Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

1984. MÁRCIUS 11, VASÁRNAP 5 Átadás jövőre Új iskola épül Dabason Állnak a falak, most a kazánház készül Dabas gyóni kerületében két évvel ezelőtt kezdték meg an­nak az új, nyolctan termes ál­talános iskolának az építését, amelynek átadási határideje 1985. szeptembere. Az épület falai az elmúlt évben készül­tek el, de áll már a tornate­rem is. az építők jelenleg a kazánházon dolgoznak. — A nagyközség gyóni ke­rületében jelenleg 680 általá­nos iskolás korú gyermek van, s oktatásuk sajnos nem meg­oldott — mondja dr. Lukácsné Gúlái Anna, a városi jogú nagyközségi tanács pénzügyi csoportvezetője. — Ez a ma­gyarázata annak, hogy tizen­egy helyen, többnyire szükség- tantermekben okítják a kicsi­nyeket. Bár az új, nyolctantermes is­kola elkészültével sem oldó­dik meg véglegesen az isko­lai helyzet, mégis sokat eny­hít majd a gondokon. A prob­léma nem időszakos jellegű, a nagyközségnek ebben a részé­ben évek óta emelkedik a gyermekek születési száma. Ennek már ma konkrét jelei vannak: az óvodába sem tud­nak minden apróságot felven­ni. — Saját erőnkből nehezen tudtuk vola megvalósítani a terveinket — mondja Schön- weitz Tamás vb-titkár. — A teljes építési költség megha­ladja a 40 millió forintot, amelyből 17 milliót közppnti támogatásból teremtünk elő. Az iskola építésére saját erő­ből 1,5 millió futja. Azt ter­vezzük, hogy 4 millió forint értékben áthidaló bankhitelt veszünk fel. Nemcsak a tanács, de a he­lyi lakosság is bekapcsolódott az iskolaépítésbe. A lakosság önkéntes hozzájárulása alap­ján 180 ezer forint gyűlt ösz- sze, ezenkívül a kisiparosok jelentős társadalmi munkával segítették az építkezést. — Az épület kivitelezője a tanács költségvetési üzeme — veszi át ismét a szót dr. Lu­kácsné Gúlái Anna — termé­szetesen a helybeliek támoga­tásával. Már eddig is volt és a jövőben szintén lesz jó né­hány olyan feladat, amit a la­kosság segítségével akarunk, illetve tudunk csak megvaló­sítani. Ilyenek, mint a külön­féle szerelési munkák, a terü­letrendezés, takarítás. A szü­lők társadalmi munkájára 1 millió forint értékben számí­tunk. Bízunk abban, hogy ez meg is lesz. Tizenhárom feljelentés érkezett Különös magánlaksértés Nem segít a nagyobb összegű büntetés sem Tavaly 85 szabálysértési fel­jelentés érkezett az ácsai köz­ségi tanácshoz, egy évvel ko­rábban 94. .Az akták számának csökkenése viszont, sajnos nem.. jalenti,,azt<. mintha keve­sebb lenne a renitenskedő helybéli, mint korábban volt. — Két-három esztendő ada­tait ismerve kijelenthetjük, hogy a szabálysértések most már lényegesen kevesebb munkát adnak, mint régeb­ben. Csak az a bökkenő, — mondja Szemler Árpád, a községi tanács igazgatási cso­portvezetője, hogy — legalább is az én véleményem szerint —, pusztán a feljelentések szá­ma csökkent, nem a szabály- sértéseké. Tavaly 29 tulajdon elleni szabálysértési ügyet tárgyaltunk. A tettesek zöm­mel apróbb dolgokat tulajdo­nítottak el: kávét, italt, ciga­rettát, s más élvezeti cikke­ket. Ám Öcsán is, mint az agglomerációs községek több­ségében, az a jellemző, hogy a lopásokra nem helyben, ha­nem valamelyik fővárosi áru­házban, illetve önkiszolgáló boltban kerül sor. Akad per­sze súlyosabb eset is, amikor az elkövető értékesebb tár­gyakkal, — cipővel, papucs­csal — akar fizetés nélkül