Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-11 / 60. szám
1984. MÁRCIUS 11., VASÁRNAP Köznevelési kutatások Fő tényező: a pedagógus Az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt a nevelési-oktatási rendszer korszerűsítésében a tudomány, a kísérletezés szerepe; tény azonban, hogy a kutatás nem képes elég naprakész segítséget adni az iskolai gyakorlatnak, s gondok vannak a kutatási eredmények alkalmazásával is. Az elmúlt tíz évben e kutatások központjában a társadalmi munkamegosztás és az iskola; a közoktatási rendszer és a társadalmi mobilitás, valamint az iskolai pedagógiai tevékenység folyamatos korszerűsítése volt. A vizsgálatok, az elemzések, a kísérletek és a szakmai viták során kutatók és pedagógusok százai foglalkoztak a szocialista neveléstudomány alapkérdéseivel, az ifjúság szocialista szellemben történő nevelésének problémáival, valamint a nevelő-oktató munka egyik legfontosabb tényezőjével: a pedagógussal. Általános érvényű megállapítása volt a közelmúltban lezajlott országos tanácskozásnak, hogy az iskola megújulási képessége egyebek között az ott élő, tevékenykedő pedagógusok és diákok felkészültségétől, kezdeményező képességétől, újítási kedvétől; a területtel foglalkozó kutató szakemberektől; az alkotó munka anyagi, jogi, irányítási feltételeitől, s ezek viszonyaitól ; valamint az iskola valóságos fejlődési igényétől függ. A kutatások bizonyították: nem lehet a mai iskolai élet tényleges eredményeitől és feszültségeitől elszakadva rátalálni a szocialista társadalom haladását optimálisan szolgáló iskolamintára. A pedagógusok többsége helyesen értékeli saját változó szerepét a változó iskolában. Vállalják a közoktatás előtt álló új feladatokat, a végrehajtásban az új elemeket, az iskola önkritikus továbbfejlesztésiét, azaz hozzájárulnak saját szakmai fejlődésükhöz és az iskola belső lehetőségeinek megfelelő pedagógiai program kialakításához. Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai a közelmúltban gyűjtötték össze, s elemezték a gyakorló pedagógusok véleményét a köznevelés fejlesztését szolgáló kutatásokról. A tanítók, a tanárok keveslik az információkat a kutatásokról, kísérletekről, gyarapítanák a közvetlen tapasztalatcserék számát és a mindennapi nevelő-oktató munka során adaptálható eredmények hatékonyabb elterjesztését szorgalmazzák. Ezért a legfontosabb célnak azt tartják: e kutatások adjanak tudományos választ a nevelés-oktatás változó tartalmi és módszertani kérdéseire, valamint segítsék az elmélet gyakorlattá válását. Tápiószecsőn rajtolt a pályázat Negyven év — negyven könyv „Olvasók nélkül írók sincsenek.** Nemeskürty István irodalomtörténetének bevezető soraiban a leírt szó értelmét ragadja meg. Legyen bármilyen jeles alkotás — ha bármilyen ok miatt nem talál olvasóra —, a közvetített gondolatok visszhangja nélkül pusztán betű- halmaz marad. A közvetítő'szerepet a bibliotékák vállalják fel évszázadok óta. A könyvek tárai a sodró idővel dacoló értékeket nem csupán felhalmozzák, el is juttatják az érdeklődőkhöz. Az utóbbi évek olvasásszociológiai felmérései leginkább sz olvasók táborának ldvülre- kedtjeire voltak kíváncsiak. Vajon miért nem fakad belső igényből sokaknak az irodalom megismerésének vágya? Miként lehetne a perifériára sodródókkal megszerettetni a könyveket? Ám az elemzések csupán az okok felderítésére hivatottak. A figyelemfelkeltésre a könyvünnepek és az olvasómozgalmak