Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-09 / 33. szám
4 1984. FEBRUAR 9., CSÜTÖRTÖK MTiIrnr A Népszava könyvparádéja Az elmúlt hónapokban gazdag könyvtermést takarított be a kiadó. Több tucat kiadvány jelent meg. Az olvasók kedvükre válogathattak az új Népszava-kiadványok között, hiszen a megjelent művek nemcsak szakszervezeti témákkal, munkavédelmi követelményekkel foglalkoztak, hanem hasznos ismereteket közvetítettek, hozzájárultak a szabad idő tartalmas eltöltéséhez. Szívbéli reménnyel Rangos múltra tekint vissza szomszédunk, Nógrád megye irodalmi és művészeti lapja, a Palócföld. Az utóbbi években önálló könyvkiadásra is vállalkoznak, közreadván a Salgótarjánhoz és a tájegységhez kötődők, az ott munkálkodók irodalmi, publicisztikai termését.'Megjelent eddig — többek között — két kollégánk. Kelemen Gábor és Szabó Gyula valóságot vallató riportkötete, s a szépirodalomból sem akad hiány. Egy másik társunk, Tóth Elemér, aki egyben testvérlapunk, a Nógrád kulturális rovatvezetője és immár két évtizede van jelen a magyar irodalomban, most kötetbe gyűjtötte verseit és a Palócföld könyvek emblémájával díszítve tette le az asztalunkra. Bódi Tóth Elemérről (az előnév különbözteti meg őt szlovákiai költőtársától) eddig is tudtuk, hogy érzékeny mestere a tolinak, ám hogy a ritmusnak. a rímnek, a metrumnak és a szavak költői kapcsolásának is ennyire tudora, az sokak előtt igazából csak most derül ki. A Vas megyéből indult poéta magával hozta a pannon elődök klasszicista veretét, emberi tartását, melegségét. Versei nem elrugaszkodott témákat érintenek meg, hanem nagyon is valós dolgokról szólnak: múltról, ragaszkodásról, valahová tartozásról. érzésekről, érzelmekről, utazásokról. Eső. csak el ne mosd a drága hazát I örökké mozgó madaraival, / az édes szívbéli reménnyel — írja Hazafias vers az esőről című költeményében. Igen, ő azok közé tartozik, akik féltik mindazt, amivel a múlt. a század és a jelen meglep bennünket. Félti Chagall hegedűit és repülő embereit. Cseho” nádját, a bahcsiszeráji szökőkutat, a bimbózó lányokat, hogv aztán pasztellként leíria a Tevner- táncot is: A tenger robailik. / partik, dühöng. / egy csepp belőle a / kövön a csönd. A költő bárhol van — olvashatjuk is soraiból — Londonban a dokkok között, BuBÓDI TÓTH ELEMÉR A MESÉK KAPUJÁBAN Hí dapesten, az 56 Y autóbusz ingajáratán, Budavárban, a régi szobrok társaságában, a veleméri gyíkok erdejében, azon kapjuk rajta magunkat, hogy valakinek valaki üzen. A szakkönyvek körében nagy figyelmet keltett A társadalombiztosítási jog kézikönyve I—11. című összeállítás, amely nemcsak a szakemberek számára munkaeszköz, hanem az érdeklődők is eligazodhatnak benne. A könyv tárgymutatója segítségével. A közgazdasági témákat kedvelők számára Illés Mária—Ott György: Bér- fejlesztés—bérgazdálkodás— nyereségérdekeltség című munkája (a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval közösen) számos aktuális problémára ajánl korszerű megoldást. A Munka Törvénykönyve és a végrehajtásával kapcsolatos fontosabb szabályok III. pótkötet a Munka Törvénykönyve és az Mt. — V. 1984. I. 1- én hatályos szövegét, továbbá a 17/1979. (XII. 1.) MŰM sz. rendelete és az 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH számú rendelkezést tartalmazza. A szépirodalmat szeretők három rangos művet kaphatnak kézhez: megjelent a Tavaszi hó című antológia, a Valaki Prágából (Történetek Ja- roslav Hasek életéből) esztétikusán megformált kötet és Csák Gyula legújabb kisregénye a Közös magány. A tudományos ismeretterjesztés iránt érdeklődők sem maradtak olvasmány nélkül. Dr. Hédervári Péter: A Naprendszeren innen és túl című munkája a csillagok és galaxisok világában kalauzolja olvasóit. A sci-fi olvasók igényét minden bizonnyal kielégítette Nemere István: Kalózok az űrben lebilincselő kötete, amely végig nagy bravúrral a műfajnak kijáró feszültség