Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

1984. MÁRCIUS 10., SZOMB AT ,tf*6 if;#] 3 Részt vesznek a tervezésben Äz SIMT elnöksége előtt Figyelnek a kollektívák véleményére Mint aki félrebeszél ifjak szándéka titkos ösvényen Adottságai, képességei alapján leije meg a pályát Munkás akar lenni a srác. Igen, szegény feje bele- szerelmcsedett az aprócska szerszámkészítő műhely mikrovilágába, az ott dolgozó — nála ha tíz, tizenöt év­vel idősebb — fiatalok töprengő hümmögésébe egy-cgy rajz láttán, a feszülten figyelő szemekbe, a gyorsan és mégis megfontoltan, pontosan mozduló kezekbe. Országgyűlési bizottság A hősprogramból Az országgyűlés mezőgaz­dasági bizottsága a Győr- Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári üzemében tartotta pénteki ülé­sét. A hústermelés helyzeté­ről Váncsa Jenő mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter tájékoztatta a bizottság tag­jait. Elmondta, hogy a hús­program megvalósítása során a nagy- és a kisüzemekben egyaránt jelentősen növeke­dett a vágóállattermelés. Az állattenyésztés jövedelmezősé­ge a hatodik ötéves terv ed­dig eltelt időszakában kielégí­tően alakult. A miniszter ki­fejtette: a nyereség a marha- hizlalás kivételével, minden ágazatban meghaladta a 10 százalékot. Különösen kedvező volt a sertéstartás és a tejter­melés jövedelmezősége. Az 1982. január 1-én bevezetett szabályozómódosítás főként a marhahízlalás fokozására ösz­tönöz. A húsexport növelése to­vábbra is népgazdasági érdek. Kedvezőtlen viszont számunk­ra, hogy a fő felvevő piaco­kon mérséklődött az érdeklő­dés, a vásárlási kedv, s az árak évek óta csökkennek. Ez a folyamat tavaly is folytató­dott; azonos bevételért több árut kellett eladni. A miniszteri beszámolót élénk vita követte, amelyben részt vett Fodor István Pest megyei képviselő (15. vk.). Az Egészségügyi Miniszté­rium növelte az országos inté­zetek hatáskörét, önállóságát, így a felelősségét is. A tárca átszervezése révén lehetővé vált az egészségügyi ellátás megfelelőbb elvi és szakmai irányítása, ellenőrzése. Erről és az ezzel kapcsolatos teen­dőkről tartott sajtótájékozta­tót Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter pénteken a Parlamentben. Elmondta; az egészségügyi ellátás korszerűsítésének ré­szeként az év elejére csökken­tették a minisztériumi főosz­tályok és osztályok számát, s funkciójukat, munkastílusukat a betegellátás fejlődő rendsze­réhez, mai és holnapi követel­ményeihez igazították. Kiala­kították a területileg arányos egészségügyi hálózatot, a kör­zeti és szakrendelők, kórházak integrációja révén az egységes gyógyító-megelőző intézmény- rendszert. Létrejöttek a regio­nális központok, s az országos intézetek, egyetemi klinikák egyre nagyobb részt vállalhat­nak a betegségek megelőzésé­ben és gyógyításában. A régi szervezeti forma akadályozta a gyors érdemi döntéseket. A közigazgatásban végrehajtott A Bér- és Munkaügyi Ta­nács ülést tartott, amelyen megvitatta az Állami Eér- és Munkaügyi Hivatal előter­jesztését az 1984. évi bérgaz­dálkodás és keresetkiáramlás szabályozására hozott intéz­kedésekről, valamiint a telje­sítményékkel arányos bére­zéssel kapcsolatos további feladatokról. Az idén a népgazdaságban a bérkiáramlás biztonságos szabályozásában és egyidejű­leg az ösztönzőbb keresetsza­bályozást megoldások alkal­mazásában előbbre kell lépni. A tanács szükségesnek tartja, hogy a gazdálkodó szerveze­tek olyan megfontolt, meg­alapozott bérpolitikát folytas­sanak, amely követelményeket támaszt és egyúttal ösztönöz is. A személyi iövedelmek csak a kollektív és egvéni több'ctteVcsítmémiekkel ará­nyosan növekedjenek. A Bér- és Munkaügyi Ta­A