Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
4 PFST , .t itt. in MSI. MÁRCIUS 10., SZOMBAT ■ Színházi levél „Az Elces, hangos, vidám fiú” Számítógép tízéves kortól Nem misztikus csoda, realitás Jóleső irigységgel vegyes csodálattal Néhány műszaki szakember, pedagógus mostanában azon fáradozik, hogy a felnövekvő nemzedék már úgy közelítsen a számítógéphez, mint munkaeszközhöz. Ezért kapott az elmúlt tanévben minden középszintű oktatási intézmény számítógépet, ezért vezették be ezeken a helyeken az alapfokú számítógépes ismeretek oktatását. A hozzáértők között azonban akadnak olyanok is, akik azt vallják, korábban kell kezdeni. A szigetszentmiklósi 3-as számú iskolában találkozott a szakemberek és a pedagógusok elképzelése s több mint ötven tíz-tizennégy éves kisdiák jár jelenleg számítógépes oktatásra. — azaz: Molnár Ferenc. A kortárs és pályatárs Krúdy Gyula jellemzi így egyik (méltatlanul kevéssé ismert) kis könyvében, az Ady Endre éjszakáiban a világháború előtti pesti irodalmi és újságíróvilág kedves fiatalemberét, okit mindenütt szerettek a társaságban. Szerették, de azokban az években, amelyekről Krúdy írása szól, inkább még újságíróként, novellistaként, vil- lámlóan szellemes társalgóként szerették. Meg fordítóként, aki a Vígszínház számára sorozatban dolgozta át — már 1901-től — a francia vígjátékot, bohózatokat, vaude- ville-eket, farce-okat: tíz év alatt majdnem húsz darabot. S akik azt állítják, hogy e darabokon tanulta meg a bravúros színpadi szerkesztést, a jelenetezést, a dialógusírást, a poének előkészítését, a hatásos felvonásvég- és darabzárás szabályait, azok talán nem is tévednek túlságosan, hiszen jó húsz évvel később, a Játék a kastélyban című darabjában maga Molnár Ferenc ironizál majd efelett a darab színdarabíró- íőhősével, amikor a butuska kis színésznő aziránt érdeklődik tőle — Túráitól —, miért éppen egy francia darabot talál ki a bonyodalmak elsimítását célzó álszövegprózához: — Hogy rá ne lehessen jönni abban a rengeteg francia irodalomban. Es őszintén megvallva, életemben annyit loptam a franciáktól '— illik, hogy végre én is adjak nekik valamit. Mindenesetre az első, s t mindjárt elsöprően sikeres ' színpadi műve, a Doktor úr című bohózata, melyet 1902- ben mutat be a Vígszínház (ez csak természetes, hol máshol debütálhatna a színház házifordítója?) arra vall, hogy Molnár Ferenc (aki huszonnégy éves ekkor) kitűnő tanítványnak és kitűnő tanulónak bizonyult, aki a franciásan könnyed és biztos színpadi technikához kifogástalan arányban tudta keverni a maga sajátosan pesti — és sajátosan századeleji — tehetségét, színeit, élményeit. Ez a fiatalember már ekkor pontosan tudta, mire vágyik az a közönség, mely a Vígszínházba, vagy a Nemzetibe beül, mit visel el, mennyit adhat neki a polgári Pest visszásságainak kritikájából, mennyit az érzelmességből, mennyit a lírából, mennyit a humorból a kihegyezett csattanókból, a bemondásokból, melyektől kirobban a nevetés a nézőtéren ^ rdekes, hogy egy akE kor már jónevű nagyváradi újságíró, a Molnár Ferenccel csaknem pontosan egyidős Ady Endre, 1903-ban, a Doktor úr nagyváradi bemutatója alkalmából így ír a darabról és szerzőjéről a Nagyváradi Napló február 27-i számában: Egy pillanatra kedvünk jött az este irodalmi feldmatyiskodásnak deklarálni a Molnár Ferenc darabját. Igen-igen újságíró darab ez a Doktor úr, szerencse, hogy a Molnár Ferenc elméssége akarva