Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
1984. február 4., szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN J 7 Nyúlgátépltés a tassl zsilipen Elöntött házak a Csepel-szigeten Árvízi krónikák Ha egyszer alattomosan támad a jég '„Az Árvízvédelmi Kormánybizottság jelentése: Február utolsó napjaiban a nyugatról megindult gyors felmelegedés a Duna becs—pozsonyi szaloaszán erőteljes jégzajlást indított meg. A jégzajlás következtében torlaszok keletkeztek, először Pozsony alatt, majd Rajkánál, Cikolaszigetnél, Ercsinél, Dunaföldvárnál és Fájsz almit... A helyzetet súlyosbította, hogy időközben jelantős csapadék hullott a Duna bajor és osztrák vízgyűjtő területén, s ez két egymást követő árhullámot idézett elő. Az árhullámok a magyar szakaszon őszszegződtek s így a torlaszok olyan víztömeget duzzasztottak fel, amelynek levonulása jégmentesen is komoly árvizet jelentett volna.., A védekezés és a lakosság életének, javainak megvédésében részt vevő mintegy 40 ezer ember példa nélkül álló hősies erőfeszítését 2500 tehergépkocsi, több száz földmunka- és kotrógép, továbbá sok más gép segíti. A védekezés éjjel-nappal változatlan erővel folyik. ..” A híradás a Szabad Nép 1956. március 16-i számában jelent meg. Amikor az árhullám nagy része már elhagyta az országot, de 130 ezer ka- tasztrális hold vízben állt, családok ezrei húzódtak meg ideiglenes szál- áásokon, falvak százai álltak víz alatt, agyonfagyott, kialvatlan katonáik, gátőrök, parasztok, gyári műn. kasok, vasutasok, erősítették a gátakat, mentették a körülzárt házakban, szigeteken rekedt embereket. Történelmi és természeti viharok gyorsan elmosták az 1956-os jeges ár emlékét. S ha véletlenül mégis szóba kerül, senki sem hiszi igazán, hogy ilyen katasztrófa miégegyszer lehetséges. Valóban nem lehetséges? Két árvízvédelmi szakember,' dr. Károlyi Csaba, a Budapesti Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese és Koppány György osztályvezető mindenesetre nem mernének esküdni rá. Az 1956-os árvíz nyomán sokmilliárdos költséggel megerősítették a gátakat, kotrással alkalmasabbá tették a íég elvezetésére a medret, elkészült a jégtörő flotta, de az örög sohasem alszik. Az árvízre 1956 télutóján is csak a vízügyi szakemberek számítottak. A Duna vízállása alacsony volt, a folyó békésebbnek tűnt a testét borító jégpáncél alatt, mint valaha. De a vízügyisek számon tartották, hogy hasonló előzmények után 1876-ban, 1897-ben, 1893-ban, 1940-ben és 41- ben, majd 1945-ben is volt jeges árvíz. Alattomosabb, pusztítóbb, mint a nyári és tavaszi árvizek. A természet erőit még mindig nem tudjuk béklyóba zárni. De ha néhány hét, vagy néhány év múlva ismét támad a jeges ár, meg kell tudnunk védeni magunkat. Ebből a célból rendezett országos törzsgyakorlatot a vízügyi igazgatóságok számára az Országos Vízügyi Hivatal. A törzsgyakorlat korántsem százezreket, milliókat felemésztő, emberek százait mozgató látványos megmozdulás. Inkább hasonlít a hadseregben már régen, a gazdasági életben napjainkban terjedő vezetési, döntési játékokhoz, amelyek során a valós helyzetet szimulálva igyekeznek az irányítókat felkészíteni az éles helyzetekre. Ennek a halálosan komoly játéknak egyik színtere a Pest megyei Duna-szakasz védelméért is felelős Budapesti Vízügyi Igazgatóság néhány irodája, szakaszmérnöksége, gátőrháza. A védelem irányítói és közkatonái két nap alatt majd e,gy hét valószínűsíthető történeteit játszották el. S közülük az idősebbek néha beleborzongtalk a mai játék, s az 1956-os valóság hasonlóságába. Eseménynaptár, 1956. március 6. Ercsi körül kialakult a makádi, Dunavecse, Ordas között a dunaföld- vári jégtorlasz. „Napok óta izgatottan