Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN i984. február 4., szombat

Patyolat vagy ENSZ-palota ?

Fölépített házak kellenek

— Ez az, amit nem helyettesítenek a pályázatok. A konkrét feladatok, a fölépülő házak hiányoznak. Ilyen értelemben a pályázat kicsit pótcselekvésnek is fölfogható. Igaz, egyben része is a szakmának, s végül hozzásegít, hogy megismerjék az ember nevét.

— Bár ez is elsősorban a vállalat hírnevét növeli — nyilvánul meg ismét Tibor tárgyilagossága. Emlékszem, mi az egyetemen azt sem tudtuk, hogy létezik ez a vállalat. Mostanában pedig kezdik úgy emlegetni, hogy ez az a cég. ahol a fiatalok sorra nyerik a pályázatokat.

Elsoroljuk a csoportgyűléseken a gondjainkat, ötleteinket, de ez csak arra jó, hogy megkönnyebbüljön az ember, mert minden marad a régiben. Ha bajod van, azt mondják: oldd meg magad. Néha már úgy látszik, hogy eleve nem lehet jó az, amit a fiatal kigondolt. Pedig segíteni akarunk, nem a tekintélyt rombolni.’ Az utóbbihoz nincs is ránk szükség, mert egy hibás döntés vagy a szervezetlenség elvégzi azt magától is.

Régiek és újak

H. J.: — Az „oldd meg magad” nálunk is terjed, ami sokszor nagyon jó, hiszen önállóan dolgozhatunk. Ám ha csak az eredményt várják, de a feltételeket nem biztosítják hozzá, az már hiba. Itt van például a létszámkérdés, amivel magára hagyatva senki sem boldogulhat. Egyre többen mennek vl; vábbáll egy kollégám. Ügy tudom, hogy nem kérdezték meg tőle, mié®t. Inkább marasztalni kellene az embereket, mert egyre modernebb gépekkel dolgozunk, amelyekhez jó szakemberekre van szükség. Mit kezdjenek egy újonccal? Először is több pénzt kell neki adni, másodszor, nem ért semmihez. Akkor inkább az ittenieket fizessük meg, mert különben nagyon pórul járhatunk. De őket is csak a munkájuk, és nem a beosztásuk vagy egyéb szempontok szerint. Még mindig előfordul, hogy az egyiknek azért adunk, mert régi dolgozó, a másiknak a mozgalmi munkája, a harmadiknak a nagy családja miatt. Most olvastam a Népszavában, hogy még olyan üzem is létezik, ahol a szakszervezeti tagsághoz kötik a fizetésemelést.

Demokratikus kiválasztás

— Furcsa ellentmondást érzek abban, hogy a vállalatnak érdeke fűződik a fiatalok megtartásához, ugyanakkor, mintha egyes vezetők elfeledkeznének erről. Nagyon jó tervek, elgondolások születnek, de azokat velünk, nekünk kell végrehajtani. Igaz az is, hogy közöttünk is akadnak közönyösek, akik gépiesen lehúzzák a műszakot, és kész. Szóval a dolog rajtunk is múlik.

K. L: — Ha az ember letesz valamit az asztalra, azért előbb-utóbb vissza is kell kapnia belőle valamit. Engem és két társamat a jövőben művezetőként vesznek számításba, és egy kollégám már az is. A csoport- vezetők is általában harminc körüliek. A kiválasztás demokratikus, nem egyedül a főnökök döntenek, de ők teszik rá a pontot.

— Egyébként a fiatal—idős konfliktus fordított előjellel is igaz. Néhány munkatársunk azért vált meg a gyártól, mert egy-két fiatal majdnem annyit keresett, mint ők.

H. J.: — Nem hiszem, hogy gyökeresen megváltoznánk, mondjuk, tíz év múlva, amikor átkerülünk a képzeletbeli barikád túlsó oldalára Most sem szégyellek tanácsot, segítséget kérni a fiatalabbaktól, végtére is senki sem érthet egyformán mindenhez. Sok a gondom, de nem érzem rosszul magamat, csak azért is bizonyítani akarok.

KÖVESS LÄSZLÖ

A cím fölötti képen balról jobbra: Pipó László géplakatos. Kovács István autószerelő és Hetesi János villanyszerelő.

Erdőst Agnes felvétele

si javaslatot, hogyan lehetne azt sportcsarnokká alakítani. Abban a reményben tettük, hátha megrendelés lesz belőle.