sem tud mindig és mindenütt eldurvulni, és hogy a budapesti életet akarva sem lehet ar- tisztikus finom ecseteléssel festeni... Mer is és mulattat is Molnár Ferenc. Hát nincs neki igaza? Ugyanez a nagyváradi fiatalember később is nagy figyelemmel kíséri a pályatárs színpadi munkásságát; már pesti újságíró korában egy sor Molnár Ferenc fordításról ír kedvezően, sosem felejtve el megemlíteni, mennyire megemelte a nem túl jelentős francia szerző vígjátékát a fordítás, vagy még inkább magyarítás, mert hiszen ezeket a darabokat Molnár tulajdonképpen eléggé át - is dolgozta. Ám éppen Ady lesz az később, aki aggódó szeretettel, de őszintén és helytállóan jellemzi majd a színműírói pályáján egyre feljebb emelkedő Molnár Ferencet, a Nyugat 1910. december 16-i számában, egy rövid, mindössze talán két oldalnyi írásában (Molnár Ferenc színpada). E kis remekben azt írja Molnár Ferencről; hogy nyolcvan író lakik benne, s hogy nyolcvanszor többet adhatna, mint ad. De hozzáteszi: Molnár Ferencnek egynyolcvanad része is nyugtalanítóan ragyogó, hatalmas talentum. ■ És: Tudom én, hogy gyakorta a Molnár Ferenc legszebb elgondolása is végül egy irodal- mias tréfába, viccbe lyukad ki, de van neki legalább két regénye, s legalább húsz novellája, melyekben ő: ö, művész. Továbbá: Ilyen a színpada is, amilyen ő, kettős: minden rögtönös sikert s minden legendásabb, apostolibb sikert egyszerre megkaparintani akaró. Szimbólumai pazar fényűek, bár könnyűek, mégis nemesek, de a szimbólumok fölött táncol a mai, összes publikumnak szánt, ravasz, divatos tánc. Majdnem páratlan munka: a kettősséggel mindenkinek kedvében járni, az utolsó karzatosnak, az előkelő páholyos senkinek s a mániákus esztétának. Ady igazát aligha vitathatjuk; ma, Molnár Ferenc rég lezárult pályájának teljes ismeretében még találóbbak a megállapításai, mint 1910- ben, amikor ez a pálya még csak az első nagy csúcsokra ért fel: Az ördög, a Liliom és A testőr bravúros — és hírnévben, pénzben egyaránt hatalmas sikert hozó — színpadi remekléseiig. A pálya későbbi darabjaiban még erősebb az említett kettősség, sa talán legbravúrosabban szerkesztett darabjában, az 1926- ból való Játék a kastélyban című vígjátékjában, jóformán már semmi más nem működteti a cselekményt, csak a fölényes színpadismeret, meg az ironizálás a színpadismereten, a színműírás nehézségein. És persze a pompásan eljátszható szerepek, amelyekben a szellemes szituációk és szövegek nemcsak hogy remek és biztos sikerpatronok a színész számára, hanem ahhoz is elegendő' mozgásteret biztosítanak neki, hogy a szerepben éppúgy megcsillogtassa a maiga mesterségbeli tudását, mint Molnár teszi a darabírásban. A Madách Kamarában most éppen ennek a kettős megcsillogta tásnak lehetünk tanúi: a felújított Játék a kastélyban eseménye a színpadra hosszú, kényszerű távoliét után, visz- szatért Márkus László alakítása a színműíró Tural szerepében. Egy bravúros szerző és egy bravúros színész találkozása ez, amiről érdemes lesz később bővebben beszámolni. De az előadás ugyanazokat a gondokat, aggodalmakat is felveti, mint Ady hetvennégy éve írt sorai. S felvet még valamit: bármily hihetetlen, Molnár Ferencről, aki pedig nemcsak a magyar színpadoknak volt híres és sikeres szerzője, mind a mai napig nem íródott egyetlen monográfia sem; a színműíró Molnár Ferencről nincs alapos, elemző tanulmánykötet, s a Nagy Péter 1978-as könyvében (Drámai arcélek) közölt