olvassuk az Árvízvédelmi Kormánybizottság közleményeit. A partmenti községek, városok lakói sűrűn ellátogatnak a zajló folyó partjára: vízben álló fák törzsét, a gátoldalt figyelve nézik, emelkedett-e az ár... ” (Népújság IPest megye] 1956. március 8.) Eseménynaptár, 1956. március 8. Dunavecsénél a dunaföldvári torlasz által dúzzasztott víz szintje meghaladja a töltéskoronát. A vízbetörést nyúlgáttal kivédik. A tassi víziierőtelepnél töltésszakadás. A víz kitör az elzáírt Soroksári Duna-ág!ba. „Tegnap a délutáni órákban — a honvédelmi alakulatok erőfeszítései ellenére — Dömsöd és Tass községek közelében kilépett medréből a Duna. Az áttörés a Csepel-sziget déli részén történt ott, ahol a két Duna- ág találkozik. Az erősen felduzzadt főág vize átszakította a Soroksári Duna-ágat lezáró zsilipet és annak szintjét rohamosan megemelte. Rövid idő múlva a zsilip környéke, a sziget déli csücske víz alá került. Az ár, az esti órákban már fenyegeta- leg haladt nemcsak a szigeten lévő, hanem a víz jobb oldali partján lévő községek felé is. A vízbetörés közvetlen környékén egy áramfejlesztő és néhány épület, lakóház víz alá jutott... ... A dömsödi lakosság már a kora délutáni órákban e veszélyeztetett pontokon dolgozott úgy, hogy a gátak rendkívüli gyorsasággal nőttek. a falu segítségére sietett a Kiskunsági Állami Gazdaság dolgozói gépekkel, vontatókkal... Az áradó Duna ellen mindenütt erőteljesen folyik a küzdelem. (Népújság [Pest megye], március 9.) A Budapesti Vízügyi Igazgatóság gyakorlatán fehér borítékok tartalmazzák a figyelmeztető jelzéseket. Félóránként bontanak fel egyet- egyet. tartalmuk éppoly kiszámíthatatlan, mint maga a természet. Az első arra hívja fel a figyelmet, hogy a Duna Vaskaputól Pozsonyig befagyott. Nyugaton melegszik az idő, sőt 120 mm csapadék is hullott. Jelentős árhullám indult el a Duna felső szakaszáról. Előkerülnek a tervcsomagok, a lokalizációs utasítások, számba veszik a mozgósítható embereket, az árvízvédelmi technikát. Megalakul a központi törzs, kinevezik a szakasz- védelem vezetőit és törzseiket. Mindenki elfoglalja a helyét, ellenőrzik a hírláncot. Újabb boríték: Különösen nagy torlaszok keletkeztek Ercsi alatt, valamint az adonyi szűkületben és a dunaföldvári híd felett. A kialakult vízszintre való tekintettel, az OVH Árvízvédelmi Ügyelete III. fokú, mégpedig rendkívüli védekezést rendelt el a Dunaegyháza— Tass, Tass—Szigetújfalu, Szigetújfalu—Csepel, tassi zsiilipi és a duna- füred—érdi szakaszokra. S néhány óra múlva egy sokadik borítókban: a jégtorlaszok miatti hirtelen vízázintemelkedés kritikus helyzetet teremt Lórév, valamint Apostag és Dunavecse térségében. Felgyorsultak az események. A három gátőrjárásért felelős védelemvezetőknek döntenie kell, hogy az adott esetben hol kell erősíteni a gátakat. Szükséges-e riadóztatni közerőt, hova küldjék a katonákat, el kell-e költöztetni a lakosságot. S ha mindennek most csak papíron marad is nyoma, a gyakorlat egyre komolyabb. Az egyik védelemvezető — egyébként precíz, jól kéozett hivatalnok — csődöt mond. Nem tudja mihez kapjon, hibákat vét, idegeskedik. Leváltják, s jók tudja, ha egyszer megint támad a víz, a védekezést akkor sem ő fogja irányítani, hanem eddigi helyettese, • Holló Gyula, aki kiválóan ellátja feladatát. Eseménynaptár, 1956. március 10. A víz domborinál is meghaladja a töltés koronáját. Domborinál gátszakadás. ,,.. .Az árvízveszélyt a nagy Dunáméi várta mindenki, ahol a töltések a Soroksári kis Dunáénál jóval erősebbek. Azonban a víz a dunaföldvári jégtorlasz miatt alattomosan, orvul arról az oldalról veszélyezteti a kis és a nagy Duna közötti szigeten fekvő ráckevei járás községeit. amerről