£ iker, elismerés. Van-e fiatal szakember, aki ne vágyna rá? S hányán vannak, akiknek lendülete a munkában töltött első évek után megtörik, akik úgy érzik, nincs előttük szabad pálya, hogy formájukat kifuthassák? A szakmai kiiátásta- lanság gyakran anyagi gondokkal párosul, s máris minden ok együtt van, ami a pálya elhagyására ösztönöz. S innen már csak egy lépés a benzinkút, a taxizás vagy a vendéglátóipar. Ha nincs elismerés, erőt próbáló feladat, legalább pénz legyen. Ilyen egyszerű lenne?

Király Mártát és Swiderski Tibort sikeres embernek tarthatja bárki. Fiatal építészek, öt. illetve hét éve dolgoznak a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál. Éppen túlvannak a pályakezdés legnehezebb évein, amikor eldől, be tudnak-e illeszkedni a munkahelyi közösségbe, megtalálják-e itt azt, amit az egyetemi évek alatt megálmodtak maguknak? Közösen megnyert pályázatok sora azt látszik igazolni, ők sínen vannak.

fttlfijc#«.«» •

Mialatt ezeket a gondolatokat hangosan megfogalmazom, ők csendesen mosolyognak. Majd Tibor — talán, mert ő az idősebb, tapasztaltabb és beszédesebb — szólal meg elsőként.

— Valóban sikeresek vagyunk, ha a pályázatokat nézzük. Az első próbálkozásunkkal harmadik díjat értünk el, a harmadik év után pedig sorozatban lettünk elsők. Ez rendkívül jó érzés, hiszen egy ilyen pályázaton nagy nevekkel találkozik az ember.

— Nyerni persze nagyon jó. De öröm az azt megelőző munka is — szól közbe Márti —, az ember szabadjára engedheti a fantáziáját, kipróbálhatja, mit tud, mire képes.

— Ez mind szép és igaz. De a tervezőt elsősorban nem a pályázati díjak, hanem a kész házak alapján ítélik meg. A szakmai befutáshoz megvalósult tervek kellenek. S az

Most aztán végképp zavarban vagyok. Siker, elégedettség az egyik oldalon, lehangoló tények, kilátás- talanság — legalább időleges — a másikon. Bár nem látszanak igazán kétségbeesettnek, s ezt meg is erősítik.

— Nem panaszkodhatunk igazán. Itt eddig két-három év alatt talán többet tanultam, mint az egyetemen, rögtön az első időben odakerülhetett a nevem egy tervre.

— Mártinak igaza van. Az egyetem talán húsz százalékot ad ahhoz, amit egy tervezőnek tudnia kell. A többit itt tanultam. Ilyen szempontból ez remek vállalat. Rengeteg jó ötletet lehet ellesni a régi, tapasztalt kollégáktól.

— Arra még nemigen gondoltam, hogy elmenjek innen. Igaz, nem is kaptam semmilyen csábító ajánlatot. És különben is, máshol sem jobb a helyzet. Inkább csak olyankor foglalkozik az ember ezekkel a gondolatokkal, amikor nyolc órákat ül végig alkotó munka nélkül.

— De ez is napról napra változik. Ahogy itt egyik napról a másikra élünk, úgy követi ezt a hangulatunk.

.-Hiába,—a . házak,- a--fölépülő házak; hiányoznak! Nincsenek óriási vágyaim, bármilyen kicsi munkát szívesen csinálok, csak fölébüljön!'Egy ilyen munkában legalább annyi szépséget lehet találni, mint egy ENSZ-palota tervezésében — mondja Tibor mély meggyőződéssel.

— Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon van perspektívánk — fogalmazza meg mintegy a végső következtetést Márti. — Óvoda, bölcsőde, lakás mindig kell. Tehát kell az építész is.

M. NAGY PÉTER

Ha gondod van, oldd meg magad!

Bennük van a csak azért is

Parkinson törvénye szerint az elvégzendő munka és az érvényesülés semmiféle kapcsolatban nem áll egymással. Ennek ellentmondani látszik, hogy a fiatalok éppen munkájuk révén tudják megismertetni, elfogadtatni magukat. Annyiban viszont igaza lehet a szatirikus tanulmány szerzőjének, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen közegben és mekkora erőfeszítések árán igyekszünk utolérni vágyainkat. Egyebek között erről beszélgettünk Hetesi János villanyszerelővel, Pipó László géplakatossal és Kovács István autószerelővel, a Csepel Autógyár fiatal szakmunkásaival.