alkalmasak. Bár a mozgalom jelleg sok vitára adott okot, az alapelképzelés fontosságát senki sem vonja kétségbe. A vélemények ütköztetése arra volt jó, hogy kiszűrjék a formális vonásokat. Egyre nkább közelíthessen a nemes célhoz: mindenki egyéniségéhez mérten megtalálja az értékes olvasmányt. Sokszínűség uralja Ezt a célt szolgálja a napokban ünnepélyes keretek között meghirdetett 40 év 40 könyv olvasópályázat. Tápiószecsőn, a helyőrségi művelődési központban kiállítás fogadta a belépőt. Ismerős kötetek és ismerős arcok — az utóbbi négy évtized jeleseinek reprezentánsai!. Déry Tibor, Fejes Endre, Gyurkó László, Juhász Ferenc Veres Péter, Karinthy Ferenc arcképei mellett a kiválasztott kötetek, hogy csak néhányat említsünk a negyven alkotóból. A nyitó irodalmi délutánra érkezők nem állhatták meg, hogy azonnal hale ne lapozzanak egyik-másik könyvbe. Lett volna keletje mindegyiknek. A verseny akkor indult, mikor mindenki kézbe kapta a rövid portrékkal kiegészített pályázati füzetet és a módszertani kiadványt a tudnivalókkal. Bár a kedvderítő irodalmi délután nem tükrözte a pályázat tematikáját, a sokszínűségét mégis sugallta. — Az olvasásélmény váljon személyiségformáló erővé, ez a legfontosabb cél — mondotta a megnyitón Szilágyi Gyula ezredes. — Szeretnénk, ha az ifjak különféleképpen ta^ lálkoznának az elmúlt évtizedek magyar irodalmával. Ezek az alkotások a kor tükrözésén túl emberi magatartásokat is felmutatnak. Fogalmazhatjuk úgy is: üzennek a következő generációinak. A hadsereg művelődési intézményeiben egy esztendőn át a legkülönfélébb rendezvények lesznek e pályázat jegyében. A középpontban pedig az olvasás szeretetének gondolata. Az olvasópályázat a néphadseregben szolgálatot teljesítő DIOFIGYELO TEÁZÁS KÖZBEN. Feledi Péter annak idején azért mondott búcsút a kamerák előtti riporterkedésnek, mert szűknek találta az ifjúsági műsorok kereteit. S alighanem azért választotta új munkahelyéül a rádiót, mert azt gondolta, itt változatosabbak a lehetőségek. Hogy meddig terjed a rádiós műhelyekben az önmegvalósítás szabadsága, az újat keresés lehetősége — megmondani nem tudom. A csütörtökön este hallott műsor azonban azt látszik bizonyítani; a járt út helyett a járatlant keresni itt sem könnyű feladat. A rádióban ugyanis szinte már mindent kitaláltak. Azt a műsort is, amelyben Feledi Péter tegnap este bemutatkozott. Van már vagy húsz éve, hogy Szepesi György kellemes, kötetlen beszélgetések során mutatta be általa is tisztelt ismerőseit. Azóta jó néhány követője akadt, néhány esztendeje például szombat délelőttönként Antal Imre vendégeskedik a mikrofonnal egy- egy családi körben. Mi mást, mi újat hozott Feledi műsora? Bizony, jóformán semmit. Igaz, a televíziós környezet zavarba hoz- hatatlan, jó szakemberré nevelte, így a volt olimpiai bajnok, Németh Angéla, férje, Ránky Mátyás, a kosárlabdaedző és ismerőseik körében készült műsorban nem volt semmilyen zökkenő, de nem akadtak olyan percek sem, amelyeket később érdemes lenne újra feleleveníteni. TALÁN AZÉRT, mert az új környezettel, a rádiós atmoszférával még nem barátkozott meg igazán a riporter. A vendéglátó család szobájának falait épített díszletnek vélte, maga köré képzelte a kamerák, a reflektorok és a műszaki segítők hadát. Pedig csak egy szál mikrofon volt az asztalon, amelyről egy jó műsor érdekében el is szabad feledkezni. Cs. A. Tallózás az olvasópályázat kötetei között katonáknak, családtagjaiknak, a