nagyobb eszszán kívül évtizedek óta senki nem próbálta kijelölni a színpadi szerző Molnár helyét a magyar drámairodalomban Miért? Ki tudja. Takács István Szív és értelem — Azt hiszem, minden a férjem megszállottságával kezdődött — emlékezik vissza Lajos József né matematika- fiiika szakos tanár. — ö ugyanis számítógépekkel foglalkozik, s lassan, de annál biztosabban, sikeresen megfertőzött. Ráadásul egyik külföldi útjáról hozott egy kis számítógépet, amit bevittem az iskolába és az ötödikeseimmel algoritmikus játékokat játszottunk rajta. Nagyon tetszett nekik. Így indult a dolog. S a tanárnő kialakulóban lévő ötletét tettekkel is megerősítette egy műszaki szakember, aki történetesen a férj munkahelyének, a budapesti Compargan híradástechnikai cégnek az igazgatója. — Pogány Károlynak hívják az igazgatót. Olyan ember, akinek nemcsak szakértelme, de szíve is van meg elképzelése az oktatásügy jövőjéről — mondja Lajos Józsefné. — Azt mondta nekem, fertőzzem meg a gyerekeket a számítógépek szeretetével, mert ezeké a jövő. A biztatást tettek követték. Az iskola kapott tőle használatra egy Commodore 64-es személyi számítógépet, a kiszolgáló perifériákkal együtt. Aztán meghívta Pest megye szakfelügyelőit, tanárait, hogy a helyszínen, egy egész napos program keretében ismerkedhessenek a berendezésekkel. A kapuban fogadott bennünket, az ott dolgozó matematikusokkal leállíttatta a gépeket, s megkérte őket, hogy tegyék lehetővé a számunkra az ismerkedést a számítógépekkel, egyszerű programok és játékok segítségével. Aznap miénk volt ott minden. Édesapja emléke Délben díszebéden látta vendégül Pogány Károly a szűkebb pátriánkban dolgozó tanárokat, s akkor derült ki, hogy a szakma szeretetén túl még egy oka van a szimpátiának: az igazgató édesapja tanító volt, s talán az ő emléke is készteti a pedagógusok, az oktatás segítésére. Így talán már nem olyan meglepő, hogy még azt is megígérte, bármikor nevelőink mellé áll, ha az oktatással problémák, gondok adódnak. Lelkes, megszállott ember nemcsak egy akadt. Néhány nyolcadikos gyerek Budapestre járt a Basic klubba, ahol a vezetőknek elmondták, hogy a szigetszentmiklósi iskolában miben töri a fejét tanár és diák. S hozzátették a történethez a kérést: — Tessék eljönni hozzánk, segíteni! — Legnagyobb megdöbbenésemre egy napon többen is kerestek az iskolában. Éppen nem voltak óráim, otthon mostam. Gyorsan magamra kaptam valamit, s beszaladtam. Akkor tudtam meg, hogy a gyerekek a hátam mögött intézkedtek, szervezkedtek, s most a budapesti Basic klub vezetősége azért jött, hogy fölajánlja a segítségét ingyen és bérmentve — idézi föl a történteket Lajos Józsefné. — Azóta rendszeresen tartják nálunk szombatonként a tanfolyamot. Főiskolás fiatalemberek járnak ki, aktatáskájukban öt darab ZX—81-es számítógéppel. Legutóbb is reggel kilenctől délután négyig dolgozott az egyik kis tanítványaival, étlen-szomjan. Még a gyerekek is megfeledkeztek az evésről, annyira belemerültek. A szülők már hozzászoktak ezekhez a hét végi programokhoz, sőt néhányan maguk is bekapcsolódtak a munkába. A Basic klub tizenkét héten át vezeti nálunk a szakkört. Mi pedig, a kollégákkal együtt, most járunk egy számítógépes továbbképző tanfolyamra, hogy minél többet tudjunk ezekről a számunkra is új dolgokról. A világ kapui Az ember hajlamos a kételkedésre. Ügy érzi, kicsi még egy tízéves gyerek olyasmi Luiincze. Kevés embernek adatik