járni nem tudó ember vagyok. Az is melegítette a szívemet, ahogy fogadtak, örömmel, sze­retettel a fiatal tagok és a ve­zetőség. A volt monori járás­hoz tartozott a testületünk, a járási parancsnok, Fülöp Jó­zsef őrnagy is ott volt a köz­gyűlésen, meg természetesen a mi parancsnokunk, László Tibor és Szuhányi Ferenc ta­nácstitkár. Nekik szeretnénk ezúton köszönetét mondani, Kis településen, társközség­ben élőik gyakorta panaszkod­nak mellőzöttségről, arról, hogy nem úgy kezelik érdekei­ket, mint a nagyobb falvakét, vagy azét a községét, amely­ben a tanács van. Szigetújfa- Iáról, egy idős asszonytól ér­kezett a levél, kérte, nézzük meg, hogyan élnek. Már a térképre pillantva is sok érdekességet tudhat meg az ember erről a kis csepel- szigeti faluról. Például, hogy társközség két másik telepü­léssel, Szigetszentmártonnal és Szigetcséppel. S azt is, hogy — bár ez nem olyan szembetűnő, mint más falvak esetében — a megye határán fekszik. A Du­na túlpartja már Fejér me­gye, s aki eléri a kompot, az bizony előbb lehet a másik megyében levő Ercsiben, mint mondjuk a körzetközpontban, Ráckevén. Ezren eljárnak — Igaz, hogy Szigetújfalu távol esik a fő közlekedési eszköztől, a HÉV-től — mond­ja Feigl Béla, a szigetújfalui tanácsi kirendeltség vezetője. — Ennek ellenére a kétezer; négyszáz lakosú településről naponta több mint ezren jár­nak el dolgozni. Sokan men­nek a Csepel Autógyárba, a Pestvidéki Gépgyárba, a cse­peli üzemekbe és talán nincs is olyan gyár a Soroksári úton, ahol nem dolgozik néhány em­ber a faluból. A szigetúifalui emberek egy­általán nem érzik magukat el­szigetelve. annak ellenére, hogy a település minden na­gyobb lakott helytől távol esik. A legtöbb családban van néhány bejáró s viszonylag gyakori buszjárat köti össze őket a HÉV-vel. Amikor felteszem a kérdést, meg a testület minden tagjá­nak az irántam tanúsított fi­gyelmességükért, a szép órá­kért, amit köztük tölthettem, a fogadtatásért és a pénzjutalo­mért, amelyben részesítettek. Zs. Szabó József Sülysáp Az utca régi képe Portalanított, szép volt Gö­döllőn a Kállai Éva utca, mindaddig, amíg el nem kez­dődött a gázprogram valóra váltása. Ez sok ember gondját meghatványozta az elmúlt hó­napokban. Tavaly nyáron hatalmas gépek jöttek a mi utcánkba is és megkezdték az árkok kiásását. Azután csak a télutón láttuk igazában, hogy hogy milyen a kereskedelmi ellátás a faluban, Feigl Béla előtt szólal meg a fiatalasz- szony a szomszéd asztaltól. Rossz — mondja, s mint aki már meg is bánta a kijelen­tést, újra a papírmunkába mé­lyed. — Két önkiszolgáló élelmi­szerboltunk van — tájékoztat a kirendeltség vezetője, s hoz­záteszi: — akadnak időszakos hiánycikkek. Ez elsősorban azoknak jelent gondot, akik helyben dolgoznak. Hiszen ők csak itt tudják beszerezni a háztartáshoz szükséges dolgo­kat. S, bizony a mai utazási költségek mellett nem mind­egy, mennyit kell az embernek „mennie” a pár forintos hiány­cikkért. Az időseknek ez még nagyobb gondot jelent. A hűtőpult mélye Az üzletek választékát néz­ve látszik, hogy közel van a ráckevei Aranykalász Tsz hű­tőháza. A mélyhűtött áruk vá­lasztéka fővárosi csemegeüz­letekével vetekszik. A hús pe­dig egyenesen a hernádi vá- góhídról érkezik. A falu utcáit járva minden harmadik-negyedik kertben téglarakást, építkezés előké­születeit, nyomát látni. Bizo­nyára ennek tudható be, hogy nem csökken, inkább gyarap­szik Szigetújfalu lélekszáma. így azután nem sikerült meg­valósítani néhány éve az isko­la-körzetesítést. ma is több mmt 270 diák van a faluban. öt év alatt csaknem száz telket parcellázott a tanács a községben, s a tervek szerint úiabb harminc talál gazdára hamarosan. Szinte természe­tes, hogy nasvok az igények, hiszen víz. villany van, s már a budapestiek is kezdik fölfe­dezni a falut. mi maradt