polgári alkalmzottaknak egyaránt szól. Bármelyik honvédségi könyvtárban jelentkezhetnek, ahol egyúttal a könyveket is kölcsönzik. Igényt ébreszteni — A kezdeményezés mindenképpen több, mint a kijelölt könyvek kényszerű olvas- tatása — fejtette ki véleményét Füleki Mihály alezredes. — A negyven kötet közül a számára legkedvesebbet válogathatja ki a pályázó. Reméljük, hogy mozgalommá nő elképzelésünk. A helyi lehetőségekhez, az olvasási szokásokhoz igazodik a pályázat minden egyes alakulatnál. A szó valódi értelmében vett népművelést szorgalmazzuk, vagyis az igényébresztést, az olvasási szokások kialakítását, az irodalom és az olvasók közötti minél bensőségesebb találkozások létrejöttét. Morváné Bérczy Mártának ezen a délutánon éppen elég dolga akadt. A művelődési központ igazgatója úgy érezte, most népesült be igazán a ház. — Számos ismerős jött el, de sok az új arc — nézett körül Morváné Bérczy Márta. — Jó alkalom ez, hogy fölfedezzék a művelődési központot. Mi sem természetesebb, hogy a helybelieket felkészítjük: felkeressük a szocialista brigádokat, több példányban beszerezzük a köteteket. Szeretnénk író—olvasó találkozókat rendezni, filmeket vetítünk. Az olvasópályázat révén más programokra is becsalogatjuk a közönséget. — Átfogó képet nyújtunk az irodalomról, elsősorban a mai alkotásokról — kapcsolódott a beszélgetésbe Zsigri Ottó né könyvtáros. — A szervezés tenivalóin túl könyvtári, irodalmi légkört szeretnénk teremteni. Nem utolsó szempont az sem, hogy pályázóink jól szerepeljenek. A közönség soraiból többen nem fogadják meg a figyelmeztetést, hogy a kiállított tárgyakhoz senki se nyúljon. Egyre több kötet kerül kézbe; A fiatalok máris kicserélik olvasmányélményeiket. — Legutóbb Fejes Endre Rozsdatemetőjét olvastam — kezdte a beszélgetést Kiss Csaba. — Gyurkó László Faustus doktorját pedig most a televízióban kísérem nyomon. Néhány hónapja érkeztem ide. Most jártam először a művelődési központban, sajnálom, hogy nem fedeztem fel előbb. Jelképe: szárnyas ló — A könyvek javát ismerem — jelenti ki Tengeri Attila. — Nemrég végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, ott is kultúrfelelős voltam. Mindössze egy esztendőt töltök majd itt, addig is részt akarok venni á'kiílturális életben. A Pegazus, a szárnyas ló az olvasópályázat jelképe. Stilizált rajza az ünnepi műsor díszlete, a meghívón, a tájékoztató füzetek címlapján is feltűnik. Jelezve; jó lenne, ha minél többen fölkapaszkodnának a hátára. Erdős! Katalin Kínálat a tavaszi fesztiválon Népművészet és ifjúság A pénteken kezdődő budapesti tavaszi fesztivál száznegyven helyszínén több, mint ezerháromszáz programot rendeznek. A vidéken élők számára nem közömbös, hogy ötvenszázalékos vasúti kedvezménnyel kelhetnek útra, amennyiben az Utazás ’84 kiállításon — lebélyegeztetik jegyüket Miért is érdemes hát részt venni a negyedik alkalommal megtartandó fesztiválon? A rangos hangversenyek, színházi előadások mellett érdekesek lesznek a folklórprogramok. Ezek közül elsőként említhetjük a hagyományőrző kirakodóvásárt március 25-én a Budapest Sportcsarnokban. Az ifjúságnak szánt külön kínálatból kiemelkedik a Kertészeti Egyetem klubjának programja. Március 16-tól 25- ig este héttől regggel két óráig baráti találkozókat, videodis- cót, folk- és countryklubot, táncházat, filmvetítéseket tartanak. Sütő András esszéi, naplójegyzetei Az Idő markában Az Anyám könnyű álmot ígér írója, a magyar