meg az a kitüntetés, hogy a neve még életében igévé válik. Igen. egy olyan cse- iekvést, történést jelentő szóvá, amely az ő nem mindennapi működését hirdeti országnak, világnak. A rádió Édes anyanyelvűnk című — immár több mint harminc esztendeje jelentkező — rovatának gazdája, Lörincze Lajos nyelvész azok közé tartozik, akik, úgymond, igésül- tek. Fölfedezője és mestere, Kodály Zoltán mondta rá, hogy amit ő tesz. az nem más, mint — lörinczézés. Tehát a magyar beszéd és írás pallérozása mesterfokon. Igésült és eme igésültségé- ben nemcsak idehaza, de a határainkon túl is sokfelé nagyon szeretett nyelvnyesege- tőnk, kifejezés igazgatónk végre a televízió képernyőjén is megjelent. Mégpedig egy hozzá igazán méltó tartalmú és adásidéjű műsorban nézett szemben megszámlálhatatlanul sok hívével, s mondta el mindazt, amit életét, munkásságát illetően fontosnak tart. A literátori műveltségéről jól ismert Liptay Katalin dicséretesen tapintatos kérdéseire válaszolva előbb gyermek-, majd diákkorát idézte. Ha valaki, ő aztán a társadalom legmegértéséhez, amit ő felnőtt ésszel szinte teljességgel képtelen fölfogni. Ám a tanárnő mosolyogva nyugtat; az ötödikesek szeretik, értik az algoritmikus játékokat, amelyekkel a megszerettetés folyamatát indítják. A gép rákényszeríti őket a matematikai lépések következetes megtervezésére, s a sikerélmény kívánsága pedig a következetes, algoritmikus gondolkodásra. Ennek a képességnek a megszerzése a jövő felnőttjeinek — elengedhetetlenül szükséges. A matematikai szaktanteremben éppen az ötödikeseknek van órájuk. A falakon a szokásos matematikai szemléltető képeken kívül különféle ábrák, amelyek a számítógépes oktatással vannak kapcsolatban, az ajtó mellett pedig egy szellemesen megfogalmazott, számítógépes szakkörbe toborzó plakát. Kérdésemre, hogy hányán is járnak ide, meglepően sok kéz emelkedik a magasba. A gyerekek természetes közvetlenséggel, egyszerűséggel beszélnek a számomra oly bonyolultnak tűnő tanulmányaikról. S az ő lelkes, érdeklődéstől csillogó szemük mindennél meggyőzőbb, akárcsak a nyolcadikos Pesuth Jutka szavai, ö itt az iskolai szakkörben szerette meg a számítógépeket, s ez már a pályaválasztásában is tükröződik. Dunaharasztiba megy gimnáziumba. Azért oda, mert ott van számítástechnikai fakultáció. Jóleső irigységgel vegyes csodálattal nézem őket. Számukra egy olyan világ kapui tárulnak föl, amelyek előttem talán már örökre zárva mamélyéről indult; akárcsak/ Illyés Gyula, egy dunántúli pusztáról. Onnan sikerült aztán bejutnia a híres pápai kollégiumba, ahol kitűnő tanulóként elsajátította mindazt, ami később az egyetemi tanulmányaihoz szükséges volt. Remek tanárok oktatták, nevelték középfokon és felsőfokon is. Különösen ez utóbbi képzésének idején került szoros kapcsolatba a hazai tudományosság kiválóságaival, hiszen abban az Eötvös kollégiumban, ahova felvételt nyert, a tudósok tudósai foglalkoztak jövendő utódaikkal. Onnan, az Eötvösből már egyenesen vitt az útja a nyelvészek közé, és ott is azok csoportjához. akik az elevenen élő anyanyelvet választották témájukul. Előbb a nyelvjárási atlasz munkatársaként járta a vidéket — sőt, a szomszédos országok magyarlakta tájait is —, majd pedig Kodály biztatására a beszélt nyelv művelését vállalta fel a legnagyobb nyilvánosság előtt, a rádió mikrofonjánál ülve. Év követ évet. évtized évtizedet, de az ő ötperces grammatikai miniatűrjei minden héten