az utcánkból. Va­lóságos sártenger. A hajdani úttest alig több mint 2 méter szélességűre csökkent Azért pedig, hogy bitumenes legyen, annak idején minden család 3000 forintot tett le a közös asztalra! A leszűkített utcában, ha két gépkocsi egymás mellett el­megy, az egyik bizonyosan tengelyig süpped a vendégma­rasztaló sárban, s ha kínnal kievickél, felhordja a kere­kekre ragadt agyagos sarat a mutatóba megmaradt műútra. A gyalogosok térdig sárban gázolnak utcahosszat. Szabad így újat építeni, hogy közben veszendőbe megy a meglevő? Kérjük az illetékeseket, kezd­jenek hozzá a régi Kállai Éva utca „rekonstrukciójához”. Mi hajlandók vagyunk anyagi ál­dozaton kívül társadalmi mun­kát is vállalni, hogy ne kelljen azt a féllábszárig érő sarat ta­posni, amelyben mindany- rtyiunk pénze elmerült. Sík István Gödöllő ★ Olvasónk leveléből nem derül ki, befejeződtek-e a munkák az ut­cában. Az út rendbetételéhez csak azután érdemes hozzálátni. Meg­értjük az utca lakóinak türelmet­lenségét, hiszen a megszokott, sőt megfizetett kényelem, kulturált környezet után nehezen viselhető a gépek nyomán keletkezett álla­pot. De amint olvasónk is írja le­velében, ilyen építés közben elke­rülhetetlenül „beleharapnak** a markolók az úttest bitumenjébe is, a földmunkák után sár marad. Az azonban dicséretes, hogy hajlandók tenni azért, hogy utcájuk régi ké­pét visszanyerje. Bizonyosak va­gyunk benne, hogy a tanács élni fog a felkínált lehetőséggel. Előbb, mint ott, ahol ezt nem vállalják. Korai öröm Nem is olyan rég panasz- szal fordultam a Postabontás­hoz, hogy Cegléd, Szűcs-tele­pen hiányos, rossz a közvilá­gítás. Azután szerelők jöttek, A rohamos fejlődés, a nagy­arányú építkezés gyarapodást jelent, s azt, hogy a gyerekek hamarosan kinövik az óvodát. A tervek szerint jövőre újat alapoznak a településen. A helyben dolgozók javaré­szének a szigetcsépi Lenin Tsz üzemei adnak munkát. A te­kercselő részlegben asszonyok serénykednek, szigetelik, festik a Ganz Villamossági jyiűvek nagy motorjaiba, generátorai­ba kerülő álló- és forgórész te­kercseket. Köpenyben karikázhat — Azt írja meg, hogy las­san ránk szakad a plafon — mutat a fejünk fölé egy indu­latos fiatalasszony. Valóban, vagy fél négyzetméternyi he­lyen látszik a födém. -k. A marhaistállót minden évben kimeszelik, de azt nem tudom megmondani, hogy itt mikor festettek utoljára. A többiek élénken helyesel­nek, miközben egy pillanatra sem hagyják abba a munkát. — Akkor miért nem néznek más hely után? — kockázta­tom meg a kérdést. — Igaz, hogy nem keresünk valami sokat, de mégis köny- nyebb ez a munka, mint a földeken. Van, aki a gyere­kek miatt jött ide és maradt itt — magyarázza Bállá Jó- zsefné, s így megismerem az érem másik oldalát is. — Reg­gel kényelmesen be tudjuk vinni a gyerekeket az óvodá­ba vagy a bölcsődébe. Nem utazunk órákat. A kerékpár­ra köpenyben is felülhetek, senki sem ad rám másikat. Ha Pestre járnánk, akkor bizony sokba kerülne az öltözködés is. — Csak az üzletek nyitva tartásával vagyunk bajban — veszi át a szót Hojek János­s kijavították a hibát. Űj izzók ontották a fényt, a világossá­got a lakosság nagy örömére. De nem tartott ez sokáig. A Jászberényi utca ismét gyak­ran borul sötétbe. Nem tudjuk mi az oka ennek. Van a mi környékünkön más gond is. A múlt nyáron a Magyar—Szov­jet Barátság Tsz megszüntette a vágóhídját, s bezárta a jól felszerelt húsüzletét. Azóta a húsellátásunk nem megoldott. A várossal felüljárók kötnek össze minket. A gyalogos fe­lüljáró lépcsőit nem könnyű megjárni az idős embereknek, a kisgyermekes anyáknak. Ne­héz így az élelmiszerek be­szerzése. Van ugyan az Áfész- nek a telepen egy nagy for­galmú vegyesüzlete, amely fél hétkor nyit és fél háromkor, zár. Itt vásároljuk meg a mindennapravalót. Csak a ke- kenyérrel van