Szakmai igények

H. J.: — Az iskolából kikerülve eszébe sem jut az embernek az érvényesülés, egyszerűen dolgozni akar. Ám, amint munkahelyet választ, már meg is tette az , első lépéseket. Számomra például nem jelentéit perspektívát, hogy hálózati szerelő legyek, mert ott csak annyi a fejlődés, hogy nem fa, hanem beton villanyoszlopra kell felkúszni. Jobban érdekeltek a gépek, de akkoriban a Csepel Autóba szinte lehetetlen volt bejutni. Csak azért vettek fel nagy nehezen, mert már az édesapám is itt dolgozott. Egy idő után áthelyeztek a járműgyárba tmk- vezetőnek. A nyolc kolléga közül én vagyok a korelnök, 32 évemmel.

P. L.: — Én jóval kacskaringósabb utat jártam be, míg megállapodtam.

Esztergályosnak készültem, és már inas koromban a gyári karbantartóknál dolgoztam. Változatos volt, rengeteget tanultam az öreg szakiktól, de két esztendő múltán a több pénz reményében átmentem a Pestvidéki Gépgyárba. Két hónap nem telt bele, és a szívem visszahúzott. Köszörűs lettem, majd beállító lakatos. Most már értek valamit a fúró- és a marógépekhez, a köszörűhöz, az esztergához.

K. I.: — Egy Békés megyei állami gazdaságban kezdtem autószerelőként, nagyon behatárolt lehetőségekkel. Itt viszont a buszszerelő üzemben a szakmai igényeimnek megfelelő munkát kaptam: átadó vagyok. Fontos és érdekes feladat, rajtunk is múlik, hogy milyen híre, eredménye lesz a gyárnak. A meós feljegyzi a padlóvázakon talált hibákat, mi kijavítjuk, a minőségi ellenőr átveszi, s csak utána mehet tovább az Ika- rusba.

............ , „

—r

: Emberi kapcsolataimban is szerencsés vagyok. Már az első héten behívattak beszélni az üzemvezetői irodába, nagyon jólesett. A művezetőkkel, a munkatársaimmal is jó a viszonyom, sőt, annyi ismeretséget .gyűjtöttem, hogy már nem egy kis kollektívához, hanem a gyárhoz tartozom.

P. L.: — Ebben a nagy gyárban nemcsak az üzemek, hanem az emberi kapcsolatok is különbözőek. Nálunk nem volt ilyen rózsás a fogadtatás, s a véleményünknek sincs akkora súlya, mint az idősebbekének.

A szenvedély neve: számítógép

Egy sajátos logika rabja

igazi örömöt is ez adja — hangzik Tibor józan értékítélete. — Tulajdonképpen erre sem panaszkodhattunk, amikor elkezdtünk dolgozni, a vállalatnak rengeteg munkája volt. A nevesebb tervezők megkapták a komolyabb feladatokat, de nekünk is nagyon rövid idő alatt jutottak önálló tervezések. Lehetett az egy kis Patyolat vagy ABC-áruház, a lényeg, hogy fölépültek. Éppen ezért jöttem ehhez a kis vállalathoz, s nem bántam a 2800 forintos kezdőfizetést sem. Pedig egy kivitelező vagy egy beruházó cégnél ezer forinttal is többet kaphattam volna.

— Én két évvel később, de még jó időben érkeztem. Indokaim hasonlók voltak. Tudtam, hogy egy nagy vállalatnál évekig szerkesztőként kellene dolgoznom. Álmodni sem mertem volna, hogy azonnal társtervezőként vesznek be komolyabb munkákba, hogy önálló feladatokat kapok. Szerencsém volt, ha csak egy évvel később végzek, már nem mondhatnám el mindezt.

Látják rajtam, nem egészen értem a csupa múltidőt. S látom én is, hogy ez őket komolyan aggasztja. Tibor szolgál a magyarázattal.