irodalom kimagasló egyénisége Az Idő markában című legújabb könyvében esszékkel, naplójegyzetekkel, publicisztikai írásokkal jelentkezett. Magára vállalta a magyarság, különösen az erdélyi magyarság gondját, baját. Ügy ír mestereiről, barátairól, és önéletírásszerű visszapillantásaiban, hogy műveiben egy nép múltja, jelene és jövője tükröződik. A Nagyenyedi fügevirág és az Évek, hazajáró lelkek című nagy sikerű könyveiből válogatott a kiadó, mégpedig esszéket, cikkeket, naplójegyzeteket, amelyek méltán reprezentálják az írót, aki gyönyörű erdélyi nyelven rója sorait, s indulataiban a romániai magyarság sorsáért aggódik, miközben az egyik legszebb feladatra vállalkozik: a hídszerepre, amely az egymás mellett élő népek között kapocs és közvetítő, a Dunának, Oltnak egy a hangja költői megfogalmazásnak egyedüli lehetséges kifejezője. Olyan mélységeket jár be, amelyeket csak a nagyon messziről, mélyről jött népi származék tehet meg, s olyan felelősséggel ír, amelyet csak nemzgtbeo-népben gondolkodó, nagyon elkötelezett író tehet. A Nagyenyedi fügevirág című visszaemlékezése a Bethlen-kollégiumi fejlődésének, elkötelezettségének dokumentuma. Megmagyarázza indíttatását, útját a pusztaka- marási. zsellérházból egészen a szerkesztőségi íróasztalig. Abban a szent meggyőződésben, Egy grafikus megújulása Meghökkentő és hagyományos Takács József évtizedek óta Veresegyházon él és alkot. Legújabb kiállítása Baján, a szakszervezeti művelődési házban március 13-ig látható. A bemutatkozást Gyurcsek Ferenc, a mai magyar szobrászat egyik izgalmas alkotója nyitotta meg. Takács Józsefet már többször legyűrték az életben igaz- tatanul, ám ő mindannyiszor iélemelkedett. Művészeti törekvései emelik, hittel vállalt feladatai az emberekért megmentik őt attól, hogy csak egy legyen a sokaság közül. Lapjai egyszerre meghök- kentőek és hagyományosak. Meghökkentőek, néha fantasztikusak a látásmódjukban, a formájukban és hagyományosak, a múltból a jelenbe és a jövőbe megtartóak mondanivalójuk szerint. A természet és ember kapcsolatában féltve óvja a természet értékeit az óvatlan ember ellenében. Ezért megkapó művészetében a legalább egyszer megcsodált táj, erdő, rét, nádas szeretett, bensőséges és különös ábrázolása. Magyar történelmi múltunkból és a munkásmozgalom száz évéből a harcos embert emeli ki, eleveníti meg. Teheti ezt joggal apja korai mártírhalála örököseként. A nyugodt, békés, meditációra hajlamos művész belső világát így lobogtatják, bákétlenítik a nemzet, a család, a művészi élet kiemelkedő alakiai: Zrínyi Miklós, Türr István. Cso- hány Kálmán grafikusművész, Molnár Tibor színművész, valamint a salgótarjáni bányakovács apa el nem fakuló gyerekkori emléke. Nagy, lendületes fekete folt- hatásokból felépített lapjai korábban kétségtelenül hordozták a keserű életérzés monotóniáját. Újabban foltjainak karcsúbb vonalvezetése, árnyaltsága, a mondanivaló le- szűrtsége, bölcsebbé, sőt szatirikussá érése fedezhető fel alkotásain. Szatirikus ihletésű lapjairól mintha állatmesék megelevenedett, állatbőrben járó ember torzulásai tekintenének ránk, Ezek a Mák-király, a Kukoricacsősz, a Lepke-király, a Dongó-király, a Kakas-ember stb. címeket viselik. A fekete lapok mellett újabban színes grafikákat is alkot a már tőle megszokott nagyobb folthatásokkal. A színek megjelenése lapjain az életérzés görcsének feloldódására utal. Telitalálatnak tarthatjuk Bajai csónakok című művét, amelyről