teremtésére képes. A labdarúgás szerelmesei Is olvasmányra lelhettek, hiszen Molnár Károly könyve a Miért veszít a győztes? az angol— magyar labdarúgó-mérkőzés emlékeit idézi fel, bemutatva a magyar foci sikeres és kevésbé eredményes korszakait is. A színes útleírások rajongóinak örömére megjelent az Utazások Könyve 1. — Tengeren innen és tengeren túl. A válogató szerkesztő Kulcsár Ödön szakavatott kézzel kötötte csokorba kiváló tollú újságírók írásait. A szórakoztató egyben hasznos ismereteket közvetítő írások szerzői Pálfy József, Vitray Tamás, Rapcsá- nyi László, Sugár András, Endrődy László, Szombathy Viktor, Kulcsár Ödön, Veszprémi Miklós és Marthy Barna. Akik a mindennapi ügyekben szeretnének gyorsan, szakszerűen eligazodni, azok számára egy igen célszerű lexikon készült. A Mindennapi ügyeink lexikona 592 oldal terjedelemben szócikkeivel a gyakorlatban jól használható tanácsokkal szolgál. A lakásügyi jogszabályok magyarázata című összeállítás azok számára készült, akik hivatalból foglalkoznak a lakásgazdálkodással és akik lakásra várnak. Volt egy roppant különös időszak Magyarországon, amikor is a kulturális életre figyelők úgy vélték —• joggal —, hogy szellemi izgalomért az amatőr színjátszók fesztiváljaira kell ellátogatniuk. Ennek egyik jelentős oka az vo& hogy azok váltak képessé arra, hogy „kifejezzék a legszélesebb ifjúsági rétegek szorongásait és örömeit, gondjait”. Ezekben az években egy fiatalember — korábban maga is megszállott amatőr rendező — megismeri az együtteseket, elemzi darabjaikat, állandó résztvevője fesztiváljaiknak, vitatársa rendezőiknek, egyszóval valódi kortárs megfigyelő, a Népművelési Intézet munkatársaként járja az országot és elraktározza emlékeit. Azután most, amikorra elmúlt a nagy, látványos korszak, az eredményeket (s a legtehetségesebb résztvevők egy részét) integrálta magába a professzionista színjátszás, csend támadt a mozgalom körül, s eljött az erőgyűjtés ideje, a megújulásra való fölkészülésé, amely igényli az eddigiek elméleti földolgozását, az elemző összegzést, akkor az említett fiatalember. Bicskei Gábor rászánta magát, hogy papírra vesse az amatőr színjátszást mozgató belső és külső mozgatóerőket, fölvázolja hazai történetét, ismertesse az eddigi főbb stílustörekvéseit — így jött létre Az én világom sorozatban az Amatőrök színjátéka című kötet. A hazai öntevékeny amatőr (korábban műkedvelő) mozgalom történetét öt korszakra osztja: a felszabadulás évei (1945—1956), a hagyományok évei (1957—1961), a líra bűvöletének évei (1962—1968), a lendület évei (1967—1975) és a napjainkig tartó évek. Az elsőt a hivatásos színházak tartalmának és stílusának másolásával jellemzi, a másodiEmber és szellemiség a világban Művelődéstörténetije® hiányt pótló, remekbeszabott albumot jelentetett meg a Képzőművészeti Kiadó Közép-Ázsia művészete Avicenna korában címmel. A könyv Abu Ali ibn Szína, vagy ahogy mi jobban ismerjük Avicenna, a nagyhatású arab orvos-filozófus születésének ezredik évfordulójáról emlékezik meg. Olyan területekre vezeti el az olvasókat, akiket eddig is izgatott és érdekelt a mesés Kelet gondolkodásmódja, építészete, tárgyi művészete, irodalma, amelynek ismerete m íg hiátusokat hagy maga után. A magyar kiadás bevezetőjét dr. Gombos Károly írta, aki nemcsak kiváló ismerője ennek a kornak és területnek hanem képes összefüggések láttatására is. A különböző . szellemi áramlatokat művészeti ágakat ő egymás .vonzásában tárgyalja, leírásmódja rendkívül plasztikus. A történelemnek azokról a századairól szól. amelyben városonként más és más okból „a2 ember kereste önmagát és helyét ebben a világban... minden háttérbe szorított, vagy az iszlám terjesztésével elfojtott szellemi érték utat talált az emberekhez, mert mohó tudásvágy és útkeresés élt bennük." Az Amu-Darja és a Szir- Darja között határolt terület — egészen a Kaspi-tói,g pompás