tá­vozni az üzletből. — Tavaly a becsületsértési ügyek száma már nyolcra emelkedett. Ezek mögött álta­lában ádáz vita, veszekedés húzódik meg, amelyet egyre durvább kifejezések követnek. Nőtt a magánlaksértések szá­ma is, 6 alkalommal kellett ilyen ügyben eljárnunk. Az egyik igen érdekes eset volt. Egy ittas férfi Albertirsán bement egy idegen házba, s a helyiektől a cipőjét követelte. Amikor meg akarták neki ma­gyarázni, hogy nem Ócsán van, vitatkozni kezdett, majd egyre durvább lett. Mikor ki­józanodott, már csak arra em­lékezett, hogy valamiért fi­zetnie kell, de a részletekre nem valószínű, hogy emlék­szik. .. A különféle szabálysértések elkövetőinek többsége első alkalommal kerül szembe a hatóságokkal, de vannak olyan személyek is, akik egyáltalán nem járatlanok már az ilyen ügyekben. — Ami az eljárások során kirótt büntetéseket illeti, ta­valy egy ízben kezdeményez­tünk elzárást — folytatja az igazgatási csoportvezető. Az illetőnek mindössze 500 forint értékű büntetést kellett volna törlesztenie, de erre a felszó­lítások ellenére sem volt haj­landó. Mivel állandó munka- JjeUM.WHX., rep.déll^zett, , „a pénzt letiltani sem tudtuk. Végül is akkor fizetett, ami­kor kész helyzet elé állítottuk. A kiszabott büntetések nagysága csak egyszer volt kiugróan magas: 10 ezer fo­rint. A zugkimérésben az ita­lozás egy alkalommal rend­kívül súlyos következmények­kel járt; végül is többszöri — lakossági — feljelentések nyo­mán sikerült leleplezni az en­gedély nélkül szeszes italt áru­sító szabálysértőt. Az idén március 2-ig 13 feljelentés érkezett a tanács illetékeseihez. Most is a tulaj­don elleni szabálysértések ve­zetnek, de akad olyan, aki megtagadta a tankötelezettsé­get, mások a köztisztaság el­len vétettek, tiltott helyen horgásztak. — Bár az elmúlt év szep­tembere óta a korábbinál jó­val nagyobb összegű bünteté­sek kiszabását teszik lehetővé a jogszabályok, különösebb változást eddig nem tapasz­talunk — folytatja Szemler Árpád. — Sőt, tavaly az év második felében, több akta érkezett hozzánk, mint koráb­ban. S mint már említettem, az idei esztendő első két hó­napjában is bőségesen akadt tennivalónk. Csitári János Házi ízek nagyüzemi módra Idén harmincezer sertést vágnak Újfajta termékük négy változatban készül Biztosan mindannyian et­tünk már az érdi húsgyár ké­szítményeiből, csak talán származásáról nem tudtunk. Magam is akkor figyeltem fel rá, amikor egy budai busz­megállóban egyszer csak meg­jelent a Benta-Hús feliratú kis fehér szállítókocsi és pa­kolni kezdték az árut. Az ínycsiklandozó illatok felráz­ták az egykedvű várakozókat, többen a szállítók után, a hen­tesbolt irányába indultak. Aztán befutott egy piros meg egy fekete hetes, és percek alatt eltűnt a fehér kocsi, a szállítmány és a húsbolt. Ek­korra már döntöttem: felkere­sem a Benta-völgye Termelő­szövetkezetet és megnézem, hol és hogyan készülnek ezek az ínycsiklandó illatú falatok. Feldolgozva jobban fizet — Tizenöt évvel ezelőtt, amikor sertéshús-feldolgozás­sal kezdtünk foglalkozni, még csak kétezret vágtunk le egy évben, 1975-ben már tizenöt­ezret, és ez a szám tavaly megduplázódott, holott nem terveztünk ennyit, lassúbb ütemű fejlődésre számítottunk — közölte Dékány István el­nök. — Hét mezőgazdasági üzem — termelőszövetkezet és állami gazdaság — gazdasági társulása biztosítja