probléma. Aki dolgozni jár, az reggel vásá­rol. A kenyeret viszont csak A nemzetközi nőnap méltó megünneplése szép hagyo­mány. Kitüntetésekkel, juta­lomosztással is megemlékez­nek a dolgozó nőkről. Március 8-a egyúttal a béke napja is, a békéért folyó küzdelemé, mert a nők a legelszántabb békeharcosok. Emlékezzünk rá, a múlt év utolsó negyedé­ben lezajlott nagy béke-meg­mozdulásra! A nők békeme­netben vonultak Európán át Koppenhágától Párizsig. Tíz- és százezrek csatlakoztak a menethez. Milliókat mozgósí­tott ez a menet. Minket, az idősebb korosz­tályt szörnyű emlékek tesznek békeszeretővé, a békét féltővé. Leányainkat is igyekszünk né. — Hétfőn, kedden az élel­miszer boltokban csak mun­kaidő alatt tudnánk bevásá­rolni. Pont akkor, amikor hét­végén biztosan kifogyunk ke­nyérből, tejből. Hasonló a helyzet a postával. Patyolattal vagy a takarékszövetkezettel. Csak a főnökeink jóindulatán múlik, hogy igénybe vehet- jük-e ezeket a szolgáltatáso­kat. Akárkit kérdeztem Szigetúj­falun, hogy milyen érzés társ­községben élni, senki sem be­szélt elszigeteltségről, mellő­zöttségről. A falu véleményét e kérdésről az a fiatalasszony összegezte, aki gyermekével az orvosi rendelőbe igyekezett — Méghogy Szigetújfalun nincs tanács? Már hogy ne lenne — s a tanácsi kiren­deltség feliratú táblára muta­tott. M. K. délfelé szállítják. Tehát a dol­gozók semmiképpen nem jut­hatnak hozzá a friss kenyér­hez. Ez sok bosszúságot okoz a vásárlóknak, s nem keveseb­bet a bolt vezetőjének. özv. Semetka Gyuláné Cegléd, Szűcs-telep Gyors munka volt A múlt év végén ismeretlen tettesek behatoltak Pilisen a Dolinában levő nyaralómba. S miután az ajtót az erőszakos felfeszítéssel alaposan tönkre­tették. más kárt is okoztak: loptak. A garázda betörők a A lap március 11-i számá­nak Postabontás rovatában jelent meg egy olvasó pana­ilyenekké nevelni. De közben gondolunk arra is, hogy a nő mindenekelőtt feleség és anya. És arra is, hogy e rohanó vi­lágban sok minden múlik a nőkön. Gondoljunk csak arra- mi lenne, ha egyszeriben nem vállalnának többé munkát. Hi­szen tudásuktól, szakmai fel- készültségüktől is gazdagodik hazánk! De ami a legfonto­sabb, az ő szeretetüktől, türel­müktől, kitartásuktól válik családdá a legkisebb, legszo­rosabb emberi közösség. Mos­tanában mind gyakrabban esik szó a házasság — a család — válságáról, rajtunk, nőkön sok múlik, hogy összetartsuk sze- retetünkkel. özv. Ffilöp Jánosné Szentendre ★ Mint megannyi nőtársam, én Is kaptam meghívót a nőnapra. (Na­gyon szép, kerek, gyöngybetűkkel megcímezve!) Megható, szép do­log ez, csak néha az az érzése az embernek — s nem minden alap nélkül —, hogy talán már meg­szokásból, formaságból rendezik az ünnepséget. A virág elhervad, a szendvicsekét megesszük, a szavak elszállnak. Jönnek a hétköznapok, szomorú tapasztalatokkal. Nem akarok általánosítani, de az az ér­zésem, véleményemmel nem állok egyedül. Például az idén is, még el sem hervadt a hóvirágom, az előző napi szavak még a fülembe csengtek. A hangnem, amit kap­tam, az már minden volt, csak ép­pen a nőnek kijáró tiszteleté nem! Tudom, nem vagyunk angyalok. Nem is tanácsolnám a nőknek, hogy azokká váljanak. Csupán tisztességgel, becsülettel dologozó -nők akarjanak lenni, akiknek vi­szont jogos igényük, hogy ezért megbecsülést és tiszteletet kapja­nak. Ha ilyen szellemben készül­nek a férfiak a következő nőnap­ra, akkor felhőtlen lesz az örö­münk az ünnepen — de utána is! Mert tudunk mi igazán örülni, ha van minek. zsákmánnyal nem elégedtek meg, mert a szomszédos pin­céket is hasonló módon „keres­ték fel”, ahol ugyancsak te­temes károkat okoztak. Az esetet jelentettük az illetékes monori és pilisi rendőri szer­ieknek. Gyors, ügyes nyomo­zással — a nagykátai rend­őrök segítségével — kézre ke­rítették a garázda