vállalati tervek vélemé­nyezésének, az év indításának, a szocialista munkaverseny szervezésének tapasztalatairól tárgyalt tegnap Pataki Márton, az SZMT elnöke vezetésével a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége. Az ese­ményen részt vett Cselényi De­zső, az MSZMP Pest megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Mint a tanácskozáson el­hangzott; előrelépés a koráb­biakhoz képest, hogy több vál­lalatnál alternatív tervjavasla­tokat készítettek, biztosítva ezzel a tényleges választás le­hetőségét. A bizalmi testületek elé került anyagok rövidebbek, áttekinthetőbbek voltak, tar­talmazták a leglényegesebb összefüggéseket. A vállalatok gazdasági vezetői felhívták a figyelmet a tervek kritikus pontjaira, pontosan megfogal­mazták, hogy mit várnak a dolgozó kollektíváktól. A testületi üléseken általá­ban 6—14 bizalmi szólt az anyagellátás gondjairól, a szo­ciális ellátásról, a munka- és technológiai fegyelemről, a túl­órákról, a teljesítménybérezés­módosítások ugyancsak indo­kolták az átszervezést. A minisztérium tehát az egészségpolitika megvalósítá­sának legfőbb elvi és irányító, ellenőrző központja lesz a to­vábbiakban is, az operatív szakmai irányítást, ellenőrzést azonban az országos intéze­tekre, illetve a megyei és a városi kórházakra bízza. Meg­követeli, hogy azok éljenek a közvetlen irányítás lehetősé­geivel, a szakmai kollégiu­mok közreműködésével, s az eddigieknél rendszeresebben igényeljék a körzeti orvosok szakmai véleményét, például vonják be őket a konzíliu­mokba. A korszerűsítés még nem fejeződött be, további in­tézkedéseket hoznak a beteg­ségek megelőzésére, leküzdé­sére. Az intézmények sürgős feladata a többi közt — mon­dotta —, hogy jobban meg­szervezzék a betegek vizs­gálatát, kezelését, így meg­kíméljék őket a felesleges vá­rakozástól, fáradságtól. Más tárcák és a társadalmi szervezetek tevékeny közre­működése is szükséges ahhoz, hogy az egészségügy ajánlásai megvalósuljanak. Csakis a megelőzéssel lehet jelentős nács fontosnak tartja, hogy a gazdálkodó szervezetek erő­teljesen ösztönző belső érde­keltségi rendszert alakítsanak ki. Ehhez használják fel az új alapbérrendszer adta lehetősé­geket. A vállalatok és szövetkeze­tek vezetői tekintsék kiemelt feladatuknak a bérszabályozás, illetve az új típusú kereset- szabályozási rendszerek által lehetővé tett ösztönzés foko­zását, a többletbér-kiáramlás és a gazdasági eredmények közötti összhang biztosítását. A rugalmasabb keresetszabá­lyozási formákban a vállala­tok. szövetkezetek vezetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy a teljesítmények javulá­sa előzze meg a bérek növe­kedését. Másrészt annak a követelménynek is érvénvt kell szerezni, hogy a gazdál­kodó szervezetek éljenek a bérrendszer adta nagyobb differenciálási lehetőségekkel. ről. Több helyen felvetették, hogy míg a vállalati gazdasági munkaközösségek számára a munkafeltételek minden eset­ben biztosítottak, addig a mun­kaidő alatti tevékenység folya­matosságát az anyag- és szer­számellátás gondjai gyakran akadályozzák. Külön témaként szerepelt a testületi üléseken a gazdasági vezetők tevékenységének vé­leményezése. A napi feladatok elvégzésén túl azt is értékel­ték, hogyan foglalkoznak a munkaversennyel, a szociálpo­litikával, a doigozók gondjai­val. Megfogalmazták azt is, hogy a jövőben mit várnak tőiük. A kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny-felhívás- hoz a Pest megyei kollektívák túlnyomó többsége csatlako­zott. Az elnökség megállapította, hogy a korábbi évekhez ké­pest fejlődött a szakszervezet részvétele a vállalati tervező munkában. A gazdasági veze­tők igényelték, s figyelembe is vették a kollektívák vélemé­nyét, javaslatait. Gá. J. mértékben csökkenteni a meg­betegedések, halálozások szá­mát, jobbítani a lakosság egészségügyi helyzetét. Az egészségnevelés rendszerét meg kell újítani — hangoztat­ta a miniszter. Kitért arra is, hogy felül kell vizsgálni az egészségügyi statisztika rend­szerét is: a tapasztalatok sze­rint a számok sok esetben kedvezőtlenebb képet festenek a megbetegedési arányokról, mint amilyen a valóság. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva a miniszter és vezető munkatársai a többi között el­mondták: kialakult ugyan a gyógyintézetek s a regionális központok hatóköre, de ha a beteg érdekei megkívánják, eltekintenek a megyehatárok­tól, a beteget az állapotának megfelelő ellátásra, gondozás­ra képes intézményben ke­zelik. Fcldgömb exportra? Semegi Pál elnök még egy fontos dolgot említett a teg­napi közgyűlésen. Mint mond­ta, előbb kellett volna felis­merni a tervszerű visszafej­lesztés szükségességét, így megkímélhették volna magu­kat az olyan kellemetlen meg­lepetésektől, mint amilyet a műanyag-feldolgozó ágazat okozott tavaly: mindössze 57 százalékát teljesítette árbevé­teléből az 1982. évinek, s ezzel a szövetkezet sereghajtóinak egyike lett. Az utóbbi hóna­pokban azonban a gazdasági vezetés döntése alapján több gépet már eladtak, s árusítá­sukat a jövőben is folytatják. Keresik annak a lehetőségét is, miként kerülhetne ki a bajból a szemléltető eszköz­Nem az a baj Véletlenül került le a mű­helybe, szünidős gyerekként kézbesített a gyárban, s egy­szer oda is vitt valami iratot. Attól kezdve egyre többet lát­ták ott. Odahaza bejelentette: szerszámkészítő leszek. Sejtet­te, mennydörgés lesz rá a fe­lelet. Nem tévedett. Apja, anyja úgy nézett rá, mint ar­ra, aki részegen félrebeszél. Először azt felelték, ugyan már. Később: mit képzel?! Majd végül: szó sem lehet róla. A papa dühöngése és a mama könnyei; munkás akar lenni. Nem több, csak ennyi, amikor a családban... no igen, a családban van jó né­hány munkás, de az más. Az ö fiuk a gyárban?! Amikor ők a városban nem akárkik?! A kabaréba illő, de koránt­sem nevetséges jelenetet mos­tanában napról napra megis­métli az élet némely család­ban; a továbbtanulási, pálya- választási döntések időszakát éljük. A nem több, a nem más, csak munkás minősítések olykor azotk ajkát hagyják el, akik maguk szintén műhely­ben kezdték • az életpályát, s nem is az a baj, hogy gyer­meküket tanult embernek akarják látni, hanem ott a bökkenő, hogy ezt nem tart­ják összeegyeztethetőnek a munkás fogalommal. A pálya- választásban többféle módon közreműködő osztályfőnökök elgaudolkbztató. tapasztalata: amíg az értelmiségi, a szelle­mi foglalkozásúak családjai­ban a gyermek szakmunkás- tanulónak jelentkezését le­süllyedésnek fogják fel a szü­lők, addig a munkáscsaládok­ban úgy értékelik, mint a fel- emelkedés lehetőségének fel­adását. Ami igazán meghök­kentő, az az, hogy az említett szülők ún. foglalkozási presz­tízse kisebb, mint gyermekük majdani kenyérkeresetéé — mivel a szülők szellemi mun­kája adminisztrátorság,' ügyin­tézői státus stb., más esetek­ben betanított vagy segéd­munkások —, mégis, a hamis, de tagadhatatlanul létező ér­tékrend alapján tévesen ítélik meg a lesüllyedés, a főieméi­ként használt földgömbök gyártása. Mint arról lapunk­ban többször is beszámoltunk, ez volt eddig az egyik menő ágazatuk. Most azonban szá­mos jel mutat arra, hogy a belföldi piac telítődött; a Kar­tográfiai Vállalattal közösen előállított áruból az eltelt idő­szakban mintegy 500 ezer da­rab kelt el, s ennél többre egyelőre nincs Is igény. Ezért szeretnének földgömböket ex­portálni. A