számunk­ra, hogy az idén is meglesz a harmincezer. Ebből húszezer hízik a háztáji gazdaságokban, tízezret nevelnek nagyüzemi módon. A sertések nem egyforma súlyúak és minőségük sem azonos, meg egy disznó nem­csak karajból meg sonkából áll, vannak az olcsóbb kategó­riába tartozó részei is. A tőke­hús sohasem fizet olyan jól, mint a húskészítmények. Ezért is döntöttek a feldolgo­zás mellett. Elsőrendű felada­tuk a környék ellátása: Érdre, Százhalombattára és a kör­nyékre épp ezért tőkehúst is szállítanak a feldolgozott áru mellett (összesen száz vagon­nal), Budapestre kétszázzal. A felvásárlási árak emel­kedtek, de differenciáltabban oszlanak meg a különböző mi­nőségi kategóriákban. Az el­sőbe pedig a 95—125 kilo­gramm közötti sertések tartoz­nak, az idén csak a 95—115 kilogrammos állat számít első osztályúnak. A tüzet éjszaka is őrzik A gyárban fehérkötényes férfiak hosszú asztal mellett csontozzák a húst. Nagy üs­tökben fő a kolbásznak, hur­kának való. — Hányán dolgoznak itt és mennyi a termelésük — kér­deztem Csonka Zoltán élelmi- szeripari, kereskedelmi és ház­táji főágazatvezetőt. — összesen százan vagyunk, ebből tizennégy a szakmun­kás. A többség itt tanulta a szakmát, mi neveltük. Mert 1982-ben tanfolyamot indítot­tunk, kihelyezett tagozat mű­ködött az üzemben. Jól össze­forrott a kollektíva. Az idei év januári tervét maradéktalanul teljesítettük, heti két vagon árut állítottunk elő. A Benta-völgye Tsz készít­ményeit hagyományos módon füstölik, ez az egyik oka a házias ízeknek, ínycsiklandó illatoknak. Az üzem csak egy műszakban dolgozik, de a füs­tölőben folyamatosan rakják és őrzik a tüzet. Ez a feladat délután és éjszaka egy ember­re vár. Családiasabb légkör Január elsejétől új vezetője van a húsfeldolgozónak. Ko­vács Béla a budapesti mar- havágóhíd megszüntetésével került ide. — Milyen érzés egy ilyen nagy vállalat után ebben a jó­val kisebb „gyárban" dolgoz­ni? — Ez alatt a rövid idő alatt, amióta itt vagyok, csak jót mondhatok az üzemről. Egy kisebb közösségben sokkal családiasabb, nyugodtabb a légkör. Feladatom, hogy a megnövekedett húsmennyiség feldolgozását nagyüzemi ta­pasztalataim felhasználásával elősegítsem, de közben ügyel­jek a megszokott minőségre. Amit sertéshúsból elő lehet állítani, mindent készítenek a szövetkezet \ húsgyárában. Negyvennyolcféle áruból vá­logathatnak a megrendelők. Új termékük a sonkarolád, négyfajta ízesítésben készül, paprikás, zöldborsós, sajtos és kolbászos töltelékkel. Sercss Eszter Ica óvó néninek, Nagykovácsi Egyik feladat hozza a másikat — Tessék? Nagykovácsi posta. — Az óvodát kérem! — Sajnos, nem tudom kapcsolni, nincs telefonjuk. — Meg tudná mondani, melyik óvodában dolgozik Cserháti Imréné? — Persze, a régiben — válaszol az ismeretlen női hang a vonal túlsó végén és kérés nélkül elmagyarázza, hogyan jutok oda a buszvégállomástól. Amikor néhány nap múlva elmesélem a telefonbeszélge­tés történetét Cserháti lmré- nének, a nagykovácsi óvo­da vezetőjének, mosolyogva mondja: — A harminc év körüli fa­lubeliek szinte kivétel nélkül a növendékeim voltak. Néhány éve az Egyesült Államokból hozott levelet a postás. A cím­zés helyén ez állt: Ica óvó né­ni, Nagykovácsi. Százltúsz gyereke volt Bizonyára kevesen tudják a községben, hogy Cserháti Im­réné alföldi, Kunhegyesen született. Amikor 1950-ben