gyűjteményét tárja elénk a világ művészetének, mely azért egyedi, mert magába egyesíti különböző népek törekvéseit. Arab. perzsa, indiai és még keletibb hatások egyaránt felfedezhetők benne s sajátosan eredeti művekkel gazdagította az emberi civilizációt. A Tadzsik SZSZK Tudományos Akadémiája támogatásával kiadott album kétszáz fényképével nemcsak illusztrál, hanem felvillantja e lenyűgöző tárgyi kultúra sokrétűségét is. A könyv lapjain a társadalom- történet éppúgy megtalálható, mint az em'ékek bemutatása. A városok körül kialakult nagyobb területi egységek így nemcsak az adott korszak tárgyait őrzik, hanem azok szellemiségét is felmutatják. kát „tudathasadásosnak” nevezi, mert míg köznapokon a csoportok az operetteket játsz- szák, addig a fesztiválokra komor hangvételű drámákat visznek. A közönség megérzi ezt, 1900 táján elfordul az amatőröktől, akik az irodalmi színpadok létrehozásával hódítják vissza nézőiket. A harmadik szakasz leglényegesebb jegye az. hogy szinte kizárólag a fiatalok, a tizen- és huszonévesek szólnak a közönséghez — amely (a tévé, és általában az életmódváltozás következtében) rohamosan csökken. Erre válaszul a művelődéspolitikai irányítás a kis közösségek művelődésére helyezi a hangsúlyt. A negyedik szakaszt az egri konferenciától számítja a szerző, de nem tagadja, a felívelésben, a megújulásban nagy része van annak, hogy az amatőrök megismerhetik a külföldi eredményeket is. A napjainkig nyúló szakaszban három irányt különböztet meg a mozgalomban: az új irodalmakat keresőkét, a szórakoztatni akarókét és a kisebb közösségek gondjai felé fordulókét. Mindezt a korszakolást olvasmányos bizonyítási anyagok beiktatásával — legjobb csoportjaink bemutatásával, emlékezetes előadások elemzésével, plasztikus rendezői és színjátszói portrékkal — végzi el Bicskei Gábor, akinek könyve éppen ezért nemcsak az amatőrmozgalom egykori (vagy mai) tagjainak szolgál sok megszívlelendő tanulsággal, hanem a mindenkori közönségnek is színvonalas szórakozást nyújt. A Kozmosz Kiadó formás kötetét sokatmondó archív fotók teszik még meggyőzőbbé. Heti eilmtegyzet Gandhi Jelenet a Gandhi című filmből. Középen Ben Kingsley, Gandhi megszemélyesítője. Hatalmas munka Richard Attenborough Gandhi-tilmje, s nemcsak méretei — a majd’ háromórás terjedelem, a sok ezer statiszta, a látványos tömegjelenetek, a végeláthatatlan térségű külső felvételek, a pontosan rekonstruált események vagy a dokumentumfilm hűségű helyszínek — miatt. Hatalmas, mert a tárgya is hatalmas: egy legendává, mítosszá nőtt hősről kíván szólni, aki egy legendák és mítoszok ködébe vesző, kontinensméretű országot, Indiát képes volt megmozgatni, önnön erejére ébreszteni, s elvezetni a függetlenséghez, a brit gyarmati uralom megszüntetéséhez. Történelemformáló személyiségről van tehát itt szó, mert hiába nevezte annak idején félmeztelen indiai fakír- nak Gandhit a nem kevésbé jelentős politikus Winston Churchill (s tartották annak Churchill brit politikustársai és az egész angol uralkodó osztály), ez a törékeny emberke mégiscsak alapjaiban rendítette meg a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát, s törté ki a brit birodalmi koronából a legékesebb drágakövet, Indiát* hogy azután sorra kipotyogjanak a többi ékkövek is. Attenborough filmje ezt a világpolitikai méretekben is óriási jelentőségű Gandhit nem nagyon ábrázolja. Attenborough ugyanis angol, és hiába igyekszik tárgyilagosan kezelni a témát, bizonyos vonatkozások fölött mégis elsiklik. Az egyik épp a Gandhi tevékenysége nyomán függetlenné váló India által megindított önállósodási láncreakció a brit birodalmon belül. A másik: Gandhi tényleges szerepének, s a brit—indiai kormányzat tényleges lépéseinek a szembesítése. Azaz: akármilyen kitűnően ábrázolja is a film a jómódú ügyvédből fokozatosan az indiai nép vezérévé alakuló Gandhi útját, személyiségét, aet, hogy végül