betörőiket. Az eltulajdonított tárgyak szinte hiánytalanul megkerül­tek. Szeretnénk elismerésün­ket és köszönetünket kifejez­ni a nyomozó hatóságoknak, mi, a károsult pilisi pince- és nyaralótulajdonosok. Dombai József Pilis-Dolina sza „Üzletrontás” címmel. A kérdéses napon vendégünk negyedmagával tért be ebé­delni. A leves után került sor a levelében említett hagymás rostélyos felszolgálására. A felszolgáló valóban mustár nélkül vitte ki az ételt, de a tisztelt vendég kérésére azon­nal visszatért azzal. A ven­dég akkor közölte: már nem kéri a megrendelt ételt, s ál­lította: a rostélyoshoz jár a mustár. Levelében az árkal­kulációra hivatkozik, amely­ben szerepel. Igaz, szerepel, s azt meg is kapta: a konyhai előkészítéshez szükséges pá­colás ízesítőanyagaként. Ezt a felszolgáló, valamint az ott tartózkodó feleségem is közöl­te a vendéggel. De nem olyan hangon, ahogy a vendég állít­ja ... Hogy minősíthetetlen szavaikkal — ezt mind a kony­hai személyzet, mind az ott tartózkodó vendégek határo­zottan tagadják. A számla ki- egyenlítésénél 240,70 volt az összeg, s 60 forintot kapott vissza, mert a felszolgálónál nem volt apró. Erre az asztal- társai közül az egyik felaján­lotta. hogy ad 70 fillért. A vá­sárlók könyve mindenki szá­mára hozzáférhető helyen megtalálható az üzletben, a vendég a bélyegző hiányát ki­fogásolta. (Ami valóban csak március végére lesz kész.) Az pedig, hogy én nem tartózkod­tam az üzletben, az nem ter­mészetes, hanem elfogadható, miután az említett üzlet ma­gánvendéglő, éppen árube­szerzésen voltam. Visszatéré­semkor még aznap tájékoztat­tak a történtekről. A ven­dég fenyegetőzve ment el, így nem is várhatjuk, hogy más véleménye legyen az üzletünk­ről, de mi ezt nem tekintjük üzletrontásnak. Vendégeink egyébként elégedettek a ki­szolgálással. visszatérnek hoz­zánk. Reméljük, ezt lesz al­kalmunk bizonyítani a kétke­dőknek. Marosán József a Rózsakért vendéglő tulajdonosa, Monori-erdő egy — a sok-sok ezer ünnepelt közül A DABAS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ versenytárgyalás útján, május 2-től három, illetve öt évre szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 2. sz. élelmiszerbolt, Dobos-Szőlő, Kinizsi u. 41, 11. sz. tej- és kenyérbolt, Dobos II., Bikszo Miklós út 440. 14. sz. élelmiszerbolt, Dobos III., Temető u. 16, 15. sz, élelmiszerbolt, Dobos III., Malom u. 19. 17. sz. élelmiszerbolt, Dabas III., Örkényi út (külterület) 22. sz. élelmiszerbolt, Dabas I., Bikszo Miklós út 92/a. 44. sz. tej- és kenyérbolt, Újhartyán, Zrínyi u. 2. (általános iskola) 60. sz. zöldségbolt, Kakucs, Bem u. 68. sz. élelmiszerbolt, Inárcs, Vörös Hadsereg útja 14. 76. sz. élelmiszerbolt, Inárcs, Vasút u. 80. sz. élelmiszerbolt, Kakucs, Kossuth Lajos u. 81. sz. élelmiszerbolt, Hernád, Gyóni út 48. Tájékoztatást, bővebben felvilágosítást - írásban is - a kereskedelmi és termeltetési főosztály ad. A pályázatokat április 15-ig nyújtsák be a szövetkezet igazgatási és jogügyi osztályára, cím: Dabas II., Biksza Miklós út 440. 2372. A versenytárgyalás április 20-án (génieken) de. 9 órakor lesz a dabasi motel bárhelyiségében. Olvasónk fotózta Lesz még haszna? Városunkban, a Szabadság téren áll ez a széthullani készülő épület, amely a kitámasztásokkal együtt is veszélyt sejt magá­ban. Nagy erre a forgalom, mert közelében van a Puskin utcai lakótömb. A szülők a csemetéiket is féltik esténként, mert bár­ki elrejtőzhet a romos épületben. Nem tudjuk miért, illetve mire „tartogatják” ezt a rozzant bázat. Valamikor óvoda volt, de már régen üresen áll, Váradi László felvétele Cegléd Társközségben élni Távol, ide nem elszigetelten Nőnapi gondolatok Két levél - egy téma 'MmmmmMmBmmmMnmKmmmmmmmmmammmminmvmmiBmvmmi iinpwinir* Válasz a levélre Nem üzletrontás i 4

Next

/
Thumbnails
Contents