el­végezte a budapesti óvónőkép­zőt, a nagykovácsi óvoda ép­pen fiatal munkaerőt keresett. Egy évfolyamtársa kibumli- zott a községbe, s hírül adta, hogy ez egy sáros, utak és jár­dák nélküli kis település a dombok között. Kolléganője nem fogadta el a javaslatot, Ica azonban — akinek az or­vos hegyi klímát javasolt — jelentkezett az állásra. A mai szülőknek szinte hihetetlen, hogy a fiatal lány az akkori vezető óvónővel, Némedi Ár- pádnéval, egy dajkával és egy főzőasszonnyal százhúsz gyer­meket látott el a düledező vá­lyogépületben. „Valójában itt vált hivatá­sommá a szakma. Erzsi néni, az óvodavezető volt a példa­képem, s ma Is az ö tevékeny­sége számomra a mérce. Ná­luk laktam, családtagként ke­VASÁRNAPI GONDOLATOK Agresszív „koldus" nált a szó, a kelletlen nevetés sem — vagy száz ember tűrte e furcsa, bántó szitokárada­tot. Eredetileg szívesen adtam a lompos fér­finak aprót, most már bántam. Nem koldus, nem részeg, nem tébolyult — egyszerűen csak közösségkárosító durvaság dúl benne. Lehet, hogy vannak problémái, lehet, hogy kevés méltányosságot kapott a szülői háztól, hajdan, vagy a feleségétől, ha volt egyáltalán. Mindez azonban magánügy — meditáltam magamban —, hiszen nincs ember, akiben ne gyűlt volna fel keserűség, szomorúság, de ön­magába zárja. Emlékszem a párizsi clochardokra, az isz­tambuli kéregetőkre, rongyaik szánalmat és együttérzést ébresztettek. Ez a tombolás azon­ban itt a reggeli metrón, a Blaha Lujza téren — indokolatlan. Kabátja sem szakadt, erős kopogású bakancsa is hidegtűrő, s ha van va­lami baja. a társadalom több karral is segít­séget nyújt feléje. Tajtékzása szerencsére nem tart már sokáig. Hozzálép egy kucsmás férfi, s nagyon határozottan csöndre inti. Ért a szó­ból, elhallgat. Újra megszületik mindany- nyiunk közös óhaja, kincse; a harmónia. Losonci Miklós zeit, de a munkában nem volt pardon. A ’ mostoha körülmé­nyek ellenére, olyan jó ered­ményeket értünk el a gyere­kekkel, hogy csodájára jártak a csoportjainknak. Akkoriban még nem mérték, számolták a faluért végzett társadalmi munkát. Természetes volt, hogy a szülők hétvégén az om­ladozó falakat vakolták, javít­gatták a rozoga házat. Akkora volt a lelkesedés, hogy egysze­rűen nem maradhatott közöm­ben az ember." Két év múlva Némedi Ár- pádné a Művelődésügyi Mi­nisztériumba került, a kezdő óvónőből pedig vezető iett. Az elődjétől tanult hivatástudat­tal és szakismerettel dolgo­zott, s amikor az épület álla­ga tovább romlott, addig ki­lincselt, amíg új óvodát nem ígértek. „Egy év alatt hozták tető alá ezt a házat, a fél falu be­segített; 1955 nyarán avattuk fel. A szülőkkel nagy ünnep­séget, vacsorát szerveztünk. A tsz akkoriban birkákat legel­tetett a hegyoldalban, azokból kaptunk kettőt paprikáénak. Még ma is kilel a hideg, ha eszembe jut, az ünnepi beszéd alatt egyszer csak arra figyel­tünk fel, hogy néhány szülő egy birkát kerget végig a fa­lun. Sok volt a vendég, még egy állatot le kellett vágni, ez azonban semmiképp nem akart tányérba kerülni... Kétségbeestem, hogy lesz ebből pörkölt. Végül kitűnően si­került az ünnepség, s talán azóta sem ettem olyan jó pap­rikást." Majdnem meghalt az izgalomtól Az évek múltával Cserháti Imréné jobbító szándéka, szer­vezőkészsége kinőtte az óvoda kereteit, figyelme a gyerekek A hernádi Március 15. Tsz újhartyáni