— Az utóbbi években fordult a kocka. A gazdasági recesszió leapasztotta a megrendeléseket. Ma egy végzős alig-alig talál állást. A mi vállalatunknak is kevés a munkája, úgy kell vadászni a feladatokra. Valaki például megtudta, hogy Vácott áll egy régi lovarda, amit raktárnak használnak. A vállalatnál ingyen készítettünk egy hasznosítáAz elmúlt nyáron találkoztunk először, s azóta is őszinte csodálattal emlékeztem rá. Mindig tiszteletet ébresztettek bennem a megszállott emberek, s Cserny Péter, a Lő- wy Sándor Ipari Szakközépiskola mérnök-tanára, megyei számítógépes szakreferens az — a szó legnemesebb értelmében. Százötvenhárom általános iskolát végzett diák szánta rá magát arra. hogy a szünidőben részt vegyenek a váci matematikai táborban, amelynek ez a szakközépiskola adott otthont. Erre az időre hét számítógépet gyűjtöttek össze a gyerekeknek, amelyeken naponta tizenöten egyénileg dolgozhattak három-három órát.

Ez a soha vissza nem térő alkalom terven felül, hirtelen jött. hirtelen kellett hát valaki, aki vállalta, hogy másfél héten át a tejes napját ezekkel a technika új vívmányaival ismerkedni vágvó fiatalokkal töltse, és oktassa őket. Cserny Péter az első telefonhívásra igent mondott. Tizenötödik éve oktatja ebben az intézményben a diákokat. Kezdetben — a régi rendszer szerint — tizennégyféle tárgvat tanított, majd a szakrajzra, később a műszerészképzésre snecializálódott. Néhány éve azonban újfajta szenvedély kerítette hatalmába. A szenvedély neve: számítógép.

— Érdekesen kezdődött — emlékszik vissza, arcán kisfiúsán zavart mosollyal. — Nagyon furdalta az oldalamat. hogy vajon mikorra tanul meg valamit egy gyerek. Így aztán, ha egy új fogalom került elő az órán, a magyarázat után azonnal

mértem a megértést, majd óra végén a szilárdítást. Két-három hét múlva pedig arra voltam kíváncsi, állandósult-e a tudás. A kutatáshoz szükséges információkat feladatlapok kitöltésével szereztem meg. Az értékelés azonban sok időt vett igénybe, az értékeléshez pedig gyorsan kellettek a részadatok. A váci HAGY-ban kaptam lehetőséget a számítógépes földolgozásra.

Cserny Péter időközben elvégezte az egyetemen a pedagógiai szakot, s beiratkozott egy számítógépes rendszerszervezői tanfolyamra. Ma már a mezőgazdasági gépészmérnök. aki azért még mindig nosztalgiát érez nyaranta, ha egy-egy szép szántást lát, rhégis boldog és elégedett, a számítógépek megszállottja, s. minden szabadidejében ennek a szenvedélynek hódol. Az őszintén lelkes emberek azonban fertőzőek. Sikerült beoltania ezzel a tanítványait, s a tantestület felét is. Keddenként a tanároké az iskola három számítógépe, akkor velük foglalkozik, de vezet a gyerekek számára is egy alapfokú tanfolyamot s egy diákkört. A kettőn közel száz nebuló ismerkedhet a valójában nem is olyan ördöngös masinával.

— Valóban megszállottá válik az ember a számítógép mellett, hiszen sajátos, logikus gondolkodásmódot követel, s a gép azonnali visszajelzése hihetetlenül megfogja, ösztönzi kezelőjét. Néhány év. és olyan vonzó leqz ez a szakma, mint mondjuk az autószerelés. Iskolánk igazgatója is tisztában van ezzel, és minden erejével támogatja elképzeléseimet. A jövő tanévtől pedig beindul nálunk az automata- és irányítás- technikus-képzés — magyarázza.

A nyári matematikai tábor nagy siker volt. A diákok visszajárnak Cserny Péterhez, segítségét kérik, hogy ilyen irányban képezhessék magukat Élmény ez, akárcsak az a tény, hogy a legjobb tanítványa egy olyan fiú, aki minden más tárgyban átlagos képességű, ebben azonban egészen kiemelkedő. Az embernek önkéntelenül is Sztravinszkij mondása idéződik föl a tanár urat hallgatva: „Nemcsak a szenvedély útján lehet-e egy másik lény legbenső lényegébe behatolni? És vajon csökkenti-e a szenvedély a tiszteletet? A tisztelet mindig steril, sohasem válhat produktív hatóerővé. Az alkotáshoz dinamika, motor kell, s van-e erősebb motor a szenvedélynél?"

KÖRMENDI ZSUZSA