nem várták, a Soroksári Duna-á.g felől.” (Népújság [Pest megye] 1956. március 11.) „Különösen veszélyes volt a helyzet Dömsöd és Dunavecse között. A tassi zsilip felett ugyanis feltört az ár és a Kis-Duna vizét árasztotta. Honvéd repülőink — bár a tomboló szél sebessége elérte a 130-140 kilométert is — kora hajnaltól szinte sötétedésig a levegőben voltak, s bombázták a jeget... A helyzet toA tassi erőmű maradványai 3É? vábbra is komoly, hiszen a zajlds csak rövid ideje indult meg, s a jég bármelyik Duna-kanyarban megakadhat. Ezért Dümsödtől Bajáig percnyi szünet nélkül dolgoznak s gatak erősítésén... (Szabad Nép 1956, március 10.) Eseménynaptár 1956. március 11, Dunaföldvárnál a Solti Duna-ágon és a hullámtéren a víz megkerüli a torlaszt és az álló jég felső része a hullámtérre kitörve elmegy. Do- rom’.ásnál gátszakadás. Baja város belsőségében és a Vöröshídnál gátszakadás. „Az emberek életéért folyik most a harc. A 30 ezer hektárnyi nagyságú Mohács szigetre elemi erővel tört be az ár, s néhány órán belül ellepte az egész szigetet.., A kiürítés ellenére is sok ember meghúzódott a házak padlásain, szalmakazlak, házak tetején, s ott várja a segítséget. ... A sárháti iskolánál mintegy 240 katonát fogott körül a víz. Bátor katonáink az iskola tetőgerendáiból, ajtóiból, a kis iskolapadokból tutajokat csináltak, s a félelmetes hullámok ellenére is mentésre indultak. Ezekkel a lélek- vésztőkkel 60 embert helyeztek biztonságba az iskolában.” (Szabad Nép 1956. március 12.) Ez történt 28 éve a valóságban. Az 1984-es, szerencsére, csak a képzelet szülte események szintén drámai fordulatot vettek. A védelem- vezetők segítséget kértek a karhatalmaktól, végrehajtották Szigetbecse, Ráckeve, Szigetújfalu, Dunavecse részleges kiürítését. Lórév közelében robbanásszerű gátszakadás történt — adja hírül a legfrissebb boríték, s a védelemvezető csak egy pillanatig számolhat. Mennyien tudják eltömni a rést, s hányán maradjanak a töltés többi részén, hogy elejét vegyék az újabb katasztrófának. S végül a törzsgyakorlat végének közeledtét jelző bejegyzés a naplóban: A szakadáson kiömlő vizet a védekezés során kiépített lokalizációs vonalak a terveknek megfelelően megtartották. A védekezés eredményeként a keletkezett árvízkárt sikerült minimálisra csökkenteni. A kiömlött és lokalizált árvizet az árvízveszélyt követően a Csepel- sziget déli csúcsán előre kijelölt mélyvonalakon át visszavezettük a Duna medrébe. A gyakorlat tehát befejeződött. Értékelése még hetekig folyik. Minden apró hibát elemeznek, új védelmi terveket készítenek. Biztosítékául annak, ha egyszer ismét támad a jeges ár, ne járjon annyi kárral s veszéllyel, mint legutóbb 1956-ban. ★ Népújság, 1956. március 14. „Apad a Duna — újra megindult az élet Pest megye árvízsújtotta községeiben. Vasárnap óta 1,10 métert apadt a Duna, s ezzel megszűnt a közvetlen árvízveszély a Duna két partjától körülvett szigeten a ráckevei járásban. A jeges víz pusztítása elől 900 családot a veszély elmúltáig biztonságos helyre kellett költöztetni, ösz- szedöntött az árvíz a járásban 120 vályogból készült épületet, melynek többsége lakóház volt.” Szabad Nép 1956. március 16. „Az Árvízvédelmi Kormánybizottság jelentése. .. .a magyar Duna 420 kilométer szakaszán 350 kilométeren a jeges árvíz betörését sikerült megakadályozni és az árvíz pusztításától nagy területeket megmenteni. Eseménynaptár. (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1956 4. füzetében.) Március 19.: A magyar Duna megszabadult a jégtől. 1956 és 1984 között újabb jegesárvízről feljegyzés nincs. CSULÁK ANDRÄS Katonák a gátakon A képek a Budapesti Vízügyi Igazgatóság és az Mii archívumából valók.