is miért, mitől, hogyan tudott ez az qszketikus emberke egy sok száz milliós, ezerfelé húzó, nyelvi, faji, vallási ellentétektől szétszabdalt országban néhány alapkérdésben egységet teremteni — nos, ezt a film nem képes láttatni. Pedig hát Gandhi éppen attól lett azzá, akivé lett, mert képes volt megküzdeni az Indiát a gyarmati uralomnál is jobban sújtó széthúzással, a tragikus összeütközésekben kirobbanó hatalmi vetélkedésekkel, s eközben arra is volt ereje, hogy valamiféle nemzeti öntudatot próbáljon ébreszteni az indiai milliókban. Megmosolyogtató buzgalmában, mellyel a lenfonást és szövést szorgalmazta, vagy nagy menetelésében, melynek végén a tengernél sólepárló helyeket létesít, elsősorban nem a brit textilimport visz- szaszorításának és nem a brit sómonopólium megtörésének a szándéka a legfontosabb, hanem az, hogy e mozgalmakkal ruhával szeretné ellátni a csaknem meztelen — mert a legkisebb textildarab megvásárlására elegendő pénzzel sem rendelkező — indiai százmilliókat s hogy a sót, ezt az élethez alapvetően szükséges anyagot, mely szintén pénzbe kerül, s ezért a nincstelen tömegek nem juthatnak hozzá, mindenkinek a rendelkezésére bocsáthassa. Gandhi gyolcsleple ezért nem különcködés, hanem egyfajta jelkép, melyet a legmélyebb nyomorban élő indiai érinthetetlen pária is megértett. A Gandhi képsorain elénk tárt világ, s az ebben a világban megjelenő történelem tehát némiképp kozmetikázott. Talán nem is ez a megfelelő szó; inkább lekerekített, konfliktusokban szegényebb történelem ez, mint amilyen a valóság volt. Nem arról van szó, hogy a tömegek tragikus ösz- szecsapásai vagy a megrázó amritszári vérfürdő elandalí- tóak lennének, hanem arról, hogy Gandhi személyes harcait, konfliktusait, néha a briteknél is keményebb ellenfeleket jelentő különböző politikai vetélytársaival folytatott csatáit kerüli a film. Gandhit korántsem fogadták el oly könnyen és simán az indiai politika vezetői, mint az a filmből kiolvasható. S ami legalább ennyire fontos: ő maga sem volt annyira kibékülve önmagával, mint a film alapján gondolhatnánk, neki önmagával is nagy harcai voltak. Mindez persze nem teszi semmissé a film értékeit; azt,' hogy alapjaiban véve tisztességes, jóindulatú munka, s a filmkészítés mesterségbeli részét illetően valóban kiemelkedő alkotás. A hazai nézőt pedig ezenkívül megajándékozza még valamivel: az indiai élet látványának cseppet sem szívderítő képeivel, egy távoli, s igazi, valójában alig ismert világ nem lakkozott bemutatásával — noha akit az a szerencse ért, hogy eljuthatott Indiába, az tudja, hogy a film legriasztóbb nyomornegyedi felvételei is csak gyönge utánzatai annak, amit a calcuttai vagy a bombayi nyomornegyedekben a mai napig döbbenten tapasztalhat az utazó. A Dühöngő Bika Kissé félrevezető a magyar cím: Martin Scorsese amerikai rendező filmje ugyanis nem valamiféle bikaviadal megbokrosodott bikahőséröl szól, hanem egy nagyhírű hivatásos ökölvívóról, bizonyos Jake La Mottóról, erről az amerikai—olasz származású sportemberről, aki a középsúly profi világbajnoka is volt és a ringben mutatott stílusa miatt ragadt rá A Dühöngő Bika név. Scorsese, akinek két filmjét is — Alice már nem lakik itt, Az utolsó valcer — bemutatták nálunk, maga is amerikai—olasz; kiválóan ismeri hát New York Little Italy-nek nevezett olasz negyedét, az ott élők életét. La Motta, a bajnok, ebből a talajból nő ki, s a film ezt a vonalat remek, dokumentumértékű képsorokkal ábrázolja. A feketefehér nyersanyagnak itt fontos dramaturgiai szerepe is van: segít pontosan felidézni az 1940-es, 50-es évek Amerikáját. Ám a film ennél jóval többet ad: a siker természetrajzát, a senkiből valgkivé váló ember drámai küzdelmét a körülményekkel és saját természetével — s emellett remek sportfilm is, nem utolsósorban a kitűnő Robert De Niro La Motta-alakítása révén. Takács István V. Szórakoztatva nevelni