szerte röppennek az éterbe. S úgy röppennek szét. hogy nem lehet nem figyelni rájuk Tágra kell nyílniuk a füleknek, hiszen rendre olyasTamás Aladár kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tamás Aladár költőnek, írónak, műfordítónak kiemelkedő közéleti és irodalmi munkássága elismeréseként, 85. születésnapja alkalmából a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést pénteken a Parlamentben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Tétényi Pál, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője és Köpeczi Béla művelődési miniszter. Egvetemes kitekintés Pénteki kör Kilenc beszélgetést őriz a magnószalag Gödöllőn, a művelődési központban. Kilencszer gyűltek össze az érdeklődők péntek esténként, hogy kicseréljék gondolataikat. Azért indították a Pénteki kör időközben népszerűvé vált sorozatát, hogy egy-egy szűkebb szakmai probléma határain túlra tekintsenek. Maguk a témák is figyelemfel- keltőek. Minden meghívott vitaindító a terület alapos ismerője, aki újszerűén veti föl a kérdést; legyen az a tudomány, a művészetek vagy a társadalom bármely problémaköre. A lényeg — a sorozatot indító népművelők ezt tartják a legfontosabbnak —, hogy eredeti módon közelítsék meg az egyetemesebb emberi gondolkodást. A műhelybeszélgetések jellegzetessége : előképzettséget, tájékozottságot feltételez. Felismerték ugyanis, hogy vitatkozni csak felkészülten lehet és szabad. A gondolatok értelmes cseréjéhez úgymond otthon kell lenni a témában. Ezért mindenki fogódzót is kap: valamennyi meghirdetett tárgykörhöz gondosan válogatott irodalomjegyzéket mellékelnek. Érdemes nyomon követni az elhangzott előadások, beszélgetések utóéletét. A magnetofonszalagra rögzített anyag bármikor meghallgatható, átjátszható. Két füzet is napvilágot látott belőlük. A megszólaltatott civilizáció című válogatás a hagyományos történetszemlélet újragondolására késztet; Zelkó Zoltán gondolatmenete nyomán. A következő a Valami túl, valami innen a nyelven című szemelvénygyűjtemény a léten túli elképzelésekről szól. Előkészületben van a Bari Károly est anyagának válogatása is. A nem mindennapi megközelítési mód visszhangja: hazai kutatócsoportok, határokon kívüli egyetemek rendelik m»g a füzeteket. mit elemez Lörincze tanár úr, ami az utcán meg a piacon járó-kelő állampolgárt a legközvetlenebbül érinti. (A fülek tágranyílását említettük az imént. Nos — hallhattuk most tőle —, ez a fogalmazás így is helyes, mert a páros testrészeket egyáltalán nem kötelező mindig egyes számban mondani, írni. Költőink legkiválóbb- jai számos esetben használtak többes számot, szemeket, kezeket, lábakat említvén.) A sok kedves emlékezés, anekdota, magyarázat társaságában különös örömmel nyugtázhattuk, hogy tudományos vállalásai és elfoglaltságai közül éppen az Édes anyanyelvűnk című rovatát szeretné a legtovább megtartani. Ha erejének, munkabírásának fogytával sokféle megbízatását fel is mondja majd. ezt a rádiós missziót mindaddig megtartja, amíg csak tudja. Köszönet ezért is. meg mindazért, amit tőle eddig kapnunk adatott! Agykutatás. A héten egy másik tudósi műsor is kezdetét vette: A hazai agykutatás műhelyeiből című négyrészes sorozat. Izgalmasnak, érdekesnek — és ami fő, közérthetőnek — ígérkezik. Tetszést Indexének nagyságát előre meg lehet jósolni... Akácz László radnak. Körmendi Zsuzsa Figyeld csak! így kell ezt csinálni! Erdösl A -nos f-ivá'e'e SS V-FIGYELO