tárgyalások már megkezdődtek. Gyors döntés Nem kis kálváriát kellett megjárniuk azzal a beruházás­sal, amelyet a tőkés értékesítés növelésére terveztek. A KI- SZÖV kölcsönös fejlesztési alapjából 13 millió forintot kedés folyamatának jellem­zőit, meghatározó jegyeit. A társadalom összességében egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy növelje, erősítse a munkás­pálya vonzerejét, megbecsült­ségét, s megértesse: a társada­lomnak ugyanúgy szüksége van orvosakra, mint szak­munkásokra, sokkal nagyobb szüksége van szakképzett fi- zikiai foglalkozásúakra, mint szakképzetlen adminisztráto­rokra, ügyintézőkre. Ezek a törekvések azt igyekeznek megvilágítani, beláttatni, hogy a társadalmi munkamegosz­tásban elfoglalt helyek külön­bözősége nem azonosítható az első-, a másodrangú szerepek kiosztásával. Ilyen szerepek ugyanis nincsenek, ha a társa­dalom számára hasznos, ak­kor minden munka fontos, bár ennek a fontosságnak a megítélése gyakran különbö­zik a családban és a tényleges munkatevékenységben. A csa­ládi megítélések különbözősé­geire figyelemre méltó adalé­kokat szolgáltatnak a területi eltérések. Az agglomerációs övezet középiskoláiban például sokkal nagyobb hatása van az egyes pályák — mai! — jö­vedelemszerzési lehetőségei­nek, mint Nagykáta, Cegléd, Nagykőrös középfokú taninté­zeteinek továbbtanulásra je­lentkező hallgatói között. A mai, sok tekintetben kon­junkturális kereslet, helyzet rávetítése egy-egy szakma, pálya holnapjára azonban olyan tévedések hordözójá,' aminek áldozata nemcsak a gyermek, hanem — és erről gyakran megfeledkezünk — a korrekció összes terhével ma­ga a társadalom is, hiszen a pályaelhagyások összegező ká­rát a társadalom viseli. Hamis értékrend Évek óta lényegében válto­zatlan a megyében az általá­nos iskola nyolcadik osztályát végzettek között a szakmun­kásképző intézményekben to­vábbtanulók aránya, ugyan­akkor folyamatosan növekszik a szakközépiskolásoké. (Intő jel viszont, hogy meredeken csökken a felnőttek középisko­lai oktatásában a szakközép­kaptak, s a bank is adott hi­telként 9 milliót új fröccsöntő gépek beszerzésére, ám nem sikerült megoldani a termelés­hez szükséges szerszámok ha­zai legyártását. Importból megvehették volna — darab­ját 200 ezer nyugatnémet már­káért —, de a népgazdaság helyzete miatt egyetlen part­nerük sem tudott elegendő va­lutát adni a vásárláshoz. A hu­zavona miatt már-már úgy tűnt, vissza kell fizetniük a kölcsönöket, ám ekkor sikerült egy új megoldást találniuk: egy harmadik világbeli ország­nak szánt exportszállítmány­ból visszamaradt, elektromos vezetékeket szigetelő gépsort vettek meg. A mostani számí­tások azt mutatják, ez sem rosszabb üzlet, mint az előző. Sőt! E termékek várhatóan nemcsak idehaza, hanem kül­földön is vevőre találnak majd. Rekord nyereségterv A Texgráf tagsága bizalom­mal tekint az idei tervek tel­jesítése elé, s arra számítanak, hogy — túlszárnyalva az 1982- es rekordnyereséget — ebben az esztendőben 21.5 millió fo­rintos eredményt érnek el. F. Z, iskolába járók létszáma.) Ami részben társadalmi szükségle­tek kifejeződése az oktatás­ban, részben viszont tükröző­dése azoknak a sokféle tor­zulást magukban hordó presz­tízsszempontoknak, amelyek a pályaválasztást — ahogy a szakemberek, jelölik: a pálya­irányultságot — sem hagyták érintetlenül. így azután a sze­rény tudást követelő, de bor­ravalós szakma fölértékelődik, az aprócska íróasztal von­zóbbnak látszik, mint a szám­jegyvezérlésű megmunkáló­központ nagy hozzáértést kö­vetelő kezelése. A hamis ér­tékrendeknek, a vélt és a tényleges munkaélménynek — és ezzel szoros összefüggésben, a tevékenység adta kielégült- ség