hallható a víz derűs nyugalma, időtlen lo- tyogása-kotyogása a csónakok oldalán. Mostani kiállítását és a ki nem állított, de már zsűrizett legújabb grafikáit ismerve Takács József megújuló, továbblépő művészetének lehetünk tanúi. A látvány erejével néha komoran, néha bölcsen, néha játékosan közvetíti azt a régi üzenetet modern forma- nyelven, hogy emberségünkhöz méltóan, erőnkhöz mérten nehéz körülmények között is remélnünk és bíznunk kell a tisztességes élet és alkotás lebírhatatlan.ságában. Horváth Lajos UVisszatekintés (tusrajz) hogy elhivatottsága van. Idézi Bethlent, akinél nemcsak reménységgel, hanem tanulsággal időz. Ha emlékezni méltóztatik Kegyelmed, egyebek között — írja —, a testvériségnek az ügyét is reánk hagyatkozta: magyarnak, románnak, szásznak — székelyt nem említem, hiszen az is magyar —, közös kertmívelő gondját; az egymással farkasszemet néző indulatok helyére az egybefonódó pillantást tegyük a Kárpátok tövében. Az Örök emlékezet földje, című esszéjében a szülőföldhöz való ragaszkodását mondja el nagy nyelvi erővel és szeretettel. A hűség fénylik föl ilyenkor bennünk. A szülőföld horizontján a nappal együtt kélnek föl szellemünk óriásai. Fényük sehol sem oly erős, mint a szülőföld egén, amely némelykor elfér egy esernyő alatt is. Annál otthonosabb és kedvesebb annak, aki ott búcsúzik el csillagaitól, ahol azokat a bölcsőből megpillantotta. Mert amikor mindenütt elfelejtettek — teszi hozzá —, a szülőföldnek még mindig akad mondanivalója rólunk. Csodálatos képzelőerővel, csupa szívvel, lelkiismeretének, -mind én- -szi-k ra jával ■ - ‘Fa j - * zoljá meg azt1 á kicsi világot, amelyet az ember szülőföldjeinek, születése helyének tekint. Hiszen nevedet és emlékedet ki veszi gondjába? Mi lehetsz ott, ahol leveted minden kötöttségedet? S Tamásival vallja: az embernek valahová tartoznia kell. A Kopjafák című részben örök emléket állít Orbán Balázsnak, a székelység nagy írójának, a székelyvilág meg- örökítőjének, csakúgy, mint Nagy Imrének, a székelység nagy festőjének, elmondja találkozásait Veres Péterrel, Szabó Pállal, vall Asztalos Istvánról. Búcsúzik Horváth Istvántól, Nagy Istvántól, az erdélyi magyar irodalom nagyjaitól, akik szüntelenül a magyar—román barátság és együttélés szószólói voltak Nagy László ravatalánál mondott beszédében a költősorsról értekezik. A költők mindig a nép gondjairól, vágyairól, érzéseiről, a népek barátságáról szóltak. Ady Duna-tá- ji kiáltását mához szólóan idézi: „mikor mondunk már egy nagyot, mi magyarok és nem magyarok". A Világ kapujában című részben azokat az frásokat olvashatjuk, amelyeket a szerző utazásairól írt, Velencéről. Rómáról, Teheránról, s amelyekben az ottani képek láttán is az otthoni táj jut az eszébe, hazagondol, s megmarad annak a tájnak és emberi közösségnek elkötelezettje, mely útjára bocsátotta. Ugyanazon göndban, szorításban járt-kelt, nézelődött — ahogyan maga írja —. más szóval: a mezőségi asszonyok ősi példája szerint, az úti reménységgel együtt magával vitte otthoni fonnivalóját is. Egy nagy író avat bennünket be legtitkosabb gondolataiba, mutatja meg magát, vázolja fel gondolatvilágát. Egy nagyszerű ember írásaival ismerkedhetünk meg. Azoknak is mond újat, akik ismerik regényeit, drámáit, látták színdarabjait. Ezekben az írásaiban a szépírói, lap- szerkesztői munkássága mellett a romániai politikai és kulturális közélet tevékeny részvevője is szól hozzánk. Gáli Sándor