csipkeverő üzemé­ben Bilik Istvánné hozzáér­tően követi tekintetével a gé­pen futó pamutszálakat. Erdős! Agnes felvétele mellett az idős emberek és a falu mindennapos gondjai felé fordult. Ezért is esett rá a vá­lasztás 1980-ban, amikor a népfronttitkári megbízatásról döntött a község lakossága. „Amikor megtudtam, hogy a falugyűlésen jelen lesz a tv stábja, azt hittem meghalok az izgalomtól. Lámpalázas vol­tam, még az alföldi dialektust is, amellyel pedig évtizedekig jól megvoltam, szégyelltem. Amikor elvállaltam, arra gon­doltam, hogy eddig, megbíza­tás nélkül is éppen elég sok időt töltöttem társadalmi mun­kával, ennél többet a népfront­titkári poszt sem követel. Csakhogy egyik feladat hozza magával a következőt. Amit elértem, akár az óvodában, akár a község gyarapításában, nem egyedül tettem, mindig voltak lelkes segítőim. Ilyenek a népfront aktivistái is. Sok­szor elgondolom, hogy mennyi­vel eredményesebben dolgoz­hatnánk. ha ők is jobban megismerhetnék a tanácsi tes­tület munkáját, egy-egy dön­tés megszületésének hátterét. Csakhogy, míg a tanácstagokat elengedik munkahelyükről az ülésekre, a HNF aktivistáit nem. Pedig évente egyszer- kétszer nagy szükség volna az ő részvételükre is ezeken az értekezleteken.” Nagykovácsi utcáin, egész környezetén látszik, hogy asz- szonv szervezi a társadalmi munkát. Alig egy esztendő alatt csaknem tízezer fát, il­letve díszcserjét ültettek ki a községben. Cserhátiné kertje hónapokig egy faiskolai lera- kathoz hasonlított. S lehet, hogy hamarosan virágkerté­szet benyomását kelti, mert tavasszal elkezdődik Nagyko­vácsiban a virágültetés. A nyugdíjasoknak klubot szeret­nének berendezni, a múlt em­lékeinek megőrzésére pedig falumúzeum terveit dédelgeti Cserhátiné. Meg kell nyerni az ingerülteket is A falugyűlés után beszélge­tünk, természetes, hogy az el­hangzott vélemények, gondok is szóba kerülnek. „Mindig mérgelődtem ma­gamban ezeken a fórumokon, ha olyan ügyekkel hozakodtak elő, amelyeket a tanácsházán vagy más helyeken is el lehet mondani, s megoldani. Az idén ilyen nem sok akadt. De min­den évben van néhány hozzá­szóló, aki olyan türelmetlenül és követelőző hangon beszél, mintha mindig a közösségért, a falu épüléséért dolgozna. Ha így volna, sem lenne indokolt az ingerültség. Azért is nem szóltam hozzá a falugyűléshez, mert első mérgemben talán megsértettem volna néhány ideges embert. Pedig őket is meg kell nyerni." Móza Katalin M indenekelőtt a fogalom tisztázása szük­séges; kétségtelenül agresszív volt az a bottal csoszogó, elfogadhatóan öltözött, sem­miképpen sem roggyant hatvan év körüli férfi, aki a Blaha Lujza téri aluljáróban hoz­zám lépett. Először észre sem vettem erősza­kosságát, hangjában természetes határozott­ságot véltem; „Uram, segítsen ki öt forinttal!” összekotortam valami három forintot apró­ban, annyi volt, odaadtam. Köszönet helyett így tromfolt: „öt forintot kértem!” Kapcsoltam. Most, életemben először ér­demtelennek adtam. Fújtatva ment tovább a metró feljárójához, ahol áramlott a nagy tö­meg. Csak úgy „öncélún”, szörnyű károm­kodásba kezdett, ontotta a trágár szavak zu- hatagát. Valaki leintette, de ő agresszív ma­radt, különösen a nőket szidalmazta, úgy ál­talában. Volt, aki nevetett, más felháborod­va figyelmeztette, hagyja abba. Nem hasz­Csipkeverok

Next

/
Thumbnails
Contents