fokának — meghatározó része van abban, hogy a me­gyében a végzett tanulók egy- harmada öt éven belül föl­hagy eredeti szakmájával.. .1 Tavaly a megye iparában foglalkoztatottak létszáma mintegy háromezer fővel csökkent, aminek nagyobb ré­szét a fizikai foglalkozásúak — azon belül is a könnyűipar­ból távozottak — adták. A csökkenés folyamatának van­nak objektív elemei, ám olya­nok szintén, amik kényszerű­ségre támaszkodnak; ahová nincsen jelentkező, bár a munka népgazdaságilag fon­tos, hasznos, ott apad a lét­szám. öt év alatt ötezer fo­rinttal emelkedett az egy tar nulóra számított költségvetési kiadások összege, túlhaladva a tizenhétezer forintot a szak­munkásképzésben, mégis, az ide jelentkezők aránya kor­osztályukon belül kisebb, mint volt egy' évtizede. Ez már olyan változás, amit nem intézhetünk el azzal, hogy vi­lágjelenség a fizikai foglalko­zásúak táborának zsugorodá­sa, s a műszakiak, az alkal­mazottak csoportjának — szám szerinti és aránybeli — növekedése. Már csak azért sem állja meg a helyét ez az érv, mert a megyében — és hazánkban nemkülönben, nemzetközi összehasonlításban — az alkalmazotti létszám mind az iparban, mind az építőiparban, a mezőgazdaság­ban már régen túllépte az indokolt szintet, azaz éppen mérséklése és nem bővítése a kívánatos. Bonyolult, okjektív és szub­jektív hatásokat magában fog­laló folyamat alakítja a fizi­kai foglalkozásúak létszámát összetételét — például a me­gyében sok gondot okozó szak-, betanított- és segéd- munká-sarányt, azt, hogy ma már minden száz szakmunkás- tanulóból huszonöt a leány, míg két évtizede ennek a fele sem volt —, ám ebben a fo­lyamatban döntő elemmé lép elő a család, a szűkebb kör­nyezet. Döntő elemmé lép elő azért, mert lebeszéli, eltiltja á gyermeket attól, hogy tény­leges érdeklődésének megfe­lelően keresse boldogulása út­ját, hogy adottságai, rejlő ké­pességei alapján lelje meg a pályát, mely vajóban pálya: távlata van. Döntő elem lehet abban is a család, a szűkebb környezet, hogy mit és miként mutat meg az ifjúnak a mun­káspálya sok szépségéből és nemes kihívást takaró nehéz­ségéből. Gyakran fáj Pályát választani és ezzel holnapot venni nem annyi, mint egy ú: ruhába belebújni, hiszen a ruha könnyen föl­vagy átcserélhető, a pályakor­rekció azonban hosszadalmas, gyakran fájó megrázkódtatá­sokkal megy végbe, s vannak olyan esetek is, amikor szinte lehetetlen. Félresiklott életek mögött sok esetben a valami­kori döntés — a mások hozta döntés! — áll; bármi, de mun­kás nem leszel. A döntés fe­lelőssége ezért nagy, s mert nagy, a jó irányban telt lé­pést elsősorban attól tegyük függővé, aki a lépést megte­szi, az ifjútól. Az ő vágyai, tervei, elképzelései ma a jö­vőt vetítik elénk, de ez a jö­vő holnapra már az ő jelene 1 Mészáros Ottó Stblflielsz Emii fáfékozfalója a Parlamentben Nő a klinikák, kórházak szerepe A beteg érdekéken ledőlhetnek a határok Bérpolitika Összhangban a termeléssel A Texgráf éves számvetése Nem kell visszafizetni a pénzt ? A tavalyi statisztikát lapozgatva azonnal szembe tfi- 4 nik, hogy a Texgráf Ipari Szövetkezet egyes ágazatai- J: nak tevékenysége meglehetősen tarka képet mutat. Hogy ^ példákat is említsünk: ruházati termékeik, amelyeket a ^ hazai kereskedelemnek szállítottak, tavaly sokkal kevés- ^ bé voltak kelendőek, mint várták, míg a fóliaféleségek- ^ bői éppen hétszer többet értékesítettek a tervezettnél. ^ Ám az eltérő teljesítményeken túl még valami jellemzi ^ a szövetkezetei: a piachoz való rugalmas alkalmazkodás ^ révén sikerült megőrizni pénzügyi egyensúlyukat, s a sok lábon állás előnyeit kihasználva segítettek saját gond- v, jaikon.

Next

/
Thumbnails
Contents